Tisztelt képviselőház! A Csehszlovák köztársaság jelenleg Európa reflektorfényében áll. Akkor, amikor ezt megállapítjuk, ez a parlament és általában a politikai élet a betiltott népgyűlésekkel úgy tünik fel, mintha ebben a reflektorfényben hirtelenében letompítottunk volna minden fényt, hogy minél jobban elmosódjanak a körvonalak.

Én azt hiszem, hogy nem helyes ez a politika. Nem helyes azért, mert ezáltal a kétségekből ködgomolyag száll fel, amely ködgomolyag eltakarja a ti sztánlátásást az európai közvélemény előtt és ez lehet egyik oka annak is, hogy olyan hírek kelnek szárnyra Európaszerte, amire igen eklatáns példát szolgáltat egy-egy francia, vagy angol n apilap.

Az a törvényjavaslat, amely ma itt a Háznak az aszztalán fekszik, a történelem perspektívájába beállítva, egészen kis jelentőségü törvényalkotás. De hogyha megvizsgáljuk ennek a törvényalkotásnak természetét, akkor meg kell állapítanunk, hogy itt is konzekvens maradt a parlament egy bizonyos irányhoz, amely irány azt jelenti, hogy terheket rakunk a polgárok vállaira, konzekvensen mindig nagyobb és nagyobb terheket. Mert n em emlékszem, tisztelt képviselőház, olyan törvényjavaslatra, amelyik a polgárok terheinek enyhítését javasolta volna ez előtt a Ház előtt.

Az illeték-egyenérték tulajdonképen Mária Terézia korából származó adóügyi javaslat és adóügyi törvény volt. Más volt a joggyakorlat bizonyos mértékben a régi Magyarországhoz tartozott területen és más a történelmi országokban. Ez a javaslat unifikálni kíván. De hogyan unifikál? Olyan módon, hogy átveszi mindegyik földrajzi országrészből azt a jogfolytonosságot és azt a jogrendsszert, amelyik nagyobb terhet jelent az adófizető alanynak. A Szlovenszkón és Kárpátalján bevezetett magyar adóügyi rendszer magasabb kulccsal dolgozott, de kisebb volt a törvénynek terjedelme. A történelmi országokban, ellenkezően, kisebb volt a kulcs, de annál általánosabb volt magának az adótörvénynek a terjedelme. Most a kettőt úgy unifikálják, hogy átveszik a magasabb kulcsot és átveszik a jogi kiterjesztést. Ilyen körülmények között az unifikáció eredménye egy minden tekintetben magasabb adózásnak jellegét adja, ami súlyos terhet jelent elsősorban a községekre.

Szlovákiában és Kárpátalján a községi jellegü vagyon mentes volt az illeték-egyenértéktől. Ezen uj törvényjavaslat értelmében ezen a területen is meg fogják külön adóztatni azt a községi vagyont és azokat a községeket, amelyek saját háztartásukat már eddig is alig voltak képesek egyensúlyban tartani. Ilyen körülmények között, amit a szanációs alapokból a községek kapnak, azt a másik kezükből kiadják. Circulus vitiosus ez, aminek tulajdonképen csak államfiskális értelme van, ellenben az adózó alanyra jogilag nincsen tekintettel. Ezt a törvényjavaslatot a magam részéről és pártunk nevében el nem fogadhatom.

A miniszterelnök úr multkori rádióbeszédében, amiről egyébként az a véleményem, hogy sokkal helyesebb lett volna, ha ez a beszéd itt, a parlament fórumán hangzott volna el, azt a kijelentést tette, hogy kodifikálni fogják, rendszerbe fogják foglalni az eddigi kisebbségi jogokat és bizonyos mértékben ki is fogják terjeszteni. Azt hiszem, hogy titokban egyetért velem a Ház minden egyes képviselője, hogy lényegében véve a köztársaság belés külpolitikai egyensúlyának kérdése nagyban függ ennek a javaslatnak a tartalmától.

Már most, előljáróban, meg kell állapítanom azt, hogy ez a javaslat csak akkor tud majd bizonyos egyensúlyozási feladatot megvalósítani, ha uj utat mer vágni ott, ahol az előitélet, a félrevezetettség és hamis délibábok kergetése a tiszta horinzontot eltakarták.

Mert, tisztelt képviselőház, egyábrándot már sírbatett a történelem. Ez az ábránd a csehszlovák nemzeti államnak a gondolata. Tisztában kell lennünk ma már ezzel és a csehszlovák politikai közvéleménynek is nyugodtan mea culpát kell mondania, amikor elmondja velünk együtt, hogy ez az állam nem a csehek és szlovákok állama, hanem az ittlakó összes nemzetek, a cseh, a szlovák, a német, a magyar, a ruszin és lengyel nemzetek és nemzetcsoportok közös állama. Alkotmányában, minden törvényalkotásában ezt a tudatot kellett volna hordoznia.

A demokrácia, amelyről azt hitték, hogy amalgamizálni lesz képes a nemzeti jellegü ellentéteket, háromféle eredményt produkált. Az első, hogy megosztotta az államvezető cseh nemzetet, a második, hogy a kommunizmust nagyra növelte és a harmadik, hogy a kisebbségek organizációit összeforrasztotta. Tisztelt képviselőház, ne csodálkozzunk ezen, mert ez természetes fejlődés volt. Akik elsősorban élvezték a jót, akik mindenütt az első vonalban álltak, amikor kapni kellett, ezeknek nem volt szükségük önvédelemre, ezek önző érdekeik szerint csoportosultak. Az önvédelemre azoknak volt szükségük, akik félre lettek állítva a második és harmadik sorba. Hallottunk olyan kritikát is, hogy ezt a fejlődést bizonyos külpolitikai eseményeknek egymásutánja váltotta ki. Le kell számolnunk ezzel a felfogással és tisztában kell lennünk azzal, hogy a nemzeti kisebbségek önvédelmi frontját a nemzeti gondolat és az önvédelem együtt építette ki.

A nemzeti gondolatnak útját, ha a történelem folyamán végigkisérjük, látjuk, hogy a francia forradalom robbantotta ki a 18. század végén. Onnan egymásután végigkisérhetjük ezeket az eseményeket és amikor az Osztrák-Magyar monarchia összeomlott, a Wilsoni szózat is tulajdonképen a nemzeti gondolat és a nemzeti gondolattal kongruens önrendelkezési jog alapján kívánta megalkotni a Csehszlovák köztársaságot. A köztársaság is tehát a nemzeti gondolatra alapítja a maga létét. Hogy azután a Csehszlovák köztársaság a nemzeti gondolatot tisztára a cseh és szlovák nemzet részére sajátította ki, ez okozta azután a törést, amikor a csehszlovák nemzet a saját nemzeti céljainak a szolgálatába kívánta állítani a köztársaság többi nemzeteit és elfeledkezett arról, hogy minden nemzet elsősorban öncélu és csak az öncéluság elismerése és az állami gondolatba való beállítása teremthet harmóniát egy több nemzet alkotta államban.

Legyünk tökéletesen tisztában azzal, hogy ma nem osztályok társadalmi ellentéte, nem világnézeti elvek külömbözősége áll egymással szemben és ütközik meg a parlament és a világ fórumán, hanem egyszerüen a nemzetek élniakarása és életérdeke. Sok olyan politikai lehetőség, trükk, választási manőver, amit oly gyakran használtak a múltban és amit a demokrácia oly sokszor vett igénybe, ma, igen tisztelt képviselőház, egyszerü muzeumi tárgygyá devalválódott. A politikai hamiskártyások ideje lejárt. A politikai dugáru nem kell senkinek már. Nyíltan, becsületesen állnak egymással szemben, akik saját nemzetközösségükért és népükért szállnak síkra. Ma felelnie kell mindenkinek, melyik nemzetnek a fia. Kitérés nincs. De a felelet egyben sorsvállalás. A politikai paktálás, a hátsó ajtók mögötti kulisszamunka idejét múlta, nyiltan szembenézve érthetjük csak meg egymást. Ma csak annak az embernek van becsülete, aki a lelkét a homlokán hordja.

Az Egyesült párt április 3.-án Érsekujvárott, Kassán, Beregszászon és Nagyszöllősön nagy népgyűléseken kívánta a csehszlovákiai magyarság álláspontját dokumentálni. Ezeket a gyűléseket a közben kiadott gyűléstilalom miatt meg nem tarthattuk. De a tömegek, amelyek mindenütt ezekre a gyűlésekre fel kívántak vonulni, a hangulat, amely a magyarság tömegeiből mint egy fluidum áradt, nem hagyott kétséget aziránt, hogy mint a kártyavár omlott össze a csehszlovákiai magyarság keretén belül is a politikai aktivizmus. (Posl. Schulcz: Nekem az ellenkezöjét mondták tegnap Kassán.) Megengedem, hogy erről a kérdésről más és más lehet egy-egy képviselőnek a véleménye. Mindenki a maga tapasztalata alapján itél. Én nekem, teljesen tárgyilagosan véve, az a tapasztalatom, hogy a politikai aktivizmus, amelyik a magyarság keretén belül nem tudott egy önálló magyar pártot alkotni, az a mostani napokban felszámolhat. De összeomlott egyidejüleg a magyar kommunisták frontja is, mert időszerütlenné vált Középeurópában.

A biztonság érzésével, a tudatosság nyugalmával, a felelősségvállalás és az igazság megdönthetetlen erejével jelenthetem ki ma, hogy a magyarság hatalmas nagy többsége áll ma pártunk frontja mögött és ezért tudunk nyugodtan és lelkesen csatlakozni ahhoz a gondolathoz, hogy tessék kiírni a választásokat.

Ez a közhangulat, de másrészt a becsületes szembeállás, a becsületes szembenézés diktálja nekem azt, hogy itt most 12 pontba foglalva ismertessem a csehszlovákiai magyarság politikai követeléseit (čte):

1. A magyarság tántoríthatatlanul ragaszkodik az Érsekujvárott 1936 június 21.-én az alakuló pártkongresszuson elfogadott pártprogramm elvi alapjaihoz és annak minden pontjához. Ennek megvalósíthatása érdekében tökéletes rendszerváltozást követel a köztársaság bel- és külpolitikájában.

2. A köztársaságban minden nemzet részére teljes egyenjoguságot, egyenranguságot és önkormányzatot követelünk. Ennek érdekében külön törvény hozandó, melynek alapján a magyarságot mindazon jogok megillessék, amely jogot a köztársaság bármely nemzete élvez, vagy a jövőben élvezni fog.

3. Minden eddigi egyenlőtlenség, sérelem és igazság alanság, amely a közigazgatásban, bíráskodásnál, nyelvtörvény kezelésénél, állampolgárságnál, népszámlálásnál, iskolapolitikában és gazdasági téren érte a magyarságot, jóváteendő.

4. Magyarlakta területen a hivatalok, állami üzemek és közintézmények tisztviselői, alkalmazottai és munkásai a magyarság számarányának megfelelő számban magyarok legyenek, ahol pedig a magyarság a többség, ott a hivatalvezetők is kivétel nélkül.

5. Követeljük, hogy az iskolákat a népművelés minden intézményét a magyarság saját szervei útján, hitvallásos szellemben, maga vezethesse és kezelhesse. Követeljük a hiányzó magyar iskolák sürgős pótlását. Követeljük a magyar nyelvterületen az elnemzetlenítést célzó, a Slovenská Liga által létesített csehszlovák népiskolák megszüntetését. (Posl. Lichner: Chcete maďarizovať?) Mindenkinek a magáét! A magyart magyarnak, a szlovákot szlováknak neveljék.

6. A mezőgazdasági termelés megszabadítandó a monopóliumok és álmonopóliumok béklyóitól, annak jövedelmezősége tarifális és vámpolitikai eszközökkel biztosítandó. A magyar nyelvterületen létesített csehszlovák telepek és maradékbirtokok földje a magyar földművelő lakosságnak osztandó ki.

7. Követeljük a magyar munkások fokozott védelmét és ennek szolgálatában a minimális munkabérek kormányrendeleti úton való megállapítását, valamint biztosítását annak, hogy mindaddig, amíg magyar nyelvterületen munkanélküliek vannak, más nemzetiségü munkás csakis számarányának megfelelően kaphat alkalmazást. (Posl. Zupka: Maguk követelik ezt. akik a legjobban szipolyozzák ki a magyar munkásokat?) Volt már maga Csehin? Az én munkásaim majd kioktatnák magát, hogy mennyi órabért kapnak. (Posl. Zupka: Miért ment el a tárgyalás elől két évvel ezelőtt?) Én nem mentem el a tárgyalásról, sőt, én egyeztettem ki a sztrajkolókat. Számoljon le, képviselőtársam, egyszersmindenkorra azzal a hipotézissel, hogy a munkás nép hagyja magát vörös zászlók alatt kommandírozni.

8. Követeljük a magyar kisiparosság fokozott védelmét és részeltetését az állami és közmunkáknál, valamint a magyar nyugdíjasok és elbocsátott közalkalmazottaknak a köztársaság többi nyugdíjasaival való teljes egyenjogusítását.

9. Követeljük a nemzeti kataszter törvényes megvalósítását, amely kötelességévé teszi minden állampolgárnak, hogy községe saját nemzeti kataszterébe magát felvétesse. Ez a kataszter képezi alapját a minden vonalon biztosítandó nemzetek közötti teljes jogegyenlőségnek.

10. Követeljük az elnemzetlenítés és ennek kisérletét szigoruan büntető törvény megalkotását.

11. Követeljük Szlovákia és Kárpátalja autonómiáját.

12. Uj, minden tekintetben kizárólag békés külpolitika bevezetését követeljülk, amely szakít a szovjettel kötött szerződéssel és a szomszéd államokkal való politikai megegyezésre tamaszkodik.

Tisztelt képviselőház! Ezek a követelések nem ujak. Ezeket a követeléseket szolgálta pártunk idáig is és szolgálták pártunk jogelődei, a régi Országos keresztényszocialista, a Kisgazda és a Magyar nemzeti párt. Ujak legfeljebb ma abban a vonatkozásban, hogy ezek mögött a követelések mögött ma szinte egy emberként áll a csehszlovákia i magyarság. Ezek a pontok becsületesek és nem kívánnak mást, amire minden nemzetnek joga lehet és joga kell, hogy legyen Európában. Amit magunknak kivánunk, azt másnak is kívánjuk.

Az államalkotó erő ma a nemzet. Egy államot, amely hat nemzetből áll, csak úgy lehet fenntartani, ha e hat nemzet törekvéseit, ideáljait az állam gondolatába beépítjük. Az államnak e nemzetek szintetikus szolgálatát kell vállalnia. Csak ez lehet a programm. Csak ez lehet a feladat.

Végezetül legyen szabad egy példával zárnom beszédemet. Talán ismeri a képviselőház Archimedesnek fizikai törvényét, amit a vízbemártott testről alkotott: Minden test annyit veszít súlyából, ha vízbe mártjuk, mint amennyi az általa kiszorított víznek a súlya. Ezt a politikára alkalmazva így fogalmazom meg: Minden állam annyit veszít saját politikai súlyából és értékéből, amennyi az általa elnyomott nemzetek értéke és súlya. (Potlesk poslanců spojených maďarských stran.)

Hohes Haus! Dem Abgeordnetenhause wurde am 30. November 1937 unter Druck Nr. 1149 der Antrag eines Gesetzes über das Gebührenäquivalent vorgelegt, der unter anderem auch eine weitere Belastung der Gemeinden beinhaltete. (Hluk a výkřiky.)

Místopředseda Vávra (zvoní): Prosím o klid.

Posl. Sogl (pokračuje): Nach dem nun unter Druck Nr. 1264 vorgelegten Berichte des Budgetausschusses ist zwar die neuerliche Belastung der Gemeinden nicht eingetreten, doch bleibt unser Verhalten in dem Sinne, daß wir in der Einhebung des Gebührenäquivalents nach wie vor eine zeitwidrige Vermögenssteuer vom Gemeindevermögen erblicken, aufrecht. (Hluk. - Výkřiky poslanců Schulcze a Bródyho.)

Místopředseda Vávra (zvoní): Prosím o klid.

Posl. Sogl (pokračuje): Diese Stellungnahme erhärten wir mit folgen der Begründung: Das Gebührenäquivalent ist, so heißt es im Motivenbericht, eine periodische Steuer, die von Subjekten eingehoben wird, bei denen ein physischer Tod nicht eintreten kann. Selbst die Rechtsprechung ist sich nach dem Motivenbericht über den Zweck des Gebührenäquivalents nicht einig. (Hluk.) Einerseits wird es als Surrogat der Erbgebühren, andererseits als Ersatz aller Vermögensübertragungsgebühren angesehen. (Hluk.)

Místopředseda Vávra (zvoní): Prosím o klid.

Posl. Sogl (pokračuje): Dem Gebührenäquivalent unterliegen nach den bestehenden Vorschriften des Gebührengesetzes auch die Selbstverwaltungskörper, Gemeinden, Bezirke und Länder, für die es, soferne sie über Vermögen verfügen, eine nicht unwesentliche Belastung ihres Haushaltes bildet. Während die Belastung aus dem Äquivalents im VIII. Dezennium, 1920-1930, für die Gemeinden, weil man die von ihnen einbekannten Bemessungsgrundlagen gelten ließ, als erträglich bezeichnet werden konnte, trat im laufenden IX. Dezennium 1930-1940 in den meisten Gemeinden eine nicht geringe Erhöhung, in vielen Gemeinden über 100% hinaus ein, und zwar deshalb, weil man den Vermögensbesitz der Gemeinden nach deren Einbekenntnis ganzfach nicht gelten ließ, sondern seitens der staatlichen Finanzämter die Werte nach Willkür erhöhte. (Hluk.) Die Gemeinden hatten mit der Erhöhung des Äquivalents nicht gerechnet, sie führte daher in den meisten Fällen zu einer unvorhergesehenen fühlbaren Verringerung der Gemeindeeinnahmen, da ja bekanntlich die Steuerbehörden das Äquivalent von den Umlagen auf einmal, ja sogar auf ein Jahr zurück in Abzug bringen, bezw. brachten. Um den staatlichen Finanzämtern jede Willkür von vorneherein abzuriegeln, wäre es notwendig, eine eigene Schätzordnung für Häuser und Grundstücke festzusetzen. Da mit der Erhöhung dieser Abgabe gleichzeitig eine Erhöhung des Schulbeitrages erfolgte, der ja bekanntlich 20% des vom Staate für das Dezennium eingehobenen Gebührenäquivalents samt den entsprechenden Zuschlägen beträgt, so berührt diese Angelegenheit die Gemeindefinanz doppelt.

Daß die Gemeinde-Erwerbsunternehmungen eine vollständige Befreiung vom Gebührenäquivalent vertragen würden, geht aus dem Umstande hervor, daß, wenn auch beispielsweise die Zahl der Gemeinde-Erwerbsunternehmungen gewachsen ist, der bilanzmäßige Reingewinn für 1927 von 318 Millionen Kč auf 244 Millionen Kč zurückgegangen ist, der bilanzmäßige Verlust dagegen von 12 Millionen auf 26 Millionen Kč sich erhöhte. Dagegen sind die staatlichen Zuweisungen an die Gemeinden ständig im Sinken. Sie sind von 1926 an von 1568 Millionen auf 1445 Millionen Kč zurückgegangen und zeigen auch heute noch eine fallende Tendenz auf.

Der Bericht des Budgetausschusses vermerkt zwar, daß bei der Bemessung des Gebührenäquivalents die andersgearteten Vermögensverhältnisse der Verbände der Gebietsselbstverwaltung berücksichtigt werden und daß das Finanzministerium mit einem Erlaß den Bemessungsbehörden auftragen wird, daß bei Feststellung der Bemessungsgrundlage für das Gebührenäquivalent von dem Vermögen dieser Verbände auf den Zweck dieses Vermögens Rücksicht genommen wird, wie auch darauf, daß dieses Vermögen in der Regel nicht einen vollen Ertrag gewährt. Zu dieser Feststellung des Budgetausschusses müssen wir bemerken. daß es nach unserer Ansicht zwe ckmäßiger gewesen wäre, statt eines Runderlasses des Finanzministeriums die Vorschriften für die Bemessung des Gebührenäquivalents von dem unbeweglichen Vermögen der Velbstverwaltungskörper in das Gesetz oder zumindest in die Durchführungsverordnung aufzunehmen. Dies mit Rücksicht auf die Erfahrungen, die die Gemeinden bei der Herausgabe von solchen Runderlässen des Finanzministeriums machen konnten, wie bei der Frage bezüglich der Befreiung der Elektrizitäts- und Gaswerke von der besonderen Erwerbssteuer. Hinsichtlich dieser Befreiung hatte das Finanzministerium ebenfalls die Herausgabe eines Runderlasses an die untergeordneten Bemessungsbehörden vorgesehen, es ist aber hierzu bis zum heutigen Tage nicht gekommen. Die Folge davon ist die Vorschreibung von in die hunderttausende Kč gehenden Abgaben von den elektrischen Unternehmungen.

Ich komme zusammenfassend nochmals darauf zurück, daß das Gebührenäquivalent bei der heutigen Wirtschaft der Selbstverwaltungskörper eine durch nichts mehr begründete zeitwidrige Vermögenssteuer ist. In diesem Zusammenhang verweise ich darauf, daß in Österreich, das die früheren Vorschriften über das Gebührenäquivalent übernommen hatte, für das laufende Dezenniu m überhaupt kein Äquivalent eingehoben wurde und daß im Deutschen Reiche die Gemeinden von einer dem Äquivalent ähnlichen Gebühr ausdrücklich befreit sind.

Bei dieser Gelegenheit will ich noch einmal von dieser Stelle unsere Forderungen nach Ausschreibung der schon längst überfällig gewordenen Gemeindewahlen wiederholen. Es ist höchst an der Zeit, den Mißständen, die einzig und allein auf das sogenannte Längerdienen der Gemeindevertretungen zurückzuführen sind, ein Ende zu bereiten. So kann man die Wahrnehmung machen, daß in einzelnen Gemeinden überhaupt nichts gemacht wird, man die Dinge verschlampen läßt, andere Gemeindevertretungen wieder sich bemühen, noch durch einen Schulbau oder ähnliche Dinge womöglich die Schuldenlast der Gemeinde zu vermehren, um der neuen Gemeindevertretung von Haus aus finanzielle Schwierigkeiten zu bereiten. Wenn nun seitens der Regierung wieder versprochen wurde, Gemeindewahlen auszuschreiben, so fordern wir mit allem Nachdruck, dieses Versprechen in der allerkürzesten Zeit zu erfüllen, und fordern zugleich die totale Durchführung dieser Wahlen. Wir verwahren uns ganz entschieden gegen sogenannte Probewahlen, die eine jeder Demokratie hohnsprechende Methode darstellen. Wir sagen: Sie können die Wahlen um so beruhigter ausschreiben, da Sie doch durch die vollzogene Einigung im Sudetendeutschtum vor jeder weiteren Überraschung gefeit sind. (Potlesk poslanců sudetskoněmecké strany.)