A kapitalizmus általános válsága és az ezzel párosult mezőgazdasági válság, éppen a vázolt helyzet következtében, Szlovenszkón még rombolóbb, pusztítóbb hatást váltott ki, mint a történelmi országokban. A város és falu dolgozói között elviselhetetlen a szegénység és a nyomor. A gyárak és a nagybirtokok racionálizálása, az üzemek leépítése óráról-órára növeli a munkanélküliséget. A súlyos adóterhek kiméletlen behajtása, a jelzálogkölcsönök után fizetendő uzsorakamatok, a magas földbérek, a kisés középparasztságot dönti a teljes végromlásba.

A cseh finánctőke, extra-profitjának kiharcolása végett, egvesült a nemzetiségi tőkével, hegemóniájának biztosítása mellett. A burzsoázia nemzetiségi külömbség nélküli rablószövetsége a cseh burzsoázia a szociálfasiszták bandafőnöksége mellett alakult ki. Ennek a rablószövetségnek végrehajtó szerve a fasiszta és szociálfasiszta kormány, a válság megoldására tett minden intézkedésével, törvényével csak a finánc és agrártőke érdekeit szolgálva, még nagyobb nyomorba, éhségbe, szegénységbe, rabszolgaságba akariia döteni a Csehszlovákiában élő öszes dolgozókat.

Ha ti imperialista rabló módszerekkel így "oldottátok" meg a nemzetiségi kérdést, nézzük, hogvan oldották meg a nemzetiségi kérdést proletár módszerekkel abban az államban, amelvet állandóan a legocsmányabb módon gyaláztok és rágalmaztok, Szovjetunióban.

Az 1917, októberi forradalom az összes nemzetiségek önrendelkezési jogát, az elszakadási iogot is beleértve, biztosította. Kerenský koaliciós kormányának megdöntése után a II. Szovjetkongreszus proklamálta Oroszország népeinek önrendelkezését, beleértve az elszakadást és az önálló államok alakítására való jogot is. Az évszázadok óta elnyomott népek teremtő erejének és önálló akaratának a forradalom általi visszaadása, az uj Szovjetköztársaságokban bámulatos gyorsasággal indította meg a gazdasági és kulturális fejlődést a szocializmus írányában.

"Csak egy szabad nép határozhat szabadon sorsa felöl", volt a lenini főelv. Az egyenjoguságnak ez az elve az alapja és biztosítéka a szovjetszövetségben milliós népek szovjetköztársaságainak mind szorosabb egybekapcsolásához. A szocialista szovejtköztársaságok szövetségének alakulása nem egyszerre történt, hanem egy folyamat volt, amelynek fejlődése még ma sem zárult le.

A szovjetszövetségben jelenleg hét önálló szovjetköztársaság van, amelyek önállóan, szabad a karatukból léptek szerződéses viszonyba. Az orosz szocialista federatív köztársaság lakosságának száma 105,692.000, a legnagyobb területet és a kis nemzetek és nyelvcsoportok legnagyobb számát foglalja magában és ez a köztársaság, felépítésének alapját az alkotmány 13. pontja értelmében, a következőképpen fekteti le: "Az Orosz szocialista federatív köztársaság, amikor az összes népek egyenjoguságát elismeri, kijelenti, hogy a köztársaság alaptörvényeivel teljesen megengedhetetlen bármilyen elnyomása a nemzeti kisebbségeknek, vagy korlátozása egyenjoguságuknak. Különösképpen bármilyen, nyílt, vagy titkolt előjoga egyes nemzetiségeknek, hogy szovjetkongreszusuk határozata alapján és az Orosz szocialista federatív köztársaság legfelsőbb szervének jóváhagyása útján, elszakadjanak és autonom szocialista szovjetköztársasággá, vagy autonom területté alakuljanak."

Az októberi forradalom Oroszországban a nemzeti kisebbségeknek nemcsak nemzeti, hanem szociális felszabadulását is meghozta. A gyárakat, bankokat, nagybirtokokat kisajátította és a termelési eszközök a munkás és parasztállam birtokába mentek át. A munkások és parasztok megszabadultak kizsákmányolóiktól. Ez az alapvető szociális átalakulás Oroszország fejlettebb kapitalista területein azt jelentette, hogy a dolgozó nép egy csapásra megszabadult úgy a nagyorosz, mint a saját burzsoáziájától. A visszamaradottabb területeken a cárizmus megdöntésével, a feudális akadályok úgy a gazdasági, mint a társadalmi életben eltávolítattak és így a tömegek elött a gazdasági és szociális fejlődésnek az útja szabaddá lett. Ez annál többet jelentett a visszamaradott kisebbségi területeken, mert a cárizmus ezen területek fejlődését mesterségesen akadályozta és csak azon termelési ágat forszírozta, amely úgy az orosz, mint a külföldi kapitalista profitérdekeknek megfelelt.

A nemzetiségi kérdés proletármegoldása annyit jelent, hogy a nemzetiségi kérdés mint szociális problema lesz felfogva és így az elnyomott népek nemzeti felszabadulásának következményeképpen, szociális felszabadulásukat is eredményezte.

Oroszország agrár jellegét tekintve, ez különösképpen a nemzeti kisebbségek által lakott területekre áll, ahól a nemzeti és szociális felszabadulás a milliós paraszttömegek szociális és gazdasági helyzetét alapvetőleg megváltoztatta. Európai Oroszországban és Szibériában a nagy latifundiumok minden kártérités nélkül kisajátítattak és a szegény parasztság között szétosztattak.

Jelenleg Szovjetunióban, a nemzetiségi területeken, a gazdasági fejlődés a proletár osztálypolitika alapján megy végbe. A falu burzsoáziája politikai jogaitól megfosztva, vagy adókkal van megterhelve. A másik oldalon a szegény és közép-parasztság mezőgazdasági szövetkezetekbe tömörül. Részükre mezőgazdasági gépállomásokat állítottak fel, ellátják őket vetőmaggal, olcsó kölcsönökkel és a szegény parasztság a munka elvégzéséhez állatokat kap. A középparasztság adókönnyítésben részesül, a szegényparasztság pedig minden adófizetés alól mentesítve van.

Ilyen alapon lesz a gazdag parasztok gazdasági hatalma mindjobban megtörve és egy szoros gazdasági és politikai szövetség egyrészt a proletariátus, másrészt a szegény és középparasztság között, nemzetiségi külömbség nélkül, biztosíttatik. Ez teszi lehetővé a falu kollektivizálását, iparosítását és az öt éves terv négy év alatti keresztülvitelét, a gigászi fejlődést a szocializmus felé. Ez fogja eredményezni az osztálykülömbségek megszünésével a nemzetiségi külömbségek teljes megszünését és a Szovjetunió népeinek teljes egybeolvadását.

Szovjetunióban a szociális és politikai szabadságon kívül az összes nemzetiségek részére a legteljesebb kulturális, nyelvi, iskolai, irodalmi és művészeti szabadság is biztosítva van.

A nemzetiségi kérdés ilyen megoldása egy okkal több az összes imperialista államok és a csehszlovákiai egyesült burzsoázia részére, hogy a Szovjetunió ellen állandóan uszítson, hogy a válságból, az éhségen és a fasizmuson kívül, a Szovjetunió elleni imperialista háboruval keresse a kivezető utat. Bár az imperialista háborus készülődések első sorban a Szovjetunió ellen írányulnak, de a válság mélyülése, a nagy piacéhség, a mindig elkeseredettebbé váló konkurrencia-harc csak fokozza a Magyarország és Csehszlovákia között a triánoni békediktátummal megteremtett imperialista ellentéteket.

Magyarország és Csehszlovákia, illetve a kisantánt között megkötött hágai egyezményt, a háboru likvidálásaként tüntették fel. Az egyezmény megkötése óta eltelt idő, a magyar és csehszlovák burzsoázia közötti állandó imperialista konfliktusok az ellenkezőt bizonyítják.

A magyar fasizmus is a Szovjetunió elleni imperialista háboruval keresi a válságból a kivezető utat. A véres terroron kívül, Trianon reviziója az a maszlag, amellyel a magyar dolgozókat féken akarják tartani. A magyar munkásság százezres tömegei szeptember elsején proletárhősiességgel és önfeláldozással tettek tanuságot arról, hogy sem a magyar szociálfasiszták aljas együttműködése Horthy-Bethlen-Gömbösékkel, sem a csendőrszuronyok és rendőrkardok, sem a börtönök nem fogják vissza artani attól, hogy történelmi hivatását betöltve, egyetlen vezetője, a magyar kommunista párt vezetése mellett, a magyar fasiszták és szociálfasiszták hulláján keresztül, a II. Szovjetmagyarországot kiharcolja. Ebben a nehéz harcban a szlovenszkói magyar dolgozók teljes harci szolidaritásukról, támogatásukról biztosítják a fasiszta elnyomás alatt szenvedő magyar proletariátust.

A csehszlovák burzsoázia a trianoni békediktátum sérthetetlenségét hangoztatva, állandó háborus hangulatot szít Magyarország ellen, hogy ezzel is igazolja a lázas fegyverkezés szükségességét. De keresi másrészt a megegyezést a magyar burzsoáziával legalább arra az időre, amíg a közös, a legnagyobb ellentét: a Szovjetunió és a kapitalista világ között fennálló ellentét nincs elintézve.

Ezen imperialista tragédiában Szlovenszkó elsőrendü fontosságu szerepet tölt be egyrészt stratégiai földrajzi fekvésénél, másrészt nemzetiségi összetételénél fogva. Ezért tették Szlovenszkót az imperialista háboru ideológiai és katonai előkészitésének központjává. Masaryk köztársasági elnöknek, mint a csehszlovák fasizmus és imperializmus legnagyobb autoritásának nyilatkozatai, szlovenszkói látogatásainak célja, a fasizmus és az imperialista háboru ideológiai alapjának a lerakása. A nagy "humanista" összes nyilatkozatainak lényege: "Mi a békét akarjuk, fegyverkezünk, fejlesszük hadseregünket, hogy minden támadást visszaverhessünk". Ugyanezt mondták 1914 elött Vilmos császár, az orosz cár, Clémenceau, Tisza gróf és ugyanezt mondják [Další věta byla usnesením předsednictva posl. sněmovny ze dne 28. listopadu 1930 podle §u 9, lit. m) jedn. řádu vyloučena z těsnopisecké zprávy. Viz str. 126 této těsnopisecké zprávy.] Mussolini, Horthy, Pilsudský is.

Az elnök nyilatkozatait tettek is kisérik. Igy a háboruhoz hasonlító nagy szlovenszkói hadgyakorlatok, amit látogatásával tisztelt meg, továbbá a nagy katonai pompával Komárnoban vízrebocsátott Masaryk nevét viselő első csehszlovák hadihajó, eléggé beszédes bizonyítékok voltak Masaryk békekészsége mellett.

A magyar határkiigazítás kérdésében tett ismételt nyilatkozata csak megerősíti azt a tényt, hogy a csehszlovák finánctőke szorongatott helyzetében keresi a kiegyezést a magyar burzsoáziával, a Szovjetunió ellen megindítandó imperialista háboru érdekében.

De milyen jogcímen alkuszik Masaryk Bethlennel a szlovenszkói magyar dolgozók bőrére? A szlovenszkói magyar dolgozók sem Masaryknak, sem Bethlennek nem adtak megbízást arra, hogy döntsenek, hogy határozzanak jelenlegi és jövendő hovatartozandóságuk felöl. A magyar dolgozók soha nem ismerték el a triánoni imperialista békediktátumot, tehát nem ismernek el semmiféle reviziót sem, semmiféle megegyezést, amely a magyar és csehszlovák burzsoázia ügynökei között létre jön. A szlovenszkói magyar dolgozók a cseh, szlovák-, német, lengyel és ukrán proletariátussal együtt harcolnak minden imperialista háborus készülődés ellen, különös élességgel a Szovjetunió elleni háborus készülődések ellen [Další věta byla usnesením předsednictva posl. sněmovny ze dne 28. listopadu 1930 podle §u 9, lit. m) jedn. řádu vyloučena z těsnopisecké zprávy.]

Ha Masarykot szlovenszkói látogatásai alkalmával nem vették volna körül csendőrszázadok, akkor meghalhatta volna a kirablott, nyomorba és rabszolgaságba taszított szlovenszkói dolgozók igazi véleményét "demokraciájáról", "humanizmusáról" és "nemzetiségi békéjéről".