Úterý 1. prosince 1936

Igy szólnak ma az államélet legfelsőbb vezérei a magyarság aktivista munkájáról. Masaryk mondotta, hogy a demokrácia diszkusszió. Ebben a masaryki demokráciában a politika is diszkusszió: kölcsönös bizalom és megértés - elsősorban.

Ezekután csak a legkonokabb gonoszság mondhatja, hogy nem sikerült diszkusszióra éretté tennünk a magyarság problémáit. Ez a konok gonoszság, sajnos, meg van az ellenzéki magyar pártok vezérkara, sajtója részéről, amiről még szólni kivánok, azonban ez sem segít, mert a tényeket, az igazságot nem lehet tartósan ködbe burkolni.

De elvégeztük az első etapp történelmi feladatát a kisebbségi magyarság körében is. És hiába fenyeget a "Prágai Magyar Hirlap" a budapesti kormány fél- és a magyar ellenzék egész hivatalosa 1936 március 29.-i számában, hogy próbáljuk csak meg és "álljanak a kormánypárti magyar képviselők a magyar nép elé és ott beszéljenek!"

Igenis kiálltunk és százait a gyüléseknek, manifesztációknak, előadásoknak tartottuk, hogy felvilágosítsuk a magyar népet arról a bünös politikáról, amelyet Szüllő, Jarossék folytatnak a magyarság kárára és veszélyére és megnyerjük az aktivizmus államépítő és demokratikus vonalanak.

Hogy ez milyen mértékben sikerült, legyen szabad arra az egyhangu lelkesedésre rámutatnom, amellyel a magyar szociáldemokraták komáromi pártnapján immáron 324 magyar község küldöttei helyeselték parlamenti kisebbségi munkánkat. Ez a legméltóbb válasz arra is, hogy az ellenzéki magyar pártok eddig a magyar nemzet egészének nevében ágáltak a porondon és munkánk eredménye, hogy ezt a beteg totalitást, ezt a Hitler-Henleini nagyzási hóbortot Jaross úr legutóbb 70%-ra szállította le egyik ipolysági gyűlésen és tudom, hogy nemsokára az igazat is bevallják majd, amely szerint 45%-át képviselik itt a csehszlovákiai magyarságnak, mert semmiféle praktikával el nem homályositható tény, hogy a 450.000 magyar szavazatból csak 200.000 magyar az övék.

És a mi munkánk és bátor, szókimondó politikánk eredménye, hogy a legutóbbi reviziós kampány, amely ezuttal nem Londonból, de Milanóból indult el, megtört a magyar nép okosságán és józanságán. Pedig az ellenzéki urak és főleg sajtójuk igazán mindent elkövetett, hogy ujból nyugtalanítsa a kisebbségi magyar közvéleményt. Csak egy-két kiragadott példát adok ebből a dzsungelből.

A "Kárpáti Magyar Gazda", az ellenzéki magyar pártok kárpátaljai hivatalos lapja 1936 október 4.-én ezeket írja: "A kormányzat igéreteinek komolyságát azonban mégis fenn kell tartanunk, mert jöhet idő, amikor a kormányzatot külpolitikai okok fogják rákényszeríteni a mi kérésünk teljesítésére." Tehát külpolitikai okok fogják kényszeríteni és nem a kisebbségi magyarság okos és reális politikája.

Vagy "A Nép", az egyesült magyar ellenzéki pártok hivatalosa, november 15.-én ezeket írja: "Magyarország szomszédos államaival egyelőre nem kezdődtek reviziós tárgyalások. Olaszország Fiume kikötőjét vissza akarja adni Magyarországnak. Ugyancsak nincs tudomása arról, amit szintén az amerikai lapok írtak, hogy Jugoszlávia állítólag kész bizonyos területi engedményre Magyarországgal szemben. Magyarország szomszéd államaival egyelőre nem kezdődtek meg semmilyen reviziós tárgyalások. Ezen államok ismert merev álláspontja mellett egyelőre nem is lehet gondolni ilyen tárgyalásokra. A római jegyzőkönyv államai is azt a nézetet vallják, hogy eddig még egyetlen status quo nem volt megváltozhatatlan és örökké tartó. Különösen Magyarország nem ismeri el elvből a trianoni békeszerződés által létesített status quot, mert meg van győződve afelől, hogy jönniök kell területi változásoknak."

Mindennap ujabb dicsőítése az erőszaknak, fasizmusnak, Milanónak. Igy például a "Kárpáti Magyar Hirlap" 1936 április 5.-i száma ezeket írja: "Legutóbb Érsekujváron a nemzetközi helyzettel foglalkozott és azon sirámozott, hogy Németország gátlás nélkül fegyverkezik és papirronggyá sülyeszti a nemzetközi szerződéseket." De Schulcz úr azért remél, hiszen, mint mondja, "a francia baloldal parlamenti győzelme megnyugvást fog hozni a világpolitikában." Tehát Schulcz úr, csendes hallgatólagossággal baloldali érzelmü, igy azután nem is csodálkozunk azon, hogy félti a "papirrongyokat", amelyek határozottan kedveznek a szélső baloldali résznek."

A mi álláspontunk a revizió kérdésében is, mint minden a kisebbségi magyarságot érdeklő problémánál, útmutatók voltunk és ennél a kérdésnél egy lépéssel előbbre megyünk: Ezer évig voltunk az Osztrák-Magyar monarchia keretében uralkodó nemzetiség és a csehek és szlovákok 9 milliója, a ruszinok több mint fél milliója kisebbség voltak. Ez akkor isteni igazság és sorsrendelkezés volt, amely ellen ezer évig senkinek nem jutott eszébe az igazság, az önrendelkezés nevében tiltakozni. Töhténelmi sors volt, amelynek végét szakította a világháboru. Nem akarok prófétáskodni és ha azt mondom, hogy most a további ezer esztendőben az marad meg történelmi igazságnak és sorsrendelésnek, hogy a háromnegyed millió lelket számláló magyarság marad meg kisebbségnek, nem változtat a lényegen, hogy mindaddig, amíg kapitalista társadalom a földön van és lesz, nem lehet a kisebbségi kérdést úgy igazságként intézni, hogy az egynyelvüek önálló zárt területen egységben éljenek.

A revizió háborut jelent, háborut pedig mi nem akarunk. Nem szabad figyelmen kivül hagynunk azt sem, hogy szocialista szempontból a Csehszlovák köztársaságban élő magyar kisebbség részese egy olyan államberendezkedésnek, szociálpolitikai gondoskodásnak és alkotmányban biztosított népjogoknak, amely a haladás és szocializmus szempontjából előnyösebb helyzetet jelent annál az állapotnál, amelyben a magyarországi munkásság ezer év óta sinylődik.

Bár mindenkor a legteljesebb odaadással vagyunk készek szolgálni a két ország közötti barátságos jó viszony ügyét, a magunk sorsát azonban nem hagyjuk ezzel junktimba állítani. Minket a Csehszlovák köztársaság állami függetlenségét biztosító békeszerződések kötnek ehhez az államhoz és mi éppen ezért utasítunk vissza ezen szerződések ellen irányuló minden reviziós kisérletet, mert ezen békeszerződések alapján állunk és lehet a viszony köztársaságunk és Magyarország között a legbarátságosabb, vagy fordulhat a legrosszabbra, mindenképen biztosítani akarjuk sorsunkat ebben a köztársaságban, függetlenül a két ország egymáshoz való viszonyától.

Ez a mi száz százalékos, nemcsak fenntartás, de köntörfalazás nélküli loyalitásunk.

Jaross képviselő úr mondotta 1936 szeptember 27.-én Léván: "Mi igenis a demokrácia talaján, a teljesen szabad véleménynyilvánítás eszmei síkján, a gondolatszabadság tökéletes megőrzésével a demokráciában biztosított elvi harc nyiltságával akarjuk megvalósítani a kisebbségi magyarok és sorstársaik egységpártját."

Tekintsük csak meg ezeket a tiszta eszmei síkokat. Azt mondják a magyar ellenzéki pártok szónokai, hogy Hodža miniszterelnök politikai környezetéhez tartozni: nemzetárulás. Hodža: Középeurópát, a megértést, a békét, a nemzetiségek türelmes együttélését, a demokrácia és a republikanizmus védelmét jelenti s amig így van, kitüntetésszámba megy Hodža állampolitikai koncepciójának környezetéhez tartozni. Ezzel szemben áll a magyar ellenzéki urak nemzeti kaszinó-politikája, ami mindannak az ellenkezője, amit az előbb Hodža Milán politikai és középeurópai koncepciójával kapcsolatban elmondottam. A gondolkozni tudó és haladó szellemü kisebbségi magyarságra bízom, hogy válasszon a kettő között és meg vagyok róla győződve, hogy nem a nemzeti kaszinót választja.

Azt írja a "Prágai Magyar Hirlap" szeptember 22.-én Jaross Andor ipolysági beszédét közvetítve: "A kormány magyar nyelvü napilapja, valamint a csehszlovák pártok egy-két képviselőjének megnyilatkozása részünkre nem lehet irányadó, mert ezek a magyar kisebbségi probléma megoldását szeretnék a maguk kis műhelytitka részére megmenteni úgy, hogy a műhely tovább virágozhason."

Legyen szabad ezzel kapcsolatban a következőket megállapítanom: A "Magyar Ujság" valóban az aktivista magyar célkitüzések napilapja és ezt éppen a napokban befejezett tárgyalások bizonyitják, hogy a magyarság mennyi áldozatkészségével teremtődött meg, de mutassák meg az urak is ezt az ellenzéki pártoknál és elsősorban a "Prágai Magyar Hirlapnál". Mert az én szerény tudomásom szerint nemcsak az alapítás költségeit fizették a "Prágai Magyar Hirlapnak" Budán, a külügyminisztériumban, de még a mai "Prágai Magyar Hirlap" technikai tervezetének és lapfejrajzának a honoráriumát is ugyancsak a külügyminisztériumban, Budán fizették. Szívesen állok a bíróság elé, ha erre oda meginvitálnak az urak, hogy mindezt objektiven be is bizonyítsam.

Ha tehát "műhelytitkok" vannak, úgy ezek az uraknál vannak és nem nálunk. És mert folyton erősbödik mozgalmunk és mindinkább hagyják cserben a magyar ellenzéki pártokat a magyar bisebbségi néptömegek, uj rágalomhadjárat indul, uj szennyáradat ömlik a mocskos szájakból és a kloáka minden bűze Esterházy vezér dicső múltu kobakjából.

Imigyen szóla Esterházy: "Két aktivista magyar van: az egyik Magyarországból emigrált kommunista, aki, miután Magyarországon rendszerváltozás állott be és így munkanélkül maradt, felcsapott szociáldemokratának, a másik egy fokkal közelebb esik a miniszterelnök úrhoz, mert saját pártjának tagja, aki, miután maradékbirtokot kapott, beállott fejbólogató mameluknak. Ez a két úr nem tagja a Mensa Academica egyesületnek és ezért nem írhatták alá az általam szerkesztett kérvényt. De külömben sem irathattam volna velük alá soha a kérvényt, mert ennél a pontnál - figyelve az ő magatartásukat az egyetlen helyes uton járok én éppenúgy, mint járt 30 évvel ezelőtt a miniszterelnök úr, amikor becstelen gazembereknek minősítette azokat, akik politikai elveiket áruba bocsátják." 1907 február 18.-án szószerint a következő kijelentést tette Hodža: "A legnagyobb gazember az, aki politikai függetlenségét és meggyőződését áruba bocsátja és a társadalomban a legalábbvaló ember az, aki politikai ellenszolgáltatásokért magát megfizetteti."

Nem én mondom, a 6 elemit végzett nyomdász, de az egyetemet végzett, főuri nevelésben részesült, gyerekszobát látott arisztokrata és a szalonok finom ura beszél így. Nem én állapítottam meg, hanem Esterházy képviselő úr, hogy: "aki pedig politikai elveit áruba bocsátja, a legutolsó, hitvány ember." (Předsednictví převzal místopředseda Taub.) Nézzük hát, hogy is van ez?

A magyar történelem tanítja, hogy ahány árulás a magyar nép ellen, ahány árulás Rákóczi, Kossuth szabadságharca ellen volt, mindegyikben ott voltak az ön ősei, az Esterházyak. És mindig a magyar népet kiszipolyozó és elnyomó Habsburgok érdekében és így nőttek a holdak ezrei, a hitbizományok, a kastélyok és mérhetetlen vagyonok, mindmind a magyar nép átkától és vére hullásától kisérve.

Esterházy képviselő úr sem csinálja jobban őseinél. Itt is kapcsolatokat tart fenn és tesz jelentéseket és mert hozzászokott családi tradicióinál fogva, ő a legnagyobb "suttogó", akinek, megnyugtatom az urakat, ugyanúgy vannak megszervezve kapcsolatai és jelentései a budapesti nemzeti kaszinó felé is.

Arra semmi szükségem, hogy védekezzem a képviselő úr mocskos támadásaival szemben, csak megkérdem, ha már ilyen jól definiálta, hogy ki az utolsó ember a társadalomban: nézzen a tükörbe és a falakon lógó őseire: találkoztak és megtaláltattak.

A részeg kappant látom most is, mint néhány hét előtt, amikor Esterházy e pódiumról mondotta: "kiirtom a kommunizmust Szlovenszkón." "Kiirtom", csak így, első személyben.

Ugylátszik most mi kerültünk sorra a Röser tanintézet balkáni Esterházy jánál, de nehéz dió lesz nagyon, mert én is ott születtem, annak az Esterházy kastélynak a tövében, Galantán és ismerem, tudom, mi fáj, de éppen ez az, ami fűt, lelkesít, biztat, hogy folytassam szocialista, kisebbségi, aktivista munkámat.

Ami fáj, az az, hogy a köztarsaság felelős tényezői nem az urakkal, hanem a magyar paraszt, a magyar munkás képviselőivel tárgyalnak és fogadják el egyenrangu félnek és fogják is megsegíteni, hogy eredménnyel záruljon a mérleg a magyar kisebbség javára.

Esterházy képviselő, szégyenére ennek a parlamentnek, mégcsak az európai beszédet sem érti, vagy beszéli, még kevésbbé érti az európai haladó politikát.

Nem hiszünk tehát az uraknak és végezni fogjuk továbbra is történelmi munkánkat, elsősorban a magyar kisebbség boldogulása és jobb holnapja, az egész köztársaság, a demokrácia, a béke, a nemzetiségek békés együttélése érdekében.

A költségvetést elfogadom. (Potlesk poslanců čsl. soc. dem. strany dělnické.)

7. Řeč posl. Csomora (viz str. 91 těsnopisecké zprávy):

Mélyen tisztelt képviselőház! 18 esztendeje annak, hogy a magyar nemzeti kisebbség közös államba került és közös államot alkot a csehszlovák nemzettel. Ezalatt a 18 esztendő alatt a magyar nemzeti kisebbség külömböző tapasztalatokon ment keresztül. Ezen tapasztalatok között van egy, amely a legtárgyilagosabb megállapítás szerint értékes és maradandó, amelyen - legjobb meggyőződésem szerint - a magyar nemzeti kisebbségnek a republika többi népeivel való harmonikus együttélése kiépíthető. Ez a köztársaság demokratikus jogrendje és az államkormányzat részéről megnyilvánult ama törekvés, hogy itt mindenki megkapja azt, ami őt jogosan megilleti.

Tudom jól, hogy a nemzetek élete munkát, küzdelmet, harcot jelent, de tudom azt is, hogy ez a harc lehet kétféle: romboló és építő. A magyar nemzeti kisebbségnek az a társadalmi osztálya, amelyet ebben a parlamentben képviselek, a magyar földműves nép nem a romboló, hanem az építőmunkát választotta. Állítom ezt még akkor is, ha egyébként előfordultak is esetek, amelyek azt bizonyították, hogy ez nem teljes mértékben van így.

Az utóbbi időben heves vita folyik akörül, hogy ki jogosult az itteni magyar nép nevében beszélni; vita folyik arról, hogy ki képviseli itt a magyarságot. Ebben a vitában jelentős szerep jut a statisztikának. Jaross Andor képviselő úr egy népgyülési beszédében azt állította, hogy a magyar ellenzék az itteni magyarság 70 %-át jelenti. Ezt a statisztikát nem fogadom el azért, mert ez a statisztika nem fedi a valóságot és az igazság mérlegét nem üti meg. De azért sem fogadhatom el, mert az egyesült magyar ellenzéki párt nem tiszta magyar párt és annak választási eredményei magukon viselik annak az erkölcsi és politikai légkörnek a nyomait, amiket a titkon üzött megfélemlítés és kifelé üzött demagógia és társadalmi terror termelt ki.

A magyar ellenzéki pártok demagóg politikáját legjellegzetesebben az az eset bizonyítja, amely a legutóbbi parlamenti választások alkalmával a magyar vidékeken lefolyt. A somorjai járásban, magyar földművesek lakta vidékeken, ahol a lakosság a republikanizmus és az állami konszolidáció érdekében történő munkájának több izben adta tanujelét, a magyar ellenzéki pártok egy választási plakátot ragasztottak ki, ahol egy magyar katona akasztófára húzza azt a földművest, aki az agrárpártra mer szavazni. De nemcsak plakátokon keresztül terrorizálták a magyar ellenzékiek a népet, hanem a templomi szószékeket is megfertőzték a politika szennyes hullámaival és gyakoroltak lelki terrort a munkás és földmüves népre.

Én a magyar nép egyszerű fia vagyok és a legnagyobb felháborodással utasítom vissza azt a balkáni hangot, amit ebben a parlamentben Esterházy János képviselő úr ütött meg. Ez a hang nem a lovagias magyar nép hangja; így az útonálló banditák szoktak beszélni és legfeljebb még a neveletlen korcsmai duhajok szokták ezt a hangot használni. Az a tajtékzó düh, amely Esterházy Jánosból, a költségvetési vitában, igen aljas módon kirobbant, amellett, hogy útszéli támadás akart lenni, azt a célt is szolgálta, hogy személyemen keresztül a magyar földmüvelő, dolgozó népet állítsa pellengére és tegye csúffá az egész kultúrvilág elött.

Nézzük csak, mivel rágalmazott meg engem Esterházy. Azt állította rólam, hogy én a Csehszlovák köztársaságtól maradékbirtokot kaptam és mint állítólagos maradékbirtokosnak nincs jogom és jogcímem, hogy a magyar nép nevében beszéljek és cselekedjek. Azzal is megvádolt Esterházy János képviselő úr, hogy én áruló vagyok, hogy elárultam a magyarságot azért, mert Hodža Milán jelenlegi miniszterelnök úr demokratikus, nemes elgondolásának vagyok az államfordulat óta hűséges híve és a demokráciát, a népszabadságot, az államrend konszolidációját magamévá tettem és földműves testvéreim között propagálom. A magyar dolgozó nép csalódott a magyar nemzeti párti urakban és ma már jól tudja, hogy ebben a republikában a dolgozó nép több jogot, több szabadságot élvez, mint odaát Magyarországon.

Én hajlandó vagyok letenni a Ház asztalára 60 holdas kis birtokom adásvételi szerződését, de ugyanakkor felszólítom Esterházy János urat, hogy az ő általa, valamint a familiája által birtokolt sok százezer holdas birtokok adásvételi szerződését tegye le és igazolja be, hogyan jutottak az ő ősei ezekhez a birtokokhoz, kastélyokhoz, hitbizományokhoz.


Související odkazy



Přihlásit/registrovat se do ISP