Az Állami Földhivatal azonban a kizárt érdekeltség panaszát elutasította anélkül, hogy őket e határozatáról értesítette volna és jóváhagyta az összes szerződéseket és az Erdőszövetkezetek alapitását tudomásul vette.

Amikor az Erdőszövetkezetek 255 kat. hold erdőre a kitermelési és kulturaváltoztatási engedélyt kieszközölték, a kizárt öt község sérelmével a Földmivelésügyi Minisztériumhoz fordult.

A földmivelesügyi minisztérium e panaszra felfüggesztette a 29. 404/927 szám alatt már kiadott engedély hatályát és a volt kassai nagyzsupánt bízta meg az ügy megvizsgálásával.

Slávik György dr. magyzsupán 1927. VI. 4. én 25. 574/927 ez. alatt el is rendelte a michalovcei járási hivatal erdészeti osztályánál:

»Minthogy az Erdőszövetkezetek alapítása és az erdő megvétele nem felel meg a törvényes kellékeknek és feltételeknek, valószínűleg szükséges lesz reorganizálni, vagy újonnan megalakítani a Szövetkezetet és mindez a munka - előreláthatólag - hosszabb időt fog igénybe venni,

és továbbá tekintettel arra, hogy a tagok nagyobb része, - az öt község 344 lakosa, - amely be akar lépni a Szövetkezetbe, ab ovo ellene van mindenféle kulturaváltoztásnak és azt kívánja, hogy az egész erdőterület az üzemtervnek megfelelően mini erdő legyen kezelve állami felügyelet alatt,

felhívom a járási hivatal erdészeti osztálát, hogy az egész kitermelési ügyet ad acta tegye. «

A vizsgálatot az időközben megszűnt kassai zsupanátus helyett 1928. XI. 13. napján 13, 199/21/28 sz. alatt a pozsonyi Országos Hivatal foganatosította.

A vizsgálatot foganatosító Štefánik Iván dr. kormányfötanácsos eljárása során közölte a panaszosokkal, hogy az Erdőszövetkezetek többmillióra rugó oly súlyos adóssággal vannak terhelve, hogy szanálásuk érdekében okvetlenül szükségük van a fakitermelés engedélyezésére. Ez okból az engedélyt ki is fogja adni. Az erdövételböl kizárt öt község lakosságának jogos követelését azonban kielégíti és biztosítja. Kijelenetette azért, hogy a fa vételárából ki lesz egyenlitve az Erdőszövetkezetek adóssága s ennek utánna az Erdőszövetkezetek likvidálnak és illetve reorganizáltatnak. Hatóságilag meg lesz állapítva zárszámadásuk és az, hogy a megmaradt erdő holdankint mennyibe kerül és a panaszosok: a kizárt érdekeltség az Erdőszövetkezet tagjaival egyenlő jogokkal ily értékű üzletrész mellett be lesznek véve mindnyájan az Erdőszövetkezetekbe, illetve ily vételár mellett megkapják az erdőt.

Annak biztosításául, hogy mindez meg fog történni, s hogy jogaikban nem lesznek megrövidítve, - a fa vételárának kifizetését és az egész müvelet keresztülvitelét a nagykaposi járás főnőkére bízta.

Panaszosok e hivatalos rendelkezésben bízva az Országos Hivatalnak a kitermelési engedély kiadását elrendelő határozatát nem felebbezték meg. A kaposi járási hivatal ennek folytán 255 kát. hold erdő fáját árverésen eladta. A vételárat a hitelezőknek kifizette

A panaszosok várták az Országos Hivatal rendelkezésének a foganatosítását, igényük érvénye-

sítése iránt minden lépést megtettek, - azonban újból ki lettek játszva.

Az Erdőszövetkezetek ugyanis a fiatalos erdőt s a kitermelt erdő talaját sietve továbbadták. A szerződéseket jóváhagyatták, s az Állami Földhivatalnál az Erdőszövetkezetek megszűnését jelentve a még fermaradt 309 kat. hold terület eladásához is szorgalmazzák a jóváhagyást.

Az öt község, vételből kizárt lakosai már legelső panaszukban előre megmondták, hogy az erdő ilyen megvásárlásának egyetlen célja: kiirtani az erdőt, talaját minél drágábban és részletekben, eladni olyanoknak, akik a magas vételárat megfizetik és így minél nagyobb haszonnal lezárva az üzletet, az erdőgazdálkodás céljából alakított Erdőszövetkezetek önmaguktól meg fognak szűnni.

Ez be is teljesedett. A három Erdőszövetkezet 5 éves erdőgazdálkodásának az eredménye röviden összegezhető: sikerült az erdő nagyobb és értékesebb részét kiirtani; a két és félmillió Kč vételárat magából a letarolt terület fájának az árából visszakapták s a holdankint 2500. - Kčért vásárolt erdő fiatalos területét lánckereskedök módjára - 6400. - Kč vételárért továbbeladták s, amikorra 5 év után eltűnt a mocsári erdő, az Erdőszövetkezetek veszteséggel felszámolnak és megszűnnek.

Minthogy a nagybirtokok lefoglalásáról szóló 1919. VII. 19. én kelt 330. sz. törvény a lefoglalási törvényben felsorolt célokra alakított szövetkezetek létesítésénél és azok gazdálkodása felett a felügyeletet egészben az Állami Földhivatalra ruházta, s az Állami Földhivatal e törvény rendelkezései szerint a minisztertanácsnak van alárendelve, - e tényállás alapján kérdezzük az összkormánytól:

1. Tudomása van-e Mocsár községben Mayláth József tulajdonát képezett 1000 kat. holdas erdő szabad kézből való megvásárlásának elvi engedélyezéséről?

2. Tudja-e a kormány, hogy az erdő megvásárlása tényleg mennyiben tőrtént az elvi engedély feltételeinek a betartásával?

3. Helyesli-e a minisztertanács a vétel megtörtént lebonyolítását, a fa kitermelését és az erdönek továbbeladását? S összhangban levőnek tartjae azt a földreform céljaival, az államgazdaság érdekeivel, az erdőtörvény rendelkezésével és az ezen vételre alakult Dobóruszkai-, Mocsár- Kisszelmenci és Nyarád-Nagyszelmenci Erdőszövetkezet alapszabályszerü céljaival?

4. Ugyanezen Erdőszövetkezetek által az erdő vételéből, letárolásából és továbbeladásából származó milliós nyereséget összhangban találja-e a szövetkezeti eszmével?

5. Tudomással bir-e a minisztertanács a vételt kérelmező öt község kizárt igényjogosultjai által az erdő megvásárlása, annak lebonyolítása, az Erdőszövetkezetek alapítása és működése, az erdő kitermelésnek és a kulturaváltoztatásnak engedélyezése ellen az Állami Földhivatalhoz és a földmivelesügyi miniszter úrhoz beadott panaszokról és azok ténybeli alaposságáról?

6. Tudomással bir-e a minisztertanács arról, hogy a kizárt igényjogosultak e három Erdőszövetkezet működése és gazdálkodása ellen az Állami Föld-

hivatalnál 11. 627/31-VI/2. b. sz. alatt sulyos vádakat tartalmazó ujabb panaszai éltek?

7. Hajlandó-e a Minisztertanács az Állami Földhivatalnál közbelépni, hogy ez a Dobóruszkai-, Mocsár-Kisszelmenci, Nyarád-Nagyszelmenci Erdőszövetkezetek működését, gazdálkodását felügyeleti jagkörénél fogva és a panaszosok bevonásával sürgősen és behatóan újból megvizsgálja?

8. Hajlandó-e a Minisztertanácsi közbelépni, hogy a még a három Erdőszövetkezet nevén álló területeket az Állami Földhivatal a vételt kérelmező, de az Erdőszövetkezetek által ebből kizárt és panaszkodó igényjogosultaknak juttassa?

Prága, 1931. november hó.

Hokky, Dobránsky,

dr. Szüllö, dr. Jabloniczky, dr. Törköly, Nitsch, Fedor, Szentiványi, dr. Holota, Oehlinger, dr. Mayr-Harting, Zajíček, Kunz, Scharnagl, Bobek, Greif, Krumpe, dr. Petersilka, dr. Luschka, Kurťak, Stenzl, Eckert, Prause.

Původní znění ad 1483/XVII.

Interpelláció

az Iskola- és Népmüvelődésügyi Miniszter

Úrhoz Kucharík Mihály csapi tanfelügyelő tör-

vénysértö erőszakoskodásai és Jákob István kelecsényi tanító sürgős áthelyezése

tárgyában.

Beadják: Hokky Károly és Dobránsky János nemzetgyűlési képviselő és társaik.

Kucharik Mihály csapi tanfelügyelő és Jákob István volt királyhelmeci ref. kántor, jelenleg kelecsényi tanitó ügye bizonyára nem ismeretlen Miniszter Ur előtt, mert legutóbbi kelelszlovenszkói látogatása alkalmával a bodrogközi járások magyar lakossága két részletes memorandumban irányította rá figyelmét nevezettek viselt dolgaira a a lakosság nyugalmának megóvása érdekében kérte arról a vidékről való eltávolításukat. Miniszter Ur erre akkor igeretet is tett, de intézkedése mindezideig késik, ezért vagyunk kénytelenek interpelláció alakjában újból feleleveníteni emlékezetében ezt az esetet,

Jákob István volt királyhelmeci ref. kántoriamtól az államrendönség 1930. elején lelarlóztatta liliomliprás gyanúja mialt. Nevezeti lanttól az elsőfokú polgári bíróság előbb 2 évi börtönre ítélte, majd a felsőbíróság öt az erőszakosság vádja alól felmentetle ugyan, de bebizonyilottnak találta azt, hogy egy 12 és fél éves iskolásgyermekkel több hónapon át állandó viszonyt tartott fönn.

Jákob István akkor református iskola tanítója lévén, ügyében a, református egyház autonóm bíróságának te döntenie kellett. Erre az egyházi ható-

ságok az iskolaügyi kormánytól felszólítást is kaptak.

A fegyelmi bíróság ülésén azonban, - mindamellett, hogy nem voll beidézve, - megjelent Kucharik Mihály csapi tanfelügyelő, s magát az állam nevében bejelentette, ilyen minőségben a tárgyaláson résztvett, azon felszólalt, a fegyelmi megszüntetését kívánta és a bíróság itélethozatali jogát kétségbevomla.

A tanfelügyelőnek ez az önkényes, erőszakos fellépése nemcsak általános felháborodást váltott ki, hanem egyenesen törvényellenes és a ref. egyház autonóm, jogainak birtoklása óta az első eset, hogy az állam funkcionáriusa az egyházi bíráskodásra pressziót akart gyakorolni és közbolrányt okozva az állam tekintélyét patronusként akarta kijátszani olyan fegyelmi alatl levő tanitó érdekében, akiről jogérvényesen beigazolódott, hogy a közerkölcs ellen súlyosan vételi. Ezl az önkénykedését még azzal is tetözte, hogy az ö erőszakoskodása miatt Kelecsény község iskolaszékének akarat ellenére az ottani községi iskolába ezt a súlyosan kompromittált tanítói felvették s még ma is ott müködik.

Bodrogköz és a nagykaposi járás magyarsága a legnagyobb mértékben fel van háborodva Kucharik Mihály csapi tanfelügyelő és Jákob István kelecsényi községi tanitó működése miatt és sürgősen kéri ezeknek jelenlegi működési helyükről való elmozdításai.

Kérdezzük tehát a Miniszter Urat:

hajlandó-e Jákob István kelecsényi tanitó ügyét sürgősen megvizsgáltatni és öt jelenlegi működési helyéről eltávolítani?

hajlandó-e továbbá Kucharik Mihály csapi tanfelügyelő azonnali elhelyezése érdekében intézkedni s ezzel a bodrogközi és nagykaposi járás magyarságát megnyugtatni?

Prága, 1931. november hó.

Hokky, Dobránsky,

Oehlinger, Bobek, Krumpe, dr. Mayr-Harting, Zajíček, dr. Holota, Szentiványi, dr. Jabloniczky, Greif, Kunz, Nitsch, Scharnagl, dr. Petersilka, Kurťak, dr. Törköly, dr. Szüllö, Fedor, Fritscher, dr. Luschka.

Původní znění ad 1483/XVIII.

Interpelláció

a miniszterterelnők úrhoz a kormányban levő pártoknak az utóbbi időben egymás ellen intézett sulyos panamavádjai tárgyában, amelyek szüségképen a csehszlovák közélet teljes korrumpálását eredményezték.

Beadják; Szüllö Géza dr. nemzetgyűlési képviselő és társai.

A politikai pártoknak a községi választásokat megelőző agitációban a kormányt támogató pár-

tok egész különös módszerekkel igyeztek a közönség támogatását megnyerni és, mintha erkölcsi érzékük újjáéledt volna, kölcsönösen egymásra olvastak olyan vádakat, amelyekkel közpénzeknek párt célokra való felhasználását igyekezetek a közönség előtt igazolni. A sok esel közül elég egy néhányra hivatkozni.

A miniszterelnök pártja, a csehszlovák agrárpárt ellen azt a vádat emelték, hogy a párt 3 prágai házát 35 millió koronáért eladta a Csehszlovák Mezőgazdasági Szeszgyárak Szövetkezetének, amellyel szemben vállalta a benzin - szesz keverési eljárás kötelező bevezetését.

Ugyancsak a csehszlovák agrárpárt ellen, felhozlak, hogy a műtrágya fogyasztásból a maga részére óriási hasznot biztosított, hogy a pártszervezetek fentartásához az összegeket előteremthesse.

Beneš külügyminiszter pártjáról, a cseh nemzeti szocialista pariról, a cseh nemzeti demokrata párt lapja, a »Národ« azt irta, hogy a hadikölesönök beváltásánál az államot százmillió koronával károsította meg.

A nemzeti demokrata pártról viszont a külügyminiszter pártjának lapjai hirdetik, hogy az állami szállításoknál jutalékot biztosit magának.

Az a körülmény, hogy olyan pártoknak a sajtója, amelyeknek képviselői együtt ülnek a kormányban, a közönség előtt egymást erkölcsileg lehetetlenné akarták tenni, egymagában is igazolja, azt, hogy a csehszlovák kormányzati rendszer olyan mértékban tenyésztette ki a korrupciót és ásta alá a felelős tényezők erkölcsi érzékét, hogy azon a köz érdekében sürgősen változtatni kell.

Hogy a koalíció milyen eszközöket vesz igénybe a pártszervezetek fentartásához szükséegs összegek előteremtésére, s hogy a felelős tényezők mennyire nem érzik át a közéleti erkölcs követelményeit, azt a legélénkebben bizonyítja Dostalek közmunkaügyi miniszternek a német szénbehozatal rovására megvalósítani szándékolt kísérlete.

Ugyanakkor, amikor a törvényhozás Stříbrný György volt miniszterelnökhelyettes ellen különböző panamák, de első sorban az államvasutak terhére elkövetett szénpanama ügyében eljárást indit, egy prágai előkelő közgazdasági lap, a »Die Wirtschaft« f. évi március 7. i számában »Die politische Versorgung mit Kohle« cim alatt cikket közöl, amelyben részletesen ismerteti a lengyel szén behozatala tekintetében a koalíciós pártok között létrejött megállapodást, amelyek a cseh néppárt kivételével 10. tonnánkint Kč 50. - illetéket szednek és osztanak fel egymás között.

A fent emlitett cikk megállapítja, hogy Dostálek közmunkaügyi miniszter a mull év őszén titkárát, Vrbickýt és egy Soldán nevű urat, - aki a Stříbrný-ügyböl jól ismert Stejskal nevű szénbánytu-

lajdononak a jobbkeze, - Berlinbe küldte, hogy »magán - uton« érdeklődjenek a birodalmi szénkormánybiztosnál, hajlandó volna-e a szénkormánybiztos a Csehszlovákia és Németország között megújítandó szénszerzödés alkalmából tudomásul venni, hogy a közmunkaügyi miniszter a saját pártja részére a lengyel szénbehozatalhoz hasonlóan behoztali jegyeket akar életbeléptetní, mely intézkedéssel 10 tonnánkint Kč 50. -el drágította volna meg a behozott szenet.

A cikk szerint eredetileg csupán a Cseh Néppárt részesedett volna az évi 8-10 millió korona jövedelemben, s csupán a miniszterelnök úr közbelépésére kezdett a közmunkaügyi miniszter más pártokkal is tárgyalásokat.

A német birodalmi szénkormánybiztos ellenállása meghiúsította Dostálek közmunkaügyi miniszter tervét, amely Csehszlovákiára nézve a csehszlovák-német szénszerzödés meghosszabbítása alkalmával súlyos következményekkel járt, mert a németek ezekre - a miniszter titkára általi folytatolt - tárgyalásokra való hivatkozásijai kényszeritették a csehszlovák megbízottakat az előbb érvényben volt szerződésnél sokkal súlyosabb feltételek elfogadására, amelyek a német szénbehoztalt függetlenitették a csehszlovák barnaszénnek Németországba történő kivitelétől.

Szükségképen a legkártékonyabb hatást gyakorolja a közerkölcsre a kormány itt ismertetett eljárása, amely a hatalom és a törvényhozás tekintélyét lejáratja. A kormány tagja a közerkölcs szempontjából, - amelyet védenie kellene, súlyosan vél akkor, amidőn a kormányt támogató pártok és azoknak felelős állásban levő tényezői ugyanolyan cselekedeteket követnek el, amelyek miatt mások ellen. - most már beigazoltan nem a közerkölcs védelmére, hanem tisztán a politikai bosszú kedvéért, - megsemmisítő hadjáratot indítanak.

Kérdezzük tehát a Miniszterelnök Urat: Hajlandó-e a törvényhozzásnak biztosítékot nyujtaní arra nézve, hogy a kormányt támogató pártoknak a közéleti erkölcsöt súlyosan aláaknázó mindennemű üzleti tevékenységét haladéktalanul megszünteti, mert a közpénzekkel és közszállitások közvetítéséből szerzett jövedelmekkel rendelkező kormányt támogató pártok súlyosan detruálják az egész közéletet és a gyakorlatban meghiúsítják a nép akaratának az általános egyenlő és titkos választójog által biztosított becsületes megnyilatkozását.

Prága, 1931. november 21.

Dr. Szüllö,

Szentíványi, dr. Jabloniczky, Fedor, Hokky, Nitsch, Knirsch, dr. Törköly, Köhler, Geyer, Kasper, Stenzl, Prause, Eckert, Krebs, Schubert, Simm, ing. Jung, dr. Holota, Kurťak, Dobránsky.