Igy szólnak ma az államélet legfelsőbb
vezérei a magyarság aktivista munkájáról.
Masaryk mondotta, hogy a demokrácia diszkusszió.
Ebben a masaryki demokráciában a politika is diszkusszió:
kölcsönös bizalom és megértés
- elsősorban.
Ezekután csak a legkonokabb gonoszság mondhatja,
hogy nem sikerült diszkusszióra éretté
tennünk a magyarság problémáit. Ez a
konok gonoszság, sajnos, meg van az ellenzéki magyar
pártok vezérkara, sajtója részéről,
amiről még szólni kivánok, azonban
ez sem segít, mert a tényeket, az igazságot
nem lehet tartósan ködbe burkolni.
De elvégeztük az első etapp történelmi
feladatát a kisebbségi magyarság körében
is. És hiába fenyeget a "Prágai Magyar
Hirlap" a budapesti kormány fél- és
a magyar ellenzék egész hivatalosa 1936 március
29.-i számában, hogy próbáljuk csak
meg és "álljanak a kormánypárti
magyar képviselők a magyar nép elé
és ott beszéljenek!"
Igenis kiálltunk és százait a gyüléseknek,
manifesztációknak, előadásoknak tartottuk,
hogy felvilágosítsuk a magyar népet arról
a bünös politikáról, amelyet Szüllő,
Jarossék folytatnak a magyarság kárára
és veszélyére és megnyerjük az
aktivizmus államépítő és demokratikus
vonalanak.
Hogy ez milyen mértékben sikerült, legyen szabad
arra az egyhangu lelkesedésre rámutatnom, amellyel
a magyar szociáldemokraták komáromi pártnapján
immáron 324 magyar község küldöttei
helyeselték parlamenti kisebbségi munkánkat.
Ez a legméltóbb válasz arra is, hogy az ellenzéki
magyar pártok eddig a magyar nemzet egészének
nevében ágáltak a porondon és munkánk
eredménye, hogy ezt a beteg totalitást, ezt a Hitler-Henleini
nagyzási hóbortot Jaross úr legutóbb
70%-ra szállította le egyik ipolysági gyűlésen
és tudom, hogy nemsokára az igazat is bevallják
majd, amely szerint 45%-át képviselik itt a csehszlovákiai
magyarságnak, mert semmiféle praktikával
el nem homályositható tény, hogy a 450.000
magyar szavazatból csak 200.000 magyar az övék.
És a mi munkánk és bátor, szókimondó
politikánk eredménye, hogy a legutóbbi reviziós
kampány, amely ezuttal nem Londonból, de Milanóból
indult el, megtört a magyar nép okosságán
és józanságán. Pedig az ellenzéki
urak és főleg sajtójuk igazán mindent
elkövetett, hogy ujból nyugtalanítsa a kisebbségi
magyar közvéleményt. Csak egy-két kiragadott
példát adok ebből a dzsungelből.
A "Kárpáti Magyar Gazda", az ellenzéki
magyar pártok kárpátaljai hivatalos lapja
1936 október 4.-én ezeket írja: "A kormányzat
igéreteinek komolyságát azonban mégis
fenn kell tartanunk, mert jöhet idő, amikor a kormányzatot
külpolitikai okok fogják rákényszeríteni
a mi kérésünk teljesítésére."
Tehát külpolitikai okok fogják kényszeríteni
és nem a kisebbségi magyarság okos és
reális politikája.
Vagy "A Nép", az egyesült magyar ellenzéki
pártok hivatalosa, november 15.-én ezeket írja:
"Magyarország szomszédos államaival
egyelőre nem kezdődtek reviziós tárgyalások.
Olaszország Fiume kikötőjét vissza akarja
adni Magyarországnak. Ugyancsak nincs tudomása arról,
amit szintén az amerikai lapok írtak, hogy Jugoszlávia
állítólag kész bizonyos területi
engedményre Magyarországgal szemben. Magyarország
szomszéd államaival egyelőre nem kezdődtek
meg semmilyen reviziós tárgyalások. Ezen
államok ismert merev álláspontja mellett
egyelőre nem is lehet gondolni ilyen tárgyalásokra.
A római jegyzőkönyv államai is azt a
nézetet vallják, hogy eddig még egyetlen
status quo nem volt megváltozhatatlan és örökké
tartó. Különösen Magyarország nem
ismeri el elvből a trianoni békeszerződés
által létesített status quot, mert meg van
győződve afelől, hogy jönniök kell
területi változásoknak."
Mindennap ujabb dicsőítése az erőszaknak,
fasizmusnak, Milanónak. Igy például a "Kárpáti
Magyar Hirlap" 1936 április 5.-i száma ezeket
írja: "Legutóbb Érsekujváron
a nemzetközi helyzettel foglalkozott és azon sirámozott,
hogy Németország gátlás nélkül
fegyverkezik és papirronggyá sülyeszti a nemzetközi
szerződéseket." De Schulcz úr
azért remél, hiszen, mint mondja, "a francia
baloldal parlamenti győzelme megnyugvást fog hozni
a világpolitikában." Tehát Schulcz
úr, csendes hallgatólagossággal baloldali
érzelmü, igy azután nem is csodálkozunk
azon, hogy félti a "papirrongyokat", amelyek
határozottan kedveznek a szélső baloldali
résznek."
A mi álláspontunk a revizió kérdésében
is, mint minden a kisebbségi magyarságot érdeklő
problémánál, útmutatók voltunk
és ennél a kérdésnél egy lépéssel
előbbre megyünk: Ezer évig voltunk az Osztrák-Magyar
monarchia keretében uralkodó nemzetiség és
a csehek és szlovákok 9 milliója, a ruszinok
több mint fél milliója kisebbség voltak.
Ez akkor isteni igazság és sorsrendelkezés
volt, amely ellen ezer évig senkinek nem jutott eszébe
az igazság, az önrendelkezés nevében
tiltakozni. Töhténelmi sors volt, amelynek végét
szakította a világháboru. Nem akarok prófétáskodni
és ha azt mondom, hogy most a további ezer esztendőben
az marad meg történelmi igazságnak és
sorsrendelésnek, hogy a háromnegyed millió
lelket számláló magyarság marad meg
kisebbségnek, nem változtat a lényegen, hogy
mindaddig, amíg kapitalista társadalom a földön
van és lesz, nem lehet a kisebbségi kérdést
úgy igazságként intézni, hogy az egynyelvüek
önálló zárt területen egységben
éljenek.
A revizió háborut jelent, háborut pedig mi
nem akarunk. Nem szabad figyelmen kivül hagynunk azt sem,
hogy szocialista szempontból a Csehszlovák köztársaságban
élő magyar kisebbség részese egy olyan
államberendezkedésnek, szociálpolitikai gondoskodásnak
és alkotmányban biztosított népjogoknak,
amely a haladás és szocializmus szempontjából
előnyösebb helyzetet jelent annál az állapotnál,
amelyben a magyarországi munkásság ezer év
óta sinylődik.
Bár mindenkor a legteljesebb odaadással vagyunk
készek szolgálni a két ország közötti
barátságos jó viszony ügyét,
a magunk sorsát azonban nem hagyjuk ezzel junktimba állítani.
Minket a Csehszlovák köztársaság állami
függetlenségét biztosító békeszerződések
kötnek ehhez az államhoz és mi éppen
ezért utasítunk vissza ezen szerződések
ellen irányuló minden reviziós kisérletet,
mert ezen békeszerződések alapján
állunk és lehet a viszony köztársaságunk
és Magyarország között a legbarátságosabb,
vagy fordulhat a legrosszabbra, mindenképen biztosítani
akarjuk sorsunkat ebben a köztársaságban, függetlenül
a két ország egymáshoz való viszonyától.
Ez a mi száz százalékos, nemcsak fenntartás,
de köntörfalazás nélküli loyalitásunk.
Jaross képviselő úr mondotta 1936
szeptember 27.-én Léván: "Mi igenis
a demokrácia talaján, a teljesen szabad véleménynyilvánítás
eszmei síkján, a gondolatszabadság tökéletes
megőrzésével a demokráciában
biztosított elvi harc nyiltságával akarjuk
megvalósítani a kisebbségi magyarok és
sorstársaik egységpártját."
Tekintsük csak meg ezeket a tiszta eszmei síkokat.
Azt mondják a magyar ellenzéki pártok szónokai,
hogy Hodža miniszterelnök politikai környezetéhez
tartozni: nemzetárulás. Hodža: Középeurópát,
a megértést, a békét, a nemzetiségek
türelmes együttélését, a demokrácia
és a republikanizmus védelmét jelenti s amig
így van, kitüntetésszámba megy Hodža
állampolitikai koncepciójának környezetéhez
tartozni. Ezzel szemben áll a magyar ellenzéki urak
nemzeti kaszinó-politikája, ami mindannak az ellenkezője,
amit az előbb Hodža Milán politikai
és középeurópai koncepciójával
kapcsolatban elmondottam. A gondolkozni tudó és
haladó szellemü kisebbségi magyarságra
bízom, hogy válasszon a kettő között
és meg vagyok róla győződve, hogy
nem a nemzeti kaszinót választja.
Azt írja a "Prágai Magyar Hirlap" szeptember
22.-én Jaross Andor ipolysági beszédét
közvetítve: "A kormány magyar nyelvü
napilapja, valamint a csehszlovák pártok egy-két
képviselőjének megnyilatkozása részünkre
nem lehet irányadó, mert ezek a magyar kisebbségi
probléma megoldását szeretnék a maguk
kis műhelytitka részére megmenteni úgy,
hogy a műhely tovább virágozhason."
Legyen szabad ezzel kapcsolatban a következőket megállapítanom:
A "Magyar Ujság" valóban az aktivista
magyar célkitüzések napilapja és ezt
éppen a napokban befejezett tárgyalások bizonyitják,
hogy a magyarság mennyi áldozatkészségével
teremtődött meg, de mutassák meg az urak is
ezt az ellenzéki pártoknál és elsősorban
a "Prágai Magyar Hirlapnál". Mert az én
szerény tudomásom szerint nemcsak az alapítás
költségeit fizették a "Prágai Magyar
Hirlapnak" Budán, a külügyminisztériumban,
de még a mai "Prágai Magyar Hirlap" technikai
tervezetének és lapfejrajzának a honoráriumát
is ugyancsak a külügyminisztériumban, Budán
fizették. Szívesen állok a bíróság
elé, ha erre oda meginvitálnak az urak, hogy mindezt
objektiven be is bizonyítsam.
Ha tehát "műhelytitkok" vannak, úgy
ezek az uraknál vannak és nem nálunk. És
mert folyton erősbödik mozgalmunk és mindinkább
hagyják cserben a magyar ellenzéki pártokat
a magyar bisebbségi néptömegek, uj rágalomhadjárat
indul, uj szennyáradat ömlik a mocskos szájakból
és a kloáka minden bűze Esterházy
vezér dicső múltu kobakjából.
Imigyen szóla Esterházy: "Két
aktivista magyar van: az egyik Magyarországból emigrált
kommunista, aki, miután Magyarországon rendszerváltozás
állott be és így munkanélkül
maradt, felcsapott szociáldemokratának, a másik
egy fokkal közelebb esik a miniszterelnök úrhoz,
mert saját pártjának tagja, aki, miután
maradékbirtokot kapott, beállott fejbólogató
mameluknak. Ez a két úr nem tagja a Mensa Academica
egyesületnek és ezért nem írhatták
alá az általam szerkesztett kérvényt.
De külömben sem irathattam volna velük alá
soha a kérvényt, mert ennél a pontnál
- figyelve az ő magatartásukat az egyetlen helyes
uton járok én éppenúgy, mint járt
30 évvel ezelőtt a miniszterelnök úr,
amikor becstelen gazembereknek minősítette azokat,
akik politikai elveiket áruba bocsátják."
1907 február 18.-án szószerint a következő
kijelentést tette Hodža: "A legnagyobb
gazember az, aki politikai függetlenségét és
meggyőződését áruba bocsátja
és a társadalomban a legalábbvaló
ember az, aki politikai ellenszolgáltatásokért
magát megfizetteti."
Nem én mondom, a 6 elemit végzett nyomdász,
de az egyetemet végzett, főuri nevelésben
részesült, gyerekszobát látott arisztokrata
és a szalonok finom ura beszél így. Nem én
állapítottam meg, hanem Esterházy
képviselő úr, hogy: "aki pedig politikai
elveit áruba bocsátja, a legutolsó, hitvány
ember." (Předsednictví převzal místopředseda
Taub.) Nézzük hát, hogy is van ez?
A magyar történelem tanítja, hogy ahány
árulás a magyar nép ellen, ahány árulás
Rákóczi, Kossuth szabadságharca ellen volt,
mindegyikben ott voltak az ön ősei, az Esterházyak.
És mindig a magyar népet kiszipolyozó és
elnyomó Habsburgok érdekében és így
nőttek a holdak ezrei, a hitbizományok, a kastélyok
és mérhetetlen vagyonok, mindmind a magyar nép
átkától és vére hullásától
kisérve.
Esterházy képviselő úr sem
csinálja jobban őseinél. Itt is kapcsolatokat
tart fenn és tesz jelentéseket és mert hozzászokott
családi tradicióinál fogva, ő a legnagyobb
"suttogó", akinek, megnyugtatom az urakat, ugyanúgy
vannak megszervezve kapcsolatai és jelentései a
budapesti nemzeti kaszinó felé is.
Arra semmi szükségem, hogy védekezzem a képviselő
úr mocskos támadásaival szemben, csak megkérdem,
ha már ilyen jól definiálta, hogy ki az utolsó
ember a társadalomban: nézzen a tükörbe
és a falakon lógó őseire: találkoztak
és megtaláltattak.
A részeg kappant látom most is, mint néhány
hét előtt, amikor Esterházy e pódiumról
mondotta: "kiirtom a kommunizmust Szlovenszkón."
"Kiirtom", csak így, első személyben.
Ugylátszik most mi kerültünk sorra a Röser
tanintézet balkáni Esterházy jánál,
de nehéz dió lesz nagyon, mert én is ott
születtem, annak az Esterházy kastélynak
a tövében, Galantán és ismerem, tudom,
mi fáj, de éppen ez az, ami fűt, lelkesít,
biztat, hogy folytassam szocialista, kisebbségi, aktivista
munkámat.
Ami fáj, az az, hogy a köztarsaság felelős
tényezői nem az urakkal, hanem a magyar paraszt,
a magyar munkás képviselőivel tárgyalnak
és fogadják el egyenrangu félnek és
fogják is megsegíteni, hogy eredménnyel záruljon
a mérleg a magyar kisebbség javára.
Esterházy képviselő, szégyenére
ennek a parlamentnek, mégcsak az európai beszédet
sem érti, vagy beszéli, még kevésbbé
érti az európai haladó politikát.
Nem hiszünk tehát az uraknak és végezni
fogjuk továbbra is történelmi munkánkat,
elsősorban a magyar kisebbség boldogulása
és jobb holnapja, az egész köztársaság,
a demokrácia, a béke, a nemzetiségek békés
együttélése érdekében.
A költségvetést elfogadom. (Potlesk poslanců
čsl. soc. dem. strany dělnické.)
Mélyen tisztelt képviselőház! 18 esztendeje
annak, hogy a magyar nemzeti kisebbség közös
államba került és közös államot
alkot a csehszlovák nemzettel. Ezalatt a 18 esztendő
alatt a magyar nemzeti kisebbség külömböző
tapasztalatokon ment keresztül. Ezen tapasztalatok között
van egy, amely a legtárgyilagosabb megállapítás
szerint értékes és maradandó, amelyen
- legjobb meggyőződésem szerint - a magyar
nemzeti kisebbségnek a republika többi népeivel
való harmonikus együttélése kiépíthető.
Ez a köztársaság demokratikus jogrendje és
az államkormányzat részéről
megnyilvánult ama törekvés, hogy itt mindenki
megkapja azt, ami őt jogosan megilleti.
Tudom jól, hogy a nemzetek élete munkát,
küzdelmet, harcot jelent, de tudom azt is, hogy ez a harc
lehet kétféle: romboló és építő.
A magyar nemzeti kisebbségnek az a társadalmi osztálya,
amelyet ebben a parlamentben képviselek, a magyar földműves
nép nem a romboló, hanem az építőmunkát
választotta. Állítom ezt még akkor
is, ha egyébként előfordultak is esetek,
amelyek azt bizonyították, hogy ez nem teljes mértékben
van így.
Az utóbbi időben heves vita folyik akörül,
hogy ki jogosult az itteni magyar nép nevében beszélni;
vita folyik arról, hogy ki képviseli itt a magyarságot.
Ebben a vitában jelentős szerep jut a statisztikának.
Jaross Andor képviselő úr egy népgyülési
beszédében azt állította, hogy a magyar
ellenzék az itteni magyarság 70 %-át jelenti.
Ezt a statisztikát nem fogadom el azért, mert ez
a statisztika nem fedi a valóságot és az
igazság mérlegét nem üti meg. De azért
sem fogadhatom el, mert az egyesült magyar ellenzéki
párt nem tiszta magyar párt és annak választási
eredményei magukon viselik annak az erkölcsi és
politikai légkörnek a nyomait, amiket a titkon üzött
megfélemlítés és kifelé üzött
demagógia és társadalmi terror termelt ki.
A magyar ellenzéki pártok demagóg politikáját
legjellegzetesebben az az eset bizonyítja, amely a legutóbbi
parlamenti választások alkalmával a magyar
vidékeken lefolyt. A somorjai járásban, magyar
földművesek lakta vidékeken, ahol a lakosság
a republikanizmus és az állami konszolidáció
érdekében történő munkájának
több izben adta tanujelét, a magyar ellenzéki
pártok egy választási plakátot ragasztottak
ki, ahol egy magyar katona akasztófára húzza
azt a földművest, aki az agrárpártra
mer szavazni. De nemcsak plakátokon keresztül terrorizálták
a magyar ellenzékiek a népet, hanem a templomi szószékeket
is megfertőzték a politika szennyes hullámaival
és gyakoroltak lelki terrort a munkás és
földmüves népre.
Én a magyar nép egyszerű fia vagyok és
a legnagyobb felháborodással utasítom vissza
azt a balkáni hangot, amit ebben a parlamentben Esterházy
János képviselő úr ütött
meg. Ez a hang nem a lovagias magyar nép hangja; így
az útonálló banditák szoktak beszélni
és legfeljebb még a neveletlen korcsmai duhajok
szokták ezt a hangot használni. Az a tajtékzó
düh, amely Esterházy Jánosból,
a költségvetési vitában, igen aljas
módon kirobbant, amellett, hogy útszéli támadás
akart lenni, azt a célt is szolgálta, hogy személyemen
keresztül a magyar földmüvelő, dolgozó
népet állítsa pellengére és
tegye csúffá az egész kultúrvilág
elött.
Nézzük csak, mivel rágalmazott meg engem Esterházy.
Azt állította rólam, hogy én a Csehszlovák
köztársaságtól maradékbirtokot
kaptam és mint állítólagos maradékbirtokosnak
nincs jogom és jogcímem, hogy a magyar nép
nevében beszéljek és cselekedjek. Azzal is
megvádolt Esterházy János képviselő
úr, hogy én áruló vagyok, hogy elárultam
a magyarságot azért, mert Hodža Milán
jelenlegi miniszterelnök úr demokratikus, nemes elgondolásának
vagyok az államfordulat óta hűséges
híve és a demokráciát, a népszabadságot,
az államrend konszolidációját magamévá
tettem és földműves testvéreim között
propagálom. A magyar dolgozó nép csalódott
a magyar nemzeti párti urakban és ma már
jól tudja, hogy ebben a republikában a dolgozó
nép több jogot, több szabadságot élvez,
mint odaát Magyarországon.
Én hajlandó vagyok letenni a Ház asztalára
60 holdas kis birtokom adásvételi szerződését,
de ugyanakkor felszólítom Esterházy János
urat, hogy az ő általa, valamint a familiája
által birtokolt sok százezer holdas birtokok adásvételi
szerződését tegye le és igazolja be,
hogyan jutottak az ő ősei ezekhez a birtokokhoz,
kastélyokhoz, hitbizományokhoz.