Tisztelt képviselőház! A költségvetés megszavazásának kérdése elsősorban bizalmi kérdés. A Magyar Nemzeti Párt nem viseltetik bizalommal a jelenlegi kormánnyal szemben, tehát nem is szavazhatja meg a költségvetést.

De meg is mondjuk, hogy miért vagyunk bizalmatlanok és ezzel meg is indokoljuk bizalmatlansági szavazatunkat. A mai kormány, éppen úgy, mint összes elődei, a cseh nemzeti állam eszméjének szolgálatában áll. Ennek az eszmének a diadala pedig a nemzeti kisebbségek életének a halálát jelenti. A nemzeti életünket pedig mi nem hagyhatjuk meghalni, sőt annak teljességére és boldogságára kell törekednünk. Természetes tehát, hogy mindazokkal a kormányokkal, amelyek rejtett, fondorlatos vagy erőszakos utakon a mi beolvasztásunkra, nemzeti létünk megsemmisítésére törekszenek, nekünk szembe kell állani.

Azt a tényt, hogy a köztársaság több népnek az elemeiből van összerakva, nem akarja a hivatalos kormányzat honorálni és nem akarja a cseh nemzeti állam fantomját a nemzetiségi állam valóságával felcserélni. Pedig hiába, a nemzeti elv - amint azt Masaryk, a köztársaság elnöke is félreérthetetlenül hirdette - feltétlenül győzni fog.

Tőlünk elvehetnek mindent, csak nemzeti érzésünket nem, mert azt az Istentől kaptuk, ember tehát nem veheti el tőlünk.

De nem adhatjuk meg a költségvetésben rejlő kormányzati eszközt a jelenlegi kormánynak azért sem, mert a külpolitika, amelyet folytat, rossz. Rossz, mert nem törekszik a szomszéd államokkal való teljesen barátságos jóviszonyra, hanem fennhéjázó, kardcsörtető politikát folytat, amely amellett, hogy nincs tekintettel az állam teherbíró képességére, könnyen véráldozatot követelő háborura vezethet. Nekünk pedig éppen elég volt a háboruból, mert amellett, hogy elvette tőlünk a hazánkat és csak a szülőföld ünket hagyta meg, a szülőföldünkön annyi szenvedést juttatott nekünk, hogy annak elviselése szinte emberfeletti erőt kiván. Mi békét és igazságot, nem pedig háborut akarunk. De ezt kell, hogy akarja az állam is, mert ez a létérdeke.

A külügyminiszter eddig nem törekedett annak a jó atmoszférának a megteremtésére, amely a gazdasági béke megteremtéséhez okvetlenül szükséges. Eltekintve az első évek ellenséges hangulatától, Ausztria és Magyarország ujraépítésének kérdésénél utóbbi teljes megrontására törekedett. Létrehozta a kisántánt katonai konvencióit, az optánsperben Magyarországgal szemben ellenséges irányt vallott, Hágában teljesen tönkre akarta tenni és Hága után expozéjában, amelyben a "nagy diadalt" bejelentette, kijelentette azt, hogy nincs ok arra, hogy a külpolitika eddigi irányán változtasson és azt folytatni kivánja. Tehát fenn akarja tartani a háborus mentalitást tizenegy év multán is és egyáltalán nem törekszik annak likvidálására. Ezért kell az állam népeinek teherbíró képességét túlhaladó fegyverkezés akkor, amikor az európai népek együttműködése, gazdasági szolidaritása a fegyverkezés csökkentését, a lefegyverzést kívánja.

De a kereskedelmi politika külpolitikai irányítása is olyan volt, hogy az az állam érdekei ellen való és nagy veszélyeket rejt magában. Ha ezt is folytatni kívánja a külügyminiszter, akkor fel kell ébredni a nép képviselőinek a nemtörődömségükből és meg kell akadályozni ennek a veszedelmes politikának a folytatását, ennek az állhatatosan ellenséges keresdekelmi politikának folytatását, amelyet a gyülölet és a félelem vezet.

A szellemi együttmüködés terén semmi nyoma annak, hogy azok az intenciók, amelyek a népszövetség szellemi együttműködési bizottságának intencióit képezik, itt tényekkel honoráltassanak. Sőt a szellemi érintkezés szabadságának megszüntetése a magyarság rovására, kiáltó bizonyíték, hogy a csehszlovák köztársaság külpolitikája nem helyez súlyt arra, hogy a jó atmoszféra létrejöjjön Magyarország és a köztársaság között. Azok a rendőri vizsgálatok, amelyek reászabadítják Szlovenszkóban a rendőrséget a könyvtárakra, szintén ezt bizonyítják.

A folyók szabályozása kérdésében nem történt közös együttes eljárás illetve megegyezés az érdekelt államok között. A nyugdíjfizetési kötelezettség szabályozásának a kérdésében még ma sincs közös magállapodás alapján való intézkedés. A külügyminiszter nem tett kezdeményező lépést az állampolgárságnak egyöntetü szabályozása érdekében sem és ellenezte a kisebbsegi jog egyöntetü nemzetközi szabályozását is.

Nem tett semmit arra, hogy a tengerentúli veszedelemmel szemben egy egységes európai front kialakuljon és egységes érdekeket képviseljen. Nem iniciált, nem propagált, mint tette azt a hatalmi politika érdekében. Pedig itt nem elég sem a kereskedelmi szerződések sorozata, sem a legnagyobb kedvezmény, mert azok többek között a nemzetközi viszszaéléseknek eltakart eszközei is lehetnek, sőt a legnagyobb kedvezmény a nagy államok által kiaknázva a kisebb államok elnyomásához vezethet és Amerika vazallusaivá teheti őket. A szétszakított nagy gazdasági terület részállamainak külön gazdasági politikája a maga természetszerü hátrányaival csak katasztrofával fenyeget és amikor kezd már egyik-másik állam vámuniókra, gazdasági antantokra gondolni, nem gondolják meg, hogy vámuniókhoz csak úgy lehet eljutni, ha közös gazdasági politika épül ki. Ha nem is egyszerre, de fokozatosan. A nemzetközi egyezmények egész sorának kell kiépülnie. Közös, illetve egyöntetü adópolitikára, vasuti terifapolitikára, áruforgalmi statisztikára és valutapolitikára van szükség. Szükséges az érthetetlen vizumkényszer teljes megszüntetése, a vámtarifa nomenklaturájának lehető egységesítése, a választott bírósági intézmény bevezetése kereskedelmi-politikai ügyekben. A termelés külön európai értékesítő szerveit kell megorganizálni, az ipari kartelek feltételeit és ellenőrzését egyöntetüen kell törvényileg szabályozni. Közös és egyöntetü szabályozással kell a fogyasztás kérdését és annak a termeléssel való egyensúlyát elintézni. Közös szabályozással kell a fogyasztásban a munkásosztály védelmét elintézni.

Közös út és vasutipolitika kell. A belvizi hajózás egyöntetü rendezését el kell intézni. Meg kell hallgatni Tardieu szavát, aki azt mondja: "Európa, nem számítva Oroszországot, átlag 150 millió métermásza búza hiányát szenvedi. A hiányzó mennyiséget a tengeren túlról vasárolja, ami évenkint 24 milliárd frankba kerül. Ezzel a nyomasztó áldozattal szemben mégis mi áll? Buzatermelőink keserves helyzete. A probléma tehát nemzetközi tanulmányozást követel. Azt, hogy az európai deficit csökkentését együttes intézkedésekkel, a termelés fejlesztése útján érhetjük el, ami azonban a termelőnek hasznot biztosítson. Európa uj életrekeltése a saját eszközeivel, vámpolitikai megegyezésekkel, ha költséges lesz is, erre bő fedezetet ad a 24 milliárdos évi importadózás. Vajjon nem méltó programmja lenne-e ez egy nemzetközi összefogásnak? Mindenesetre egy konstruktív korszak megnyiltát jelentené és abbahagyását a terméketlen kritikáknak. A búza ügyét említettem" - mondta Tardieu -"mert a francia szívnek ez a legvitálisabb, ez a legdrágább. De ugyanilyen megoldás mutatkozik a tüzelő, a motorikus erő és a kézi munkások érdekében. Szükséges az állam közrehatása, nem, hogy adminisztráljon, elnyomjon, de, hogy irányítson, ellenőrizzen. Szükséges az államok megegyezése nem egyesítés céljából, de hogy kiegyenlíttessenek az érdekek. Azok a belső és külső huzavonák, amelyek ezt az utat elgátolják, naponkint milliókba kerülnek." Mindezekben hiányzik az "ügyes Beneš" gyors tevékenysége, a bejárati ajtókon való kopogtatása.

A behozatali és kiviteli vámok eltörlését tartalmazó egyezményt még csak Csehország és Lengyelország nem ratifikálta. Nem hallottunk róla, hogy a vámfegyverszünetet, amelyet a népszövetség gazdasági bizottsága proponált, és tárgyal, komolyan akarná a Csehszlovák köztársaság, sőt ellenkezőleg, tudjuk azt, hogy a vámok csökkentése helyett a vámemelés a kitűzött cél.

Az elzárkózás politikáját tartja még mindig helyesnek a külpolitika. Pedig az elzárkózás politikája és a fokozott vámvédelem a mező gazdasági válságot elmélyíti és a már kezdődő ipari válságot felfokozza. A kereskedelmi mérlegnek az 1927. évtől való folytonos hanyatlása élénken figyelmeztet arra, hogy nem helyes az elzárkózas politikája. Reá kell eszmélni arra, hogy "sikertelen minden kisérlet, amely egy-egy országot a természeti adottság figyelmen kívül hagyásával, gazdasági elzárkózas útján igyekszik felvirágoztatni. És reá kell jönni arra is, hogy az élelmiszerbehozatal passziv tételeinek a kiküszöbölése még nem jelent nyereséget, ha fontos aktív tételek elmaradnak. Ennek valószínüsége pedig nagyon is kézenfekvő."

Az ipari termelésnek csak látszólag nem okoz veszteséget az elzárkózás, mert az ipar egyik-másik ága a kartelszervezeteivel a vámsorompókat lehetetlenné tudja tenni és egymásközti megegyezéssel ki tudja parírozni az erőszakos vám és kereskedelmi-politika által előidézett hátrányokat. De azt a nehézséget, amelyet az okoz, hogy egy magas mezőgazdasági vámemelés folytán az egyik állam elzárja teljesen a piacot a magas mezőgazdasági vámot létesítőállam ipari termelésével szemben és akkor az ipari állam, amilyen a Csehszlovák köztársaság, ipari termelésének egyharmad részével a levegőben lóg és következik az üzemi redukció, a munkanélküliek szaporodása, a munkanélküli segély végöszszegének emelkedése, adóemelés, szegénység, romlás, amit azután parirozni képtelen.

Az a kereskedelmi politika, amelyet nem a gazdasági józanság irányít, hanem a gyülölet, az csak kárt okozhat, nem pedig virágzást, nemzeti- és népjólétet. Áll ez különösen a gazdaságilag egymásra utalt országok közötti kereskedelmi politikára. Ezek között a megegyezés kötelesség és ennek a kötelességnek a megszegése tönkreteszi mind a két ország népét. A gazdasági érdekellentétet az igazán kényszerü minimum határára kell leszorítaní és a gazdasági együttműködés útjait kell járhatóvá tenni és arra az útra rá is kell lépni, eltekintve attól, hogy ez az út az igazi békéhez fog vezetni. Az a politika, amely a magyarokat a nemzeti érzésétől akarja megfosztani, amely a szegénységet a hatalmi mámor önfeledt pillanataiban mesterségesen akarj a kitenyészteni a magyarság részére, hogy ennek gyilkoló nyomása révén egyeseket magyar nemzetiségük megtagadására kényszerítsen, amely. arra a természetellenes szuppozicióra épít, hogy a magyar szivek cseh szivekké lesznek és kialszik belőlük a vágy és annak kielégítésére békés úton, a felettük hatalmat gyakorló állam hozzájárulásával érvényesülő törekvés, hogy szülőföldjük egyuttal hazájuk is legyen, nem az a politika, amely megteremthetné azt az atmoszférát, amely a szükséges gazdasági együttműködés létrejöttét elősegítené.

Az, hogy Beneš mindent megtett és mindent megtesz, hogy ne legyen béketermő hangulat, mert hiszen azt mondja hágai expozéjában, hogy nincs semmi ok arra, hogy külpolitikájának irányát változtassa, az, hogy Beneš a beteg embert folytonosan szurkálj a és a gyógyulásához szükséges orvosszerek kiszolgáltatását folytonosan akadályozza, az, hogy a politikai pajtásai közé tartozó Hrušovský, Winter és Štefánek képviselők fenhéjázó módon a magas lóra űlve azt hangoztassák folyton, hogy nagy megerőltetésükbe kerül, hogy Magyarországgal a zöld asztalhoz leüljenek és a tárgyaláshoz imperativ feltételeket szabnak ezek a jó urak minden imperátori jogosultság nélkül - ez mind a köz társaság érdeke ellen való.

Mert a megegyezéshez békés és nem felizgatott hangulat szükséges, mert a köztársaság és Magyarország gazdaságilag egymásra vannak utalva, sőt a köztársaság sokkal inkább van Magyarországra utalva, mint fordítva. Mert amikor Bulgária, Olaszország, Magyarország, Ausztria és Németország között kezd már kifejlődésre jutni a középeurópai gazdasági együttműködés terve és kereskedelmi politikája és ehhez Lengyelország is igyekszik felfejlődni, amikor Jugoszlávia Magyarországgal már a mezőgazdasági értékesítési érdekközösség megteremtésén fáradozik és ebbe Romániát is igyekszik belevonni, akkor a cseh köztársaság ellenséges érzülete Magyarországgal szemben a köztársaságot könynyen az izoláltság - állapotához vezetheti, amely egyenlő az állam anyagi leromlásával.

Mi, amikor hangsúlyozzuk, hogy nem vagyunk irredenták, de szenvedő és becsületes magyarok, akik nemzeti mivoltunkat megtagadni hajlandók nem vagyunk, ellenben a közös gazdasági érdek és a két állam népeinek jóléte érdekében vállaljuk a közvetitő, előkészítő és sürgetö munkát a gazdasági béke elérésére, kénytelenek vagyunk reámutatni arra, hogy a csehszlovák kereskedelmi politika államellenes, mert az állam gazdasági katasztrofájához vezet.

A vámvédelem és a szabad kereskedelemrendszer erős harcban állanak egymással jelenleg. Az utóbbi teljes érvényesülése egyhamar talán nem történik meg. Előbb talán el kell jutni a vámuniók rendszeréhez. Ennek is nagy nehézségei vannak, mert a résztvevő államoknak le kell mondaniok szuverénitásuk egy részéröl, közös kereskedelem-politikai szerveket, törvényhozást, bíráskodást, közös tarifát és közös vámhatárokat kell létesíteni. Ehhez is az kell, hogy a háborus mentalitás teljesen száműzessék és helyébe a békés megértés és a jó törekvés lépjen az emberi jólét érdekében. Nyelvöltögetéssel, szurkálással, elnyomással, üldözéssel, zaklatásokkal ezt elérni nem lehet. A sok lekűzdhetetlennek látszó akadály azt jósolja, hogy ennek bekövetkeztéig hosszabb időnek kell még eltelnie.

A nemzetek szövetsége főtitkárságának tanulmánya az európai államok gazdasági együttmüködéséről az európai államok gazdasági gondolatát veti fel és kimondja, hogy a békegondolat számára az előkészítő talajt a gazdasági életben kell keresni. Ha tehát Európa és egyben a köztársaság gazdaságát meg akarják menteni - és ennek meg kell történni - akkor a mai rendszer fenn nem tarthat¸ és ezért a mai csehszlovák külpolitikának a folytatásához meg kell tagadni a kormányzati eszközöket.

Ez a második főoka annak, hogy a költségvetést nem szavazzuk meg és azt kivánjuk, hogy a csehszlovák külpolitika tegye magáévá az angol Labour-Party külpolitikájának a Snowden fogalmazásában megjelent célkitűzését, amely így szól: "A Labour-Party politikája az, hogy ellenszegüljön minden faji és vallási kisebbség elnyomásának és hogy biztosítsa számukra az önrendelkezés jogát minden egyenesen őreájuk vonatkozó ddologban. Minthogy csak általános szárazföldi, tengeri és légi lefegyverkezésből fakadhat állandó béke, a munkásko rmány azon lesz, hogy nemzetközi megegyezést hozzon létre a fegyverkezés általános csökkentésére, ami azután általános lefegyverkezésre vezet."

Itt megemlítek egy anomáliát, ami a külpolitika hibája. Az úgynevezett optánsper elintézése Hágában elintézte a földreform által, annak végrehajtása következtében szenvedett károknak a megtérítését Magyarország és Románia, illetve Magyarország és Csehszlovákia között. Ellenben azt a károsodást, amit Romániában csehozlovák állampolgárok szenvedtek, nem igyekszik a külpolitika semmiféleképpen és semmi felhívásra sem elintézni, pedig nagyon sokan vannak csehszlovák állampolgárok, akiknek földbirtokuk volt Romániában és azt egyszerüen elkobozták minden kártalanítás nélkül.

Azt hiszem, a csehszlovák külpolitika vezetőjének volna kötelessége a csehszlovák állampolgárok érdekeit megvédeni és kártalanításukat megszerezni, ahogy megtudta szerezni Magyarország Romániával és Csehszlovákiával szemben.

De nem szavazzuk meg azért sem a költségvetést, mert a nemzeti kisebbségi jogok teljes érvényesüléséről a kormány nem gondoskodik. Beneš belpolitikai kérdéssé szűkíti a kérdést, holott az külpolitikai kérdés is, mert ez az europai béke kérdése és nemzetközi védelem alá van helyezve.

Loyalitást kivánnak mint végrehajtási feltételt. Hát kérem, a köteles loyalitás mértéke csak az lehet, hogy nem szabad oly cselekményeket elkövetni, amelyek a rendtörvénybe utköznek. Vagyis csak büntetőjogi illoyalitásról lehet szó, ellenben érzelmi illoyalitásról nem lehet szó. Akit elitélnek, attól elvehetik a kisebbségi jogot, de azért, mert egyet elitéltek, nem vehetik el a néptől a kisebbségi jogot, a büntetlen nép tovább kell, hogy élvezze a nemzetközi védelmet.

Az érzelmi elzárkózás a kisebbség és az uj állam között olyan valami, amit büntetni, vagy ezért a kisebbségi jog kiszolgáltatását megtagadni és a védelmet ettől elvonni jogi és erkölcsi lehetetlenség.

Gondoljanak csak a ma urai arra, amikor tegnap nemzetük felszabadítása érdekében a legerősebb érzelmi animozitásban éltek a monarchiával szemben és mégis a nemzeti érzésük révén nemzeti diadalt arattak. Ugyan mit szóltak volna hozzá. ha hangtalan érzelmi illoyalitás vádját emelték volna ellenük és ezért jogfosztással büntették volna. Egyébként ezt a vitát el lehet intézni az államfő jubileumi nyilatkozatával, ahol az államfő azt mondja: "Politikánkból bármiféle sovinizmus kizárandó! Mindenesetre mindkét részről nemcsak a mi németjeink, hanem a többi, jóllehet kisebb nemzeti minoritások tagjai, egyarán t polgártársaink és ezért demokratikus jogegyenlőség élvezetében lesz részük. Természetes, hogy aki egyenlő jogokat kiván, annak loyálisan az egyforma kötelességeket is teljesítenie kell, tisztelnie kell az alkotmányt és törvényeket."

Tehát az államfőnek a magyarázata szerint a loyalitás azt jelenti, hogy teljesíteni kell az állampolgári kötelességeket és az alkotmányt, a törvényeket tiszteletben kell tartani. Tehát ezen túlmenő loyalitást egyáltalában nem lehet végrehajtási feltételül szabni a kisebbségi jogoknak.

Érdekes, hogy ebben a nyilatkozatban benne van az elismerés, hogy eddig még nem volt részünk demokratikus jogegyenlőségben. Sőt az elnök úr még azt is mondja, hogy: "Nálunk elsősorban a csehszlovák többségnek német polgártársainkhoz való viszonya forog szóban. Amint ez a probléma meg lesz oldva, a többi nyelvü és nemzeti problémák megoldása már nem lesz nehéz." Tehát nekünk várni kell, amíg a német probléma megoldatik és igen sok idő kell tehát, amíg hozzá juthatunk jogainkhoz.

Már pedig nem vagyunk hajlandók a költségvetést megszavazni annak a kormánynak, amely a bennünket megillető kisebbségi jogokat ki n em szolgáltatja. De nem szavazzuk meg a költségvetést azért sem, mert a hadügyi tárca költségvetése nincs arányban a lakosság teherviselő képességével. Ha az egyes tárcákban elrejtőzött tételeket is számításba vesszük, akkor megállapíthaló, hogy a hadügyi kiadások több, mint 20 százalékát képezik az összes kiadásoknak és meg lehet azt is állapítani, hogy kultúrára, mezőgazdaságra az állami összes kiadásoknak alig 10 százaléka esik.

Mit lehetne ezzel a nagy összeggel csinálni, milyen társadalmi politikát lehetne folytatni, milyen jólétet lehetne teremteni az állam népei számára. fgy csak inproduktivitásba fúl az egész összeg és ha mégis, ne adja Isten, ez az összeg energiát dob a világba, akkor ennek végeredménye vér és nyomoruság. Tessék békepolitikát csinálni és akkor nem lesz nagy hadügyi kiadásokra szükség és a felhasznált pénzáldozat helyébe áldás fog fakadni.

Bizalmatlansági voltunkat azzal is megindokoljuk, hogy a csehszlovák hivatalos politika, a hatalmi politika, útját állja a nemzetközi szerződéseken és az állami törvényeken alapuló kulturális. társadalmi és gazdasági politikának a nemzeti kisebbségek irányában.

Sok sérelmet soroltunk fel; magam is a kormánynyilatkozat feletti vitában, a költségvetési bizottságban is nyilvánosságra hoztam egy párat. Nem akarok megint kimeritő felsorolást végezni, egyrészt azért, mert a földmivelésügyi és igazságügyi miniszter uraktól kaptam egynéhány kielégítő választ, de rá kell mutatnom az azóta elszenvedett nagyobb sérelmekre, amelyek az állam békéjét veszélyeztetik.

Itt elsősorban a mezőgazdasági tanfolyamok betiltását kell megemlítenem. A magyarságnak csak egy és fél mezőgazdasági iskolája van, amely mindössze 25 magyart képes befogadni. És mivel a magyarság hiába kér mezőgazdasági iskolákat - ezen hiányokra Scotus Viator is rámutatott az állam tizéves jubileumi évében - a magyarság ezen a hiányon úgy akart segíteni, hogy a maga erejéből tartotta fenn a mezőgazdasági tanfolyamokat, amelyek a mezőgazdák iskolán-kívüli nevelését vették kezükbe. Tartottunk eddig vagy száz ilyen tanfolyamot és nem volt baj, sőt a Magyar n emzeti párt mezőgazdasági szakosztálya ilyen tanfolyamok rendezésére állami segélyt is kapott.

Most azonban akadt egy jóindulatu, soviniszta járási főnök, Novotný Komáromban, aki betiltotta a magyar tanfolyamot. Felebbeztünk; a pozsonyi Országos hivatal alelnöke, Országh József helybenhagyta a végzést. Amikor panasszal fordultunk, elrendelték, hogy minden egyes tanfolyam engedélyezését a földmüvelésügyi minisztériumtól kell kérni. Közben azoban elmút a tanfolyamok tartásának idejesának ideje.

Hát kérem mi ez, ha nem a kultura megvonása a magyarságtól. Ugyan mit szól ehhez Scotus Viator, vagy az államfő? Hol van itt a demokrácia? Hát ez nem a legsötétebb elnyomás?

A második eset az, hogy a társadalmi egyesületek helyiségeibe rendőröket vezényeltek, hogy a könyvtárakat "szakértő" rendőrökkel vizsgáltassák meg, hogy vannak-e benne 1918 után megírt magyar könyvek és elkoboztatták azoknak az óriási részét, holott ezek a könyvek abszolute nem vétettek az állam ellen.

Hát mi ez? Hát mit szól ehhez Európa, a Népek szövetségének szellemi együttműködést kultiváló bizottsága? Hát ez is kulturális szabadság?

Ilyen rendőrállamhoz illő kormányzatnak költségvetést nem szavazhatunk meg, ellenben követeljük a reparációt, mert végtére a Népszövetségnél leszünk kénytelenek kopogtatni.

Indokul szolgál még ellenszavazatunk leadásában az is, hogy a költségvetési bizottságban sok kérdésre nem kaptunk kielégítő feleletet, sőt a legtöbb kérdésre egyáltalán nem kaptunk feleletet, ami csak fokozza elégületlenségünket.

A kultuszminiszter úr nem adott feleletet arra, hogy az állampolgársági nevelésről szóló törvényt miért nem hajtják végre a mi számunkra is. Művelődési kisebbségi választmányra van jogunk. Miért tagadják ezt meg tőlünk? Türelmesen vártunk. Most már nem várunk és visszük a kérdést oda, ahol a nemzetközi védelem nyitva van számunkra.

Kulturális autonómiat kértünk, nem adtak, ellenben fogy a magyar iskolák száma akkor, amikor kimutattuk, hogy nem adják azt sem, ami dukál. A kassai izraelita felekezeti iskolába 98% olyan gyermek jár, akinek atyja magyar nemzetiségünek vallja magát és csak 2% az olyan, aki csehszlováknak vallja magát. Van Kassán több olyan elemi iskola, aholaz oktatás államnyelven történik és mégis ki akarják forszirozni, hogy párhuzamos szlovák osztályok hozassanak be. Mire való ez, amikor Kassán több elemi iskola van, ahol szlovák nyelven folyik az oktatás és igy az a 2%, akiknek apjuk csehszlováknak vallja magát, szépen elférhet azokban is. Olyan csehszlovák törvény nincsen, amely erre az izraelita felekezeti iskolára rákényszeríthetné a cseh vagy szlovák nyelven való tanítást, vagy a szlovák párhuzamos osztályok felállítását. Még a hatályon kívül levő lex-Apponyi alapján is ki van ez zárva. És mégis azzal fenyegették meg ezt az iskolát hogy elveszik az államsegélyt és nem adják ki a tanítóknak az állami fizetést kiegészítő pótlékot. Hát mi ez, ha nem elnemzetlenítő törekvés?

A miniszter úr a felekezeti iskolákat el akarja törölni és ezt azzal indokolja, hogy a tanítók fizetési potlékait csak a minisztertanács határozata alapján fizetheti ki, tehát törvényt kell alkotni. Ez helyes, de minek kell a törvénynek az államositást kimondania, amikor elég az államsegély és a fizetési pótlék kérdését törvénnyel rendezni. Az állam belső békéjét teszi a miniszter úr kockára, ha az államositáshoz nyúl.

A školní referát hatalmi túltengéseit, úgylátszik, a Legfelsőbb közigazgatási bíróságra kell bízni, mert a szociáldemokrata kultuszminiszter hajlandó az igazságtalanságot sovinizmusból tűrni és nem hajlandó azt megszüntetni.

Az ifjusági nevelés kérdésében a közsegélyezési jogot igénybevenni jogosult a magyarság is, mert ezt az alkotmány nyílt rendelkezései is lehetőve teszik, mégis úgy állunk, hogy az ifjusági nevelés érdekében van egy magyar menzánk. amelyre még eddig semmiféle segélyt nem sikerült kapnunk. 1926-ban és 1928-ban kaptunk ugyan az akkori iskolaügyi minisztertől igéretet, de teljesítést nem. Lehetetlenség tehát. hogy ilyen közoktatásügyi kezelés mellett ennek a tárcának a költségvetését megszavazzuk.

Az igazságügyi miniszter úr, elismerem, igyekezett jó feleletet adni. Adott is több kérdésben. Azt mondotta többek között, hogy a nyelvtörvényt végre kell hajtani mindenkivel szemben, így tehát a magyar nemzeti kisebbségel szemben is. Azt is mondotta, hogy meg fogja vizsgálni azokat a konkrét panaszokat, amelyek ebben a kérdésben felmerültek és azokhoz képest fog cselekedni. Hát, hogy ennek a vizsgálatnak még ujabb adatokat is nyujtsak, felsorolom azokat a panaszokat, amelyek a nyelvtörvény végrehajtása tekintetében reparációra szorulnak.

Így például a magyar többségü bírósági járásokban, amilyen pl. Feled, ahol 91% a magyarságnak a számaránya, vagy amilyen Tornalja, ahol 90% a magyarságnak a számaránya és ahol a nyelvtörvény végrehajtási rendelete értelmében a bírósá ági végzéseknek magyar nyelven is ki kell adva lenniök, nincsenek meg a megfelelő bírósági kétnyelvü okiratok. A telekkönyvi bejegyzéseknek is két nyelven kellene történniök, magyarul és az államnyelven. Ez azonban szintén nem történik meg. A kerületi törvényszék épületén eddig, miután az ezen törvényszék alá tartozó öt bírósági járás közül a magyarság négy járásban többségben van és miután az egész kerületben, a törvényszézék hatáskörébe tartozó területen a magyarság többségben van, ki volt téve az épületnek magyar nyelven is a megjelölése, amire a nyelvtörvény értelmében jogunk is volt. Most azonban nem tudom, miért állott be rosszabbodás, holott javulásnak kellene beállani. Levették ugyanis a magyar táblát és az összes helyiségekre csak szlovák nyelvü feliratokat tettek, úgyhogy az a magyar, aki a törvényszék épületében megjelenni köteles, vagy kényszerül, nem tudja magát semmiképpen orientálni és kérdezősködéseivel csak hátráltatja az ügymenetet, amellett érzi természetesen lelkében, hogy itt nincs minden jól, mert itt elnyomásban részesül és meg sem akarják vele értetni, hogy hol kell keresni az igazságot ebben az államban.

A bírósági járások területi hatáskörének megváltoztat ása okvetlenül szükséges. Az alkotmány elő is írja a bírósági szervezeti törvénynek a megalkotását. Nem lehet tehát azzal érvelni, hogy a történelmi országokban ez nem kérdés, tehát Szlovenszkón sincs rá szükség.

A Magyar nemzeti párt még 1926-ban beterjesztett egy 660. számu törvényjavaslatot, amelyben az alkotmánytörvény 94. §-nak rendelkezése alapján a bírósági- és ügyészségi szervezeti törvény megalkotását írja elő. Ezt 1926-ban a kezdeményező bizottság elküldte az alkot mányjogi bizottságnak, ott megakadt és 1926 óta ez a kérdés elintézetlenül hever. Mi Magyar nemzeti párti képviselők ezt a törv ényjavaslatot meg fogjuk ujítani és kérni fogjuk a törv ényhozást, hogy a kezdeményezési és az összes szükséges bizottsági részröl történő letárgyalás után ezt a törvényjavaslatot hozza ide a plénumba és tegye törvénnyé. (Předsednictví se ujal předseda Malypetr.)