A Csehszlovák köztársaságot tulajdonképen a nemzeti gondolat teremtette meg egy részére szerencsésen befejeződött világháboru után. Ezt a nemzeti gondolatot a Csehszlovák köztársaság a maga keretében a csehszlovák nemzet részére kivánta megvalósítani és a demokráciának lett volna a hivatása gondoskodni arról, hogy a felszabadulás ne legyen elnyomás a többi nemzet részére. Egy olyan feladatot vállalt látszólag, amely feladatot nem tudja és nem tudta teljesíteni, mert a demokrácia üres maradt, nem ment át a gyakorlatba és a Csehszlovák köztársaságnak mai, a békeszerződések által megállapított területén belül a csehszlovák nemzeti cél az egyedüli, melyen a hivatalos politika dolgozik. Ez a politika el akarja nyomni a történelmi országokban a német nép életvitalitását, a szlovenszkói és podkarpatská rusi részeken a magyarság életvitalitását, el akarja nyomni a lengyel kisebbség életvitalitását és el akarja nyomni Podkarpatská Rusban még a ruszinok életvitalitását is. (Posl. Bečko: Máte viac práv, ako dáva sama maďarská vláda svojmu vlastnému národu v Maďarsku!) Majd erre is válaszolni fogok, tessék csak egész nyugodtan lenni.

A lényeg az, hogy ma a Csehszovák köztársaság keretében a Csehszlovák köztársaság nem vállalta és nem vállalja mini dazon nemzetek felemelkedését és fejlődését, amelyek az állam keretébe kerültek. A csehszlovák köztársaság eddigi kormányainak éppen a békeszerződések értelmében lett volna kötelezettségük nemcsak a csehszlovák nemzet érdekében dolgozni, nemcsak a csehszlovák nemzenzet terjeszkedését és omnipotenciáját szolgálni az egész republika területén, mert a republika területén nemcsak csehszlovák nemzet él, de élnek kiseb-bbségek színtiszta kisebbségi területen. A csehszlovák kormánynak vállalnia kell nemcsak a csehszlovák nemzet terjeszkedését, hanem vállalnia kell a német, a magyar, a lengyel és ruszin nemzet életfejlődését, életprogrammját.

Ha ez így lett volna és így lenne, akkor nem következett volna be, hogy elértünk egy nagy eredményt, mely szerint a Csehszlovák köztársaság iránt Anglia részvétet érez. Hát enged elmet kérek, szüksége van a Csehszlovák köztársaságnak erre? Ma, sajnos, szüksége van, mert a csehszlovák külpolitika úgy vezette az állam külpolitikáját, hogy a köztársaság ma izolálva, ellenségektől körülvéve, kénytelen keresni a maga biztonságát. Hol van ma, uraim, a nagyantant által nyujtott biztonság? A megváltozott Európában vagyunk. A megváltozott Európa a köztársaságnak egészen más politikát diktál, mint amit ma Krofta dr Šebával együtt irányít.

Tisztelt képviselőház! Tudomásul kell venni a csehszlovák köztársaság ko rmányának, de a csehszlovák köztársaság politikai közvéleményének, hogy van az államon belül egy magyar kérdés is és van ennek az államnak egy olyan területe, amely néprajzilag tisszta magyar. Ezt a területet a csehszlovák köztársaság kormányzata alatt is meg kellett volna tartani olyan magyar jellegében, mint amilyen magyar jellegben ezt a területet átvették. Ezzel sz emben mindenütt igyekeztek a csehszlovák nemzeti jelleget kidomborítani, igyekeztek a csehszlovák nemzeti öncéluságot kihasználni, pedig ennek az öncéluságnak csehszlovák nemzeti szempontból meg kellett volna állania azon a demarkációs vonalon, ahol a magyar nemzet települési területe kezdődik.

Éppen azért, mert mi, magyar nacionalisták, tökéletesen belátjuk, hogy a csehszlovák nemzetnek joga van saját nemzeti nagysága érdekében dolgozni, engedjék meg nekünk, hogy a magyarlakta területeken mi is saját nemzeti nagyságunk érdekében dolgozhassunk. (Posl. Kopasz: Majú v Maďarsku toľko škôl v každej obci Maďari, ako majú v Československu? Koľko obcí je tam bez školy, percentuálne vypočítané?) Tessék ma végig utazni a magyarlakta területeken és meg fog győződni, vajjon nem tüntették-a el a magyarlakta vidékek magyar jellegét. Az utas honnan tudná, hogy magyarlakta területen utazik, amikor például a vasuti állomáson Udvard felirás hiányzik és Dvor n. Žitavout olvas. Tisztában van-e, ha elmegy Komáromban vagy Dunaszerdahelyen a járási hivatalba, a bírósághoz, a kerületi betegsegélyző intézethez, vagy más szociális intézményhez, hogy magyarlakta területen van? Azok az erkölcsi elvek, amelyek ennek a republikának a megalkotását eredményezték, nem vonatkoznak reánk is? Nem kötelessége a kormánynak, hogy ezeket az elveket a gyakorlatban mireánk magyarokra is alkalmaztassa?

Dérer miniszter úr sokat emlegetett beszédében egy pregnáns mondatot mondott: "Nem akarunk egy lelket sem megnyerni." A mondatok elhangzanak, a cselekedeteknek megmaradnak a nyomai. Dérer miniszter úr talán nem is tudja és éppen ezért tartom szükségesnek elmondani, hogy néz ki a gyakorlatban ez a lélekmegnyerés, amely a végrehajtó közegek gyakorlatán keresztül lélekvásárlássá formálódik. Az ényi iskola ügyében interpellációt intéztem az iskolaügyi miniszter úrhoz, eljártam az iskolaügyi miniszztériumban, foglalkoztam a kérdéssel, feltártam illetékes helyen az ényi magyarok iskolaügyét és a válasz vajjon mi volt? Vajjon az, hogy az iskolaügyi miniszter úr azt mondotta volna, ha tényleg van jogos magyar követelés Ényből, akkor teljesíti, mert törvényes? A követelés törvényes volt, a kivánság elhangzott, senki nem kivánta az ényi magyarok gondolkozását politikailag befolyásolni, önmaguk kívánták, kérvényezték, járták a hivatalokat és ma, három hónap múlva az interpelláció benyujtása után, az illetékes körjegyző beidézte magához a község magyar lakosait és egymásután igyekezett rávenni őket arra, hogy a magyar iskolát kérő aláirásokat vonják vissza és vallják magukat csehszlovákoknak.

Ez az egyik eset. A másik igen eklatáns eset a következő: Jó néhány évvel ezelőtt jónak látta a közigazgatás, hogy Léva és Ipolyság városoknak, mint magyar városoknak jelentőségét csökkentse. Ezért elcsatoltak magyar községeket úgy Lévától mint Ipolyságtól és megszerveztek egy állítólag tiszta magyar járást, a zselizi járást. Ezen járás területén csak abszolut magyar többséggel bíró községek vannak; de most megindult a magyartalanító akció először a földreform révén. Az itt fekvő Breiner-féle uradalmat nem parcellázták széjjel, a földet nem osztották ki a földéhes magyar földművesek között, hanem megtartotta magának az állam és a földmüvelésügyi minisztérium bérbe adta az uradalmat a Živno-bank koncernjéhez tartozó oroszkai cukorgyárnak. Az oroszkai cukorgyár ma a magyartalanítás eszköze, mert az uradalom területén lévő magyar népiskolákat szlovák tannyelvüre változtatták és azzal, hogy a zselizi járásba telepeseket hoztak, megváltoztatták a járás néprajzi megoszlását.

De van itt egy másik ujabb esemény is, amely élénken rávilágít az elnemzetlenítő intencióra. Zseliz községben megüresedett a római katholikus plébánosi állás. A magyar többségü Zselizre, miután Zadina földmüvelésügyi miniszter úr a prezentáló, aki kinevezésre ajánlja a plébánost a püspöki hatóságnak, nem az évek óta ott dolgozott magyar adminisztrátort vagy más magyar papot neveztek ki, hanem kineveztek egy szlovákot. Ez olyan eset, mintha Kolinba német, vagy magyar plébánost neveznének ki.

A Csehszlovák köztársaság, amelyik az elnyomott nemzetek felszabadításának gondolatával alakult meg, ugyanakkor a nemzetek elnyomásának be nem vallott, de a gyakorlatban megvalósított munkatervével elnépszerütlenítette magát az egész világ közvéleménye előtt és ma ezért van szüksége fokozatos fegyverkezésre. Aki a köztársaság térképét megnézi. az tisztában van vele hogy a köztársaság politikájának egyetlen helyes útja, a szomszédokkal való teljes és tökéletes megegyezés. A Csehszlovák köztársaság csak úgy állhatja meg helyét Középeurópában, ha csehszlovákiai és nem csehszlovák politikát fog csinálni.

A mai vita folyamán Benda képviselőtársam nekünk, magyaroknak válaszolva azt mondotta, hogy a magyarságnak sokkal több joga van a csehszlovák köztársaság területén, mint a magyarországi szlovákoknak és a reciprocitás gondolatát hirdette meg ezen a helyen is. Mi a reciprocitás gondolatát nagyon sokszor hallottuk nemcsak a belföldi, hanem a külföldi fórumokon is. Ezzel a kérdéssel egyszer már konkréten és tisztán le kell számolnunk. Nekem jogom van beszélni a csehszlovákiai magyarság nevében. A magyarországi szlovákok nevében joga van beszélni annak, aki megbizottja a szervezett magyarországi szlovákságnak. Nevükben tehát nem nyilatkozhatik senki, épp úgy nem egy csehszlovák párt törvényhozója, mint ahogy én sem vagyok arra. jogosult. De jogosult vagyok bizonyos konkrét tények megállapítására.

A csehszlovákiai magyarság 700.000 lelket számol a legutolsó csehszlovákiai népszámlálási statisztika alapján is. Ebből a 700.000 főnyi lakosságból 600.000 magyar lélek egységesen lakott tömböt alkot Szlovenszkó és Podkarpatská Rus déli határai mentén. 14 olyan abszolut magyar többséggel bíró magyar járás van, amelyeknek karaktere minden kétséget kizáróan magyar és csak 100.000 annak a magyarnak a száma, aki el van szórva a szlovák és ruszin etnikum területén.

Ezzel szemben a magyarországi szlovákság 102.000 főt tesz ki és egyetlenegy járásban sem éri el az abszolut többséget, holott azokat a járásokat nem változtatták meg, nem tolták el ezen járások határmesgyéjét, hogy a nemzetiségi kulcsot az uralkodó nemzet javára korrigálják. Ez azt jelenthetné a gyakorlatban, hogy a magyarországi szlovákság csak azzal a magyarsággal hasonlíthatná össze magát, amely magyarság nem az összefüggő magyar nyelvterületen lakik. Hogy ennek a magyarságnak mennyi a joga, azt tessék megkérdezni attól a magyarságtól, amely ezekben a járásokban lakik, de ezeket is mi képviseljük. Hogy mennyi annak a magyarországi szlovákságnak a joga, azt tessék megkérdezni a magyarországi szlovákság hivatott vezetőitől, akik jogosultak, hogy ebben a tekintetben megnyilatkozzanak. Nekünk az igazság tükrén kell nézni a tényeket és nem propaganda politikát csinálni egymással szemben. Hidegen kell szembenéznünk a tényekkel, probáljunk az igazi tények alapján, egymás megismerésén és megbecsülésén keresztül uj politikát csinálni.

A megegyezésnek lehetőségéről sokat hallottunk. Főként a német kisebbséggel való kiegyezésről folyik most sok szó. De hogyan lehet a csehszlovák nemzeti társadalommal megegyezni, amikor a csehszlovák nemzeti társadalomnak tökéletesen ferde fogalmai va nnak magáról a magyarságról. Nekünk, magyaroknak is érdekünkben áll, hogy megismerjük a csehszlovák nemzet tulajdonságait, gazdasági és kulturális erejét és nyugodtan állíthatom, hogy a csehszlovák magyar politikusok ezt meg is tették. De meg kell a csehszlovák népnek ismernie a magyarság politikai gondolkozását. Mert az az iskoláztatás, amely ma divatos, amelyik helytelen történelmi adatok alapján ferde képet ad a magyarságról, sohas em fog kinevelni egy józan politikai élgárdát, amely egymás politikai céljainak és akaratának megbecsülésével megtalálja úgy a csehszlovák nemzetnek, mint a magyar nemzetnek méltó és megfelelő elhelyezkedését Európában.

Nagyon jól tudom, hogy ezek nagyrésze olyan gondolatok, amelyek Prágában nagyon idegenszerüen hangzanak. Prágában a történelmet teljesen csehszlovák szempontból bírálják meg és a cseh történelemnek egyik tragikuma volt mindenkor, a középkortól kezdve, hogy olyan feladatokra vállalkozott, amely feladatok meghaladták nemzeti erejét. A csehszlovák nemzetnek és a csehszlovák nemzet vezető kormányzatának, de minden államnak feladata, hogy olyan poli tikai célokat tűzzön ki a saját nemzete elé, amely célok megvalósításához parallel nemzeti erők állanak rendelkezésre.

Ez a zárszámadás is tanujele annak, hogy a csehszlovák nemzet tovább kíván menni azon az úton, amely az állam területét csehszlovák nemzeti területté akarja alakítani. A csehszlovák nemzeti tér csak odáig terjeszkedhetik, ameddig a csehszlovák nemzet lakik és vállalnia kell a csehszlovák kormánynak azt a feladatot, hogy a csehszlovák köztársaság területén élő kisebbségek kívánságai és loyális követelései, a kormány programmjává váljanak. Ha a csehszlovák köztársaság kormányai képesek lesznek ezt a programmpontot megvalósítani, akkakkor meg fogják egymást érteni az ittlakó népek, de másként nem.

Az 1935. évi zárszámadást a fentebb említett okoknál fogva nem fogadhatom el.