Mennyi munka és fáradság az, amíg kikerül a talpfa a kiinduló állomásra, de nem kell majd rövidesen ez a fáradság, mert ujabban Oroszország kezdi már Németországot és Magyarországot fával ellátni.

Ha az általános gazdasági krízist meg akarjuk oldani, akkor legjobb lenne, ha a kormány március 7.-én egy manifesztációban magáévá tenné a nagy demokratikus köztársaság. az Amerikai Egyesült Államok elnökének a jelszavát ésazt mondaná, hogy a kardokat ekékké változtatom.

De ha egy ilyen nagyszabásu megoldásra a kormányzat nem is gondol, mindenesetre szükséges, hogy a lakosság jólétét előmozdító olyan beruházásokat tegyen, amelyek az adófizetők képességét jelentékenyen emelni fogják, mert külömben úgy jár, mint az, aki egy mezitelen gyereknek a zsebéből akarn a kivenni egy koronát.

Még az adókivetés és végrehajtás súlyos hibáival kell foglalkoznom, amely illuzóriussá teszi a pénzügyminiszter úr minden reformtörvényét. A pénzügyi hatóságok nem nézik az adóalany teljesítő képességét, sok esetben nincsenek tekintettel arra, hogy valakit, vagy egész korporációkat súlyos elemi vagy más csapások érték, amelyek az illetők existenciáját veszélyeztetik és sokszor olyan aránytalanul magas jövedelem után vetik ki az adót, amely a tényleges jövedelemnek húszszorosa. Pl. egy kis falusi vámőrlő malomra 1 millió forgalom után vetettek ki adókat, amikor annak a község igazolása szerint, kevesebb mint 45.000 korona forgalma volt.

Az adóbehajtásoknál nem méltányosak. Mindenkit úgy tekintenek, mint adóeltitkolókat és az adókat kiméletlenül, végrehajtás útján hajtják be. Ennek következménye, hogy a kontemplált adóknál jóval nagyobb összeget hajtanak be. Így 1927-ben Podkarpatská-Rusban 60 millió adójövedelem volt kontemplálva és beszedtek 102 milliót, tehát 42 százalékkal többet az előirányzottnál.

Spiclirendszer uralkodik, amely mindenhova betolakszik és nem objektiv adatok alapján, hanem legtöbbször alacsony szándékok, bosszú és gyülölet a táplálójuk. Az ilyen spiclifelhívások tömegei, ezrei és ezrei mennek ki a gazdákhoz, kereskedőkhöz, iparosokhoz, hogy mennyit fizettek orvosoknak, állatorvosoknak, ügyvédeknek, mérnököknek stb. Ezt okmányilag is bizonyítani tudom és érthető, hogy itt a rosszakaratnak a denunciálásra bőséges alkalma nyílik. Ha valaki vélt, vagy jogos felháborodásában, haragtól, vagy gyűlölettől vezettetve jóval magasabb összegeket mond be, az ilyen bemondások ellen azután hiába védekezik az adóalany, a pénzügyi tisztviselők nagy része csak az ilyen besugóknak hisz.

A becsületes vallomást tevőhöz a kérdések egész halmazát intézik, amelyre megfelelni képtelen. Ez esetben rögtön kész a határozat: mulasztásba, kontumációba esett. Ez esetben becslés útján állapítja meg a pénzügyi tisztviselő a kereset vagy a jövedelem nagyságát. De nem a szakértők becslése alapján, mint ezt a törvény előírja. Erről talán jegyzőkönyvet sem vesznek fel s nem közlik a féllel, hogy ne lássa a spicli bemondását.

A pénzügyi tisztviselők túlnyomórészt idegenek, a vidék helyi viszonyait, kereseti lehető ségeit nem ismerik és általában a történelmi országok nagyobb méreteihez szokottak és úgy bírálj ák el a jövedelmet, mint amott. Silány, rossz földekre, mint például Nevetlenfaluban 700-800 koronát állapítanak meg egy hold föld jövedelmeként, holott a gazdák annak egyharmad jövedelméért szívesen bérbeadnák a kérdéses tihanyi földeket a pénzügyi tisztviselőknek, mert ők legfeljebb egy métermázsa buza árát kapnák érte bérletben. Ugyanúgy a szöl!őnél, ahol a legmagasabb termést vetik ki a szöllő jövedelmeként; pl. Nagyszőllőson 20 hektót. de nem veszik tekintetbe, hogy ezidén örült az, akinek 23 hektoliter volt a hozama. Innen van a kétszer annyi adó, mint amennyi az előirányzat.

Klaszikus eset az özvegy Teleházy Jánosné esete, akinek 250 öl szöllője volt Nagyszőllősön. Ezen szöllő után 16.000 Kč csemegeszöllő eladását véve alapul. 166 Kč forgalmi adót rótt ki a beregszászi pénzügyigazgatóság s ugyanez évről 3500 Kč tisztajövedelem után 275 Kč jövedelmi adót. A forgalmi adó ellen felebbezett és kimutatta, hogy felesbérletben volt és 1400 Kč tiszta jövedelmet hozott, amely nem esik forgalmi adó alá, de ha esnék, az 14 korona volna. A panaszt a beregszászi pénzügyigazgatóság elutasította, mire az ungvári vezérpénzügyigazgatósághoz folyamodott, amely azt formahiba miatt utasitotta el 37031/821- V/5-29 sz. alatt.

Az uj adótörvény óta a helyzet nem ja ult, csak rosszabbodott, mert megszüntetett több adókivető bizottságot; pedig az lenne a fő, hogy minél több adókivető-bizottság legyen és minél több expositura, hogy úgy a kivetőbizottságok, mint a kivetést előkészítő pénzügyi szervek közvetlenül ismerhessék meg azt a körzetet, amelyben dolgoznak.

Az uj törvény például megszüntette Nagyszőllősön a külön adókivető-bizottságot s így a szőllősi járás közönsége az őket csak távolról ismerő beregszászi jövedelemadó-kivetőbizottság elé kerül. Ez indokolt azért is, mert a 10.000 lakoson felüli Nagyszőllőst a törvény értelmében is megilleti a külön-adókivető bizottság.

Indítványozom, hogy a pénzügyminiszter úr e kérdést sürgősen intézze el.

A nagyszőllősi rengeteg adóügyi panasz szanálása végett pedig indítványozom hogy ezen a román határ közelsége folytán oly nagy kereskedelmi helyen, mint Nagyszőllősön, külön pénzügyigazgatósági expositura létesíttessék s addig is, amíg ennek a szervezése megtörténik, Nagyszőllősön megalakíttassék a nagyszőllősi járási adókivető-bizottság. Ez az ugocsai gazda-iparos és kereskedő körök egyhangu kivánsága.

Általánosságban minden járásban, amelynek székhelye 10.000 lakost számlál, legalább pénzügyigazgatósági expositura létesittessék külön adókivető-bizottsággal, mert csak ez a decentralizáció vezethet a helyzet javitásához.

Ruszinszkó egész közgazdaságának egyik legfontosabb tényezője a fa. A nagy kiterjedésü erdők kitermelésével kapcsolatos munkák a lakosság tekintélyes részének adnak kenyeret, táplálják az itteni ipart és kereskedelmet. Különösen Máramarosban igen sok gazdasági tevékenység a fatermeléssel függ össze, mert ez ad főleg keresetet a népnek. Különösen a prevrat óta, amióta annyira el vagyunk zárva a világtól, hogy népünk régi jövedelmező keresetforrásait, Magyarországot, Romániát, Galiciát stb. fel nem keresheti és így kizárólag az itthoni keresetforrásokra van ráutalva, rendkivül fontos.

Ruszinszkó nagykiterjedésü erdeinek túlnyomó része állami erdő. A legutóbbi hivatalos kimutatások szerint ugyanis az állam birtokában és közvetlen kezelésében van: 536.600 katasztrális hold erdő, 95.400 katasztrális hold rét és havasi legelő, 5.100 katasztrális hold egyéb terület; összesen tehát 637.100 katasztrális hold területen gazdálkodik közvetlenül maga az állam.

Joggal elvárhatja tehát Ruszinszkó egész őslakossága, hogy részletesen tájékoztatva legyen arról, hogyan gazdálkodnak evvel az óriási értéket képviselő vagyonnal és teljes joggal megkövetelheti, hogy ennek a vagyonának a kezelésére és ellenőrzésére hathatós befolyást gyakorolhasson. Összes jövedelmeit kizárólag Ruszinszkó szükségleteinek fedezésére kellene fordítani, miért is nemcsak jogos, hanem feltétlenül szükséges, hogy ennek a közvagyonnak kezelése és ellenőrzése az autonóm Ruszinszkó szojmjának hatáskörébe utaltassék. Hiszen csak igen rövid idő kérdése lehet az autonomia megvalósítása, ha már Beneš külügyminiszter úr is megigérte azt a kassai és přibrami választási gyüléseken, aki pedig eddig - nem akarom mondani, hogy legnagyobb ellensége, de legnagyobb ellenzője volt. Ezt az igéretét 10 év óta halljuk s aligha fogja valaki komolyan venni.

Az állami erdőgazdálkodást szinte korlátlan hatáskörrel igazgatja az "Állami erdők és gazdaságok vezérigazgatósaga" a "Generální ředitelství státních lesů a statků" minden komoly parlamenti ellenőrzés nélkül, az 1200 kilométerre fekvő aranyos Prágából, anélkül, hogy annak viszonyait behatóbban ismerné. E fontos állami üzemnek vezetéséről, szakszerü írányításáról, rentabilitásáról, az állami költségvetés még a szakember részére sem nyujt tájékoztatott eligazodást.

A költségvetés egy kalap alá foglalja az összes cseh, morva, sziléziai, a szlovenszkói és a podkarpatská-rusi állami erdők és gazdasági birtokok gazdálkodási eredményét; azok kiadásait és bevételeit egy összegben mutatja ki.

A ruszinskój állami erdökcsak úgy a sorok között eldugott egy-egy tételből lehet következtetni, amikor olvassuk, hogy mennyi a kiadás, mennyi ebből a kiadásból a személyi járandóság, mennyi a dologi és üzemi kiadás, hogy milyen tételekből ered a kimutatott tiszta jövedelem; de külön Ruszinszkóra sem összesítve, még kevésbbé a három erdőigazgatóság szerint - Ungvár, Bustyaháza és Rahó - elk ülönítve nincsen.

Ebből a költségvetésből még a szakember sem képes az erdészeti vezérigazgatóság teljhatalmu kezelése alatt álló, óriási értéket képező állami birtokok gazdálkodásáról magának megbizható képet alkotni, nemhogy a törvényhozásnak erdészeti szempontból túlnyomórészt laikus tagjai képesek volnának ennek a közel 800 millió Kč budgettel dolgozó intézménynek a gazdálkodását megbírálni, illetve ellenőrizni.

De talán bizonyos mértékig ez is volt a szándéka a teljhatalmu vezérigazgatóságnak. A volt magyar államerdészet évi kiadásait minden erdőigazgatóságra vonatkozóan különkülön négy "rovatban" irányozta elő és pedig: személyi járandóságok 7 alrovatban részletezve, dologi kiadások 6 alrovatban részletezve, üzemi és gazdálkodási kiadások 9 alrovatban részletezve és a közterhek 2 alrovatban részletezve.

Evvel a beosztással majdnem teljesen megegyező a régi osztrák és a porosz államerdészet költségelőírányzata is. Hasonló részletességgel vannak a bevételek is előírányozva.

Az ilyen részletes és az alkotmányos ellenőrzésnek egyedül megfelelő költségelőírányzatokból minden képviselő tiszta képet alkothat magának az államerdészet gazdálkodásáról, annak célszerü és szakszerü kezeléséről. Viszont az államerdészet vezetősége is kötve van a részletes költségvétes keretéhez, mert minden intézkedésénél a leghathatósabb alkotmányos ellenőrzés alatt áll.

Evvel szemben a mi erdészeti vezérigazgatóságunk a közel 800 millió Kč kiadását mindössze négy rovatban, minden további részletezés nélkül állítja be a költségelőírányzatba.

Így van ez a bevételi előirányzatnál is. Elég a parlamentnek erről a 800 milliós gazdálkodásról annyit tudni, amennyit a vezérigazgatóság az 1930 évi költségvetési-jelentésében külön is szükségesnek tartott közölni, hogy "odbyt piv a je dobrý", vagyis a sör forgalma kedvező.

Az államalakulat első éveiben az államerdészet költségvetése, még az említett és bevált külföldi minta szerint, megfelelő részletességgel velt összeállítva. A mostani uj aera azonban a saját céljaira sokkal célszerübbnek látta, minden részletezés nélkül, egyszerüen hatalmas pausálsszegekkel dolgozni, mert ezáltal helyzete úgy a parlamenttel, mint az állami számszékkel nagyon meg van köny nyítve. Mert külömben nem lehetne például a folyószabályozásokra engedélyezett összegekből tenniszpályát építeni, sem pedig az erdei utak építésére szánt összegekből "a miniszteriumnak fenntartott vadászterületeken" vadászházakat és más vadászati berendezéseket létesíteni.

Az "ostatní výdaje" - egyéb kiadások nagyon is tág köpenyege alatt, sok minden dolgot lehet rejteni.

Ennek a minden modern államszámviteli elvekkel ellenkező és minden alkotmányos ellenőrzést lehetetlenné tévő költségvetési előirányzatnak teljesen megfelelő és méltó kiegészítője az erdészeti vezérigazgatóságnak évi zárszámadása. Abból a "Bilanz"-ból amelyet az erdészeti vezérigazgató az államszámviteli törvény által követelt "zárszámadás" helyett a törvényhozás elé t rjesztett, a legkiválóbb kereskedelmi szakember sem tudja a vezérigazgatóság gazdálkodásának eredményét pontosan megállapítani és ennek következtében az állami birtokokon követett gazdálkodás szakszerüségét, célszerüséget, a kiadások takarékos és csakis a törvényes célokra történt felhasználását lelkiismeretesen megbírálni. Mert könnyebb egy szénakazalban egy gombostűt megtalálni, mint ebből a "Bilanz"-ból megállapítani, hogy abból a 800 millió Kč-ből legalább a főbb tételekben mennyit fordítottak egyes nagyobb és fontosabb célokra.

Egyébként az erdészeti vezérigazgatóságnak ez az egész "bilanz"-ja eszembe juttatja a boldogult "Moravsko-Slezská Bankának" hires bilanzát, mely 1920. év végével óriási vagyonállományt mutatott ki, részvényeseit és főleg igazgatóit búsás dividendával és tantiemekkel örvendeztette meg és három hónapra rá 160 millió Kč paszivával csődbe ment.

Ilyen gavalléros és elfátyolozott elszámolás mellett természetesen nagyon bajos a vezérigazgatóság áltál kimutatott tiszta jövedelem reális voltát is elbírálni, különösen abban a tekintetben, vajjon ez a kimutatott tiszta jövedelem arányban áll-e a reá fordított kiadásokkal és hogy ez az óriási értéket képező vagyon - erdők, mezőgazdasági birtokok, kőbányák, halgazdaságok, szeszfőzdék, sörfőzők stb. - az erdészeti vezérigazgatóság "kereskedelmesített és racionalizált" kezelése mellett, meghozza-e ennek a miliárdokra rúgó tőkének megfelelő és a magángazdálkodásban elért átlagos kamatjait?

Hogy a szakkörökben is mennyire általános ez a vélemény, arra vonatkozólag nagyon jellemző a "Carpathia"-nak mult évi április 21.-én Bratislavában tartott közgyülésén előadott titkári jelentés. Ennek a szlovenszkói fatermelés és fakereskedelem terén írányadó testületnek hivatalos évi jelentése, foglalkozva az erdészeti vezérigazgatóság működésével, többek között a következőket mondja:

"Ami a nyilvánosság elé jut, azok száraz számok, amelyek a földmüvelésügyi minisz¨érium többi számtengerében egyszerüen eltünnek. Azok a dicshimnuszok, hogy az állami erdők és földbirtokok évente ennyi és ennyi millió tiszta jövedelmet hajtanak, magukban véve nagyon szépen hangzanak, de a faszakmabeli embernek nem elegendők. Hiszen az világos, hogy az állam, mint a republika legnagyobb erdőbirtokosa, az utóbbi évek emelkedő konjunkturája következtében nagyobb nyereséget, tehát nagyobb jövedelmet is kellett, hogy elérjen. De a szakember ennél többet akar tudni. Mindenekelőtt hiányzik az erdészeti vezérigazgatóság jövedelmezési számlájának, a "Bilanz"-nak a kellő áttekinthetősége, legalább is annyira, hogy a nyilvánosságot nem tájékoztatja arról, hogy elkülönítve, az egyes erdőigazgatóságok menynyi és milyen választéku, minőségü fát termeltek és mennyi volt a termelési költség? Az egyes választékok értékesítésénél elért és szintén nyílvánosságra hozandó eladási árak egybevetése után az egyes választékoknál megállapított nyereségbő l agy veszteségből lehetne csak tiszta képet alkotni az állami erdőkezelés értékéről, illetve szakszerüségéről.

Az állami erdők vezérigazgatóságának tehát módjában áll a fenti adatok nyilvánosságra hozatala által bebizonyítani azt, hogy az állami erdők kezelése minden bírálattal szemben megállja a helyét. De külömben is demokratikus államban élünk és teljes joggal követelhetjük ezeknek az adatoknak a közlését annál is inkább, mert ezek az eredmények vagy pozitív vagy negatív írányban lényegesen befolyásolhatják az egész állami költségvetést. Mindaddig azonban, amíg az igazgatóság nem tartja szükségesnek ezeket az adatokat nyilvánosságra hozni, a szakkörök a vezérigazgatóság azon állitásának elbírálásánál, hogy az erdők állami kezelésben jobban jövedelmeznek, kénytelenek hiányos, hivatalos és a célzatos félhivatalos adatokra támaszkodni."

Az alábbiakban tehát ezen hiányos adatok alapján fogunk az állitólagos jobb jövedelmezőség kérdésével foglalkozni.

Az 1928 évben az állami erdőkben a következő fatömegek termeltettek: Szlovenszkón és Ruszinszkón: 966.590 köbméter kemény, 1,118.250 köbméter puhafa. A történelmi országokban: 87.180 köbméter keményfa, 583.590 köbméter puhafa. Összesen 1,053.770 köbméter keményfa és 1,701.840 köbméter puhafa. Az összes fatermelés az 1928. évben 2,755.610 köbméter.

Az összes állami erdők és birtotok - beleértve tehát a mintegy 142.000 hektár, vagyis 250.000 katasztrális hold mezőgazdasági birtokokat, továbbá a 11.000 hektár terjedelmü halastó gazdaságokat is - összes jövedelme a hivatalos statisztikai évkönyv szerint 1928. évben 51,476.748 Kč volt.

Az állami erdők és birtokok 1928 évi összes bevétele 676,915.100 Kč, kiadása pedig 623,543.510 Kč volt. Ebből kitünik, hogy számításon kívül hagyta a 142.000 hektár mezőgazdasági birtokok jövedelmét. A fent kimutatott 2.755.000 köbméter fatömeg kereken 52 millió Kč-t jövedelmezett, vagyis tőárban 18.87 Kč-t köbméterenként.

Tekintetbevéve pedig azt a körülményt, hogy annak a 142.000 hektárnyi mezőgazdasági birtoknak is tetemes jövedelmet kellett hoznia, meg kell állapítanunk, hogy a fenti összeg nagyon sovány jövedelmet képez.

Ha ezt az eredményt összehasonlítjuk a hét volt magyar királyi erdőigazgatóságnak gazdálkodási eredményeivel, amelyek az államfordulat után a republika birtokába jutottak, a következő képet nyerjük. Megjegyzem, hogy az összehasonlítás alapjául az 1913 év, mint az utolsó normális gazdálkodási év, adatai vétettek.

Ezek szerint az említett hét erdőigazgatóság 1913 évi összes fatermelése 1,592.768 köbmétert tett ki, amelynél a tiszta j*v edelem 3,898.000 arany korona volt.

Ha azonban még tekintetbe vesszük azt a körülményt, hogy a kimutatott 52 millió tiszta jövedelemből az összes termelt fa mennyiségének és értékének arányában 23 millió a történelmi országokra esik és csak mintegy 30 millió tekinthető a szlovenszkói és ruszin. szkói állami erdők jövedelmének, úgy az itt elért köbméterenkénti tőár 14 30 koronát tesz ki, vagyis 10 10 Kč-vel kevesebb, mint a kamarális gazdaság által 1913 évben elért eredmény, ami 41%-os jövedelemcsökkenésnek felel meg a jelenlegi rezsím hátrányára.

Ezzel a ténnyel tehát szertefoszlanak az állami erdők és birtokok fényes jövedelmezőségéről következetesen terjesztett mesék. Mert ha így a dolog mélyére hatolunk, önkénytelenül arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a jelenlegi házikezelés mellett az állampénztárban nemhogy nagyobb jövedelmet biztositanának, hanem nagyon sok pénzt elgazdálkodnak.

Így nyilatkozott az erdészeti vezérigazgatóság pénzügyi gazdálkodásáról, még pedig hivatalos formában, a szlovenszkói és ruszinszkói fatermelők legilletékesebb fóruma. Nem vádolhatnak tehát bennünket, hogy politikai ellenszenv és elfogultság vezet akkor, ha az őslakosság egyik legfontosabb vagyonának és megélhetési forrásának jelen kezelését beható bírálat alá vesszük. Annál is inkább, mert az erdők nem a jelen generáció kizárólagos tulajdonai, hanem azokat a késői utódok részére is fenn kell tartani, tehát a jövő számára is konzervativan kezelendő.

Sajnos azonban, hogy az államerdészet jelenlegi vezetősége úgy gazdálkodik erdeinkkel, mint a hatalmas hódító a gyarmaton. Szlovenszkón és Ruszinszkón régen nagykiterjedésü állami erdők, valamennyien mintaszerüen és mondhatjuk átöröklött szeretettel kezeltettek és köztudomás szerint a legjobban jövedelmeztek. Meg voltak tehát az évszázados alapok, amelyeken csak egyszerüen tovább építve azt a bevált gazdálkodást folytatni és okszerüen, fokozatosan fejleszteni kellett volna.

De az erdészet terén is első dolog volt a régi, bevált, hivatásukkal sokszor évszázados tradíció folytán összeforrt tisztviselőket elbocsátani. Ez a gazdálkodás hasonló a váratlan gazdag örökséghez jutott könnyelmü tékozló örököséhez. E gazdálkodás jellemzésére a szlovenszkói viszonyokra vonatkozólag a "Národný Denník". egyik cikkében megállapította, hogy a legutóbbi 10 év a szlovenszkói erdőgazdaságra nagyobb csapás, mint az egész világháború. Hát akkor mit szóljunk mi, szegény ruszinszkóiak?

Mert, hogy mennyire gyarmati szellemben kezelik a prágai urak Ruszinszkó állami erdeit és milyen veszedelem fenyegette és fenyegeti most is Ruszinszkó egész gazdasági életét és népének létet ezzel a gazdálkodással, arról az őslakosságnak alig volt tudomása. Hiszen még a szakemberek sem voltak teljesen tájékozva azokról a tervekről, amelyeket különösen felszabadíításunk első éveiben erdeinknek eladására és ezzel azok kipusztítására Prágában szőttek.

Még 1921-ben illetéktelen, de annál befolyásosabb érdekeltség a Moravsko-Slezská Banka által ajánlatot tett a földmivelésügyi miniszteriumnak a szlovenszkói és ruszinszkói állami erdők összes, mintegy 20-30 millió köbméter fatermelésének 20 évre leendő megvételére. A bank, mint ismeretes, egy évre rá 160 millió passzivával megbukott. Milyen óriási veszteség és kár érte volna az államot, ha ez az üzlet megvalósul?

A bankon, a bukását megelőzően, az érdekeltek valahogy segíteni akartak, tehát az 1922. évben eladták neki a ruszinszkói állami erdők évi összes fatermését, mintegy 220.000 köbméter fenyőfát; de a bankot így sem lehetett tartani, megis megbukott. Ruszinszkót ennél a homályos üzletnél legkevesebb 8 millió Kč kár érte.

Majd az amerikai Bertron Grimson cég, amely mögött természetesen ismét igen tekintélyes, vagy jobban mondva igen befolyásos politikusok állottak, ajánlatot tett a földmüvelésügyi miniszteriumnak, amely szerint hajlandó Ruszinszkó évi összesen egy fél millió köbméter fatermését 30 éven át, egy 15 évre előre megállapítandó és 15 évig meg nem változtatható egységárban megvenni. A szerződés értelmében az amerikai konzorcium kötelezte magát a mármarosi állami erdőkben, az állam által kitermelt összes fenyőtömegeket tutajba kötve Nagybočkón, a tiszai rakparton köbméterenként 61·40 korona egységár mellett átvenni. Ez az egységár a szerződés első 15 esztendejében nem volt megváltoztatható.

Ezzel az egységárral szemben az évenként tavasszal megtartott nyilvános nagy árveréseken ugyanazért a fáért, ugyancsak a nagybočkói tiszai rakparton átadva, köbméterenként a következő átlagárakat érték el: 1924ben 105 Kč, tehát 70%-al több, 1925-ben 110 Kč, 1926-ben 114 Kč, 1927-ben 140 Kc és 1928-ben 175 Kč. A külömbség tehát 42 Kč-tól 114 Kč-ig terjed, ami százalékban kifejezve 70-től 187 százalék, ami azt jelenti, hogy ha ez a szerződés létrejött volna, akkor az állam az évente átadásra kerülő mintegy 200.000 köbméter fenyőfánál már a szerződés első öt évében több mint hatvanhét millió koronával károsodott volna.

A tőkének, de főleg egyes befolyásos politikusok elhelyezkedésének ujabb etapja a Schönborn-féle birtok eladása vagy bérbeadása volt, mert a nyilvánosság Ruszinszkóban még ma sincs informálva, hogy ez esetben eladás vagy bérbeadás történt-e. Erről külömben az illetékes tényezők is külömböző módon informálták a közvéleményt. Az köztudomásu, hogy a földhivatal ezt a mintegy 200.000 kat. hold terjedelmü birtokot a földreformtörvény alapján lefoglalta, de azután nem tudott vele mit kezdeni. Ekkor lépett fel ajánlatokkal a francia Bignon-csoport, amely francia és svájci tőkével hajlandó volt a birtokot átvenni.

Itt kezdődnek azután az ügylet homályosabb és a közvélemény előtt nem egészen ismert részletei. Ebben az ügyben ugyanis Voženílek, a földhivatal elnöke a szenátus költségvetési bizottságában 1928 november 9.-én maga is beismerte, hogy "ebben az ügyben van még sok tisztázatlan dolog, sőt az a nézet is felmerült, hogy a földhivatal könnyelmüen és hanyagul járt el". Válasza során azután kijelentette, hogy mivel más megoldás nem volt található, "hosszas tárgyalások után megállapitották az adásvételi szerződéseket, amelyek szerint a Latorica megveszi a Schönborn- Buchheim vagyont; de az egész komplexum továbbra is az állam lefoglalásában marad." Kijelentette továbbá, hogy a társaság 40 évre szóló szerződést kötött, hogy százmilliós programmját biztosíthassa.

A földhivatal teljhatalmu elnökének ebből a hivatalos nyilatkozatából - véleményem szerint - nincsen az a jogász, aki teljes határozottsággal megállapíthatná, hogy az állam eladta-e vagy csak bérbe adta a Schönbornféle birtokot a Latoricának. A szerződést teljes szövegében sem a parlamenttel sem a nyilvánossággal nem közölték és az illetékes körök jobban titkolják azokat, mint a vezérkar mozgosítási tervét.

Az azonban rögtön megállapítható, hogy a Latorica részvénytársaság ezt a szerződést, úgy ahogy stipulálva van, nem fogja betartani, mert sem pénzügyi, sem pedig gazdasági okokból nem is tarthatja be. A latorica ugyanis egy teljesen szabályszerü közkereseti társaság, amelynek bankárjai és részvényesei pénzüket nem Ruszinszkó iránt érzett rokonszenvből, sem magasabb közgazdasági érdekből hozták ide. Erdőgazdasági és közgazdasági érdekekre csakis másodsorban és csak akkor lesznek tekintettel ha azok saját - kizárólag financiális - érdekeiket nem zavarják.

Közismert tény, hogy a ruszinszkói kincstári erdők sok esetben pártcélokat szolgálnak. Elég hivatkoznunk Hrušovský képviselőnek ez ügyben tett felszóllalására és a "České Slovo" mult évi november 8.-i számában megjelent cikkére, amelyben kijelenti, hogy "Ruszinszkó az agrárpárt pasalikja" és Nečas képviselőnek mult évi junius 28.-án Udržal miniszterelnöknek átnyujtott részletes memorandumára és legutóbbi bővített kiadására, amelyben szinte perrendszerüen bizonyítja a ruszinszkói állami erdőkben folyó agrárpárti gazdálkodást. Ez a memorandum külömben is olyan konkrét dolgokat sorol fel, hogy még maga Udržal miniszterelnök úr is szükségesnek mondotta a szigoru vizsgála elrendelését, amit Nečas képviselö úrnak meg is igért. Kiváncsian várjuk ennek a vizsgálatnak az eredményét, ámbár ismerve az ilyen vizsgálatok lefolyását, nem sok eredményt várunk tőle.

Elismerem, hogy az erdőigazgatóság tekintélyes beruházásokat tett a ruszinszkói erdőkben, kérdés azonban, hogy ezek a beruházások megfelelnek-e egy reális kereskedő számításainak, arányban állanak-e az általuk elérhető többjövedelemmel és behozzák-e a beruházott tőke törlesztési részleteit és kamatjait. Luxusberendezésekre, pazar és túlfizetett beruházásokra az igazi reális és kalkuláló kereskedő nem vállalkozhatik.

Ha a kincstári gazdálkodás jövedelmét nézzük, azt látjuk, hogy az a rosszul vezetett magángazdálkodás jövedelmét sem éri el. Ha csak annak a 142.000 hektár, vagyis 250.000 holdnak megfelelő mezögazdasági birtok jövedelmét vesszük és annak olyan jövedelmezőségét tételezzük fel, mint amilyet a ruszinszkói pénzügyigazgatóságok a rosszabb földü kisgazdák földjeinek alapjául vesznek, akkor nagyon szomoru képet kapunk. Vegyük például a már említett Nevetlenfalut, ahol 700 Kč-t vesznek fel ágy katasztrális hold tiszta jövedelmeként és ezután vetik ki a jövedelemadót. Ennek alapján a 250.000 holdnak 175 millió Kč-t kellene jövedelmeznie. Vajjon jövedelmeznek-e a mezőgazdasági és erdőbirtokok ennyit? Még a félét sem!

De nézzük más szempontból a dolgot. A kincstárnak Ruszinszkóban van 637.000 hold erdőbirtoka és havasi legelője. Ha ennek értékét katasztrális holdanként a felszereléssel együtt csak 2.000 koronára veszem, akkor is egy milliárd 274 millió koronára rúg az értékük. Ha ennek a tőkének csak 5%-át veszem mint tiszta jövedelmet, már az is 63 millió; már pedig egy magánvállalat nem elégednék meg ennyi jövedelemmel; hiszen még jelentékeny adókat, köztartozásokat és illetékeket kell fizetnie ez összegből, nem is szólva a kitermelési engedélyekről és tarifa-külömbözetekről.