7

"U korun". Hned když tam vešel, řekl mu jeden
z policejních orgánů, že musí vypovídati. Bude-li
výpověď souhlasiti s tím, co on již zamýšlí, bude
prý dobře, nebude-li však jeho výpověď souhlasiti
s tím, co hodlá učiniti, musí prý Josefa Ohnesa
zatknouti.

Taková prakse orgánu bílinského státního po-
licejního úřadu činí účel výslechu jako prostředku
k nalezení pravdy vůbec ilusorním a není důstoj-
ná právního státu.

Interpelanti táží se tedy pana ministra vnitra:

1. Jest pan ministr ochoten dáti vyšetřiti uve-
dené skutečnosti?

2. Jest pan ministr ochoten dáti zahájiti
disciplinární řízení proti zaměstnancům bílinské-
ho státního policejního úřadu, kteří dne 23. února
1938 vyslýchali v Jenišově Újezdě Barboru Baue-
rovou a Josefa Ohnesa?

V Praze dne 2. dubna 1938.

E. Köhler,

Illing, Rösler, Sogl, Stangl, dr Hodina, inž. Kar-
masin, Knorro, May, Jobst, dr Eichholz, Jäkel,
Obrlik, Hollube, dr Jilly, dr Neuwirth, G. Böhm,
inž. Králíček, Birke, Klieber, Knöchel, F. Nitsch.

1324/VII. (překlad).

Interpelace

poslance inž. S. Králická
ministrovi národní obrany

o nevyjasněné příčině smrti vojína

Antonína Schickera z Jankovic v okrese

tepelském od dělostřeleckého pluku č. 2,

odd. 3, 8. baterie v Brně.

Dne 1. října 1937 nastoupil Antonín Schicker,
zemědělský pomocník z Jankovic v okrese tepel-
ském, službu u dělostřeleckého pluku č. 2, odd. 3,
8. baterie v Brně. Již při výcviku se ukázalo, že
Antonín Schicker nemůže býti úplně zdráv, neboť
jednoho dne se na cvičišti již bez vědomí zhroutil
a na nosítkách musil býti dopraven do nemocni-
ce. Po nějakém čase musil však Schicker dále
konati službu v plném rozsahu, neboť jeho ne-
mocí byla "jen" srdeční slabost a nervové
zhroucení.

Svým rodičům, aby jim nedělal starosti, ne-
oznámil dosud nic o svém stavu. Ale z dopisu
jeho kolegy Gustava Klementa z Brna bylo
patrno, že Schicker měl i později srdeční záchva-
ty, při kterých ho osm jiných vojínů musilo
držeti a on trpěl strašnými bolestmi.

Když v únoru 1938 byla část pluku přeložena
do Plzně a do Stříbra, byl Antonín Schicker za
této dopravy zase nemocen, ujel ještě 30 km
vzdálenost z Plzně do Stříbra, kam přijel v noci
a při ranním hlášení se hned hlásil jako nemoc-

ný a také byl uznán. Ale již za 3 dny mu byla
znovu přidělena služba ve stájích. Kolem 9. hod.
dopoledne chtěl spáchati sebevraždu pověšením,
ale vojín, který tam náhodou přišel, zachránil
mu - ovšem jen na několik hodin - život.

Teprve pozdě večer téhož dne oznámil stráž-
mistr z četnické stanice v Teplé jeho otci Adolfu
Schickerovi, co se stalo. Ráno příštího dne jel
bratr Antonína Schickera motorovým kolem do
Plzně. Vojín Antonín Schicker však svého bratra
již nepoznal a v odpoledních hodinách zemřel.

Po dlouhém jednání byla konečně mrtvola vy-
dána a převezena do Teplé. Kufr a jeho obsah
byl kromě písemných zápisků vrácen rodičům.

Bratr zemřelého se tázal vojína, konajícího
službu v místnosti pro nemocné, proč nebyli ro-
diče včas vyrozuměni. Vojín konající službu se
omlouval tím, že se nemohl od nemocného ani
dověděti, kdo je, odkud pochází a do kterých Skol
chodil.

Rodičům byl zaslán protokol sepsaný výlučně
česky, který neobsahoval nic o tom, co způsobilo
smrt vojína Antonína Schickera.

Rodiče mají absolutní zájem na tom, aby se
dověděli, jaká byla příčina smrti jejich syna.
Veřejnost má míti důvěru ve vojenskou správu
a ve vojenskou péči o zdraví. Tato důvěra se však
takovými případy jako uvedený podkopává a
otřásá.

Interpelanti táží se tedy pana ministra:

1. Jest pan ministr ochoten dáti co nejpodrob-
něji vyšetřiti vylíčenou věc?

2. Jest pan ministr ochoten dáti zahájiti disci-
plinární řízení proti provinilým orgánům vojen-
ského zdravotnictví?

V Praze dne 2. dubna 1938.

Inž. Králíček,

Rösler, Jobst, inž. Karmasin, Jäkel, Knorre, dr

Jilly, dr Neuwirth, Sogl, Hollube, F. Nitsch, Knö-

chel, Stangl, Obrlik, dr Peters, Klieber, E. Köhler,

Birke, dr Hodina, G. Böhm, May.

1324/VIII. (překlad).

Interpelace

poslance G. Stangla
ministru pošt a telegrafů

o službě odporujícím chování listonoše

Františka Prohasky a poštmistra Josefa

Slepičky u poštovního úřadu v Nečtinách

v okrese manětínském.

Pojišťovací podnik Aloise Wolfa ve Žlutících
ohlásil počátkem února 1938 panu Václavu Da-
vidovi, zemědělci v Lešovicích, že mu zasílá 610
Kč. Tato částka mu nebyla až do 19. února 1938
doručena a proto se chtěl obrátiti na příslušný

---

8

poštovní úřad v Nečtinách, okres Manětín. Na
cestě k poštovnímu úřadu se setkal s listonošem
Františkem Prohaskou, který koná poštovní služ-
bu v oblasti lešovické, a tázal se ho, ví-li snad,
kde zůstaly ohlášené peníze. Listonoš mu odpo-
věděl, že tato částka leží již 8 dní v jeho bytě.
Listonoš František Prohaska žádal pana Václava
Davida, aby si na poštovním úřadě nestěžoval a
požádal ho dále, aby si dne 20. února 1938 přišel
pro peníze do jeho bytu. Pan Václav David při-
šel dne 20. února 1938 do bytu listonoše Františ-
ka Prohasky, kde mu byl doručen ústřižek
poštovní poukázky a částka 610 Kč, aniž se
musil podepsati. Dne 4. března 1938 řekl pošt-
mistr od poštovního úřadu v Nečtinách, Josef
Slepička, okresnímu vedoucímu sudetskoněmecké
strany Durantovi, že bude listonoše Františka
Prohasku konfrontovati s panem Václavem Da-
videm a že, prokáží-li se obvinění pravdivými,
sepíše protokol a zašle jej poštovnímu ředitelství
do Prahy. To se však nestalo. Dne 5. března
1938 přišel listonoš František Prohaska k okres-
nímu vedoucímu sudetskoněmecké strany Duran-
tovi a žádal ho, aby tuto věc neudal a sliboval mu
200 Kč za mlčení. Téhož dne byl pan Václav
David na 7 hodinu obeslán k poštovnímu úřadu
a poštmistr Josef Slepička mu předložil k pod-
pisu tři dopisy, v nichž bylo řečeno, že pan David
dostal své peníze řádně a včas. Pan David od-
mítl je podepsati. Dne 6. března 1938 dal pošt-
mistr prostřednictvím druhého listonoše oznámiti
okresnímu vedoucímu sudetskoněmecké strany
Durantovi, že věc je vyřízena a že listonoš
František Prohaska je zbaven své služby u poš-
tovního úřadu v Nečtinách. Ale dne 10. března
1938 konal listonoš František Prohaska svou
službu dále v témž obvodu.

Tážeme se tedy pana ministra pošt a telegrafů:

1. Jest pan ministr ochoten dáti vylíčenou věc
co nejpřísněji vyšetřiti?

2. Jest pan ministr ochoten dáti zahájiti dis-
ciplinární řízení proti listonošovi Františku Pro-
haskovi a proti poštmistru Josefu Slepickovi?

V Praze dne 2. dubna 1938.

Stangl,

Rösler, dr Hodina, Illing, Sogl, Knorre, Jobst, May,

inž. Karmasin, Jäkel, dr Eichholz, E. Köhler, Hol-

lube, Birke, dr Jilly, dr Neuwirth, Obrlik, inž. Krá-

líček, Klieber, G. Böhm, Knöchel, F. Nitsch.

1324/IX. (překlad).

Interpelace

poslance H. H. Birkeho
ministrovi vnitra,

že se v trutnovském policejním obvodě

provozuje v přihlašovacích věcech prakse

neodůvodněná zákonem.

Státní policejní úřad v Trutnově, který převzal
věci týkající se přihlašování, dal poříditi nové
přihlašovací lístky ve dvojích formulářích. Jed-
nojazyčný český formulář má rubriku pro ná-
rodnost, zatím co formulář českoněmecký této
rubriky nemá. Tento stav odporuje právnímu
názoru nejvyššího správního soudu, který v ná-
lezu ze dne 19. prosince 1933, Boh. 10. 947 vyslo-
vil, že obec nemůže od osob podléhajících při-
hlašovací povinnosti žádati, aby uváděly údaje,
neobsazené v předpisech o hlášení. Příslušné
předpisy týkající se hlášení a to č. 33/1857 ř. z.
a č. 20/1860 ř. z. neuvádějí jako povinnost hla-
sití svou národnost. Ostatně lze národnost zjistiti
jen podle č. 47/1927 Sb. z. a n. a vlád. nař.
č. 86/1930 Sb. z. a n. a nikoliv na přihlašovacích
lístcích státního policejního úřadu.

Na počátku roku 1938 zavedla trutnovská stát-
ní policie se svými expositurami v Maršově a
Žacléři evidenci všech obyvatelů a za tímto úče-
lem vydala vyhlášky a tiskopisy. Všechny obce
politického okresu trutnovského musejí nyní od-
bírati tyto tiskopisy pro evidenci obyvatelů a
smějí i ke hlášení hostů užívati jen tiskopisů,
které jim zasílá státní policie v Trutnově. Tyto
tiskopisy pořídila firma Schneiderova v Žacléři
a stojí asi 10 h za kus. Poněvadž však státní
policie v Trutnově prodává jeden takový tiskopis
za 60 h, vydělává tímto meziobchodem, je-li ke
hlášení povinno asi 60. 000 osob, 30. 000 Kč. Lístky
určené k přihláškám hostů stojí asi 8 h za kus
a prodejní cena u trutnovské státní policie jest
20 h. I zde se dá snadno vypočítati, jaký zpro-
středkovatelský zisk shrábne policie při tomto
obchodě. Ale naprosto nemůže býti úkolem stát-
ní policie vyvíjeti jakoukoliv obchodní činnost
přinášející zisk, zvláště že policejní úřady ne-
byly žádným vládním nařízením podle zák. č.
404/1922 Sb. z. a n. prohlášeny za podnik.

Interpelanti táží se tedy pana ministra:

1. Jest pan ministr ochoten dáti podrobiti při-
hlašování v trutnovském policejním obvodě po-
drobnému vyšetření?

2. Jest pan ministr ochoten naříditi, aby i jed-
nojazyčné české přihlašovací lístky v trutnovském
policejním obvodě formou odpovídaly zákonům
č. 33/1857 ř. z. a č. 20/1860 ř. z.?

3. Jest pan ministr ochoten uvedenou zpro-
středkovací obchodní činnost státního policejního
úřadu v Trutnově při prodeji přihlašovacích líst-
ků jako nepřípustnou zastaviti?

V Praze dne 2. dubna 1938.

Birke,

E. Köhler, Knorre, G. Böhm, Illing, Klieber, Sogl,

Jäkel, Rösler, inž. Schreiber, May, Nickerl, Hollube,

Stangl, dr Hodina, Jobst, Kundt, Gruber, Knöchel,

Sandner, F. Nitsch.

1324/X. (překlad).

Interpelace

poslance F. Hollubeho

---

9

ministrovi vnitra,

že v Sušici byla proti zákonu rozpuštěna

schůze a že aktuár Jesek od sušického

okresního úřadu neovládá jazyků.

V pátek dne 25. března 1938 večer v 9. 10 hod.
rozpustil aktuár Jesek od sušického okresního
úřadu schůzi sudetskoněmecké strany, když řeč-
ník, poslanec F. Hollube, prohlásil: "Vypíše-li
vláda dnes obecní volby, bude ve většině němec-
kých obcí vyložena jen jediná listina národní
pospolitosti, tím tedy bude vítězství naše, prak-
ticky nám budou potom radnice patřiti. "

Poslanec F. Hollube protestoval proti roz-
puštění schůze a proti tomu, že jako vládní zá-
stupce zakročil úředník naprosto neznající něm-
činy, neboť aktuár Jeseb rozpustil schůzi těmito
slovy: "Weil Redner Gesetz verletat hat, hebe
ich Versammlung ab!" (Poněvadž řečník poru-
šil zákon, schůzi rozpouštím. )

Vylíčené skutečnosti jsou dalším případem
četných, panu ministrovi již přednesených stíž-
ností na nepatřičné a protizákonné chování stát-
ních orgánů vůči ústavně zaručené shromažďo-
vací svobodě, neboť ze slov poslance Hollubeho
není zřejmý žádný důvod k rozpuštění schůze.
Když zakročující orgán ovládá německý jazyk
tak vadně, nemohou protizákonná rozpuštění
schůzí jako v tomto případě býti ani formálně
ospravedlněná.

Interpelanti se tedy táží pana ministra:

1. Jest pan ministr ochoten dáti vyšetřiti uve-
dený případ?

2. Jest pan ministr ochoten dáti podrobiti
aktuára Jeska u okresního úřadu v Sušicích
zkoušce, je-li pro svůj úřední obvod jazykově
kvalifikován?

3. Co hodlá pan ministr učiniti, aby zajistil
shromažďovací svobodu podle ústavy zaručenou?

V Praze dne 2. dubna 1938.

Hollube,

Jobst, Knorre, G. Böhm, E. Köhler, Jäkel, Obrlik,

Rösler, Stangl, Klieber, inž. Schreiber, May, Knö-

chel, dr Hodina, F. Nitsch, Nickerl, Sogl, Illing,

Sandner, Gruber, Kundt.

1324/XL (překlad).

Interpelace

poslance E. Kundta
ministrovi vnitra

o zřizování policejních expositur a o jejich
obsazení Němci.

Jak se proslýchá, má se v Žatci zříditi státní
policejní ředitelství. V Podbořanech, Postolo-

prtech, Jesenici, Petrohradě a Kryrech má býti
rovněž zavedena státní policie a to jako policejní
expositury.

Naléhavost interpelace se odůvodňuje tím, že
některé z těchto expositur mají zahájiti svou
činnost již v květnu 1938.

Interpelanti táží se pana ministra vnitra:

1. Jest pan ministr ochoten vysvětliti, je-li
zřízení státních policejních expositur ve výše
zmíněných okresích nezbytně nutné?

2. Jest pan ministr ochoten se postarati, aby
tyto expositury byly obsazeny Němci?

V Praze dne 2. dubna 1938.

Kundt,

Sogl, Jobst, Stangl, Obrlik, F. Nitsch, May, Knö-
chel, dr Peters, Hollube, Rösler, Klieber, Knorre,
E. Köhler, inž. Králíček, Birke, dr Hodina, G.
Böhm, dr Jilly, inž. Kannasin, Jäkel, dr Neuwirth,
Szentiványi, A. Nitsch, dr Korláth, Esterházy, Ja-
ross, inž. Künzel, dr Rosche, Hirte, dr Köllner,
Sandner, Wollner, dr Holota, dr Porubszky, Petrá-
šek, dr Szüllo, Axmann, Franz Němec, Nickerl, dr
Eichholz, Fischer, Frank, inž. Lischka, Gruber, dr
Kellner, inž. Peschka, Illing, inž. Schreiber, inž.
Richter, dr Zippelius.

Původní znění ad 1324/II.

Interpelláció

az Igazságügyminiszter úrhoz

a komáromi járásbíróság nyelvhasználata
tárgyában.

Benyújtja: Esterházy János nemzetgyűlési
képviselő.

A statisztikai hivatal kimutatása szerint a ko-
máromi járásbiróság területén a magyarság a la-
kosság 83 százalékát alkotja, s igy a nyelvtörvény
végrehajtási rendelete szerint minden kiadmányát
csak magyar nyelven kell kiadnia.

Ennek ellenére a komáromi járásbíróság oly
ügyekben, ahol a felek magyarok, végzéseit csak
államnyelven adja ki.

Igy D. I. tanyi gazdálkodónak a járásbíróság
Kv 648/36 sz. ügyében a járásbíróságnál működő
kényszeregyezségi biztos minden végzését követ-
kezetesen csak az államnyelven adja ki, holott az
egyezkedő adós az eljárás megindítása iránt való
kérvényét kizárólag magyar nyelven adta be és
eddig minden végzést az adós ügyvédje kénytelen
volt a nyelvtörvény végrehajtási rendeletének 21.
cikke alapján visszaküldeni, mert az egyezségi biz-
tos úr a törvényes rendelkezések megsértésével
végzéseit mindig csak az államnyelven adta ki.

Ugyanez vonatkozik D. L-né sz. B. M. tanyi gaz-
dálkodónőnek Kv 647/36, - K. Gy. keszegfalvi
lakosnak Kv. 47/37, - K. Gy. -né sz. N. E. keszeg-

---

10

falvi gazdálkodónő Kv 234/36 sz. mezőgazdasági
egyességi ügyeire, de ugyanúgy jár el a komáromi
járásbiróság végrehajtási osztálya is, mint az az
E 2439/36 és E 215/34 sz. végrehajtási ügyekből
is kitűnik, ahol mindkét fél magyar nemzetiségű
és ahol a végrehajtó kifejezetten kérte, hogy a
biróság minden kiadmányát csak magyar nyelven
adja ki.

Ma már mindenki tisztán látja, hogy a nemzeti
jogok benemtartása az államot milyen súlyos bel-
politikai helyzetbe sodorta. A nyelvi jogok állandó
megsértése nem vezethet megbékülésre. Ezért az
említett esetekben első sorban az Igazságügymi-
niszter Úr a felelős, mert az ő felügyeleti hatal-
ma alá tartoznak a biróságok és csak az igazság-
ügyminisztérium mulasztásai idézték elő ezeket az
állapotokat, mert kellő hivatali felügyelet mellett
nem volna lehetséges az, hogy épen a biróságok,
amelyeknek a törvény betartása fölött kell őr-
ködniök, azok, amelyek a törvény rendelkezéseit
nem tartják be.

Kérdem ezért az Igazságügyminiszter Urat:

1. Hajlandó-e a komáromi járásbiróság magyar
nyelvhasználatát a felsorolt ügyekben kivizsgálni?

2. Hajlandó-e a komáromi járásbiróságot utasí-
tani a nyelvtörvény és annak végrehajtási rende-
leteinek szigorú betartására?

Prága, 1938 március hó 29.

Esterházy,

Dr. Porubszky, Szentiványi, A. Nitsch, Dr. Holota,
Jaross, Sandner, Ing. Künzel, Illing, Obrlik, Franz
Němec, Kundt, Dr. Zippelius, Hollube, Jobst, Ing.
Peschka, Fischer, Stangl, Ing. Karmasin, Dr. Kor-
láth, Petrásek, Dr. Szüllö.

Původní znění ad 1324/III.

Interpelláció

az Igazságügynüniszter úrhoz

a dunaszerdahelyi járásbíróság nyelvhasz-
nálata tárgyában.

Benyújtja: Esterházy János nemzetgyűlési
képviselő.

A dunaszerdahelyi járásbiróság területén a sta-
tisztikai hivatal kimutatása szerint a magyar la-
kosság az összlakosságnak közel 90 százalékát al-
kotja és igy a nyelvtörvény végrehajtási rendelete
értelmében a biróságnak tulajdonképen csak egy
nyelven: magyarul volna szabad hivataloskodnia.

Ennek ellenére a dunaszerdahelyi járásbiróság
oly ügyekben, ahol magyar nemzetiségű felek sze-
repelnek, akik más nyelven nem is beszélnek, csak
államnyelven adja ki a végzéseket és veszi fel a
jegyzőkönyveket.

Igy legutóbb 1938. március 15. -én E 6156/31 sz.
alatt a járásbiróság a Dunabanknak (képviselője

Dr. Wiener Béla dunaszerdahelyi ügyvéd) B. I.
vásáruti magyar gazda elleni ügyében, aki a tár-
gyaláson személyesen ügyvéd nélkül jelent meg
és máskép, mint magyarul, nem is tud, a jegyző-
könyvet csak az államnyelven vette fel és a kezem
között lévő jegyzőkönyvből még az is hiányzik,
hogy a jegyzőkönyvet a magyar embernek ma-
gyarul tolmácsolták volna. Ugy látszik, hogy ezt
a biró úr nem is tudta megtenni.

A Szlovák Általános Hitelbanknak (képviselője
Dr. Sió Albin dunaszerdahelyi ügyvéd) özv. Sz.
B. -né, szül. F. E. lőgérpatonyi gazdálkodónő el-
leni végrehajtási ügyében a járásbiró úr az
E 2082/36/5 és az E 2082/37/7 sz. végzéseket an-
nak ellenére, hogy a szegény magyar özvegy-
asszony ellen a bank javára árverés lett elrendel-
ve, a szegény magyar özvegyasszonynak szintén
csak az államnyelven adta ki.

A Szlovák Általános Hitelbanknak (képviselője
Dr. Sió Albin dunaszerdahelyi ügyvéd) N. L.
szentmihályfai magyar gazdálkodó elleni ügyében
a járásbiróság az E 2524/36/4 számú végzést,
amellyel az ingatlanra bevezetett zárgondnokságot
jóváhagyja, szintén csak az államnyelven kézbesít-
tette a szegény magyar gazdának.

A törvényes rendelkezések betartására első sor-
ban a biróságoknak kell ügyelniök. Az adott eset-
ben az eljáró biró nem a törvénynek megfelelően
járt el.

A kormány a mai súlyos helyzetből láthatja,
hogy hova vezetett az, hogy nem tartották be a
magyarságot amúgy sem kielégítő kisebbségi jo-
gokat. Még szintiszta magyar járásokban is küz-
denünk kell azért, hogy a biróságok tartsák tisz-
teletben a törvényt, ahelyett, hogy az Igazság-
ügyminiszter Űr - mint a biróságok legfőbb fel-
ügyeleti szerve - hivatalból ügyelne arra, hogy
a biróságok a törvényes rendelkezéseket szigo-
rúan tartsák be.

Nem szolgálhat a járásbiróságnak mentségéül
az a körülmény, hogy a félnek jogában áll az
államnyelven kiadott határozat magyar neylvü
kézbesítését kérnie, inert köztudomású, hogy
az egyszerű gazdaemberek a törvényeket ennyire
nem ismerik, de még azért sem, mert a
birónak kötelessége a magyar nyelvű jegyző-
könyv és kiadmány készítése az olyan járásbiró-
ság területén, mint pl. a dunaszerdahelyi.

Mindezek alapján kérdem az Igazságügyminisz-
ter Urat:

1. Hajlandó-e a felsorolt ügyeket kivizsgálni?

2. Hajlandó-e az eljáró biróság ellen a rendel-
kezésére álló legszigorúbb eljárást elrendelni?

3. Hajlandó-e a dunaszerdahelyi járásbiróságot
a nyelvtbrvény és annak végrehajtási rendeletének
szigorú betartására utasítani?

Prága, 1938 március hó 29.

Esterházy,

Petrášek, Dr. Holota, A. Nitsch, Szentiványi, Dr.
Korláth, Ing. Karmasin, Jaross, Dr. Szüllö, Dr.
Porubszky, Sandner, Ing. Künzel, Ing. Peschka,
Fischer, Obrlik, Kundt, Dr. Zippelius, Jobst, Franz
Němec, Stangl, Illing, Hollube.

---

11

Původní znění ad 1824/IV.

Interpelláció

az összkormányhoz

a volt M. A. V. vasutasok nyugdíj ellátása
ügyében.

Benyújtják: Jaross Andor nemzetgyűlési
képviselő és társai.

Az államfordulat óta nagy sérelme a magyar-
ságnak az az eljárási mód, ahogyan a vasútügyi
minisztérium a volt magyar államvasúti alkalma-
zottakkal szemben eljár.

A vasútügyi minisztérium ugyanis még máma
húsz esztendő multva is állandó megtorló hadjá-
ratot folytat ezen szerencsétlen sorsú emberek
ellen, akik bizva a csehszlovák kormány által
hangoztatott demokráciában, 1919 februárjában az
alkalmazottaknak a demokrácia által elismert ön-
védeleméhez, a strikéhez nyúltak. A strike csak
néhány napig tartott, de a vasutasokat ezért húsz
éve üldözik, dacára annak, hogy a vasútügy élén
leginkább szociáldemokrata miniszterek állnak.

A vasútügyi minisztérium húsz és óta veszi
zokon, hogy valamelyik magyar pályaőr 1918 no-
vemberében még nem tudta pontosan, hogy hogy
lesz a csehszlovák állam határa és mert teljesítette
feljebbvalója parancsát, állásából kidobták és
nyugodtan tűrik, hogy húsz éven át családjával
nyomorgjon.

Nem törődik a szociáldemokrata vezetés alatt
álló vasútügyi minisztérium azzal sem, hogy léte-
zik egy 269/20 számú törvény, amely minden köz-
alkalmazottnak módot adott arra, hogy további
szolgálattételre jelentkezzék és ha szolgálatát nem
vették igénybe, hogy akkor nyugdíjazni kellett
volna.

A vasútügyi minisztérium egyes esetekben
ugyan tett kivételt és u. n. kegydijat is adott,
ujabban azonban ezeket a kegydíjakat is minden
lehető és lehetetlen cimen megvonja.

Minthogy a vasútügyi minisztérium kérlelhetet-
len a volt M. Á. V. vasutasok elleni harcában, né-
hány kirivó esetet kivánok az összkormány tudo-
mására hozni:

1. Mitlik Adolf mint pályamunkás volt alkal-
mazva Köbölkúton. A nyugbérpénztárnak 1907
április 1. -től kezdve tagja volt és mivel vitán felül
több mint 10 éven át tagjai volt a nyugbérpénz-
tárnak, joga volna nyugbérre. A vasútügyi minisz-
térium azonban ezen máma 59 éves embernek
nyugbér iránti kérvényét következetesen elutasít-
ja egyrészt azzal, hogy 1919 márciusában a szol-
gálati helyét elhagyta, másrészt pedig azon a
címen, hogy munkaképes. Mint már előbb kifej-
tettem az 1919. -évi és a nemzetközi jognak tulaj-
donképen megfelelő viselkedés nem lehet indok
demokrata államban a nyugbér megtagadásának,
ami pedig nevezett munkaképességét illeti elő-
adom, hogy nevezett még 1931 májusában orvosi
bizonyítványt terjesztett elő, melyben az orvos
igazolja, hogy nevezett keresetképtelen operátió

és betegség folytán. Mitlik bár vagyontalan és
családos mindmáig semmit sem kap.

2. Néhai Ozorák Imre a M. A. V. -nál mint laka-
tos szolgált és nyugbér iránti igénye a pozsonyi
vasútigazgatóság 1928 április 30. -án kelt 21. 262-
1-1927 számú határozatával el lett ismerve. Neve-
zett 1936 június 11. -én elhunyt. Halála után öz-
vegye megkérte a nyugdíjat. Kérvényét azonban
a vasútügyi minisztérium kiméletlenül elutasította
azon az alapon, hogy férje átmenetileg mint mun-
kás a csehszlovák vasutaknál is dolgozott és a
csehszlovák vasutak nyugdíjalapjából nincs igénye
özvegyi járulékra. Tehát azért, mert a férj a kis
nyugbérből megélni nem tudott, munkát vállalt és
nem henyélt, most az özvegyet büntetik. Azt is
állítja a vasútügyi minisztérium, hogy az özvegy-
nek 1694 korona végkielégítést küldött. Az özvegy
hiába hivatkozott arra, hogy ő semmilyen vég-
kielégítést nem is kért, nem is kapott. A pénzt
tényleg megkapta, de minden megjegyzés nélkül
és abban a meggyőződésben volt, hogy a temet-
kezési segélyt utalták ki a kezeihez. A szerencsét-
len magyar özvegyasszony, aki máma hatvanadik
életévében van, hiába igazolta, hogy semmilyen
kenyérkeresete nincsen, hogy kizárólag férje nyug-
bérére volt utalva, hogy azt haláláig gondosan
ápolta és semmilyen néven nevezendő vagyona
nincs, ma a vasútügyi minisztérium kegyelméből
kónyöradományból élhetne, mert a minisztériumi
urakat a szegény asszony nyomora nem érdekli
és jogos igényét nem ismerik el.

3. Buglos Lajos volt köbölkúti pályaőrnek 1930
január 30. -án a vasútügyi minisztérium nyugdí-
jat folyósított. Ezt a nyugdíjat a vasútügyi mi-
nisztérium 1937 augusztus 20. -án megvonta neve-
zett állitólagos kedvezőbb gazdasági viszonyaira
való tekintettel. Buglos hiába csatolta be a pár-
kányi adóigazgatóság hivatalos bizonyítványát,
melyben az adóigazgatóság tanúsítja, hogy neve-
zettnek 1936. és 1937. évekre nem is írt elő adót,
mert a jövedelme a törvényben előírt legkisebb
összeget sem érte el, a vasútügyi minisztérium ki-
tartott álláspontja mellett. Szeretnők látni azt a
szociálisan érző vasútügyi miniszter urat, aki évi
6000 koronánál kisebb jövedelemből volna kény-
telen élni és egy szép napon azt vágnák a szemébe,
hogy nem jár neki a csekély nyugdíj sem, mert
hiszen kedvezőek az anyagi viszonyai. A vasút-
ügyi minisztérium minden végzésében amellyel a
nyugdíjakat, vagy nyugbért folyósította, odabi-
gyesztette, hogy a nyugdíjt, vagy nyugbért "ke-
gyelemből, visszavonásig" engedélyezte. A szeren-
csétlen emberek mikor hosszú esztendő nyomoruk
után végre nyugdijat, vagy nyugbért kaptak, nem
indítottak pert ezen két szó elhagyása iránt, talán
meg sem értették ezeket a kitételeket, vagy meg
sem értették a vasútügyi minisztérium, vagy a
vasútigazgatóság cseh nyelvű átiratát és a vasút-
ügyi minisztérium most visszaél azzal, mert ezen
szavakba kapaszkodva vonja meg a nyugdíjakat
minden lehetetlen indok alapján csak hogy a sze-
gény magyar vasutasok még a nekik járó kis
nyugdíjat, vagy nyugbért se élvezhessék.

4. Szerdahelyi Géza 1905 óta mint véglegesített
távirász Munkácson teljesített szolgálatot és nyug-
díjjogosult. Az államfordulat után szolgálatot
teljesített, 1919 november elsejével minden fegyel-
mi eljárás nélkül elbocsájtották. Utólag a vasút-
ügyi minisztérium önkényes eljárásának indokául

---

12

azt hozta fel, hogy nevezettet azért bocsájtotta el
állásából, mert nem tette le a fogadalmat. Szerda-
helyi ezzel szemben hiába hivatkozott arra, hogy
még 1919 május 30. -án Hostaš ezredes és június-
ban Dr. Kaplanek vasúti tanácsos előtt letette a
fogadalmat és hiába ajánlott fel erre vonatkozó-
lag bizonyítást, a vasútügyi minisztérium kérlel-
hetetlen maradt.

Szerdahelyinek a honosságát is kétségbe vonták
és amikor az u. n. Lex Dérer alapján kérte az
állampolgársága elismertetését, a belügyminiszté-
rium elutasította azzal, hogy megtagadta a foga-
dalom letételét. A belügyminisztérium határozata
ellen Szerdahelyi panasszal fordult a legfelsőbb
közigazgatási bírósághoz, amely azután megsem-
misítette a belügyminisztérium határozatát azzal,
hogy tanuk igazolták, miszerint Szerdahelyi a
fogadalmat letette és ennek az alapján a belügy-
minisztérium meg is adta azután Szerdahelyinek
az állampolgárságot.

Az állampolgársági okirata alapján azután kérte
Szerdahelyi az állásába való visszahelyezését és
illetményeinek folyósítását. A könyörtelen vasút-
ügyi minisztériumi urak azonban dacára a legfel-
sőbb közigazgatási bíróság határozatának, tovább-
ra is kitartanak amellett, hogy a fogadalmat nem
tette le és továbbra is elutasítják minden igé-
nyével.

6. Királyházi Mihály Kőrösmezőn mint alagútőr
szolgált. Nevezettet 1921-ben erőszakolt kémke-
dési váddal biróság elé állították, de az ügy fel-
mentésével végződött. Erre 1921 augusztus elsejé-
től kezdve nyugdíjazták és nyugdíját 1932 augusz-
tus elsejéig rendben folyósították is. 1932-ben a
pozsonyi vasútigazgatóság egyszerűen kitalálta,
hogy Királyházinak a nyugdíjat megállapító nyolc
évi szolgálatból 2 hónapja hiányzik, a nyugdíját
beszüntette.

Királyházi hiába igazolta a Magyar királyi
államvasutak igazgatóságának 20. 500/936 AI szá-
mú határozatával, hogy nyugdijintézeti tagsági
ideje 1921 november elsejével kezdődött és így
előirt minimális szolgálati ideje és nyugdijintézeti
tagsága megvan, a vasútügyi minisztérium kérlel-
hetetlen a nyolc gyermekes magyar emberrel
szemben és nemcsak hogy nem folyósítja nyugdí-
ját, hanem még anyagilag teljesen tönkre is akar-
ja tenni, amennyiben a 11 éven át felvett nyugdíj-
nak visszafizetésére kötelezte. A követelést Király-
házi kis ingatlanára be is kebeleztette, sőt már
meg is kísérelte elárvereztetni. Királyházi nyug-
díjjogosultsága kétségtelen és a minisztérium kö-
teles volna a nyugdíjat továbbra is folyósítani.
Eddig azonban minden kérelem eredménytelen
maradt.

6. Porubszky Imre nánai volt pályaőrnek a po-
zsonyi vasútigazgatóság 1928-ban 7418/27 szám
alatt nyugdíjat folyósított. A nyugdíj évi 397 ko-
ronát és 3300 korona évi drágasági pótlékból
állott, tehát havi 300 koronát kapott. A vasút-
ügyi minisztérium urai még ezt is sokallották és
1937 március 13. -án 12. 110 szám alatt megvonták
drágasági pótlékát és nagy kegyesen csak évi 397
korona nyugdíjat hagytak meg. Az indokolás rö-
viden az volt: a drágasági pótlékot vagyoni vi-
szonyaira való tekintettel vonták meg. A határo-
zat ellen hiába tiltakozott Porubszky azzal, hogy
vagyoni viszonyai 1927 óta nem hogy nem javul-
tak, de rosszabbodtak, idősebb is lett, a vasút-

ügyi minisztérium továbbra is kitartott amellett,
hogy ez a szegény magyar ember becsületesen el-
töltött szolgálata fejében családjával havi 33 ko-
rona nyugdíjból tengődjön. Nem tudom jól esne-e
annak az úrnak, aki azt a határozatot a minisz-
tériumban hozta, ha neki kellene egyszer ilyen kis
összegből élnie.

7. Oroszi Károly volt fűtőnek a pozsonyi vasut-
igazgatóság 4966/29 szám alatt nyugdíjat folyósí-
tott. Ezt a csekély nyugdíjat a vasutigazgatóság
1933 március 21. -én megvonta azzal, hogy neve-
zett egy gyárban dolgozik és így nincs a nyugdíj-
ra ráutalva. Már maga ez a határozat is erkölcs-
telen volt, mert hiszen a nyugdíj becsületben
eltöltött szolgálat után jár és ha valakinek csak
havi 3-400 korona nyugdija van, kell hogy mel-
lékfoglalkozás után is nézzen, mert ily csekély
összegből megérni nem tud. Időközben Oroszi Ká-
rolyt korára való tekintettel a gyárból elbocsáj-
tották, de mindmáig nyugdíját újra nem folyósí-
tották, pedig ez irányú kérvényét még 1937 októ-
ber 7. -én nyújtotta be a vasútigazgatóságnál. Az
iratok a minisztériumban fekszenek és a minisz-
tériumban senki sem törődik azzal, hogy annak a
szegény magyar embernek öreg korára hónapok
óta betevő falatja sincs.

Még végeláthatatlan sorát az ügyeknek tudnék
az öszkormány tudomására hozni, de egyelőre
csak ezzel a néhány kirívó esettel foglalkoztunk.

Mindezek alapján kérdjük az összkormányt:

1. Hajlandó-e a fentebb felsorolt ügyeket ki-
vizsgálni;

2. Hajlandó-e a vasútügyi minisztériumot utasí-
tani, hogy fentebbi ügyekben a károsultak a tel-
jes összegű nyugdíjukat minél előbb megkapják,
illetve, hogy kérelmüket kedvezően intézzék el;

3. Hajlandó-e kivizsgálni a vasútügyi minisz-
tériumnak a többi volt M. Á. V. vasutasokkal
szemben követett igazságtalan és könyörtelen el-
járását;

4. Hajlandó-e az ezért felelős személyekkel
szemben az eljárást megindítani;

5. Hajlandó-e utasítani a vasútügyi miniszté-
riumot, hogy a jövőben a magyar vasutasokkal
szemben igazságosan járjon el és szüntesse meg
ellenük megtorló hadjáratát.

Prága, 1938 március 30.

Jaross,

Szentiványi, A. Nitsch, Dr. Szüllö, Esterházy, Pe-
trášek, Ing. Peschka, Fischer, Jobst, Obrlik, Kundt,
Dr. Zippelius, Franz Němec, Hollube, Stangl, Illing,
Ing. Künzel, Ing. Karmasin, Sandner, Dr. Porub-
szky, Dr. Holota, Dr. Korláth.

Původní znění ad 1324/V.

Interpellation

des Abgeordneten Richard Knorre
an den Finanzminister