Tisztelt képviselőház! A Csehszlovák
köztársaság jelenleg Európa reflektorfényében
áll. Akkor, amikor ezt megállapítjuk, ez
a parlament és általában a politikai élet
a betiltott népgyűlésekkel úgy tünik
fel, mintha ebben a reflektorfényben hirtelenében
letompítottunk volna minden fényt, hogy minél
jobban elmosódjanak a körvonalak.
Én azt hiszem, hogy nem helyes ez a politika. Nem helyes
azért, mert ezáltal a kétségekből
ködgomolyag száll fel, amely ködgomolyag eltakarja
a ti sztánlátásást az európai
közvélemény előtt és ez lehet
egyik oka annak is, hogy olyan hírek kelnek szárnyra
Európaszerte, amire igen eklatáns példát
szolgáltat egy-egy francia, vagy angol n apilap.
Az a törvényjavaslat, amely ma itt a Háznak
az aszztalán fekszik, a történelem perspektívájába
beállítva, egészen kis jelentőségü
törvényalkotás. De hogyha megvizsgáljuk
ennek a törvényalkotásnak természetét,
akkor meg kell állapítanunk, hogy itt is konzekvens
maradt a parlament egy bizonyos irányhoz, amely irány
azt jelenti, hogy terheket rakunk a polgárok vállaira,
konzekvensen mindig nagyobb és nagyobb terheket. Mert n
em emlékszem, tisztelt képviselőház,
olyan törvényjavaslatra, amelyik a polgárok
terheinek enyhítését javasolta volna ez előtt
a Ház előtt.
Az illeték-egyenérték tulajdonképen
Mária Terézia korából származó
adóügyi javaslat és adóügyi törvény
volt. Más volt a joggyakorlat bizonyos mértékben
a régi Magyarországhoz tartozott területen
és más a történelmi országokban.
Ez a javaslat unifikálni kíván. De hogyan
unifikál? Olyan módon, hogy átveszi mindegyik
földrajzi országrészből azt a jogfolytonosságot
és azt a jogrendsszert, amelyik nagyobb terhet jelent az
adófizető alanynak. A Szlovenszkón és
Kárpátalján bevezetett magyar adóügyi
rendszer magasabb kulccsal dolgozott, de kisebb volt a törvénynek
terjedelme. A történelmi országokban, ellenkezően,
kisebb volt a kulcs, de annál általánosabb
volt magának az adótörvénynek a terjedelme.
Most a kettőt úgy unifikálják, hogy
átveszik a magasabb kulcsot és átveszik a
jogi kiterjesztést. Ilyen körülmények
között az unifikáció eredménye
egy minden tekintetben magasabb adózásnak jellegét
adja, ami súlyos terhet jelent elsősorban a községekre.
Szlovákiában és Kárpátalján
a községi jellegü vagyon mentes volt az illeték-egyenértéktől.
Ezen uj törvényjavaslat értelmében ezen
a területen is meg fogják külön adóztatni
azt a községi vagyont és azokat a községeket,
amelyek saját háztartásukat már eddig
is alig voltak képesek egyensúlyban tartani. Ilyen
körülmények között, amit a szanációs
alapokból a községek kapnak, azt a másik
kezükből kiadják. Circulus vitiosus ez, aminek
tulajdonképen csak államfiskális értelme
van, ellenben az adózó alanyra jogilag nincsen tekintettel.
Ezt a törvényjavaslatot a magam részéről
és pártunk nevében el nem fogadhatom.
A miniszterelnök úr multkori rádióbeszédében,
amiről egyébként az a véleményem,
hogy sokkal helyesebb lett volna, ha ez a beszéd itt, a
parlament fórumán hangzott volna el, azt a kijelentést
tette, hogy kodifikálni fogják, rendszerbe fogják
foglalni az eddigi kisebbségi jogokat és bizonyos
mértékben ki is fogják terjeszteni. Azt hiszem,
hogy titokban egyetért velem a Ház minden egyes
képviselője, hogy lényegében véve
a köztársaság belés külpolitikai
egyensúlyának kérdése nagyban függ
ennek a javaslatnak a tartalmától.
Már most, előljáróban, meg kell állapítanom
azt, hogy ez a javaslat csak akkor tud majd bizonyos egyensúlyozási
feladatot megvalósítani, ha uj utat mer vágni
ott, ahol az előitélet, a félrevezetettség
és hamis délibábok kergetése a tiszta
horinzontot eltakarták.
Mert, tisztelt képviselőház, egyábrándot
már sírbatett a történelem. Ez az ábránd
a csehszlovák nemzeti államnak a gondolata. Tisztában
kell lennünk ma már ezzel és a csehszlovák
politikai közvéleménynek is nyugodtan mea culpát
kell mondania, amikor elmondja velünk együtt, hogy ez
az állam nem a csehek és szlovákok állama,
hanem az ittlakó összes nemzetek, a cseh, a szlovák,
a német, a magyar, a ruszin és lengyel nemzetek
és nemzetcsoportok közös állama. Alkotmányában,
minden törvényalkotásában ezt a tudatot
kellett volna hordoznia.
A demokrácia, amelyről azt hitték, hogy amalgamizálni
lesz képes a nemzeti jellegü ellentéteket,
háromféle eredményt produkált. Az
első, hogy megosztotta az államvezető cseh
nemzetet, a második, hogy a kommunizmust nagyra növelte
és a harmadik, hogy a kisebbségek organizációit
összeforrasztotta. Tisztelt képviselőház,
ne csodálkozzunk ezen, mert ez természetes fejlődés
volt. Akik elsősorban élvezték a jót,
akik mindenütt az első vonalban álltak, amikor
kapni kellett, ezeknek nem volt szükségük önvédelemre,
ezek önző érdekeik szerint csoportosultak.
Az önvédelemre azoknak volt szükségük,
akik félre lettek állítva a második
és harmadik sorba. Hallottunk olyan kritikát is,
hogy ezt a fejlődést bizonyos külpolitikai
eseményeknek egymásutánja váltotta
ki. Le kell számolnunk ezzel a felfogással és
tisztában kell lennünk azzal, hogy a nemzeti kisebbségek
önvédelmi frontját a nemzeti gondolat és
az önvédelem együtt építette ki.
A nemzeti gondolatnak útját, ha a történelem
folyamán végigkisérjük, látjuk,
hogy a francia forradalom robbantotta ki a 18. század végén.
Onnan egymásután végigkisérhetjük
ezeket az eseményeket és amikor az Osztrák-Magyar
monarchia összeomlott, a Wilsoni szózat is tulajdonképen
a nemzeti gondolat és a nemzeti gondolattal kongruens önrendelkezési
jog alapján kívánta megalkotni a Csehszlovák
köztársaságot. A köztársaság
is tehát a nemzeti gondolatra alapítja a maga létét.
Hogy azután a Csehszlovák köztársaság
a nemzeti gondolatot tisztára a cseh és szlovák
nemzet részére sajátította ki, ez
okozta azután a törést, amikor a csehszlovák
nemzet a saját nemzeti céljainak a szolgálatába
kívánta állítani a köztársaság
többi nemzeteit és elfeledkezett arról, hogy
minden nemzet elsősorban öncélu és csak
az öncéluság elismerése és az
állami gondolatba való beállítása
teremthet harmóniát egy több nemzet alkotta
államban.
Legyünk tökéletesen tisztában azzal, hogy
ma nem osztályok társadalmi ellentéte, nem
világnézeti elvek külömbözősége
áll egymással szemben és ütközik
meg a parlament és a világ fórumán,
hanem egyszerüen a nemzetek élniakarása és
életérdeke. Sok olyan politikai lehetőség,
trükk, választási manőver, amit oly
gyakran használtak a múltban és amit a demokrácia
oly sokszor vett igénybe, ma, igen tisztelt képviselőház,
egyszerü muzeumi tárgygyá devalválódott.
A politikai hamiskártyások ideje lejárt.
A politikai dugáru nem kell senkinek már. Nyíltan,
becsületesen állnak egymással szemben, akik
saját nemzetközösségükért
és népükért szállnak síkra.
Ma felelnie kell mindenkinek, melyik nemzetnek a fia. Kitérés
nincs. De a felelet egyben sorsvállalás. A politikai
paktálás, a hátsó ajtók mögötti
kulisszamunka idejét múlta, nyiltan szembenézve
érthetjük csak meg egymást. Ma csak annak az
embernek van becsülete, aki a lelkét a homlokán
hordja.
Az Egyesült párt április 3.-án Érsekujvárott,
Kassán, Beregszászon és Nagyszöllősön
nagy népgyűléseken kívánta a
csehszlovákiai magyarság álláspontját
dokumentálni. Ezeket a gyűléseket a közben
kiadott gyűléstilalom miatt meg nem tarthattuk. De
a tömegek, amelyek mindenütt ezekre a gyűlésekre
fel kívántak vonulni, a hangulat, amely a magyarság
tömegeiből mint egy fluidum áradt, nem hagyott
kétséget aziránt, hogy mint a kártyavár
omlott össze a csehszlovákiai magyarság keretén
belül is a politikai aktivizmus. (Posl. Schulcz: Nekem
az ellenkezöjét mondták tegnap Kassán.)
Megengedem, hogy erről a kérdésről
más és más lehet egy-egy képviselőnek
a véleménye. Mindenki a maga tapasztalata alapján
itél. Én nekem, teljesen tárgyilagosan véve,
az a tapasztalatom, hogy a politikai aktivizmus, amelyik a magyarság
keretén belül nem tudott egy önálló
magyar pártot alkotni, az a mostani napokban felszámolhat.
De összeomlott egyidejüleg a magyar kommunisták
frontja is, mert időszerütlenné vált
Középeurópában.
A biztonság érzésével, a tudatosság
nyugalmával, a felelősségvállalás
és az igazság megdönthetetlen erejével
jelenthetem ki ma, hogy a magyarság hatalmas nagy többsége
áll ma pártunk frontja mögött és
ezért tudunk nyugodtan és lelkesen csatlakozni ahhoz
a gondolathoz, hogy tessék kiírni a választásokat.
Ez a közhangulat, de másrészt a becsületes
szembeállás, a becsületes szembenézés
diktálja nekem azt, hogy itt most 12 pontba foglalva ismertessem
a csehszlovákiai magyarság politikai követeléseit
(čte):
1. A magyarság tántoríthatatlanul ragaszkodik
az Érsekujvárott 1936 június 21.-én
az alakuló pártkongresszuson elfogadott pártprogramm
elvi alapjaihoz és annak minden pontjához. Ennek
megvalósíthatása érdekében
tökéletes rendszerváltozást követel
a köztársaság bel- és külpolitikájában.
2. A köztársaságban minden nemzet részére
teljes egyenjoguságot, egyenranguságot és
önkormányzatot követelünk. Ennek érdekében
külön törvény hozandó, melynek alapján
a magyarságot mindazon jogok megillessék, amely
jogot a köztársaság bármely nemzete
élvez, vagy a jövőben élvezni fog.
3. Minden eddigi egyenlőtlenség, sérelem
és igazság alanság, amely a közigazgatásban,
bíráskodásnál, nyelvtörvény
kezelésénél, állampolgárságnál,
népszámlálásnál, iskolapolitikában
és gazdasági téren érte a magyarságot,
jóváteendő.
4. Magyarlakta területen a hivatalok, állami üzemek
és közintézmények tisztviselői,
alkalmazottai és munkásai a magyarság számarányának
megfelelő számban magyarok legyenek, ahol pedig
a magyarság a többség, ott a hivatalvezetők
is kivétel nélkül.
5. Követeljük, hogy az iskolákat a népművelés
minden intézményét a magyarság saját
szervei útján, hitvallásos szellemben, maga
vezethesse és kezelhesse. Követeljük a hiányzó
magyar iskolák sürgős pótlását.
Követeljük a magyar nyelvterületen az elnemzetlenítést
célzó, a Slovenská Liga által létesített
csehszlovák népiskolák megszüntetését.
(Posl. Lichner: Chcete maďarizova?) Mindenkinek
a magáét! A magyart magyarnak, a szlovákot
szlováknak neveljék.
6. A mezőgazdasági termelés megszabadítandó
a monopóliumok és álmonopóliumok béklyóitól,
annak jövedelmezősége tarifális és
vámpolitikai eszközökkel biztosítandó.
A magyar nyelvterületen létesített csehszlovák
telepek és maradékbirtokok földje a magyar
földművelő lakosságnak osztandó
ki.
7. Követeljük a magyar munkások fokozott védelmét
és ennek szolgálatában a minimális
munkabérek kormányrendeleti úton való
megállapítását, valamint biztosítását
annak, hogy mindaddig, amíg magyar nyelvterületen
munkanélküliek vannak, más nemzetiségü
munkás csakis számarányának megfelelően
kaphat alkalmazást. (Posl. Zupka: Maguk követelik
ezt. akik a legjobban szipolyozzák ki a magyar munkásokat?)
Volt már maga Csehin? Az én munkásaim
majd kioktatnák magát, hogy mennyi órabért
kapnak. (Posl. Zupka: Miért ment el a tárgyalás
elől két évvel ezelőtt?) Én
nem mentem el a tárgyalásról, sőt,
én egyeztettem ki a sztrajkolókat. Számoljon
le, képviselőtársam, egyszersmindenkorra
azzal a hipotézissel, hogy a munkás nép hagyja
magát vörös zászlók alatt kommandírozni.
8. Követeljük a magyar kisiparosság fokozott
védelmét és részeltetését
az állami és közmunkáknál, valamint
a magyar nyugdíjasok és elbocsátott közalkalmazottaknak
a köztársaság többi nyugdíjasaival
való teljes egyenjogusítását.
9. Követeljük a nemzeti kataszter törvényes
megvalósítását, amely kötelességévé
teszi minden állampolgárnak, hogy községe
saját nemzeti kataszterébe magát felvétesse.
Ez a kataszter képezi alapját a minden vonalon biztosítandó
nemzetek közötti teljes jogegyenlőségnek.
10. Követeljük az elnemzetlenítés és
ennek kisérletét szigoruan büntető törvény
megalkotását.
11. Követeljük Szlovákia és Kárpátalja
autonómiáját.
12. Uj, minden tekintetben kizárólag békés
külpolitika bevezetését követeljülk,
amely szakít a szovjettel kötött szerződéssel
és a szomszéd államokkal való politikai
megegyezésre tamaszkodik.
Tisztelt képviselőház! Ezek a követelések
nem ujak. Ezeket a követeléseket szolgálta
pártunk idáig is és szolgálták
pártunk jogelődei, a régi Országos
keresztényszocialista, a Kisgazda és a Magyar nemzeti
párt. Ujak legfeljebb ma abban a vonatkozásban,
hogy ezek mögött a követelések mögött
ma szinte egy emberként áll a csehszlovákia
i magyarság. Ezek a pontok becsületesek és
nem kívánnak mást, amire minden nemzetnek
joga lehet és joga kell, hogy legyen Európában.
Amit magunknak kivánunk, azt másnak is kívánjuk.
Az államalkotó erő ma a nemzet. Egy államot,
amely hat nemzetből áll, csak úgy lehet fenntartani,
ha e hat nemzet törekvéseit, ideáljait az állam
gondolatába beépítjük. Az államnak
e nemzetek szintetikus szolgálatát kell vállalnia.
Csak ez lehet a programm. Csak ez lehet a feladat.
Végezetül legyen szabad egy példával
zárnom beszédemet. Talán ismeri a képviselőház
Archimedesnek fizikai törvényét, amit a vízbemártott
testről alkotott: Minden test annyit veszít súlyából,
ha vízbe mártjuk, mint amennyi az általa
kiszorított víznek a súlya. Ezt a politikára
alkalmazva így fogalmazom meg: Minden állam annyit
veszít saját politikai súlyából
és értékéből, amennyi az általa
elnyomott nemzetek értéke és súlya.
(Potlesk poslanců spojených maďarských
stran.)
Hohes Haus! Dem Abgeordnetenhause wurde am 30. November 1937 unter
Druck Nr. 1149 der Antrag eines Gesetzes über das Gebührenäquivalent
vorgelegt, der unter anderem auch eine weitere Belastung der Gemeinden
beinhaltete. (Hluk a výkřiky.)
Místopředseda Vávra (zvoní):
Prosím o klid.
Posl. Sogl (pokračuje): Nach dem nun unter
Druck Nr. 1264 vorgelegten Berichte des Budgetausschusses ist
zwar die neuerliche Belastung der Gemeinden nicht eingetreten,
doch bleibt unser Verhalten in dem Sinne, daß wir in der
Einhebung des Gebührenäquivalents nach wie vor eine
zeitwidrige Vermögenssteuer vom Gemeindevermögen erblicken,
aufrecht. (Hluk. - Výkřiky poslanců
Schulcze a Bródyho.)
Místopředseda Vávra (zvoní):
Prosím o klid.
Posl. Sogl (pokračuje): Diese Stellungnahme
erhärten wir mit folgen der Begründung: Das Gebührenäquivalent
ist, so heißt es im Motivenbericht, eine periodische Steuer,
die von Subjekten eingehoben wird, bei denen ein physischer Tod
nicht eintreten kann. Selbst die Rechtsprechung ist sich nach
dem Motivenbericht über den Zweck des Gebührenäquivalents
nicht einig. (Hluk.) Einerseits wird es als Surrogat der
Erbgebühren, andererseits als Ersatz aller Vermögensübertragungsgebühren
angesehen. (Hluk.)
Místopředseda Vávra (zvoní):
Prosím o klid.
Posl. Sogl (pokračuje): Dem Gebührenäquivalent
unterliegen nach den bestehenden Vorschriften des Gebührengesetzes
auch die Selbstverwaltungskörper, Gemeinden, Bezirke und
Länder, für die es, soferne sie über Vermögen
verfügen, eine nicht unwesentliche Belastung ihres Haushaltes
bildet. Während die Belastung aus dem Äquivalents im
VIII. Dezennium, 1920-1930, für die Gemeinden, weil man die
von ihnen einbekannten Bemessungsgrundlagen gelten ließ,
als erträglich bezeichnet werden konnte, trat im laufenden
IX. Dezennium 1930-1940 in den meisten Gemeinden eine nicht geringe
Erhöhung, in vielen Gemeinden über 100% hinaus ein,
und zwar deshalb, weil man den Vermögensbesitz der Gemeinden
nach deren Einbekenntnis ganzfach nicht gelten ließ, sondern
seitens der staatlichen Finanzämter die Werte nach Willkür
erhöhte. (Hluk.) Die Gemeinden hatten mit der Erhöhung
des Äquivalents nicht gerechnet, sie führte daher in
den meisten Fällen zu einer unvorhergesehenen fühlbaren
Verringerung der Gemeindeeinnahmen, da ja bekanntlich die Steuerbehörden
das Äquivalent von den Umlagen auf einmal, ja sogar auf ein
Jahr zurück in Abzug bringen, bezw. brachten. Um den staatlichen
Finanzämtern jede Willkür von vorneherein abzuriegeln,
wäre es notwendig, eine eigene Schätzordnung für
Häuser und Grundstücke festzusetzen. Da mit der Erhöhung
dieser Abgabe gleichzeitig eine Erhöhung des Schulbeitrages
erfolgte, der ja bekanntlich 20% des vom Staate für das Dezennium
eingehobenen Gebührenäquivalents samt den entsprechenden
Zuschlägen beträgt, so berührt diese Angelegenheit
die Gemeindefinanz doppelt.
Daß die Gemeinde-Erwerbsunternehmungen eine vollständige
Befreiung vom Gebührenäquivalent vertragen würden,
geht aus dem Umstande hervor, daß, wenn auch beispielsweise
die Zahl der Gemeinde-Erwerbsunternehmungen gewachsen ist, der
bilanzmäßige Reingewinn für 1927 von 318 Millionen
Kč auf 244 Millionen Kč zurückgegangen ist,
der bilanzmäßige Verlust dagegen von 12 Millionen auf
26 Millionen Kč sich erhöhte. Dagegen sind die staatlichen
Zuweisungen an die Gemeinden ständig im Sinken. Sie sind
von 1926 an von 1568 Millionen auf 1445 Millionen Kč zurückgegangen
und zeigen auch heute noch eine fallende Tendenz auf.
Der Bericht des Budgetausschusses vermerkt zwar, daß bei
der Bemessung des Gebührenäquivalents die andersgearteten
Vermögensverhältnisse der Verbände der Gebietsselbstverwaltung
berücksichtigt werden und daß das Finanzministerium
mit einem Erlaß den Bemessungsbehörden auftragen wird,
daß bei Feststellung der Bemessungsgrundlage für das
Gebührenäquivalent von dem Vermögen dieser Verbände
auf den Zweck dieses Vermögens Rücksicht genommen wird,
wie auch darauf, daß dieses Vermögen in der Regel nicht
einen vollen Ertrag gewährt. Zu dieser Feststellung des Budgetausschusses
müssen wir bemerken. daß es nach unserer Ansicht zwe
ckmäßiger gewesen wäre, statt eines Runderlasses
des Finanzministeriums die Vorschriften für die Bemessung
des Gebührenäquivalents von dem unbeweglichen Vermögen
der Velbstverwaltungskörper in das Gesetz oder zumindest
in die Durchführungsverordnung aufzunehmen. Dies mit Rücksicht
auf die Erfahrungen, die die Gemeinden bei der Herausgabe von
solchen Runderlässen des Finanzministeriums machen konnten,
wie bei der Frage bezüglich der Befreiung der Elektrizitäts-
und Gaswerke von der besonderen Erwerbssteuer. Hinsichtlich dieser
Befreiung hatte das Finanzministerium ebenfalls die Herausgabe
eines Runderlasses an die untergeordneten Bemessungsbehörden
vorgesehen, es ist aber hierzu bis zum heutigen Tage nicht gekommen.
Die Folge davon ist die Vorschreibung von in die hunderttausende
Kč gehenden Abgaben von den elektrischen Unternehmungen.
Ich komme zusammenfassend nochmals darauf zurück, daß
das Gebührenäquivalent bei der heutigen Wirtschaft der
Selbstverwaltungskörper eine durch nichts mehr begründete
zeitwidrige Vermögenssteuer ist. In diesem Zusammenhang verweise
ich darauf, daß in Österreich, das die früheren
Vorschriften über das Gebührenäquivalent übernommen
hatte, für das laufende Dezenniu m überhaupt kein Äquivalent
eingehoben wurde und daß im Deutschen Reiche die Gemeinden
von einer dem Äquivalent ähnlichen Gebühr ausdrücklich
befreit sind.
Bei dieser Gelegenheit will ich noch einmal von dieser Stelle
unsere Forderungen nach Ausschreibung der schon längst überfällig
gewordenen Gemeindewahlen wiederholen. Es ist höchst an der
Zeit, den Mißständen, die einzig und allein auf das
sogenannte Längerdienen der Gemeindevertretungen zurückzuführen
sind, ein Ende zu bereiten. So kann man die Wahrnehmung machen,
daß in einzelnen Gemeinden überhaupt nichts gemacht
wird, man die Dinge verschlampen läßt, andere Gemeindevertretungen
wieder sich bemühen, noch durch einen Schulbau oder ähnliche
Dinge womöglich die Schuldenlast der Gemeinde zu vermehren,
um der neuen Gemeindevertretung von Haus aus finanzielle Schwierigkeiten
zu bereiten. Wenn nun seitens der Regierung wieder versprochen
wurde, Gemeindewahlen auszuschreiben, so fordern wir mit allem
Nachdruck, dieses Versprechen in der allerkürzesten Zeit
zu erfüllen, und fordern zugleich die totale Durchführung
dieser Wahlen. Wir verwahren uns ganz entschieden gegen sogenannte
Probewahlen, die eine jeder Demokratie hohnsprechende Methode
darstellen. Wir sagen: Sie können die Wahlen um so beruhigter
ausschreiben, da Sie doch durch die vollzogene Einigung im Sudetendeutschtum
vor jeder weiteren Überraschung gefeit sind. (Potlesk
poslanců sudetskoněmecké strany.)