Ezekenkívül kell megfelelő vámpolitika, amely a rekompenzációs megoldásra helyezi a fősúlyt és a szomszéd államokkal igazán megteremti a gazdasági békét.

Az első feladat a mezőgazdasági termények racionális értékesítésének a megszervezése. A másik a mezőgazdasági hitel kérdésének a jó megoldása. A harmadik a termelési költségek leszállítása. Aztán vannak még egyéb feladatok is.

Az első kérdés voltaképpen azt jelenti, hogy a mezőgazdasági krízis problémája elsősorban árprobléma, amelynek megoldása megköveteli azt, hogy a termelés mérlegének a bevételi oldalát méltassuk erősen és az áralakulás befolyásolása által javítsuk a termelésből származó jövedelmet. Ez főképpen a kenyérmagvak termelésénél fontos, mert ez a termelés mezőgazdasági termelésünket dominálja s a buzatermelés válságát érzi meg legjobban mezőgazdaságunk. Nem igaz az, hogy a buzának egységes világpiaci ára volna, csak arról lehet beszélni, hogy a vlágpiac többékevésbbé egyöntetű irányzata befolyásolja az áralakulást, de ezt befolyásolja a termés, a feleslegek, a fogyasztás, az általános gazdasági struktura stb., amik azt okozzák, hogy az egyes piacok áralakulása egy és ugyanazon időben harminc százalékos eltérést is mutat. Az értékesítés racionalizálása és kellő megszervezése erősen befolyásolhatja az áralakulást és állítható, hogy: ha a mezőgazdasági termelés az árut ötven százalékot meghaladó mértékben nem dobná piacra július, augusztus és szeptember hónapokban, hanem az év többi hónapjaiban kialakult magasabb tőzsdei árat és pláne a fogyasztói árat is nagyobb menynyiséggel ezekben a hónapokban érhetné el, akkor az évi tiszta jövedelem megkétszerezhető volna. Ez egy olyan többlet, amely által nagyon is rentábilissá válnék a termelés. Nálunk ez csak a raktárszövetkezetek utján volna elérhető, ahol a gazdák termelésüket beadják és a varransok révén nyujtott hitel igénybevétele mellett lehetővé válik, hogy a termés értékesítése ne akkor történjék, amíg a mezogazdaság túlzott kínálata tart, hanem később s csak annyi mennyiség bocsáttassék áruba mindig, amennyire a fogyasztásnak szüksége van. Így elérhető volna az egész évi tőzsdei ár átlaga, illetve annyi, amennyit a fogyasztó tényleg fizet. Ez mázsánként legalább 30 Kč ártöbbletet jelent. Fel kell állítani és pedig a termelők majoritásával minden jó forgalmú helyen illetve értékesítési központokon ezeket a raktárszövetkezeteket, az állam kellő segítsége mellett egy szövetségbe kell kapcsolni azokat és együttműködésüket jól kell szabályozni és akkor a főorvosszer, a racionális értékesítés megszervezettsége el fogja érni a gyógyulást és a jó eredményt. A vasuti tarifakedvezménnyel persze az államnak is segítségül kell jönnie.

A második kérdés kapcsolatos az elsővel, mert a mezőgazdasági hitel megszervezése ki kell, hogy egészítse a racionális értékesítés szervezetét. Itt a hitelszövetkezetek jönnek elsősorban számba. Minden járásban egy-egy járási hitelszövetkezetet kell felállítani, amelynek a tagjai a járás összes községei a lélekszámhoz arányított s törvényben megállapitott üzletrésszel. A hitelszövetkezet adja az értékesítésnél szükséges pénzt olcsó kamatra, a meliorációs hitelt, a másod- és harmadhelyü jelzálogos hitełt s amelynek rendelkezésére állnának a szociális biztositás feleslegei ötven százalékban s a minimális kamat mellett. Lenne állami szubvenció, állami adó- és illetékkedvezmény, az üzletrészeket pupilláris biztosítéknak kell deklarálni és kaucióként névértékben kell elfogadni. Adni kell a másodés harmadhelyű kölcsönökre állami és járási garanciát. Meg kell csinálni az ingó jelzálogtörvényt, hogy még több alap legyen az üzemi és személyi hitelre is. A hitelszövetkezetek által megszavazott váltókölcsönök és a meliorációs kölcsönök után a kamatterhek egy részét az állam kell, hogy magára vállalja. Németország így 4.5%-os melioráció-kölcsönt biztosít a mezőgazdáknak. Uj szövetkezeti törvény kell, amely nem asszimilációt szolgál, hanem a népek igazi jólétét s a kooperáció, a kapitalizmus és az osztályharc közötti középút megteremtését. Uj szövetkezeti törvény kell, amely az állami, országos és járási garancia alkalmazásba vételével a kis tőkék nagy tőkére való összegyülemlését szolgálja s lehetőve teszi, hogy a termelők irányítsák a mezőgazdasági termelést és ez a termelés ne szenvedjen tőke szegénységben.

A harmadik kérdés a termelési költségek leszállítása. Ennek egy része a mezőgazdasági hitel kérdésével talál megoldást, mert a kamatteher olcsóbbodása itt szerepel. Itt jönnek az adóterhek és szociális terhek mérséklése. Fontos a forgalmi adó eltörlése és a helyhatósági adóterhek szabályozása, illetve csökkentése, mert ezek nyomják legjobban a mezőgazdasági termelést. Kell, hogy a pénzügyminiszter rendeletileg intézkedjék, hogy a pénzügyi hatóságok az adóelengedési és a fizetési halasztási kérelmeket a legnagyobb jóindulattal kezeljék és a kényszerbehajtást függesszék fel.

Kell kartelltörvény, amely az ipari cikkekre vonatkozó kartellek mesterséges árpolitikája ellen védelmet ad.

Szabályozni kell ezeken felül a tőzsdét megfelelő törvénnyel, amely a spekulánsok visszaéléseinek gátat vet.

A jó közlekedési és útpolitika, amely lehetővé teszi, hogy minden falu könnyen megközelíthető legyen és a termékek a termelőtől az árusítási pontokhoz könnyen eljuthassanak.

Az állatértékesítést is meg kell szervezní és ez is csak a szövetkezet utján lehetséges. Itt tanulni kell a német birodalomtól és Dániától.

Az állatértékesítés és az állati termékértékesítés előmozdítására szükséges a piac tervszerű szabályozása és befolyásolása, a kereslet és kinálat időbeli és helybeli kiegyenlítésével. Oly húsfeldolgozó üzemek létesítendők, amelyek a vágóállat és husának közvetlenül a fogyasztói alakulatok részére való értékesítését biztosítják. Állatértékesítő szövetkezeteket a németek egy egységes szervezetbe, a "Genossenschaftliche Reichs-Viehverwertungs- Gesellschaft"-ba tömörítik és ezzel szabályozták a felhajtást és egyenlítették ki az egyes piacok közötti árkülönbségeket. Ámde Németországban 96 millió garancia hitelt ad az állam a nagyobb állatértékesítő szövetkezeteknek.

A vágóállatok és az állati termékek piacainak szervezésére 96 millió Kč-t ad s ezenkívül 176 millió Kč erejéig jótállást vállal az állatértékesítő szövetkezetek és a húsfeldolgozó és kolbászgyárak tartozásaiért.

A tejgazdasági termékek értékesítésének előmozdítására 88 millió, a tojás értékesítésre 24 millió, a gyümölcs és kertészeti termékek értékesítésére 64 millió és a burgonya értékesítésére 48 millió Kč-t ad az állam.

Az értékesítés előmozdítására és szabályozására sohasem ad egyéneknek szubvenciót, csak szervezeteknek, szövetkezeteknek, és pedig állami hozzájárulás, kamatmegtérítés, vagy állami hitelgarancia formájában. És a szövetkezeti megoldás indokolásaképpen Dr. Schiele volt földmivelésügyi miniszterük kijelentette, hogy a mezőgazdazdasági termékek standardizálásának és az értékesítés szervezésének égető kérdései másként, mint egy egységes zárt szövetkezeti szervezet utján meg nem oldhatók. És Németország csak a mezőgazdasági szövetkezetek racionalizálására, a szövetkezeti egység megteremtésére és adminisztrációjára 200 millió Kč-t adott, mely összeg nem szolgálhat a szövetkezetek veszteségeinek és adósságainak törlesztésére. A gabonaértékesítés financirozására 400 millió márkát adott az állam 6% kamatláb mellett.

A mezőgazdasági hitelnél fontosnak tartotta a rövidlejáratú áru és személyi tartozásoknak a konvertálását, hosszulejáratú jelzálogos hitellé való átalakítását, azok garantálására Treuhandstelleket létesített, amelyek a másod és harmadhelyű bekebelezésekért az állam egyharmadrészbeni, az országok, provinciák és járások kétharmadrészbeni részvétele mellett jótállást vállalnak. Ezek garanciális határa 4 miliárd 800 millió Kč. A működés megkezdését átmeneti hitellel könnyítette meg az állam. Ezt a methodust kell választani a mezőgazdasági termelésbe való állami beavatkozásnal s ezt kell aplikálni a mi viszonyainkra, nem pedig a vámemelés révén a szomszédos államokkal vámháborúba keveredni, ami biztosan tönkreteszi az országot gazdaságilag már azáltal is, hogy az ipari termelés úgyszólván kiviteli piac nélkül marad.

A szövetkezeti rendszer kiépitésével lehet megcsinálni csak az értékesítés európai, illetve nemzetközi közös megszervezését, amely már a világjelenségekre is erős kihatással lehet, de vámfegyverszünetről beszélni és vámháborút előkészíteni, ez nem békepolitika, mert ez még a gazdaságilag egymásra utalt népeket ellenségekké teszi.

Ennek az elgondolásnak keretében várunk mi már nem programmot, hanem villámgyors munkát, amire a kormánynyilatkozat bágyadt kijelentése után nem sok reményünk lehet. Mi megfogjuk kisérelni azt, hogy az önkéntes munkával a kormányt a helyes útra kényszerítsük. A kormányexpozé felveti azt a kérdést, hogy honnan vegye a mezőgazdasági válság megoldásához a szükséges fedezetet. Erre a legjobb felelet az, hogy a kormány csináljon olyon külpolitikát, amely nem a nagyzási hóbort kardcsörtetésére van alapítva, hanem az okos és békés politika révén és az igazság uralmának biztosítása révén megteremti az úgyis egymásra utalt népek és nemzetek harmonikus együttműködését az igazi béke, az igazi népjólét érdekében. És mindjárt meg lesz a fedezet a katonai kiadások nagyszerű megtakarítása által. De az államnak rá kell magát szánnia arra, hogy távolabbi időkre szóló, vagy kétes jövőjű beruházásokról lemondhat, az ezekre szánt tőkét a mezőgazdaság céljaira juttassa. Ezenkívül a föld után szedett adók egy részének e célre való fordítása szintén megokoltnak látszik, mert hiszen magának az adóalapnak a biztesításáról van szó, am it minden pénzügyminiszternek szivén kell hordania.

Tisztelt Képviselőház! Mi nagyon különösnek tartjuk azt, hogy a kormány nem igen simul az államfő felfogásához. A jubileumi nyilatkozat azt konstatálta, hogy az alkotmány és az első jogalkotás fontosabb törvényei revizióra szorulnak. Miért nem veszi hát kezébe a kormány ezt a reviziót. Mi magyar ellenzék beleilleszkedtünk az elnöki mentalitásba és még a mult parlamentben beadtuk erre vonatkozó indítványunkat. Most is meg fogjuk ezt tenni s elsősorban alkotmányreviziót kérünk a nyelvtörvény megváltoztatásával, ezenfelül házszabályreviziót és harmadszor a választási rendszer revizióját fogjuk kérni.

Reméljük, hogy az elnöki felfogás még akkor is meg fogja kapni itt a többséget, ha azt a magyar ellenzék támogatja.

Mivel a kormánynyilatkozattól nem várható a kormányzás javulása, a jog és igazság elismerése és érvényesülése, mivel a válságok megoldását ettől a kormánytól várni nem lehet, a Magyar Nemzeti párt törvényhozói a kormánnyal szemben bizalommal nem lehetnek s ezért a kormány nyilatkozatát tudomásul nem veszik. (Potlesk.)