1. Či má vláda vedomosť o zásadnom povolení voľného nákupu lesa v ploche 1000 kat. jutár, ktorý bol vlastníctvom Jozefa Maylátha v obci Močarany?

2. Či vie vláda, do akej miery boly skutočne zachované podmienky tohoto zásadného povolenia pri nákupe lesa?

3. Zdá ministerská rada pokladá za správne toto zkoncovanie kúpi, exploatovanie dreva a ďalší odpredaj lesa, a zdá to pokladá za zrovnateľná s učelom pozemkovej reformy, so záujmami štátneho hospodárstva, ustanoveniami lesného zákona a so štatutárnymi cieli lesných družstiev, utvorených cieľom tejto kúpi v obciach Ruská, Močarany, Ňarád, Malé a Veľké Selmence?

4. Či miliónové zisky, plynúce z kúpi, vykácania a ďalšieho odpredaja lesa týmito lesnými družstvami pokladá za srovnateľné s ideou družstevnou?

5. Či ministerská rada má vedomosť o sťažnostiach podaných oprávnenými náročníkmi z kúpy vylúčených päť obcí čo do kúpy lesa, jej prevedenia, čo do založenia a činnosti lesných družtiev a povolenia vykácania lesa a zmeny jeho kultúry, ako aj o skutkovej opodstatnenosti týchto sťažností?

6. Či ministerská rada vie o tom, že vylúčení oprávnení náročnici podali nové, ťažké obžaloby obsahujúce sťažnosti u štát. pozemkového úradu pod čís. 11. 627 31-VI 2. b. proti činnosti a hospodáreniu týchto troch lesných družstiev?

7. Či je ministerská rada ochotná zakročiť u štátneho pozemkového úradu, aby tento úrad v dôsledku svojej dozorčej právomoci a za privzatia sťažovateľov urýchlene a dôkladne znova preskúmal činnosť a hospodárenie lesných družstiev utvorených v obciach Ruská, Močarany, Ňarád, Malé a Veľké Selmence?

8. Či je ministerská rada ochotná zakročiť, aby plochy, ktorú sú zapísané ešte na meno týchto troch lesných družstiev, dal štátny pozemkový úrad do držby oprávnených sťažovateľov náročníkov, ktorí boli o kúpu poriadali, avšak boli z nej lesnými družstvami vylúčení?

V Prahe, v mesiaci novembri 1931.

Hokky, Dobránsky,

dr. Szüllö, dr. Jabloniczky, dr. Törköly, Nitsch, Fedor, Szentiványi, dr. Holota, Oehlinger, dr. MayrHarting, Zajíček, Kunz, Scharnagl, Bobek, Greif, Krumpe, dr. Petersilka, dr. Luschka, Kurfak, Stenzl, Eckert, Prause.

1483/XVII (překlad).

Interpelácia

poslancov Hokkyho, Dobránskyho

a druhov

ministrovi školstva a národnej osvety

o bezzákonných násilnostiach páchaných

Michalom Kucharíkom, škôldozorcom

v Čope,

a o rýchlom preložení Štefana Jákoba, učiteľa v Klečanove.

Vec Michala Kucharíka, škôldozorcu v Čope, a Štefana Jákoba býv. ref. kantora v Král. Chlumci, teraz učiteľa v Klečanove, nebude pánu ministrovi zaiste neznáma, lebo pri príležitosti Vašej poslednej návšteve vo východnom Slovensku maďarské obyvateľstvo okresu mezibodrožského vo dvoch obšírnych memorandách vyzvalo na vec týchto dvoch mužov Vašu pozornosť a v záujme zachovania kľudu tohoto obyvateľstva žiadalo o ich odstránenie z tohoto vidieku. Pán minister v tej dobe to i prisľúbil, avšak Váš zákrok dosiaľ sa ešte opozdieva, a preto sme nútení vo forme interpelácie oživiť tento prípad vo Vašej pamäti.

Štefana Jákoba, býv. reformálskeho kantora a učiteľa v Král. Chlumci, zatkla počiatkom roku 1930 štátna polícia pre podozrenie zprznenia nedospelých dievčat. Menovaný učiteľ bol civilným súdom prvej stolice odsúdený najprv do žalára na 2 roky, potom vrchný súd sprostil ho síce obžaloby násilia, avšak shľadal dokázaným, že s istým školou povinným dievčaťom 12½ rokov starým udržoval stály pomer po dobu niekoľko mesiacov.

Keďže Štefan Jákob bol v tej dobe učiteľom školy reformátskej, preto musel v jeho veci rozhodovať tiež autonómny súd cirkvi reformovanej. K tomu boly cirkevné vrchnosti aj školským rezortom vyzvane.

Do zasedania disciplinárneho súdu však, - prez to, že nebol pozvaný, - dostavil sa tiež Michal Kucharík, škôldozorca v Čope, a prihlásil sa v mene štátu, v tomto charaktere bral účasť v pojednávaní, prihlásil sa v ňom ku slovu, žiadal o zastavenie disciplinárneho pokračovania a vzniesol pochybnosť, zdá má súd právo vynášať rozsudok.

Tento sebavoľný a násilný zákrok škôldozorcu vyvolal nielen všeobecné rozhorčenie, ale je on naprosto protizákonný a je to od doby, od kedy cirkev reformovaná je v držbe svojich práv autonomných, prvý prípad, kde funkcionár štátu chcel pôsobiť nátlakom na cirkevné súdníctvo, vyvolal verejné pohoršenie a s autoritou štátu chcel si zahrať na patróna v záujme takého disciplinovaného učiteľa, o ktorom bolo právoplatne preukázané že sa hrubo previnil proti verejnej mravnosti. Toto svoje sebavoľné počínanie dovŕšil tým, že v dôsledku jeho násilnosti bol tento vážne kompromitovaný učiteľ oproti vôli školskej stolice obce Klečanova do tamojšej obecnej školy prevzatý, kde pôsobí i dosiaľ.

Maďarstvo okresu mezibodrožského a veľkokapušianskeho je vo svrchovanej miere rozhorčené na pôsobenie Michala Kucharíka, škôldozorcu v Čope, a Štefana Jákoba, obecného učiteľa v Klečanove, a žiada naliehavé, aby títo boli zo svojich terajších pôsobíšť odstránení.

Tážeme sa tedy pána ministra:

Či ste ochotný súrne vyšetriť vec Štefana Jákoba, učiteľa v Klečanove, a odstrániť ho z jeho terajšieho pôsobišťa?

Či ste ďalej ochotný zakročiť, aby Michal Kucharík, škôldozorca v Čope bol ihneď preložený, by tým Maďarstvo okresu mezibodrožského a veľkokapušianského bolo ukľudnené?

V Prahe, v mesiaci novembri 1931.

Hokky, Dobránsky,

Oehlinger, Bobek, Kmmpe, dr. Mayr-Harting, Zajíček, dr. Holota, Szentiványi, dr. Jabloniczky, Greif, Kunz, Nitsch, Scharnagl, dr. Petersilka, Kurťak, dr. Törköly, dr. Szüllö, Fedor, Fritscher, dr. Luschka.

1483/XVIII (preklad).

Interpelácia

poslanca dra Szüllö a druhov

ministerskému predsedovi o obžalobách z korupcie, vedených v poslednej dobe vládnymi stranami proti sebe navzájom, ktoré privodily nezbytne úplné zkorumpovanie verejného života československého.

V agitácii, prevádzanej pred obecnými voľbami politickými stranami, snažily sa vládne strany docela zvláštnymi metódami získať priazeň obecenstva a ako keby ich mravný cit bol znova oživil, vyčítaly si navzájem také obvinenia, ktorými chcely obecenstvu dokazovať, že verejných peňazí bolo použité k účelom straníckym. Stačí poukázať len na niektoré z prípadov mnohých.

Strana ministerského predsedu, československá strana agrárna bola obviňovaná tým, že 3 svoje pražské domy odpredala za 35 miliónov Kč Družstvu zemedelských liehovarov československých, oproti čomu strana zaviazala sa zaviesť povinné miešanie benzínu s liehom.

Taktiež proti agrárnej sírane československej bolo uvedené, že zo spotreby umelých hnojív zaistila si obrovské zisky, aby mohla sohnať peniaze na udržovanie organizácii strany.

O strane ministra zahraničia Beneša, strane národne socialistickej napísal »Národ«, list strany českej národnej demokracie, že pri výmene válečných pôžičiek poškodila štát o sto miliónov.

O strane národne demokratickej zasa listy strany ministra zahraničia prehlasujú, že pri štátnych dodávkach zaisťuje si provízie.

Okolnosť, že listy strán, ichž reprezentanti sedia spolu vo vláde, snažia sa pred obecenstvom navzájom morálne znemožniť, už sama o sebe dokazuje, že sám vládny systém československý vypestoval korupciu do tej miery a podkopal mravný cit zodpovedných činiteľov tak, že si to vyžaduje nezbytnej zmeny v záujme verejnosti.

Akých prostriedkov užíva koalícia pri dobývaní peňazí, potrebných k udržovaniu organizácii strán a ako veľmi nepreciťujú odpovední činitelia postuláty verejných mravov, je veľmi živo dokázané tým pokusom ministra verejných prác Dostalka, ktorý zamýšľal uskutočniť na úkor dovozu nemeckého uhlia.

V stejnej dobe, kedy zákonodarstvo zahajuje pokračovanie proti bývalému námestníkovi predsedu vlády Jurajovi Stříbrnému pre rôzne panamy, v prvom rade pre uhoľnú panamu spáchanú na škodu štátnych železníc, istý predný pražský verejnohospodársky list »Die Wirtschaft« v čísle zo dňa 7. marca t. r. uverejňuje pod záhlavím »Politické zásobovanie uhlím« článok, v ktorom dopodrobna popisuje dohodu koaličných strán o dovoze poľského uhlia, dľa ktorej, vynímajúc českú lidovú stranu, vybierajú a rozdeľujú si medzi sebou 50. - Kč z každých 10 tún.

Shora zmienený článok konštatuje, že minister verejných prác Dostálek na podzim roku minulého poslal svojho tajomníka Vrbického a istého pána Soldana, ktorý je pravou rukou majiteľa uhoľných dolov Stejskala, - známeho z aféry Stříbrného, - do Berlína, aby »súkromne« dotázali sa uhoľného vládneho komisára ríšskeho, či by uhoľný vládny komisár pri príležitosti obnovenia uhoľnej zmluvy medzi Československom a Nemeckom nebol ochotný vziať na vedomie, že minister verejných prác podobne ako pri dovoze uhlia poľského zamýšľa zaviesť dovozné lístky pre svoju stranu, ktorým opatrením bolo by dovezené uhlie zdražené o 50. - Kč na 10 tunách.

Podľa článku toho na tomto dôchodku ročných 8-10 miliónov Kč bola by pôvodne participovala iba česká lidová strana, a len na zákrok pána predsedu vlády naviazal minister verejných prác vyjednávania tiež so stranami inými.

Odpor nemeckého uhoľného vládneho komisára ríšskeho zmaril plány ministra verejných prác Dostálka, čo malo pre Československo pri predĺžení československo-nemeckej uhoľnej smluvy ťažké následky, lebo Nemci, s poukazom na vyjednávania, konane tajomníkom ministra donútili československých delegátov k prijatiu o veľa ťažších podmienok, než boly podmienky smluvy predchodzej, ktorými dovoz nemeckého uhlia stal sa nezávislým na vývoze československého hnedého uhlia do Nemecka.

Toto jednanie vlády účinkuje rozhodne čo najškodlivejšie na verejné mravy a odbúrava autoritu vládnej moci a zákonodarstva. S hľadiska verejného mravu, ktorý by mal ochraňovať, veľmi sa prehreší člen vlády, kej strany, ktoré vládu podporujú, a ich činitelia na zodpovedných miestach postavení páchajú stejné činy, pre ktoré proti iným, - a teraz už dokázané nie na ochranu verejného mravu, ale čisté z politickej msty zahajujú vyhladzovací boj.

Tážeme sa preto pána predsedu vlády: Či ste ochotný poskytnúť zákonodarstvu istotu, že bez odkladu učiníte prítrž akémukoľvek obchodnému podnikaniu vládnych strán, ktorým sa vážne podkopávajú mravy verejného života, lebo vládne strany, ktoré disponujú verejnými peniazmi a dôchodkami získanými prostredkovaním štátnych dodávok, povážlivo deštruujú celý verejný život a v praksi znemožňujú poctivý prejav vôle ľudu, zabezpečený všeobecným, rovným a tajným právom volebným,

V Prahe, dňa 21. novembra 1931.

Dr. Szüllö,

Szentiványi, dr Jabloniczky, Fedor, Hokky, Nitsch,

Knirsch, dr Törköly, Köhler, Geyer, Kasper, Stenzl,

Prause, Eckert, Krebs, Schubert, Simm, inž. Jung,

dr Holota, Kurťak, Dobránsky.

Původní znění ad 1483/ XV.

Interpelláció

az Iskola és Népmüvelödésügyi Miniszterhez

a ruszinszkói szerzetesrendi tanítók és tanítónők fizetéséből való nyugdijilleték levonása, illetve nyugdíjfizetésük megtagadása tárgyában.

Beadják: Hokky Károly nemzetgyűlési képviselő és társai.

A podkarpatská Rus területén működő szerzetesrendi tanítóktól és tanítónőktől 11 esztendeje vonnak le nyugdijilleték címén fizetésűkből 6%-ot, legújabban pedig már a szerzetes iskolák fentartóitól is kivannak hasonló hozzájárulás címén 2%-ot hivatkozva az 1875. évi XXXVI. t. c. 4. §-ára és az 1924. évi 166. gy. sz. törvényre. Ezzel szemben Szlovenszkón a szerzetes tanitok és tanítónők után a 6%-ős nyugdijlavonást és a 2%-ős iskolafentartói hozzájárulást nem kívánják és nem is szedik be. Viszont szerzetes tanítók és tanítónők sem Podkarpatská Rusban, sem Szlovenszkón nyugdijat nem kapnak. A régi magyar éra alatt, - ezt az ungvári iskolaügyi referens úr is megerősítette, ezek a szerzetes tanítók sem nyugdijilletéket nem fizettek, sem nyugdijat nem kaptak, tehát a magyar törvényre való hivatkozás csak tévedésen, vagy az említett törvény helytelen magyarázatán alapulhat.

Jóllehet több esetben történt már intervenció az illetékes iskolaügyi hatóságoknál e sérelmes levonások beszüntetésére, erre vonatkozó intézkedés mindez ideig nem történt, sőt a Ruszinszkó területen Ungvárott, Munkácson, Beregszászon és Nagysöllösön működő szerzetes iskolák szerzetes tanerőitől és az iskolafentartóktól a fent jelzett nyugdijilletékeket továbbra is szigorúan behajtják.

Minthogy a régi magyar törvények Szlovenszkó és Ruszinszkó területén egyaránt érvényben vannak még, fenti esetben e törvény rendelkezésének végrehajtása tekintetében, különbség tétetik a szloveaszkoi és podkarpatská rusi szerzetesrendi tanerők között, kérdem a Miniszter Urat:

Hajlando-e a fenti kérdést alaposan megvizsgáltatri s megállapítani, miért kell a fenti illetékeket csupán a podkarpatská rusi szerzetes rendi taneröknek és iskolafentartóknak fizetni?

Hajlandó-e világosan megjelölni, hogy a fenti illetékeket fizetők nyugdijjogosullak-e, vagy sem? Ha fizetniük kell, akkor nyugdíjjogosultaidnak is kell lenniök? Ha pedig nem,

hajlandó-e intézkedni, hogy az eddig ily cimen befizetett összegeket a nevezettek hiánytalanul visszakapják?

Prága, 1931. november hó.

Hokky,

dr. Szüllö, dr. Jabloniczky, dr. Törköly, Nitsch, Fedor, dr. Holota, Dobránsky, Szentíványi, Oehlinger, dr. Mayr-Harting, Zajíček, dr. Luschka, Bobek, Scharnagl, Fritscher, Kurťak, Kunz, dr. Petersilka, Krumpe, Greif.

Původní znění ad 1483/ XVI.

Interpelláció

az összkormányhoz

a Mayláth-féle perbenyiki 1000 kat. hold kiterjedésű erdöbirtoknak az Állami Földhivatal engedélyével történt szabad kézből való eladása és felparcellázása körül

történt súlyos visszaélések tárgyában. Beadják: Hokky Károly, Dobránsky János nemzetgyűlési képviselők és társaik.

A prágai Állami Földhivatal 1925. október 20. án 78. 809 25-1 4 és 1925. december 16. -án 139. 592/251/4. sz. határozatával elvi engedélyt adott arra, hogy a kérelmező Dobóruszka, Mocsár, Nyarad, Kis- és Nagyszelmenc községek lakosai holdankint 2500. - Kč-ban meghatározott vételárért szabad kézből megvásárolják Mayláth József perbenyiki nagybirtokosnak Mocsár községben volt 1000 kat. hold erdejét.

Az elvi engedély lényeges feltétele az volt, hogy az erdőt csak szövetkezet vásárolhatja meg és, hogy a megalakítandó szövetkezetbe felveendő az öt község arra igényjogosult minden lakosa.

Az 1926. IV. 9. napján alakult Dobóruszkai-, Mocsár-, Kisszelmenci és Nyarád-Nagyszelmenci Erdőszövetkezetek a tulajdonossal az 1825. V. 26. napján meg, is kötötték az adásvételi szerződést és azt az Állami Földhivatal az 1926. X. 20. napján jóváhagyta.

Ez erdovétellel az öt község lakosságának az volt a célja, hogy ez erdőt és fát nélkülöző vidé-

ken örök időre biztositsák maguknak gazdasági és tűzifa szükségletüket es a tisztáson a közös legeltetést. Ezért az erdőben rendes erdőgazdálkodási akartak folytatni.

Az alapszabályok viszont az Erdőszovetkezetek célját tagjainak az erdőgazdálkodásban való támogatásában jelölte meg és kimondottan megtiltotta, hogy az igazgatóság spekulációs úzletet folytasson.

S e kettős nemes cél a valóságban így valósait meg:

Az Erdőszövetkezetek már az 1926. év április ho elején, tehát megalakulásának idején, nyomban megkezdte a fák vandál kiirtását, amely cselekményéért a hatóság erdókihágási. eljárás, során meg a regi telekkönyvi tulajdonost meg is büntette.

Ennek utána az 1926. X 20. napján tagjaiknak tovább eladtak 450. 397. - Kč vételárért 268 kat. hold ret, legelő, bokios területet. S az ugyanez időben beadott kérvényük alapján a földmivelésugyi minisztérium engedélyt adott az Erdőszövetkezeteknek arra, hogy a szálas erdő faját kitermeljék é. s a terület kultúráját megváltoztassák.

A pozsonyi Országos Hivatal által 13, 199 28. sz. alatt kiadott ez engedély alapján 255 kat. hold erdő fáját az 1928. évben 2, 630. 000. - Kč vételárért árverésen eladták és a vállalkozó ezt már ki is termelte.

Miután ekként kiirtották az erdő levágásra alkalmas minden fáját, siettek túladni a még megmaradt erdőn és az egész erdő talaján.

Az 1929 X. 19. napján kelt szerződésekkel meszsze vidék sok községe vagyonos lakosainak kat. holdarakint 6400. - Kč vételárért eladták a Fácános nevű 345 kat. hold fiatalos erdőt és 1600. koronás vételár mellett átruháztak tagjaikra 131 kat. hold területet a kitermelt erdő talajából, ugy, hogy az Erdőszövetkezetek telekkönyvi tulajdonát cak 309 kati hold kiirtott terület képezi s az Erdőszövetkezetek 5-6 ezer koronás vételárért már e területet is áruba bocsátottak.

Az Állami Földhivatal mindez eladási szerződeseket ellátta jóváhagyásával.

A rendelkezésünkre álló adatok alapján megállapítható, hogy az erdő kitermelése és a talaj eladása folytán ez ideig be kellett folyni az Erdőszövetkezetekhez a kővétkező összegeknek, és pedig:

kétségtelenül kitűnik, hogy az Erdőszövetkezetek tiszta haszna 'kitesz ez ideig legalább l és fél

millió koronát és még tulajdonukban maradt 309 kat. hold terület.

Ha már most az Erdőszövetkezetek a megmaradt területért kat. holdankint elérik a kívánt- 5. 000. Kč vételarat, ugy bevételük kereken másfél milliuval emelkedik és ez esetben az altrutisztikus alapon alakult három erdoszövetkezet a 2, 500. 000. Kč ért vásárolt erdőn 5 évi gazdálkodás után legalább ugyanoly összeget, tehát a vételár 100%-át kereste meg.

De legyen a tiszta nyereségük bármilyen összeg is, hogy ezt elérhessék, azért kisebb reszletekre tel kellet darabolni egy 1000 kat. holdas erdőt, letarolni, kiirtani annak legértékesebb részét, meg kellett fosztani öt községet gazdálkodásuk létalapjától és az erdő mellett tolyo Latorca áradásainak még jobban kitenni sok ezer hold termo vidéket.

Az Erdőszövetkezeteknek a kassai kerületi biroság ceghivatalában elfekvő számadásaiból azonban hiányzanak a nagy bevételi tételek. Zárszámadásuk minden üzleti évről csak veszteséget tüntet fel. Nyilvánvalóan azért, hogy ez indokból is elérjük a Földhivatalnál az erdó továbbeladásának az engedélyezését. Az Erdőszövetkezetek pedig ma felszámolás előtt állanak.

Hogy ez igy történhetett, annak magyarázatát lehet találni abban a küzdelemben, amelyet az Állami Földhivatal elvi engedélyében vevökul megnevezett öt község érdekeltsége öt éven át minden hatóság előtt eredménytelenül folytatott le az erdő ily megvétele ellen.

Az öt község 344 lakosa már a vételi szerződés jóváhagyása előtt panaszolta, hogy az erdő vételénél nem valósult meg az elvi engedély feltétele, mert a Földhivatal elvi engedélye ez öt község minden lakosának adta az erdót. Az tehát ez öt község minden lakását illette. Ezzel szemben azt a Földhivatal és a tulajdonos kijátszásával Grunvald Mór, bozosi lakos és társaiból alakult magánérdekeltség vásárolta meg és a vételből kizárta a vételt kérelmező öt községnek e vételre szabályszerűen jelentkezett minden igényjogosultját.

Panaszolták, hogy az Erdőszövetkezet csak papíroson, és az üzleti érdek elleplezése céljából alakult meg néhány emberből, minden benső tartalom nélkül. Az Erdőszövetkezet, mint ilyen,. sohasem működött. A külső formaságokat is csak az üzlet céljai szerint és a feljelentés óta tartják meg. Az erdő valójában Grunvald Móré és társaié. Afelett egyedül Grunvald Mór rendelkezett: ö tároltatta le az erdott, minden bevétel az ö kezéhez folyt be.

Panaszolták, hogy az Erdőszövetkezet névleges tagjai, - az elvi engedéllyel ellentétben, - először ideiglenes adásvételi szerződéssel megvásárolták az erdőt és csak azután alakították meg mindenkit kizárva - titokban a három erdőszövetkezetet s hogy a Szövetkezetek megalakításánál és névleges fentarfásánál kifejtett közreműködésükért kaplak olcsó áron az erdötalajt s viszont Grunvald a fiatalos erdőből is ezért zárta ki az öt község érdekeltjeit és adta el az Erdőszövetkezetek nevében drága áron messze fekvő községek vagyonos lakosainak; s hogy ez üzlet lebonyolítása érdekében mutat ki állandó veszteséget az Erdőszövetkezet.