Štětka képviselő-elvtárs tényeket sorolt fel és adatokkal bizonyította be, hogy milyenek a viszonyok Kárpátalján, bemutatta, hogy hogyan élnek, illetve nyomorognak és haldokoln ak Kárpátalja lakosai, mert ahogy Kárpátalja lakosságának 50 százaléka él, az életnek nem nevezhető, az csak az élet és halál közti vergődés. A tömegmegmozdulások nyomán nagyon sokat lehetett hallani az egyes járási főnökségektől, hogy azok a munkások, akik nem szakmunkások, nem kaphatnak segélyt. Hát kérdem én azt, hogy az a proletár, aki születésénél fogva földmüves és nincstelen, az halálra legyen itélve? Annak nem jár segély? Szerintünk jár és csak a kapitalista gondolkozás szerint nem. Mi ki fogjuk azonban azt harcolni, hogy megkapja azt mindenki. Bizonyítják ezt már a legutóbbi tömegmegmozdulások is, amikor kénytelenek voltak már valami csontot dobni a dolgozóknak, az éhezőknek, hogy ezzel a kapitalizmus ideig-óráig meg tudja hosszabbítani az ő életét.

De mennyit adtak? Példa erre a munkácsi járás, amely 86 községből áll és ez a járás, amelynek 10.000 munkanélkülije van, 10.000 korona segélyt kapott, tehát mindenegyes munkásnak egy korona jutott, to znamená, že 10.000 bezrobotníků dostalo 10.000 Kč, tedy každý 1 Kč! De hogy jutott ehhez az egy koronához az a 10.000 munkanélküli? Csak úgy, hogy hatalmas demonstrációs megmozdulásokat kellett a külömböző körjegyzőségek elé vezetni. Követeléseket állítottak fel, sőt többször elmentek a járási hivatalok a körjegyzőségek elé, hogy követeljék, váltsák már be egyszer az urak igéreteiket. Csak így sikerült nagynehezen kiharcolni, hogy a munkácsi járás 10.000 munkanélkülije 10.000 koronát kapott.

Ma már január második felében tartunk, az éhség, a nyomor kezdi tetőfokát elérni és ugyanakkor, amikor javaslatokkal jövünk ide, hogy jelenjen meg itt a házban a népjóléti miniszter és azok a miniszterek, akiknek hivatásuk, hogy Kárpátaljáról tiszta képet adjanak, akkor a külömböző polgári pártok karölve a szociáldemokratákkal, elvetik javaslatainkat.

Vegyék tudomásul az urak, hogy Kárpátalján nem éljük azt a világot, amit 1925-ben, amikor odajött Nečas mérnök, centiméterrel a kezében, bakkancsot mérni és igérni. Nem, nem éljük ma azt az időt. Ma az igérő Jánosoknak a fejére ütnek és éppen ezért Kárpátalja dolgozói pontosan megjegyzik azt, hogy mely pártok azok, melyek az ő érdekükben síkra szállnak.

A kárpátaljai éhséghez, nyomorhoz és munkanélküliséghez jön még az úgynevezett üldöztetés, a terror is, ahogy azt december 2.-i beszédemben megemlítettem, mert Kárpátalján, ahol az egész ország erdőkből áll, nehéz 10 és 10.000 koronákat követelnek az egyes községek lakosaitól erdőkihágás cimén. (Předsednictví se ujal předseda Malypetr.)

A pénzbüntetésekhez hozzájárul még az üldöztetés is, amiben Kárpátalja dolgozói részesülnek. Helyesen jegyezte meg az egyik falusi proletár Volovojén, amikor a csendőr puskatussal mellbeverte: "Amikor ide jöttél, akkor bratr-nak szólítottál, ma meg puskatussal ütsz, mert éhes vagyok." Helyes megállapítás volt az, hogy akkor bratr volt, ma, amikor adni kellene valamit Kárpátalja dolgozóinak, akkor puskatus jár nekik.

Nem akarok bővebben beszélni ezekről az eseményekről, csak megemlítem, mi történt legutóbb Dolhán. Egy nagyobb községben a falusiak, karöltve a munkanélküliekkel, öszszeírták, hogy a legközelebbi aratásig mennyi kenyérmagra van mindenkinek szüksége. Az összeírási ívet benyujtották a községházán a képviselőtestületnek, hogy az foglalkozzék vele. A bíró átadta a jegyzőnek, a jegyző a csendőrségnek és kezdtek nyomozni. A munkások, a szegény földmüvesek, akiknek betevő falatjuk sincsen, egy vasárnap délelőtt, a templomból kijövet, megkérdezték a bírót, mi lesz a kenyérmaggal, hiszen ma volt, illetve kellett volna, hogy legyen képviselőtestületi ülés. A bíró azt válaszolta, hogy a kérést nem lehet tárgyalni, mert az, a jegyző kijelentése szerint, államellenes és ezért átadta a csendőröknek. Az emberek, körülbelül 600-an, asszonyaikkal együtt, felszólították a képviselőtestületi tagokat, hogy azonnal menjenek a községházára és vegyék a kérést tárgyalás alá.

A tömegnyomás folytán ez megtörtént, a jegyző megrémült és rögtön telefonált csendőrökért. Csak két csendőr volt azonban otthon, mert a többi csendőrök a szomszéd községben tartott gyülésre voltak kivezényelve. A két csendőr megjelent, azonnal letartóztatásokat foganatosítottak, sőt egy huszár štábní kapitányt állítottak oda őrnek a letartóztatottakra vigyázni. A nép nem oszlik szét, mert kenyeret kér, munkát kér. A csendőrség látva, hogy nem bír a tömeggel, tárgyal a štábní kapitánnyal, hogy az katonaságot vezényeljen ki, mert tudni kell azt, hogy Dolhán állomásozik egy eskadron huszárság. A štábní kapitány kijelenti, hogy ezredparancs nélkül nem tehet semmit, de a nagy kérésre a csendőrparancsnok és a jegyző aláírnak egy jegyzőkönyvet, amelyben kijelentik, hogy mindenért vállalják a felelősséget, mire a štábní kapitány kirendeli a katonaságot.

A lakosság ezt látva, rohan a templomba, félreveri a harangokat, a falu 6-7 ezer lakosa, férfiak, asszonyok, felnőttek, gyermekek, azt hiszik, hogy tűz van, rohannak oltani és amikor összejönnek, tudják meg, hogy mi történt. Néhány perc mulva jön a katonaság, a huszárság, a štábní kapitány "bodák na steč"-et parancsol és nekimegy a tömegnek. A tömeg elkezd kiabálni, de a testvéri egyesülés lábhoz parancsolja a fegyvert és így nem történt semmiféle vérontás. Birkatürelem kell ehhez és fegyelem, hogy megtudják ezt állni azok, akiknek nincs kenyerük, és ne történjék vérontás.

Ezt csak az a tömeg tudja megtenni, amelyben meg van a fegyelem, amit a kommunista párt vezet. Tudjuk és ők is tudják, hogy ma még nincs itt az ideje annak, hogy a fegyvert kezünkbe ragadjuk, ma csak azért harcolunk, hogy a kenyeret, a napiköveteléseket kiharcoljuk és ezen keresztül jussunk el oda, hogy a hatalmat is megszerezzük.

Hasonló eset történt Huszton, ahol január 10.-én ismét lőttek. Lőttek, kikre? És itt ezek az urak az előbb judáspofával mosolyogtak ezen, azok az urak, akik nagyon, de nagyon sok szavazatot kaptak ezelőtt éppen azoktól, akikről ma az utolsó bőrt húzzák le. Azok a kisiparosok, kiskereskedők, kisföldmüvesek, nem beszélve most a munkanélküliekről és nincstelenekről, de azokról, akik ezekre az urakra adták szavazataikat, ma éppen úgy éheznek, mint a munkanélküliek és erősen kétségbe vonom, hogy az az úr, aki az előbb olyan mosolygós pofát vágott, hogy elhozná-e az ingét tisztán Kárpátalja valamely községéből. Én azt hiszem, hogy nem!

Hogy ott volt három évig, azt elhiszem, de ma nem bírná ott ki sokáig. A huszti dolgozók bejelentették nemrég, hogy demonstrációs felvonulást akarnak tartani tiltakozásul az adóvégrehajtások ellen. A felvonulást betiltották. A betiltás dacára is Huszt több mint 3.000 proletárja, kisexistenciája, karöltve a munkanélküliekkel, a nincstelenekkel, lehúzta a rollót és kivonult az utcára. Jött a rendőrség, gummibottal várt és elállta az utakat, amelyek Husztra vezetnek. Így a tömeg nem tudott a vidékről bejönni és ekkor történt meg, hogy beléjük lőttek és bár szerencsére nincs halott vagy sebesült, de tény az, hogy emberekre lőttek.

Uraim, az a harc megtanítja a proletariátust arra, hogyan kell harcolni. Most csak előcsatározás folyik, előcsatározás, amit nagy csatározások fognak követni. A mai helyzet csak szítja az elkeseredést, csak egységes táborba kovácsolja Csehszlovákia proletariátusát, ma még csak segélyt, kenyeret, munkát követel. A kapitalizmus csak morzsákat ad és ezt is csak azért teszi, hogy az egységfrontot széttörje, kettészakítsa. Ez a terve azonban nem fog sikerülni, mert Kárpátalja dolgozóit a hatóságok részéről sorozatos provokációk érik és ez még szilárdabban egybekovácsolja a proletariátust.

Nagyon jól tudom azt, hogy szeretné a kormány, ha lenne egy dokument a kezében, hogy ime itt és itt agyonvertek egy csendőrt, hogy azután ezért a kommunistapártra hárítsa és magától eltolja a felelősséget. Ezt szeretné a kormány és ezért provokálja Kárpátalja éhes dolgozóit.

Amint előbb említettem, Kárpátalja dolgozói megtalálták az utat, a harci módszert, hogy kényszerítsék a kapitalizmust bizonyos segélyek adására, viszont ezeknél a harcoknál megtanulja azt, hogy ne hagyja magát provokálni, bár ismétlem, a hatóság mindent elkövet, hogy megengedett népgyűléseket, ahol 7.000 ember van együtt, utólag betiltson.

Mi ez, ha nem provokáció? Mi tisztában vagyunk azzal, hogy miben spekulálnak az urak, mit szeretnének kiprovokálni, mit szeretnének kezükben látni, hogy rá hivatkozhassanak és hogy véget vessenek annak a mozgalomnak, amely mozgalom az ő létüket veszélyezteti.

Ha figyelembe vesszük, hogy Kárpátalján több politikai párt van és ezeknek parlamenti képviselőik is vannak, akik semmit sem tettek azért, hogy Kárpátalján a nyomort, az éhséget, ha nem is száz százalékban, de b zonyos mértékre lecsökkentsék. Itt van Ščerecký agrárpárti képviselő, aki a Vrchovinán lakik, de ő nem lakik ökreivel, tehenével egy szobában, itt van Zajíc képviselő és a többi agrárpárti képviselő, itt van Kurťak, itt van Hokky, aki azért, mert Rahón a templomban valami magyar feliratot töröltek, interpellációt ad be, de azért, hogy Kárpátalja lakosai éheznek, nyomorognak, azert nem jár interpelláció.

Már nem beszélek az agrárokról, mert tudom azt, hogy az ő céljuk a dolgozó földmüvesek kirablása, kiuzsorázása, de Hokky, aki magát ellenzékinek mondja, Kurťak, aki még Genfben is beszél, ha kell, ilyenkor nincsenek itt, mert félnek, mert gyávák arra, hogy valamilyen lépést is tegyenek az éhség, a nyomor, a munkanélküliség megszüntetése érdekében.

Kárpátalja dolgozói, úgy az ipari, mint a mezőgazdasági munkások, kisgazdák, kisiparosok, kiskereskedők követelik az elszámolást arról, mit tettek ezek a pártok azért, hogy Kárpátalján a nyomor, az éhség, a nélkülözés megszünjön. Jön az idő, jön a felelősségrevonás, mert lesz is felelősségrevonás.

Az előbb itt beszélt Stříbrný nagy hangon, kritizált, de mellette van az egy milliárd kölcsön megszavazásának, mert ezen is keresni lehet. De ha olyan tiszta az ő lelke és keze, nem mondaná meg, hogy mennyi vagyona volt neki ezelőtt 10 évvel és mennyi van ma? A bíróság őt felmentette, de a proletariátus itélőszéke őt soha nem fogja felmenteni.

Kárpátalja viszonyaira visszatérve, ismételten hangsulyozom, hogy a lakosságnak jelenlegi súlyos helyzetét komolyan kell venni, mert az a nép, amely éhezik, megtalálja azt a helyet, ahol ezer és ezer vaggonszámra hever az élelmiszer és megtalálja azt a helyet, ahol ezer és ezer pár cipő és csizma fekszik, mert Kárpátalján nagyon sok családnak ma egyetlenegy pár csizmája van.

Kárpátalja viszonyaival foglalkozni kell. Követeljük tehát, hogy engedtessék meg Kárpátalja lakosainak, hogy a szomszédos Romániából vámmentesen hozhasson be kenyérmagvakat, mert nem képes megfizetni azokat az árakat, amiket az itteni piacokon fizetnie kell. Kell, hogy a kormányzat hozzájáruljon ahhoz, hogy Kárpátalja dolgozói ne éhezzenek, hogy a szükséges mennyiség gabonában vámmentesen beengedtessék. Nem azt mondjuk, hogy mi kommunisták akarjuk ezt elosztani, hanem beleegyezünk abba, hogy osszák ezt szét a községek képviselőtestületei bizottságok ellenőrzése mellett, mert ha az agrárokra bízzuk a szétosztást, akkor megint úgy járunk majd, mint jártunk 1931-ben a vetőmaggal, amikor a vetőmag-szétosztásból az agrárok politikumot csináltak.

Még egy dologról kell megemlékeznem. Itt van az a 10 millió korona, amit az Országos hivatal mint garanciát vállalt el az agrárdružstvóval szemben. Ez a 10 millió korona Kárpátalja dolgozóiból van kipréselve, tehát nem fogjuk azt megengedni, hogy az agrárpárt machinációkat csináljon, üzletet, pártpolitikát folytasson Kárpátalja dolgozó lakosainak adójából, hanem osszák azt szét a körjegyzőségek útján az akció-bizottságok ellenőrzése mellett.

Předseda (zvoní): Žádám pana řečníka, aby skončil, poněvadž již řečnická lhůta dávno uplynula.

Posl. Török (pokračuje): Minden politikát kizárok. Ez az, amit követelünk és ismételten hangsulyozom, hogy mi, Kárpátalja dolgozói, nem fogjuk tűrni, hogy azok a nehéz tíz és tízezrek, amiket az egyes járási hivatalok szubvenció cimén az agrárdružstvoknak megszavaznak, kimondottan a mi adóinkból, pártpolitikai célokra legyenek felhasználva. Követeljük, hogy minden politikát kizárva, a szubvenciók és segélyek Kárpátalja éhező lakossága között osztassanak szét. Ezen segélyekre nagy szükség van, azoknak gyorsan kell jönni, mert, ha nem, úgy lángolni fog minden. (Potlesk.)