Durch die Verfügung des Eisenbahnministeriums vom 14. November würde für die oben angeführten nichtbevorzugten Bezirke, die unter grosser Futtermittelnot leiden, eine Verteuerung per Waggon von 450-700 Kč, je nach Entfernung der Empfongstation betragen.

Die ungeheuere Not der Landwirtschaft wird durch diese Massnahme des Eisenbahnministerium wesentllich versohärft, da ein Grossteil des Bedarfes, namentlich an Heu und Stroh, erst in den kommenden Wochen von der Landwirtschaft gedeckt wird und würde die Aufrechterhaltung dieser Verfügung besonders die mittlere und kleine Landivirtschatt schwer treffen.

Diese Verfügung brächte auch den Genossenschaften grosse Schwierigkeiten, die die Abschlusse getätigt und nach früheren Frachtsätzen die verschiedenen Futtermittel den Landwirten verkautt, aber noch nicht geliefert haben.

Die Gefertigten fragen daher den Hernn Eisenbahnminister:

Ist der Herr Minister gewillt, die Einschränkung der Frachtermässigungen für verschiedene Futtermittel, verlautbant mit 14. November I. J. in Anbetracht der ungeheuren Notlage der Landwirtchaft ausser Kraft zu setzen und zu verfügen, dass die 40% Frachtermässigung für alle und nach allen Stationen, wie ursprünglich das Eisenbahnministerium festgesetzt hatte, wieder Geltung erlangt?

Prag, am 2. Dezember 1934.

Böhm,

Heller, Gläsel, Halke, Dr. Hodina, Křemeň, Ing. Dr.

Tumlířová, Kočandrle, Haupt, Honzl, Vencl, Pro-

kop, Köhler, Mašata, Platzer, Viereckl, Wagner,

Mrskošová, Zierhut, Windirsch, Dr. Zadina,

Ing. Žilka.

Původní znění ad 2790/III.

Interpellation

des Abgeordneten Franz Heller und Genossen

an den Minister des Innern

betreffs Auslegung der Bestimmungen

uber den Herschutz durch die Gendar-

merle, Bezirks- und Landesbehörden.

In den letzten Jahren mehren sich die Fälle, wo die Organe des öffentlichen Sicherheits-

dienstes historisch überlieferte Sicherheitstmassnahmen der Landwirtschaft bei der Tierhaltung beanständen und die Beanständeten bei der politischen Bezirksbehönde zur Anzeige und zur Bestrafung biringen. Insbesondere ist dies im Bezirke Deutsch-Gabel der Fall.

Da die bäuerliche Bevölkerung dieses Bezirkes zu 80% Rindvieh zum Zuge benützt, verwendet sie bei schwerer zu bändigenden und nervösen Tieren, welche leichter scheuen, sogenannte Kappzäume, um diese Tiere besser in der Gewalt zu haben. Bei diesen Kappzäumen ist der auf den Nasenrücken zu liegen kommende Teil des Zaumes durch einen eisernen Büget ersetzt, welcher auch manchmal aus zwei Teilen besteht, die durch ein Scharnier verbunden sind.

Nach Ansicht der Gendarmerieorgane bedeutet die Verwendung dieser Zäume ein strafbares Vergehen gegen die Tierschutabzstimmungen, ohwohl die Landwirtschaft dieselben nicht entbehren kann, wenn sie will Herr über die Tiere bleiben. Frägt der Beanständete, wie er ohne diese Hilfsmassnahme das Tier bewältigen soll, wird ihm mit Achselzucken geantwortet.

Von staatlichen Organen sollte man verlangen können, dass sie bei einem Verbot und speziell bei diesem Verbot auch die Mittel angeben, wie das Tier auch ohne diese Zwangsmassnahrne zu bewältigen. Wir glauben, dass dies wohl nicht gelingen dürfte, denn die unvernünftige Kreatur ist eben nur durch Gewaltntassnahmen zu bändigen. Sie werden nicht immer argewendet werden müssen, jedoch bei nervösen Tieren, welche zum Scheuen nelgen, ist jede Vorsichtsmassnahme am Platze, um grössere Schäden zu verhliten. Hier hilft kein Achselzucken und infolgedessen ist die Beanständung wegen Verwendung von Kappzäumen beim Rinderbezug ein Nonsens. Ebenso gut müsste man die Kandare oder das Brechgebiss mit Kinnkette bei der gesamten Reiterei, die Nasenringe bei Stieren u. s. w. verbieten, ebenso die Sporen bei allen Kavalieren. Oder erlässt man nur Verbote gegen den kleinen Bauern mit Rinderbezug?

Zur Illustrierung des Vorangeführten geben wir nachstehend einen typischen Fall bekannt:

Der Landwirt Wilhelm Hesche in Hermsdorf Nr. 29, Bezirk Deutsch-Gabel, fuhr am 10. März 1933 mit seinem Ochsengespann Milch in die Molkerei nach Markersdorf bei Deutsch-Gabel. Da das Gespann während des Winters wenig aus dem Stali kam und demzufolge ausgeruht zum Übermut neigt, ausserdem das Gespann bei ungewohnten Strassenlärm, Auto- und Eisenbahnzugsbegegnungen leicht scheuen könnte, venwendete er für das Gespann einen Kappzaum, um möglichst Herr des Gespanns zu bleiben. Hiebei leitete ihn nicht nur der Gedanke an den möglichen wirtschaftlichen Schaden durch Verlust der Fuhre Milch und der Beschädigung des Fuhrwerkes und Gespannes, sondern in der Hauptsache der Gedanke an die mögliche Schädigung oder Tötung von Personen, speziell Kindern und die Beschädigung fremden Eigentums.

Auf der Fahrt wunde er vom Gendarmerieposten Deutsch-Gabel beanständet und mit Erlass des Bezirksamtes Deutsch-Gabel vom 10. November 1933, Zahl: 7587/1933, wegen Uibertretung des § 4 der Kundmachung der Statthalterei für Böhmen vom 31. V. 1902, L. G. Bl. 45, nach § 12 der zitierten Verordnung und nach der Verordnung vom 20. IV. 1854, R. O. Bl. 96, zu 30. - Kč Geldstrafe oder 3 Tagen Arrest verurteilt.

Der binnen 3 Tagen eingebrachte Rekurs am das Landesamt wurde von diesem mit Erlass vom 1. August 1934, Zl: 22-2323 ai 1934 abgewiesen, weil die Benützung eines Eisenbugels, alias Kappzaum, verboten sei.

Ergo wunde der Landwirt wegen seiner Vorsichtsmassnahme, um Schäden oder Unglück zu verhüten, noch bestraft.

Da nun dem Vernehmen nach Aenderungen an den bestehenden Tierschutzbestimmungen vorgenommen werden sollen, stellen die Gefertigten im Interesse und zum Schütze unserer mit Tierhaltung sich befassenden Landwirte dem Herrn Minister nachstehende Fragen und bitten um eheste Beantwortung:

Ist der Herr Minister bereit, jene Bestimmungen des Tierschutzes, welche die Verwendung von Kappzäumen bei Rindern verbieten, im Verordnungswege zu eliminieren?

Ist der Herr Minister bereit, in dieser Verordnung die Zulässigkeit wenigstens von gebrochenen Kappzäumen, welche aus einem zweiteiligen durch Scharnier verbundenen Eisenbügel bestehen, generell aufzusprechen?

Ist der Herr Minister bereit, bis zur Erlassung dieser Verordnung die Bezirksämter und Gendarmerieposten dahingehend zu informieren, dass bei Vorsichtsmassnahmen gegen Tiere, welche dam Menschen an motorischer Kraft um ein Vielfaches überlegen sind, die derzeitigen Bestimmungen über den Tierschutz in liberalster Weise zu handhaben sind?

Ist der Herr Minister bereit, vor Herausgabe eines Gesetzes oder einer Verordnung zur generellen Regelung des Tierschutzes, die Materie auch von praktischen Tierhaltern überprüfen au lassen?

Prag, am 2. Dezember 1934.

Heller,

Viereckl, Gläsel, Halke, Zierhut, Windirsch, Pro-

kop, Stunda, Křemen, Vencl, Zářecký, Jan Tůma,

Honzl, Haupt, Kočandrle, Dr. Zadina, Dr. Hodi-

na, Platzer, Wagner, Mašata, Böhm, Köhler.

Původní znění ad 2790/IV.

Interpelláció

Beadják Hokky Károly országgyűlési képviselő és társai

a pénzügyminiszter úrhoz

a ruszinszkói adóhivatalok sérelmes adóbehajtásai tárgyában.

Miniszter Ur!

A ruszinszkói adóhivatalok az adóvégrehajtások foganatosítása alkalmával olyan tárgyakat, ingóságokat fogtálnak le, amelyek a törvény értelmében mentesek a foglalás alól. Ez az eljárás helytelen és törvénytelen, mert a foglalás alóli mentesség hivatalból veendő figyelembe nem csupán a végrehajtást szenvedő fél felszólalására. A foglalás alóli mentesség, lefoglalhatatlanságot jelent. A foglalás alól mentes tárgyak lefoglalása semmis, érvénytelen, tehát annak alapján árverés nem tartható. A foglalás alóli mentesség nem kifogással, előterjesztéssel érvényesítendő kedvezmény, hanem hivataliból tekintetbe veendő tény körülmény.

A ruszinszkói adóhivatalok tömegesen eszközöltetnek zálogjogi bekebelezéseket adóhátralékok biztosítására. A bekebelezés kérelmezése az adóhivatalok jogi képviselete nélkül történik, holott az ingatlanokra vonatkozó zálogjogi bekebelezéshez a finančni prokuratora és az országos hivatal Jogi képviselőjének énre irányuló kérelmiére van szükség.

Nyilvánvaló tehát az adóhivatalok szabálytalan eljárása mind a két említett esetiben, éppen azért tisztelettel kérem a Pénzügyminiszter Urat:

Hajlandó-e utasítani a ruszinszkói adóhivatalokat arra, hogy a foglalás alól mentes tárgyakat az adóvégrehajtások során ne foglaljanak le,

és hogy a zálogjogi bekábelezéseket jogi képviselet igénybevételével kérelmezzék?

Praha, 1934. december hó.

Hokky,

dr. Törköly, dr. Szüllö, dr. Holota, Prause, Fedor, Eckert, Szentiványi, Stenzl, Nitsch, Krumpe, Dobránsky, Greif, Bobek, dr. Petersilka, dr. Jabloniczky, Fritscher, dr. Luschka, Kunz, Zajíček, Scharnagl, dr. Mayr-Harting, Oehlinger.

Původní znění ad 2790/ V.

Interpelláció

Beadják Hokky Károly országgyűlési képviselő és társai

az iskola- és népmüvelődésügyi Miniszter Úrhoz

a csehszlovákiai magyar középiskolákban

a francia nyelv helyett a német nyelv

kötelező tanításának bevezetése

tárgyában.

Miniszter Ur!

Néhány év óta, - bár a szülők mindenütt élénkéin tiltakoztak ellene, - a selovenszkói és ruszinszkói magyar középiskolákban a német nyelvnek, mint kötelező tantárgynak a bevezetése helyett a francia nyelvet vezették be.

A francia nyelv a diplomácia nyelve, de a gyakorlati élet nyelve az anyanyelv és az államnyelv mellett csak a német lehet. A magyar középiskolát végzett tanulóknak pedig úgyszólván mindennapi kenyere a német nyelv tudása. De ennek megtanulását egyenesen megköveteli az a körülmény, hogy a köztársaságiban csaknem 4 millió embernek az anyanyelve és közvetítő nyelv a köztársaság lakói között, sok esetben főleg a magyar és más nemzetiségű lakosság között.

Jellenmző a német nyelv tanulásának gyakorlati fontosságára az a körülmény is, hogy pl. a ruszinszkói cseh nyelvű középiskolákban a német nyelv tanítása kötelező tantárgyként van bevezetve.

Tisztelettel kérdjük ennek alapján a Miniszter Urat:

Hajlandó-e sürgősen intézkedni az iránt, hogy a köztársaság valamennyi magyar tanításnyelvü középiskolaijaiban ínéig ebben az iskolai évben vezettessék be a francia nyelv helyett a német nyelv kötelező tanítása és pedig ugy, hogy a német nyelv tanításának első évfolyamában azonnal indíttassék meg ennek tanítása, a többi osztályokban pedig fokozatosan előkészíttessék a német nyelv utja, hogy a jövő tanévtől kezdve a többi osztályokban is kötelező tantárgyként taníttathassék?

Praha, 1934. december hó.

Hokky,

Oehlinger, Bobek, dr. Holota, dr. Mayr-Harting,

Scharnagl, Zajiček, Fritscher, dr. Petersilka, Kunz,

Krampe, Nitsch, dr. Törköly, Fedor, dr. Szüllö,

Greif, dr. Jabloniczky, dr. Luschka, Prause,

Stenzl, Eckert, Dobránsky, Szentiványi.

Původní znění ad 2790/Vl.

Interpelláció

Beadják Szüllö Géza dr. nemzetgyűlési képviselő és társai

a Pénzügyminiszter Úrhoz,

a bratislava-poszonyi városi adóigazgatóság által a kulturális, társadalmi és testedző egyesületekhez intézett zaklató jellegű felhivás tárgyában.

Miniszter Ur!

A bratislava-pozsonyi városi adóigazgatóság a f. év november havában a kővetkező felhivást intézte valamennyi pozsonyi kulturális, társadalmi és sportegyesülethez:

»Berná správa Bratislava mesto. Číslo 39. 000/ vúp. 1934. V Bratislave, dňa 16. XI. 1934. Pán .........ako predseda, Bratislava.

K vôli posúdeniu právneho postavenia Vášho spolku s hľadiska priamych daní zveme Vás, aby ste do 15 dní po doručení tejto výzvy sem predložili:

1. jednací poriadok a stanovy platné v r. 1927 až 1933,

2. schválené účtované uzávierky za r. 1927 až 1933,

3. zápisnice valných shromaždení alebo iného orgánu o schválení účtovaných uzávierok za r. 1927 až 1933,

4. soznam členov Vášho výboru a revízorov s udaním ich hlavného zamestnania, bydlišťa a ich funkcie vo výbore,

5. ciferný prehľad, sostavený podľa jednotlivých ročníkov o tom, že z akých príjmov (udať príjmové pramene) pozostával Váš hrubý príjem za r. 1927 až 1933,

6. vyjadrenie o tom, že ktorý orgán sostavuje a schvaľuje účtované uzávierky a rozpočet,

7. prehlásenie, jakú činnosť ste prevádzali v uvedených rokoch.

Ak nevyhoviete tejto výzve včas a dostatočne, bude pánu predsedovi spolku uložená poriadková pokuta per 500 Kč, slovom: päťsto korún (§ 201 zák. č. 76/1927 Sb. z. a n. ).

Proti tejto výzve niet odvolania.

Prednosta úradu

vládny radca:

Novotný v. r. «

fiz a felhivás elsősorban azért kifogásolható, mert törvénynek vagy rendeletnek emlitése nélkül csupán azzal a homályos megokolással, hogy

»egyesülete jogi helyzetének az egyenes adók szempontjából való megitélése végett« ró olyan bejelentési kötelezettséget az illető egyesületek elnökeire, amely kötelezettség teljesítése a pénzügyi hatóság részéről súlyos természetű beavatkozást jelent az egyesületek belső életébe. Az egyesületési jognak és szabadságnak ez már magában véve is flagráns sérelme. Ha ez a gyakorlat állandósulna, akkor a pénzügyi hatóságoknak már amugyis túltengö hatalma végül diktatórikussá válnék, ami ellen a demokrácia veszélyeztetett érdekei védelmében is tiltakoznunk kell.

Bizonyára jellemző, hogy mig az adatok bekivánását az adóigazgatóság nem tudja törvényes rendelkezéssel megokolni, az esetleges mulasztás megtorlására gyorsan talál paragrafusokkal körülbástyázott szankciót, ami joggal kelti azt a látszatot, hogy ez a szankció a lényeg és nem a felhivás egyéb tartalma.

Másodsorban kifogásolnunk kell a kivánt adatok bejelentésére megszabott 15 napos határidőt. Ez a határidő ugyanis túl rövid ahhoz, hogy alatta a kivánt adatokat pontosan összeállithassák. Ennek pedig súlyos a következménye, mert a felhivás megfenyegeti az egyesületek elnökeit, hogy ha nem tesznek eleget a felhívásnak 15 nap alatt és nem kielégitő választ adnak, akkor 500. - koronás rendbirsággal fogják őket sújtani. Ez pedig valóban drákói büntetés és teljesen érthetetlen, hogy hatóságilag jóváhagyott alapszabályok szerint müködö egyesületekre a pénzügyi hatóság ily brutális módon támad reá, holott ezeknek az egyesületeknek minden lépését módja van a rendörségnek enenörizni és ezzel az ellenőrző jogával kimeritöen é1 is. Ez a felhivás is bizonyitéka annak, hogy az itteni pénzügyi hatóságok elvakulva omnipotenciájuktól, már nem riadnak vissza semmilyen fenyegetéstől, amivel azonban végeredményben közvetlenül a pénzügyi kormányzatnak, közvetve pedig az államhatalomnak ártanak, mert az ilyen rendőri jellegű brüszk felhivás csak nyugtalaaságot és elégedetlenséget kelt szélesebb rétegekben.

A tömegesen kibocsátott felhivás végül tévesen magyarázza és alkalmazza az 1920 évi 76 számú törvénynek 68 szakaszát, melynek alapján különös kereseti adó róható ki a nyilvános számadásra kötelezett vattaiatokra. Ilyen vállalatoknak ugyanis semmiképpen sem tekinthetők a kulturális, társadalmi és sportegyesületek, mint az kitűnik hatóságilag jóváhagyott alapszabályaikból és állandóan ellenönzött működésükből, amit azonban a pozsonyi adóigazgatóság ugylátszik nem vesz figyelembe. Ennek következtében ennek a felhivásnak az a jellege, mintha zaklatni akarná az amugyis sok nehézséggel küzdő, különösen magyar és német egyesületeket és mintha meg akarná bénitani ezeknek közérdekű működését.

Minthogy nyilvánvalóan az a veszedelem fenyeget, hogy a pozsonyi felhivás mintájára majd országszerte hasonló felhivásokkal fogják zaklatni a különböző egyesületeket, szükségesnek látjuk annak megelőzését, hogy az a felhívás precedenssé váljék és tiszta helyzetet akarunk teremteni.

Ezért kérdezzük Pénzügyminiszter Urat:

1. hajlandó-e azonnal intézkedni, hogy a bratislava-pozsonyi adóigazgatóság haladéktalanul visszavonja sérelmes felhivását.

2. hajlandó-e felvilágosítást adni ennek a felhivásnak törvényes alapjáról és hajlandó-e a bejelentési kötelezettség teljesitésére oly határidőt kiszabatni, mely lehetővé teszi, hogy az illető egyesületek pontosan megfelelhessenek a felhívásnak és hajlandó-e aziránt is intézkedni, hogy ezzel a felhivással kapcsolatban ne énje az egyesületeket a közismert adóügyi vexaturák hosszai folyamata.

3. Végül hajlandó-e aziránt intézkedni, hogy alárendelt hivatalai a jövőben ki ne bocsássanak ilyen zaklatás-jellegü felhivásokat és figyelemmel legyenek azokra a magasabb szellemi és erkölcsi érdekekre, amelyek szolgálatában a kulturális, társadalmi és sportegyesületek állanak.

Praha, 1934. december hó.

Dr. Szüllö,

Nitsch, Bobek, dr. Törköly, dr. Holota, Fritscher, dr. Petersilka, Krumpe, dr. Jabloniczky, Schanagl, Oehlinger, Fedor, Greif, dr. Mayr-Harting, Kunz, Zajiček, dr. Luschka, Prause, Eckert, Stenzl, Szentiványl, Dobránsky, Hokky.

Původní znění ad 2790/VII.

Interpelláció

Beadják Szüllö Géza dr. nemzetgyűlési képviselő és társai

a belügyminiszter Úrhoz

a Homonnán a magyar kisebbség sérelmére kiadott és terjesztett plakátok tárgyában.

Belügyminiszter Url

1934. jun. 29-i keltezéssel a szlovenszkói Homonna községben az alábbi szöveggel szlovák nyelvű plakátot függesztettek ki és terjesztettek Homonna utcáin és közterein:

»Polgárok!

Már tizenhatodik éve élvezzük önállóságunkat a fölszabaditott hazában. Ennek dacára még ma is akadnak nálunk emberek, akik ott szeretnének bennünket látni, ahoj húsz év előtt voltunk. Minden áron arra törekszenek, hogy saját politikai és nekünk ellenséges céljaik részére nem csak a lojális polgárokat, hanem a tiszta szlovák lakosságot is megnyerjék a mi kis városunkban.

Ezen törekvéseikben támogatják őket egyes polgártársaink, akik provokatív magyarkodásukkal az utcán, a kávéházaikban és általában az egész nyilvános életben egyenesen sértegetnek bennünket.

Nos, ezt tovább nem fogjuk tűrni! Ezért elsősorban hozzátok fordulunk, polgárok. Ne hagyjátok magatokat ígéretekkel félrevezetni, hanem maradjatok hűeknek a mi hazánkhoz!

Szlovákok, mindenki tartson együtt az öveivel!

Ne vásároljunk olyanoktól, akik előtt a szlovák nyelv és kultúra idegen, akik a magyar nyelvért lelkesednek, ne kérjünk jogi tanácsot olyan ügyvédektől, akik csak a bíróság előtt tudnak szlovákul, ne gyógyittassátok magatokat olyan orvosokkal, akik előtt ellenszenves a Ti nyelvetek.

Aki előtt a szlovák nyelv csak konyhanyelv és parasztok számára való, az ne vágyakozzék a szlovákok fillérei után sem.

Aki egy tiszta szlovák területen nyilvánosan szimpatizál a magyarokkal, az a mi nyilt ellenségünk és annak adjuk tudtára a mi ellenszenvünket.

Az engedékenységből elég volt.

Aki nincs velünk, az a mi ellenségünk!

A bojkot, amelyet ezúttal közhírré teszünk, nem vonatkozik a született magyarokra, akik lojális állampolgárok.

Végiül még figyelmeztető szavunkat felemeljük, hogy a jövőben figyelni fogunk minden provokatív magyarosító megnyilvánulásra és ilyen esetekben a legenergikusabban fogunk fellépni.

Minden akadályt le kell győzni, ami akadályozza a szlovák nyelv előretörését,

bármibe is kerüljön ez!

Harcra fel szlovákok - a mi szlovák nyelvünkért!!

Hormonna, 1934. jun. 29.

Nemzeti és kulturális egyesületek Homannán. «

Nem első eset különösen Keletszlovenszkón, hogy külonféle nacionalista szervezetek és egyesületek magyarellnes akciókra és nyilatkozatokra ragadtatják magukat. Ezeknek az akcióknak nyilvánvalóan az a céljuk, hogy megfélemlítsék a magyar lakosságot, megsüntessék a magyar szó hasznalatát, lehetetlenné tegyék a magyar kultúra ápolását.

A magyar kisebbségnek nincs és nem is lehet kifogása a csehszlovák nacionalista egyesületek nemzeti munkaija ellen mindaddig, amíg az nem irányul a magyarság ellen. Az ilyen brutális támadások és akciók ellen azonban tiltakoznia kell, mert azok nemcsak az emberi jogokat sértik, de Sértik azokat a nemzetközi megállapodásokat és törvényes rendelkezéseket is, amelyek a kisebbségek kulturális és nyelvi jogainak védelmét célozzák.

A St. Germain en Laye-ben kötött nemzetközi szerződés első fejezetének 7. cikke világosan kimondja: »Egyetlen csehszlovák állampolgár sem korlátozható bármely nyelv szabad használatában, a magán vagy üzleti forgalomban, a vallási életben, a sajtó utján történő bármilyen közzététel terén, vagy a nyilvános gyűléseken. «

Csehszlovákia kötelezte magát ezen szerződés 1. fejezetének 1. cikkében, hogy »semminemü törvény, rendelet, vagy hivatalos intézkedés ezekkel az intézkedésekkel nem lesz ellentmondásban vagy ellentétben s hogy ezekkel szemben semmiféle törvény, rendelet vagy hivatalos intézkedés nem lesz hatályos. «

A csehszlovák alkotmánytörvény 6. fejezetének 128. §-a 3. bekezdése igy szól: »A csehszlovák köztársaság állampolgárai a kereskedelmi és magán érintkezésben, a vallást érintő ügyekben, a sajtóban vagy nyilvános népgyüléseken az általános törvények keretén belül bármiféle nyelvet használhatnak. «

A köztársaság politikai és közéleti reprezentánsai a küllőidnek szóló nyilatkozataikban és nyomtatványaikban rózsás színekkel festik a kisebbségek helyzetétl. Igy a külügyminiszter úr léptennyamon hangoztatja, hogy Csehszlovákiában a kisebbségeknek több joguk van, mint amennyi őket megilletné és dr. Jan Auerhan: Jazykové menšiny v Evropě c. külföldnek szóló müvében (megjelent 1924-ben Prágában) azt állitja az 5. fejezetben, hogy »azon termeteken, ahol kisebbségek élnek ha nem is érik el a 20%-ot szabadon használhatják az egynyelvű feliratokat és valóságban ilyeneket ki is függesztenek. «

Kénytelenek vagyunk tehát felhívni a Miniszter Úr figyelmét arra, hogy ez az eset is ellentmond és cáfolata annak, amit a felelős államférfiak a külföldön hirdetnek, mert nyilvánvaló, hogy csehszlovák nacionalista egyesületek, - amelyek működését nagyobbrészt közpénzekkel támogatják és amelyeknek tagjai és vezetői többnyire hivatalos személyek -, terorisztikus módon lépnek fel azok ellen, akik a magánéletben magyar nyelvet használnak, magyar könyveket, lapokat olvasnak, magyar istentiszteletekre járnak, magyar műkedvelő és népi előadásokat látogatnak. Ilyenekre számtalan konkrét példát tudunk felhozni. A Homonnán közzétett plakát azok ellen irányult, akik magyarul beszélnek, a magyar kultúrában nevelkedtek fel és azt ma sem tagadják meg. Ez a fenyegetés elsősorban Hornomra keresztény és zsidó polgárságának szól.

Ebben a községben kétségtelenül van ma magyar nyelvű kisebbség, mert ha nem volna, akkor nem tettek volna közzé ezt a felhívást - amely fenyegetéseikkel és terrorral akarná elnémitanr a magyarokat. Eltekintve attól, hogy a nyelvi szabadság mindenkinek legelemibb joga, ezt a szabad nyelvhasználatot az idézett alaptörvények Csehszlovákiáiban mindenki számára biztositják.

Ezek a nacionalista egyesületek tehát a magyar nyelvi kisebbséggel szemben nyitván jogsérelmet követtek el és a hatóságoknak kötelessé-

gük lett volna megtiltani a plakátok kifüggesztését.

A felhívás egész szövegéből megállapítható, hogy Homonnán meg akarják akadályozni még a magánéletben is a magyar nyelv használatát és azok ellen, akik a felhívásnak nem engedelmeskednek, társadalmi és gazdasági bojkottot hirdetnek és öket a hatóságok előtt való denunciálással fenyegetik meg.

Kérdezzük Miniszter Urat, hogy

1. van-e tudomása Miniszter Urnak arról, hogy Homonnán és Keletszlovenszkó más városaiban (Eperjes, Nagymihály stb. ) csehszlovák kulturális és társadalmi szervezetek terrorisztikus módszerekkel lépnek fel a magyar nyelvi kisebbség ellen, ami ellenkezik a békeszerződés és az alkotmánytörvény rendelkezéseivel?

2. Hajlandó-e utasitást adni a közigazgatási hatóságoknak, hogy a jövőben az ilyen kilengéseket akadályozzák meg és biztositsák a magyar nyelvi kisebbségek nyelvi szabadságát még olyan helyeken is, ahol a magyar nemzetiségű lakosság nem éri el a 20%-ot, mivel ezt az alaptörvények garantálják a nyelvi kisebbségeknek?

3. Hajlandó-e az igazságügyi miniszter úrral egyetértésben intézkedni, hogy az ilyen lázitó akciók szervezői ellen a köztársaság védelméről szóló 1923/50 sz. törvény 14. §-ának 2. pontja értelmében a lakosság egy része elleni ellenséges cselekedetre való felbujtásért eljárás indittassék?

Praha, 1934. december hó.

Dr. Szüllö,

dr. Jabloniczky, dr. Törköly, dr. Mayr-Harting, Scharnagl, dr. Petersilka, dr. Holota, Fedor, Zajíček, Hokky, Krumpe, dr. Luschka, Fritscher, Dobránsky, Oehlinger, Böbék, Greif, Nitsch, Stenzl, Kunz, Prause, Szentiványi, Eckert.

Původní znění ad 2790/VIII.

Interpelláció

Beadják Szüllö Géza dr. nemzetgyűlési képviselő és társai

az összkormányhoz

a Szlovenszkón és Ruszinszkón lévő római katolikus egyházi vagyon felett sérelmesen gyakorolt kormányfelügyelet megszüntetése tárgyában.

Miniszterelnök Ur!

1931 március havában interpellációt nyújtottunk be a szlovenszkói és ruszinszkói róm. kat.

egyházi vagyon használata felett gyakorolt kormányfelügyelet tárgyában (1017. XII. ny. sz. ) Ebben az interpellációnkban követeltük az 1930 január hó 30-án 45. 168/29 sz. alatt kiadott belügyminiszteri rendelet visszavonását, amely rendelet utasitja a telekkönyvi hatóságokat, hogy a róm. kat. egyházi vagyon elidegenítésére vagy megterhélésére vonatkozó bejegyzéseket csak a kormány jóváhagyása esetében eszközöljék. Hivatkoztunk arra, hogy kormányrendeletet csakis a meglévő törvények keretében és azok végrehajtására lehet kiadni és a fenti kérdésben a rendeletet alátámasztó törvény a volt magyar területen nem létezik, mert a magyar király fökegyuri joga nem államjog, hanem személyes jog volt.

Ez a jog ma Csehszlovákiához tartozó területeken megszűnt és azt a csehszlovák kormány mint az uralkodói jogok jogutódja csak a róm. kat. egyház kifejezett beleegyezésével gyakorolhatná. Ezt pedig eddig meg nem szerezte. Sérelmes a rendelet másrészt azért, mert megsértve a demokratikus egyenlőség elvét a katolikus egyházat teljesen megokolatlanul olyan korlátozásoknak veti alá, aminőket a többi felekezetre nem alkalmaz.

Miniszterelnök Ur a kormány nevében 1934 április 23-án adott válaszában visszautasitja kifogásainkat és kijelenti, hogy a kérdéses rendelet & katolikus egyház szempontjából is előnyös, mert rendet teremt a vagyoni viszonyokban. Teljesen elutasitja jogi érveinket és azt állitja, hogy a katolikus egyházi vagyon jogállása csakis az államjog szerint igazodhat.

Mi ezt a választ tudomásul nem vehetjük, mert a kormány felfogása a katolikus egyházi birtokok ügyében lényegesen sérti az egyház érdekeit, a jogi helyzet teljes félreismerésén alapul és a jogszabályokból helytelenül és erőszakosan levont következtetések révén jött létre.

A katolikus egyház ugyanis a gyakorlatban az egyházi vagyon szerzése, kezelése és elidegenítése tekintetében elismeri az illető állam vagyonjogi törvényeit. A kérdéses belügyminiszteri rendelet pedig sérelmes lmodon ezeken az egyház által elismert állami törvényeken túlmenő és a többi jogalanyra nem vonatkozó, vagyis az általánosan megadott rendelkezési szabadságot korlátozó módon avatkozik be a katolikus egyházi vagyon kérdéseibe. Az állam továbbá elismerve a róm. kat. egyház jogi személyiségét ezzel együtt elismerte a Codex Juris Canonici alkalmazását a köztársaság területén a katolikus egyház belső életében amivel ellentétben áll a belügyminiszter rendelete, mely végül ezért és sérelmes, mert a. csehszlovák állam vagy kormány az elismert egyházakkal szemben elfoglalt naritásos álláspontia következtében a íökegyuraságot sohasem vindikálhatja magának.

Miniszterelnök Ur jogi érvelése tehát meg nem áll, mert az említett belügyminiszteri rendelet nem alapulhat az államjogon, de nem vezethető le az egyháztól nyert elismerésből sem. Mindezt a következőkkel bizonyitjuk: