Tudok egy olyan letartoztatásról, ahol a letartóztatottnak szabadlábrahelyezése íránti kérelmét azzal utasítják el, hogy katonai árulás cselekményéről van szó és dacára annak, hogy nyomatékos gyanu nem forog fenn, mégis ennek olyan ssúlyos természete van, hogy előreveti a szökés veszélyének árnyékát. Hiába tesz l az illető 50.000 Kč kauciót és hiába hivatkozik, hogy ugyanebben a büncselekményben már három embert büncselekmény hiányában szabadlábra helyeztek, a bíróság is úgy dönt, hogy nem helyezhető szabadlábra. (Posl. Kubač: Mit csináljon az, akinek nincs 50.000 koronája?) Ennek sincs pénze, de van ingatlan vagyona, amire betáblázható 50.000 korona. De különben sincs most arról szó, hogy mennyiért helyeznek valakit szabadlábra, hanem arról, hogy itt voltaképen jogtalanul vonják el személyes szabadságát egy polgárnak.

Mindezeket az eseteket azért hoztam itt fel, hogy bemutassam, hogy itt az élet és szabadság, védelmének teljes garanciájáról szó sem lehet és hhogy nem segít semmit sem a jogi fegyvereknek alkalmazásba vétele, mert a bírói függőségen alapuló bírói abszolutizmus azokat úgysem engedi érvényesülni.

Ezeket az eseteket azért hoztam itt fel, hogy rámutassak arra, hogy mi megkiséreltük a más úton való segítséget is. Mi írásban fordultunk az igazságügyminiszterhez és kértük a reparációt. A minisszter úr maga is belátta a hibákat, a sérelmek reparacióját igérte, de az igéret csak igéret maradt, igazságot nem szolgáltattak.

Ilyen körülmények között természetes dolog, hogy arra a konkluzióra kell jutnunk, hogy igazunk van akkor, amikor arra hivatkozunk, hogy itt az egész rendszert kell megváltoztatni és nem lehet megelégedni azzal, hogy a halálbüntetés pótlásául szolgáló büntetésekről adnak be törvényjavaslatot.

Angliában ez egész máskép van. Anglia az igazi demokrácia, az igazi szabadság hazája. Angliában az alkotmány főszempontnak tekinti a sz emélyes szabadságnak biztosítását és azt intézményesen is biztosítja. Angliában az előnyomozati eljárást a rendőrség foganatosítja ugyan, az azonban oly magas nivón áll, hogy azt csak utánozni kellene, mert ott tétel az, hogy addig senkit őrizetbe nem vesz a rendőrség, amíg kétségtelen bizonyítékokkal igazolva nincs, hogy egyáltalán bűncselekmény történt. (Předsednictví převzal místopředseda Zierhut.) Hogyha ez a bizonyíték megvan, akkor végrehajtja az őrizetbevételt, de nem telhetik el kétszer 24 óra anélkül, hogy a békebíró, a magistrate ki ne hallgassa és azonnal döntsön afelett, hogy fennforog-e az őrizetbevételnek szüksége, vagy szabadlábra helyezze-e kaució ellenében, hogy szabadlábon védekezhessék a gyanusított.

Angliában az egész fogvatartás, őrizetbevétel csak azt a célt szolgálja, hogy biztosítva legyen az, hogy az illető a főtárgyaláson meg fog jelenni, de semmiképen sem szabad annak azt a célt is szolgálni, hogy az őrizetbevétel arra használtassék fel, hogy kicsikartasssék egy olyan vallomás a fogvatartottól, ami ellene bizonyít. Vagyis Angliában nem lehet a gyanusított ellen saját magával bizonyítani. Ott a tétel az, hogy a vádnak kell a bünösséget bizonyítani, nem pedig a vádlottnak ártatlanságát.

Ha ennek alapján indul meg a büntetőreform, akkor a saint-germaini szerződésben vállalt garanciákat könnyen fogja tudni teljesíteni a Csehszlovák köztársaság. Ha Angliában az eset olyan, hogy a szabadlábon való védekezés nem lehetséges, akkor a főtörekvés az, hogy mentől gyorsabban befejeződjék az előnyomozati eljárás és mentől előbb kerüljön itélethozatal alá az illető ügy. Ezért van kimondva Angliában, hogy még a legbonyolultabb bünügyekben is három hónapon belül minden bünügynek az itélőbíróság elé kell kerülnie, amiáltal meg van rövidítve a fog ságnak tartama. Nálunk Csehszlovákiában egy évig is lehet valaki vizsgálati fogságban anélkül, hogy módja volna úgy védekezni, hogy megrövidíthesse személyes szabadsága elvonásának idejét. Azt hiszem azt mindenki elismeri, hogy erre szükség van, mert hiszen bár kisülhet, hogy a gyanusított ártatlan, de ha eltelt már közben egy év vizsgálati fogsággal, akkor ez már nem elég, már ott a szenvedés, ott a büntetés a vizsgálati fogság által és ez mind úgy történik, hogy az ártatlanul szenvedőnek semmi elégtétel nem áll rendelkezésére, erre nincs módja és kártérítést sem igényelhet.

Ezeket a kérdéseket mindenesetre reparálni kell. Itt olyan injuriák történnek, amelyek egy szabad államban egyáltalában nem lehetségesek. Meg kell itt teremteni világosan az autonom igazságszolgáltatási rendszert. Ki kell mondani azt, hogy az élet elleni deliktumoknál, a politikai deliktumoknál és vétségeknél, vagyon elleni büntetteknél, a személyes szabadság megsértése büncselekményénél, a hatóság elleni erőszak büncselekményénél, a nyomtatvány útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés büncselekményénél a vádaláhelyezési eljárást a létesítendő vádesküdtszéknek kell teljesíteni és itélőbíróság elé csak akkor kerülhet valaki, ha az illetőt a vádesküdtszék vád alá helyezi. Ha a vádesküdtszék elutasítja a vádat, az ellen felebbezésnek helye nincsen. Ha egy ilyen eljárás vezettetik be és létesül a népvád és a demokratikus bíráskodás, akkor a személyes szabadság és az élet védelme intézményesen megvalósul.

Uj esküdtszéki törvény kell és az itélő esküdtszéki eljárások kiterjesztése szükséges. Be kell hozni a személyes felelősség elvét, amely szerint minden hivatalnok - akár polgári, akár katonai - felelős mindazon cselekményeiért, amelyekkel törvényt sért és kérdőre vonható minden felhatalmazás nélkül a bíróság előtt és ezenfelül magánjogi káetérítéssel is tartozik.

Ha ez az elv törvényileg biztosíttatik, akkor meg lesz a szabadság és az élet jogának teljes védelme, akkor a törvényszékek mindenkit a törvények tiszteletére kényszeríthetnek és akkor azután tényleg meg lesz a jog uralma, amely nélkül nem érnek semmit azok a jogkijelentések, amelyek alkotmánylevelekben vannak kijelentve, de amelyeknek megvalósításáról és biztosításáról semmiféle garancia nincsen.

A személyes szabadság érdekében feltétlenül törvényes intézkedésre van szükség arra vonatkozólag, hogy az államügyészek és a rendőrségi hivatalnokok mindenkor büntetendő cselekményt követnek el, amikor nyomatékos gyanu fennforgása nélkül előzetes letartóztatást indítványoznak és a már folyamatban lévő nyomozatot nyomatékos gyanuhiányok miatt meg nem szüntetnek. Ki kell mondani azt is, hogy az előzetes leta rtóztatás, a viszgálati fogság és a szabadlábrahelyezés kérdésében mindazok a bírák, akik nyomatékos gyanu fennforgása nélkül a személyes szabadság elvonását elrendelik, szintén büntetendő cselekményt követnek el és ezért a bíróság előtt felelősek. Ki kell mondani azt is, hogy mulasztás az, ha a vizsgálóbíró a rendőrség által letartóztatott egyénnek 48 óra alatt vaaló kihallgatását elmulasztja, vagy nem csinálja meg az előzetes letartóztatás kérdésében a döntő végzést és annak kihirdetését, amiáltal deliktumot követ el és még fegyelmi úton is felelősségre vonandó.

A személyes szabadság kérdésében olyan intézkedéseket is kell mindenesetre tenni, amelyek a fogságnak sszükség nélküll való hosszu időtartamra való kiterjedését megakadályozzák és lehetetlenné teszik azt, hogy mesterséges beavatkozásokkal elhuzzák az előzetes letartóztatásnak és fogságnak időtartamát.

Ha tud az emberiség, a népek, nemzetek és államok összessége olyan törvényeket alkotni, amamelyek egyetemes érdeküek és egyforma, egyöntetü eljárást nyernek, mint a váltóeljárásnál, nem tudom megérteni, miért nem lehetne az élet és személyes szabadság védelmében szintén egyöntetü törvényt alkotni az egész világon, Európában, az összes államok között.

Ennek előkészítését ko rmányzati feladatának kell, hogy tartsa ez a kormány, de ezen igyekezetének semmiféle nyomát nem tudjuk felfedezni. A köztársaság Elnöke jubileumi nyilatkozatában azt mondotta, hogy sok dolog rosszul van megcsinálva ebben a köztársaságban és hangoztatta azt, hogy szükség van reformokra, alkotmányrevizióra, parlamenti házszazabály-reformra, választási reformokra. Az Elnöknek ezt a vélemnényét a kormány egyáltalában nem tette magáévá, dacára annak, hogy mi a parlamentben inditványt is terjesztettünk elő a köztársasági Elnöknek véleménye alapján, de a parlamentáris többség szükségesnek tartotta azt leszavazni és nyíltan szembehelyezkedni a köztársaság államfőjével csak azért, mert nem tartották elviselhetőnek azt, hogy egy nemzeti kisebbség a bel- és külpolitikai reformok kérdésében egyforma nézeten lehessen az államfő nézeteivel. Ezt az általános felfogást lehetetlennek tartjuk és azt mondjuk, hogy az igazságszolgáltatás terén létező hibák és hiányok reformjának szükségessége szükségessé teszi az alkotmányreformot.

A közelmultban Baxa egyetemi tanár nyilatkozott arról, hogy szükséges-e itt egy alkotmányrevizió és annak az alapjára helyezkedett, hogy nem, mert az alkotmányunk jó és a köztársaság viszonyai nem változtak olyképen, hogy szükségessé tennék az alkotmány megváltoztatását. Mi ellenkező véleményen vagyunk, mert azt tartjuk, hogy az alkotmány nem jo, mivel nem tartalmazza a népakarat érvényesülésének biztosítékait, szankcióját, mert nem gondoskodik a személyes szabadság és az élet jogának teljes védelméről és végül, mert nem tartalmaz rendelkezést az önrendelkezési jog alkalmazásáról.

Maga az a tény, hogy az igazságszolgáltatás terén - az elmondottak szerint - kardinális reformra van szükség, indokolja az alkotmányrevizió szükségét, mert ez a reform másként meg nem valósulhat és mert a bírói hatalom olyan módon való szabalyozása szükséges, amely a parlamenttel együtt lehetővé teszi a végrehajtóhatalom ellensulyozását és ellenőrzését. Dr Baxa azt is mondja, hogy a most életben lévő alkotmány nincsen megtartva. Hát ilyen körülmények között az alkotmányreviziónak kell olyan garanciákat létesítenie, amelyek az alkotmány rendelkezéseinek megtartását biztosítják.

Mi a bel- és külpolitikai reformok szükségét nem tartjuk elintézhetőnek holmi részlettörvényjavaslattal, mi a n emzeti jogok kérdésében is a halálbüntetés eltörlését és az élet és szabadság teljes védelmét kívánjuk.

A mai törvényjavaslat bírálatához még megjegyzem, hogy a halálbüntetésnek más büntetésnemmel való pótlása kérdésében a magyar büntető törvénykönyv álláspontja sokkal helyesebb volt, mert a törvény 91. paragrafusának alkalmazásával a halálbüntetést át lehetett változtatni életfogytiglani fegyházzá és le lehetett menni 15 évig, míg most 30 évi fegyház van említve, ami sokszor aránytalanul súlyos az elkövetett büncselekmény súlyához viszonyítva. A magyar törvény ezzel szemben sokkal enyhébb, amikor 15 évig lehetséges leszállítást enged meg és így kár volt azt Szlovenszkóra vonatkozólag hatályon kívül helyezni.

Místopředseda Zierhut (zvoní): Upozorňuji pana řečníka, že řečnická lhůta již uplynula.

Posl. dr Törköly (pokračuje): Hiányzik ebben a törvényjavaslatban a vád és véelem egyenranguságának biztosítása is, mert amikor a kegyelmi eljárástól van szó, akkor csak a vezérprokurátornak meghallgatását írja elő, de a védelemét nem, pedig a védelemnek mentalitásához inkább hozzáfér olyan tények és körülmények felsorolása, amelyek egy kegyelem gyakorlását indokolttá teszik, tehát a védelmet az utolsó stádiumban is lehetetlenné teszik.

A mi felfogásunk szerint ez a törvény időelőtti, ezt a törvényt egy másik törvénynek, illetőleg reformnak kellene megelőznie és azok az intézkedések, amelyek itt szóban vannak, nincsenek kellőleg megformulázva és mivel az igazságszolgáltatási kormánnyal szemben, épúgy mint a mai kormányzati rezsimmel szemben bizalommal nem viseltetünk, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot megszavazzuk.