Tisztelt Képviselőház! A sajtónovella törvényjavaslata fényes bizonyítéka annak, hogy a köztársaságban a szabadság teljesen illuzorikus, vagyis nincs, sot a kormánypolitika gondoskodik róla, hogy ne is legyen.

A sajtójogot a kormány megakarta reformálni és be is terjesztette eziránt javaslatát. De egyszer csak jött az abszolutisztikus hullám és a kormány a sajtójogi törvényjavaslatból csinált egy kis büntetőjogi novellát egy pár szakaszból, amellyel ismét az önkény egy fegyverét akarta a végrehajtó hatalom kezére játszani és teljesen meg akarja fojtani a sajtószabadságot.

Ez a kis novella tehát megrosszabbítja a helyzetet. Ez refórmáció in peius.

A köztársaság Elnöke "A világforradalom" címü munkájában írja: "Aminthogy politikánkban demokraciára fogunk törekedni, belpolitikai programmunk is a demokrácia; államunkat a demokratikus szabadság nevében alkottuk ujjá - szabadságát szabadság és mindig tökéletesebb szabadság segítségével fogjuk megtartani."

Ugyanezen munkájában mondja, hogy a demokrácia szabadságot jelent és, hogy a köztársaság csak kisérlete a demokráciának s a kormányzati politika legelső rangu feladata a demokrácia kiépítése. Szép kiépítési processzus az, amely a sajtószabadság megfojtásával akarja kiépíteni az igazi modern demokráciát. Felhívjuk innem a köztársasági Elnök figyelmét a kormánypolitika ily szándékára, amely a kisérleti stádiumban lévő demokrácia eltemetésére törekszik s ezt azon reményben tesszük, hogy az Elnök úr írásban is kifejezett hitvallása alapján a jelen novellával és hasonló novellákkal szemben vétójogát gyakorolni fogja.

A sajtójog reformálására föltétlen szükség van és pedig in melius és pedig az angol álláspontot kell elfogadni. Angliában a sajtójog nincs kodifikálva. 1695-ben a törvényhozás megtagadta az engedélyezési jog gyakorlására való kormányfelhatalmazás meghosszabbítását és azóta a sajtó teljesen és tényleg szabad s annak a föltét le az, hogy lapalapításhoz, könyvkiadáshoz, nyomdafelállításhoz semmiféle engedély nem kell és mindenki mondhat, írhat vagy közölhet bármit, amit akar, de ezért büntetőjogilag épúgy felelős a rendes bíróság elött, mint minden más tettéért. Nincsen cenzura, a kolportázsjog megvonása ismeretlen, lapbetiltások nem léteznek.

A francia jog más úton haladt. A francia köztársaságban élénken követelték és emlegették mindig a szabadságot, csak arra az útra nem akartak soha rátérni, amely a szabadsághoz vezet. A sajtószabadságot is mindig emlegették, de annak függőségét kiépítették. Az engedélyezési jog, a cenzura mint az önkény fegyvere, a cikkek aláírása, a szerkesztő, illetve a kiadó biztosítéka, a közigazgatás alapos beavatkozása a sajtószabadságba, az állam szükségesnek talált ellenőrzési jogát annyira erőssé tették, hogy ezzel magát a sajtószabadságot semmisítették meg.

Ezzel az ellenőrzési joggal könnyedén meg lehet fojtani egy ujságot anélkül, hogy bűnt követett volna el s ezáltal a szabad szó telj esen elnémítható. Ez szükséges lehet az abszolutizmusnak, mert ezzel elnémul minden kritika s ezzel a parlament s főként a végrehajtó hatalom nyílvános ellenőrzése megszünik. És akkor lehet szabadon uralkodni, önkényesen hatalmat gyakorolni. Ehhez járul még a kivételes jog és a kivételes bíróság intézménye.

A Csehszlovák köztársaság a francia példán indult el. A mostani novella ezt a példát alaposan ki akarja fejleszteni. Rendes időkben csak engedély, kaució, cenzura, kobzás, kolportázsjog-elvonás, lapbetiltás áll a végrehajtóhatalom hatalmának kifejlesztésére, rendelkezésére. A rendtörvény mostani novellája megadja azt a jogot, hogy rendeleti úton kiterjesztheti a végrehajtó hatalom lapbetiltási jogát és pedig a jogkiterjesztő magyarázat szabadságával még kihágás esetében is.

A rendkívüli esetekben, vagyis a kivételes hatalom érvényesülési körében még az előzetes cenzurát, az orosz cári uralom eszközét is igénybe veheti a demokratikus köztársaság kormánya. Tehát a végrehajtó hatalom diszkrecionális joga és omnipotenciája és az ezzel járó önkényuralom erős fejlődése biztosítva van. A rendőrállam teljesen kialakul.

A lapelkobzás terén eddig az volt az állapot, hogy az államügyészség gyakorolta ezt az úgyszólván korlátlan jogot. Rendelkezése ellen felebbezésnek volt helye a bírósághoz. A gyakorlatban ennek nem volt sok értelme, mert hiányzott a bírói függetlenség. Hatalmi szempontok érvényesültek az elkobzásnál, amit mutat az is, hogy a legritkább esetben követte az elkobzást az elkobzott cikk írója elleni bűnvádi eljarás. Egy valódi reformáció in melius ennélfogva meg sem valósítható a valódi bírói függetlenség megteremtése nélkül. Első a bírói függetlenség ki nem játszható megalapozása és ezzel junktimba hozandó a sajtószabadságnak angol értelemben való megtestesítése.

A lapelkobzás és lapbetiltás csak bírói funkció lehessen és ha esküdtbíróság legyen a sajtódeliktumok itélőbírósága, akkor sajtóügyekben be kell vezetni a védzsürit is.

A csehszlovák ujságirók memorandumával egyetértünk. Kihágás miatt ne lehessen lapot betiltani. A közigazgatás hatásköréből vétessék ki az elkobzás és betiltás.

Ez a sajtónovella bennünket, magyar nemzeti kisebbséget, igazán erősen érint, mert hiszen nálunk - úgylátszik - a legnagyobb zükségét érzi a kormänypolitika annak, hogy a fájdalomnak, az igazságnak és a jognak szavát elnémítsa ajkunkon, hogy belénk fojtsa a szót és hogy belénk fojtsa mindazokat az igazságos törekvéseket, amelyek a mi jobb jövőnk érdekében kell, hogy megnyilvánuljanak.

A nemzeti hisebbség ujságírói ezenkívül a különféle közigazgatási, rémesebbnél rémesebb vexációkkal félemlíttetnek meg. Reájuk fogják, hogy nincs állampolgárságuk, létező állampolgárságukat, illetve annak elismerését megsemmisítik. A megsemmisítő végzést nem kézbesítik és csak akkor, amikor forma szerint a megsemmisítés már nem támadható meg, akkor szegezik nekik a kiutasítás fegyverét. És ha nincs semmiféle állampolgársága az illető ujságírónak, aki külömben semmit sem vét az állam ellen, aki hontalan, mert egy államnak sem nyerte el az állampolgárságát, akkor is kiutasítják, hurcolják ide majd oda és nem tekintenek a familiájára, gyermekei igazságtalan szenvedésére. És mindez a sajtószabadság jegyében történik és pedig büntetlenül.

Mi a sajtónovella kérdésében természetes, hogy csak az elutasítás álláspontjára helyezkedhetünk, mert hiszen a lapnak az engedélyezése, a lapnak a betiltása, a lapnak az elkobzása eddig is az a hathatós eszköz volt a közigazgatási kormányzat kezében, amely, minden korlát nélkül gyakorolva, megfosztott bennünket ettől az alkotmánybiztosítéktól, mely alkotmánybiztosíték az alkotmány rendelkezései szerint ennek az államnak minden szabad polgára részére rendelkezésre kell, hogy álljon.

Mindenesetre ez minket borzasztóan érint és megmutatja nekünk a jövő perspektiváját, amely nem az, hogy itt mindenkinek a szabadságnak, az egyenlőségnek és az egyenlő elbánásnak az élvezete áll rendelkezésre, hanem az, hogy nemcsak harmadrangu állampolgároknak minősítenek bennünket, hanem a közigazgatás önkényes kezelésével rabszolgasorsra leszünk kényszerítve.

Ez a mentalitás a kormány politikájában és ezt a mentalitást akarja a kormány az ilyen törvényjavaslatokkal, elnemzetlenítési törekvésében, legalizálni. Abszolutismus ez, a meglévő abszolutizmusnak korlátlan kiépítése, törvényes fo rmák által szentesítve. Maga az alkotmány demokratikus köztársaságnak nevezi a köztársaságot. Ez egyuttal parancs is arra, hogy a demokrácia itt tényleg meg is valósuljon. A köztársaság Elnöke mondotta, hogy nekünk az államnak a demokráciáját kell kiépíteni, mert ami most van, az még csak kisérlete a demokráciának arra, hogy abból a demokráciából egy bevégzett, egy valóságos, modern demokrácia legyen. Ehhez pedig nem egy ilyen retrograd mozgás szükséges a kormánypolitikában, amit ez a sajtónovella képvisel, hanem igenis a szabadságjogok teljes kiépítése, a teljes szabadságnak, a testvériségnek és egyenlőségnek meghonosítása szükséges.

Miután ez a törvényjavaslat az alkotmányt sérti, mert szabadság és alkotmányellenes, nem lehet ezt a törvényjavaslatot másnak tekinteni, mint az alkotmány módosításának, amely módosításhoz minősített többség kell.

A kormánynak ez a cselekedete merő támadás az alkotmány és merő támadás a szabadság és a demokrácia ellen. Az ilyen törvényjavaslatot nem vagyok hajlandó elfogadni és kijelentem a Magyar nemzeti párt nevében, hogy ezen novella ellen fogok szavazni.

Ich möchte die Gelegenheit, von dieser Tribüne hier zu sprechen, zunächst dazu benützen, um die Gefühle zum Ausdruck zu bringen, die heute alle Arbeitenden und Unterdrückten nicht nur der Čechoslovakei, sondern in der ganzen Welt empfinden anläßlich der Nachricht von dem Ableben der greisen Kämpferin für das Proletariat, Klara Zetkin. Klara Zetkin hat ihr ganzes Leben lang von frühester Jugend gekämpft, sie war immer auf Seiten der Unterdrückten und Kämpfenden. Ihr Leben ist nicht nur ein Vorbild für alle kämpfenden Arbeiter, sondern auch eine Anklage für die verräterischen sogenannten Sozialisten, welche diesen Kampfplatz verlassen haben, den Klara Zetkin bis zu ihrem letzten Atemzuge behauptet hat.

Nun zu dem Gesetze selbst. Zehn Jahre ist jetzt das Gesetz zum Schutze der Republik in Kraft. Tausende von Verurteilungen sind auf Grund dieses Gesetzes erfolgt, tausende von Proletariern, die nichts anderes verbrochen haben, als für die Interessen der Arbeitenden einzutreten, sind auf Grund dieses Gesetzes eingekerkert worden, ihrer Ehre beraubt worden. Und dabei geben selbst die offiziellen Vertreter dieses Staates zu, daß das Gesetz noch nicht einmal in seiner vollen Schärfe angewendet wurde und daß es die Möglichkeit zu einer viel strengern Handhabung noch bietet. Und dieses Gesetz genügt heute den Herrschaften nicht mehr. Dieses Gesetz muß noch weiter verschärft und ausgestaltet werden. Es ist sehr bezeichnend, in welcher Linie diese Ausgestaltung sich bewegen soll. Die erste Sorge ist: Mit schweren Strafen zu belegen jede sogenannte Schmähung der parlamentarischen Körperschaften und ihirer Organe, d. h. es soll noch mehr als bisher die Kritik an demm, was diese gesetzgebenden Körperschaften durchführen, unterdrückt werden. Das ist kein Wunder. Gerade in der gegenwärtigen Zeit, wo Schlag auf Schlag erfolgt, [ ]. Jetzt, wo wiir hören, daß man 1 Milliarde neue Massensteuern eingeführt hat, daß man den Staatsangestellten 1 Milliarde genommen hat, daß man 1 Milliarde an Investitionen erspart und dadurch die Arbeitslosiigkeit vergrößert hat, daß in einem Viertel des neuen Jahres schon das Defizit einer neuen Milliarde vorhanden ist, welches auf Kosten der Arbeitenden gedeckt werden soll; jetzt, wo wir hören, daß das neue Vollmachtgesetz der Regierung dazu ausgenützt werden soll, um die Krankkenversicherung und die ganze Sozialversicherung zu verschlechtern um die Arbeitslosen weiter zu berauben, um eine ganze Reihe neuer sogenannter Sparmaßnahmen, [ ] gegen die Arbeitenden, neue Maßnahmen zur Vergrößerung des Elends durchzuführen: für diese Zeiten braucht die Bourgeoisie andere Methoden der Unterdrückung als bisher und zu dies em Zweck dient auch dieses Gesetz, welches nur ein kleiner Teil in einer ganzen Reihe von ähnlichen Gesetzen ist. Wir haben das Ehrenschutzgesetz, welches unter dem Titel der Bestrafung von Ehrenbeleidigungen jede Kritik in den Zeitungen, ja jede Kritik bloß in Privatgesprächen unter schwerste Strafandrohung stellt und ein weiteres Mittel zur Unterdrückung der Presse sein soll. Wir haben das sogenannte kleine Preßgesetz, welches es ermöglichen soll, die Kolportage der proletarischen Blätter vollständig zu unterbinden. Wir haben das Vollmachtgesetz, welches der Regierung ermöglicht, die allerwichtigsten, gefährlichsten und schädlichsten Maßnahmen ohne Parlament in kurzem Wege durchzuführen. Wir haben das Gese tz zur Erweiterung des Ausnahmezustands und Faszisierung der Genossenschaften. Wir haben das Gemeindewahlgesetz, welches die demokratischen Wahlen in den Gemeinden um zwei Jahre hinausschiebt, das die Ernennung der Bürgermeister bringt und sie der Willkür der Regierung ausliefert, das die Gemeinden noch mehr faszisiert als es bisher geschehen ist. Selbst der Blinde muß sehen, wohin dieser Weg führt, in welchem Sturmtempo wir hier in der Čechoslovakei zum offenen 100%igen Hitlerfaszismus schreiten.

Auf diesem Weg, den die cechische Bourgeoisie geht und gehen muß, sehen wir an der Spitze dieser bürgerlichen Front die sogenannten Sozialisten, die deutschen und čechischen Sozialdemokraten und die Nationalsozialisten. Sie sind diejenigen, die am lautesten schreien, daß solche Gesetze eingeführt werden müssen. (Předsednictví převzal místopředseda Roudnický.) Unter der Losung: "Schutz der Demokratie, die Demokratie muß ihre Feinde mit starker Faust niederhalten, damit es nicht so kommt wie in Deutschland", führen sie die Zustände wie in Deutschland hier selbst ein. Sie haben nicht mehr die Ausrede, daß sie nicht wissen, wohin dieser Weg führt. Sie haben in Deutschland gesehen, wohin dieser Weg führt, wie sich all das bewahrheitet hat, was wir Kommunisten vorausgesagt haben, daß diese Politik des kleineren Übels, der Unterdrückung des Faszismus, um die volle Faszisierung zu verhindern, der Weg zum Faszismus ist. Sie haben das gesehen und trieben hier genau dieselbe Politik. Sie wissen genau, wohin das führt und trotzdem unternehmen sie dasselbe. Ja, sie bereiten selbst ihre eigene Ausschaltung vor, bewußt, weil es im Interesse der Bourgeoisie notwendig ist. Sie gehen zur Rettung der Bourrgeoisie so weit, daß sie sich dasselbe Schicksal bereiten, welches die Sozialdemokraten in Deutschland und die in Österreich erleben, daß Hitler ihnen den Fußtritt versetzt, nachdem sie ihm ihre Dienste geleistet haben. Die Sozialdemokraten, nachdem sie Hitler in den Sattel geholfen haben, bereiten sich genau so wie in Deutschland und Österreich darauf vor, auch dann, wenn solche Zustände sein werden, diesen Stiefel, den sie in den edelsten Körperteil versetzt bekommen, noch abzuleckken, zu kriechen und dann, wenn sie bei Seite geschoben und ausgeschaltet sind, noch ihre treuen Dienste weiter zu leisten und weiter anzubieten. Es wird gesagt: Diese Maßnahmhmen sind zum Schutze der Demokratie notwendig. Es soll zum Schutz der Demokratie notwendig sein, daß jede Kritik des Parlaments verboten wird, daß das Schutzgesetz erweitert wird, daß man die Presse statt auf einen jetzt auf drei Monate und eventuell 6 Monate einstellen kann - die Tagespresse auf drei Monate - daß die Gründe zu solchen Einstellungen der Presse erweitert werden. Diese Knebelung und Unterdrückung der Presse soll zum Schutz der Demokratie notwendig sein. Die Presse kann ja kontrolliert werden. Wenn man die Presse unterdrückt, so bedeutet das nicht, daß man die Demokratie schützen will, sondern daß man jene Presse treffen will, welche im Interesse der überwiegenden Mehrheit des Volkes, der Arbeitenden, kämpft, welche hilft den Faszismus abzuwehren. Wenn man wirklich die Demokratie schützen wollte oder jemals die Absicht gehabt hätte sie zu schützen, dann hätte man andere Mittel zur Verfügung gehabt. Man hätte nur nicht den Faszismus zu schützen brauchen. Die Bourgeoisie, die Sozialdemokraten, brauchen nichts zu tun gegen den Faszismus, als nur ihren Gendarmen und Polizisten den Befehl zu geben, daß sie die Faszisten nicht schützen sollen. Sie brauchten nur die Unterdrückung aller Kämpfer einstellen, die tatsächlich gegen den Faszismus kämpfen, wenn sie wirklich den Willen hätten, die Demokratie zu schützen. Die Sozialdemokraten und Nationalsozialisten, die da erklären, daß sie alles zum Schutze der Demokratie machen müßten, die brauchten nur nicht die Weisung herauszugeben, daß die Herstellung der Einheitsfront unter den Arbeitern verboten ist, sie brauchten nur aufhören mit dem Ausschluß, der Maßregelung und der Terrorisierung aller eigenen ehrlichen Mitglieder, welche den gemeinsamen Kampf gegen den Faszismus führen wollen, wenn sie wirklich im Auge hätten, für den Schutz der Demokratie zu kämpfen. Das ist Heuchelei, darum ist es ihnen nicht zu tun.

Dieses ganze Lager, von den Sozialdemokraten angefangen bis zum äußersten rechten Flügel, bis zu den äußersten Faszisten, hat nur eines im Auge, den Schutz des bedrohten Kapitalismus, den Schutz vor der proletarischen Revolution, welche mit diesem ganzen System Schluß machen wird. Die Arbeitenden draußen erkennen und verstehen das, auch die sozialdemokratischen und nationalsozialistischen Arbeiter, auch die Arbeiter, die noch im bürgerlichen Lager stehen. Sie lassen sich dud rch diese Demagogie nicht täuschen, sie begreifen, daß das keine Gesetze zum Schutze der Demokratie sind, sondern zur Einführung des Faszismus, daß der Faszismus sich im Sturmtempo nähert, daß das Gesetze sind, um sie zu knebeln und an Händen und Füßen zu fesseln, weil man sie noch mehr berauben will als bisher, weil man das Elend noch vergrößern will. Die Arbeiter beginnen die Einheitsfront herzustellen, der Widerstand gegen alle diese Maßnahmen setzt ein. Eine gewaltige Widerstandswelle hat eingesetzt. Wenn diese Widerstandsbewegung nicht gewesen wäre, so wäre all das in noch schlimmerem Tempo durchgeführt worden, wir wären dem offenen Faszismus in der Čechoslovakei noch näher. Diese Kämpfe sind daher nicht umsonst, aber sie genügen nicht, die Bourgeoisie geht auf ihrem Wege weiter und deshalb müssen diese Kämpfe erweitert, vertieft und gesteigert werden, um weitere Anschläge abzuwehren und um auch die Gesetze, die schon geschaffen wurden, unwirksam zu machen. [ ].

Die Arbeiterschaft hat die Kraft, alle diese Maßnahmen hier ungültig zu machen und ungültig zu erklären und wir Kommunisten werden trotz aller Bedrückungen, trotz allen Terrors uns darum kümmern, um diese Kraft der Arbeiterschaft zu organisieren, die einen Strich durch Euere faszistische Rechnung machen wird, und sie werden zeigen, daß das nicht kommen wird, was Ihr wollt, sondern die Befreiung der Arbeitenden. (Potlesk komunistických poslanců.)

Meine Damen und Herren! Namens der deutschen oppositionellen Parteien, u. zw. der deutschen christlichsozialen Volkspartei, der deutschen nat. sozialistischen Arbeiterpartei, der deutschen Nationalpartei, der Arbeitsund Wirtschaftsgemeinschaft und der deutschen Gewerbepartei habe ich Folgendes zu erklären (čte):

Als im Jahre 1923 in diesem Hause die Regierungsvorlage über das Gesetz zum Schutz der Republik zur Verhandlung stand, wurde sie von den deutschen Parteien einmütig abgelehnt. In der Begründung der Ablehnung führte in der entscheidenden Sitzung des Hauses am 6. März 1923 der ehemalige Abgeordnete Křepek im Namen des Bundes der Landwirte, der deutschen christl. soz. Volkspartei, der deutschen Nationalpartei und der deutsch-demokratischen Freiheitspartei in einer gemeinsamen Erklärung aus, daß dieses Gesetz zur restlosen Vernichtung der demokratischen Grundsätze im Staate führen müsse. Das Gesetz habe den Zweck, jede der jeweiligen Regierung unerwünschte Äußerung in der Presse, in der Öffentlichkeit, ja sogar im Privatleben zu verfolgen. Es richte sich gegen die Gesinnung der Staatsbürger und sei nichts anderes als die Verkleidung des Terrors einer bestimmten Staatsauffassung in die Form parlamentarisch zustandegekommener Gesetze.

Die Entwicklung der Verhältnisse im öffentlichen und parlamentarischen Leben im Staate bestätigt voll und ganz die damalige Auffassung. Die nationalen und die parteipolitischen Gegensätze haben sich unter der Wirksamkeit des Schutzgesetzes bis ins Unerträgliche verschärft, die oppositionelle Presse ist in ihrer Kritik, auch wenn diese durchaus berechtigt ist, durch eine willkürliche und unberechenbare Zensurpraxis unterbunden. Hausdurchsuchungen und Verhaftungen, denen vielfach nichts anderes als Denunziationen zugrunde liegen, sind an der Tagesordnung und die Versammlungsfreiheit ist für einen Teil der Staatsbürger geradezu aufgehoben.

Es ist klar, daß diese undemokratischen Zustände auch die wirtschaftliche Notlage verschärfen, weil in einer solchen Atmosphäre kein Vertrauen aufkommen kann und keine schöpferischen Kräfte geweckt werden.

In einer Zeit so erschreckenden Verfalles auf allen Gebieten des öffentlichen und wirtschaftlichen Lebens geht nun die Regierung daran, das berüchtigte Schutzgesetz noch zu verschärfen. Es ist tief bedauerlich, daß für diese Verschärfung sogar deutsche Parteien die Mitverantwortung tragen, die seinerzeit mit uns den Kampf gegen das Schutzgesetz führten und es schärfstens ablehnten, wie dies auch die Ausführungen des Führers der deutschen sozialdemokratischen Partei, des Abg. Dr. Czech am 6. März 1923 beweisen. Dr. Czech führte damals im Namen seiner Partei u. a. aus:

"Der Verfassungsausschuß hat sein Werk vollbracht, die Koalitionsparteien haben es besiegelt, das Plenum wird ihm den Schlußpunkt geben; und in der Stunde, in der dies geschehen wird, ist die Demokratie in diesem Lande ins Herz getroffen, (Hört! Hört!) ist der letzte Rest von politischer Freiheit auf diesem Boden ausgelöscht und die schonungslose Abschlachtung des politischen Gegners zum Staatsprinzip erhoben.

Ein Schrei gerechten Zornes geht durch die Reihen aller freiheitlich denkenden Menschen, ein Sturm tiefster Entrüstung und Empörung durchzittert die Massen des Proletariats, und nur jener Teil der čechischen Arbeiterschaft, der sich den Konvulsionen des Nationalismus noch immer nicht zu entwinden vermochte, steht in völliger Verkennung der drohenden Gefahren und in völliger Vereinsamung den kommenden Ereignissen teilnahmslos gegenüber. Dem gegenüber sieht aber das ganze deutsche Proletariat in diesem Staate die Weiterentwicklung klar vor sich und ist einig in seinem Entschluß: dieser Vorlage den dauernden Krieg anzusagen. Mag sie auch Gesetz werden, mag uns ihre drakonische Härte in unseren ferneren Kämpfen noch so unbarmherzig treffen; unser Kampf gegen diese Vorlage geht weiter und er dauert so lange fort, bis unser politisches Leben von diesem Schandfleck gereinigt und die Entehrung, die uns widerfahren ist, beseitigt sein wird. (Hört! Hört!) Das ist unser fester Vorsatz, für den wir alle mit unserer Ehre einstehen, für den uns kein Einsatz zu hoch ist, kein Opfer, auch nicht das schwerste, zu groß ist." (Různé výkřiky.)

Das sudetendeutsche Volk wird diesen Gesinnungswechsel der Regierungsparteien, der sich in der Zustimmung zur Verschärfung des Schutzgesetzes verkörpert, niemals verstehen. Das sudetendeutsche Volk ist sich bewußt, daß sich der Kampf um seine Lebensrechte durch die Annahme der vorliegenden Ergänzung des Schutzgesetzes noch ins Unerträgliche verschärfen wird. Wir vertrauen jedoch darauf, daß das sudetendeutsche Volk nicht durch die Knebelung der Meinungsfreiheit seine Gesinnung preisgeben wird. In diesem Bewußtsein werden wir auch in der Zukunft an den Lebensrechten unseres Volkes unverrückbar festhalten und diese nach wie vor entschlossen verteidigen. (Potlesk.)

Tisztelt Képviselőház! Ha azokat a novellákat, amelyeket a polgári jogok megnyirbálása végett a kormány sorozatosan benyujtott, nézzük, úgy joggal foglalhatjuk el azt az álláspontot, hogy ezeket a novellákat, egy gyüjtőnév alá foglalva, az abszolutizmus novelláinak hívhatjuk, mert kétségtelen, hogy a köztársaságban annak keletkezésétől kezdve egészen máig létezett és létezik az úgynevezett demokratikus önkényuralom, vagyis abszolutizmus, amely a centralizmus útján keresztülgázol minden népakaraton, parlamenten és az állampolgárokra nézve a polgári jogokat megszorítja.

A rendtörvény novellája igen érdekes, mert ez is a büntetéseket akarja szigorítani és módot akar engedni az önkényuralom folytonos beavatkozásának, ellenben a rendtörvény hibáin, amelyek léteznek és amelyek kétségtelenek, semmiféleképen sem óhajt javítani. Erre vonatkozólag semmiféle törekvés nem nyilvánul meg sem a javaslatban, sem másutt a kormánypolitika részéről.

Ha jól emlékszem, 1930-ban a költségvetési bizottságban Meissner igazságügyminiszter úr többszörös panasz elhangzása után kijelentette, hogy elismeri, hogy a rendtörvény javításra szorul, elismeri, hogy különösen a felsőbíróságok által gyakorolt jogkiterjesztő magyarázat súlyos igazságtalanságokat teremt és azoknak eliminálása feltétlenül szükséges igazságszolgáltatási, politikai követelmény.

Elmondotta az igazságügyminiszter úr, hogy két egyetemi tanárt fog megbízni azzal, hogy a judikaturát feltétlenül tanulmányozzák át és ezen létező hibák kiküszöbölése végett terjesszenek memorandumot ő eléje, hogy ennek alapján megformulázhassa azt a javaslatot, amely tényleg a javítás javaslata volna a létező igazságtalanságokkal szemben.

Azóta elmult három esztendő, a miniszteri igéret jegyzőkönyvbe van véve, az igéret azonban csak igéret maradt, amint ez mindennapi szokás itt a köztársaságban. Az igéret igéret maradt és az a javaslat, amely a reformját képezné a rendtörvénynek, amely annak a javítását célozná, amely kizárná azt, hogy jogkiterjesztő magyarázatot alkalmazhasson a felsőbíróság, vagy általában a bíróság, még mindig késik, ellenben megjelenik egy ilyen javaslat, amely még rosszabbítja, még szigorítja a rendtörvényt, amely semmiféle szabad államnak igazságszolgáltatásában, törvényhozásában, illetve törvénytárában fel nem található, sőt hasonlóra sincs példa.

Ez a novella, uraim, voltaképen szintén egy felhatalmazási törvény. A felhatalmazási törvényt a ház a múlt hetekben letárgyalta és ezzel a parlament szabad kezet adott a végrehajtóhatalomnak gazdasági kérdésekben, de az a negatívum, hogy ne terjeszkedjék a felhatalmazási törvény csak a gazdasági kérdésekre, már akkor ki volt játszva, mert ebben a novellában is benne foglaltatik a felhatalmazási törvénynek az a rendelkezése, amely szerint ki van mondva ebben a törvényjavaslatban, hogy felhatalmazást ad a kormány részére, hogy rendeleti úton a lapbetiltás j ogát kiterjeszthesse olyan esete ben is, amikor azok voltaképen csak kihágásokat képeznek.