A körzeti polgári iskolák megszervezésében
nem lehet egyéb kivánságunk, minthogy a teljes
egyenjoguság alapján történjen meg mindenütt,
hogy a magyar anyanyelvü gyermekeknek mindenütt meg
legyen a maga magyar jellegü polgári iskolája,
vagy legalább magyar párhuzamos osztályok
legyenek. Fontosnak tartjuk, hogy ezeknek tanitói kara,
de igazgatója is magyar nemzetiségü legyen.
Középiskoláink tekintetében azok tanári
karának és igazgatóinak magyar nemzetiségét
sürgetjük. Ez élniakarásunknak természetes
következménye, ez köztársaságunk
demokráciájába vetett erős hitünknek
folyománya.
Tanitóképzésünk 17 év alatt vajmi
keveset haladt. Önálló állami magyar
tanitóképző még ma sincs. A bratislavai
állami tanitóképző párhuzamos
magyar osztályaiban nemmagyar nemzetiségü tanárok
tanítanak. A magyar nyelvnek tökéletes bírása
egy magyar tanitóképzőben elemi feltétele
a sikeres tanításnak. Amikor, különösen
a tanitóképzőkben, magyar nemzetiségü
és anyanyelvü tanárokat követelünk,
akkor Komenský szellemében járunk el.
Hiányoljuk, hogy az iskolai főhatóságok
eddig elzárkóztak egy magyar pedagógiai akadémia
felállításától és arra
hivatkoznak, hogy a tanitóképző magyar párhuzamos
osztályain szervezett, úgynevezett abituriens kurzus
egyenértékü a pedagógiai akadémiával.
Kétségtelen, hogy mind a kettő egy évig
tart, azonban egészen más öntudatot ad a tanitónak,
ha azt mondhatja magáról, hogy akadémiát
végzett, mintha azt mondhatja, hogy kurzust végzett.
Anyagi megterhelést alig jelentene, azonban lélektanilag
rengeteget jelent. Ezt a lélektani momentumot nem szabad
elbagatellizálni.
Amikor az egyetemi tanszék elzárt a magyar szakférfiak
elől, legalább az akadémián találjanak
némi kárpótlást. A pedagógiai
akadémia a magyar nevelésügynek legmagasabb
kutató és tudományos fóruma lenne.
Kevés költséggel megnyugtatható volna
a magyar közvélemény, hogy ime egy főiskolai
intézménye van a köztársaságban.
A nemzeti és felekezeti gyülölködés
szítását büntető törvényt
érvényesítsék ott is, ahol a kisebbségi
nemzetiségről, vagy felekezetről van szó.
A közigazgatás gépezetéből haladéktalanul
távolíttassanak el mindazok, akik még ma
sem tudtak a demokrácia és a köztársasági
szellem követelményeinek megfelelni, akik az irredentizmus
malmára hajtják a vizet és viselkedésükkel
céltudatosan, vagy meg nem értésből
ártanak a republikának.
Oldják meg a színházkérdést,
de nem úgy, hogy annak legfőbb intézését
a magyar ellenzéki pártok "színpártolójának"
juttatják, hanem a demokrácia és a magyar
egyetemes kultura érdekében.
A földreform végrehajtásának során
a magyar kisebbségi földmüves nép szempontjából
tapasztalt hibák és hiányosságok kiküszöbölését,
a földbérlők kiuzsorázásának
megakadályozását, a tagosítás
végrehajtását, árterületek lecsapolását
és védőgátak építését
követeljük. A szociálpolitikai törvényeknek
a mezőgazdaságban dolgozó munkásságra
való kiterjesztését, a gabonamonopolium fogyatékosságának
kiküszöbölését, hiányainak
pótlását és a kistermelők fokozottabb
védelmét követeljük.
A magyar nyelvü aktivista tömegek örömmel
csatlakoznak mindazokhoz az előterjesztésekhez,
amiket a koalicióban a szociáldemokrata párt
az ipari és földmüves munkásság
érdekében kíván a közel jövőben
megvalósítani, mert az a meggyőződésünk,
hogy minél szélesebb jogok, minél tökéletesebb
szociális gondoskodás: az igazi erősségei
köztársaságunknak.
Legyen szabad itt még néhány megjegyzést
tennem mindazokkal a hírekkel, beszédekkel és
a sajtóban megjelent cikkekkel kapcsolatban, amelyek a
legjobban jellemzik és dokumentálják az ellenzéki
magyar pártok kétszínüségét,
következetlenségét és munkájuk
ártó szándékát és tényét.
Esterházy képviselő úr szemére
hányta a kormánynak, hogy magyar állampolgárok
nálunk kémkedésért letartóztatásba
kerültek. A csehszlovák köztársaság
parlamentjében ülő képviselő
úr tehát nem, mint elvárható lett
volna, azoknak a Magyarországon letartóztatott csehszlovák
állampolgároknak érdekében emelt szót,
hanem ellenkezőleg azt hiányolta és kifogásolta,
hogy magyarországi állampolgárok vannak Csehszlovákiában
letartóztatva.
Esterházy képviselő úr nagy
vehemenciával egy plakátot mutatott be a tisztelt
Háznak, amit a sárosi szlovákok adtak ki
egy magyar kulturmegnyilatkozással kapcsolatban. Magam
is elitélem a sárosi eseményeket, mert meggyőződésem,
hogy ebben a kérdésben nem segít a türelmetlen
sovinizmus, hanem a legmegértőbb vetélkedés
a minél magasabb kultura érdekében. De nézzük
meg, van-e az ellenzéki magyar uraknak erkölcsi jogcímük
arra, hogy ebben az ügyben állást foglaljanak,
mert valami csak kiváltja azt a határtalan gyűlöletet,
amellyel a szlovák ifj uság, a szlovák közvélemény
viseltetik az ellenzéki magyar pártokkal szemben.
Itt van mindjárt kéznél Jaross Andor
képviselő úr beszédének egy
idézete a "Prágai Magyar Hirlap" december
1-i számából (čte): "Ha
valaki idegen végi gmegy ma Pozsony, Kassa és Ungvár
uccáin, ahol túlnyomó a magyar hang, csodálkozni
fog, miért törölték el e városokban
a magyar nyelvhasználati jogot." Lehet, hogy ez azokban
az uri negyedekben, ahol Jarossék megfordulnak,
néha így mutatkozik, azonban ne csodálkozzék
rajta a magyar ellenzék, ha az ilyen egyoldalu és
felelőtlen megállapításra, hasonló
sovinista türelmetlenség a válasz.
A magyar ellenzéki pártok szociális igazságot
és "helyet az ifjuságnak" követelnek.
Legyen szabad a magyar urak portájáról, ott,
ahol Jaross szerint is egyedül ők az urak,
egy kis képet bemutatnom, amivel bebizonyítom, milyen
a keresztmetszete a magyar ellenzéki pártok szociális
gondolkodásának és az ifjuság problémáival
való gondoskodásának. Az Alsócsallóközi
és csilizközi ármentesítő és
belvíz-levezető társulat 1936. évi
költségelőírányzata szerint a
sógorsághoz és komasághoz tartozó
16 tisztviselőnek fizetése 265.136 koronában
van felvéve, ezzel szemben 33 munkás fizetése
87.478 koronával van előirányozva. Két
igazgató úrnak, akik közül az egyik állandóan
Magyarországon lakik, nyugdíjképen 54.000
koronát fizetnek, viszont 23 munkás- és parasztcsaládnak
nyugdíja 32.318 korona. Ez a szociális igazság?
Arra a jelszóra, hogy "helyet az ifjuságnak"
legyen szabad megállapítanom, hogy ennél
az egyetlenegy intézménynél 16 olyan tisztviselő
van, akik részben városi, részben állami
nyugdijat kapnak, 1500-2500 Kč havi illetményket
és ezek mégcsak nem is aktiv tisztviselői
ennek az árvízlevezető társulatnak,
pl. dr Szijj Ferenc komáromi nyugalmazott polgármester,
Ferenczi Hugó és mások. Ha itt a magyar ellenzéki
urak a kormányzatnak vetik szemére a szociális
igazság hiányát, akkor elsősorban
a maguk portáján kellene, hogy gyakorolják
a jó erkölcsöket és hogy jó példával
járjanak elől.
Ilyen a magyar ellenzéki urak mentalitása, szeretete
a magyar néppel szemben és ez az a politika, amely
nehezíti, gátolja a mielőbbi kibontakozást,
politikai és gazdasági érvényesülést
a magyar kisebbség számára.
A magyar aktivizmus egyik szószólója vagyok
a t. Házban és ezért engedjék meg,
hogy minden félreértést kiküszöbölendő,
határozottan és világosan szögezzem
le ennek a szónak, ennek a mozgalomnak általunk
értelmezett tartalmát, jelentőségét
és elkötelező határozottságát:
Teljesíteni akarjuk összes állampolgári
kötelezettségeinket, de igényeljük is
mindazokat a jogokat, amelyek bennünket megilletnek. Itthon
érezzük magunkat a csehszlovák köztársaságban,
teljes sorsközösségben a respublika minden népével.
Ezzel azt is megmondottam, hogy elutasítunk minden békebontó,
reviziós szándékot és minden ilyen
kisérlettel szemben készek vagyunk minden erőnkkel
a respublika védelmére is kelni, de ugyanakkor nemcsak
nem tagadjuk meg magyarságunkat, hanem meg akarjuk nemzeti
mivoltunkat tartani, nemzeti kulturánkat biztosítani
akarjuk a csehszlovák köztársaságban
és kisebbségi sorsban is európai értelemben
vett jó magyarnak maradni.
Erre tanít bennünket Masaryk nevelése,
a demokrácia hitvallása, a Rákócziak
és Kossuthok tragédiája, annak a Kossuthnak
a felismerése, aki élete és népe nagy
tragédiáját ezzel a tanulsággal zárta
le: "Testvériség, barátság magyarok,
szlávok és románok között. Ez az
én leghőbb vágyam, ez az én leghőbb
kívánságom."
És éppen azért, mert mi a köztársaság
megalakulása óta feltétel nélküli
bajtársai vagyunk-kivétel nélkül-az
ittélő népeknek, kötelességünk
megmondani, mi fáj nekünk. Meg vagyunk róla
győződve, hogy eszméink mindinkább
tért hódítanak a magyarság körében
és arról is meg vagyunk győződve,
hogy csak ezen az úton, a magyar ellenzéki pártok
teljes felmorzsolódásával jut a magyar kisebbség
abba a helyzetbe, hogy mint a németek, egyenrangu partnerei
legyünk a kormányzatnak és az ittélő
népeknek.
Elutasitunk tehát minden junktimot, amely az állampolgárság
teljes kiélési lehetőségét
akár ahhoz a feltételhez köti, hogy milyen
a viszony köztársaságunk és Magyarország
között, akár pedig ahhoz akarná mérni,
hogy milyen a viszony a kormányzat és Szüllo
- Szentivány i urak között. A republika
magyarsága nem lehet záloga ennek a viszonynak.
Mi mindent el akarunk követni, hogy köztársaságunk
és Magyarország között a viszony a lehető-legjobb
és legbarátságosabb legyen, mert meggyőződésünk,
hogy ez mindkét ország népeinek jól
felfogott érdeke.
Mi mindent el akarunk követni, hogy az itteni kisebbségi
magyarságot felszabadítsuk Szüllő
és Szentivány i urak gazdasági terrorja
és politikai befolyása alól, de mindettől
függetlenül és junktimba nem hozhatóan
sürgetjük és követeljük a kisebbségi
jogok száz százalékos érvényesítését
az állami élet minden vonatkozásában.
(Potlesk.).
Hohes Haus! Der Staatsvoranschlag für 1936 muß in einer
Zeit außerordentlicher Verhältnisse, die im Zeichen
einer schweren Depression steht, vorgelegt und behandelt werden.
Das zahlenmäßige Gleichgewicht kann unter diesen Umständen
nur auf einer Annahme beruhen, selbst wenn sich der Herr Finanzminister
die größte Mühe gegeben hat, alle eintretenden
Schwierigkeiten bei der Zusammenstellung zu berücksichtigen
und damit eine reale Grundlage zu schaffen. Die Berechnungen im
Voranschlag können durch die Entwicklung der umliegenden
Staaten sehr bald zu Falle gebracht werden, und die verworrene
außenpolitische Lage berechtigt uns zu der Feststellung,
daß die schwankende Zeit kein Definitivum ermöglicht,
wie es in ruhigen Zeiten vor Jahren der Fall gewesen ist.
Eine unglückliche Liquidierung des Weltkrieges, die zur wirtschaftlichen
Absperrung von Staaten führte, die Errungenschaften des Menschengeistes
und die menschliche Arbeitskraft verdrängte, und ein überaltertes
Wirtschaftssystem, aufgebaut auf einer planlosen, unerhörten
Warensteigerung, ohne nach Absatz zu fragen, restlose Ausnützung
aller Erzeugungsmöglichkeiten und rücksichtslose Ausbeutung
aller Kräfte, dies alles hat die Weltwirtschaftslage schwierig
gestaltet. Dazu kommen die Industrialisierung der Agrarländer
die japanische Konkurrenz, alles Erscheinungen eines großen
Entwicklungsprozesses, die eine Störung der europäischen
Wirtschaft zur Folge hatten und auch die Čechoslovakei
arg mitgenommen haben. Wirtschaftsegoismus eines liberalistischen
Zeitalters hat zum Überfluß, zur Weltnot geführt.
Im Innern des Staates ist die Steuerkraft bei allen Berufsschichten
stark vermindert und kann noch einen weiteren Rückgang nehmen.
Außerordentliche Verhältnisse haben neue Ausgaben erfordert,
so daß von einer Abschreibung der drückenden alten
Steuerrückstände, besonders beim kleinen Steuerträger,
wohl kaum die Rede sein kann, sondern wir müssen beobachten,
daß hypothekarische Sicherstellungen in der ungeheueren
Notzeit rücksichtslos vorgenommen werden.
Im Motivenbericht der Steuergesetzesnovelle heißt es (čte):
"Der wachsende Druck der öffentlichen Erfordernisse
nötigt die Finanzverwaltung, einige Bestimmungen des Gesetzes
über die direkten Steuern zu ändern und so der Staatskassa
Mittel zur Deckung der unerläßlichen, bisher ungedeckten
Bedürfnisse des Staates und der Selbstverwaltungskörper
zu verschaffen." Mit der Durchführung dieser Veränderungen
ist das zahlenmäßige Gleichgewicht des Staatsvoranschlages
erlangt worden, es ist aber fraglich, ob der Steuerträger
in der Lage ist, der neuen Novelle zum Gesetze über die direkten
Steuern Rechnung zu tragen. Die Aussprache über den Staatsvoranschlag,
ob allgemeine Stellungnahme oder auch sachliche Kritik, kann nur
von dem Bestreben getragen sein, in dieser schweren Zeit helfen
zu wollen.
Bei der Besprechung unserer Handelspolitik, die fast ausschließlich
vom Außenministerium bestimmt wird, beurteile ich diese
objektiv und unvoreingenommen und besonders vom Standpunkte der
Landwirtschaft. Bei uns sind große Fehler geschehen, daß
man die südöstlichen Agrarstaaten als Exportländer
für unsere Industrieüberschüsse angesehen hat.
Ein Fehler deshalb, weil diese Staaten niedrige Einnahmen, keine
Bedürfnisse haben und finanziell schlecht gestellt sind,
da 30 % des Exportes für Schuldzinsen Verwendung finden müssen.
Das Problem und die Sorge der südöstlichen Agrarstaaten
kann immer nur die Ausfuhr der Überschüsse von Lebensmitteln
sein. Die bisherigen Kompensationsgeschäfte haben der čechoslovakischen
Industrie keine wesentlichen Vorteile gebracht, der Landwirtschaft
aber großen Schaden, und die Ursache der heutigen Verschuldung
liegt in den Handelsbeziehungen zu den südöstlichen
Agrarstaaten und in der westlichen Orientierung unserer Handelspolitik,
was dazu führte, daß die Preise der landwirtschaftlichen
Erzeugnisse rapid fielen, die Preise der landwirtschaftlichen
Bedarfsartikel aber auf der früheren Höhe blieben.
Damit komme ich zur Kleinen Wirtschaftsentente. Von jugoslavischer
und čechischer Seite wurde wiederholt festgestellt, daß
diese ohne Anschluß an einen großen Wirtschaftsraum
ohne Bedeutung bleibt. Wir bezeichnen die Kleine Wirtschaftsentente
als den Beginn einer Entwicklung, an deren Ende ein mitteleuropäisches
Wirtschaftsübereinkommen einschließlich der großen
Absatzgebiete steht, und wir vertreten auch heute diesen Standpunkt.
Auf die Erfahrungen der Vergangenheit gestützt ist unsere
Auffassung, vorausgesetzt, daß s die politischen Verhältnisse
ermöglichen, daß ein Übereinkommen Deutschland-Čechoslovakei
einen Schritt nach vorwärts für die Gesundung der čechoslovakischen
Wirtschaft und nicht zuletzt für den europäischen Frieden
bedeutet.
Am 23. März 1932 hat Außenminister Dr. Bene
in seinem Exposé erklärt, er könne keine Verhandlungen
ohne Rumänien und Jugoslavien führen. Es steht fest,
daß Jugoslavien und Rumänien sich einem Wirtschaftsübereinkommen
mit Deutschland anschließen würde, da beide Staaten
ein großes Interesse an Deutschland als Absatzgebiet haben.
Ein Übereinkommen der Čechoslovakei in diesem Sinne
mit Deutschland würde also keine Bresche in die kleine Entente
schlagen. Unsere Anschauung ist auch damit begründet, daß
Westeuropa die Überschüsse der Donauländer nicht
übernehmen, sondern weiter aus den Kolonien und Überseegebieten
die Lebensmittel beziehen wird. Der weite Wasserweg und die hohen
Frachtsätze im Schwarzen Meer verursachen Mehrkosten, die
Frankreich einfach nicht bezahlt.
Die čechoslovakische Landwirtschaft ist im Innern noch
nicht so weit gesichert, daß große Einfuhrkontingente
bewilligt werden können, umsomehr wo nachgewiesen, daß
von 200.000 ha Grund und Boden die Erzeugnisse nicht abgesetzt
werden können. Das Getreidemonopol kämpft mit Schwierigkeiten,
die Regelung der Preise für Vieh- und Molkereiprodukte steht
noch aus und die gegenwärtigen Preise sind nur eine vorübergehende
Zeiterscheinung. Die Landwirtschaft kann nur zwischenstaatlichen
Maßnahmen zustimmen, - und diese Frage berührt insbesondere
das Außenministerium - die einen Ausgleich zwischen Produktion
und Bedarf schaffen, d. h. gleichmäßige Verteilung
von Industrie und Landwirtschaft. Es steht nach wie vor fest,
daß für den Absatz der Getreide- und Viehüberschüsse
der südöstlichen Agrarstaaten größere Absatzgebiete
gesucht werden müssen. Die Čechoslovakei kann trotz
Getreidemonopol, der in Aussicht gestellten Viehpreisregelung
und planmäßiger Wirtschaft die Rolle nicht übernehmen
und verlangt dringend die Beschränkung der immer mehr und
mehr zunehmenden Einfuhr von Schweinen.