Allerdings wird einem ein solches Vorgehen klar, wenn man weiß, wohin die verantwortlichen Stellen mit derartigen Verfügungen wollen. Es besteht nämlich eine sogenannte Züchtergenossenschaft, "die Wirtschaftsgenossenschaft der Kartoffelzüchter in Deutsch-Brod", eine Gründung des Herrn Landwirtschaftsministers Dr. Zadina, die sich natürlich seines Wohlwollens und seiner Unterstützung erfreut. Diesem Schoßkind muß man natürlich alle Konkurrenzschwierigkeiten nach Tunlichkeit aus dem Wege räumen. Man scheut es nicht einmal, auch offizielle Stellen zur Propagierung dieses Unternehmens einzuspannen. Wie schon erwähnt, werden sogenannte Aufklärer, die fast durchwegs Angestellte der amtlichen Fachorganisationen sind, in das gesperrte Gebiet entsendet, um die Bevölkerung in der Bekämpfung des Kartoffelkrebses zu unterweisen. Das gibt man nur vor. Inzwischen will man eine andere Geschichte damit bezwecken. Wie uns die Bauernschaft mitteilt, treten nun diese amtlich beauftragten Personen an die Gemeindeämter mit Bestellungsformularen heran, die zur Bestellung von krebsfestem Kartoffelsaatgut bei der obgenannten Züchtergesellschaft auffordern. (Posl. Birke: Kartoffelagenten!) Jawohl. Es werden also Staatsangestellte als Vermittler zu Geschäftsabschlüssen für Privaunternehmen unt er dem Protektorat des Landwirtschaftsministeriums mißbraucht. Ja, es wird ihnen sogar aufgetragen, daß sie in bestimmten Gebieten so und so viel Waggons abzusetzen haben. Da es sich bei der Einführung von krebsfestem Kartoffelsaatgut um eine Aktion des Landwirtschaftsminisisterims handelt, mit deren Durchführung allerdings einzig und allein die Wirtschaftsgenossenschaft in Deutsch-Brod betraut wurde, kann man auch die Gemeindeämter unter Druck setzen, die in keiner Weise sehr ungefügig sind, und den Bestellungsabschluß mittels moralischen Zwanges herbeiführen. Hiebei macht man den deutschen Bauern die Sache leicht, denn die Bestellscheine sind in einwandfreiem Deutsch abgefaßt, was bei staatlichen Stellen nicht immer zutrifft, denn die Züchtergenossenschaft erscheint nur unter deutschem Namen und der Name Deutsch-Brod, der amtlich nur unter Německý Brod bekannt isst, scheint dies em čechischen Züchterverband ein geläufiger Ausdruck zu sein. Hier habe ich ein Formular (ukazuje formulář); es steht nicht Německý Brod, sondern Deutsch-Brod drin. Es hat den Anschein, als ob man dem deutschen Bauern zeigen will, daß es sich hier um ein deutsches Unternehmen handelt, und man führt ihn damit irre. Aber man rechnet nicht mit der Intelligenz des deutschen Bauern, der genau weiß, wo diese Genossenschaft liegt. Das Landwirtschaftsministerium unterstützt natürlich diese Aktion zur Einführung von krebsfestem Kartoffelsaatgut, auch materiell, so daß die Wirtschaftsgenossenschaft in Německý Brod als die alleinige Durchführerin der Aktion auf Grund der ihr zufließenden Subventionen - es sind nicht weniger als 100.000 Kč - in der Lage ist, das abzugebende Saatgut zu Preisen von 0 bis 25 Kč abzusetzen. Für uns steht es außer Zweifel, daß man die billigeren Preise nur bestimmten Leuten gewähren wird. Wahrscheinlich wird auch hier der aus dem 18. Feber fließende Parteiprotektionismus die Preishöhe bestimmen.

Die ganz oben angestellten Betrachtungen veranlassen uns, an die verantwortlichen Stellen, das ist vor allem das Landwirtschaftsministerium, mit folgenden Forderungen heranzutreten.

1. Es ist Pflicht des Landwirtschaftsministeriums, sofortige zweckdienliche Maßnahmen zur Verwertung der bis heute nicht abgesetzten Kartoffeln zu treffen, bzw. in Zukunft rechtzeitig nach Kenntn isnahme des Ernteausmaßes sofort entsprechende Verwertungsmöglichkeiten vorzusehen. 2. Die gegebene Lage erfordert dringend eine Überprüfung des gesperrten Gebietes auf die Berechtigung der Sperre hin. 3. Für jene Bezirke, in denen die Voraussetzungen der Sperre nicht gegeben sind, ist diese sofort aufzuheben. 4. Das Landwirtschaftsministerium hat zu verfügen, daß von einem bestimmten Zeitpunkt an, der nicht in allzuweiter Zukunft gewählt werden dürfte, im gesamten Staatsgebiet nur krebsfeste Kartoffelsorten gebaut und gezüchtet werden dürfen. Nach Durchführung dieser Aktion ist die gesamte S perre aufzuheben. 5. Soweit für diese Aktionen nicht genügend Saatgut im Inland vorhanden ist, wäre die Bewilligung zur Einfuhr von bewährten krebsfesten Sorten aus dem Auslande ohne Schwierigkeiten zu gestatten, außerdem sind die heimischen Züchtungen zu fördern, wobei aber jeder einseitige Protektionismus zu unterbleiben hat.

Alle diese Forderungen habe ich in einem Antrag festgehalten, den ich dem Hause zur Verhandlung vorlege.

Zum Schluß fühle ich mich noch verpflichtet, auf einige Auswirkungen unserer sogenannten Planwirtschaft hinzuweisen, die nicht geeignet erscheinen, unsere Landwirtschaft so zu fördern, daß sie den durch die höhere Belastung an sie gestellten höheren Anforderungen auch gerecht werden könne. (Výkřiky posl. Kundta.) Ja, eine planlose Planwirtschafaft. Es ist unverantwortlich, wenn die planwirtschaftlichen Eingriffe der verantwortlichen staatlichen Stellen eine reine Mengenerzeugung züchten und dadurch jedes Streben nach Qualitätserzeugung dem fähigen und willigen Landwirt verleiden. Es geht nicht an, daß eine Planwirtschaft sich nach einer wirtschaftlichen Kulturstufe ausrichtet, die weit unter dem normalen Durchschnittsniveau der gesamtstaatlichen Landwirtschaft liegt und hervorragende Qualitätserzeugungsgebiete überhaut nicht berücksichtigt, ganz abgesehen davon, daß ein schematisches Programm für die ungeheuere Vielfalt unserer landwirtschaftlichen Erzeugungsgebiete überhaupt nicht herausgestellt werden kann. Bei den heutigen Durchschnittspreisen für unsere Getreidearten muß jede Qalitätserzeugung von vornherein ins Hintertreffen geraten. Der sich mit Qualitätserzeugung abmühende Landwirt wird also bei einem solchen Vorgehen gezwungen, von der hohen Entwicklungsstufe seines Wirtschaftsbetriebes abzulassen, denn all die Mühe und Mehrregie des Qualitätsbaues wird ihm durch einen entsprechenden Preis nicht angangerechnet, wobei er noch das Risiko des viel leichteren Fehlschlages eines Qualitätsbaues auf sich nehmen muß. Das heißt, daß mit der Zeit bei uns jedes Qualitätsstreben erschlagen wird. Man kann von keinem Bauern verlangen, daß er das Risiko der Mißernte beispielsweise beim Bau von Hartweizen auf sich nimmt, wenn ihm für diesen Qualitätsweizen, der anerkannterweise mit 30 bis 40% über dem Normalpreis liegen müßte, der gleiche Preis gezahlt wird, wie für jeden anderen D urchschnittsweizen. Das ist auch bei der Braugerste der Fall. Die Bauern können unmöglich die Wohltäter einer schematisierenden sogenannten Planwirtschaft werden. Mit diesem Streben erschlagen wir nicht nur den Qualitätsbauern, sondern auch die großen Errungenschaften der heimischen Züchter, die nebenbei finanziell ruiniert werden, und machen uns in der widersinnigsten Weise vom Ausland abhängig.

Wenn Herren von den deutschen Regierungsparteien immer wieder bei den verschiedenen Gelegenheiten auch sprechen müssen, dann mutet das uns und die breite Öffentlichkeit recht komisch an. Der Bauer da draußen, der seit dem Jahre 1926 von den sogenannten Parteiführern geführt wird und den sogenanten Aktivismus erlebt, sieht heute eines bei den aktivistischen Parteien nicht ein: die Diskrepanz zwischen Wort und Tat, zwischen Rederei und Handeln, zwischen Staatsaktivismus und Volksaktivismus. Wenn der Abg. Böhm als Sprecher des angeblichen völkischen Bundes der Landwirte von der besonderen Not der sudetendeutschen Landwirtschaft spricht, von der sudetendeutschen Landwirtschaft als der besten Stütze des Staates, wenn er besonders für den kleinen Mann, für den Gebirgsbauern Hilfe fordert, wenn er sagt, wie elend diese Menschen leben, daß sie die Butter zu ganz schlechten Preisen bezahlt bekämen, daß die wirtschaftliche Not himmelschreiend sei, dann glauben wir das, das sieht auch der Bauer ein. Ab er, Herr Koll. Böhm, glaubt Ihnen das trotz wuchtigen Aufbegehrens und wilden-Mann-Spielens auch der mit Ihnen in der Koalition sitzende čechische Kollege, der doch wenigstens Ihr Vertrauen, von der deutschen Seite, finden soll? Oder sind Sie auch nicht verläßlich? Sehen Sie, man glaubt auch Ihnen nicht mehr, man vertröstet Sie, verspricht Ihnen seit Jahren, obwohl Sie doch wirtschaftlicher Interessenbruder und politischer Aktivist sind, und immer wieder versuchen Sie es, vielleicht gezwungen durch die politischen Schicksalsgebote, immer wieder auch Ihre nationale Not aufzuzeigen. Die nationale Frage ist eben neben der sozialen Frage die Kernfrage des Staates, Sie reden zwar auch von der nationalen Frage, wenn auch erst in letzter Zeit und in bescheidener Fo rm, scheinen also auch zu begreifen, vielleicht gezwungen durch uns und Ihre nationaldenkenden Mitglieder, daß man an dieser entscheidenden Frage nicht vorübergehen kann, haben aber nicht den Mut und die innere Kraft, zu wissen. und zu sagen, daß die Lösung dieser Frage eine Sache der Haltung ist! Wenn man ein System, das auf falschen Voraussetzungen beruht, mitmacht, durch das Mitsitzen im Ministerrat und die einschneidenden Gesetze mitzeichnet und mit gutheißt, also ein System des nationalen Unfriedens, der wirtschaftlichen Unordnung durch seine Haltung beglaubigt, dann kann man auf der anderen Seite nicht durch nationale Töne der Unzufriedenheit von Saboteuren reden, wenn man selbst, wie Kamerad Abg. M a y durch die Originalbriefe des Herrn Spina nachweisen konnte, Sabotage an der Gerechtigkeit und der Ordnung übt. Das allerdings ist eben der große Unterschied in der Auffassung politischen Gewissens und politischer Arbeit. Es fehlt Ihnen eben am Grundsätzlichen.

Ich brauche an dieser Stelle unsere Auffassung von sudetendeutscher Politik nicht zu wiederholen, Aber entscheidend ist, daß neue Menschen, die, geboren aus gemmeinsamer Not, durch gemeinsame Schicksale verbunden, mit neuer politischer Haltung auf den Plan treten, durch vorbildlichen Einsatz, durch bessere Leistung die alten Zustände des falschen Systems überwinden helfen und dadurch für Völker und Staaten neue bessere Lebensbedingungen schaffen.

Wir sind und bleiben Träger der neuen Idee. Für uns ist die Idee der Volksgemeinschaft eine Haltungsangelegenheit, also eine neue politische Arbeit. Und wir sind fest überzeugt, daß diese neue Ordnungsidee auch hierzulande in jeder Beziehung Ordnung und Frieden schaffen wird. Schwache und nur redende Menschen machen nicht Politik, geschweige denn Geschichte; Geschichte, neue Ordnung machen nur Männer, starke Menschen als Träger des neuen Friedens, einer neuen Weltordnung. Schwächlinge, Intriganten und haltungsschwache Menschen haben als Führer abzutreten, wie das Beispiel in Deutschösterreich beweist! (Potlesk poslanců strany sudetskoněmecké.)

Tisztelt képviselőház! Az utolsó hetekben nagyon komoly politikai kérdések foglalkoztatják az egész világ közvéleményét. Olyan kérdések, amelyek Csehszlovákiát is közvetlen közelről érintik.

Ausztria erőszakos bekebelezése a harmadik birodalomba világosan mutatja azt a veszélyt, mely a középeurópai népeket, különösen pedig Csehszlovákiát, fenyegeti. Hitlernek 10 millió németre való utalása nem hagy semmi kétséget a horogkereszt céljait illetően, Csehszlovákiával szemben. Számolnunk kell azzal, hogy a fasizmus az ausztriai sikereken felbuzdulva, Csehszlovákiára fogja összpontosítani főfigyelmét. Várható, hogy a köztársaságban működő nyilt és titkos fasiszta ügynökségek még szemtelenebbül fognak fellépni, előtérbe tolva a külömböző autonomista követeléseket.

A magyar nép tisztában van azzal, hogy a fasizmus, amely a köztársaság összes népeit rabszolgaságba hajtaná, a magyar népet még ezenfelül megfosztaná a meglévő kisebbségi jogaitól is. Éppen ezért a magyar nép, összefogva a köztársaság többi nemzeteivel, minden erejével azon fog küzdeni, hogy a fenyegető katasztrófát elhárítsa.

A demokratikus magyar nép minden pillanatban készen áll a köztársaság védelmére. Csehszlovákia szövetségesei segítségével, a népfront Franciaországának, valamint a Szovjetuniónak segítségével, meg fogja védeni önállóságát és függetlenségét. Korai a kapitulánsok öröme az angol lordi hivatalos és a hitleri fasizmust támogató politika felett, mert az angol munkásság tüntetései Ausztria és Csehszlovákia függetlensége mellett azt bizonyítják, hogy Eden távozásával az angol külpolitikai orientáció kérdése még nincs eldöntve. Hiszem, hogy az angol nép ki fog tartani a kollektív biztonság rendszere és a demokrácia mellett és a többi, a békét akaró országokkal összefogva, útját fogják állni a fasizmus háborus terveinek.

Azt hiszem, nem kell különösképen bizonyítanom, hogy a középeurópai helyzet megváltozásával Magyarország helyzete is megváltozott. A magyar külpolitika ed dig a római jegyzőkönyvre támaszkodott és főképen Olaszország támogatására számított. De hol van ma a római jegyzőkönyv? Ez egyik napról a másikra értéktelen papírronggyá változott azáltal, hogy Hitler az egyik aláíró szuverén államot egyszerüen letörölte a térképről, még pedig a másik aláíró hatalom, Olaszország, előzetes jóváhagyásával.

Vitán felül álló tény, hogy a magyar külpolitikai irányvonal katasztrofális vereséget szenvedett, amiből az illetékes tényezőknek le kell vonni a következtetést. Magyarország most közvetlen szomszédságba került a harmadik birodalommal, ami feltétlenül maga után fogja vonni az ország gleichs chaltolására irányuló horogkeresztes propaganda megerősödését. Nem lehet kétséges, hogyha a Hitler-fasizmus oly brutálisan taposta le Ausztria függetlenségét, még kevésbbé fogja kimélni Magyarországot és annak népét. Olyan naiv politikus pedig - azt hiszem - nem akad ma Magyarországon, aki föltételezné, hogy Olaszország csak egy szót is szólna Magyarország érdekében. Ahogy Olaszország feláldozta Ausztriát, ugyanúgy hajlandó feláldozni Magyarországot is bármely pillanatban, ha ezt az ő imperialista érdekei megkövetelik.

Magyarország állami függetlenségét csak úgy védheti meg, ha gyökeresen szakít az eddigi tengely-politikával, amelynek Magyarország eddig is csak tárgya volt és a kollektív biztonság alapjára helyezkedik s közeledést keres a demokratikus államokhoz, elsősorban pedig Csehszlovákiához. Ha a magyar politika irányítóiban van erkölcsi bátorság, úgy nekik is be kell ismerni, hogy a kis államok önállóságának védelmét nem Rómától, vagv Berlintől, hanem elsősorban Moskvától várhatják.

Kik azok, akikre a horogkereszt támaszkodik terveinek végrehajtásánál itt a köztársaságban? Elsősorban Henlein, Sidor és Esterházy azok, akik az autonómia jelszavával igyekeznek a köztársaság erejét aláásni. De nem kisebb veszélyt j elent az a politika, amit az agrárpárt reakciós szárnya képvisel a kormánytáboron belül. Valószinü, hogy Hitler önbizalmát nagyban növelte B er a n ujévi nyilatkozata és az az állandó szovjetellenes támadás, amely sorozatosan napvilágot lát a "Venkov" hasábjain. Ebből az következik, hogy két fronton kell küzdeni. Ugyanakkor, amikor küzdünk a külföldi fasizmus ellen, következetes harcot kell folytatni annak belföldi szövetségesei ellen is. A Hitlerfasizmus támadásaira nem azzal kell válaszolni, hogy a köztársaság ellenségeit a kormányba engedjük, hanem azzal, hogy mindazon behódoló elemeket, akik Beran körül csoportosulnak, a kormányból kitessékeljük. A kormányrekonstrukciót nem jobbfelé, hanem balfelé kell végrehajtani.

Természetesen minden erővel folytatni kell a védelem megszervezését. Hiszen az osztrák példa elég meggyőzően bizonyítja, hogy az erőszak ellen nem elegendő csak szavakkal harcolni. A védelmet még jobban meg kell szrvezni. Ez azonban azt jelenti, hogy nem a fegyvergyárosok, hanem a köztársaság érdekei kell, hogy irányadók legyenek. Nem engedhető meg az, hogy a köztársaság védelméből egy kis csoport ember milliárdos hasznokat vágjon zsebre, míg a másik oldalon, a dolgozó népre, elviselhetetlen adóterheket hárítsanak. Ráadásul pedig a zárszámadások évről évre milliárdos hiányokat mutatnak ki. Azt hiszem, itt az ideje, hogy a hadipari üzemek államosítása. napirendre kerüljön. Ezt követeli ma a köztársaság és a demokrácia védelme. Ezáltal el lehetne érni az adóterhek csökkentését és ezenfelül a hadsereg ellátásának minden körülmények közötti biztosítását.

Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy a h adserek technikai fölszerelése egyedül nem elegendő a támadó fasizmus legyőzéséhez. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy az egész népet megnyerjük a védelem számára. Ezen nagy cél elérése érdekében a legelső és legfontosabb feladat a demokratikus nemzeti kiegyezés megvalósítása, valamint a legkirívóbb szociális igazságtalanságok megszüntetése.

Sürgősen segíteni kell a hontalanok tízezrein, akik ezen a földön születtek, itt élnek, itt katonáskodnak, más állam őket be nem fogadja s ennek dacára még munkaengedélyt is nehezen kapnak. Sőt legujabban már a kiadott munkaengedélyeket is tömegesen vonják meg tőlük. Az üzemekből pedig elbocsátják őket az államvédelmi törvény rendelkezései értelmében. Az állampolgársági kérdést azonnal rendezni kell, még pedig úgy, hogy mindenki megkapja- az állampolgárságot, akit az államfordulat a köztársaság területén talált. Erre vonatkozólag Široký elvtárs 1936 januárjában törvényjavaslatot nyujtott be, amely eddig érdemben még letárgyalva nem volt. Sokat beszélnek és írnak arról az állampolgársági törvényjavaslatról is, amit a minisztertanács - állítólag - már letárgyalt és elfogadott. Miért nem terjeszti azonban ezen javaslatot a kormány a parlament elé?

A másik nagyon fontos probléma, ami a nemzeti kiegyezéssel kapcsolatban van, a nyelvhasználat kérdése. Nagyon sérelmes például az, hogy Pozsonyban és Kassán, ahol több tízezer magyar él, nem használhatj ák anyanyelvüket a hivatalok előtt csak azért, mert arányszámuk nem hala dja meg a 20 % -ot.

A vasut- és postaügyi minisztériumok részéről kiadott rendeletek az állomás és helységnevek magyar nyelven való kiírása, valamint a magyar szövegű bélyegzők és nyomtatványok használata tárgyában, csak egy kis lépést jelentenek a demokratikus nemzeti kiegyezés útján s mint ilyet üdvözöljük annak a hangsúlyozásával, hogy e téren messzebbmenő intézkedések gyors keresztülvitele elkerülhetetlenül szükséges.

Iskolaügyek terén szintén sok sérelem vár orvoslásra. Nagyon sok magyar gyerek kénytelen másnyelvü iskolát látogatni, mert vagy nincs az illető községben magyar iskola, vagy pedig annyira túl vannak zsúfolva, hogy ott eredményesen tanítani nem lehet.

Gazdasági téren meg kell állap ítani, hogy különösen a magyar gazdákra súlyosan nehezednek a bankadósságok és adók terhei. Ezt még fokozzák az állandóan fenyegető árvizek, miután többszöri javaslatunkra sem történt semmi azirányban, hogy a folyók szabályozásához hatékonyan hozzákezdjenek. A magyar nép nehéz helyzetben van, amit csak még nehezebbé tesz a magyar urak embertelen kizsákmányoló politikája, amely sok esetben már az emberkínzással határos.

Nézzük meg közelebbről az egyes járások és városok magyarságának konkrét panaszait és követeléseit: Rozsnyón több mint 50 %-os magyarság van. Ennek dacára sem rendelkezik magyar polgári iskolával, amire pedig a rozsnyói magyarság feltétlen igényt tart. A magyar elemi iskola egészségtelen lyukban van elhelyezve, amellett túlzsúfolt és így a magyar gyerekek szlovák i skolába kényszerülnek járni. A rozsnyói állami bányába egyáltalán nem vesznek föl magyar munkásokat. Ez a vidék bánya-, papír- és faiparral rendelkezik, de nincs megfelelő vasutösszeköttetése és egyenesen állami érdek, hogy a dobsinapoprádi vasutvonal minél előbb kiépüljön. Ebben a járásban a Sajó szabályozása rendkívül fontos feladat, mert állandóan veszélyezteti a gazdák termését.

A rimaszombati járási hivatalban olyan emberek ülnek, akik egy szót sem értenek magyarul. El lehet képzelni, hogyan intézik ezek a magyar nép ügyeit.

A kassai magyar reálgimnázium építéséről ezideig az állami költségvetésben meg sem emlékeztek, már pedig ez rendkívül sürgős, mert a gimnázium jelenlegi elhelyezése egyenesen botrányos. Az egész városban egyetlen magyar állami elemi iskola van, amelyet nagyon sok gyerek a nagy távolság miatt nem látogathat.

Léván az egész lakosság, pártkülömbség nélkül, követeli a magyar gimnázium felépítését. Ezen követelésnek a kormányzat részéről feltétlenül eleget kell tenni. Ezirányban a városi képviselőtestület is egyhangu határozatot hozott és memorandummal kereste fel az összes hivatalos tényezőket és törvényhozókat.

A nagykaposi járási hivatal főkép azzal tünteti ki magát, hogyha valaki - élve törvényes jogával - nem hajlandó átvenni a csak szlovák nyelvü iratot, bedobják neki az ajtón és ezzel az ügy részükről el van intézve. Nem törődnek azzal, hogy az érdekelt fél esetleg ezáltal milyen kárt szenvedhet.

A királyhelmeci járási hivatal, dacára a 79 % -os magyar lakosságnak, ezideig a magyar nyelvü beadványokra csak szlovák nyelven válaszolt. A járásbíróságon a magyar felekkel csak szlovák jegyzőkönyvet irattak alá. Ebben az ügyben hónapokkal ezelött interpellációt adtam be, melynek következtében végre az illetékes minisztérium a törvény betartására utasította mindazon járási hivatalokat, ahol kvalifikált magyar kisebbség van.

A helmeci járásban a Bodrog áradásai állandóan veszélyeztetik a termést. A járásban nincs kórház, az utak járhatatlanok, a legtöbb községben az iskolák egészségtelen épületekben vannak elhelyezve és túlzsúfoltak. A gazdák fülig el v annak adósodva.

Bodrogköz népét sok sérelem és igazságtalanság érte. De hasonló a helyzet más magyar helyeken is. Erről napokon keresztül lehetne beszélni. Elvárjuk, hogy a kormany hatékony intézkedéseket fog foganatosítani a sérelmek orvoslására.

Vannak még a magyar népnek más fáj dalmai is, amelyeknek azonban főkép a magyar urak az okozói. Erre vonatkozólag csak néhány esetet ismertetek: A tornaljai járás például, egyenesen hires arról, hogy ott a magyar földesurak minden képzeletet felülmultan zsákmányoljákki a magyar dolgozó népet. Itt az egyik úr azzal fenyegette meg cselédjét, hogy ne merjen sztrájkolni, mert úgyis nemsokára bejönnek a magyarok és ellátják majd a baját.