Tisztelt képviselőház! Mielött az itt elfekvő törvényjavaslat bírálásába kezdenék, emberi kötelességet teljesítek, amikor pártjaink nevében erről a helyről a legőszintébb részvéttel fordulunk Rakvice község felé, ahol tegnap 31 fiatal élet pusztult el a Taya folyóban, egy rettenetes -szerencsétlenség folytán. Ehhez hasonló szerencsétlenségről a legrégibb idők óta nem hallottunk és ezért pártom nevében a legőszintébb részvétünket fejezzük ki azon szülőknek és testvéreknek, akik hozzátartozóikat ennél a szörnyü szerencsétlenségnél elvesztették.

Tisztelt képviselőház! Egyidejüleg egy másik dologra is rá akarok mutatni és pedig arra, hogy elemi csapások folytán a köztársaságnak több részén mérhetetetlen elemi károk voltak, amelyek koldusbotra juttattak nagyon sok embert. Igy Csehországban Jičin környékén, Szlovenszkóban Érsekujvár és Komárom vidékén pusztított a jégverés és a Garam áradása folytán több mint 5.000 hold szántóföld és rét került víz alá a párkányi, železi és lévai járásban, úgy hogy az első becslések szerint a kár közel 5 millió koronára tehető. Kérem a kormányt és a hivatalos tényezőket, hogy haladéktalanul rendeljék el a károk pontos megállapítását és tegyenek megnyugtató intézkedéseket azok érdekében, akik az elemi csapások folytán mindenüket vesztették és ki vannak téve az éhhalálnak.

Ami az elöttünk fekvő törvényjavaslatot illeti, természetesnek tartjuk azt, hogy a kormány - amint azt már egy előbbi beszédemben is hangoztattam - minden intézkedést megtesz olyan irányban, hogy az állam biztonsága biztosítva legyen. Tisztában vagyunk azzal, hogy az államvédelem fokozott kötelezettségeket ró az állampolgárokra, amely kötelezettségek alól csak természetes, hogy egyetlenegy állampolgár sem akarja magát kivonni. Amikor mi ezt elismerjük, nehezményeznem kell egyuttal azt és a kormány felé mint kifogást emeljük, hogy akkor, amikor rövid időn belül két ilyen fontos törvényjavaslatot tárgyal le a képviselőház gyorsvonati tempóban, ugyanakkor a kormány nem tartja szükségesnek azt, hogy a törvényhozást teljes egészében informálja úgy a bel-, mint a külpolitikai helyzetről. Elvárhatnók a kormánytól, hogy velünk, törvényhozókkal szemben, itt a Házban teljesen őszintén ismertessék a helyzetet, mert hiszen a mi kötelességünk azután továbbmenőleg megnyugtatni a nagy közvéleményt, amelynek soraiban ez a titkolódzás meglehetős nagy idegességet váltott ki.

Nézetem szerint helyesebb lett volna, ha e törvényjavaslat benyujtásával kapcsolatban a miniszterelnök úr tájékoztatott volna bennünket az általános helyzetről és ezután mondhatta volna el a pénzügyminiszter úr a maga expozéját, amiben a javaslat pénzügy-technikai részét világította volna meg. Mindez azonban nem történt meg és így ma az a helyzet, hogy a képviselőház meg fog szavazni egy olyan törvényjavaslatot, amelyről talán a többségi pártok sem tudják azt, hogy mit rejt az tulajdonképen magában és azt sem tudják, hogy tulajdonképen milyen összeget szavaznak meg.

A készülő kölcsönről 10 nappal ezelött még a lapoknak sem volt szabad írniok, amire őket a sajtóiroda jóakaratulag figyelmeztette. Ma, a tegnap elhangzott pénzügyminiszteri expozé után, sem vagyunk okosabbak mint azelőtt és még azt sem tudjuk, hogy a megszavazandó kölcsön milyen nagy lesz. Beszélnek egyesek arról, hogy a tervbe vett államvédelmi kölcsön 3 milliardra van előírányozva, de ugyanakkor 6, 7, sőt 9 milliardról is beszélnek. Teljes bizonytalanságban vagyunk és ezért csak azt vagyok kénytelen megállapítani, hogy illő lett volna e kölcsön összegét is fixirozni, mert az illetékes tényezők az államvédelemmel kapcsolatban bizonyára kidolgoztak egy tervet, amely egy bizonyos összegbe fog kerülni.

Az állam biztonsága szempontjából az államvédelemmel kapcsolatban kidolgozott tervet végre kell hajtani és erre egy bizonyos összegre feltétlenül szükség van. Ezt az összeget a kormánynak a képviselőházzal közölni kellett volna. Talán csak nem azért titkolja a kormány a kölcsön összegét, mert attól fél, hogy nem fog teljes sikerrel járni a kölcsönjegyzés és így blamázs ne érje őt? Legyen szabad rámutatnom arra, hogy az állam védelme szempontjából a legbiztosabb az, ha az országban élő összes állampolgárok, nemzetiségi és foglalkozási külömbség nélkül meg vannak elégedve. Ez uraim, lélektanilag egy olyan tőkét jelent az államnak és az állam hivatalos vezetőinek, ami többet ér minden bizonytalan összegü kölcsönnél. Sajnos, ebben az országban nagyon kevés megelégedett emberrel találkozunk. Itt vannak a nemzeti kisebbségek, akiknek égbekiáltó sérelmeit 18 év óta még a mai napig sem orvosolta a kormány, itt vannak a gazdasági válság által sujtott sok százezerre menő munkanélküliek, akik nem tudnak belenyugodni abba, hogy amíg nekik és családjuknak mindennapi kenyerük sincs biztosítva, addig a mindenkori kormányok itt olyan gazdálkodást folytatnak, ami nem alapul az ésszerü takarékosságon.

A nemzetiségi kérdésekkel kapcsolatban engem természetszerüleg elsősorban a magyar kérdés érdekel. Ezzel kapcsolatban előre kell bocsátanom azt, hogy a Csehszlovák köztársaságban élő magyarság úgy mint eddig is, teljes nyugalommal várja sorsának jobbrafordulását, ami azonban nem jelenti azt, hogy egy alkalmat is elmulasztana jogos követeléseinek előterjesztésére. Az itteni magyarság már számtalanszor tanujelét adta politikai érettségének és törvénytiszteletének, nem beszélve arról, hogy mint katona-és ezt nem én állítom, hanem hivatalos helyről hangzott el ez a vélemény - a legjobbak közé tartozik. Az itteni magyarság sohasem. akart a zavarosban halászni, hanem mindig nyiltan követelte jogait, sohasem akart hasznot húzni a kisebb, vagy nagyobb belpolitikai zavarokból.

Most is, az elöttünk fekvő javaslattal kapcsolatban, legyen szabad rámutatnom arra, hogy nem vagyunk ellenzői s emminemü olyan intézkedésnek, amely az ország belső nyugalmát kivánja, de kötelességünk fajunkkal szemben ugyanakkor rámutatni arra, hogy a belső béke és a belső konszolidáció csak akkor érhető el, ha azok a sérelmek, amelyek egy tollvonással eliminálhatók volnának, megszünnének.

Mi, magyarok, mindig őszintén, nyiltan és egyenesen feltártuk sérelmeinket, sebeinket. A 17 esztendős bizalmatlansággal szemben bizalommal feleltünk és elmondottuk mindazokat a bajainkat, amelyeket az elmult 17 esztendő kormányai mindig figyelmen kívül hagytak. Feltártuk kulturánk rendszeres és következetes elnyomását, iskolasérelmeinket, gazdasági bajainkat és megmutattuk az orvoslás útját is. Erre. a bizalmunkra ismét csak bizalmatlansággal feleltek és az orvoslás terén egy lépést sem tettek a kormány illetékes tényezői. Ebben a köztársaságban még ma is közel száz olyan magyar község van, ahol nincsen magyar elemi iskola; 12.500 magyar gyermek magyar iskola hiányában kénytelen idegen tannyelvü iskolába járni. Számtalanszor felpanaszoltuk, hogy a közel egy milliót kitévő magyarságnak az egész köztársaságban csak 12 polgári iskolája és mindössze 8 középiskolája van. Kárpátalján nincsen magyar tanitóképző, magyar egyetemünk, sőt még az egyetemi magyar tanszékek sincsenek évek óta betöltve.

A meglévő kevés magyar iskolákban is olyan tanerők tanítanak, akik csak hiányosan bírják a magyar nyelvet és hogy ilyen körülmények között a magyar ifjuság kulturális felkészültsége - a rajta kívül álló okok miatt - a lehető legsilányabb és hogy a helyesírás legelemibb szabályait sem igen tanulják meg, azt nem is kell külön magyarázni, nem is beszélve már arról, hogy a magyar történelem nemzetformá máló multjáról vagy semmi, vagy teljesen elferdített képet kapnak. Szinművészétünknek teljesen elvették az életlehetőséget, a külföldi müvészek vendégfellépései elé a le gnagyobb akadályokat gördítik, a külföldi kultúrtermékek behozatala elé tilalomfát állítottak és ezzel az egykor csodált magyar kultúrninivót itt mesterségesen a legmélyebbre sülyesztették.

Gazdasági téren is hasonló a helyzet. A magyarlakta vidékeben a földreform által elvett 130.000 hektárból 110 ezret osztottak ki csehszlovák n emzetiségüek között csak azért, hogy a Szlovenszkón tömör egységben élő magyarság néprajzi térképét megváltoztassák. A magyar kisebbség kezében lévő ipartelepeket először nacionalizálták, azután a történelmi országok iparának érdekében leállították. Az 1919-ben működő 72 magyar jellegü pénzintézetből ma mindössze csak tizet mondhatunk a magunkénak. A magyar kézben lévő kisipart és kereskedelmet teljesen koldusbotra juttatták, mert a cseh nagyiparnak elárusitóhelyei Szlovenszkó legkisebb fészkeibe is eljutottak.

A földreform végrehajtása folytán magyar területen ma 42.000 földmunkás van munka nélkül, holott ezen a területen normális körülmények között munkanélküliségnek nem volna helye. Az állami alkalmazottak között még keresve sem találunk magyart, holott legalább 15.000 magyar közalkalmazottnak kellene a statisztika és a demokrácia elvei szerint az állam szolgálatában lenni. A költségvetési tételekből a magyar ügyre szánt összegek cs aknem mindig hiányo znak és milliardokra tehető az az összeg, amellyel így a magyarságot megrövidítették.

Ezek uraim, mind olyan tények, amelyeket felelősségünk teljes tudatában hangoztatunk és amelyre sürgős orvoslást kérünk már csak azért is, mert nem hihető el, hogy követeléseinket államférfiui rövidlátásból, vagy pláne rosszakaratból ne ismernék el, mert mi magyarok soha felforgató elem nem voltunk, de kijelentjük azt is, hogy velünk nem lehet úgy bánni, mint másod-és harmadrendü állampolgárokkal. (Posl. Ivák: Pán kolega, mali by ste nejakým spôsobom urobiť vliv, aby Maďari s našimi Slovákmi lepšie zachádzali!) Prosím veľmi pekne, my tuná dnes jednáme o otázke, či sa má táto pôži a schváliť, alebo nie. Nemôžeme tuná do vnútorných vecí maďarských hovoriť a tú vec spraviť.

Ha Szlovenskó és Kárpátalja helyzetét vizsgáljuk, akkor látjuk azt, hogy rajtunk kívül más, nem magyar egyének is megállapítják azt, hogy a nyomor szinte elviselhetetlen, mert például a "Slovenské Národnie Noviny" mult év november 23.-i száma szerint egyedül Szlovenszkón 50.000 gyermek járt mezítláb, nem beszélve arról, hogy a "Večerník Práva lidu" szerint a munkanélkülieknek csak 40 százaléka tud félig-meddig emberi ellátást biztosítani magának és családjának.

A pénzügyminiszter úr tegnapi expozéjában rámutatott arra, hogy a tervbe vett kölcsön enyhíteni fogja a munkanélküliséget. Tekintettel arra a körülményre, hogy a törvényhozásnak fogalma sincs arról, hogy milyen összeg fog ebből a kölc sönből befolyni és hogy ez milyen arányban lesz azután felhasználva a történelmi országok, Szlovenszkó, valamint Kárpátalja között, csak abban az esetben tudnám ezt a javaslatot szavazatommal támogatni, ha az erre illetékesektől garanciát kapnánk arra, hogy a befolyó összegből számarányunknak megfelelően legelsősorban és egyedül a szlovenszkói és kárpátaljai őslakós munkások fognak kenyeret kapni, valamint olyan vállalatok szállításokhoz jutni, amelyek tisztán őslakosok kezében vannak és nem affiliált cégei valamely történelmi országban lévő vállalatnak.

A pénzügyi elönyök, amiket a javaslat a jegyzőknek biztosít, olyan minimális, hogy erről kár egyáltalában beszélni. Hiszen, ha ma akad olyan kiváltságos egyén Szlovenszkón vagy Kárpátalján, aki heverő pénz fölött rendelkezik, az egy bankban is el tudja érni a javaslat szerint biztosított kamatot azzal az elönnyel, hogy pénze fölött bármikor disponálhat, legrosszabb esetben három hónapi felmondással, holott ebben az esetben le van kötve a pénze bizonytalan időre és az árfolyam sincs biztosítva. Ami a másik elönyt illeti, amivel a pénzügyminiszter úr biztosítani akarja a kölcsön sikerét, az az úgynevezett adódmnesztia; ezzel bővebben foglalkozni nem óhajtok, csak egyszerüen megállapítom azt a tényt, hogy nélkülőz minden morális alapot.

Uraim, én tudom, hogy komoly időket élünk. Ennek legjobb bizonyítéka az elöttünk fekvő javaslat. Én tisztában vagyok azzal, hogy itt ma a kormánynak elsőrendü kötelessége a belső békét biztosítani és ezen intézkedései elé mi sohasem fogunk nehézségeket gördíteni. (Posl. Lichner: Szavazza meg!) Megszavazzuk, ha sérelmeinket orvosolják, ha a ko rmány illetékes tényezői nekünk lehetővé teszik azt, hogy részletes programmadás folytán a kérdésről informálódjunk, hogy azután ehhez mérten álláspontunkat megalkothassuk.

A magam részéről álláspontom a következő: Adjuk meg az Istennek, ami az Istené, az államnak ami az államé, de követeljük az állam felelős tényezőitől azt, hogy eddigi bajaink a legsürgősebben orvosoltassanak. Mi eddig mindig csak áldozatokat hoztunk adóban, katonákban, bizalmunkra viszont mindeddig csak bizalmatlanság volt a válasz. Ki biztosít most bennünket arról, hogy a jövőben is nem így lesz a helyzet? (Posl. Ursíny: A čo vám chybí?) Čo nám chybí? To, že naše práva, ktoré sú zaistené v menšinových smluvách, nemáme. (Posl. Ursíny: Máte všetké práva!) Nemáme všetké práva. (Posl. Ursíny: Máte!) Však vy tak musíte hovoriť, lebo z úradu to musíte prehlásiť, ináč by ste neboli v agrárnej strane. Ja hovorím, že je to tak, ako ja to tvrdím.

Hogy az agrárius urak lássák, hogy nekem igazam van, legyen szabad egy idézetet nem a mi, hanem a kormánypárthoz tartozó lapból, a "Nový hlas"-ból felolvasni, amely szóról-szóra a következőket írja (čte): "Az állam védelméhez való kedvnek és magának az államvédelem sikerességének legfontosabb feltétele az, hogy a lakosság lehető legnagyobb száma ezzel az állammal meg legyen elégedve, elsősorban az állam vezetésével. Ez csak akkor lehetséges, ha ennek az államnak a kormánya minden erejével arra fog törekedni, hogy nálunk ne legyen munkanélküli, nyomorban szenvedő polgár, hogy a nemzeti kisebbségeknek ne mérjenek igazságtalanul az uralkodó nemzettel szemben, hogy ne legyen semmi elnyomás és kizsákmányolás."

Uraim, ezt egy kormánypárti ujság írja. Ezt én csak megismételhetem. Ha az urak ragaszkodnak ahhoz, hogy az állam biztonsága meglegyen, tartsák ezt szemelött, ne legyen elnyomás és akkor az állam védelmének kiépítése miatt sem lesz annyi fejfájásuk. (Potlesk poslanců maďarské nár. strany.)

Hohes Haus! Ich habe zu der in Verhandlung stehenden Gesetzesvorlage die Stellungnahme des Klubs der deutschen sozialdemokratischen Abgeordneten zu präzisieren.

Unsere Stellungnahme zu der vorliegenden Anleiheermächtigung ist durch unsere erst jüngst erfolgte Stellungnahme zu dem Gesetze über die Staatsverteidigung von selbst gegeben. Wenn der Staat daran geht, seine Verteidigung auszubauen, so ist es die selbstverständliche Konsequenz, daß ihm die dazu notwendigen materiellen und technischen Mittel zur Verfügung gestellt werden müssen. Wir begrüßen es, daß die Erklärung des Herrn Finanzministers neuerlich den unbedingten Friedenswillen unserer Staatspolitik unterstrichen hat. Wir können so die in Verhandlung stehende Vorlage als weiteres Glied in der konsequenten Politik der Friedenssicherung erblicken, zu der wir uns bekennen. Wir wissen, daß der Friede heute nur durch die unüberwindliche Kraft und Stärke der friedenswilligen Staaten erhalten werden kann. Unsere Republik dient darum mit dem Schutz ihrer Sicherheit auch der allgemeinen Sicherheit einer von tausendfältigen Gefahren bedrohten Welt.

Wir unterstreichen aber auch die Ausführungen des Herrn Finanzministers über die wirtschaftliche und vor allem sozialpolitische Bedeutung der Anleihe. So sehr unter den herrschenden Verhältnissen die technische Ausrüstung als Mittel der Verteidigung im Vordergrunde steht, so eindringlich muß betont werden, daß die Verteidigung des Staates auf ihr allein nicht beruhen kann, sondern daß dazu der Abwehrwille und die Abwehrfähigkeit der Bevölkerung unerläßliche Voraussetzung ist. Die Beschaffung von Arbeit, die wir als zentrales Problem unserer Politik immer und immer wieder hervorgehoben haben, der systematische Kampf gegen die Arbeitslosigkeit zur Hebung des physischen und moralischen Zustandes der breiten Massen der Bevölkerung, auf deren Kraft die Kraft des Staates beruht, ist darum eine der hervorragendsten Aufgaben auch im Interesse der Staatsverteidigung. Es geht daher nicht um eine bloße Nebenwirkung der Anleihe, es geht um den Kern des Problems, wenn wir die Erwartung aussprechen, daß die Verwendung der Anleihe planmäßig in das gesamte Arbeitsbeschaffungsproblem eingegliedert wird. Gerade in den industriellen Randgebieten des Staates, in den Gebieten mit überwiegend deutscher Bevölkerung, welche durch den Niedergang der kapitalistischen Wirtschaft, durch den Zusammenbruch des Exports am härtesten betroffen sind, stehen seit Jahren hunderttausende Menschen außerhalb der Betriebe. Sie sehen angesichts des Versagens der Privatwirtschaft ihre Hoffnungen auf Wiedereingliederung in die Produktion von Tag zu Tag mehr dahinschwinden. Sie können angangesichts der fortschreitenden Rationalisierung selbst von einer besseren Konjunktur keine wesentliche Erleichterung ihres Schicksals erwarten. Hier helfend einzugreifen, hier die Existenzmöglichkeiten zu schaffen, zu deren Schaffung der niedergehende Kapitalismus nicht mehr fähig ist, ist darum nicht bloß eine soziale Verpflichtung des Staates. Es ist einne Aufgabe im höchsten Interesse des Staates selbst. Der Staat darf um seiner selbst willen die Massen der arbeitenden Menschen in unseren Notstandsgebieten nicht der Verzweiflung anheimfallen lassen, die von den Feinden des Staates und der Demokratie in schamloser Weise ausgebeutet werden und zu einer Gefahr für den Staat zu werden drohen. Nicht bloß im Interesse der notleidenden Massen, in deren Namen wir hier sprechen, sondern vom Gesichtspunkte einer weitblickenden und verantwortungsbewußten Staatspolitik aus erheben wir darum die Forderung, daß das Erträgnis der Anleihe nach einem großzügigen Plan dazu verwendet wird, die Arbeitslosigkeit dort zu bekämpfen, wo sie am drückendsten ist, wo sie nicht nur in ihren physischen, sondern auch in ihren geistigen und moralischen Auswirkungen am verhängnisvollsten ist. Wenn dies geschieht, dann wird die Anleihe ihre Sendung als eine Verteidigungsanleihe im höchsten und edelsten Sinne erfüllen. Sie wird dann dem Staate nicht nur die technische Ausrüstung geben, deren Notwendigkeit wir uneingeschränkt anerkennen, sondern sie wird ihm auch neue sittliche Kräfte zuführen, die im Sinne der Ideale unseres Staates und unseres derzeitigen Staatspräsidenten die wahren Grundlagen des Staates sind. Sie wird nicht nur seinem Schutz nach außen, sondern in ebenso hohem Maße seiner inneren Festigung dienen.

In der zuversichtlichen Erwartung, daß die Verteidigungsanleihe in den Dienst dieser hohen Aufgabe gestellt wird, stimmen wir der Vorlage zu. (Potlesk.)

Hohes Haus! Im Auftrage des Bundes der Landwirte habe ich nachstehende Erklärung abzugeben (čte):

Der Bund der Landwirte hat bereits seinen Standpunkt zur Staatsverteidigung anläßlich der Aussprache über das Staatsverteidigungsgesetz eindeutig zum Ausdruck gebracht. Als staatsbejahende deutsche Partei und in Ergänzung der Erklärung über die Staatsverteidigung sprechen wir uns für die Staatsverteidigungsanleihe aus, deren Zweck die Aufbringung der finanziellen Mittel für die Durchführung des Staatsverteidigungsgesetzes ist, soweit solche für die Sicherheit der Grenzen notwendig sind. Wenn wir auch des guten Glaubens sind, daß sich kein verantwortungsvoller Staatsmann in Europa finden wird, der durch einen Krieg das Ende der Zivilisation Europas verschulden will, so lehrt uns doch die Geschichte, daß immer der Staat am frühesten bedroht ist, dessen Verteidigungsmaßnahmen am schwächsten sind. Wenn wir das Recht des Staates zur Vorbereitung seiner Verteidigung anerkennen, müssen wir auch die Mittel im Wege einer Innenanleihe dafür zur Verfügung stellen.

Im Zusammenhang mit der offenen Erklärung, für die Wehranleihe zu sti mmen, müssen wir auch nachdrücklichst darauf verweisen, daß nicht allein Festungen, moderne Geschütze und Flugzeuggeschwader die Grenzen unseres Staates gegen einen Angriff schützen. Voraussetzung für einen starken Grenzschutz ist auch eine zufriedene Bevölkerung, namentlich in den Grenzgebieten. Eine in ihren kulturellen und wirtschaftlichen Belangen befriedigte, in Lohn und Arbeit stehende Grenzbevölkerung bildet einen ehernen Wall gegen alle Feinde des Staates. Daraus folgert aber auch für die Regierung die Verpflichtung, daß bei Vergabe der Arbeiten aus dem Erträgnisse der Staatsverteidigungsanleihe die darniederlegende sudetendeutsche Wirtschaft berücksichtigt wird.

Bei Abgabe dieser Erklärung legen wir aber auch ein offenes Bekenntnis für den Frieden ab. (Potlesk.)