A körzeti polgári iskolák megszervezésében nem lehet egyéb kivánságunk, minthogy a teljes egyenjoguság alapján történjen meg mindenütt, hogy a magyar anyanyelvü gyermekeknek mindenütt meg legyen a maga magyar jellegü polgári iskolája, vagy legalább magyar párhuzamos osztályok legyenek. Fontosnak tartjuk, hogy ezeknek tanitói kara, de igazgatója is magyar nemzetiségü legyen.

Középiskoláink tekintetében azok tanári karának és igazgatóinak magyar nemzetiségét sürgetjük. Ez élniakarásunknak természetes következménye, ez köztársaságunk demokráciájába vetett erős hitünknek folyománya.

Tanitóképzésünk 17 év alatt vajmi keveset haladt. Önálló állami magyar tanitóképző még ma sincs. A bratislavai állami tanitóképző párhuzamos magyar osztályaiban nemmagyar nemzetiségü tanárok tanítanak. A magyar nyelvnek tökéletes bírása egy magyar tanitóképzőben elemi feltétele a sikeres tanításnak. Amikor, különösen a tanitóképzőkben, magyar nemzetiségü és anyanyelvü tanárokat követelünk, akkor Komenský szellemében járunk el.

Hiányoljuk, hogy az iskolai főhatóságok eddig elzárkóztak egy magyar pedagógiai akadémia felállításától és arra hivatkoznak, hogy a tanitóképző magyar párhuzamos osztályain szervezett, úgynevezett abituriens kurzus egyenértékü a pedagógiai akadémiával. Kétségtelen, hogy mind a kettő egy évig tart, azonban egészen más öntudatot ad a tanitónak, ha azt mondhatja magáról, hogy akadémiát végzett, mintha azt mondhatja, hogy kurzust végzett. Anyagi megterhelést alig jelentene, azonban lélektanilag rengeteget jelent. Ezt a lélektani momentumot nem szabad elbagatellizálni.

Amikor az egyetemi tanszék elzárt a magyar szakférfiak elől, legalább az akadémián találjanak némi kárpótlást. A pedagógiai akadémia a magyar nevelésügynek legmagasabb kutató és tudományos fóruma lenne. Kevés költséggel megnyugtatható volna a magyar közvélemény, hogy ime egy főiskolai intézménye van a köztársaságban.

A nemzeti és felekezeti gyülölködés szítását büntető törvényt érvényesítsék ott is, ahol a kisebbségi nemzetiségről, vagy felekezetről van szó. A közigazgatás gépezetéből haladéktalanul távolíttassanak el mindazok, akik még ma sem tudtak a demokrácia és a köztársasági szellem követelményeinek megfelelni, akik az irredentizmus malmára hajtják a vizet és viselkedésükkel céltudatosan, vagy meg nem értésből ártanak a republikának.

Oldják meg a színházkérdést, de nem úgy, hogy annak legfőbb intézését a magyar ellenzéki pártok "színpártolójának" juttatják, hanem a demokrácia és a magyar egyetemes kultura érdekében.

A földreform végrehajtásának során a magyar kisebbségi földmüves nép szempontjából tapasztalt hibák és hiányosságok kiküszöbölését, a földbérlők kiuzsorázásának megakadályozását, a tagosítás végrehajtását, árterületek lecsapolását és védőgátak építését követeljük. A szociálpolitikai törvényeknek a mezőgazdaságban dolgozó munkásságra való kiterjesztését, a gabonamonopolium fogyatékosságának kiküszöbölését, hiányainak pótlását és a kistermelők fokozottabb védelmét követeljük.

A magyar nyelvü aktivista tömegek örömmel csatlakoznak mindazokhoz az előterjesztésekhez, amiket a koalicióban a szociáldemokrata párt az ipari és földmüves munkásság érdekében kíván a közel jövőben megvalósítani, mert az a meggyőződésünk, hogy minél szélesebb jogok, minél tökéletesebb szociális gondoskodás: az igazi erősségei köztársaságunknak.

Legyen szabad itt még néhány megjegyzést tennem mindazokkal a hírekkel, beszédekkel és a sajtóban megjelent cikkekkel kapcsolatban, amelyek a legjobban jellemzik és dokumentálják az ellenzéki magyar pártok kétszínüségét, következetlenségét és munkájuk ártó szándékát és tényét.

Esterházy képviselő úr szemére hányta a kormánynak, hogy magyar állampolgárok nálunk kémkedésért letartóztatásba kerültek. A csehszlovák köztársaság parlamentjében ülő képviselő úr tehát nem, mint elvárható lett volna, azoknak a Magyarországon letartóztatott csehszlovák állampolgároknak érdekében emelt szót, hanem ellenkezőleg azt hiányolta és kifogásolta, hogy magyarországi állampolgárok vannak Csehszlovákiában letartóztatva.

Esterházy képviselő úr nagy vehemenciával egy plakátot mutatott be a tisztelt Háznak, amit a sárosi szlovákok adtak ki egy magyar kulturmegnyilatkozással kapcsolatban. Magam is elitélem a sárosi eseményeket, mert meggyőződésem, hogy ebben a kérdésben nem segít a türelmetlen sovinizmus, hanem a legmegértőbb vetélkedés a minél magasabb kultura érdekében. De nézzük meg, van-e az ellenzéki magyar uraknak erkölcsi jogcímük arra, hogy ebben az ügyben állást foglaljanak, mert valami csak kiváltja azt a határtalan gyűlöletet, amellyel a szlovák ifj uság, a szlovák közvélemény viseltetik az ellenzéki magyar pártokkal szemben.

Itt van mindjárt kéznél Jaross Andor képviselő úr beszédének egy idézete a "Prágai Magyar Hirlap" december 1-i számából (čte): "Ha valaki idegen végi gmegy ma Pozsony, Kassa és Ungvár uccáin, ahol túlnyomó a magyar hang, csodálkozni fog, miért törölték el e városokban a magyar nyelvhasználati jogot." Lehet, hogy ez azokban az uri negyedekben, ahol Jarossék megfordulnak, néha így mutatkozik, azonban ne csodálkozzék rajta a magyar ellenzék, ha az ilyen egyoldalu és felelőtlen megállapításra, hasonló sovinista türelmetlenség a válasz.

A magyar ellenzéki pártok szociális igazságot és "helyet az ifjuságnak" követelnek. Legyen szabad a magyar urak portájáról, ott, ahol Jaross szerint is egyedül ők az urak, egy kis képet bemutatnom, amivel bebizonyítom, milyen a keresztmetszete a magyar ellenzéki pártok szociális gondolkodásának és az ifjuság problémáival való gondoskodásának. Az Alsócsallóközi és csilizközi ármentesítő és belvíz-levezető társulat 1936. évi költségelőírányzata szerint a sógorsághoz és komasághoz tartozó 16 tisztviselőnek fizetése 265.136 koronában van felvéve, ezzel szemben 33 munkás fizetése 87.478 koronával van előirányozva. Két igazgató úrnak, akik közül az egyik állandóan Magyarországon lakik, nyugdíjképen 54.000 koronát fizetnek, viszont 23 munkás- és parasztcsaládnak nyugdíja 32.318 korona. Ez a szociális igazság? Arra a jelszóra, hogy "helyet az ifjuságnak" legyen szabad megállapítanom, hogy ennél az egyetlenegy intézménynél 16 olyan tisztviselő van, akik részben városi, részben állami nyugdijat kapnak, 1500-2500 Kč havi illetményket és ezek mégcsak nem is aktiv tisztviselői ennek az árvízlevezető társulatnak, pl. dr Szijj Ferenc komáromi nyugalmazott polgármester, Ferenczi Hugó és mások. Ha itt a magyar ellenzéki urak a kormányzatnak vetik szemére a szociális igazság hiányát, akkor elsősorban a maguk portáján kellene, hogy gyakorolják a jó erkölcsöket és hogy jó példával járjanak elől.

Ilyen a magyar ellenzéki urak mentalitása, szeretete a magyar néppel szemben és ez az a politika, amely nehezíti, gátolja a mielőbbi kibontakozást, politikai és gazdasági érvényesülést a magyar kisebbség számára.

A magyar aktivizmus egyik szószólója vagyok a t. Házban és ezért engedjék meg, hogy minden félreértést kiküszöbölendő, határozottan és világosan szögezzem le ennek a szónak, ennek a mozgalomnak általunk értelmezett tartalmát, jelentőségét és elkötelező határozottságát: Teljesíteni akarjuk összes állampolgári kötelezettségeinket, de igényeljük is mindazokat a jogokat, amelyek bennünket megilletnek. Itthon érezzük magunkat a csehszlovák köztársaságban, teljes sorsközösségben a respublika minden népével.

Ezzel azt is megmondottam, hogy elutasítunk minden békebontó, reviziós szándékot és minden ilyen kisérlettel szemben készek vagyunk minden erőnkkel a respublika védelmére is kelni, de ugyanakkor nemcsak nem tagadjuk meg magyarságunkat, hanem meg akarjuk nemzeti mivoltunkat tartani, nemzeti kulturánkat biztosítani akarjuk a csehszlovák köztársaságban és kisebbségi sorsban is európai értelemben vett jó magyarnak maradni.

Erre tanít bennünket Masaryk nevelése, a demokrácia hitvallása, a Rákócziak és Kossuthok tragédiája, annak a Kossuthnak a felismerése, aki élete és népe nagy tragédiáját ezzel a tanulsággal zárta le: "Testvériség, barátság magyarok, szlávok és románok között. Ez az én leghőbb vágyam, ez az én leghőbb kívánságom."

És éppen azért, mert mi a köztársaság megalakulása óta feltétel nélküli bajtársai vagyunk-kivétel nélkül-az ittélő népeknek, kötelességünk megmondani, mi fáj nekünk. Meg vagyunk róla győződve, hogy eszméink mindinkább tért hódítanak a magyarság körében és arról is meg vagyunk győződve, hogy csak ezen az úton, a magyar ellenzéki pártok teljes felmorzsolódásával jut a magyar kisebbség abba a helyzetbe, hogy mint a németek, egyenrangu partnerei legyünk a kormányzatnak és az ittélő népeknek.

Elutasitunk tehát minden junktimot, amely az állampolgárság teljes kiélési lehetőségét akár ahhoz a feltételhez köti, hogy milyen a viszony köztársaságunk és Magyarország között, akár pedig ahhoz akarná mérni, hogy milyen a viszony a kormányzat és Szüllo - Szentivány i urak között. A republika magyarsága nem lehet záloga ennek a viszonynak. Mi mindent el akarunk követni, hogy köztársaságunk és Magyarország között a viszony a lehető-legjobb és legbarátságosabb legyen, mert meggyőződésünk, hogy ez mindkét ország népeinek jól felfogott érdeke.

Mi mindent el akarunk követni, hogy az itteni kisebbségi magyarságot felszabadítsuk Szüllő és Szentivány i urak gazdasági terrorja és politikai befolyása alól, de mindettől függetlenül és junktimba nem hozhatóan sürgetjük és követeljük a kisebbségi jogok száz százalékos érvényesítését az állami élet minden vonatkozásában. (Potlesk.).

Hohes Haus! Der Staatsvoranschlag für 1936 muß in einer Zeit außerordentlicher Verhältnisse, die im Zeichen einer schweren Depression steht, vorgelegt und behandelt werden. Das zahlenmäßige Gleichgewicht kann unter diesen Umständen nur auf einer Annahme beruhen, selbst wenn sich der Herr Finanzminister die größte Mühe gegeben hat, alle eintretenden Schwierigkeiten bei der Zusammenstellung zu berücksichtigen und damit eine reale Grundlage zu schaffen. Die Berechnungen im Voranschlag können durch die Entwicklung der umliegenden Staaten sehr bald zu Falle gebracht werden, und die verworrene außenpolitische Lage berechtigt uns zu der Feststellung, daß die schwankende Zeit kein Definitivum ermöglicht, wie es in ruhigen Zeiten vor Jahren der Fall gewesen ist.

Eine unglückliche Liquidierung des Weltkrieges, die zur wirtschaftlichen Absperrung von Staaten führte, die Errungenschaften des Menschengeistes und die menschliche Arbeitskraft verdrängte, und ein überaltertes Wirtschaftssystem, aufgebaut auf einer planlosen, unerhörten Warensteigerung, ohne nach Absatz zu fragen, restlose Ausnützung aller Erzeugungsmöglichkeiten und rücksichtslose Ausbeutung aller Kräfte, dies alles hat die Weltwirtschaftslage schwierig gestaltet. Dazu kommen die Industrialisierung der Agrarländer die japanische Konkurrenz, alles Erscheinungen eines großen Entwicklungsprozesses, die eine Störung der europäischen Wirtschaft zur Folge hatten und auch die Čechoslovakei arg mitgenommen haben. Wirtschaftsegoismus eines liberalistischen Zeitalters hat zum Überfluß, zur Weltnot geführt. Im Innern des Staates ist die Steuerkraft bei allen Berufsschichten stark vermindert und kann noch einen weiteren Rückgang nehmen. Außerordentliche Verhältnisse haben neue Ausgaben erfordert, so daß von einer Abschreibung der drückenden alten Steuerrückstände, besonders beim kleinen Steuerträger, wohl kaum die Rede sein kann, sondern wir müssen beobachten, daß hypothekarische Sicherstellungen in der ungeheueren Notzeit rücksichtslos vorgenommen werden.

Im Motivenbericht der Steuergesetzesnovelle heißt es (čte): "Der wachsende Druck der öffentlichen Erfordernisse nötigt die Finanzverwaltung, einige Bestimmungen des Gesetzes über die direkten Steuern zu ändern und so der Staatskassa Mittel zur Deckung der unerläßlichen, bisher ungedeckten Bedürfnisse des Staates und der Selbstverwaltungskörper zu verschaffen." Mit der Durchführung dieser Veränderungen ist das zahlenmäßige Gleichgewicht des Staatsvoranschlages erlangt worden, es ist aber fraglich, ob der Steuerträger in der Lage ist, der neuen Novelle zum Gesetze über die direkten Steuern Rechnung zu tragen. Die Aussprache über den Staatsvoranschlag, ob allgemeine Stellungnahme oder auch sachliche Kritik, kann nur von dem Bestreben getragen sein, in dieser schweren Zeit helfen zu wollen.

Bei der Besprechung unserer Handelspolitik, die fast ausschließlich vom Außenministerium bestimmt wird, beurteile ich diese objektiv und unvoreingenommen und besonders vom Standpunkte der Landwirtschaft. Bei uns sind große Fehler geschehen, daß man die südöstlichen Agrarstaaten als Exportländer für unsere Industrieüberschüsse angesehen hat. Ein Fehler deshalb, weil diese Staaten niedrige Einnahmen, keine Bedürfnisse haben und finanziell schlecht gestellt sind, da 30 % des Exportes für Schuldzinsen Verwendung finden müssen. Das Problem und die Sorge der südöstlichen Agrarstaaten kann immer nur die Ausfuhr der Überschüsse von Lebensmitteln sein. Die bisherigen Kompensationsgeschäfte haben der čechoslovakischen Industrie keine wesentlichen Vorteile gebracht, der Landwirtschaft aber großen Schaden, und die Ursache der heutigen Verschuldung liegt in den Handelsbeziehungen zu den südöstlichen Agrarstaaten und in der westlichen Orientierung unserer Handelspolitik, was dazu führte, daß die Preise der landwirtschaftlichen Erzeugnisse rapid fielen, die Preise der landwirtschaftlichen Bedarfsartikel aber auf der früheren Höhe blieben.

Damit komme ich zur Kleinen Wirtschaftsentente. Von jugoslavischer und čechischer Seite wurde wiederholt festgestellt, daß diese ohne Anschluß an einen großen Wirtschaftsraum ohne Bedeutung bleibt. Wir bezeichnen die Kleine Wirtschaftsentente als den Beginn einer Entwicklung, an deren Ende ein mitteleuropäisches Wirtschaftsübereinkommen einschließlich der großen Absatzgebiete steht, und wir vertreten auch heute diesen Standpunkt. Auf die Erfahrungen der Vergangenheit gestützt ist unsere Auffassung, vorausgesetzt, daß s die politischen Verhältnisse ermöglichen, daß ein Übereinkommen Deutschland-Čechoslovakei einen Schritt nach vorwärts für die Gesundung der čechoslovakischen Wirtschaft und nicht zuletzt für den europäischen Frieden bedeutet.

Am 23. März 1932 hat Außenminister Dr. Beneš in seinem Exposé erklärt, er könne keine Verhandlungen ohne Rumänien und Jugoslavien führen. Es steht fest, daß Jugoslavien und Rumänien sich einem Wirtschaftsübereinkommen mit Deutschland anschließen würde, da beide Staaten ein großes Interesse an Deutschland als Absatzgebiet haben. Ein Übereinkommen der Čechoslovakei in diesem Sinne mit Deutschland würde also keine Bresche in die kleine Entente schlagen. Unsere Anschauung ist auch damit begründet, daß Westeuropa die Überschüsse der Donauländer nicht übernehmen, sondern weiter aus den Kolonien und Überseegebieten die Lebensmittel beziehen wird. Der weite Wasserweg und die hohen Frachtsätze im Schwarzen Meer verursachen Mehrkosten, die Frankreich einfach nicht bezahlt.

Die čechoslovakische Landwirtschaft ist im Innern noch nicht so weit gesichert, daß große Einfuhrkontingente bewilligt werden können, umsomehr wo nachgewiesen, daß von 200.000 ha Grund und Boden die Erzeugnisse nicht abgesetzt werden können. Das Getreidemonopol kämpft mit Schwierigkeiten, die Regelung der Preise für Vieh- und Molkereiprodukte steht noch aus und die gegenwärtigen Preise sind nur eine vorübergehende Zeiterscheinung. Die Landwirtschaft kann nur zwischenstaatlichen Maßnahmen zustimmen, - und diese Frage berührt insbesondere das Außenministerium - die einen Ausgleich zwischen Produktion und Bedarf schaffen, d. h. gleichmäßige Verteilung von Industrie und Landwirtschaft. Es steht nach wie vor fest, daß für den Absatz der Getreide- und Viehüberschüsse der südöstlichen Agrarstaaten größere Absatzgebiete gesucht werden müssen. Die Čechoslovakei kann trotz Getreidemonopol, der in Aussicht gestellten Viehpreisregelung und planmäßiger Wirtschaft die Rolle nicht übernehmen und verlangt dringend die Beschränkung der immer mehr und mehr zunehmenden Einfuhr von Schweinen.