Ebben a kérdésben az európai politikában szintén azok közé tartozik Csehszlovákia, akik azt mondják, hogy én csatlakozom azokhoz, akik politikailag erősebbek, én csatlakozom azokhoz, akiknek speciális politikai céljaik vannak, de nem gondolnak arra, hogy vajjon a Csehszlovák köztársaság lakossága miként fog megélni. A külügyminiszter úr már egyizben mondotta, azt hiszem egy interwju alakjában, hogy ő minden körülmények között a stabil valuta álláspontján van, mert a csehszlovák ipar tönkre ment, az ipar kapacitása pedig a mai viszonyok között csak olyan, hogy az belföldi fogyasztásra szorul, az export részére nem fontos és nem szükséges részére az import sem, mert a mezőgazdaság ellátja a lakosság többi részét a szükségletekkel. Elfelejtette azonban a külügyminister úr azt, hogy az ipar pusztulásával egy csomó munkás éhezik, elfelejtette azt, hogy az ipar pusztulásával egy csomó nemzeti kisebbségi iparos, egy csomó nemzeti kisebbségi munkás van kenyér nélkül és elfelejtette azt, hogy ennek az államnak, ennek a kormányzatnak és ennek a parlamentnek kötelezettségei vannak a nemzeti kisebbségekkel szemben. Homokba dugott fejjel hátráltatják és nehezítik azokat a kereskedelmi kopcsolatokat, amelyekre a Csehszlovák köztársaságnak feltétlenül szüksége van és amelyek az állampolgárok életének megjavulását hozhatnák.

Ez a kormányzat a nagybanktőkének szolgálatában állva, állandóan és minden körülmények között azon az állásponton van, hogy a kapitalizmus szentségéhez semmiféle eszközzel hozzányúlni nem lehet. Én ugyan úgy hallom és olvasok is róla, hogy készül egy törvényjavaslat, amely megadja a lehetőséget a kormánynak arra, hogy a banktőke visszaéléseit megszüntesse, hogy a kartellek ellen állást foglalhasson és ezeknek a kérdésével részletesebben foglalkozzék, de megállapítom, hogy a kormányzatnak nem lesz meg a képessége és ereje arra, hogy organikusan és gyökeresen megoldja ezeket a kérdés ket; mert hiszem nem arról van szó, hogy az állam lakosságának boldogítása és a nemzetek közötti béke és egyetértés hozassék létre, hanem arról van szó, hogy egy politikai eszme, egy politikai fantom legyen szolgálva továbbra is, amely kifejezésre jut egynéhány akciójában a külügyminiszternek; mindenekelőtt a kisantant negatív akcióiban abból a célból, hogy mindenféle európai megoldás megakadályoztassék. Az a cél a külpolitikában, hogy megakadályoztassék, hogy az igazságtalan békeszerződésekről a nemzetközi fórumokon beszéljenek, hogy mindazok a berendezkedések,- amelyek itt a csehszlovák nacionalista fronton kiképeztettek - és ezeknek éle a nemzeti kisebbségek ellen írányul - hogy ezek az intézmények fennmaradjanak, megerősödjenek, hogy teljesíthessék hivatásukat, amely hivatást a revizióellenes gyüléseken a szónokok folyton említenek, amikor azt mondják, hogy ezen a földön, Komáromban és más színmagyar vidékeken tíz esztendő mulva minden csehszlovák lesz.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi az uj magyar nacionalizmust hirdetjük. Mi azt hirdetjük, hogy az uj magyar nacionalizmusnak abban kell külömböznie a régitöl, hogy meg kell komolyan látni a kor szellemét, bele kell illeszkedni az uj korba és hogy az uj magyar nacionalizmus programjában benne legyen elválaszthatatlanul az a két pont, hogy minden ellen fordulunk, ami a nemzet ellen van, a nemzetet minden ellenségével szemben megvédelmezzük és viszont a velünk élő nemzetek teljes szabadságát mindenkor el kell, hogy ismerjük.

Különös, hogy mi a kisebbségi tribünről mondjuk ezt, különös és szokatlan, mert hiszen mi elnyomatásban vagyunk. (Posl. dr Markovič: Tak majú mluviť na tribúne v Budapesti! Tam by to bolo o mnoho priliehaviejšie a potrebnejšie!) Talán gyengeségnek fog feltünni, hogy ezt mondjuk, de mi elég erőseknek érezzük magunkat arra, hogy az uj magyar nacionalizmust, amely kifejlődőben van, hirdessük, amely kimondja azt, hogy minden ellenségével leszámol, de minden szomszédos és vele élő nép szabadságát elismeri.

Ezt a követelést állítja önökkel szemben az uj magyar nacionalismus, ezt a követelést állítja önökkel szemben a mi nacionalizmusunk, amely győzni fog a magyarság egyetemén. (Posl. dr Markovič: Váš nacionalizmus nepripustí divadlo, ani spevokol do Budapešti ku Slovákom! To je váš maďarský nacionalizmus, ktorý hlásate!)

A mi magyar nacionalizmusunk meg fogja hódítani a magyar nemzetnek egész egyetemét. (Posl. dr Markovič: Csak Magyarországét nem fogja soha meghódítani!) Sajnos, hogy ilyen bizalmatlanság van a magyar nép iránt ebben a parlamentben, mint Markovič dr igen tisztelt képviselőtársamé, aki nem tudja feltételezni és nem tudja elhinni, hogy a magyar nép bele tudjon illeszkedni abba a nagy gondolatba, hogy a népek és nemzetek jövendője csupán a szabad nemzetek szolidaritásán alapulhat.

Én nem azért állok itt, hogy Magyarországot védelmezzem, engem ez a kérdés nem érdekel. Én kisebbségi szempontból hirdetem ezt a tételt, hirdetem ezt az uj magyar nacionalizmust abból a célból és azzal, hogy meggyőzzem önöket, hogy észretérjenek egyszer, hogy a magyar kérdést ebből a szempontból intézzék.

Bocsánatot kérek, amilyen a "fogadj Isten, olyan az adjon Isten". Mentől keményebb és mentől nagyobb erővel folyik a magyarság politikai, kulturális és gazdasági nivójának céltudatos leszállítása, annál erősebben és annál keményebben fogunk azzal szembeszállni.

Engedje meg Markovič dr igen tisztelt képviselőtársam, hogy az uj magyar nacionalizmust, amely a velünk élő nemzetek teljes szabadságát mindenkor elismeri, a szlovák, német és más velünk élő nemzetekkel szemben egyelőre a szebemben tartsam, mert ha most veszem ki és azzal fogom bejárni a szlovák vidékeket, azt fogják mondani, hogy talán gyenge vagyok, hogy tendenciózus programmot adok, amely programmnak a lényege, hogy magunkhoz csalogassam a szlovákokat. A szlovákokat mihozzánk csalogatni nem kell, mert a szlovákokat a csehek már régen hozzánk verték, ha nem is a szájukkal, de a belsejükben. A szlovákok nem gyülölik a magyarokat, a szlovákok a legjobb egyetértésben fognak élni a magyarokkal, ahogy a belsejükben az megvan, akárhogy is kénytelen Markovič képviselő úr verekedni velünk kifelé.

Én nekem meggyőződésem igen tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy a jövő azt fogja mutatni, hogy az összes igazságtalanságok becsületes, őszinte és békés úton való reparálása után, a nemzetek teljes szabadsága és szolidaritása fog bekövetkezni és ez nem függ attól, hogy a csehszlovák határok hol vannak, vagy hogy milyen egyéb kisántánt megállapodások vannak, hanem attól függ, hogy meg van-e mindnyájunkban a szándék Középeurópának egy olyan konszolidálására, amely konszolidáció egész Európa lakosságának boldogítását célozza.

Ez pedig, igen tisztelt Hölgyeim és Uraim, nem fog menni a szuronyokra alapított békén és nem fog menni azon a békeszerződésen, amelyet Trianonban-csinálták. Ez csak egy úton lesz lehetséges, ha a békeszerződéseket letesszük a tárgyalóasztalra és becsületesen megtárgyalva a hibákat, kireparáljuk azokat.

Nekünk, igen tisztelt Hölgyeim és Uraim, egy nagy előnyünk van minden csehszlovák politikával szemben, az, hogy mi nyiltan és világosan tárjuk fel szívünket és lelkünket, hogy mi nyiltan és világosan megmondjuk érzéseinket, mi sohasem árultunk zsákban macskát, mi egynesen és világosan megmondtuk a magunk érzelmét és ezeken az érzelmeken haladva, a magyarság törvénytisztelete és jogi érzéke segítségével, haladunk ezen az úton, amit itt nekünk jelent ez a tüskés politikai mező, amelyen nekünk most járni kell.

Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim, nem kívánom önöket tartóztatni, beszédidőm is lejárt. Az is törvénytiszteletem jele, hogy 29 perc alatt végzek, pedig harminchoz lett volna jogom. Pártom és pártommal egyesült többi klubok a legerélyesebben állást foglalnak a javaslat ellen, mert ezt a demokrácia határozott megcsufolásának és a demokráciával ellentétesnek tekintik. A törvényjavaslatot, mint támadást a magyar nemzeti kisebbség sorai ellen, a legerélyesebben visszautasítjuk és ellene fogok szavazni.

Hohes Haus! Im Namen und im Auftrage der deutschen christlichsozialen Volkspartei, der deutschen nationalsozialistischen Arbeiterpartei, der deutschen Nationalpartei, der deutschen Arbeits- und Wirtschaftsgemeinschaft . . . . (Výkřiky.)

Místopředseda Zierhut (zvoní): Prosím o klid.

Posl. dr Peters (pokračuje): . . . . . der deutschen Gewerbepartei, der ungarischen Nationalpartei, der christlichsozialen Landespartei der Slovakei, der Zipser deutschen Partei, sowie als Vorsitzender des deutschen Staatsangestelltenausschusses habe ich folgende Erklärung abzugeben (Výkřiky.):

Místopředseda Zierhut (zvoní): Prosím o klid.

Posl. dr Peters (pokračuje - čte): Die Regierung hat es für notwendig erachtet, eine Vorlage im Parlamente einzubringen, welche ihr besondere Rechte und Strafmandate gegenüber Beamten gibt, soferne diese den Anschein einer staatsfeindlichen Tätigkeit erwecken. Wir stellen zunächst fest, daß die öffentlichen Angestellten ohne Unterschied der Nationalität keinen Anlaß geboten haben, ein Schutzgesetz des Staates gegen sie einzubringen. (Sehr richtig!) Bei keinem der politischen Prozesse ist die Unzuverlässigkeit irgend eines Beamten oder Soldaten festgestellt worden. Wenn sich öffentlich Anggestellte politischen Parteien angeschlossen haben, war das ihr gutes Recht auf Grundlage der Verfassung, ebenso, wenn sie Mandate in Gemeinden, Bezirken, Ländern oder in der Nationalversammlung angenommen haben. (Souhlas.) Wenn nun ganz willkürlich aus parteitaktischen und parteiegoistischen Gründen (Sehr gut!) verschiedene Parteien als staatsgefährlich behandelt und Angehörige dieser Parteien verfolgt werden, liegt hier nicht eine Sicherung der Demokratie oder des Staates vor, sondern die Sicherung des Regimes (Souhlas.), welches politische Gegner ausschalten will. (Potlesk.) Wir verwahren uns gegen einen solchen Mißbrauch der Gesetzgebung. (Potlesk.)

Wir betrachten die ganze Vorlage als eine überflüssige und unkluge Beunruhigung der gesamten Beamtenschaft, weil sie an den Grundlagen des Beamtenrechtes, vor allem der Dienstpragmatik, rüttelt. Ohne irgend jemanden, der sich in offenkundiger Weise gegen die Sicherheit des Staates vergeht, in Schutz nehmen zu wollen, erklären wir, daß die geltenden Gesetze, vor allem aber die Dienstpragmatik, vollkommen ausgereicht hätten, einzelne konkrete Vergehen von Beamten zu ahnden und selbst Bestrafungen zu verhängen, wie sie das vorliegende Gesetz vorsieht.

Eine der Veranlassungen für die Einbringung dieser Vorlage scheint uns darin zu liegen, daß sich das Gesetz nicht nur auf Staatsbedienstete, sondern, wie es im Titel des Gesetzes heißt, auch auf andere Personen beziehen soll, worunter dann die Gemeindebediensteten, sowie die Angestellten verschiedener sozialer Anstalten angeführt sind. Gegen diese durch keine frühere gesetzliche Bestimmung begründete Erweiterung der Aufsichtsgewalt der politischen Verwaltung, bzw. des Innenministeriums müssen wir unseren Protest und die weitestgehenden Bedenken zum Ausdruck bringen.

Die Fassung der §§ 2 und 3, insbesondere, wo die strafbaren Tatbestände angeführt werden, müssen wir aus Gründen der Rechtssicherheit ablehnen, weil derart unbestimmte, der Interpretation vollständig überlassene Begriffe, wie "Staatshoheit" und "verfassungsmäßige Einheit" allen Willkürmaßnahmen freie Hand lassen. (So ist es!) Unter den Strafen erachten wir als juristisch unhaltbar die vollständige Entziehung der Ruhegenüsse, weil dieser Anspruch von den öffentlichen Angestellten durch Einzahlung der Pensionsbeiträge erworben wurde und ihnen zumindest mit dem Betrage gebührt, der versicherungstechnisch den eingezahlten Beiträgen entspricht. Wir müssen uns ebenso verwahren gegen die Ausdehnung einer Bestrafung auf die unschuldige Familie, insbesondere auf die Hinterbliebenen. In der Frage der Zuständigkeit erblicken wir eine bessere Gewähr in der Übertragung der Rechtsprechung ausschließlich auf die Disziplinargerichte unter völliger Ausschaltung der jeweiligen Disziplinarkommissionen.

§ 10 kann als Aufforderung zu einer gehässigen und unbegründeten Anzeigepflicht angesehen werden, da nicht die Verpflichtung zur Beibringung dokumentarischer Beweise bedingungslos ausgesprochen wird. Gegenüber dem § 12 müssen wir entschieden dagegen Verwahrung einlegen, daß neben den näheren Bestimmungen des Verfahrens auch, wie es im Gesetz heißt, andere damit zusammenhängende Angelegenheiten im Verordnungswege geregelt werden. Der § 16 bedeutet einen schweren Eingriff in die staatsgrundgesetzlich gewährleistete Unabhängigkeit der Richter und muß von uns bedingungslos abgelehnt werden.

Schließlich erachten wir es für außerordentlich bedenklich, daß die Dauer dieses Gesetzes nicht terminiert und dessen Aufhebung dem freien Ermessen der Regierung überlassen wurde. Ebenso erheben wir Einspruch dagegen, daß die strafrechtlichen Bestimmungen dieses Gesetzes auch dann noch gelten sollen, wenn das Gesetz selbst aufgehoben ist. Nach Aufhebung des Gesetzes wird man zweifellos mit den bestehenden Bestimmungen der Dienstpragmatik das Auslangen finden.

Aus allen diesen Gründen müssen wir das vorliegende Gesetz, das mit den Grundsätzen einer wahren Demokratie in grobem Widerspruch steht und das die bereits durch eine Reihe früherer Gesetze erheblich geschmälerte Rechtsstellung der Staatsangestellten vollends erschüttert, grundsätzlich ablehnen. (Potlesk.)

Tisztelt Képviselőház! 1932 telén járt Kárpátalján Renn és Hamilton, akik Kárpátalját az éhség országának nevezték. Ma a helyzet még sokkal rosszabb, mert munka egyáltalában nincs, az ipari és nincstelen proletárok nem tudnak elhelyezkedni és Kárpátalja nagyon sok szegény falusi kisgazdája képtelen földecskéjét bevetni, mert hiszen nem volt meg az a kenyérmagnak való sem, ami a napi szükségletet kielégítette volna. Például Kapošňovón, a huszti járásban április hónapban a község vezetősége kiküldött egy bizottságot, hogy megállapítsa, mennyi élelmiszerkészlete van a falu lakosságának. A 328 lélekből álló 78 családnak összesen 78 kg kukoricája, 57 kg babja és 282 kg burgonyája volt.

El lehet képzelni, hogy áprilisban, amikor még meg sem kezdődött a vetés ideje, hogyan tudta ez a 78 család kis földecskéjét bevetni, amikor még annyi élelmiszer készlete sem volt, hogy saját szükségletüket elláthatták volna.

Mi számtalanszor említettük, hogy Kárpátalján tízezer és tízezer munkás részére lehet munkát teremteni, ha csak azokat a folyókat fogják szabályozni, amelyek évente az áradások alkalmával óriási károkat okoznak. Ez azonban nem történt meg és most kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy Kárpátalján az elmult napokban tíz és tíz millió kárt okozott az óriási esőzés és a rendezetlen, szabályozatlen folyók kiöntött vize.

Az árvíz egész Kárpátalján óriási károkat okozott, de különösen a beregszászi, szőllősi, huszti, técsői, rahói, volovojei, munkácsi, szolyvai, ungvári és perecsényi járásokban, valamint Keletszlovenszkón a királyhelmeci, nagymihályi és szobránci járásokban. Egyedül Tiszaujlakon 12 házat döntött romba az árvíz és a proletárok százai és százai, akik egy kis földet tudtak még bérelni, hogy a nagy munkanélküliség következtében legalább a legszükségesebb kenyérnek való megteremjen, most ezeket a földeket elöntötte a víz úgy, hogy utolsó reménységüket, hogy egy kis kenyérhez jutnak, az árvíz tette tönkre.

A kormánynak mindenre van pénze, de nincs arra, hogy Kárpátalja szegény és nyomorban tengődő dolgozóinak kis vagyonkáját az ilyen katasztrofális csapásoktól megvédje. Tiszaujlakon például 12 órával elöbb jelentették Rahóról, hogy 3 méteres árvíz jön a Tiszán lefelé. A község vezetősége, jegyzője, a csendőrséggel karöltve azonban semmiféle óvintézkedéseket nem tett, hogy azokat, akik az árvíz által veszélyeztetett területeken laktak, megmentsék. Nem tettek semmit és csak a legvégső pillanatban tudtak megmenekülni, mondhatni életüket megmenteni ugyanakkor, amikor a falu jegyzője, csendőrei és a falu elöljáróságának egynéhány tagja a korcsmában mulatoztak cigányzene mellett.

De nemcsak Tiszaujlakon, hanem egész Kárpátalján szinte felbecsülhetetlen károkat okozott a víz. Višken és más több községben a szegény kisgazdák bevetett kukoricáját, krumpliját és más veteményét vitte el a víz; de több helyen még emberáldozatot is követelt az árvíz. Buštinán az elmult évben állították fel az ujonnan épített vasbetonhidat, amely csekély 3 milliójába került a kormánynak. El lehet képzelni, hogy mekkora víz tombolt Kárpátalján, amikor még ezt a vasbetonhidat is elsöpörte és rombadöntötte, amiáltal Kárpátalja felső vidéke teljesen elszakadt az alsó résztől, megszakadt a két rész között az összeköttetés és így lehetetlen oda élelmiszert szállítani.

Mielött az óriási esőzések voltak, Kárpátalja felső jrásaiból jöttek le Buštinára, Viškre, Szöllősre Kárpátalja felső lakosai kukoricát vásárolni; de már annak idején sem lehetett elég kukoricát kapni, mert a cseh kapitalizmus kormánya mindent elkövetett, hogy az a kis készlet, amely még itt raktáron volt, a börzések és a nagykereskedők kezén eltünjön, illetve hogy árát felsrófolják.

Karpátalját a cseh okkupánsok, a szociáldemokraták kezdeményezésére és messzemenő támogatásával, Európa éhségkamrájává változtatták át. Sohasem állíthattuk, hogy eldorádó volt ez a terület, de legalább megvolt az ottani dolgozóknak a legszükségesebb kenyérrevalójuk. Ma azonban munka egyáltalában nincs, sehova kimozdulni nem tudnak, úgy hogy ténylegesen éhhalálra vannak itélve Karpátalja munkásai és szegény falusi kisgazdái.

Kárpátaljan épen úgy mint Keletszlovenszkón, az éhség és nyomor dühöng; de ahelyett, hogy a kormány megfelelő munkaalkalmakról gondoskodnék, megfelelő segélyről gondoskodnék, olyan törvényeket hoz, amely törvényekkel még jobban akarja éhezésre és hallgatásra kényszeríteni Kárpátalja dolgozóit. Meghozták a felhatalmazási törvényt, a sajtótörvényt, a választási törvényt, megszigorították a rendtörvényt és rosszabbítani fogják a genti törvényt. Ezekkel az intézkedésekkel akarja elérni a burzsoázia azt, hogy a dolgozókból még nagyobb hasznot tudjon kipréselni és egyben hallgatásra itélje a munkásokat és ha mégis ki merik nyitni szájukat, ha mernek majd követelni munkát vagy kenyeret, éppen ezeknek a törvényeknek alapján, hosszú hónapokra börtönökbe zárják.

Hogy milyen volt Kárpátalján ezelött a helyzet, amikor még nem volt felhatalmazási törvény, amikor még nem volt megszigorítva a rendtörvény, arra egy pár esetet hozok fel.

Bukovcéban 66 falusi dolgozót itéltek 74 hónapi hörtönre, Alsóvereckén 53-at, Királyházán 39-et, Skotarskán 25-öt, Huszton 180 falusi dolgozót és nincstelen proletárt fogtak perbe. Összesen 521 munkást és szegény falusit itéltek el, mert mertek ragaszkodni az élethez, mert mertek követelni az uraktól munkát és segélyt. Ezért kellett 521 munkást és szegény falusit pörbe fogni és bebörtönözni, mert nem ha- gyták elárvereztetni és végrehajtókkal elcipeltetni még megmaradt utolsó holmijukat.

De ez nem minden, mert még számos törvényes eljárás van folyamatban elvtársak ellen. Kárpátalja dolgozóinak egyik vezérét, Lokota szenátor elvtársat már eddig 7 évre itélték el csak azért, mert szervezni merte és szervezte Kárpátalja dolgozóit a munkáért, kenyérért és a munkásság jogáért. 1933, május l-én Kárpátalja több mint 30.000 dolgozója követelte Lokota elvtársnak szabadlábrahelyezését. Egy ilyen irányu kérvényt be is terjesztettek az igazságügy miniszterhez, de még csak válasz sem jött rá a mai napig. Lokota elvtárs 11 gyermek atyja, súlyos tüdőbeteg, úgy, hogy az utóbbi időben annyira rosszabbodott egészségi állapota, hogy már enni sem tud és állandó láz gyötri. Az urak azt hiszik, hogy megtörik, de az elmult napokban, amikor meglátogattam, kijelentette: elitélhetnek még 10 évre is, megtörhetnek az urak, de szellemileg soha. Ugyancsak hosszú évi börtönre lettek elitélve Győri Péter, aki 3 évet kapott, valamint Kovács és Petruščák elvtársak csak azért, mert fel merték emelni szavukat a dolgozók érdekében.

Kárpátalja dolgozói nevében tiltakozom ezen tömeges üldöztetések ellen és követeljük az összes politikai foglyok szabadlábra helyezését és követeljük az eljárás beszüntetését mindazok ellen, akik éllen csak azért van eljárás, mert nem akartak éhenpusztulni és nem akarták utolsó ingatlan vagyonukat elárvereztetni hagyni.

A katasztrófális árvíz tönkretette Kárpátalja szegény dolgozóit és ezért megsegítésükre javasoljuk a következőket:

1. Javasoljuk, hogy a kormány utaljon ki Kárpátalja eső- és árvízkárosultjai részére 2.500 vaggon kukoricát, 2.500 vaggon búzát és 2.500 vaggon rozsot teljesen ingyen.

2. Javasoljuk, hogy a kormány utaljon ki ugyanannyi búzát, kukoricát és rozsot vámmentesen.

3. Javasoljuk, hogy a kormány utaljon ki 10 millió pénzbeli segélyt a károsultak támogatására.

4. Javasoljuk, hogy mindazoknak, akiknek házát megrongálta vagy rombadöntötte az esőzés vagy árvíz, azok megfelelő mennyiségü építési anyagot kapjanak teljesen ingyen.

s

5. Gondoskodjék a kormány elegendő vetőmagról.

6. Javasoljuk az összes adótartozások törlését mindazoknál, akiket az árvíz megkárosított és végül

7. ismételten és nyomatékosan követeljük a kormánytól az összes kárpátaljai patakok és folyók szabályozását, mert ezáltal ezer és ezer falusi szegény nincstelennek lehetne kenyérszükségletét biztosítani.

Az árvíz Kárpátalján évről évre megismétlődik. 1931, augusztusában ugyancsak nagy árvíz pusztított Kárpátalján, de a kormány akkor sem tett semmit az árvíz megakadályozására.

Kárpátalja dolgozói nagyon jól tudják a multból és megtanulták, hogyan lehet har colni kenyérért és munkáért és hogyan lehet harcolni a végrehajtások megszüntetéséért. Ma, amikor Kárpátalja lakosainak 70 százaléka munka nélkül van, az éhség és nyomor igen nagy, nem lehet más utunk és nem lehet más útjuk Kárpátalja dolgozóinak mint az, hogy miként a multban, úgy a jövőben is egységes megmozdulásokkal, demonstrációkkal kényszerítsük az urakat arra, hogy megfelelő munkát, vagy segélyt adjanak és hogy megszüntessék a végrehajtásokat.

Az elmult években ezek a megmozdulások bizonyos eredménnyel végződtek. Ma még sokkal fontosabb és sokkal szükségesebb, hogy ezeket a megmozdulásokat még szélesebb alapokon, még sokkal egysésegesebben szervezzük, mert csak így fogjuk tudni a kapitalizmust és a burzsoáziát kényszeríteni arra, hogy a munkásságnak munkát és kenyeret adjanak és ezen keresztül megtanuljuk a harcot nemcsak a kenyérért és munkáért, hanem a felszabadulásért is. (Potlesk komunistických poslanců.)