Tisztelt képviselőház! Bene miniszter
Úr expozéja, mint mindig, oktató hangu és
olyan általánosságokban mozog, amelyet nagyon
nehéz megfogni. Nem is expozéja után, de
cselekedetei után lehet megbírálni az ő
külügyi politikáját, amelynek egy hibája
van, hogy túlméretezett. Bene miniszter
Urat mindig az a gondolat vezeti, hogy a Csehszlovák republikának
a külügyi helyzete akkor a legbiztosabb, ha egy nagyhatalomnak
a szerepébe öltözötten jelenik meg a szinen
és hogyha a republika jövőjét rábízza
a népszövetségre, vagyis, hogy magamat úgy
fejezzem ki, egy kártyára teszi fel egész
politikáját.
Ennek a politikának szülötte a kisentente mint
egységes nagyhatalom és ennek a politikának
a szülötte az, hogy igazában a csehszlovák
respublika sokkal több és nagyobb kötelezettségekkel
van megterhelve, mint amennyi megfelel a teherbírásának.
Amióta szerencsém van a külügyi bizottság
tagjának lenni, mindig éles ellentétben voltam
azzal a politikával, amelyet a miniszter Úr követ.
Az ő politikája nem az, hogy az államnak
a külömböző néptörzseit egymással
összhangba hozza és a szomszédokkal való
kereskedelmi, gazdasági és politikai jóviszonyt
teremtse meg. Ő a szövetségek és paktumok
kiépítésének az útját
választotta és ezek a paktumok és szövetségek
mind a szomszédai ellen irányulnak, vagyis röviden
a Bene-i politika nem a szomszédokkal, de
azokkal szemben való politikát véli az államot
megerősítő eszköznek. A Bene-i
politika minden szomszédjával szemben lekötötte
magát pozitiv irányban és ma a respublika
olyan helyzetben van, amely krízis esetén a népre
súlyos kötelezettségeket hárít.
A miniszter Úrnak szerepe bizonyos szempontból emlékeztet
Cavournak a szerepére, aki megteremtette Itália-unitát
és akkor még Itália nem volt meg. A mai helyzet,
ha az expozé szemüvegén nézzük,
azt mutatja, hogy a népszövetségi gondolat
csődbe került. A Népszövetség Wilson
elvont eszméi alapján teremtődött meg,
ebbe azonban beoltották a győztes államok
imperialista miazmáit és a külsö objektiv
forma mellett a Népszövetség nem az abszolut
igazság szerve, hanem ma arra szolgál, hogy a háboru
utáni győztes nagyhatalmak önző érdekeit
állandósítsa.
"No more war", sose legyen többé háboru,
ezzel a jelszóval töltötték meg a világ
közvéleményét. A háborutól
kifáradt népek ezt a kábitószert bevették
és akkor még nem hitték, hogy ez az egész
intézmény nem azt a gondolatot foglalja magában,
hogy sose legyen háboru, hanem azt, hogy sohasem legyen
háboru a győztesekkel szemben, hogy azok a jóllakottak
csendben emészthessenek. Ez a nyugalmi állapot fentarható
volt, amíg a világ lethargiában volt, de
annak fentartása lehetetlenné vált, mihelyst
az emberiség a maga természetes életműködéséhez
tért vissza. Hogy magamat modernül fejezzem ki, amikor
a statizmus szembe kerül a dinamizmussal és egymás
ellen mennek. Ma azonban a győztesek leléptek a
statizmusról a dinamizmusra.
A világháboruig minden háború úgy
fejeződött be, hogy az egyik rész az győzött,
a másik részt legyőzték, de az emberiség
felfogása¨megmaradt ugyanaz. A mostani háboruban
azonban a bolsevizmus, a szines és a fehér faj között
a tekintély elmosódása, a társadalmi
forradalmak egy uj pszychét teremtettek meg, amely megrendítette
a világon az etatizmus, a kapitalizmus, a szocializmus
gondolatát, megrendítette mindazokat az oszlopokat,
amelyeken a világ nyugszik és ma azzal fenyeget,
hogy a világ kulturája, úgy ahogy van, összedűl.
Ebben a helyzetben Európa szerepe már nem egyedül
a döntő. Ázsia a sárga veszedelemmel
a bolsevizmus talaja. Afrika a fekete fajok öntudatra ébredésének
veszedelmével, Amerika a kapitalizmus megmásulásával
mind-mind olyan tényezők, amelyek annyi robbano
anyagot viselnek magukban, hogy itt csak egy tudna még
menekvést teremteni, ha az"Igazság" győzedelmeskednék.
De már Pontius Pilátus azon töprengett, hogy
quid est veritas? Pozitiv irányban ennek meghatározása
nehéz. Negativ irányban azonban meghatározható
az, hogy: nem igazság az, amely az önérdeknek
önző csúfságait rejti magában.
Ahogy egy kereskedelmi mérlegben, ha egy számtani
hiba benne van, ez a mérleg készítésénél
mindig előtérbe kerül, éppen úgy
van ez ma a világ helyzetében is. Ha az igazságszolgáltatásban
egy hiba csúszott be, - az önzés - ez kiderül
a diplomáciai mérleg készítésénél
is. Akárhogy magyarázzák, akárhogy
próbálják mesterséges intézményekkel
elfödni azigazat, egy kétségtelen, hogy a Népszövetség
alapokmánya nem felel meg az önzetlen igazság
követelményeinek. A Népszövetség
fenkölt gondolata nem úgy lett megvalósítva,
hogy a Népszövetség, mint intézmény,
az igazságosságon alapuljon, de úgy lett
megszervezve, hogy a Népszövetség elfogult
intézménye legyen annak, hogy egy örök
statika teremtessék meg, vagyis, hogy a győzők
maradjanak meg mindig győzőknek és hogy a
legyőzöttek maradjanak meg mindig legyőzötteknek.
Mindig előtérben áll az a logikai kérdés,
hogy vagy úgy kellett a világot ujra építeni,
hogy az ethnikai elv győzedelmeskedjék, vagyis minden
faj, amelyben államalkotó képesség
van, felszabadíttassék idegen járom alól
és nemzeti államok megalkotásával
a nemzeti ségiviszályok kiküszöböltessenek
és akkor ott meredez nagyon sok széttépett
nemzet előtt az a kérdés, hogy miért
tépték akkor őket szét, vagy nem igaz
ez a tétel, hanem a gazdasági principiumok a döntők,
akkor ott meredez ez akérdés, mint mathematikai
hiba, hogy akkor a gazdasági egységeket miért
rombolták szét? Amikor 1915-ben Olaszországot,
az európai nagy proletárt, ahogy ezt Corradini nevezte
el, angazsirozta Anglia és Franciaország régi
barátai, a triple alliance ellen, akkor Rómában
Olaszországot biztosították, hogy a területi
intézkedéséhez szükséges területeket
fog kapni és elismerik Itáliának Abessziniába
való"intérets particuliaires et dominants en
Abessinie". Anglia bizonyos mértékben ennek
a háboru után eleget tett, Franciaország
azonban nem. 1935 januárjában ugyan ezt a mulasztást
Franciaország a Laval-Mussolini féle megegyezésben
nagyrészben pótolta is, azonban kétségtelen,
hogy azokat ki nem elégítették. Es amikor
most Olaszország a maga dinamikus erejét érvényesíteni
kezdi, akkor mintha 1915 nem lett volna, ezt angazsirozója
figyelembe nem veszi és az objektiv Népszövetségre
és a népszövetségi paktum alapintézkedéseire
támaszkodva, a formális igazság hangoztatásával
a régi szövetségesek egymással szemben
állnak és ennek a krizisnek, a nehézségeit
érezzük ki abból az expozéból,
amit Bene Úr tár szemünk elé.
Amikor a világháboru kitört, akkor az egyik
oldalon ott állt támasz és barátok
nélkül Ausztria-Magyarország, Németország,
Bulgária és Törökország, a másik
oldalon ezekkel szemben ott állott az egész világ.
Hogy ilyen egyenlőtlenség mellett a háboru
négy évig tartott, ez a hősiesség
epopéája, de egyben az emberiség tragédiája
is, ma azonban a helyzet egészen más. Az egész
világ ma nincs úgy angazsirozva egy kérdésben,
mert ne felejtsük el, hogy a Népszövetségnek
nem tagja Németország, nem tagja Japán és
nem tagja Amerika. (Posl. Kosik: De tagja Szovjetoroszország!)
Köszönöm ezt a"ziccert", tisztelt
Képviselő Úr, tagjaugyan a Népszövetségnek
Oroszország, de Oroszország ma nem egy egységes
világbirodalom, de szovjet, amelyből igen nagy részleszakadt,
amely szintén nagyhatalom és ez Lengyelország,
amelynek az érdeke szöges ellentétben áll
az orosz érdekekkel.
Ebben a helyzetben a külügyminiszter Úr a maga
oroszbarátságával lekötötte magát
a keleten, hogy ezzel magát biztosítsa keleten.
Megalkotta a kisentente-ot, hogy ezzel biztosítsa magát
Közép-Európában és lekötötte
magát északon és nyugaton Franciaországnak,
hogy ezáltal találjon védelmet északon
és nyugaton. Azonban, ha most kelet, nyugat, dél
és észak felől ezek a szerződések
esetleg életbelépnek, ez nehézséget
jelent a respublika részére és ezeket a nehézségeket,
ha nem nagyhatalmi ábrándokat űztek volna
külügyi politikánkban, ma nem kellene elszenvedni.
A respublika túlságosan függvénye lett
Franciaországnak és Franciaországnak mai
helyzete egyrészt az angol és francia, másrészt
a francia és olasz szerződések következtében
igen sok nehézségeket rejt magában. A jövőbe
látni nehéz, a múlt történelme
sok tanulságot rejtmagában, de igazavan Anatol France-nak,
hogy:"Atanulság nem sokat ér. Adott esetben
az emberek sohasem a tanulság szerint cselekszenek, mert
akkor csak egy ostobaságot követnek el, de mindig
a temperamentumok, impulzusok szerint cselekszenek, ez az oka
az emberiség baklövéseinek." Amikor II.
Fülöp spanyol király elindította ármádáját
Erzsébet királyné Angliája ellen,
akkor nem gondolta, hogy van a hajóknál egy erősebb
hatalom; s amikor Napoleon blokád alá akarva venniAngliát,
nem hitte, hogy van az emberi fizikai erőnél egy
nagyobb hatalom és ez a sors.
Amikor a mai helyzetben a repülőgépek és
a lelki infekciók jelentik a hatalmat és nem a hajók
és a gazdasági szankciók, akkor nehéz
a jövőbe látni. Csak egy bizonyos, az, hogy
ebben a nagy sakk-játszmában nekünk, kicsiny
sakkfiguráknak, nem az a feladatunk hogy akirály,
vagy a királyné, vagy a torony szerepét játszuk,
de az sem a feladatunk, hogy adott esetben a lónak a figuráját
helyettesítsük. Nekünk a magunk államának
a kereteiben, nem túltengett világambicióktól
vezettetve, egyet kell keresnünk, azt, hogy követeljük
a külügyminisztertől, hogy igyekezzék
elkerülni minden nehézséget, amely a respublikát
egy háboru veszedelmének tenné ki. (Posl.
Schulcz: Ott áll a Népszövetség alapján!)
Igen, de a Népszövetség tagjai összevesztek
egymással. Mert akár"büntető hadjáratnak",
akár"exekuciónak", akár"szerződések
korrekt végrehajtásának", vagy"szankciónak"
nevezik is azt, ha egyik ember fia a másik ember fiának
szuronnyal, tankkal és repülőgéppel
megy neki, bizony csak háboru az és a háborut
nem a diplomaták, de a nép fiainak a vére
avatja olyan szörnyü sorstragédiává.
A külügyminiszter Úrnak a mostani helyzetben
egyet kellene megteremtenie: követni a régi szláv
bölcs tanácsokat, hagy az ember a szomszédjával,
ne pedig a szomszéd szomszédjaival igyekezzék
megegyezni. Ez az orosz közmondás egy mély
bölcsességet rejt magában és éppen
ezért nem tudom osztani azt az optimizmust, amely a miniszter
Úr expozéjából itt-ottkicsillan. Mert
a Bene-i külpolitika következtében,
az orosz-szovjet politika miatt a respublika ellentétben
áll Lengyelországgal. A francia politikával
való túlzottlekötöttsége miatt
ellentétben van Németországgal, eddigi magatartásai
miatt ellentétben áll Ausztriával és
Magyarországgal és így a szomszédokkal
való politikája miatt nem barátokkal van
körülvéve. A népszövetségi
szerepe miatt pedig Csehszlovákia a kisentente-al együtt
belekerült a szankció erőszakos alkalmazásának
és Olaszország iránti barátságtalanságának
a harapófogójába. A külügyminiszter
Úrnak sikerült olyan kivételes külpolitikai
helyzetet teremtenie, hogy rossz viszonyba került mindenkivel,
lekötöttségbe került mindenkivel, de ez
nem erőssége a köztársaságnak.
Azzal nem akarok most foglalkozni részletesen, hogya mainépszövetségi
szankciós politikának mi lesz a következménye
a respublika amúgyis rosszúl álló
külkereskedelmi mérlegére; etekintetben már
tegnap a külügyi bizottságban kérdést
tettem, hogy milesz, ha Olaszország bojkottal felel, az
ittlévő gyáriparral, húsiparral stb.
Erre megnyugtató választ nem nyertem, de rámutatok
arra, hogy mi ezt a körülményt nem tudjuk elviselni,
mint ahogyan azt a nagyhatalmak elviselhetik. (Posl. Schulcz:
Melyik az a külügyi politika, amit Ön szerint csinálni
kellene?) Semmiesetre sem nagyhatalmi külpolitikát
kell csinálni, mert nem szabad elfelejteni azt, hogyha
a kicsiny akarja a nagyot utánozni, ebbe a kicsiny belepusztul.
Ami pedig a miniszter Úrnak a kisebbségi kérdésről
mondott szavait illeti, arra nézve csak rámutatok
arra, hogy az ittlévő kisebbségi szerződések
ézaz adminisztráció végzései
között mindenütt külömbség van
és rámutatok arra az ezer néhézségre,
amelyekkel küzködünk és amelyek megcáfolják
azt, amit a miniszter Úr a külföldnek mondott.
(Posl. Stunda: Ugyan mit erőlteti mindig ezt a kérdést,
amikor tudja, hogy nem igy van!) Mluvte slovensky, Vy jste
Slovák. (Posl. Stunda: Prepáčte, u nás
existujú meninové práva a ja ich pouívam!)
Vy nejste menina, Vy jste Slovák, Vy jste agrárník,
Vy nemáte meninová práva, to je nae
privilegium.
Místopředseda dr Markovič (zvoní):
Prosím o kžud.
Posl. dr Szüllő (pokračuje): Tisztelt
képviselőház! A kisebbségi kérdéssel
kapcsolatban állítom azt, hogy mi igenis elégedetlenek
vagyunk, hogy jogaink nem respektáltatnak és mivel
a kormánynak sem belpolitikájával sem külpolitikájával
megelégedve nem vagyunk, az expozételnem fogadom.
(Potlesk.)
Meine Damen und Herren! Wenn wir auch die Friedensbemühungen
des Außenministers Dr. Bene, die auch in seinem
gestern hier gehaltenen Exposee zum Ausdruck kamen, würdigen
und unterstützen, so vermögen wir noch nicht seinen
Optimismus zu teilen, in der Beurteilung der Lage und der Aussichten
des Friedens, insbesondere hier in Mitteleuropa und mit Bezug
auf das Verhältnis zu Deutschland. Herr Dr. Bene
hat sicherlich seine ehrliche Überzeugung ausgesprochen,
wenn er gestern erklärte, daß zwischen der Čechoslovakei
und Deutschland keine Gegensätze bestünden, aber ich
frage hier:"Kann man von dem Verhältnis des Dritten
Reiches zur Čechoslovakei vielleicht dasselbe sagen? Herr
Dr. Bene hat hier gestern selbst zugegeben, daß
das innere Regime eines Staates auch seine Außenpolitik
entscheidend beeinflußt und ich glaube, daß gerade
die Außenpolitik des Dritten Reiches eine hundertprozentige
Bestätigung der Richtigkeit dieser These des Herrn Außenministers
ist. Wer glaubt denn heute noch an die Friedensversicherungen
der Herren Hitler und Goebbels? Sogar die Herren von der Sudetendeutschen
Partei können nur mit Mühe ein Lächeln unterdrücken,
wenn sie von der Friedenspolitik des Dritten Reiches reden. Mögen
auch die von Hitler vor einigen Jahren aufgestellten Kriegszieledes
deutschen Nationalsozialismus, zu denen ja bekanntlich auch die
Eroberung der Sudeten gehört, von der offiziellen Außenpolitik
des Dritten Reiches, natürlich nur aus taktischen Gründen,
verschwiegen werden, zumal ja auch gegenwärtig die Kriegsvorbereitungen
gegen die Sowjetunion im Vordergrunde stehen, so bilden diese
Kriegsziele des Hitler-Imperialismus doch tatsächlich einen
integrierenden Bestandteil der Außenpolitik des heutigen
Deutschland. Gerade jetzt besteht die sehr große Gefahr,
daß Hitler die durch denRaubkrieg Mussolinis in Europa und
in der ganzen Welt entstandene Situation dazu ausnützen wird,
um den Weg der kriegerischen Abenteuer zu betreten, auf den er
ja übrigens auch durch die inneren Erschütterungen des
faszistischen Regimes gedrängt wird. Wer die Kriegsgefahr,
die von Seite des Hitlerimperialismus droht, in ihrem ganzen Umfange
erkennen will, der muß sich dessen bewußt sein, daß
Hitler ebenso wie Mussolini den Krieg braucht, um dem Zusammenbruch
des faszistischen Regimes, der sich bereits vorbereitet und ankündigt,
zuvorzukommen. Darum vermögen wir den Optimismus des Herrn
Außenministers in Bezug auf das Verhältnis zu Deutschland
absolut nicht zu teilen und darum schätzen wir die Lage in
Europa und vor allem in Mitteleuropa außerordentlich ernst
ein. (Předsednictví převzal místopředseda
Langr.)
Unserer Meinung nach wird der Friede und auch die Čechoslovakei
vom Hitlerimperialismus unmittelbar bedroht. Ich erkläre
hier: Eine Friedenspolitik, die diese große Gefahr nicht
voll einschätztoder übersieht, ist weder real noch konsequent.
Wem der Kampf um die Erhaltung des Friedenswirklich ernst ist,
der muß sich dessen bewußt sein, daß ein wirklicher
Kampf um den Frieden nur dann erfolgreich geführt werden
kann, wenn ermit der größten Wachsamkeit gegenüber
der Außenpolitik des Dritten Reiches, mit einem unausgesetzten
hartnäckigen Kampf gegen den Hitlerfaszismus, gegen den Imperialismus
und gegen die Kriegspläne des Dritten Reiches verbunden ist.
Für die Čechoslovakei ist dieser Kampf gegen den Hitlerfaszismus
und Hitlerimperialismus besonders aktuell, ja geradezu eine Frage
von Lebenswichtigkeit, nicht nur deswegen, weil die Eroberung
der Sudetengebiete zu den Kriegszielen des deutschen Nationalsozialismus
gehört, sondern vor allem deshalb, weil der Hitlerfaszismus,
der Imperialismus des Dritten Reiches hier im deutschen Gebiet
in der Sudetendeutschen Partei seinen Ableger, seine politische
Agentur hat. Die Herren von dieser Partei sind immer sehr nervös,
wenn wir auf diese Frage zu sprechen kommen. Aber ich glaube,
daß heute bereits auch die wärmsten Freunde des Herrn
Henlein im Lager der čechischen Agrarpartei und insbesondere
um den neuen Herrn Ministerpräsidenten herum allmählich
einsehen, daß die Sudetendeutsche Partei mit dem Dritten
Reich nicht nur durch ihre gemeinsame faszistische Ideologie,
sondern auch durch ihre praktische Tagespolitik auf Tod und Leben,
auf Gedeih und Verderb verbunden ist. Das zeigt sich sehr deutlich
- wenn man so sagen darf - in der Außenpolitik der Partei
des Herrn Konrad Henlein. Wohlgemerkt: Sowohl in der offiziellen
als auch insbesondere in der inoffiziellen, in der illegalen Außenpolitik
der Sudetendeutschen Partei, wobei man sich natürlich nicht
durch die Doppelgeleisigkeit dieser Politik der Sudetendeutschen
Partei verwirren lassen darf, die sich eben aus der Tatsache ergibt,
daß das sudetendeutsche Gebiet heute noch ein Bestandteil
der Čechoslovakischen Republik ist.