Németországban már a Müller kormány tervbevette egy ilyen több évre szóló beruházási összeg előteremtését. Ott abból indulnak ki, hogy a mezőgazdaság talpraállításából az iparnak is haszna van. Németországban is vámvédelmet kér a mezőgazdaság, mint nálunk, vagy más államokban. Azonban a mezőgazdaság vámvédelme sérti az ipari érdekeket, mert megnehezíti az ipar exportját. Németország azt akarja, hogy az európai agrártermékek olcsón jöjjenek be az országba és azért viszontszolgálatot kér, hogy az ő ipari termékeit könnyen juttassa el azokba az agrárországokba, ahonnan ő mezőgazdasági termékeket hoz be. Így kettős célt ér el. Olcsóbbá teszi az élelmiszerek árait a saját területén, a belföldön és nagyobb mennyiségü ipari terméket tud exportálni. Az ipari szolgáltatásokból viszont lead egy bizonyos összeget a mezőgazdaság szanálására, elsősorban jelzálogkölcsönökre. Így az ipari szolgáltatásokból a mezőgazdaság céljaira 1931-1936 években mintegy 500 millió márkát nyernének. Azonkívül a jelzálog követelések elzálogosításából nvernének 225 millió márkát. A nagybankok egyike-másika, igy a Rentenbank, Kreditanstalt hajlandó adni 50 millió márkát és a bankok egy konzorciuma átvesz 225 millió mezőgazdasági váltótárcát. Így rendelkeznének mintegy egymiliárd márkával a mezőgazdaság szanálására. Az itt ismertetett terv Paul Silverberg terve, amelyet rövidesen meg akarnak valósítani.

De Németország más intézkedéseket is tesz. Rendeleti úton védelmet nyujt az adózóknak a végrehajtás és árverés ellen. A mezőgazda, akit végre akarnak hajtani, sőt már az árverés is ki van tűzve ellene, védelmet kérhet az államtól. Ez alapos megvizsgálás után - indokolt esetben - mindég engedélyez halasztást. A végrehajtás elleni védelem legrövidebb ideje három hónap, de az év végéig is meghoszszabbítható.

Azonkívül már eddig is nyujtottak kedvezőbb kamatozásu kölcsönöket az önhibájukon kívül bajba jutott mezőgazdáknak. De történik még segítés a közterhek egy részének elengedésével, közmunkák beállításával is. Tőke és olcsó hitel nyujtásával itt is segítségére kell sietni a gazdáknak, kisiparosoknak és kiskereskedőknek.

Következetes beruházási programot igér a kormány és exisztenciális lehetőségek teremtését. De ezt haladék nélkül kell tennie, mert itt érvényesülhet igazán a közmondás: bis dat, qui cito dat. A közterhek csökkentését is igéri a kormány, különösen ama terhekét, amelyek a termelést megnehezítik.

Sietek felhívni a kormány nagybecsü figyelmét a bortermelésnél a fogyasztási adók lehetetlen és tarthatatlan voltára, ahol például ezidén Beregszász vidékén sokan adták el mustjukat azért az árért, amennyit fogyasztási adóba kell fizetniök, vagyis 1·60 koronáért literenként. Ha egy terményre oly összegü közvetlen adót kell fizetni, mint amennyibe a termelvény kerül és ha azt a közvetett adók egész serege követi, akkor természetesen csődbe kell jutnia a termelésnek, mint ahogy a szőlőtermelés máris a csőd szélén áll.

Szerettük volna, ha a miniszterelnök úr a közterhek csökkentésére vonatkozó nyilatkozatát egy kissé részletesebben fejtette ki volna. Csak egy pár adattal kívánom megvilágítani, hogy mennyire időszerü és szükséges volna ez. Méltóztassék gondos nyomozással ellenőriztetni, hogy az utóbbi időben napirenden vannak ingatlanárverések gazdák ellen, ami azelőtt a legritkább esetben fordult elő. De a telekkönyvi bekebelezésekből is az elszegényedés ijesztő képe tárul elénk. Ruszinszkóban az egyes járásbíróságokon a telekkönyvi bekebelezések száma az előző évekhez képest igen nagy mértékben emelkedett és mindenki egész természetesnek fogja venni, hogy ez még csak növekedni fog. A biztosítéki zálogjog, a forgalmi zálogjog és végrehajtási zálogjog egyaránt növekedett. Az ingatlan-bekebelezések egyaránt emelkedtek, ellenben az ingatlanforgalom csökkent. A tulajdonjog bekebelezések csökkenésével csökken természetesen a bekebelezett ingatlanok vételára is.

Egy harmadik rendkivül szomorú jelenség, hogy a kölcsönvevők között mind többen vannak olyanok, akik tisztán arra veszik fel kölcsöneiket, hogy adóikat kifizessék. Egyes bankok az ily kölcsönök céljaira felvett összegek kifizetését már meg is tagadták. Most mi történik? A illető nem tudván kölcsönt felvenni, nem tudja az adóját kifizetni. Az adóért elárverezik az ingatlanát és potom pénzért lesz kénytelen házát, földjét, vagy egyéb ingatlanát eladni. A pusztulása így kikerülhetetlen. Itt volna szükség tőkére, olcsó kölcsönök folyósítására és az adóterhek csökkentésére.

A negyedik nem kevésbé szomoru jelenség a megóvatolt váltók számának lényeges megnövekedése.

A kormányexpozé a modern gazdasági politika alapelveként jelöli meg nagyon helyesen a gyengék véde!mét, támogatását és súlyos anyagi helyzetük figyelembe vételét. De ennek éppen az ellenkezője történik. Hallottunk arról és olvastunk, hogy Fürstenbergéknek 76 millió vagyondézsmából csak 29 milliót kellett megfizetniök. Ugyanezt mondják Schönbornról is, aki sok milliót kitevő adóelengedést kapott, hogy annál kedvezőbb feltételek mellett legyen hajlandó átengedni mamutbirtokát a Latoricatársaságnak. Annak a Latorica-társaságnak, amely nemrégiben bocsátotta el egész tömegét a tisztviselőknek, altiszteknek és más munkásoknak, hogy éhező, gondokkal küzdő proletárokká tegye őket. De hallottunk Koburgék nagy adóelengedéséről, sőt arról is, hogy Baťának nemrégiben 40 millió adót engedtek el. Arról pedig mindenki tud, hogy a nagybankok 300 milliót kaptak szanálás céljaira, azok a nagybankok, amelyek egymás után nyelik el Szlovenszkó és Ruszinszkó kisebb bankjait. Csak nemrég történt, hogy elnyelték Szlovenszkó egyik legnagyobb bankját, a Szlovák Általános Hitelbankot. Ugyanakkor a Bereg-Munkácsi Takarékpénztárt is. Most a Böhmische Eskompte Bank Kassa egyik legrégibb, jónevü intézetét, a Kassai Bankot ette meg szőröstül bőröstül. Ugyancsak most készült el a Legióbank a rózsahegyi Általános Bank elfogyasztásával.

Szemünk előtt zajlott le és részben lezajlik a kisiparosságnak csaknem en bloc elnyelése a nagyipar, a nagybankok és kartelek által. Amint a gép eszi a munkást, ugyanugy eszik meg a nagyvállalatok a kisiparosok derék, szorgalmas társadalmát. Ez nem az a modern gazdasági elv, amely a kicsinyeket hathatós védelemben részesiti és amelyet a miniszterelnök úr olyan nyomatékosan kiemel.

Az állami terhek enyhítésén csakugyan komolyan kellene gondolkozni, mert nap nap után tartanak gyűléseket a különféle érdekeltségek. Elég hivatkoznom a fakereskedelmi érdekeltségeknek január elején, Kassán tartott gyűlésére, amely éppen oly elkeresedett és izzó hangulatban folyt le, mint a munkácsi kisiparosok és kiskereskedők január 31.-én Munkácson tartott gyűlése.

Mindkét helyen sírva hangoztatták az adóhivatalok liberális eljárásának szükségességét, a végrehajtások, foglalások, árverések szüneteltetését, adókedvezmények bevezetését és a forgalmi adó átalányosítását. A fakereskedelem helyzete Szlovenszkón és Ruszinszkón egyenesen katasztrófális különösen a magyar kereskedelmi szerződés felmondása miatt. A tüzifa teljesen itt marad és exportálásra csak az kerül, amelynek leszállítása súlyos pönálék miatt elkerülhetetlen volt. A gyűlésen különösen panaszolták, hogy az állami szállításokban nem a hivatásos fakereskedőket, hanem a dilettánsokat részesítik.

Az adók enyhítése a mezőgazdáknál is fölötte kívánatos volna. Ennek a termelési ágnak müvelői különös elnézést igényelnének, amit sok esetben éppen nem lehet mondani. Az ungvári főpénzügyigazgatóságnak ama helyes rendelkezését, hogy 15 holdon alul nem vetendő ki jövedelmi adó, alig veszik figyelembe az illetékes pénzügyigazgatóságok. Itt felhívom a pénzügyminiszter úr nagybecsü figyelmét arra a körülményre, hogy most, amikor - úgy tudom február végén - lejár az adókivető bizottságok mandátuma, adjon ki sürgős és szigoru rendeletet, hogy politikai pártállásra való tekintet nélkül csak köztiszteletben álló oly egyéneket delegáljanak, akik környékük adózóinak vagyoni viszonyait alaposan ismerik és megvan bennük az a képesség, hogy az adózókat sine ira et studio teljesen objektive - bírálják el. Igen nagy bajok forrása volt az, hogy sok esetben oly emberek kerültek be az adókivető bizottságokba, akik csak maguknak és egy pár hozzájuk hasonlónak akartak kedvezményeket kicsikarni és másokról túlzott, a valóságnak meg nem felelő információt adtak. Továbbá egyes pénzügyigazgatóságok úgynevezett adóspicliket alkalmaztak, akik a fenti kellemetlen tulajdonságokkal még nagyobb mértékben rendelkeztek. Ez által úgy az államnak, mint az adózóknak súlyos károkat okoztak és az adómorált csökkentették.

Az államnak ártottak azért, mert a felek nemcsak, hogy felebbeztek tömegesen, hanem folyton tömegesen zavarták az adóreferenseket, az adóhivatalok és pénzügyigazgatóságok tisztviselőit és így elvonták őket a munkától. Ezek azután nem intézték el a felebbezéseket, mert nem tudták oly mélyen leszállítani az adókat, mint a felebbezések sokszor reális adatai alapján az adózók azt joggal elvárták volna. Másrészt tartózkodóvá tették az adózókat a bevallásban, vagy egészen elvették a kedvüket a reális bevallástól.

Végül semmi eredményre nem vezetett ez a manővrirozás, mert az alapos nyomozás bebizonyitotta, hogy az adózónak van igaza és lényegesen le kellett szállítani a tényleges állapottól teljesen eltérő adókivetés alapján kiszabott adót. Ez volt egyik legfőbb oka az adómorál csökkenésének.

Az adókivetés irrealitásának egy jellemző esete van birtokomban, ahol forgalmi és fényüzési adóban nyolcezer koronát, viszont jövedelem-adó és általános kereseti adó címén 14 ezer koronát vesznek alapul egy és ugyanazon személynél egy és ugyanazon évben. De az adóbehajtások kíméletlen voltára egész sereg konkrét példát hozhatnék fel - a kezeimben levő adatok alapján is - ahol a szó teljes értelmében az utolsó párnát vitték el az adózó feje alól.

Amíg a gazdasági válsággal kapcsolatos intézkedések olyan mérvüek lesznek, mint azt fentebb vázoltam és amelyek nem alkalmasak a válság gyökeres megoldására, s amíg az ezzel ma szorosan összefüggő adózási rendszer és adóközigazgatás nem azon a modern közgazdasági elven nyugszik, amelyet a miniszterelnök úr expozéjában kihangsulyozott - a gyengék védelmén és hathatós támogatásán - addig az expozéval nem érthetek egyet és pártom részéről amellett nem szavazhatok. (Potlesk.)