432/XIX (překlad).

Interpelace

poslance O. Horpynky a druhů ministrovi vnitra,

že zemský úřad nepovolil zápůjčku jabloneckému okresu.

Poněvadž jablonecký okres byl postižen nezaměstnaností, která podle všech známek ještě dlouho nebude zdolána, musila býti státní péče o nezaměstnané rozšířena také na sklářské dělníky. Z toho, že sám stát přispěl pomocí, jest jasně patrno a bezvadně prokázáno, že podpora nezaměstnaných jest nezbytně nutno.

Poněvadž však jednak rozsah státní péče o nezaměstnané jest velmi nepatrný a pro přísná ustanovení velmi velká část nezaměstnaných vůbec státní podporu v nezaměstnanosti nedostane, musil zasáhnouti okres a obce a poskytnouti zvláštní péčí především těm, kdo jsou vyloučeni ze státní péče.

Zákon čís. 77/1927 nedovoluje obcím, aby zde vypomohly. Omezení samosprávného práva jako v jiných případech, tak i zde jest kruté. Jest tedy nezbytně nutno, aby okresy a obce pracovaly společně. Okresní zastupitelstvo jablonecké uznání hodným způsobem situací správně pochopilo a slíbilo jednotlivým obcím pomoc, přispějí-li na péči o nezaměstnané 50% nutného nákladu. Ačkoliv obcím při svém vlastním nedostatku peněz připadá za těžko mírniti nouzi nezaměstnaných, přes to nemohly couvnouti před nutností takovéto sociální akce, vzaly tuto obět na sebe a ostatní důležité věci z toho důvodu odložily.

Na úhradu výdajů na péči o nezaměstnané v okrese jabloneckém chtělo okresní zastupitelstvo uzavříti půjčku 250,000 Kč. Zemský úřad v Praze tuto usnesenou zápůjčku neschválil. Jest to nepochopitelné stanovisko, odpírá-li se obětavosti a nezbytné nutnosti, jakou jest péče o nezaměstnané, povolení k opatření peněz. Nelze to tím sepíše pochopiti, když státní péče nepostačuje, města a obce nejsou s to, vlastní péčí o nezaměstnané, která musí býti nezbytně prováděna vedle péče státní, uhraditi ze svých peněz a nemohou se zříci pomocí okresu. Obce musily by jinak ihned zastaviti vlastní péči o nezaměstnané, odmítají však jakoukoliv odpovědnost za následky, které tím budou způsobeny.

Podepsaní se tedy táží pana ministra vnitra, je-li ochoten naříditi zemskému úřadu v Praze, aby ihned povolil zápůjčku 250.000 Kč usnesenou okresním zastupitelstvem v Jablonci n. N. ke zmírnění nouze nezaměstnaných?

V Praze, dne 8. května 1930.

Horpynka,

dr Hanreich, dr Schollich, Kasper, Szentiványi, Nitsch, dr Holota, dr Törköly, dr Jabloniczky, Fedor, dr Szüllö, Knirsch, Hokky, Geyer, Köhler, Dobránsky, Krebs, Simm, Schubert, inž. Jung, dr Hassold, dr Keibl, Matzner, inž. Kallina.

432/XX (překlad).

Interpelácia

poslanca dra Törkölya a druhov ministrovi vnútra

o neoprávnenom zasahovaní štátnych verejnosprávnych úradov do voľby biskupa augsburgsko-evanjelického dištriktu na Slovensku.

Okresní náčelníci, ktorí sú vo východnom dištrikte augsburgsko-evanjelickej cirkvi na Slovensku, bez ohľadu na to, či sú náboženstva augsburgsko-evanjelického a či nie, dovolávajúc sa nariadenia a poverenia obdržaného od ministra vnútra a zneužijúc svojej úradnej moci zasahovali do voľby biskupa augsburgsko-evanjelického na Slovensku, odbývanej dňa 15. apríla 1930, a svojím ilegitímnym zasahovaním získali hlasy veľa náboženských obcí v prospech Vladimíra Čobrdu dekana v Liptove.

Úradné, avšak bezzákonné a nedovolené kortešovanie svetskej administrativy zurilo najviac v seniorátoch šaryšskom, spišskom, abauj-zemplinskom gemersko-malohontianskom. Všetci notári obdržali rozkazy okresných náčelníkov, nehľadiac na to, či sú oni augsburgskí evanjelíci a či nie, či sú oni kresťania a či izraeliti. A títo notári opravdu boli hodní dôvery v nich složenej. Bol i taký notár, ktorý v Baradne (v býv. župe Gemerskej), keď už kortešácia neišla ani krásnými sľuby ani vyhrážkami korenená, utiekal sa k pálenke a takto získal ku väčšej sláve a radosti z čistoty cirkevného života a jej slobody povznesený hlas augsburgko-evanjelickej náboženskej obce v Baradne pre pána veľadôstojného dekana a farára Vladimíra Čobrdu v Liptove. Tiež v Šaryši a vo Spiši pôsobil istý notár izraelitského náboženstva, ktorý dovolával a tiež vyššieho rozkazu. Bude-li treba, poslúžime i menom.

Rimavsko-sobotský okresný náčelník Emil Hanes, ktorý bol predtým augsburgsko-evanjelický duchovný z povolania, a tedy musí znať predpisy a ducha cirkevnej ústavy a musí vedieť, že sloboda cirkvi je porušovaná tým, zasahuje-li štátna administrativa svojou mocou do voľby biskupa, - zaslal pánom notárom dopis tohoto obsahu:

ťDôverné! Do vlastných rúk!

Pánom notárom!

Z poverenia pána ministra vnútra dra Juraja Slávika obraciam sa na Vás so žiadosťou, aby pri príležitosti voľby evanjelického biskupa augsburgského vierovyznania, ktorá sa koná v týchto dňoch, učinili ste všetko možné, aby evanjelické obce náboženské, ktoré sú vo Vašom obvode, odovzdaly hlasy na liptovského seniora Vladimíra Čobrdu. Vladimír Čobrda, senior v Liptove, je kandidátom sebavedomých Slovákov evanjelíkov, a gemerské cirkvi musia teraz dokázať, že i tam patria medzi cirkvi sebavedome slovenské.

Hovorte do duše ľudu, aby konal svoju národnú povinnosť. Všetky výsledky hlasovania sdeľte sem telefonicky alebo telegraficky.

V Rimavskej Sobote, dňa 26. februára 1930.

Emil Hanes v. r.

okresný náčelníkŤ.

Ten istý okresný náčelník zaslal tiež všetkým učiteľom dištriktu malohontianskeho a gemerského pod úradným protokolovaným číslom úradný a heslom poštovného sprostenia opatrený dopis s nadpisom ťOkresný úrad v Rimavskej SoboteŤ, v ktorom žiada učiteľov, aby získali si duše ľudu, lepšie rečeno jeho hlasy. Vo svojom okrese kortešoval v jednotlivých obciach i v podaných nočných hodinách, tak na pr. v Drienčanoch, a inde i vo dne, a tiež ináč zneužíval svojej úradnej moci. A na pr. v bývalej župe Šaryšskej istý okresný náčelník, ktorý je náboženstva rímsko-katolíckého, pozval si k sebe vlivnejších augsburgsko-evanjelických mužov a dovolávajúc sa výslovne rozkazu vyššieho terorizoval a sľubami ovlivňoval ich, a totiež uplácal ich a ohrožoval odňatím výhod. V tejto krásnej práci, ktorá tak veľmi vážila si osobnej a cirkevnej slobody, asistoval tiež riaditeľ agrárnej banky, rímský katolík Dvorák, ktorý spolu s inými svojími ťzaslúžilýmiŤ druhy pomáhal udusiť cirkevnú slobodu, rešp. nezávislosť rozhodovania vôle individuálnej prostriedkami hmotnej odvislosti, a všetkej tejto práci asistoval i jeden notár izraelit. Bude-li treba, poslúžime i menami.

Bol i taký okresný náčelník v župe abauj-zemplínskej, ktorý istému duchovnému sľuboval, že bude-li hlasovať jeho náboženská obec na Čobrdu, vtedy on obdrží štátne občianstvo. A náboženská obec, ktorá nechcela na Čobrdu hlasovať, pozmenila svoje stanovisko.

Boli i takí okresní náčelníci, tak aj okresný náčelník v Rimavskej Sobote, ktorí pokladali za nutné ťnáhodouŤ práve v dobe volebnej interesovať sa u niektorých pánov duchovných o veci kongruovej a s ňou vo spojitosti použiť sľubov alebo i vyhrážok. Mená môže sa pán minister vnútra veľmi snadno dazvedeť, bude-li mu to však nesnadné, radi mu pomôžeme.

Zkrátka štátna administratíva zabraňovala jednotlivým náboženským obciam vo voľnom vykonávaní práva volebného, a to tak, že jej exponenti s poukazom na ministra vnútra páchali svoje činy, ktoré sú prinajmenšom disciplinárnymi prečiny.

Na základe tohoto skutkového stavu tážeme sa s úctou pána ministra vnútra:

1. Či je pravdou, že pán minister vnútra okresným náčelníkom v cirkevných dištriktoch malohontianskom, šaryšskom, abauj-zemplinskom a podtatranskom, spišskom a gemerskom bez rozdielu náboženstva priamo rozkázal nariadením alebo dal im rozhodné poverenie, aby za liptovského seniora Vlidimira Čobrdu s použitím a totiž zneužitím svojej úradnej moci kortešovali, poťažne ťvšetko možnéŤ urobili, aby evanjelické náboženské obce, ktoré sú v ich okrese, odovzdaly svoje hlasy na liptovského seniora Vladimíra Čobrdu?

2. Jestliže je to pravda, ako to pokladá pán minister vnútra za srovnateľné so svojou úradnou povinnosťou a so slobodou augsburgsko-evanjelíckej církvi, ako to pokladá za srovnateľné so zákonitým vykonávaním najvyššieho dozorčieho práva štátu, s ktorým sa nesrovnáva illegitimné zasahovanie štátnej administrativy do cirkevnej autonomie, pošpiňujúce čistotu cirkevného života? Či pokladá za srovnateľný takýto spôsob vykonávania verejnej moci so zákonom a právom a s rešpektovaním ústavy cirkvi augsburgsko-evanjelickej, ktorá ústava vo svojom §e 5, lit a) vyslovuje, že cirkev v Československej republike stojí na bezpodminečnom podklade úplnej slobody a rovnoprávnosti ako absolutných požiadavkov spravedlnosti?

3. Jestliže nie je pravda, že pán minister vnútra dal pánom okresným náčelníkom takéto protizákonné nariadenie alebo poverenie, protiviace sa verejným slobodám a porušujúce slobodu augsburgsko-evanjelickej cirkvi, či je pán minister ochotný bezodkladne nariadiť disciplinárne pokračovanie proti tým okresným náčelníkom zmienených cirkevných dištriktov, ktorí ústne dovolávali sa vyššieho rozkazu, a proti rimavsko-sobotskému okresnému náčelníkovi Emilovi Hanesovi, ktorý písomne poukazaval na poverenie ministra vnútra, a či je ochotný učiniť tak preto, lebo títo povedali rešp. písali o pánu ministrovi vnútra nepravdu, aby tým uviedli v omyl poťažne donútili notárov rôznych náboženství prevádzať štátne-administravívné bezprávné kortešovanie na poli zakázanom, t. j. na poli cirkevnom a takto aby svojím vlastným pričinením pôsobili nátlakom t. j. neprípustným bezzákonným vlivom na voličov volebných náboženských obcí?

4. Či je pán minister vnútra ochotný nariadiť v politických okresoch zmienených cirkevných dištriktov čo možná najsúrnejšie vyšetrovanie, ktoré by poctive a bez zahaľovania zistilo, čo náčelníci a notári okresov robili, ako vplývali na zfalšovanie pravej voľe náboženských obcí, volivších biskupa?

5. Či je ochotný dať nám náležite včas na vedomie termín, kedy bude toto vyšetrovanie konané, aby sme tomuto vyšetrovaniu mohli zavčas dať k dispozícii náležitý dokazovací materiál?

6. Či je pán minister vnútra ochotný zakročiť, aby bolo použité prísneho trestu a či je ochotný podať parlamentu zprávu o výsledku šetrenia?

V Prahe, dňa 8. mája 1930.

Dr Törköly,

dr Szüllö, dr Jabloniczky, Nitsch, Szentiványi, dr Holota, Eckert, Stenzl, Prause Horpynka, Geyer, inž. Kallina, Matzner, Krebs, dr Schollich, Simm, dr Keibl, inž. Jung, Knirsch, Fedor, Hokky, Dobránsky.

Původní znění ad 432/III.

Interpellation

des Abgeordneten Dr. Ernst Schollich und Genossen

an den justizminister betreffend die Beschlagnahme der ťDeutschen VolkswehrŤ in Friedek.

Die in Friedek (Schlesien) erscheinende Zeitung ťDeutsche VolkswehrŤ verfiel in den letzten Wochen mehrmals mit ihren Nebenblättern der Beschlagnahme und zwar wurden von der Zensur folgende Stellen als anstößig beanständet:

In der Folge vom 1. Februar 1930 aus dem Aufsatze ť10 Jahre deutsches Leid in Schlesien!Ť die Stellen:

Die amtliche Kundmachung der neuen Herren wußte den, den Tschechen gegenüber in kühler Zurückhaltung gebliebenen Bewohnern zu erzählen, daß sie mit diesem Tage nach 178 Jahren preussischer Knechtschaft wieder in den gemeinsamen tschechischen Staat heimkehren, wo ihrer herzliche Aufnahme usw. harre.

Und so, wie die Kundmachung gleich dem Leitwort dieses Staates ťDie Wahrheit siegtŤ einen Fußtritt gegeben hatte,

denn der Staat, aus welchem das Hultschiner Ländchen seinerzeit ausgeschieden war, war jedenfalls kein tschechischer, sondern ein österreichischer unter Regentschaft der großen Kaiserin Maria Theresia,

so waren auch alle anderen Versprechungen auf Lüge aufgebaut, sodaß sie beute in das gerade Gegenteil verkehrt sind. Heute werden die Hultschiner als bockbeinig, verhetzt, eigensinnig usw. hingestellt, weil sie ihre Eigenart wahren und nicht im Tschechentum mit Haut und Haar aufgehen wollen.

Aus den befreiten Brüdern sind nach Auffassung der sonderbaren Erlöser nunmehr Feinde der Tschechen geworden.

Denn es ist eigentümlich, die tschechische Auffassung hält nämlich jeden für einen Feind der Nation und des Staates, der nicht bedingungslos unter die Schwärmer der Libuscha tritt.

... und nur einer Gewaltmethode sondergleichen gelang es, unter horrenden Strafen usw., wovon in der Gemeinde Krawarn allein über 36,000 Kronen gezahlt wurden, und anderen Schikanen, den Prozentsatz der Deutschen im Lande unter 20 Prozent herunter zu demokratisieren!

Aus dem Gedichte ťLeidensheimatŤ die Strophen:

Sei mir gegrüßt, du Heilandsvolk der Dulder, das nun zehn Jahre seine Dornen trägt,

dem die ins Joch gebeugte müde Schulter,

die Geißel falscher Freiheit blutig schlägt!

Sei mir gegrüßt, - du Volk und Land im Leide, dir rauscht ein Flügelschlag in hellen Höh'n:

Ist's Schlesiens Aar, - der deutsche - sind es beide?

Wer kennt den Himmel, kann die Zukunft sehn? Doch eine Wahrheit hat stets zugetroffen,

Licht der Erkenntnis, soll sie allen glüh'n:

Wer leiden muß, hört niemals auf zu hoffen, -

auch nicht das Volk im Leidensland Hultschin...!

Herrmann Heß.

In der Folge vom 15. Februar 1930 die Notitz:

ťDer spuckende TschecheŤ zur Gänze:

Der spuckende Tscheche. Jüngst begegnete ein bekannter bebrillter tschechischer Intelligenzler zwei deutschen Frauen, welche ihre Kinder mit Rücksicht darauf, daß die 1. und 2. Volksschulklasse wegen Masern gesperrt waren, an der Hand wieder nach Hause führten. Der ťInteligenzlerŤ erkundigte sich, woher und wohin und erfuhr auch den Sachverhalt, daß die Kinder in die deutsche Schule gingen. Da plusterte er sich wütend auf und beschimpfte die Frauen mit ťsprosté baby!Ť etc. und spuckte vor ihnen aus. Das Spucken setzte er vom Geschäft Orel auf der Wilsonstraße bis in die Gegend vom Warenhaus Zima fort, wobei er sich immer gegen die Frauen umdrehte, Wie wir erfahren, hat der bekannte ťSpuckerŤ einen Ehrenbeleidigungsprozeß zu gewärtigen. Jedenfalls zeigt die Sache nur, von welchem Geiste leitende tschechische Staatsbeamte erfüllt sind und wie das Recht der ťGleichen und GleichenŤ aussieht.

In der Folge vom 1. März 1930 die Notitz ťSonderbare nationale Methoden.Ť

Sonderbare nationale Methoden. Wir haben vor 14 Tagen mitgeteilt, daß ein tschechischer Intelligenzler vor einer Mutter und mehreren Kindern ausgespuckt habe, weil diese Kinder in die deutsche Schule gingen, auf der Straße aber ťPo frýdeckuŤ gesprochen haben. Nun regt sich der ťFrýdecký krajŤ in ganz eigentümlicher Art darüber auf, daß wir dieses Vorgehen eines tschechischen Intelligenzlers angenagelt haben und bestreitet auch, daß der betreffende Herr Ausdrücke wie ťSprosté babyŤ etc. gebraucht habe. Wir sind durch diesen Angriff im ťKrajŤ - (Si tacuisses, philosophus manisses) genötigt, zu erklären, daß dieser Herr ja die Frau in der angeführten W eise beschimpft hat, wobei festgestellt sei, daß diese Frau keine Tschechin, sondern eine Polin ist. Dieser tschechische Intelligenzler war nun, um die vielen Anfragen zu beantworten, der Herr Postdirektor Radomír Caha des Bahnpostamtes. Wir haben die Abgeordneten aller Parteien von dem Vorgehen dieses Herrn verständigt, welche eine parlamentarische Anfrage an die Gesamtregierung richten werden, ob dieses Vorgehen eines tschechischen Staatsbeamten gegen andersnationale steuerzahlende Staatsbürger am Platze ist oder nicht. Jedenfalls halben sich in Friedek schon nationale Kämpfe in schärfster Form durch all die Jahre abgespielt, doch hat sich niemals ein tschechischer Intelligenzler zu einer solchen Handlung hinreißen lasen, was lobend anerkannt werden muß. Wir geben der Meinung Ausdruck, daß auch der ťFrýdecký krajŤ der tschechischen Sache keinen auten Dienst leistet, wenn er das ganz unqualifizierbare Vorgehen des Herrn Postdirektors Caha verteidigt.

Der Inhalt der mitgeteilten Berichte ist keineswegs derartig, daß die ausgesprochenen Beschlagnahmen gerechtfertigt erscheinen, da darin weder etwas Staatsgefährliches, noch etwas Aufreizendes enthalten ist. Darum scheint es sich dem Zensor auch gar nicht zu handeln. Die ťDeutsche VolkswehrŤ ist eine gutgeleitete Heimatszeitung, welche mit den schärfsten Mitteln um die Rechte des deutschen Volkes und besonders um die Rechte des schlesischen Stammes kämpft. Dieses volksbewußte Sprachrohr der aufrechten Schlesier soll nun im Wege von Beschlagnahmen, welche immer mit großem Schaden verbunden sind, weil ja die Zeitung gezwungen ist, eine neue Auflage herzustellen, mundtot gemacht und zum Schweigen gebracht werden, Jedenfalls ist diese einseitige und lächerliche Tätigkeit der Zensur eine glänzende Korrektur des Wortes des Staatspräsidenten Masaryk: ťDemokratie ist DiskussionŤ.

Es ist daher hoch an der Zeit, daß Weisungen seitens des zuständigen Ministeriums an die in Betracht kommenden Zensurstellen ergehen, daß in Hinkunft die Zensur dem Zeitgeiste und der Staatsform entsprechend liberaler gehandhabt wird.

Die Gefertigten fragen daher den Herrn Justizminister, ob er bereit ist, schon in der allernächsten Zeit solche Weisungen herauszugeben und in Sonderheit der Zensurbehörde in Friedek zu bedeuten, daß ihr Vorgehen gegen die ťDeutsche VolkswehrŤ durchaus undemokratisch ist und daß sie sich in Hinkunft einer einwandfreien und objekfiven Handhabung der Presseaufsicht zu befleißigen hat.

Prag, am 26. März 1930.

Dr. Schollich,

Ing. Kallina, Knirsch, Dr. Hassold, Dr. Keibl, Kasper, Dr. Szüllö, Szentiványi, Nitsch, Ing. Jung, Dr. Jabloniczky, Krebs, Dr. Törköly, Dobránsky, Horpynka, Köhler, Matzner, Dr. Hanreich, Fedor, Simm, Schubert, Geyer, Dr. Holota, Hokky.

Původní znění ad 432/IV.

Interpeláció

a belűgyminister urhoz, Rimaszombat községi képviselőtestületének feloszlatása tárgyában, Beadják Dr. Tőrkőly József és társai.

Rimaszombat képviselőtestületét az országos hivatal Országh alelnök aláírásával ellátott véghatározatával f. év április 15.-én feloszlatta.

A feloszlatás a rimaszombati járás járási főnökének, Hanes Emilnek 1930. március 10.-én kelt felterjesztésében előterjesztett tényállás alapján történt. Ezt a tényállást azonban az országos elnöacség nem tette semmiképp vizsgálat tárgyává, hanem azt valóságként elfogadta. Ez a lényállás azonban a valósággal ellenkezik.

A feloszlatott képviselőtestület magyar nemzeti párti és magyar ker, szocialista képviselotestületi tagjai nevében az országos elnöki hivatalhoz revíziós kérvény lett beadva, amely részletesen kimutatja azt a bizonyítékok felsorolásával, hogy a feljelentd Hanes Emil járási főnök 1930, márt. 10.-én kelt felterjesztésében foglalt tényállás a valóságnak nem felel meg. Eme revíziós kérvény alapján rámutattunk arra, hogy

a feloszlató véghatározat rendelkező része valótlanságokat tartalmaz, mert

először rendszertelen gazdálkodás a városnál egyáltalán nincs,

másodszor; mert a dezorganizáció jelei abszolute nem mutatkoznak, Mánpedig a feloszlató határozat ezt állítja.

Az 1930, évi költségvetést a járási bizottság 1930. április 9.-én a feljelente Hanes Emil járási főnők elnöklete mellett jóvahagyta, ez a járási bizottsági véghatározat 1930, ápr. 24.-én már jogerőre is emelkedett. Ez a tény már maga is kizárja azt, hogy a rendszertelen gazdálikodás fogalma alá vonható város gazdálkodásról lehetne tényekkel bizonyítottan beszélni, mert egy rendszertelen gazdálkodás költségvetési tételeit nem szokták a felűgyeletí hatóság segédletével jóváhagyni. Ellenben mert a költségvetés tételei bizonyitékai egy yenszeres és megfelelő gazdálkodásnak, tehát a kőltégvetés jóváhagyása elől kitérni sehogysem lehetett.

De mi is lehet az a rertdszeretelen gazdálkodás? Az, aminek ellentéte a rendszeres gazdálkodás. Az, hogy egybefüggő jószágtestet képeső mezögazdasági ingatlanokat haszonbérlet által kezeli a város, gyaszabadkapusztai, méhesi és a kurinci több száz holdasokat,

hogy a város a saját maga által nem használt épületeket bérlet utján hasznosítja,

hogy a vásárhelypénz szedési jogot bérlet utján hasznosítja,

hogy a régi kézierőre múködő téglavető üzemet házi kezelésben tartja,

hogy a városi Villamos Telep nevű őzemet szintén házi kezelésben tartja,

hogy az erdőgazdálkodás szintén hámilag okleveles erdész vezetése mellett, rendszerea üzemterv mellett és ipedig az 1879; XXXI. tc. keretein belül az erdőfelűgyelőség engedélye alapján a régi üzemterv mellett történik,

hogy a város rétjei, amelyek nem tartoznak a haszonbérlet által hasznosított birtókkomplexumhoz, házi kezelésben vannak, mert a termés a szükséges városi fogatok ellátásához szükséges,

igazolja azt, hogy a gazdálkodás módja állandóan éspedig haszonbérlet valamint a házikezelés által meg van határozva, tehát rendszer van a gazdálkodásban.

Fontos, hagy a gazdálkodás módlja a felügyeleti hatóságok jogerős jóváhagyási véghatározatával lett megállapítva és pedíg a feloszlatott képviselőtestület 1927 november 10-én megkezdett működése előtt.

A város által tett és folyamatba vettberuházások a közrendészeti, közegészségi és a szociális községi kötelességek teljesítése végett történnek és történtek és pedíg; az utcák kövezése, a csatornázás javítása, szükségház égpités, az ucák öntözését is szolgáló motoros tűzifecskendő vásárlás; a városháza szükséges kibövitése, illetve kiépítése révén. A beruházások elhatározásai törvényszerűen és jogerős véghatározatokkal történtek.

Ez is rendszert mutat és nem rendszertelenséget.

Hogy a város törzsvagyonának a jókarban tartásáról állandó gondoskodás történik, szintén nem igazol rendszertelenséget.

Az, hogy a város jogerősen megállapított beruházási szükségének megfelelő fedezetéről jövedelem hiányában kölcsön utján gondoskodik,

hogy mert a bevételek befolyása nem igazodik a szükségleték fedezetének időpontjához, az esetleges fizetési fennakadások eflterülése végett a város gondoskodik jogerüs véghatározatok alapján átmeneti kölcsönről,

hogy a személyi és dologi kiadásokról a város rendes bevételeinek igénybe vételével a jóváhagyott szabályrendeletekkel létesített önkormányzati adók és a kőzségi pótadók kivetése és beszedése által gondoskodik és a háztartásban a bevételek és kiadások egyensulyára törekszik,

hogy a községi háztartásról intézkedő 329/1921 és a 77/927 sz. tőrvények szerint igyekszik vinni a gazdálkodást,

mindez azt emutatja, hogy rendszer van a város gazdálkodásában s a legerősebb kritika is csak a rendszeres gazdálkodás jelenlétét kónstatálhatja.

Lehetne arről sző, hogy ez a rendszeres gazdálkodás jó gazdállkodás-e. Ezt a feloszlató véghatározat fel nem hozza ugyan, de ezt is meg lehet világósitani.

A haszonbérletek, az egy kurinci állami haszonbérlet kivételével az elérhető legnagasabb haszonbérrel vannak káadva. A kurinci bérletnél az állam bármikor felemelheti az általa fizetett haszonbért, hogy a város ne rövidüljön meg. Ezekért a haszonbérletekért, valamint a jól kiadott vásárbérletért a feloszlatott képviselőtestület különben sem lehet felelős, mert a szerződéskötések a képviselőtestiílet működésének kezdetet előtt, 1927 november 10-e előtt történtek és jogerősgn vannak elintézve.

Az épületek jól vannakbérbeadva, kivéve a hadkíegésztö parancsnokság által használt épületet, amelyet a katonaság még 192? november 10-e előtt elrekvirált és amelyért meg nem felelő bért fizet.

A rétek jól kezeltetnek, a termés el nem pazaroltatik, a gazdálkodás kellő könyvelés és elenörzés mellett történik.

A primitív régi téglaégető 34.000 K tiszta hasznot hoz s ezen felül a hulladék fát ezen a réven a városjól értékesítí.

A városi villamos telep 1928-ban és, - 1929-ben 269.000 K bevételt adott a várósnak.

Az erdészet kezelése ellen az erdőfelügyelőség eddig kifogást nem tett. Beültetés, fásítás pótlás megfelelő méretekben történik és az erdészet kiadása az 1929 évben 184,343 K, a betétele pedig 256,124 K-ban van előirányozva.

Gondoskodás történt arról, hogy az önkormányzati adók és a vízdíj jól kezeltessenek és a hátralkok a lehetőség határáigbehajtassanak és hogy az állam a pótadók fizetésére kellő időben sürgettessék.

A számvevő betegsége folytán beállott számadási és könyvelési hátrálékok elintézésről is gondoskodás történet s ma a számadások és könyvelések tekintetében is a jour van a számvevői hivatal.

A ťrossz gazdálkodásŤ fogalma alá vonható tényállásról sem lehet beszélní tehát.

De az országos elnök feloszlató végzésének az az állítása is valótlan, hogy a dezorganizáció jelei mutatkoznak. Hogy műben, azt nem árulja el, de nem ad erre feleletet a járási főnök 1930 március 10-i feljjelentő felterjesztése sem. Mert ilyen jelek pincsnek.

A városbíró teljesítette a törvényben és szabályrendeletben előirt kötelességét. A tisztvíselok rendesen müködnek, a hivatalos órát betartják, teendőiket késedelem nélkül végzik. A városi szabályrendelet törvényszerű beosztása szerint külön és előírás szerint müködik a pénztár és a számvevői hivatal, amely utoibbinál a számvevő betegsége miatt felhalmozott hátrálékok feldolgozását külön szakerő végezte és külön és törvényszerűen működik a gazdasági hívatah. A hevételek befolynak s ha késneksürgetve lesznek és a behajtásuk eszközöltetik. A tartozások fizettetnek, az 1929 évben jóváhagyással felvett 4.600.000 K lejárt két annuitása ki van fizetve, a lejárandó annuitásókról az 1930 évi költségvetés gondoskodott. Tehát minden és mindenki a helyén van, rend van, amit erősít az is, hogy a kiroáló szakerő, a városnál allalmazott főjegyző, ellenőrzési jogának lelkiismeretes gyakorlása mellett kifogást eddig nem talált és nem érvényesittett. Hogy lehet tehát lelkiismeret mellett dzzorganízációrol, illetve annak mutatkozó jeleiről beszélni. Ugyvan az, amint a Savonarola bíbornok esetében volt, hogy mikor nem találtak ellene a vádra alapot, a hatalom kimondta, hogyha nincsen alap, akkor csinálni kell.

Ha a feloszlatásra okul használt tényállásról bebízonyosult, hogy az nem felel meg a valóságnak, akkor, hacsak tényleg nem önkény a cél, nem lehet a kormányzatnak el zárkozní attól a konzekvenciától, hogy a feloszlató határozat hatálytalapi tassék és in integrum restitutio tőrténjék, vagy a lehető legroszaibb esetben a kormánybiztosi kormányzás idejét megrövidítve és működését irányító rendelettel korlátozva a legrövidebb idő alatt ki kell írni az uj községi választást.

A feloszlatásnál hibát kővetett el az, aki valótlan tényállás alapján tett felterjesztésével az országos elnöki hivatalt tévedésbe etetette és hibát követlett el az, aki a felterjesztett tényállásnak a valóság tekintetében való felülvizsgálatát elmulasatotta. A hibák elkővitöi a törvény értelmében fegyelmi eljárás alá vonandók és példásap migbűptetepdök, mert követelni kell, hogy a népek önkormányzati jogát büntetlenül senki se sérthesse meg.

Ezek után kérdezzük a belügyminiszter urat:

1. Hajlandó-e az előadott ügyben a vizsgálatot a lesűrgűsebben elrendelni és annak soron kívül valóslefolytatásáról gondoskodni?

2. Hajlandó-e az országos elnöki hivatalnál az ügy revízióját elrendelni és ha az interpelláció adatainak valósága bebizonyul, a rimaszombati képviselőtestület feloszlatására vonatkozó véghaiározat hatálytalanításáról és az in íntegrum restítutioról gondoskodni?

3. Hajlandó-e Hanes Emil rimaszombati járási főnők ellen és Országh József orsz. alelnök ellen ez ügyből kifolyólag a fegyelmi eljárást megindítani, illetve megindíttatni és annak gyors lefolytatásáról gondoskodni?

4. Hajlandó-e a haíálytalanítás mellűzése esetén az uj községi képviselőtestületí választásoknak a lehető legrövidebb időnelül való elrendelésérlíl gondoskodni és mily legrövidebb idő alatt?

5. Hajlandó-e az 1922, évi 243, sz. tőrvény 28. §-ának a jog uralma létesítési érdekében való módosítása iránt a lehető legrövídebib idő alatt törvényjavaslatot a parlament elé terjeszteni, hogy a jövőben a közigazgatási visszaélés e téren kizárassék?

6. Hajlandó-e a kormánybiztos jogkörének a megfelelő korlátozásáról sürgős rendelettel intézkedni s hajlandó-e eltiltani a kormánybiztost mindazon intézkedésektől, amelyekről való határozatainál az önkormányzat érvényesőlésekor a képviselőtestűleti közgyűlésben a tagok két harmadának jelenlétet es a jelenlevök abszolut többsegi szavazatät kivänja a törveny?

Prága, 1930, május 5.

Dr. Törköly,

Nitsch, Szentványi, dr. Holota, dr. Szüllö, dr. Jabloniczky, Fedor, Dobránsky, Hokky, Stenzl, Eckert, Prause, Geyer, Horpynka, dr. Schollich, Krebs, ing. Kallina, dr. Hanreich, dr. Keibl, Simm, ing. Jung, Knirsch.