A város a rendelkezésre álló önkormányzati adókat, illetve pótadókat mind jóváhagyott szabályrendelet alapján szedi és ezen adók behajtott összege évről évre emelkedik. Ugyanígy van a vízdíj is. A tőkevagyon kicsiny és az értékpapirokban van s megfelelő jövedelmet ad. Más vagyona, illetve jövedelme a városnak nincs és csak ezekkel gazdálkodhatik, ezekkel pedig rendszeresen és évek óta egyformán gazdálkodik. A hasznosítás módjai felett még a régi 1927-ben megszünt képviselőtestület határozott akkor, amikor a haszonbérbeadást választotta. A kifogástalan gazdálkodást igazolja az állami erdőfelügyelőség 22.244/1211/1928-VIII. számu leirata is.

A városnak 1927-ben összesen 2,519.066 Kč tartozása volt. A felsőbb jóváhagyás megengedte, hogy eme tartozás amortizációs tartozássá alakíttassék át és, hogy a kövezet, a csatornázás és a városház építési beruházása végett ötmilióra emeltessék fel. Ennek a kölcsönnek összege 4,600.000 Kč-ra apadt, mert ennyit adtak, az első annuitást a folyósításkor lefogták, a másodikat a Hanes féle felterjesztés előtt 1930 február 25.-én a város kifizette és a később esedékes annuitásokról az 1930. évi költségvetésben gondoskodott.

De azt mondhatja az önkény, hogy a jövedelmeket pazarolta a községi képviselőtestület és ez a rendszertelen gazdálkodás. Hát a képviselőtestület ezt sem tette, mert csak olyanra költött, amire költeni szabad és kell. Fizette a személyi és dologi kiadásokat. Csak olyan beruházásokat tett, amihez a kölcsönfelvételt a felsőbb hatóság jóváhagyta. Az utcakövezést és csatornázást csinálta és csinálja. Tűzoltó - fecskendőt vett, amely az utcákat is öntözi. Szükséglakást épített és népkonyhát tartott fenn, mindezt a felettes hatóság tudomásával és jóváhagyásával. A tisztviselői állások rendszeresítése jogerősen megtörtént a szervezeti szabályrendeletben, amit a járási bizottság is jóváhagyott és a feljelentő Hanes Emil sajátkezüleg záradékolt az azt kiegészítő jogerős határozatban. Ez mind a feloszlatott képviselőtestület megválasztása előtt, 1927-ben történt és bármily helyesen is történt, nem lehet a most feloszlatott képviselőtestület tényeként szerepeltetni.

A fizetésrendezés utolsó javaslata az országos elnöki hivatalnál várja felebbezés folytán egy és félév óta az elintézést. Tehát ez még nem befejezett tény. Eme javaslat szerint a községi tisztviselők fizetése nem magasabb az állami tisztviselők fizetésénél és ami fizetési többlet egyes tisztviselők részére kontemplálva van, azt 1929. október 1.-ig senki sem vette fel, 1929. október 1.-e után az az egy pár, aki szükségből kvázi előlegként felvette az 1929. október elsejétől járó összeget, az azon kötelezettséggel vette fel azt, hogyha a fizetésrendezési javaslatot az elnöki hivatal jóvá nem hagyja, a felvett többletet, mint előleget visszafizeti. Erre különben jogos képviselőtestületi határozat hatalmazza fel őket. Itt sem lehet tehát a rendszertelen gazdálkodás fogalma alá semmit sem szubszummálni. Egyetlen tényt sem tudnak és nem fognak tudni Országh Úr és kitünő munkatársai felhozni, amelyet a rendszertelen gazdálkodás fogalma alá lehetne vonni és telivér valótlanság a feloszlató határozatnak az az állítása, hogy "hivatalosan megállapíttatott a rendszertelen gazdálkodás". Ez nem igaz, ez valótlanság. Egyetlen hivatalos vizsgálat sem tartatott evégből. Semmiféle vizsgálat sem emelt kifogást a meghonosult és a felsőbb hatóság által 1928 és 1929 évben is helyesnek talált gazdálkodási mód és rendszer ellen. Amiből Országh és balkeze vizsgálatot tartott, az a feljelentő járási főnök valótlan tényállítást tartalmazó 1930. március 10.-én kelt felterjesztése volt. Ámde ez a felterjesztés valótlan tényállást tartalmaz.

Igaz ugyan, hogy a város költségvetése, a számvevő operációt igénylő halálos betegsége miatt, későn került a képviselőtestület elé, ámde ez nem a képviselőtestület hibája, a késedelem különben is igazolt, a feljelentést tevő járási főnöknek be lett jelentve és halasztás lett kérve, amit a járási főnök megtagadott. Erre egy szakértő számvevőhelyettes lett választva, aki a költségvetést elkészítette és azt a képviselőtestület 1930 február 28.-án elfogadta. Erről a feljelentő járási főnök tudott. Ezt a költségvetést a járási bizottság a feljelentő járási főnök elnöklete alatt jóváhagyta éspedig április 9.-én, mielőtt tehát április 15.-én a feloszlatás megtörtént volna.

Az igazolt késedelemnek nem volt semmi következménye, mert a pótadó nagyságának bejelentése március vége előtt az adóhivatalnál megtörtént. De a késedelem nem is lehet feloszlatási indok, mert még Országhnak és kitünő társainak is parancsoló 1921/329. számu törvény 7. paragrafusának 4. pontja szerint "ha a község a törvényes határidőn belül nem készítette el a költségvetést és a közvetlen felügyeleti hivatal felhívására az e célból adott határidőben sem tette meg azt, úgy ez a hivatal a költségvetést a község költségére hivatalból összeállíttathatja".

A Városi villamostelep üzemvezetőjéről sem mondott igazat a feljelentő járási főnök tényállása, mert az illető 1927-ben a II. foku iparhatóságtól, mint kompetens hatóságtól, megkapta a villamosipar gyakorlására jogosító iparigazolványt, amely mint jogerős csehszlovák közokirat igazolja, hogy az illető kellő képesítéssel bír a Városi villanytelep iparának üzemvezetői minőségben való gyakorlására.

Száz százalékig bizonyítható, hogy Hanes Emil járási főnök az 1930. március 10.-i felterjesztésében nem mondott igazat. Ennek oka lehet az, hogy referensei és a tudatlan, vagy rosszindulatú besugói félrevezették. Itt a szakismeret és a gyakorlat hiánya is nagy szerepet játszhatott, mert ellenőrzési képesség nélkül ki lehetett szolgáltatva a mások megtévesztésének. De ennél az esetnél oly végtelen könnyelmüséget, vagy oly nagyfoku nemzetiségi gyűlöletet kell kalkulációba venni, hogy szinte lehetetlen a tudatos, szándékos cselekedetet a lehetőségek sorábol kizárni. Az utóbbi esetben pedig a tudatos valótlanságok alapján a közigazgatási kormányzásban a valótlanságot kormányzati elvvé tenni, oly súlyos hiba, amely a cselekvő személyekre személyileg is visszahat és Angolországban azt kiáltanák ily esetben, hogy ez impedimentum publicae honestatis. Mindenesetre egy lelkész, aki valótlanságot állít, vagy enged beállítani, hogy jogfosztást idézzen elő, súlyosabban itélendő meg, mint egy civil. Jézus szolgájának a felebaráti szeretetről megfeledkezni a legnagyobb bűn. Valótlan tényállas alapján való feloszlatás magában hordja azt a kötelességet, hogy a kormányzás részéről a reparáció megtörténjék. Mi beadtuk már a reviziós kérvényt, mert "errare humanum est". Végtére is mi kegyesek leszünk elhinni azt, hogy itt tévedésről van szó és elutasítunk minden olyan feltevést magunktól, amelyet körülöttünk susognak és azt mondják, hogy nem az az indok, amit kimondanak, hanem a Városi villamos telep átjátszási törekvése a Stredoslovenskának, ahol az eddigi igéretek egyeseknek és többeknek nem tudtak megvalósulni, mert a képviselőtestület becsületes emberekből állott. Vagy azt mondják, hogy a kurinci mezőgazdasági iskolakérdés jó teljesítését a magyarok javára hamar eligérték és ezt megakadályozniok kellett a feloszlatással. Annak ellenére, hogy tudunk az erdőfelügyelőségi határozatról, amely felügyelőség a járási hivatal és bizottság vélemenyét ezer darab öreg tölgy kivágására egyszerüen elláthatta volna további ajánló véleményével és akkor a bírt miniszteri igéret alapján semmi akadálya nem lett volna annak, hogy a földművelésügyi minisztérium a kivágatási engedélyt megadja és a párhuzamos földművesiskola valóra váljék, ehelyett a jótékony kezek munkájának gyümölcseként április 3.-án, amikor a feloszlatás meg sem volt, visszaküldték az iratokat, hogy a még ki sem nevezett kormánybiztos véleményét is kikérjék. Nem feltételezünk akkora rosszat a szereplő személyekről, hogy a felállítandó párhuzamos iskola létesítésének megakadályozása végett történt a feloszlatás.

De mindenekfelett elmondottam ezt az esetet azért, hogy az ellenzéket figyelmeztessem a demokratikus önkényuralom grasszá!ására, annak veszélyére és ösztönözzem arra, hogy a törvények hiányosságának pótlását beadandó javaslatokkal kényszerítsék ki.

Végül pedig eszembe jut a köztársasági elnök egyik, a bécsi parlamentben elmondott beszéde, ahol ezt mondotta: "A bécsi parlament számunkra az a nyílt fórum, ahol az egész világ előtt jogaink érdekében beszélhetünk". Igenis akarjuk, hogy a külföld tudjon arról, hogy mily szabadság van Szlovenszkóban és hogyan uralkodik ott a jog.

De elmondok az önkényuralom bizonyítására még egy esetet. Püspökválasztás volt az ág. ev. egyházban Szlovenszkón. Ebbe a választásba, ez egyházi szabadság elve ellenére, amely alkotmányilag proklamálva van, a közigazgatási kormányzat beavatkozott, hivatalos terrort fejtett ki és megakadályozta az egyházközségeket akaratuk szabad kinyílvánításában. Csodálatos véletlen, hogy itt megint Hanes Emil járási főnök szerepel, akit lelkészi minősége az egyházi szabadság megsértésétől sem tartott vissza. A keleti egyház kishonti és gömöri részében a különböző vallásu jegyzőkhöz, az ág. ev., a ref., a róm. kat. és az izraelita jegyzőkhöz Slávik György dr. megbízásából a következő levelet intézte:

"Bizalmas, saját kezébe! A jegyző uraknak! Dr. Slávik Juraj belügyminiszter Úr megbízásából fordulok Önhöz azzal a kéréssel, hogy az ág. ev. püspök választása alkalmából, amely ezekben a napokban tartatik, minden lehetőt tegyen meg, hogy az Ön körzetében levő evangélikus egyház a szavazatát Čobrda Vladimírra, a liptói széniorra adja le.

Čobrda Vladimír, a liptói szénior az öntudatos szlovákok, evangélikusok jelöltje és most a gömöri egyházaknak kell bebizonyítaniok, hogy ők is az öntudatos szlovák egyházakhoz tartoznak. Beszéljen a népnek a lelkére, hogy nemzeti kötelességét teljesítse. A szavazás minden eredményét közölje ide telefonon, vagy táviratilag. Rimaszombat, 1930. február 26. Hanes s. k., járási főnök.".

Vagy igaz a megbízás és akkor Slávik teljesen kompromittálta magát és megköszönheti, hogy Hanes olyan ügyes volt, hogy elárulta, vagy valótlanságot mondott, akkor pedig az impedimentum publicae honestatis lehetetlenné teszi, hogy járási főnök legyen.

De itt van a kezemben a tanítókhoz intézett levele is a járási főnök urnak, aki hivatalos borítékban, bélyegtelenül, felszólított minden tanítót, legalább is Kishontban és a gömöri egyházban, hogy Čobrda főesperes Úr mellett korteskedjenek.

Az biztos, hogy az ág. ev. püspökválasztásnál a kormány, a belügyminiszter és Hanes Emil rimaszombati járási főnök hivatalos hatalmukkal visszaéltek, korteskedtek és az önkényt belevitték az ág. ev. egyház életébe. Szóval a demokratikus önkényuralom a templomba is behatol. Majd gondoskodunk róla, hogy a megfelelő visszahatás érvényesüljön.

Kiindulási pontomat bizonyítottam és így indokoltam, hogy miért nem szavazom meg elsősorban a javaslatot. De vannak más indokaim is. Így a második az, hogy ez a javaslat nem segítség a munkanélküliségen, sőt más hiányok létezése mellett egyenesen fokozza azt.

Hivatkozom itt az angol Labour Party híres miniszzterének, Snowdennek egy röpiratára, amelyben megírja, hogy mik a teendők és milyen feladatokat kell a munkáskormánynak megvalósítani, ha a Labour Party kormányra jut. Ebben a röpiratában azt mondja Snowden, hogy a munkanélküliség lekűzdésére nagy beruházásokat kell tenni, olyan mértékben, hogy a munkanélküli elhelyezkedést kapjon és így jólétre tegyen szert. Én, mélyen tisztelt képviselőház, szóról-szóra aláírom Snowden miniszter szavait és kijelentem, hogyha kiszámítanák azt, hogy 10 évre visszamenőleg menynyit tesz ki az összeg, illetve munkanélküli segély, amely ebben a javaslatban kontemplálva van és azt kérnék, hogy a képviselőház egy ekkora összeget szavazzon meg, most egyszerre beruházásokra, én minden megfontolás és skrupulozitás nélkül megszavaznám, mert igenis azt állítom, hogy segíteni kell a munkáson, le kell kűzdeni a munkanélküliséget. Ez az út, ahogy az előttünk levő törvényjavaslatban foglaltatik, nem jelent azonban semmiféle könnyebülést, és nem jelent segítséget, sőt csak fokozza a romlást.

Sokat írnak a mezőgazdaság válságáról, de mindenütt azt állítják, hogy a termelési költségeket kell leszállítani, tehát a munkanélküli segélynek emelésével nem lesz leszállítva a munkanélküliség. Ezzel csak fokozódik a válság, az üzemek redukciójára vezet a munkanélküli segély felemelése és különösen a mezőgazdaságban fokozza a munkanélkülieknek számát.

Én mindehhez nem akarok segítséget nyujtani és ezért a javaslatot nem szavazom meg. (Potlesk.)

Meine Damen und Herren! Das Problem der Arbeitslosigkeit zu lösen, ist heute wohl die wichtigste und dringendste Aufgabe aller Staaten der Erde. Dabei müssen wir die Wahrnehmung machen, daß die Staaten der Lösung dieses Problems ziemlich hilflos gegenüberstehen, sich darauf beschränken, die mit der Arbeitslosigkeit verbundene Not weiter Kreise arbeitender Menschen durch Geldunterstützungen zu beseitigen oder zu mildern, sonst aber unfähig sind, die Ursachen der Arbeitslosigkeit irgendwie zu bekämpfen. Heute hat man bereits die Erkenntnis gewonnen, daß weder die Beseitigung der Schutzzölle, noch deren Überhöhung oder gar vielleicht die Umstellung der Arbeiter an den gegenwärtigen Zuständen etwas zu ändern vermögen. Auch ein billiger Kredit und die Beistellung des notwendigen Kapitals für die Produktion kann die Ursach en der Arbeitslosigkeit nicht dauernd beseitigen. Es hat den Anschein, als ob alle volkswirtschaftlichen Theorien jetzt plötzlich versagen würden.

Die Produktion ist eine Funktion des Verbrauches. Die Ursache der gegenwärtigen Arbeitslosigkeit beruht darin, daß wir mehr produzieren, als wir verbrauchen können. Die Maximalhöhe des Verbrauches tritt plötzlich ein und sobald die Produktion sich dieses Umstandes bewußt wird, beginnt sie mit der Einschränkung der Erzeugung und damit beginnt schon die teilweise Beschäftigungslosigkeit der Arbeiter. Die Anzahl de r. Arbeitslosen ist daher fortwährend unregelmäßigen Veränderungen unterworfen. Dazu kommt als erschwerender Umstand, daß sich die Produktion nicht nach allgemein gültigen Regeln und nach einem einheitlichen System in bestimmten Organisationsformen vollzieht. Jeder Produzent trachtet durch die Quantität seiner Erzeugnisse den anderen zu übertreffen, und genau so konkurrieren auch die Staaten miteinander und in dieses Chaos, das auf dem Weltmarkte durch eine derartige Überproduktion eintreten muß, wirft nun ein Finan zminister oder ein anderer Staatsmann das Schlagwort hinein: Wir müssen mehr produzieren, gleichzeitig aber mehr sparen und weniger verbrauchen! Da hat man den circulus vitiosus fertig.

Unter solchen Verhältnissen müssen wir uns mit der Tatsache abfinden, daß die Arbeitslosigkeit in den kommenden Jahren das Budget des Staates immer mehr belasten wird. Mit der Intensivierung der Produktion, mit dem Fortschritt der Technik und der Wissenschaft wird die Überproduktion auf dem Gebiete der Industrie und Landwirtschaft immer mehr überhand nehmen und damit die Arbeitslosigkeit steigen. Aber auch das Streben der Staaten, alle Produktionszweige innerhalb ihrer Grenzen zumindestens so auszubauen, daß der Eigenbedarf dadurch gedeckt wird, wirkt sich als Faktor zur Vermehrung der Arbeitslosigkeit aus. Schließlich kommen wir zu einem Zustand, wo nicht einmal die Kanonen stark genug sein werden, um den einzelnen Staaten Vorteile auf dem Weltmarkt zu sichern. Die technische Kultur wird die wirtschaftliche Befreiung auch in den letzten Winkel der dunkelsten Kolonien tragen. Vor diesen realen Tatsachen versagen alle Theorien des Materialismus und des Idealismus. Vielleicht wird einmal der Tag kommen, da die verantwortlichen Leiter der Staaten erkennen werden, wie arm trotz technischen Fortschrittes und trotz aller Produktion die einzelnen Staaten geworden sind und daß nur eine zwischenstaatliche internationale Aktion und Organisation Rettung vor dem Bankerotte bringen kann. Dann wird man auch versuchen, vom weltwirtschaftlichen Standpunkt aus der Arbeitslosigkeit und ihren Ursachen an den Leib zu rücken. Von diesem Augenblick scheinen wir aber infolge der Kurzsichtigkeit unserer Staatsmänner vorläufig noch sehr weit entfernt zu sein.

Unter solchen Verhältnissen bleibt der Sozialpolitik vorläufig nichts anderes übrig, als daß man die unangenehmsten Erscheinungen der Arbeitslosigkeit mit den untauglichen Mitteln einer Arbeitslosenunterstützung oder einer obligatorischen Arbeitslosenversicherung bekämpft. Das ist natiirlich eine zweischneidige Waffe, die ihre Spitze letzten Endes gegen die Staaten selbst richtet. Durch die Arbeitslosenunterstützung werden die unproduktiven Auslagen eines Staates vermehrt. Alle unproduktiven Auslagen eines Staates bedeuten aber eine Verteuerung der Lebensmittel, der lebensnotwendigen Stoffe, der Kleidung, der Wohnung und and erer mehr. Den Beweis sehen wir am besten an den Ausgaben für den Militarismus, der das typische Beispiel für die unproduktiven Ausgaben eines Staates darstellt. Die Löhne, die in der Kriegsproduktion gezahlt werden, die Ausgaben für das Kriegsmaterial und was sonst damit zusammenhängt, fressen so entsetzliche Steuersummen auf, daß dadurch die Lebenshaltung jedes einzelnen Bürgers maßlos verteuert wird. Wer daher für die Beseitigung der Ausgaben für den Militarismus arbeitet, ist keinesfalls ein Staatsverräter, sondern ein wahrer Freund seines Volkes. Genau so wie die Aufwendungen für die Kriegsrüstungen, werden auch die unproduktiven Auslagen für die Arbeitslosigkeit das Staatsbudget immer mehr belasten und durch das Verschlingen von Steuersummen die allgemeine Teuerung immer mehr und mehr steigern. Der Staat wird aber zu diesen Ausgaben gezwungen sein, schon weil ihm die Erwägung, daß hungernde Menschenmassen zu allem fähig sind, die Furcht vor der sozialen Revolution einjagen wird. Erst bis dieser Zustand für den Staat selbst unerträglich sein wird, werden wir der vernünftigen Lösung der wichtigsten wirtschaftlichen und sozialen Probleme um einen kleinen Schritt näher gekommen sein. (Posl. Prause: Wenn es nicht schon zu spät sein wird.) Vielleicht wird es schon zu spät sein.

Der vorliegende Gesetzesantrag versucht das Genter System nur in den bescheidensten Grenzen zu novellieren. Der Regierungsantrag beschränkt sich darauf, das alte Gesetz auch für die Zeit der wirtschaftlichen Krise und auf Grund der praktischen Erfahrungen, die man bisher gemacht hat, abzuändern und so zu ermöglichen, daß dieses Gesetz auch bei abnormal hoher, länger dauernder Arbeitslosigkeit angewendet werden kann. Charakterisiert ist die Gesetzesnovelle dadurch, daß sie an dem bisherigen System der Arbeitslosenunterstützung unverändert festhält, nur die Dauer des Bezuges der Arbeitslosenunterstützung verlängert und den Staatsbeitrag erhöht. Die Gewerkschaften werden also durch die längere Unterstützungsdauer mehr belastet, wobei allerdings der Staat den Großteil der Lasten mit auf sich nimmt. Neu erscheint die Bestimmung des Artikels IV, nach welcher der Staat die Möglichkeit hat, bei Notstandsarbeiten für jeden eingestellten Arbeitslosen dem öffentlichen Bauherrn täglich einen Beitrag von 10 Kč zum Lohn zu bewilligen. So will man wenigstens teilweise die unproduktiven Ausgaben für die Arbeitslosenunterstützung in produktive umwandeln.

Eines der wirksamsten Mittel zur Bekämpfung der Arbeitslosigkeit, die Organisierung der Arbeitsvermittlung, bleibt auch diesmal leider vollkommen unangerührt. Nach unserer Meinung ist das Genter System nicht das Ideal der Arbeitslosenfürsorge. Es hat die grobe Ungerechtigkeit an sich, daß die große Zahl nicht organisierter Arbeitsloser der Arbeitslosenunterstützung überhaupt nicht teilhaftig wird. Der Staat müßte doch das Interesse daran haben, sein wertvollstes Gut, die lebendige Arbeitskraft und Arbeitsfreudigkeit seiner Bürger zu erhalten, aber er unternimmt nicht einmal den Versuch, die nicht organisierten Arbeitér zum Zwecke der Arbeitslosenunterstützung vielleicht auf einem anderen Wege zu erfassen. (Posl. Prause: Die gewerblichen Hilfsarbeiter gehören dazu!) Die gehen leer aus.

Die vorliegende Gesetzesnovelle hat auch eine andere bedenkliche Bestimmung. Nach Artikel III bestimmt der Minister für soziale Fürsorge im Einvernehmen mit einigen Wirtschaftsministern, in welchem Gebiete des Staates eine allgemeine außerordentliche Wirtschaftskrise herrscht. Das ist natürlich keine genaue Fixierung des Begriffes "außerordentliche Arbeitslosigkeit". Eine solche Bestimmung müßte sich auf genaue statistische Erhebungen stützen und könnte nur nach Anhörung der örtlichen Organisationen der Arbeitgeber und Arbeitnehmer erfolgen. In einem Nationalitätenstaat wie es die Čechoslovakische Republik ist, enthält diese Bestimmung außerdem noch die Gefahr der ungleichmäßigen Behandlung der čechischen und deutschen Siedlungsgebiete.

Die Novellierung des Gesetzes über die Arbeitslosenunterstützung nach dem Genter System ist unvollkommen und wird sich auf die Dauer als untaugliches Mittel erweisen, aus der Wirtschaftskrise herauszuhelfen. Die Aufgabe der Regierung, die Ursachen der Arbeitslosigkeit zu bekämpfen, bleibt unerfüllt, und wir sehen noch nicht einmal den Versuch, dieses Problem irgendwie zu lösen. Doch sollte sich die Regierung bewußt sein, daß gerade in dieser Frage Eile Not tut. Eine Regierung, die auf diesem Gebiete nichts oder nur Untaugliches unternimmt, kann natürlich unser Vertrauen nicht genießen. (Potlesk.)

Meine Damen und Herren! Das Arbeitslosenproblem mit der nötigen Gründlichkeit anzugehen, hat bisher jede Regierung unterlassen, obzwar wir in den letzten 10 Jahren aus einer Wirtschaftskrise in die andere stolpern. Und während andere Staaten auch auf dem Gebiete der Arbeitslosenfürsorge eine fortschrittliche Sozialpolitik betrieben, blieb die Čechoslovakei beim Genter System. Warum, das wurde bereits von meinem Koll. Kasper ausführlich und eingehend erörtert.

Das Arbeitslosenprogramm ist nicht nur ein Fürsorgeproblem, sondern viel mehr ein Problem der Wirtschaftsgestaltung. Darum haben sich leider weder die Regierungen noch die Unternehmer gekümmert, sonst hätte die Arbeitslosigkeit keine so sprunghafte Steige rung erfahren können. Diese Sorglosigkeit in wirtschaftlichen Fragen zu überwinden, sollte deshalb eine ernste Aufgabe der gegenwärtigen Regierung sein. Um auch die Unternehmer etwas mehr in dieser Frage zu interessieren, ist es notwendig, sie an den Generalunkosten der Arbeitslosenfürsorge entsprechend zu beteiligen. Das ist wiederum nur möglich durch die Einführung einer Arbeitslosenversicherung, so wie sie gegenwärtig von den meisten Gewerkschaften gefordert wird. Unter der Arbeitslosigkeit leiden in immer größerem Umfange auch die Privatangestellten. Es ist ein unverzeihlicher Mangel der Statistik, daß wir bis heute keine näheren Zahlen darüber zur Verfügung haben. Es wird aber heute niemand ernstlich bestreiten wollen, daß die Arbeitslosigkeit der geistigen Arbeiter bereits eine schwere Gefahr für ganze Berufsstande geworden ist. In Deutschland und in anderen Ländern wird gerade dieser Frage ernsteste Beachtung geschenkt. Hier geschieht so gut wie gar nichts, obzwar es die Angestelltenorganisationen an praktischen Vorschlägen nicht haben fehlen lassen.

Die Arbeitslosigkeit der Privatangestellten ist zweifellos vor allem auf die wirtschaftlichen Verhältnisse zurückzuführen. Sie sind aber im besonderen das Opfer der immer weiter fortschreitenden Konzentration und der damit verbundenen Rationalisierung, die ja vor den Bureaus nicht haltgemacht hat. Die starke Ausbreitung der Bureaumaschinen hat die Zahl der arbeitslosen Privatangestellten gewiß vermehrt. Stärkeren Anteil an dieser Arbeitslosigkeit aber hat die heute allgemein üblich gewordene Personalökonomisierung, die der Herr Finanzminister bekanntlich auch für die Staats- und öffentlichen Betriebe vorgesehen hat. Die Folgen dieser Personaleinschränkung sind unabsehbar. Hunderte und Tausende ältere Angestellte wissen heute schon nicht, wie sich ihre Zukunft einmal gestalten soll. Die Arbeitslosigkeit gerade der älteren Angestellten wird zur Katastrophe für sie, wenn nicht bald energische Maßnahmen der staatlichen Hilfe erfolgen. Deutschland ist auf dem besten Wege, das Problem der älteren Angestellten wenigstens zum Teil praktisch zu lösen, allerdings auf dem Wege der Gesetzgebung, weil es sich als unmöglich erwiesen hat, auf dem Wege freiwilliger Vereinbarungen zwischen den Angestellten- und Arbeitgeberorganisationen zu einem Ziele zu kommen.

Die Verhältnisse für die Privatangestellten liegen hier nicht anders. Ihr Anteil an der allgemeinen Arbeitslosigkeit ist längst über das normale Maß hinausgewachsen. Die starke Einengung des früheren großen Wirtschaftsgebietes macht es vielen unmöglich, eine neue Existenz zu finden, da die Freizügigkeit, die für die Privatangestellten lebensnotwendig ist, allüberall unterbunden wurde. Deshalb tritt eine Besserung auf dem Arbeitsmarkte der Angestellten meist viel später ein, als bei der Handarbeiterschaft. Dies gilt besonders für die älteren Angestellten. Verstand man früher einmal darunter den 50- bis 60jährigen, so zählt heute bereits der 35- bis 40jährige dazu. Wer nur eine kurze Zeit hindurch den Stellenmarkt der Angestellten in der Presse verfolgt, wird ohne weiteres feststellen können, daß nur noch junge Kaufleute und Techniker gesucht werden, die möglichst das 30. Lebensjahr nicht überschritten haben.

Arbeitsbeschaffung einerseits und Sicherungen der Exisstenz andererseits sind notwendig, um die Verhältnisse in der Privatangestelltenschaft zu bessern. Ich muß hiebei wieder auf Deutschland zurückgreifen. Nicht nur die Reichsregierung, auch die Länderregierungen sind dort mit gutem Beispiel vorangegangen, u. zw. insoweit, als alle unterstellten Ämter aufgefordert wurden, bei Neubesetzung von Stellen ältere kaufmännische Angestellte zu berücksichtigen, die den Anforderungen zumeist durchaus gewachsen sind. Es besteht gar kein Zweifel daß auf solche Art und Weise auch in diesem Staate Hunderte Angestellte ihr Brot finden könnten. Allerdings, das wäre hier nur möglich, wenn zunächst einmal das Monopol für čechische Stellenanwärter gebrochen würde. Gegenwärtig liegen die Verhältnisse ja so, daß Tausende Privatangestellte nur wegen ihrer Zugehörigkeit zu einem sogenannten Minderheitsvolke arbeitslos gemacht wurden. Ich denke dabei an die Tausende von Angestellten, die durch die Bodenreform um ihre bisherige Existenz gebracht worden sind, ich denke an die Privatangestellten, die durch die Wälderverstaatlichung das gleiche Schicksal teilen sollen und an die Tausenden von früheren Staats- und öffentlichen Beamten, die vorzeitig abgebaut wurden und heute gezwungen sind, in der Privatwirtschaft Stellung zu suchen und damit weitere Tausende Menschen in ihrer Existenz gefährden. Während also andere Staaten aus der Sorge um die Zukunft der älteren Privatangestellten Mittel und Wege suchen, um helfend einzugreifen, müssen wir die bisherigen Regierungen der Čechoslovakei mitverantwortlich machen für die außerordentlich traurige Lage, in der sich viele Tausende Privatangestellte oder solche, die es werden wollen, befinden.

Ich habe vor längerer Zeit an die Regierung eine Interpellation gerichtet, mit der ich eine Kündigungsschutzverordnung für die Privatangestellten verlangt habe. Die Antwort ist mittlerweile eingetroffen. Aus ihr entnehme ich, daß es zu einer solchen Verordnung in der nächsten Zeit nicht kommen wird, da die Regierung die Novellisierung des alten Handlungsgehilfengesetzes bereits vorbereitet und innerhalb dieser eine entsprechende Erweiterung der gesetzlichen Kündigungsfristen vorsieht. So sehr ich diese Novellisierung begrüße, so sehr bedaure ich, daß die Regierung keine Notverordnung für diePrivatangestellten herausgibt, denn es hätte damit die Existenz vieler Hunderter Privatangestellter gerettet werden können, die mangels einer solchen bis zum Inkrafttreten eines neuen Angestelltenrechts noch ihre Stellung verlieren werden.