A néplélek szempontjából ősi ellenségek állanak egymás mellett. A múlt összefogó ereje az itt élő népek történelmében csak halvány és az idők sodrában elmosódott vonalakra támaszkodik, amivel szemben zeng, villámlik az ellenségeskedések múltja. A Morván túl és a Morván innen élő népek társadalmi alakulása pedig két egészen ellentétes pólus irányában haladt oda, ahol most van.

Miért szükséges, tisztelt Képviselőház, minderről beszélni? Azért, mert kritika tárgyává akarjuk tenni, hogyan lehet helyesen és jól ezt az országot kormányozni, mert ha én egy földterületet birtokba veszek, akkor figyelembe kell venni annak nemzetiségi, gazdasági és geografiai viszonyait és mindezekhez alkalmazni a kormányzást. De számolnunk kellett és számolnunk kell, amikor arról beszélünk, hogyan kell Csehszlovákiát kormányozni, az állam alakulásának egyéb körülményeivel is. Ennek az államnak alakuakulása ugyanis két eszmzméhez tapadt: a csehszlovák nemzeti egység és a csehek nnemzeti hegemóniája. Mindkettő imp erialista gondolat, mind kettő két osztályba sorozza állampolgárait. Az egyik az uralkodók csoportja, ezek az alakulásból statuált csehszlovák nemzethez tartozók, a másik az alárendeltek csoportja, ebbe tartoznak a kisebbségi nemzetek.

A köztársaság Elnöke, a humanizmus és a demokrácia nagy magyarázója, érezte a háboru előtt és alatt megírt gondolataival való összeütközést és a csehszlovák imperialista eszmékkel szemben, azok elensulyozásozására a demokrácia jelszavát vetítette a világ vásznára. Az imperialista eszmék elhalványítása bizonyos időre sikerült is, de az imperialista eszmékből folyó törvényhozásnak és kormányzásnak nem volt semmi akadálya.

Most, sorsdöntő órák idején, amikor a történelem nehéz lépéseit érezzük közeledni, amikor megremeg a föld a nemzeti életet, a nemzeti egyenjoguságot, a nemzeti megbecsülést követelő dübörgéstől, most beszéljünk komoly egyszerüséggel arról, mi a feladata a csehsszlovák állam vezetőinek, mi a valódi államérdek, mi a kötelessége a kormánynak saját államával szemben. Most kell erről beszélni, amikor a hivatalos és félhivatalos körök a politikai pártokat és egyéneket államfenntartó és államellenes csoportokba osztják és ennek az osztályozásnak a konzequenciáit akarják ezzel a törvénnyel, amely előttünk fekszik, levonni.

A köztársaság nemzeti, gazdasági és társadalmi strukturájáról már beszéltem. Kimutattam, hogy azok a válaszfalak, amelyek az emberiséget nemzetek, vallások, osztályok, gazdasági viszonyok, foglalkozások szerint széttagolják, a határokon belül mind megvannak. Az állam érdeke azt követeli tehát, hogy ennek a kormánynak a politikája befelé és kifelé egyaránt a béke politikája legyen. Azt követeli, hogy az imperialista gondolatot a kormányzat teljesen és véglegesen kizárja. Azt parancsolja az államérdek, hogy ennek az államnak csakis egyforma, és teljesjogu polgárai legyenek.

Igaza van előttem szólt igen tisztelt képviselőtársamnak, aki azt mondotta, hogy Csehszlovákiának olyan a geografiai és stratégiai helyzete, hogy az nem védelmezhető. Kijelentette és az igaz, hogy északról és délről milyen könnyü az egyik határtól a másikhoz eljutni. Figyelmeztetett Ostrý képviselőtársam, hogy ilyen körülmények között nem szabad belül veszekedni, han em meg kell belül békülni. Ostrý képviselőtársam cs ak azt mondotta azonban, hogy a csehek és szlovákok béküljenek meg, de arról nem beszélt, hogy vajjon hogyan akarja megoldani a magyar kérdést. Arról nem beszélt, hogy vannak magyarok ennek a köztársaságnak a területén, akiket figyelembe kell venni és akiket éppen az állam érdeke szempontjából az állam teljesjogú polgáraivá kell tenni.

Mi az, ami ennek a soknyelvü és egyébként is keleti vásár tarka államának egységét, oszthatatlanságát biztosíthatná? A nemzetek teljes szabadsága és egyenjogusága, magasfoku általános kultura, általános szociális jólét. (Posl. Vallo: Mindezt csak a proletárdiktatura adhatja meg!) A proletárdiktatura is csak ilyen törvényeket fog majd hozni, amilyen előttünk fekszik. Erkölcsösebb lesz azonban annyiban, hogy be fogja vallani nyíltan, hogy diktatura.

Vegyük sorra a kérdéseket. A nemzeti szabadság és egyenjoguság kérdésébe beletartozik az itt élő magyarság dolga. Kérdem, van-e és volt-e szándékában a kormánynak a magyar kérdés rendezése? Előre hallom a választ: a magyarság államellenes és irredenta politikát üz, ezért nem érdemli meg a kormányzat loyalitását, mert a jog csak annak a népnek jár ki, aki az államot respektálja és feltétlenül annak talajára állítja politikai működését. Sokszor hallottuk ezt felelős cseh államférfiak szájából, sokszor olvastuk ezt Beneš külügyminiszter úr európai sajtójában és hallottuk ezt a köztársaság Elnökétől is.

Hát rendben van. Beszéljünk a kérdésről, beszéljünk a magyarság politikájáról. Közismert dolog és valóság, hogy a magyar politikailag iskolázott nép. A magyarság szabadságszeretetét (Posl. Ruppeldt: Saját magának!) a történelem sok lapja igazolja. Mi, akik ebben az államban politikai munkára vállalkoztunk, számoltunk ezzel a két, fajunkkal és nemzetünkkel összefűzött tulajdonsággal. Számoltunk vele és nyíltan adtunk kifejezést annak, hogy a csehszlovák államhoz való csatoltatásunkban önrendelkezési jogunk elkobzását látjuk. Ugyanakkor hivatkoztunk azonban politikai érettségünkre, népünk törvénytiszteletére és a legelső alkalommal jelentkeztünk a konstruktív munkára, hogy a földet, amelybe komoly gyökeret eresztett életünk, megtartsuk és építsük azok részére, akik utánunk következnek. (Výkřiky komunistických poslanců).

Komoly, egyenes és becsületes szándék vezetett bennünket, de természetes, hogy konstruktiv munkánknak árát szabtuk, árát, amit tőlünk a nemzetünkhöz való hűség, népünkkel szemben való felelőségérzet követelt. Követelésünk egy mondatba összesűríthető: egyenjoguság, minden elnemzetlenítés megállítása és a megtörtént igazságtalanságok reparálása.

Mi történt ezzel szemben? A kormány ragaszkodott programmjához, amelynek végrehajtási eredményéből csak néhányat említek: több mint 70.000 hektár földet vettek el színmagyar területen magyar földbirtokosok kezéből és osztottak ki munka nélkül maradt mezőgazdasági cselédek és munkások szája elől csehszlovák telepeseknek és csehszlovák maradékbirtokosoknak. Kegyetlenül és tervszerüen építették le a gyáripart, vagy a cseh nagytőke martalékául dobták oda. A leszerelt gyárak egy részét a Morván túl építették fel, hogy ott csökkentsék a munkanélküliséget. (Výkřiky komunistických poslanců.) Kérem, jöjjön közelebb, kedves képviselőtársam, mert nem hallom jól és így nem tudok önnek felelni. Vagy beszéljen talán hangosabban. Elbocsátották a magyar tisztviselőket és magyar alkalmazottakat és megrakták a hivatalokat csehekkel, a vasuti műhelyeket cseh munkásokkal, a pályamunkások helyére uj, Morván túli munkásokat hoztak. Ezek részére egymás után állítják fel a csehszlovák iskolákat százszázalékos magyar községekben és ezekbe az uj iskolákba bekényszerítik azokat a magyar gyermekeket, akiknek szülei valamelyes függőségben állanak a kormánnyal szemben és ugyanide csalogatják ingyen könyv, ruha és egyebek osztogatásával magyar sszülők gyermekeit. Bizonyos városokra, községekre, vagy vidékekre kimondják, hogy ezek elcsehszlovákosítandók és ezt a programmot azután végre is hajtják az es zközökben való válogatás nélkül. Kassa is ezek közé a városok közé tartozik. Az elbocsátott tisztviselők nagyobb részének mindenféle ürügyek alatt - ismerem ezt, mert foglalkoztam vele Holota képviselőtársammal együtt - megtagadják a nyudíjfizetést.

Csak kis részét soroltam fel azoknak a kormányzati intézkedéseknek és tényeknek, amelyek a tervszerü elnemzetlenítést bizonyítják. A mi feladatunk odatörekedni, hogy a kormányzatnak ezt az irányzatát és szellemét megváltoztassuk és, hogy a magyarság szellemi és anyagi javainak átlagát a törvényadta lehetőségek útján megtartsuk. (Předsednictví převzal místopředseda Taub.)

Az államnak elsőrendü érdeke a magyarság egyenjogusítása. Amennyiben a kormány ezt nem teszi, úgy a történelem kegyetlenül és biztosan elitéli azt a kormányzatot, amelyik ezt nem akarja. Felelőségem érzetében nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy hazugság a magyar kisebbség negativizmusáról beszélni, valótlan, hogy mi a mindenáron való rombolásért küzdöttünk. Én voltam az, aki minden vád, minden támadás és minden gyanu ellenére adtam ki a jelszót: "vessük meg lábunkat ezen a földön" és én voltam az, aki az akkori többség vezetőinek felhívására tár gyalásokat kezdtem és a magyar kérdésnek a demokrácia és a nemzetközi szerződések követelményeinek megfelelő rendezését kívántam. Erre vonatkozó javaslataim szigoruan megmaradtak az alkotmány és a nemzetközi kötelezettségek által előírt jogok keretében, de igaz, hogy ezeknek a jogoknak teljességét maradéktalanul követeltem. Követelésem nem talált meghallgatásra és ezért kénytelen voltam a tárgyalásokat megszakítani.

Akcióm komolysága sokszorosan bizonyítható volt, elhatározásom erőssége kétséget nem szenvedhetett. A történelem itélőszéke elé e tekintetben is nyugodtan fogok állni, mert a tárgyalásokat azért voltam kénytelen megszakítani, mert a kormányzó politika vezetői egyedül és kizárólag nem voltak hajlandók lemondani a cseh nemzeti imperializmus szellemében való kormányzásról, amihez én egyetlen cselekedettel sem fogok hozzájárulni és amit nevemmel fedezni becstelenségnek tartok és árulásnak minősítek.

Most a kormányzó politika annak a kétségtelen voltát teszi a közéleti munka feltételéül, hogy valamely közéleti tényező az állammal szemben pozitiv álláspontra helyezkedik-e, vagy nem. Ebben a kérdésben ismét a komoly megfontolást, a nyílt és minden kétséget kizáró álláspontot kell képviselnünk és azt mondjuk, hogy az önrendelkezési jogától megfosztott magyar kisebbség teljesíti az állam törvényeiben előírt kötelezettségeket. Törvényes alapon kívánja és akarja a teljes egyenjoguságot megvalósítani.

Ennél a kérdésnél meg kell állanunk egy pillanatra, mert az úgynevezett kisebbségi jogok, amelyek a mi egyenjoguságunkat kívánják és biztosítják, ezek nem a múltban rejlő és nem az állam belső törvényhozásának eredményei, hanem ezek a jogok kauzális kapcsolatban állnak az állam alapítóival. Az állam alapítói ezeket a területeket csak azzal a feltétellel kapták meg, ha a benne élő nemzeti kisebbségeknek az egyenjoguságot megadják. Az állam alakulásával kapcsolatos kötelezettség ez, amit az állam vezetőinek teljesíteni kell.

Az alkotmány, amire ez az állam épült, a mi kizárásunkkal hozatott a csehszlovák forradalmi nemzetgyűlés által. Oktrojalkotmány tehát és mi ennek dacára is elfogadtuk működésünk és politikánk alapjául, úgyhogy az alkotmányban biztosított jogokat követelhetjük a magunk részére is.

Ennél többet mi nem tehetünk és a kormány, amelyik mindezekre való tekintet nélkül folytatja az elnemzetlenítés tervszerü munkáját és eközben minden alkalommal az állam érdekére hivatkozik, erősen és súlyosan téved, mert az állam érdeke ezzel a politikával ellentétes.

Ennek a poliglott államnak összetartása és belső ereje azon mulik és csak az esetben építhető ki, hogyha a magyar és a többi nemzeti kisebbségi kérdés tökéletes, mintaszerü és kötelező megoldása bekövetkezik. A kormányzati politika 15 éves múltja a csehszlovák nemzeti imperializmus érdeke és ez nem lehet a mi kormánypolitikánk. Én ellene foglalok állást és kijelentem, hogy a kormány feladata olyan politikát űzni, amely ezt az államot a mi államunkká is teszi. Én bízom az igazság győzelmében és bízom abban, hogy a mi egyenjoguságunkat akár itt, akár másutt ki fogjuk vívni. (Potlesk.)

Das vorliegende Gesetz ist ein Gesetz zur Einführung des Faszismus und das bedeutet in der gegenwärtigen Lage, daß es auch [ ] und ein Gesetz zu noch weiter unglaublich gesteigerter Versklavung und Unterdrückung der unterdrückten Nationen. [ ]. Das muß den Arbeitenden in diesem Staate in aller Klarheit gesagt werden. Der Austritt Deutschland aus dem Völkerbund und dieses Gesetz hier zeigen, wo wir stehen. Heute liegen die Dinge so, daß Hitler rüstet, und daß Hitlerdeutschland durch seinen Austritt aus dem Völkerbund erklärt hat, daß es weiter rüsten wird, und auf der anderen Seite der französische Block erklärt: Wenn Hitler weiter rüstet, so werden wir den Krieg beginnen. Wer ist schuld an dieser Lage? Wer ist schuld daran, daß heute die Menschheit mit den Schrecken eines Krieges bedroht wird, die tausendmal schlimmer sein werden als die Schrecken des letzten Krieges. Jeder Staat sucht die Schuld auf die anderen zu wälzen. Der [ ] Hitler, [ ], auf den die deutsche Bourgeoisie heute stolz ist, hat eine pazifistische Rede gehalten, wie sie die größten Friedensfreunde nicht friedlicher halten können und er jammert und fleht die Welt an, doch nicht wieder das Unglück eines Krieges heraufzubeschwören, nur um mit solcher falschen Rede zu verschleiern, daß er fest entschlossen ist, das deutsche Volk in diesen Krieg hineinzuführen. Von allen seinen Versprechungen hat Hitler nur das eine gehalten, daß er das deutsche Volk in einen blutigen Krieg hineinführt. Er gibt den Hungernden kein Brot, er gibt den Arbeitslosen keine Arbeit, er kann den Zusammenbruch der deutschen Wirtschaft nicht aufhalten, im Gegenteil, er beschleunigt diesen Zusammenbruch, und am allerwenigsten kann er das deutsche Volk u. zw. auch das deutsche Volk in diesem Staate, welches mit blutigen Mitteln unterdrückt ist, befreien aus den Ketten des Versailler Friedens. Aber er kann die ganze Welt und er kann die deutschen Bauern und Arbeiter hineinführen und hineinhetzen in einen Krieg für die imperialistischen Ziele der deutschen Bourgeoisie, [ ].

Und nicht um ein Haar besser ist die Bourgeoisie auf der anderen Seite. In Frankreich, in der Kleinen Entente, hier bei uns in der Čechoslovakei. [ ]. Aber Ihr wollt heute mehr. Gerade wie der deutschen Bourgeoisie die Luft zum Ersticken eng ist, so ist sie es auch hier und überall. Deshalb braucht ihr jetzt den Krieg zur Erzielung Euerer imperialistischen Absichten, um Eueren Lebensraum zu erweitern auf Kosten anderer Völker. Der ganze Unterschied zwischen Hitler und der anderen Seite besteht nur darin, daß Hitler sich sagt; wir rüsten jetzt, um Zeit zu gewinnen, und später den Krieg zu beginnen in dem Augenblicke, wo ich stärker bin an Kanonen und Tanks; [ ].

So stehen die Dinge! Das bedeutet zugleich, daß die Bourgeoisie dieses Landes, [ ], gleichzeitig den Faszismus aufrichten müssen gegen die großen Massen der Werktätigen auch des eigenen Volkes. Um diesen Faszismus durchzuführen, [ ], erklärt ihr, daß ihr die Demokratie verteidigt, daß Ihr den Frieden verteidigt, daß Ihr gegen den Störer des Friedens kämpfen werdet, gegen den Faszismus, gegen die Rüstungen Hitlers. Was für eine Demokratie wollt ihr hier verteidigen? Die Demokratie, die jetzt zu den Waffen des Faszismus greift, war von allem Anfang an eine Diktatur der Ausbeuter. Sie ändert heute nur die Methoden, aber betreibt heute genau denselben blutigen Faszismus, wie er in Deutschland betrieben wird. [ ]. Ihr sagt, Ihr kämpft gegen den Faszismus und führet ihn selbst ein. Ihr sagt, Ihr kä dagegen, daß Deutschland rüstet, bis es stark genug ist, um den Krieg zu beginnen, und Ihr selbst rüstet fieberhaft und denkt nicht daran, Euere Rüstungen einzustellen. Aber das alles könntet Ihr nicht tun, wenn Ihr nicht in Eueren Reihen die sogenannten sozialistischen Führer hättet, die Sozialfaszisten. Die Wells und Severing haben Hitler zum Siege verholfen, mit ihrer Politik des kleineren Übels, und dann, als er schon an der Macht war, hab en sie erklärt, daß sie mit der Außenpolitik Hitlers voll und ganz übereinstimmen, mit einer Politik, die heute, wie man ganz deutlich sieht, zum Kriege führt. Die Bauer, Seitz und Renner in Österreich, diese linken Führer, auf die Ihr so stolz seid, unterstützen heute offen Dollfuß und unterstützen sogar seinen noch schärferen Faszismus. Ihr erklärt nach der bewährten Methode den Kampf nicht heute zu führen, sondern wenn diese oder jene Bedingungen erfüllt werden. Freilich beginnen die Arbeiter schon jetzt mit dem Kampf.

Genau dieselbe schändliche Rolle, ja noch schändlicher, spielen die sozialfaszistischen Führer bei uns. Ihr seid soweit im Dienste der Bourgeoisie, daß Ihr sogar bereit seid, Euch selbst das Grab zu schaufeln, nur weil die Bourgeoisie es brauccht. Ich sage es nicht, um Euch zu warnen, denn Ihr wißt selbst ganz genau, daß Ihr selbst auch in den Konzentrationslagern enden werdet, nicht weil die Bourgeoisie Euch fűrchtet, sonsondern weil sie nicht dulden kann, das Euere Anhänger noch eine Organisation haben, die sich gegen das kapitalistische System wenden könnte. Dieses Gesetz hier ist ein Gesetz gegen jede Bestrebung, den Kapitalismus zu stürzen, die kapitalistische Klasse zu bekämmpfen, und Ihr seid diejenigen, welche dieses Gesetz durchführen.

Genau so schändlich verhält sich die Bourgeoisie der unterdrückten Nationen. Das alte Spiel der zwei Eisen im Feuer wie im alten Österreich spielt Ihr wieder, Agenten Hitlers hier und gleichzeitig Vertreter der Deutschen in der Regierung, die die unterdrückten Nationen faszistisch versklavt, [ ].

Was ist zu tun? Wir sagen, es sieht heute genau so aus wie 1914: der Austritt Deutschlands ist das Sarajevo von 1914; aber es ist heute nicht 1914, sondern wir zählen 1933. Wir haben heute eine kommunistische Internationale, wir haben den Hunger, der am Ende des Krieges war, heute schon vor dem Kriege, wir haben den Bankrott, der am Ende des Krieges war, heute schon vor dem Kriege, wir haben die Liebknechts und Luxemburgs, die während des Krieges aufstanden, heute schon vor dem Kriege in einer großen Internationale organisiert, und wir haben ein Sechstel der Erde für die Revolution erobert, in China sind Sowjets, in der ganzen Welt haben wir revolutionäre Kämpfe, die revolutionäre Welle steigt und diese Dinge, die Ihr draußen macht, Krieg und Faszismus, sind das Zeichen, daß Ihr versteht, was vorgeht, daß Ihr Angst habt vor der nahenden Revolution; wie ich schon einmal sagte, Ihr habt die Peitsche des Faszismus in die Hand genommen, [ ], aber Hände und Füße zittern Euch in diesem Augenblick, weil Ihr wißt, daß Ihr Eueren eigenen Untergang mit dieser Politik beschleunigt. Heute steht vor den Arbeitenden der ganzen Welt die Frage klar und deutlich, wie Marx sie vorausgesagt hat und wie sie Lenin verkündet hat: Entweder Untergang im blutigen Chaos oder proletarische Revolution. (Posl. Krumpe: Oder Herr. schaft der Juden!) Entweder ist man Kapitalisist und Verräter der eigenen Volkswirtschaft und wird in den Abgrund führen, [ ], um den Weg frei zu machen fűr eine bessere Zukunft, wie wir sie heute in den Sowjetunion sehen. Wir sagen den Arbeitern: [ ], wartet nicht, bis der Faszismus Euch in die Konzentrationslager sperrt und zu Tode martert, sondern beginnt den Kampf; selbst der kleinste Kampf ist heute von Bedeutung, in den Betrieben legt die Arbeit nieder, geht auf die Straße, zeigt, daß Ihr Euch Euere Partei und die Freiheit nicht nehmen lasset, daß Ihr Euch nicht in den Abgrund führen lasset, begreifet: wirklich anders werden wird es erst, bis dieses ganze System gestürzt ist. (Výkřiky posl. Krumpeho.) Warum regen gerade Sie sich auf? Wird denn dieses Gesetz nicht auch gegen das deutsche Volk gemacht? Aber Ihnen ist lieber, das deutsche Volk wird doppelt ausgeplündert, [ ], wird unterjocht, als daß die Interessen Euerer Klasse bedroht werden. Deshalb regen gerade Sie sich auf. Wir sagen insbesondere den unterdrückten deutschen Arbeitenden, daß sie doppelt hungern, doppelt unterdrü ckt sind, doppelt mißbraucht werden sollen für fremde Ziele und daß sie sich erheben sollen gegen dieses ganze System. Es lebe der internationale Kampf der Arbeitenden, nieder mit Faszismus und Krieg, es lebe die Verbrüderuung der čechoslovakischen Arbeiter mit den Arbeitern jenseeits der Grenze. Wir werden gemeinsam mit den deutschen Arbeitern kämpfen, nicht für Euch, sondern gegen den Faszismus hüben und drüben, für unsere Befreiung, für die Befreiung der Arbeitenden auf der ganzen Welt, [ ]. (Potlesk komunistických poslanců.)

Tisztelt Képviselőház! Ha valaki azt mondotta eddig, hogy a köztársaságban szabadság nem létezik, úgy ma meggyőződhetik ebből a törvényjavaslatból arról, hogy ez az állítás igaz és mondhatja azt is, hogy ez az állítás a Csehszlovák köztársaságnak közokiratával van igazolva.

A Cs ehszlovák köztársaság kötelezettséget vállalt a saint-germaini békeszerződésben arra, hogy a köztársaság minden lakosának fajra, nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül az élet és szabadság teljes védelmét biztosítja. Ha ezt a törvényjavaslatot most a kezembe veszem és megbírálom, úgy arra az eredményre kell jutnom, hogy ez a törvényjavaslat ellentétben van a Csehszlovák köztársaság által vállalt nemzetközi kötelezettségekkel, mert hiszen ebben a törvényjavaslatban egy halmaza van a rendelkezéseknek arra vonatkozólag, hogy a szabadság meg lett törvényes alapon fosztva a kisebbségi lakosoktól ép úgy, mint az államnak egyéb lakosaitól ebben a törvényben. A pártok müködésének beszüntetése esetére a közigazgatás elsőfoku tisztviselőinek kezébe olyan hatalom adatik, amely hatalom lehetővé teszi a 293/1920 számu alkotmánytörvény kiegészítő törvényének a figyelmen kívül hagyását és minden bírósági eljárás, minden bírósági rendelkezés nélkül lehetővé teszi a levéltitoknak megsértését, a telegraf előzetes cenzurázását és lehetővé teszi azt, hogy rendőri felügyelet alá helyezzenek olyan lakosokat, akiknek semmi bűnük nincs, akik teljesen ártatlanok, de bünhődniök kell, mert a kormány úgy találja, hogy az a párt amelyhez tartoztak, de amelynek intézésében abszolute semmi elhatározással nem működtek, államellenes tevékenységet fejtett ki és ezért azt a kormány feloszlatandónak tartja.

A járásfőnöknek joga van az illetőt internálni, kiutasítani és rendőri felügyelet alá helyezni. Nem lehet tehát kétség aziránt, hogy ez a kivételes intézkedés annak a szabadságnak a rovására megy, amely szabadság teljes védelmét igérte a nemzetközi fórumok előtt nemzetközi szerződésekben a Csehszlovák köztársaság.

Azonban nemcsak a szabadságot sérti ez a törvényjavaslat, hanem egyenesen támadást intéz a parlament szuverénitása ellen, mert hiszen ez a törvényjavaslat voltaképen azt jelenti, hogy a végrehajtóhatalom alárendelte magának a parlamentet és a parlamentnek a szuverénitása ezáltal teljesen elvész. A parlament szuverénitásának a sérelmét és megtámadását jelenti az a hatalom, amit ez a törvényjavaslat a kormánynak a kezébe ad, mert a kormány ezen törvényjavaslat révén mesterségesen belenyúl a többség és a kisebbség, a kormánypárt és az ellenzék számarányának kialakulásába. Csonka parlamentet teremt, amely csonka parlament teljesen alkotmányellenes és az alkotmánynak nyílt megsértését jelenti.

De sérti ez a törvényjavaslat a népszuverénitás elvét, az alkotmány legfőbb törvényét, mert hiszen akkor, amikor betöltetlen mandátumok maradnak, ez azt jelenti, hogy a népnek egy része mandatárius, megbizott nélkül marad és így áll az a tétel, hogy ezáltal meg van csorbítva és ki van zárva a nép teljes részvétele a törvényalkotásban.

Alkotmányellenes ez a törvény azért is, mert magát ezt a törvényt nem nevezte a kormányzat alkotmánytörvénynek, holott az alkotmány első cikkének második bekezdésében benne van és ennek a kormány engedelmeskedni tartozik, hogy az ilyen alkotmányt kiegészítő vagy módosító törvényeket kifejezetten alkotmánytörvénynek kell megjelölni, aminek az a konzequenciája a 33. § rendelkezései szerint, hogy annak meghozatalához háromötöd többség szükséges.

Alkotmányellenes ez a törvény azért is, mert az alkotmány 23. szakaszában biztosított immunitást sérti és megfosztja a párt működésének beszüntetése esetén a képviselőket a szólásszabadságtól, mert a Házban elmondott beszédeket is büntetőjogi felelőség alá helyezi.

Alkotmányellenes a törvénynek sok egyéb rendelkezése, amit most felsorolni nem akarok. Alkotmányellenes azonban főkép az a rendelkezés, amely lehetővé teszi a csonka parlamentet, lehetővé teszi azt és nyíltan kimondja, hogy a 300-as képviselői számnak és a 150 szenátusi létszámnak nem kell tényleg meglenni, lehet csonka parlament, dacára annak, hogy az alkotmány a 300-as illetve 150 számot úgy írta elő, hogy annak csak átmeneti csökkenése lehetséges, amíg az egyik mandátum a póttagok révén szabályszerüen be lesz töltve és az illető póttag leteszi a fogadalmat. Az alkotmánytörvény szerint, illetve a választási törvény 56. szakasza értelmében a mandátum csak akkor maradhat üresen, hogyha valamelyik pártnak nincsen póttagja, vagy a póttaglista már kimerült. Ezt az egyetlen kivételt ismeri a csehszlovák törvénytár, tehát azáltal, hogy most a kivételt úgyszólván szabállyá tette ez a törvényjavaslat, voltaképen megsértette vele az alkotmányt.

Ez a törvényjavaslat kizárja a jog uralmának a lehetőségét. Angliában a jog uralma azt jelenti, hogy ott csak a jog kormányoz. Csehszlovákiában ezt nem lehet mondani, különösen nem lehet ennek a törvényjavaslatnak elfogadása esetén, mert itt nyíltan és világosan úgy áll a dolog, hogy itt jog nem kormányoz, csak a szeszély és erőszak. A diskréció annyit jelent, hogy tág tér nyittatik az önkénynek. A kormánynak diskrécionális hatalma azt jelenti, hogy az alattvalóknak törvényes szabadsága bizonytalanná válik. A bizonytalanság csak fokozódik akkor, amikor ennek a törvénynek a fogalmazását nézzük és olvassuk az első szakaszt és azt látjuk benne, hogy a kormánynak hatalma minden korlátozás, minden ellenőrzés nélküli, vagyis az önkényes hatalom gyakorlásának semmiféle akadálya nincsen.

Hogyha ez a törvényjavaslat annak a szükségéből indult ki, hogy a pártoknak létezését, keletkezését, fennállását és müködését jogszabályokkal kifejezetten szabályozni kell, akkor legalább is azt kellett volna megtenni, hogy minden intézkedéssel szemben, amelyik intézkedés az önkény látszatát, vagy a jogtalanságnak a látszatát viseli magán, jogorvoslatnak, jogvédelemnek legyen helye. A törvényjavaslat 17. szakasza a mandátum elvesztését a Legfelsőbb közigazgatási bíróság döntésének veti alá, ugyanakkor meg lehetett volna csinálni azt is - és ez lett volna kormánybiztosíték az önkény ellen - hogy ki lett volna a törvényben expressis verbis mondva, hogy a pártoknak feloszlatását csak a Legfelsőbb közigazgatási bíróság mondhatja ki a kormány indítványára és ha a kormány egy pártnak a működését beszünteti, akkor tartozik a kormány a Legfelsőbb közigazgatási bírósághoz indítványt tenni arra, hogy a Legfelsőbb közigazgatási bíróság döntsön azon kérdésben, fennforog-e törvényes tény a pártok feloszlatására vonatkozólag.

Ez a hiány és a törvényalkotásnak az a módja, amely nem engedett még lélekzetvételt sem a pártoknak, amelynek célja az volt, hogy voltaképen a pártok öngyilkosok legyenek és maguk gyilkolják meg a parlamentet és önmaguk tegyék lehetetlenné ezzel a törvénnyel a nép szuverénítását. Ez a törvényalkotási mód hozzátartozik ahhoz az abszolutizmushoz, amelyik itt uralkodik és most már a rejtett formából a nyílt formába akar átmenni és nyílt diktaturát akar meghonosítani.

Ez a törvényjavaslat támadás a parlament ellen, visszaélés a nép bizalmával és réstörés az alkotmányon. Ezért - véleményem szerint - minden szabadságszerető és a maga népét és nemzetét megbecsülő törvényhozó kell, hogy szavazatával elutasítsa ezt a törvényjavaslatot és kijelentem, hogy ezt nem fogadom el. (Potlesk.)