Ha a történelem lapjait felütjük, látjuk és tudjuk, hogy az Esterházyak és a többi grófok és hercegek miként, milyen utakon jutottak mérhetetlen vagyonokhoz. Tudott dolog, hogy a XVII. század elején, amikor Rákóczy Ferencz a Habsburg dinasztia ellen megindította a szabadságharcot, Esterházy János képviselőnek őse, Esterházy Antal, aki a bécsi Habsburgoknál mint besúgó működött, elárulta Rákóczy szabadságharcát és ezen árulásának lett jutalma, hogy a Rákóczy tulajdónában volt 1˙5 millió hold birtok felett osztózkodhatott Esterházy János őse és a többi árulók. Rákóczy Ferencznek a keserves számüzetés, a bujdosás lett sorsa, ugyanakkor Esterházy János ősei beültek Rákóczy birtokaiba és a bécsi burgban lejtették a nemzeti bálokon a táncokat.

Azt mondja Esterházy János képviselő úr, hogy áruló vagyok a magyarság szempontjából, mert én e demokratikus köztársaság demokratikus berendezkedését elismertem, magamévá tettem és itt a konszolidáció érdekében szívvel-lélekkel dolgozom. Én azt válaszolom Esterházy János képviselő úrnak, hogy árulók soha nem a paraszti kunyhókban születtek, hanem főúri kastélyokban. Ezek között keresse az árulókat, könnyen meg is találja, nem is kell messzire mennie; de ne merészelje árulóknak nevezni azokat a dolgozó földműveseket, akik Hodža Milán miniszterelnök úr politikai nagyságát elismerik és demokratikus elgondolását követik.

Azt is állította Esterházy János képviselő úr, hogy maradékbirtokos vagyok. Erre csak azt válaszolom, hogy én 60 holdas földemet adásvételi szerződéssel vásároltam, amelyen én és gyermekeim két kezünk munkájával élünk és dolgozunk; de kérdem, miért nem mondja maradékbirtokosnak Esterházy János képviselő úr Léva város polgármesterét, aki polgármester is, pap is és az én falumban az én birtokom mellett, hasonló feltételek mellett és ugyanolyan körülmények között jutott birtokhoz mint én.

Antal polgármester úr szerintük nem maradékbirtokos, pedig ő nem is müveli egyedül földét, hanem bérbe adta, de nem magyaroknak, nem a híveinek és nem is felekezeti hitsorsosainak, hanem bérbe adta másnak, aki nem magyar, aki nem hitsorososa; pedig a falumbeli magyarok elmentek hozzá és kérték: adja bérbe nekünk polgármester úr a földet, magyarok, törpebirtokos kisemberek vagyunk.

Antal polgármester és lelkész úr járja a magyar falvakat és hirdeti: magyar híveim, engem támogassatok, bennünket támogassatok, mert mi akarjuk a ti jobb és boldogabb jövendőtöket előkészíteni. Ma már a dolgozó nép nem hisz a magyar ellenzékieknek, mert cselekedetük igazolja nap-nap mellett. hogy ők nem a magyar néppolitikát követik, nem a magyar nemzeti kisebbség jobb sorsáért dolgoznak, hanem politikájuk a budapesti mágnáskaszinó által importált, a magyar dolgozó népre ártálmas politikát.

Én az államfordulat óta a csehszlovák állami élet, a konszolidáció és a haladás híve vagyok. Szívvel-lélekkel hosszú éveken keresztül a konszolidációs munkát folytatom és én ezért a munkáért nem szégyellem magam, sőt büszke vagyok arra, hogy a csehszlovák demokratikus rendnek a megszilárdításában szerény munkámmal résztvehettem és ezen munkámban a magyar falvak nagy tömegei támogattak és támogatni fognak a jövőben még fokozottabb mértékben, hogy a magyar kisebbség jobb jövőhöz jusson.

Kérdem, igen tisztelt képviselőház, van-e bátorsága Esterházy úrnak és társainak a felelősséget viselni a magyar ifjuság jövőjéért, azért az ifjuságért, amely bár fel van készülve az életre, a tudomány csarnokait végig járta, de mégsem nyiltak meg elöttük az államhatalom kapui, a hivatalok ajtai, mert olyan szellemben nevelték őket, amely szellem és érzés a csehszlovák állam demokratikus elgondolásával össze nem egyeztethető.

10 esztendővel ezelött, amikor egy angol ujságfejedelem, Rothermere lord kiadta a jelszót, hogy igazságot Magyarországnak, Esterházy János és vezértársai kézcsókra futottak, dicsőítették, itt pedig a republikában élő magyar népet megfélemlítették. Fekete listákat állítottak össze, hogy jaj lesz azoknak a magyaroknak, azoknak a magyar földműveseknek, dolgozóknak, akik itt a konszolidáció munkájában részt vesznek és biztosra mondott dátumra jósolták a határrevizió eljövetelét.

Néhány nappal ezelött Mussolini olasz miniszterelnök Milanóban ujból felvetette a jelszót, hogy igazságot Magyarországnak és ezek a folytonos reviziós hangok nagy károkat okoznak az itteni dolgozó magyar népnek. A magyar népet megfosztják nyugalmától, békéjétől, lehetetlenné teszik, hogy a magyar nép belekapcsolódjon a nyugodt, építő munkába, hogy állandó izgalomban, nyugtalanságban éljen, aminek árát azután a dolgozó nép adja meg.

Én azt ajánlom, hogy Mussolini miniszterelnök úr, aki azt mondja, hogy adjanak igazságot Magyarországnak, járjon elöl jó példával, adja vissza ő először Fiumét Magyarországnak, legyen annak az ünnepeltetésnek, ami most Romában lefolyt, fénye, Fiume visszaadása, ami éltető, lüktető erőt adna Magyarországnak, ha a szabad tengerekre jutna Magyarország. Ugyancsak napjainkban nagy ünnepség volt Bécs volt császárvárosban, ahol a magyar kormányzót és a magvar államférfiakat ünnepelték. Kérdem, tett-e lépéseket már az osztrák kormány arra, hogy Burgenlandot visszaadja Magyarországnak? Ha azt hirdetik az urak, hogy igazságot Magyarországnak, ne legyenek ők nagylelküek a mások rovására, adják oda a magukét.

A magyar népnek békére és nyugalomra van szüksége. A revizió folytonos ébrentartása a magyar népnek mérhetetlen, tengernyi károkat okozott. Én azt hiszem, hogy végre itt volna az idő, amikor a magyar egyesült ellenzéki pártok, Jaross és Esterházy urak nyíltan állást kell hogy foglaljanak, a demokráciának a hivei ők, vagy nem. Felteszem a kérdést, tettek-e ezek az urak valami kijelentést a magyar nép megnyugtatására, hogy ne higyjenek a reviziónak, amely tengernyi nyugtalanságot, izgalmat jelenthet a magyar népnek és milliós károkat okozott a magyar dolgozóknak.

Mi, aktivista magyar képviselők, felelősségünk teljes tudatában, magyar kisebbségi népünk érdekében hivatalos formában érintkezésbe léptünk államunk alkotmányos kormányelnökével. 1936 szeptember 6.-án Pőstyénben kerestük fel, mi aktivista magyar képviselők, egy nagyobb küldöttséggel a kormányelnök urat, ahol komoly formában, memorandum alakjában átadtuk a magyar kisebbségi kérdéseket illető kivánságokat. 1936 szeptember 20.-án Beneš köztársasági elnök úrnak Pozsonyban szintén átadtuk a magyar nemzeti kisebbségi kérdések megoldására irányuló kéréseinket és panaszainkat.

Hodža dr. kormányelnök úr Pőstyénben előterjesztett kéréseinkre a következő választ adta: "Önök, aktivista magyar képviselők, ebben az országban érdemeket szereztek a nemzetiségi probléma megoldása körül, nem kis részben oly módon, hogy komoly és becsületes tevékenységükkel megszerezték a csehszlovák körök bizalmát, de ugyanakkor a magyar kisebbség egyéb politikai képviseletei mindent elkövettek, hogy aláássák a kialakuló bizalmat. Ebben az államban a magyar földművesek és munkások képviselői jobb államférfiaknak bizonyultak, mint a történelmi osztály képviselői, akik mindent elkövettek, hogy ezt a bizalmat eljátszák. Önök nemcsak politikai okossággal, de erkölcsi bátorsággal is vállalták történelmi missziójukat. Önöknek nem szabad csalódniok és önök nem is fognak csalódni."

Beneš dr. köztársasági elnök úr a neki átadott memorandumunkra a következőket válaszolta: "Mindent meg kell adni a nemzeti kisebbségeknek, ami nemzeti, kultúrális és gazdasági szükségleteinek kielégítéséhez tartozik, hogy kultúrájukat és nyelvüket megtarthassák és fejleszthessék. Bizalmam van önökhöz annál is inkább, mert tudom, hogy önök a magyar nép között az aktivista politika pionirjai és azért is, mert tudom, hogy ezt, a magyar nemzet érdekeit szolgáló politikát már abban az időben folytatták, amikor ez nem volt népszerü és realista aktivizmusukkal és demokratikus loyalitásukkal az egész magyarságnak jó példát mutattak."

Kérdem, meddig lesz az itteni magyar nép más országok külpolitikájának az eszköze és kérdem, tiltakozott-e Esterházy János képviselő úr és vezértársai az időközönként mesterségesen táplált és felélesztett határreviziós hírek terjesztése ellen, melyeknek az itteni magyar kisebbségi népünk már annyiszor áldozatul esett és hajlandó-e Esterházy János és Jaross Andor olyan kisebbségi politikát folytatni, mely politika a csehszlovák talajban gyökerezik, nem pedig olyat, amit a budapesti úrikaszinó termel ki.

Beneš köztársasági elnök úr és Hodža miniszterelnök úr ama megnyilatkozásai, hogy a magyar nemzeti kisebbségi kérdést meg kell oldani és ezek megoldásában az aktivista magyar képviselők közreműködésére számítanak, örömet és bizalmat keltett a magyar népben, mert ha vannak bajok és orvoslást váró sérelmek magyar kisebbségi életünkben, azokat nem revizióval, hanem egyedül és kizárólag kölcsönös jóakaratu megértéssel lehet kiküszöbölni. Az erre irányuló tárgyalásokat Stunda és Schulcz képviselőtársammal együtt az illetékes kormány-hatalmi tényezőkkel felvettük és ezen tárgyalások komoly sikerrel folynak.

A magyar nemzeti kisebbségi kérdés nem oldható meg úgy és azon az úton, ahogy Esterházy János és társai azt elgondolják. A magyar nemzeti kisebbség azáltal, hogy adót fizet és katonát ad, még nem tett eleget állampolgári kötelezettségének, mert belső érzésével, tisztességes munkával tekintélyt kell szerezni annak a családnak, amelynek egyik kisebb részét mi is alkotjuk. A magyar nemzeti kisebbségi kérdés gyökeres és egész megoldása csak a kölcsönös bizalom révén lehetséges. Ez a bizalom nem valósítható meg a folytonos reviziós jelszavak felvetésével. Ezekre Beneš elnök úr már külügyminiszter korában megadta Genfben a választ, amikor azt mondotta, hogy egy határkő elmozdítása is egy uj világháborut jelent. Hát mi, dolgozó földművesek, nem akarunk háborut. Elég volt a háboruból, elég volt a gyülölet hullámveréseiből, jöjjön a béke, jöjjön a nyugalom.

Én szükségesnek tartom a reviziót, de nem az országhatárok revizióját, hanem a meghibbant emberi agyak revizióját, az emberi lelkek, az emberi szívek reviziója, megtisztulása kell. Ha ez a revizió meg lesz, a kölcsönös megértés alapján minden kérdést meg lehet oldani és ezen az alapon - hiszem - megoldhatók lesznek az összes kisebbségi kérdések. Ehhez nemcsak az kell, hogy a kisebbségi cselekedet olyan legyen, hogy páros napon loyálisnak mondom magam és komoly híve vagyok a republikának, de páratlan napokon, ahol mód adódik, ott a republika becsületét, tekintélyét sárba taposom.

Ez a politika nem hozhat jót a kisebbségeknek, de nem hozhat jót senkinek. A béke, a szeretet és a kölcsönös megértés eszméje az, amely itt az elvi ellentéteket ellensúlyozhatja és kívánom, hogy ez legyen jövendő munkánk útiránya.

A költségvetést megszavazom. (Potlesk.)