Beneš külügyminiszter ugyanis a kisebbségi jogvédelem kérdésében olyan álláspontot foglalt el, amely lehetetlenné teszi nekünk a költségvetés elfogadását, mert a magunk megsemmisitésére nem adhatunk szavazatunkkal kormányzati eszközöket. Az expozé a kisebbségi jogvédelem általánossá tételét helyesnek tartja s nincs kifogása az ily változásra irányuló törekvések ellen; de a kis ujját sem akarja megmozdítani érte, ellenben felveti a kérdést, hogy mi a célszerü, a kétoldalu vagy a többoldalu kollektív kisebbségi szerződések rendszere, vagy pedig az, ha egyáltalában nincs kisebbségi szerződés. Feleletül felállítja az általános csehszlovák doktrinát 3 ponttal és elzárkózik minden iniciatívától. Ez a doktrinás felállítás és elzárkózás azt jelenti, hogy Beneš nem akarja elismerni azt az igazságot, hogy a kisebbségek tökéletes és teljes jogvédelmére a béke, az állam, Európa és a kisebbségek érdekében feltétlenül szükség van. Elfelejtkezik arról, hogy a mai kor szellemének megfelelő legszélesebb kisebbségi védelmi jogkör felépítése a politikai ethika visszautasíthatatlan követelménye. Úgylátszik, hogy ő a Népszövetséget is csak úgy fogja fel, hogy annak hivatása csak a politikai status quo fenntartása, a kisebbségi védelem nem komoly kötelessége.

Nem ismeri be, hogy a mai jogállapot csak átmeneti lehet és nem érzi szükségét annak, hogy még a Malypetr miniszterelnök által hangoztatott igazság és kiegyenlítés politikája érdekében is a kisebbségi szerződésben lefektetett minimális átlagvédelmet az állam, illetve kormánya belső meggyőződésből önként a maximum felé kell, hogy fejlessze, iniciálja és a reformáció in melius útjára lépjen a belső jogszabályalkotás terén éppen úgy, mint a nemzetközi elintézésben. (Posl. dr Markovič: Mindig a magyar példa után kell menni. Mit csinálnak Magyarországon ezen a téren?) Azt hiszem, hogy a kisebbségi jog védelmének kérdése nem attól függ, hogy ez, vagy az az állam csinálja, vagy nem csinálja. Nem szabad elfelejteni, hogy a mai kor szellemének megfelelően, a politikai ethikának visszautasíthatatlan következménye a kisebbségi jogvédelem. (Posl. dr Markovič: Példát lehet venni!) Nem mondottam, hogy nem lehet példát venni, de be is tudnám bizonyítani, hogy a kisebbségi jogvédelmnek sok tekintetben Magyarországon sokkal több módusa és sokkal kevesebb hiánya van, mint itten. (Posl. dr Markovič: Ezt nehezen tudná bizonyítani!) A bizonyítás nem volna nehéz, mert tudnék jó néhány példát bizonyítékul felhozni.

Beneš miniszter úr doktrinájának első pontja nem helytálló, mert a kisebbségi szerződés nem lett eddig betartva és nincs remény arra, hogy a jövőben be lesztartva. A doktrina második pontjának valódi értelme az, hogy a halogatásnak, a nemakaromnak akar formális és a valóságot jól eltakaró indokot adni, de meggyengíti a maga álláspontját egyuttal azzal, hogy kimondja, hogyha van is igazság a változtatás, a javítás szükségében, ő mégsem követel ilyen változtatást és nincs szándékában ilyen változtatást kezdeményezni. Szóval az igazság nem indítja semmikép cselekvésre.

A külügyminiszter úr hű maradt a genfi népszövetségi űlésen kifejtett mentalitásához, ahol hivalkodott azzal, hogy a köztársaság nyugodtan kiáll egy nemzetközi vizsgálatot; de amikor egy ilyen általános nemzetközi vizsgálatot indítványoztak, az indítvány teljesítését a leghatározottabban ellenezte. Most is azt mondja, hogy nincs mit félni egy pártonkívüli nemzetközi fórumtól, de azért vígan fél és nincs bátorsága kiállni egy ilyen próbát, mert tudja, hogy igazságos itélet szerint csak elitélő verdiktet kaphatna. Félreérthetetlen utalással azt mondja, hogy lehet más államnak más doktrinája és követelheti azt és ő hajlandó is, ha más állam részéről tőle valamit követelnek, teljesíteni a követelést ama feltevésben és feltétel mellett, hogy az illető államban is analóg teljesülnek a támasztott követelések. Ezt a reszkirozást tényleg jó volna kipróbálni.

A nemzeti kisebbségi jogok védelme a mai jogállapot szerint a békeszerződésben és a kisebbségi szerződésekben vannak lefektetve, de nem tekinthetők mintegy befejezett egésznek, hanem csak mint egy további fejlesztésre szoruló átlagvédelmi minimumnak. A kisebbségi jogvédelemben a nemzeti kisebbségek részére nincsen megadva a jogalanyiság, a perképesség, úgyhogy a nemzeti kisebbségi jogoknak voltaképen a kisebbségek nem jogalanyai, akik a jogaikat érvényesíthetik.

Az az állam, amely a kisebbségi szerződést a nagyántánttal megkötötte, nemcsak azt a kötelezettséget vállalta, ami expressis verbis benn van a kisebbségi szerződésben, de vállalta a szerződés célját is és azt, hogy a kisebbségi szerződésben megadott keretet belső jogszabály alkotása által kitölti igazi, teljes kisebbségi jogvédelmet nyujtó tartalommal.

És mi volt a kisebbségi szerődések célja? Ahogy az a Clemenceau-féle Paderewskihez intézett levélből is kitünik, a nemzeti kisebbségeket megvédeni az elnyomatástól, az asszimilációtól és a modern jogállam kormányzati elvének és a tényleges jogegyenlőségnek alkalmazása mellett biztosítani azt, hogy a nemzeti kisebbségek kiélhessék nemzeti életüket, megtarthassák népi sajátságukat, fenntarthassák és fejleszthessék nemzeti kultúrájukat. A Saint-Germainben megkötött kisebbségi szerződés létesítésével a Csehszlovák köztársaság ezt vállalta és vállalta a minimumnak a maximumig való kifejlesztését, vállalta a reformáció in meliust, vállalta a jogegyenlőség és egyenlő elbánás tényleges és teljes keresztülvitelét, a kisebbségi jogoknak a kisebbségek által való érvényesíthetését, a bírói védelem megadását és a joguralom, valamint a modern jogállam kiépítését.

Ezen vállalt kötelezettségek teljesítése elmaradt, mert a Csehszlovák köztársaság csak a látszatot iktatta törvénybe, de egyes törvényekkel, kormányrendeletekkel és hatósági intézkedésekkel meghiusította valóban a megfelelő teljes jogvédelmet.

Diskrecionális jogok biztosításával úgy felfokozta a végrehajtó hatalom omnipotenciáját, hogy ezzel megölte a jogállam kiépítésének a lehetőségét. A joguralom megszületését is hatósági és bírósági intézkedésekkel zárta ki úgy, hogy Fajnor dr, a Legfelsőbb bíróság elnöke, a teljes nyílvánosság előtt állapította meg, hogy a köztársaságban a törvény, jog és igazság elve visszavonulóban, a hatalom és pedig főként a politikai hatalom elve előnyomulóban van. A nemzeti kisebbségek jogalanyiságát egyáltalában nem akarta a kormány megadni és éppen ezért nem is tett érte egy lépést sem. Nem tett a kormány a kisebbségi jogvédelemnek a politikumtól való megtisztítása érdekében semmit és nem helyezte azt jogi alapra. Nagy tévedés az az álláspont, amely azt vallja, hogy a nemzeti kisebbségek jogköveteléseit azok teljesítése nélkül is el lehet intézni.

A kisebbségi jogok nem lehetnek politikai alkudozások tárgyai a többség és a kisebbség között, nem lehetnek engedmények tárgyai a kormány részéről, amelyeket a kisebbségek kapnak bizonyos szolgálatokért, például választási támogatásért. Ez hozhat némi előnyöket a kisebbségnek, amelyeket az első kormányváltozással elveszthetnek. De a jog alku tárgyává nem tehető s ily esetleges gyakorlat a jog elsikkasztása lenne a változó politikai ingoványban. De meg kell tisztítani a kisebbségi védelmet a politikumtól nemzetközi kezelésben is és a nemzetközi jog alapjára kell helyezni. A valódi kisebbségi védelem csak úgy lehetséges, ha a kisebbségek joga nem harmadik személyek javára biztosított jog lesz, amelyet ezek a harmadik személyek nem érvényesíthetnek, hanem valódi jog, amelyet a jogosítottak a saját akaratuktól függőleg érvényesíthetnek, még pedig a jogok érvényesítésének a fóruma, a bíróság révén, nemzetközi bíróság előtt.

Beneš külügyminiszter úr által felállított általános csehszlovák doktrina már maga elég arra, hogy a magyar nemzeti kisebbség bizalmatlan legyen a kormánnyal szemben. Kétségtelen bizonyossággal megállapítható már az is, hogy ennek a doktrinának már az első pontja sem bírja ki a kritikát, mert a tények egész özönével lehet igazolni, hogy a kormány nem tartotta be eddig azokat a kisebbségjogi kötelezettségeket, amelyeket a saint-germaini kisebbségi szerződésben expressis verbis vállalt.

Místopředseda Stivín (zvoní): Upozorňuji p. řečníka, že není dovoleno řeči číst.

Posl. dr Törköly (pokračuje): Én nem olvasom a beszédemet, csak az emlékeztetőt tartom a kezemben. A belső állami életben úgyszólván nincs is kisebbségi jogvédelem, nincs jogalanyiság és nincs külön bíróság. A Legfelsőbb közigazgatási bíróság 4 éves dolgozási ideje szinte teljesen alkalmatlanná teszi az ezen bíróság által teljesíthető valódi jogvédelmet.

De nézzük meg a saint-germaini kisebbségi szerződés teljesítésének kérdését közelebbről és akkor rá fogunk arra jönni, hogy a kisebbségi jog védelme itt teljesen hiányzik. Mert hogy lehet ott az élet és szabadság teljes vedelméről beszélni, ahol - ami többször előfordult - fizetéses besúgók egyszerü és valótlan feljelentésére ártatlan embereket tartóztatnak le és még az se kell, hogy a nyomozó hatóság, a rendőrség legalább azt állapítsa meg, hogy tényleg követtetett-e el valami bűncselekmény. Ahol a büntető perrendtartás első szakaszának a személyes szabadság megvédésére szolgáló intézkedését, hogy bünvádi eljárás csak az ellen indítható, akit valamely bűntett, vétség, vagy kihágás nyomatékos gyanuja terhel, úgy alkalmazzák, hogy nem az eljárás indításakor, de a nyomozat befejezésekor kell vizsgálni azt, hogy van-e nyomatékos gyanu, ott az élet és szabadság teljes védelméről beszélni nem lehet.

De nem lehet a szabadság védelméről beszélni ott, ahol a katonai kémelhárító irodák és katonai rendőrségek beleavatkoznak és beavatkozhatnak a polgárok feletti büntető igazságszolgáltatásba és az államügyészséget közvetve írányítják, mert indítványaikat az államügyészség teljesíti és teljesíteni tartozik, ami valóságosan a polgári egyéneknek a közvetett katonai bíráskodás alá vonását jelenti. Nincs ott személyes szabadság, ahol a jogtalan letartóztatás és vizsgálati fogságnak a személyes szabadságra vonatkozó sérelmét illetve annak lehetőségét még azzal sem csökkentik, hogy gyorsan végeznék el az előkészítő eljárást, a nyommozást, illetve a vizsgálatot. Inkább tervszerüleg hosszabbítják az eljárást.

Nem lehet az élet és szabadság teljes védelméről beszélni ott, ahol lehetséges az, hogy valaki ártatlanul hat, sőt 12 hónapig is vizsgálati fogságban sínylődik, ahol a fogházban csalás miatt lezárt foglyot agent provokateurnek, spiclinek használnak és mint a vád tanuját használják azután a léprement vádlottakkal szemben a főtárgyaláson, amire esettel szolgálhatok, ahol a vád fegyenceket, akiknek szavahihetősége már természtszerüleg kétséges használ tanukul, akiklehet, hogy azért is tanuskodnak, mert ú gy vélik, hogy ezzel önmagukon segítenek, ahol az államügyész jobb tudomása ellenére is felebbez, mert politikai bűncselekmény vádja esetén az elő van írva.

Mindezekre a szörnyüségekre példákkal szolgálhatokkk, mert a kassai és a rimasmaszombati kerületi bíróságoknál több ilyen eset fordult már elő és fordulnak ma is elő. De a rendtörvény törvényellenes jogkiterjesztő magyarázaza is hozzátartozik a személyes szabadság elleni hadjárathoz, valamint az a tény is, hogy nincs bírói függetlenség és az autonom igazságszolgáltatási rendszer sincs bevezetve. Sokat lehetne arról beszélni és el lehet mondani azt is, hogy hiába fordulunk az igazságügyminiszterhez megelőzés, vagy a visszaélés ártalmatlanná tétele végett, a mi-
niszter az államügyészség részére adható utasítás útján sem segít. Megemlítendő, hogy a nemzeti kisebbségek tagjai vannak ilyen szörnyü üldözésnek a legtöbbször kitéve.

A sajtószabadság sem érintetlen. A sajtócenzura visszaélései, a lapelkobzásra vonatkozó helytelen bírói döntések, a lapbetiltások, maga a rendtörvény 34. §-a megfosztja a nemzeti kisebbséget a sajtószabadságtól. Eklatáns példa itt a "Prágai Magyar Hírlap" és a "Gömör" címü lapok betiltása.

Az állampolgárság elismerésének és megadásának a kálváriája és a jogtalan kiutasítások esetei a kisebbségi jogok konfiskálásának a fejezetébe tartoznak. Az állampolgárság kérdése többszörös miniszteri igéretek és a Ház resoluciója dacára ma is rendezetlen s tág tere van az önkényes intézkedéseknek.

A jogegyenlőségnek a tényleges hiánya, illetve annak esetei is azt bizonyítják, hogy a kisebbségi szerződés nincs teljesítve. Elég itt a választókerületek beosztását elrendelő törvényre hivatkozni, a népszámlálási rendeletekre, az egyenlő bánásmód hiányára, az állampolgársági vegzatúrák révén a politikai jogoktól való megfosztásra, az adózás és a földreform terén való megkülömböztetésekre, az esküdtszéki tagságra, a lelenckérdésre, a hivatalképesség kérdésére.

A szabad nyelvhasználat és általában a nyelvhasználati jog terén grasszáló anomáliákra is hivatkozhatunk. Hivatkozhatunk arra is, hogy egész kormányzati ágakban 16 év után sincs elintézve a nyelvi kérdés. Például a kultúr, a nemzetvédelmi, posta, népjóleti miniszteriumok ügyére vonatkozólag ma is a nzelvhasználati kérdés elintézetlen. Igy a vasuti állomások névfelirata 90 százalékos magyar járásokban még ma sincs magyarul megjelölve, hogy ugyanezekben a járásokban a bírósági idézések, a telekkönyvek, a bírói végzések és hirdetmények, sőt a bírói itéletek ma sem adatnak ki és vezettetnek magyarul.

A bírói eljárásban "a megfelelő könnyítések" a nyelvhasználaz tekintetében ma sincsenek. Az államügyész magyar vádlottak ügyében csak az állam nyelvén mondja el indítványait és a vádbeszédet. Magyar emberek felett, akik nem beszélnek más nyelven, olyan bírák itélkeznek, akik nem tudnak magyarul. Tolmácsot nem alkalmaznak és nincsenek kisebbségi tanácsok sem. Pozsonyban 19.000 magyar embernek nincs nyelvhasználati joga, ellenben 300-400 lelket számláló falvakban lakók az anyanyelvüket szabadon használhatják a bíróságnál. Az 1925. évi 50. számu rendelettel a bírósági járások területét úgy határozták meg, hogy községek átcsatolása és elcsatolása révén a lélekszámarányt 20 százalékon alulra fokozták le és három magyar járástól ilyen uton elvették a bíróságnál anyanyelvük használati jogát. Segítség végett a törvényhozáshoz is fordultunk, de a benyujtott kezdeményezési törvényjavaslatot hidegre tették.

Kulturális, szociális és vallási téren intézmények létesítése, iskolák felállítása terén szintén nincsen egyenlő jog. Iskolát építeni csak miniszteri engedély alapján lehet, nem úgy mint az angol demokráciában. A miniszternek discrecionális joga az engedély megadása. A discrecionális jogoknak túlságos alkalmazása voltaképen önkényuralomra vezet, mert ezzel a joguralom van lehetetlenné téve és az következik be, hogy nem a jog, hanem a szeszély uralkodik, hogy más néven ne nevezzem. - - -

A közsegélyezési jog egyáltalában nem érvényesül a magyar nemzeti kisebbség javára, mert a jótékonysági, nevelési ügyekben a közvagyonból az állami, országos, járási és községi költségvetés alapján nem jut a segélyhez.

A saját anyanyelvü oktatás és a tanszabadság tekintetében is sok a visszaélés. Hát még a tankönyvek tendenciózus tartalma tekintetében. A felnőttek oktatását célzó mezőgazdasági tanfolyamot is megakadályozta Slávik volt belügyminiszter, jóllehet a földművelésügyi minisztériumnak illetékes referense kijelentette, hogy ehhez engedély sem kell. A művelődés megakadályozása nem lehet politikai cél és nem lehet egyelten kormányzatnak sem a joga, mert azt hiszem, hogy általános állami érdek, hogy a polgárok műveltségét különösen a mezőgazdaság terén mentől inkább fokozzák.

Végül megemlítem, hogy a saint-germaini békeszerződésben biztosított autonomiája Podkarpatská Rusnak még ma sem, 15 év elteltével sincs meg.

Ezeken kívül áll az, hogy a magyarok panaszát figyelembe sem veszik, pedig a köztársasági Elnök úr könyvében olvastam valahol, hogy még a rabszolgasorsban sínylődő embert is meg kell, hogy illesse a panasz joga. Fordultunk hivatalos úton, memorandumokkal a köztársasági Elnök úrhoz, a kormányhoz, egyes miniszterekhez, adóügyben a pénzügyminiszterhez, de még csak arról sem kaptunk értesítést, hogy megérkezett-e rendeltetési helyére panaszunk, nemhogy érdemben foglalkoztak volna vele. Törvényjavaslatainkat megfagyasztották, véleményünket soha meg nem kérdezték még akkor sem, ha rólunk volt szó. Soha egy ankétra nem hívtak meg egy magyart és egyáltalában úgy kezeltek és kezelnek minket, mint akik asszimiláció útján megsemmisülésre vagyunk itélve. Igyekeztek mindenképen jelentőségünket különösen számbelileg - lásd a népszámlálást - lefokozni olyan nép színvonalára, akiknek nincsen nemzeti öntudatuk és oly kevesen vannak, hogy önrendelkezési jogot nem igényelhetnek.

A 15 éves mult nem igen ad reményt a jövőbeli javulásra. A miniszterelnök úr legjobban tenné, ha az igazság és kiegyenlítődés politikájának követésére direkt a külügyminisztert hívná fel és figyelmeztetné őt, hogy a béke fenntartása érdekében a nemzeti kisebbségi jogvédelem teljes kiterjesztését vegye programjába és a kormány közreműködésével vigye keresztül, mert külömben nem lehet elhinni, hogy komolyan fáradozik a béke fenntartásán.

A köztársaság Elnökének egészen más nézete van mint a külügyminiszternek, mert ahogy az "Uj Európában" olvasható, ő azt kívánja, hogy egy nemzetközi nemzeti kisebbségi törvény hozassék és a nemzetközi kérdésekre egy külön állandó nemzetközi bíróság alkalmaztassék.

Nem az a szükség, hogy a külügyminiszter, amikor nem akarja az igazság és a kiegyenlítődés politikáját folytatni, a kétoldalu és kollektív kisebbségi szerződésekről folytasson akadémikus vitát, hanem az, hogy az igazság és a jog uralma jusson szóhoz és azoknak, akik a nemzeti elv teljes érvényesülésének a boldogságát a maguk egyéni életében a hatalmi rendelkezések folytán nem élvezhetik, legalább elviselhetővé tegyék az önrendelkezési jog respektálásának hiányában a reájuk szakadt ténybeli állapotot, hogy saját nemzeti életük teljes kiélésének biztosítása mellett, önzetlen munkásai lehessenek a népek testvériségének és jólétének.

Helyesen tenné a parlament, ha utasítaná a kormányt és a külügyminsztert, hogy iniciálja a népszövetség olyan reformját, hogy a népszövetség tagjai köze vegye fel az összes államok mellett az összes népeket és nemzeteket és egy világkongresszuson alkossák meg ennek az uj uniónak egyetlen szerződésben az alapokmányát, biztosítsák ezzel a békét, a politikai és gazdasági együttműködést, szabályozzák a népek önrendelkezési jogát és a nemzeti kisebbségi teljes jogvédelem összes alaki és anyagi jogi kérdéseit.

Amíg ez megtörténhetik, követelje meg a parlament a kormánytól, hogy a saint-germaini kisebbségi szerződés kereteit kitöltő törvényjavaslatokat, illetve az alkotmány revizióját célzó törvényjavaslatokat mielőbb terjessze be a nemzetgyűlés elé.

Végül követelje meg a parlament, hogy a kormány záros határidőn belül terjessze be a magyar nemzeti kisebbség kulturális autonomiáját megalkotó törvényjavaslatot.

Tisztelt Ház! Mi addig, amíg a kisebbségi jogvédelem teljes és tökéletes kiépítésére nincs meg a kormányban a hajlandóság, mindaddig, amíg konkrétumot nem látunk arra, hogy a kisebbségi szerződés kereteinek betöltését belső jogszabályalkotás által meg nem kezdik és mindaddig, amíg a köztársaság Elnökének kívánságát, hogy egy nemzetközi nemzeti kisebbségi törvény alkottassék és a nemzetiségi kérdés elbírálására egy állandó nemzetközi bíróság létesíttessék, a kormány nem kezdeményezteti a Népszövetség előtt, amíg a magyar nemzeti kisebbség jogalanyiságának és képviseletének elismerését a belföldön és a nemzetközi elintézésben a kormány keresztül nem viszi, ennek a kormánynak semmiféle költségvetést meg nem szavazunk.

Az expozékat nem vesszük tudomásul és a költségvetés ellen fogunk szavazni.