Dovolávajíce se hořejích vývodů, táeme se pana ministra financí, je-li ochoten doplniti jetě svou odpověď na interpelaci, a to v tom smyslu, aby byla oznámena jména provinilých bankovních firem, výe kod, kterou způsobily a výe pokut, které jim byly uloeny?
V Praze dne 4. dubna 1933.
Windirsch,
Oeblinger, Böhm, Zajiček, Viereckl, Bobek, Greif, Gläsel, Fritscher, Halke, Zierhut, Krumpe, dr. Hodina, dr. Petersilka, dr. Mayr-Harting, Scharnagl, dr. Luschka, Kunz, Wagner, Heller, Platzer.
2211/XIII (překlad).
Interpelace
poslance Wlndirsche a druhů vládě
o dodávce ita k provedení chlebové akce pro nezaměstnané.
V severočeských okresech jest na skladě veliké mnoství ita z loňské sklizně, po něm přes dobrou jakost a nií ceny jest jen velmi nepatrná poptávka. ito bylo by mono prodati ve spojení s prováděním chlebově akce pro nezaměstnané. Zvlá velké mnoství ita jest na skladě v okrese frýdlantském a libereckém. V obou okresech jest ji delí dobu velký počet nezaměstnaných, kteří byli také dobrými odběrateli zemědělských výrobků, dokud vydělávali v průmyslu. Od té doby, co průmysl téměř úplně zastavil práci, nemohou nezaměstnaní kupovati a domácí zemědělci nemohli ji své výrobky prodati, co se pak projevilo v náhlém poklesu cen dobytka, mléka, mlékárenských výrobků a zvlátě másla. Proti zmenení vech příjmů, k němu tím dolo v zemědělství, stojí vak zvýené poadavky vůči jednotlivým zemědělským podnikům nejen státu, nýbr i obcí, které nyní v zájmu nezaměstnaných mají plniti povinnosti dosud neznámé. Téměř v kadé obci frýdlantského a libereckého okresu jsou průmyslové podniky, které zastavily práci, nebo které pracují velmi omezeně. K peněním poadavkům vznáeným na obec musí nyní zemědělci přispívati vyí měrou a mělo by se tedy k nim přihlíeti při dodávce ita na chlebovou akci pro nezaměstnané, aby takto odbyli zásoby ita a docílili příjmů. Bohuel tato oprávněná naděje nebyla splněna, nebo frýdlantský a liberecký okresní úřad vyhlásily, e se ito potřebné na chlebovou akci pro nezaměstnané má přivézti z jiných krajů.
Vláda podle výsledků soupisu ita sama mohla seznati mnoství ita, které jest na skladě v obou uvedených okresech a také, aby vypomohla zemědělcům, sama mohla zjistiti mnoství ita potřebné na chlebovou akci v okresech. To se vak nestalo.
Táeme se tedy vlády:
1. Je-li ochotna pouíti k úhradě spotřeby ita pro chlebovou akci zásob ita uskladněných v okrese frýdlantském a libereckém a
2. proč se tak nestalo ihned,
3. které úřady byly pověřeny dodávkou ita,
4. za jakou cenu bylo ito dodáno? V Praze dne 4. dubna 193. 3.
Windirsch,
dr. Mayr-Harting, Böhm, dr. Luschka, Gläsel, Halke, Zierhut, Scharnagl, dr. Hodina, Viereckl, Platzer, Oehlinger, Bobek, Greif, Krumpe, Heller, dr. Petersilka, Zajíček, Fritscher, Kunz, Wagner.
Původní znění ad 2211/III.
Interpellation
des Abg. Hugo Simm und Genossen an den Minister für Eisenbahnen
in Angelegenheit der Bewilligung zur
Sonntagsrückfahrkartenausgabe für die
Station Reichenau bei Gablonz a. N.
Die Station Reichenau bei Gablonz a. N. steht nicht im Genuss des Vorteiles, Sonntagsrückfahrkarten ausgeben zu können. Aus reisenden Kreisen sind diesbezüglich wiederholt Beschwerden laut geworden, was um so mehr begreiflich erscheint, als durch den angezogenen Mangel eine schwere Schädigung entsteht. Das Reisepublikum, das die Station Reichenau bei Gablnnz benützt, ist Publikum aus dem Bezirke Gablonz a. N., vorzüglich der Stadt Gablonz a. N. selbst. Die Station ist seit ihrem Bestände als eine Station der Stadt Gablonz a. N. in Geltung, sicher für alle Reisenden, welche von hier aus die Fahrt auf der Strecke Reichenau bei GablonzReichenberg bezw. über Liebenau, Sichrov, Turnau u. s. w. ausüben.
Die Einführung des Vorteiles der Ausgabe van Sonntagsrückfahrkarten gebührt deshalb aus reinen Sachgründen auch der Station Reichenau bei Gablonz a. N.
Der Interpellant glaubt versichert sein zu können, dass der Herr Minister verfügen wird, dass dem Verlangen nach Einführung von Sonntagsrückfahrkarten bei der genannten Station Rechnung getragen wird. Er fragt, ob der Herr Minister hiezu bereit ist und in welcher Zeit die Neueinführung in Wirksamkeit tritt?
Prag, am 28. März 1933.
Simm,
Knirsch, Ing. Jung, Dr. Schollich, Ing. Kallina,
Scharnagl, Dr. Petersilka, Oehlinger, Dr. Hassold,
Dr. Hanreich, Geyer, Kasper, Köhler, Horpynka,
Dr. Keibl, Matzner, Krampe, Greif, Kunz,
Fritscher, Bobek, Dr. Luschka.
Původní znění ad 2211/IV.
Interpellation
der Abgeordneten Ing. Rudolf Jung, Hugo Staun, Josef Geyer und Genossen
an die Gesamtregierung
wegen Aufhebung der Regierungsverordnung über den Zahlungsverkehr mit Deutschland über die Sammelkonti bei den 6 Monopolbanken.
Durch die in der Vorwoche erfolgte Anordnung, dass alle Zahlungen nach dem Deutschen Reiche auf ein inländisches Sammelkonto zu erfolgen haben, sind neue ungeheuere Gefahren für unseren Export heraufbeschworen worden. Dieser Schritt wurde von der Nationalbank ohne vorherige Fühlungsnahme mit den kompetenten inländischen Wirtschaftskreisen vorgenommen und will die Regierung Deutschlands durch diese Massnahme veranlassen mehr von uns zu beziehen.
Das Deutsche Reich ist zur Zeit unser grösster ausländischer Abnehmer und erfolgten die Zahlungen, wenn auch teilweise durch die deutsche Devisenbewirtschaftung etwas behindert, doch noch immer regelmässig.
Die ganze Tragweite des Beschlusses der Nationalbank geht daraus deutlich hervor, dass Deutschland um ein Drittel mehr von uns bezieht als alle Staaten der Kleinen Entente und Polen zusammengenommen. Ungefähr 16% unserer gesamten Ausfuhr gehen nach Deutschland und ist
dieses heute für viele Industrien so z. B. die Gablonzer, von ausschlaggebender Bedeutung. Es entspricht den Tatsachen, dass wir aus Deutschland 24% unserer gesamten Einfuhr beziehen, jedoch führen wir von dort grösstenteils Waren ein, die für unsere Industrie unentbehrlich sind und die wir nirgends in solcher Güte zu einem so niedrigen Preise kaufen können. Es ist deshalb äusserst bedenklich einseitige Massnahmen zu ergreifen, die notwendigerweise zu Repressalien führen müssen.
Durch die Lahmlegung des gesamten Zahlungsverkehres mit Deutschland entstehen deshalb neue Gefahren für unseren Export, der in den letzten Jahren ohnedies mit den grössten Schwierigkeiten auf fast allen ausländischen Märkten zu kämpfen hatte. Es besteht die grosse Gefahr, dass Deutschland die Einfuhr aus der Tschechoslowakei kontingentiert oder zumindestens stark einschränkt, wozu ja die Devisenwirtschaft ohne weiteres die nötige Handhabe bietet.
Sollte das Geschäft aber auf diese Art eine Erschwerung erfahren, müsste die Zahl der Arbeitslosen weiter steigen und sich diese Massnahme auf unser gesamtes Wirtschaftsleben auf das Ungünstigste auswirken.
Die Interpellanten richten deshalb an die Gesamtregierung in letzter Stunde folgende Fragen:
1. Ist die Regierung bereit auf die kompetenten Stellen einzuwirken, dass der Zahlungsverkehr mit dem benachbarten Deutschen Reiche raschest wieder in normale Bahnen gelenkt wird?
2. Ist die Regierung bereut darauf hinzuarbeiten, dass die seit langen projektierten nuen Wirtschaftsverhandlungen mit Deutschland raschest eröffnet werden?
3. Ist die Regierung bereit dem Hause in der kürzesten Frist einen Bericht vorzulegen, welche Schritte zur Hebung des schwer kämpfenden Exportes unternommen wurden?
4. Ist die Regierung bereit bei derartigen einschneidenden Massnahmen, welche den Handel, welcher ohnedies darniederliegt, vorher die Ansichten der kompetenten Industrieführer einzuholen?
Prag, den 27. März 1933.
Ing. Jung, Simm, Geyer,
Dr. Schollich, Dr. Hanreich, Dr. Keibl, Köhler, Knirsch, Dr. Hassold, Horpynka, Ing. Kallina, Matzner, Kasper, Oehlinger, Dr. Mayr-Harting, Zajiček, Dr. Luschka, Fritscher, Scharnagl, Bobek, Greif, Krampe, Dr. Petersilka, Kunz.
Původni znění ad 221 l/V.
Interpellation
des Abgeordneten Dr. E. Schollich und Genossen
an den Justizminister,
betreffend die Beschlagnahme der »Deutschen Post«.
Die Folge 52 vom 2. März 1933 der in Troppau erscheinenden »Deutschen Post« verfiel wegen einiger Stellen des Leitartikels der Beschlagnahme durch die Staatsanwaltschaft.
Schon der Tittel »Ungarn und der Vasallenpakt« erregte das Missfallen des Staatsanwaltes und blieb nur das Wort »Ungarn und der« stehen, während das Wort »Vasallenpakt« unterdrückt wurde.
Weiters wurde beschlagnahmt:
»eine gerechte« in dem Satze: »und dass dieser Kampf gegen eine gerechte Abänderung der Friedensdiktate, obgleich heute bereits auf breiter europäischer Grundlage geführt, sich auch jetzt noch in erster Reihe gegen Budapest richtet«
Weiters:
»durch die Hartnäckigkeit und die Unvernunft Frankreichs und seiner Vasallenstaaten zum gemeinsamen Kampf für die Revision der Verträge gezwungen sind, «.....»des sobmähli-
chen Rückfalls in die Siegerdenkart von 1919« ..... »den Herausforderungen, die aus den
feindlichen Lagern«.....»dass die Umorgani-
sierung der kleinen Entente gerade eine Sabotage der Veständigungsbestrebungen in Mitteleuropa gleichkomme. «
Wenn man diese Worte, bezw. Sätze im Zusammenhange liesst, ersieht man in aller Klarheit, dass die Beschlagnahme ganz willkürlich, wahrscheinlich aus einer schlechten Laune des betreffenden Beamten heraus erfolgt ist. Es macht auch den Eindruck, dass vielleicht von oben her eine Weisung an die unterstellten Zensurstellen erging, dahingehend, aus der öffentlichen Erörterung der auswärtigen Politik, sofern Frankreich und die Kleine Entente in Frage kommen, jegliche Anspielung auf Vasallentum auszuschalten. Dies scheint der Hauptgrund der Beschlagnahme zu sein und da man sich schon dazu entschlossen hatte, so liess man gleich noch einige andere peinliche oder unbequeme Stellen mitverschwinden. So ist beispielsweise sogar die ganz allgemeine Wendung vom »schmählichen Rückfall in die Siegerdenkart von 1919 »beschlagnahmt worden, obgleich ausdrücklich durch den nachfolgenden Satz die unmittelbare Beziehung mit Oesterreich hergestellt und die Tschechoslowakei nicht einmal angedeutet wird.
Es ist ganz unverkennbar, dass an den leitenden Stellen eine begreifliche und weitgehende
Nervosität herrscht und daher auch entsprechende Weisungen an die untergeordneten Behörden und Aemter ergehen. Die Empfindlichkeit der verantwortlichen Stellen in den Fragen der auswärtigen Politik wird immer stärker, namentlich wenn das Verhältnis der Tschechoslowakei zu Frankreich in Frage kommt. Es darf nicht mehr ausgesprochen werden, dass die Tschechoslowakei sich in einem gewissen Afohängigkeitsverhältnis zu diesem Staate befindet, obwohl dies aus den verschiedenen Handlungen selbst ja klar ersichtlich wird und von den Staatsmännern unumwunden zugegeben wird.
Die Verschärfung der Beschlagnalimepraxis ist das Ergebnis dieser Nervosität. Durch die Unterdrückung des freien Wortes, der Kritik, aber wind auch die Bevölkerung von dieser Nervosität ergriffen und der Boden für die wildesten Gerüchte geschaffen. Gewissenhafte Demokraten sollten sich vor einer schonungslosen Kritik nicht fürchten. Die heutige Praxis zeigt uns leider tagtäglich, dass die Tschechoslowakei noch weit davon entfernt ist, als ein »Hort wahrer Demokratie« angesprochen zu werden, wie dies durch verschiedene Staatsmänner so gern geschieht.
Die Gefertigten fragen daher den Herrn Justizminister, ob er endlich bereit ist, Weisungen an die unterstellten Zensurbehörden ergehen zu lassen, dass die Aufsicht über die Presse in Hinkunft nach liberaleren Gesichtspunkten zu erfolgen hat und dass so kindische und unvernünftige Beschlagnahmen, wie die erwähnte, zu unterlassen sind?
Prag, am 15. März 1933.
Dr. Schollich,
Matzner, Ing. Kallina, Dr. Hassold, Dr. Keibl, Horpynka, Dr. Hanreich, Krumpe, Geyer, Simm, Bobek, Kunz, Zajíček, Dr. Luschka, Dr. Mayr-Harting, Scharnagl, Oehlinger, Greif, Köhler, Kasper, Knirsch, lag. Jung.
Původní znění ad 2211/VI.
Interpelláció
az Összkonnányhoz
a censura sérelmes gyakorlása, a Prágai
Magyar Hírlap gyakori elkobzása és a
kormány nyelvü lapalapitási tervei
ügyében.
Benyujtják: Szüllö Géza dr. nemzetgyü-lési képviselő és társal.
A csehszlovák alkotmány elvben intézményesen biztosítja a szólásszabadság, a sajlószabad-
ság demokratikus intézményeit. Maga az állam legfelsőbb tényezője, a köztársasági elnök ur, számtalan esetben kifejtette, hogy a nézetek szabad megnyilvánulása és a vitatkozás szabadsága a demokrácia legfőbb biztosítéka. A köztársaság hadügyminisztere a legutóbb azt jelentette ki, hogy a köztársaság hadereje arra való, hogy a demokrácia intézményét védelmezze meg, mert a csehszlovák respublika Középeurápában első sorban védbástyája a demokráciának.
Ezzel szemben az abszolutizmusnak az a lényege, hogy nem engedi meg a lelkek szabad megnyilvánulásai, nem engedi meg a véleményeknek a közélet terén való harcát, ezért minden olyan gondolatot, amely ellentétben áll a kormányzati akarattal, az államhatalom kényszerítő eszközeivel elnyom, - a gondolatoknak a sajtó utjain a köztudatba való juttatását pedig a cenzúra által lehetetlenné teszi.
Amely államban ilyen, a lelkeket elnyomó irány lesz a döntő, ott demokráciáról beszélni nem lehet.
Ebből az következik, hogy azoknak, akik a köztársaságiban demokráciát akarnak, el kell vetniök a cenzúrát, mert a köztársaság alapja a demokrácia lévén, - aki ez ellen cselekszik, az destruálja magát a köztársaságot.
Nem tételezem fel azt, hogy akár az összkormánynak, akár a kormány valamelyik tagjának ez lenne a célja, ezért rá akarom terelni a kormány figyelmét arra, hogy ujabban a censura az elvi demokrácia nagy hátrányára a magyarság megnyilvánulásaival szemben minő erőszakossággal működik.
Amíg az osztrák-magyar monarchia fenállott, benne a cseh bürokrácia mindig mintaszerű volt. Feltételezem, hogy a kormányzat most is ebben a szellemben akarja ezt a bürokráciát fentartani. A jo bürokráciának az a lényege, hogy pártatlan, megfizethetetlen, a viszonyokat számbavevö és bölcs legyen. A bürokrácia és a politikai működés abban különbözik az igazságszolgáltatást munkától, hogy a közigazgatási bürokrácia nem a paragrafusokat alkalmazza az adott jogesetekre, de a politikai bölcsesség által vezettetve a lényeg igazságát alkarja érvényre juttatni és a »társadalmi alakzatokat akarja szabályoznia.
A csehszlovák respublikának belső érdeke, hogy az államhatalom ne uralkodjék önkényesen egyes fajok felett és ne tirannizálja azokat, de egyforma igazságossággal kormányozza az állampolgárok összességét faji és felekezeti különbség nélkül; mert csak igy érezheti minden nemzetisége a respublikának azt, hogy az állam nem tőle független intézmény, de az övé is. Ha ez másként lenne, kakor az egyenlőség érzete nem lenne meg, -egyenlőség érzete nélkül pedig az állami egységérzet nem jöhetne létre és nem lenne demokrácia.
Mi magyarok azonban lépten-nyomon azt tapasztaljuk, hogy a hivatali hatalom ellentétben az alkotmány bitzosítékaival a magyarokkal szemben a fenti elve tekintetbevétele nélkül jár
el. Betilt gyűléseket, betilt ártatlan emlékünnepélyeket, mint pl. most betiltotta Poszonyban a rendőrség Apponyi Albert halála után annak emlékünnepélyét, -a hivatalnokok kormányzata betilt szinielöadásokat, betilt egyszerű mulatságokat, betiltja sportegyesületek működését, sőt a rendőr-cenzura betilt beszédeket, a sajtócenzura cenzuráz interjúkat, sürgönyöket etc.
A magyar nép legegyszerűbb és legtágabb megnyilvánulási módja a magyar sajtó. Ennek legelterjedtebb szerve itt a Prágai Magyar Hirlap. Ezt az újságot most néhány hónap alatt teljesen ártatlan cikkekért és beszédekért egymásután hatszor elkobozták. Feltűnő az, hogy ötször akkor kobozták el a Prágai Magyar Hirlapot, amikor abban megjelent egy-egy beszéd, vagy interjú, amelyet én mondottam el, -s miután a cenzorintézmény minálunk ki van fejlesztve, fel kell tételeznem azt, hogy a censura tudja mit akar és mert politikai parlamenti beszédeket meg nem cenzoirázhat, a sanda mészáros szerepét játssza és máshova üt, mint ahova néz.
A demokratikus szabad Csehszlovákiának Középeurópában ma más a missziója, mint volt a cseh nemzet helyzete, amikor az osztrákmagyar monarchiában nem tudta kiélni teljességében nemzeti életét. Csehszlovákiának ma valóban az a feladata és az létének a legerősebb megalapozója, hogy ez a köztársaság a közszabadságok őre és a demokrácia tipikus állama legyen. Éppen ezért a köztársaság kormányzatának meg kell engednie, hogy a közéleti szellem itt szabadon megnyilvánulhasson, hogy itt a vitatkozási szabadság meglegyen, - a köztársaság kormányzatának meg kell engednie, hogy itt minden faj szabadon mondhassa el azt, ami a szivén fekszik. Ennek azonban nem az a módja, hogy cenzúrával elkoboztassa a lapokat, sem nem az a módja, - amit most akar a kormány egy része: - hogy álmagyar újságokat szerkesztessen s igy maszlagolja a meg a magyarságot, sem nem az a módja, hogy büntetéseik kilátásba helyezésével megfélemlitse a szabad gondolat hirdetőit.
A konszolidáció egyetlen móddá, hogy a demokrácia szabadsága a magyarságra is maradéktalanul alkalmaztassék. s a biztosított kisebbségi jogok teljessége mellett a szabad megnyilvánulás lehetősége részükre megadassék. Egy gyufaszál csak ott okoz robbanást, ahol a légkör telve van robbanó anyagokkal, - de ennek legjobb ellenszere maga a szabad levegő.
Ezek után tisztelettel kérdem a kormánytól.
van-e tudomása arról, hogy a cenzúra ebben az évben ártatlan cikkek miatt immár hatodszor kobozta el a Prágai Magyar Hírlapot?
van-e tudomása arról, hogy egyszerű halotti emlékünnepeket, szinmüelőadásokat előzetesen tiltanak ujabban be?
és - hajlandó-e a kormány a demokratikus elvekkel egyértelműen ilyen közigazgatási visszaéléseket megszüntetni és a demokratikus szabadság intézményeit az állampolgárok minden rété-
gére és fajára kiterjedöleg egyformán kiterjesztve érvényesíteni?
Prága, 1933. március 27.
Dr. Szüllö,
Fedor, Hokky, Dobránsky, dr. Törköly, Szentiványi, ing. Jung, Köhler, Horpynka, Matzner, ing. Kallina, dr. Hanreich, dr. Schollich, Kasper, Knirsch, dr. Holota, dr. Jabloniczky, Nitsch, Simm, Geyer, dr. Hassold, dr. Keibl.
Původní znění ad 2211/VII.
Interpelláció
a belügyminiszter úrhoz
a Királyházai Torna Egyesület tevékenységének betiltása tárgyában.
Beadják: Hokky Károly országgyűlési képviselő és társai.
Az Uhorodi Zemský Úřad 1932. július 9-én 131. 219/IV-l-ai 1932. sz. alatt hozott határozataival a »Királyiházi Tonna Egyesület« tevékenységét betiltatta - mondván, hogy az alapítók szemei előtt politikai szervezet alakítása lebegett.
Furcsán hangzik ez egy magasabb hivatal Írásbeli kijelentésében. Hisz a csehszlovák köztársaság minden polgára kénytelen politizálni, mert minden politikai megnyilvánulása csak pártok utján lehetséges. A keresztényszociális párt már 1921. február 13-án alakult meg Királyházán s igy módjában lehetett volna sportegyesületet alakitami. Ha egyenesen a párt alakította volna meg, akkor sem lehetne eltemé kifogás, mert jóváhagyott alapszabállyal értelmében jogosult aport, kulturális és más egyesületek alakítására. fis tehát, ha megfelelne is a valóságnak, betiltásra ok nem lehet. De a valóságnak meg nemi felel és súlyos rágalom, s egy magasabb hivatalhoz méltatlan.
De még méltatlanabb az a kijelentés, hogy az egyesület tagjai politikailag tevékenyek, persze, hogy tevékenyek, hisz minden csehszlovák állampolgár az, ha pl. szavazni kell, hisz ha az illető nem tevékeny, meg is büntetik.
»Van már politikamentes sportegyesület, tehát más egyesület alakítása fölösleges« - mondja tovább a határozat. Senki sem írhatja elő egy államipoilgáimak sem, hogy ö melyik sportegye-
sületbe lépjen be. Ez a kizárólagosság már bizonyíték amellett, hogy emez hatósági támogatásban részesül, míg amaz a hatóságok nyomását kénytelen elszenvedni. De még kellemetlenebb az a kijelentés, hogy a sportegyesületbe belépőknek a keresztényszociális párt tagsági igazolványát kell felmutatni. Hisz meg is alakíthatta volna a párt 10-11 év előtt, ha akarta volna, s nem is kellene a sport egyesületnek alapszabályai jóváhagyását kérni, amely jóváhagyást egy évi működés után sem kapta meg, holott a keresztényszociális ipart jóváhagyott alapszabályai alapján azonnal megkezdhette volna működését. Oktalan és indokolatlan volna tehát külön alapszabály jóváhagyást kérni, ha egy meglevő alapszabály a működést megengedi.
Ez kétségtelen bizonyítéka az országos hivatal legutolsó érvelése helytelenségének.
Azon kell csodálkoznom, hogy oly nagy közigazgatási gyakorlattal, és alaipos tudással rendelkező Jech dr. helyettes országos elnök ur aláirta ezt az iratát - amelyet Podkarp. Rus legkisebb falujának jegyzői irodájából nem lett volna szabad kiadni. Ez kiváló példája annak, hogy mennyire nincs meg Podk. Rusban a szükséges képzettségű hivatalnoki kar - tisztelet a kivételnek. Jech dr. ur is csak ügy irhatta alá ezt a határozatot, hogy nagy elfoglaltsága mellett nem lehetett ideje arra, hogy elolvassa.
Annak idején sokat irtak a cseh lapok az »Előre« magyarországi szlovák sport-egyesület betiltásáról, amely ellen bár sikkasztás és hűtlen kezelés miatt folyt eljárást be nem szüntették. Nagyon könnyű lesz a szembeállítás s az ellentétek élesen megvilágítják a két egyesület kezelését, ha a csehszlovák köztársaságban föltevések s egyoldalú vizsgálat alapján tiltják be egy Sportegyesület mUkőkését, főleg ha tudjuk, hogy a feltevések sem bűncselekmények, csak arról van szó, hogy egy másik hatóságilag támogatott sportegyesületnek kellemetlen egy konkurens sportegyesület alakulása.
Az elumoindottak a'laipján tisztelettel kérdezem a Miniszter Urat:
Hajlandó-e az Országos Hivatal határozatát, amely a »Királyházi Torna Egylet* működését betiltja, aimely ellen beadott felebbezés már 1932. augusztus 25-én 134. 339/932 sz. alatt felküldetett a belügyminisztériumba, megsemmisíteni, s a fenti egyesület működését újból engedélyezni?
Praha, 1933. március hó.
Hokky,
dr. Jabloniczky, Szentiványi, dr. Szüllö, Fedor, Dobránsky, Nitsch, dr. Holota, dr. Törköly, Simm, Horpynka, Matzner, dr. Hassold, dr. Keibl, dr. Schollich, Geyer, Köhler, ing. Jung, Knirsch, Kasper, dr. Hanreich, ing. Kallina.
Původní znění ad 2211/VIII.
Interpelláció
Beadiák: Dr. Törköly József képviselő és társai
a népjóléti miniszter urhoz
a szlovenszkói betegsegélyző pénztárak túlkapásai tárgyában.
A Csehszlovák köztársaságban uralkodó munkanélküliségnek egyik oka a munkásbiztositó pénztár törvénytelen eljárása, amellyel a munkaadókat igen nagy terhekkel sújtja. Ugianis a kerületi betegsegélyzö intézetek igen sok esetben jogtalanul olyan terheket rónak különösen a mezőgazdákra, amelyek elviselhetetlenek s így természetesen a munkaadók inkább nem tartanak alkalmazottat, hogy igy az elviselhetetlen terhektől megszabadúljanak.
A pozsonyi kerületi betegsegélyző intézet területén de más helyeken is régi szokás az, hogy a nyári termény cséplések alkalmával a gazdák kisegitik egymást és kölcsönösen cséplik el a termésüket, tehát ezen kisegitö munka csak alkal mi munka s dacára ennek a kerületi betegsegélyzö intézet betegbiztosítási és aggkori biztositási járulékot ir elö a gazdákra ezen munka után, söt a legtöbb esetben a revizor fizetési meghagyás mellőzésével ott a helyszinén szedte be és követelte a gazdáiktól a járulék befizetését és pedig nem csak egy évre, hanem visszamenöleg 3 évre.
Ugyanezt tették a betegsegélyzö intézet revizorai Dunaszerdahelyen is.
Igen gyakran elöfordúl a mezögazdaságban az, hogy a gazdák bizonyos területeket bérbeadnak vállalkozóknak dohánytermesztés vagy dinynyetemneszités vagy rendes gazdálkodás céljaira feles haszonra, tehát úgy hogy a bérlő a termés felének az értékét fizeti haszonbér clmén a tulajdonosnak. Ezen bérleti viszonynál a dohánykertész, a dinnyekertész önálló vállalkozónak tekintendö, mert hiszen a föld tulajdonosa nem rendelkezhetik fölötte, akkor dolgozik, amikor neki jó esik és úgy dolgozik, ahogy ö akar s dacára ennek a betegsegélyzö intézetek minden ilyen, esetet alkalmazotti viszonynak minösitenek és betegbiztositási járulékot irnak elö ezen feles haszonbérlök után.
Kisebb mezögazdaságoknál igen gyakori eset az, hogy önálló kézmüiparosok, kisebb mezögazdák elmemnek az aratási munkák elvégzésére nagyobb gazdákhoz s a betegsegélyzö intézet ezeket is minden esetben betegbiztositási kötelezettség alá vonja, dacára hogy ök ezen munkát
csak alkalmilag végzik, ezen munka mellékfoglalkozásnak tekinthetö. De még az aggkori biztosítási járulékot is elöirják ezen egyének után, pedig ezek csak egy esztendöben 2-3 hétig, ameddig az aratás tart, vannak biztositva és igy aggkori segélyben soha nem részesülhetnek, igy tehát aggkori járulék fizetésére nem is volnának kötelezhetök.
Az arató munkásoknál igen sokszor megtörtént az az eset, hogy a revizor munka közben vette föl az aratótól az adatokat, azonnal bejelentette a betegbiztositó intézetnek, ezen bejelentésröl azonban a munkaadót nem értesitették, igy az természetesen, a bejelentésröl nem tudván, az aratás bevégzése után az aratóját ki sem jelentette, igen sok esetben megtörtént, hogy azon arató munkás után, aki 2 hétig aratott, 3 hónapra vetettek ki betegbiztositási és aggkori biztositási járulékot.
Ilyen körülmények között nem csoda, ha a mezögazdák igyekeznek minél kevesebb munkást alkalmazni, mert a betegbiztositási járulékokat nem birják különben fizetni.
Kérdezzük azért a Miniszter Urat:
1. Van-e tudomása a kerületi betegsegélyzö intézetek ezen sérelmes és törvénytelen eljárásáról?
2. Hajlandó-e utasitani a kerületi betegsegélyzö intézeteket, hogy az 1924. évi 221. szám alatt kelt törvény, illetve az 1928. évi 184. számú törvény 2. §-át szigorúan betartsák s csak azokat vonják biztositási kötelezettség alá, akik nem alkalmi vagy mellékfoglalkozás gyanánt vállalnak munkát?
3. Hajlandó-e a feles bérlöket, dohánykertészeket, feles dinnyetermelöket a biztositási kötelezettség alól mentesiteni?
4. S általában utasitami a kerületi betegsegélyzö intézeteket, hogy a törvénytelen zaklatásoktól és törvénytelen kirovásoktól mentesitsék a munkaadókat.
Prága, 1933. március 20.
Dr. Törköly.
Nitsch, Stenzl, Hokky, dr. Szüllö, Knirsch, dr.
Schollich, dr. Keibl, Matzner, dr. Hassold, ing.
Kallina, Simm, dr. Jabloniczky, Eckert, Prause,
Szentiványi, Fedor, dr. Holota, Dobránsky,
Geyer, Horpynka.