A Trnovec n. V.-i vágbalparti ármentesítö
és belvizrendező társulat1927. IV. 9.-én
megtartott kőzgyúlésének aima ihatározatához,
amely szerimt a társulati igazgató helye nem lesz
betöltendő shogy ennek munkakörét állandóan
a társulaí főméxnöke lássa
el, aföldmírvelésügyv minisztérium
1928. július 1.-én kelt 46672. sz. határozatával
hozzá nem járult. A földmüvelésügyi
minisztérium emez állásfogaalását
többi között megokolta azzal is, hogy a társulat
égen inagy terjedelmü javítási és
átalakvtási munkálatok előbt áll,
müszaki személyzetének létszámaazombannem
teljes, hanem a müszakí ügyvitel ellátásához
csupán egy gyakorlott müszaki erő áll
rendelkezésére. A társulatnál tervbe
vett müszaki imu!nkálatok temjedelmére való
tekűntettel a földművelésügyi minisztérium
az 1885-i XXIII. t. c. 96. §-ának utolsó bekezdése
értelméberlnem érthetett egyet azzaa, hogy
az egyetlen Ibegyak orolt műszaiki erő a műszaki
űgyvitel rovására a teljes társulati
ígazgatási űgyvitellel ńs megterheltessék,
mert ezáltal a társulati munkálatok megoldása
volna veszélyeztetve. Ez okkól a főldmüvelésűgyi
minisztérium a társulatot az igazgató helyének
betöltése céljából pályázat
hirdetéséne szólítotfia -fel, és
csak eme pályázat eredményéihez képest
aartotta fen magának a földmüvelésügyi
minisztériwm a társulat kérelmére
a düntést a társulati igazgatói tisztségnek
a főmérnöki tisztséggel leendő
esetleges egybekapcsolása iránt.
A jelzett rendelkezés alapján a földimüvelésügyí
minisztérium volt bratiszlavai kirendeltsége a társulatot
1927. IX 26.-i 18555/3816. sz. határozmányával
oda utasíbotta, hogy a választmány 1927.
szeptember 30.-ára egybehivott gyűlésén
a szükséges intézkedéseket foganatosítsa.
Azonban úgy a társwlati választmány,
valamint az 1927. november 12.-én megtartott közgyülés
a pályázat hirdetésével szemben határozottan
állást fiogláltak s elhatározták
megkérni a földművelésügyi minisztériumot,
hogy rendelkezésétől álljon el.
A főldmüvelésügyi minisztérium
1928. III. 28.-i 6991. sz. határozatával értésére
adta volt bratís zlavai kvrendeltségének,
hogy amennyiben az igazgatói állás betőltése
forog szóban, úgy az 1927. VII. 1.-i 46672. sz.
határozatához az idézett határozatban
felhozott okokból ragaszkodnía kell, s megkereste
a kirendeltséget, hogy ez a társulatot az ígazgatói
áflás betöltése irántí
pályázatnak 1928. május 30. ig eszkőzlendő
kihirdetésére utasítsa.
A társulat a főldmüvelésügyi minisztérium
1928. III. 28.-i 6991. sz. határozatával szemben
a legfelsőbb közigazgatási biróságnál
panasszal élt smegkerestea főldmüvelésügyí
iminísztérílumot, hogy eme panaszának
halasztó hatályát ismerje el, A földmüvelésügyi
minisztérium 1928 VI. 26-i 58338. sz. határozatával
a panasz halasztó hatályát el nem ismerte,
azonban a társulat megkereséséhez képest
a pályázat hirdetésének határidejét
1928. VIII. 31-ig hosszabbította meg.
Végül az 1928. VIII.-i 87186. sz. határozattal
a jelzett határidö a társulat ujolagos megkeresésére
visszavon!hatatlanul 1928. IX. 30.-ig hosszobbíttatott
meg.
A társulat úgy az 1928. III. 17.-én és
V. 4.-én tartott választanányi gyülésen,
valamint az 1928. V. 22.-én megtartott közgyűlésen,
ezein mínísztériumi határozat vëgrehaijtásával
szemben határozoitsan állást foglalt. A valásztmny
1928. IX. 17.-i gyülésen is ellentmondott a pályázat
kűrásának s az ügyet a közgyülésre
azon inditvánnyal utasította, hogy pályázat
ne hirdebtessék. Az 1928. X. 12.-én mégtartott
kózgyűlés a pályázat hirdetéséu
a választmány inditványához képest
megtagadta.
Az előadottakból világos, hogy a társulat
a főldművelődésügyi minisztérium,
illetőleg kirendeltségének tőbbszőri
felszólítása dacára a földmüvelésűgyí
minisztérium renleletét több mint egy évi
időn belül vanakodoit végrehajtani. Minthogy
pedig a társulati alapszabályok 37. § a) és
s) pontjainak határozmányai a választmányt
a földmüvelésügyi minisztériumi rendeleteknek
s általában a törvények és kormányrendeletek
valamennyi readelkezésérlek vëgrehajtására
kötelezik, ennélfoáva abban, hogy a választmány,
illetöleg a közgyülés ismételt felszólítás
dacáraa föidművelésügyi mínisztérium
meghayásának eleget tenni venakodott, a valasztmány
alapszabályszerü kötelességeinek megsértését
kell megállapítani.
A társulatnak a társulati alapszabályok 86.
§-ára való hívatkozása figyelemre
méltatható az t, mert ha az említett
két tisztrség egyesítése az ídézett
rendelkezéshez képest meg is volna engedhető,
a kőzgyülés határozata nem volt végrehajtható,
mivel annak jóváhagyását a földmüvelésügyi
minisztérium magtagadta.
Azonkívül hangsúlyozni kell még azt,
hogy úgy az 1885, XXIII. t. c. 96. §-a, valamint a
társulati alapzabályok 60. §-a rentlelkezéseinek
értelmében a társulati személyzetnek
igazgatóból, fömérnökből
s a szükséges számu (az alapszabályok
szerint két) szakaszmérnökből kell állania,
s hogy eme tisztségek egyesítéséhez,
- amint már említtetett, - a földmüvelésügyi
minisztérium az idézett tőrvénycikk
96. §-a utolsó bekezdéséhez képest
hozzá nem járult. Amidőn tehát az
elöbbi igazgató tirsztségéről
lemondott, a tánsulat kőtelezve volt személyzetét
a törvényes és alapszabályzati rendefkezésekhez
képest kiegészíteni. Minthogy azonban a társaság
ismételt felszólítás dacára
ezt megtenni von akodott, ez iránybam úgy a törvény,
mint az alapszabályok elöirásait megsértette.
Azonkivül a társulat műkődése
ís megakadt, ami különősen a következőkből
is kiviláglik:
A földművelésügyi minisztérium a
pénzügyi minisztériummal egyetértve
1927. V. 10.-i 31543. sz. határozatával a társulat
kérelme alapján további társulati
vizlevezetések berendezésére többí
kőzőtt azon feltétel alatt is, hogy a vállalati
szerzödés az 1919. XII. 19.-i 21/1920, gy.-sz. tőrvény
3. § 3. bekezdésének rendelkezése értelmében
köttetik meg, az 1919. XII. 19.-i 21/1920. gy.-sz. törvény
V. cikkelye alapján, kapcsolatban az 1909. I. 4.-i 4. sz.
bir. tőrv. 8. §-ával, az állami talarjjavítási
alapból a tényleges kőltség 60%-áig
s legfellébb 219.840 Kč erejéig kőltségjárulékot
engedélyezett. A főldművelésügyi
minisztérium volt bratislavai kirendeltségének
oly irányu felszólítására,
hogy a szerződés megfelelő erveztét,
amelynek mintája a földművelésügyi
minisztérium által adatott ki, terjessze be, az
igazgatói tisztséggel ideiglenesen megbizott fömérnók
a saját nevében s anélkűl, hogy a választmány,
ílletöleg a közgűlés határozatát
kíkérte volna, 1927. VI. 26.-í levelében
azt válaszolta, hogy a szerződési texvezet
feltételeínek eleget nem tehet. Azáltal,
hogy a tárrsulat, illetőleg ennek ideiglenes igazgatója,
az állami talajjavítási alapból engedélyezett
kőlaégjárulékot visszautasította,
a tervezett munkálatok keresztülvitele a társulati
agok kárára halasztást szenvedett s a táresulat
ezirányú tevékenysége megbénult.
A társulav az 1927. év folyamán Ia
medencéének belterjesebb lecsapolására
tervezetet nyujiott be. A helyszini vizsgálat befejezése
után a volt kirendeltség iföldmüvelésűgyi
müzaki ügyosztálya a tervezetet a társulainak
azon utasíással küldte víssza, hogy
az az űgyosztály által közölf írányelvek
alapján átdolgoztassék. Az ideiglenes igazgató
azonban a tervezetátdolgozása helyett 738/1927.
sz. beadványában azt a választ adta, hogy
a társulat az ügyosztály álláspontját
el nem togadhatja s az általa megállapított
vizlevezetési koefficienst helyben nem hagyhatja s hogy
eme munkálatok keresztűlviteléről inkább
lemond.
A helyszini vizsgálat alkalmával 1928. év
tavaszán megállapíttatott, hogy az Ia
mellletti vizáflívó zsilipoldalán
alkalmazott viznérce helytelenäi van felállítva
s a Duna vízállását nem a valóságnak
megfelelöen atlja meg. Ezt ugyan a társulaü közegek
is elismerték, mindazomáltal a tervezet a valóságos
viszomyoknak megrfelelöen az ügyosztály által
kiuűzött irányelvek értelmében
át nam dolgoztatott s benem terjesztetett, jóllehet
ez az érdekelteknek is sürgős kivánalma.
A társulatnak a földmüvelérsügyi
ministériwm által megállapított vizlevezetési
koefficiens űgyében ellfiogladt hajthatatlan álláspomtja
miatt egész sor tervezetet víssza kellett adni.
A társulat a minisztéríumi rendeletekkel
ellenkező álláspontjához ragarszkadva
a tervezeteket a földmüvelésügyi minisztérium,
illetőleg kirendeltségének utmutatásai
szerint kidolgozni vomakodott s ezért átdolgozott
tervezeteket egyáltalában be sem nyujtott.
Az előadottakból világos, hogy a társulat
építkezésí tevékenysége
az érdekeltek kárára megoénult s hogy
a társulat ismételt utasítások dacáva
sem teljesítette az alapszabályokban lefektetett
lényeges kőtelességeit.
A földmüvelésügyi minisztérium ennélfogva
a cizitársulat üýyeinek ellátása
céljából kénytelen volt az 1885: XXIII.
t. c. 124. §-a alapján - egyelőre egyévi
idötartamra - miniszteri biztost kinevezni.
A miniszteri biztos a szabályszerűleg hirdetett pályázat
alapján kinevezte a társudat elnőkét,
Ezen intézkedęssel a társulati kőzgyülés
álfial még a miniszteri biztos kinevezése
előtt jóváhiagyott 1929. évre szóló
költségvetés egészbeni szükséglete
nem növekedett.
Praha, 1929. május 23.-án.
Sülyi Márton kőbölkuti lakos orvosi vízsgálafra
való felhivása s rokkantjáradékának
megállapítása iránti kérvényét
legeiőszőr a köbölkuti jegyzői
hivatalnál 1923. december 10.-én felvett jegyzőkönyvbe
mondotta be, amely alkalommal előadta, hogy bal lábára
1917.-ben megbetegedett s hogy egészségi állapofia
állandóan rosszabbodik.
Sülyi Mártonnak az 1922. január 21.-i 39. gy.-sz.
törvény szövegébe felvett 1920. február
20.-i 142. gy.-sz. törvény 29. §-a értelmében
1923. március 16.-án kellett volna jelentkeznie;
eme határídűt azorban elmulasztotta s ez okból
jelentkezése az 1923. július 4.-i 146. gy.-sz. tőrvény
2. § 1,) pontja szerímti utólagos jelentkezésként
kezeltetett, azonban a népjólétűgyi
minisztérium 1925. december 28.-i 56523/V.-1a-25. sz. határozatával
neki nem engedélyeztetett, minthogy nem igazoltatott kétségtelenűl,
hogy betegsége (fogyatkozása) a világháborúban
teljesített katonai szolgálat folytán támadt.
Sülyi állítja ugyan azt, hogy orvosi vizsgálatra
a volt köbőlkuti körjegyzőnél,
Gsepregi Guylánál, már 1921. év őszén
jelentkezett, aki a jelentkezést ki is állítatta
s a bratislavai országos hadígondozó hívatalnali
meg is külddőtte; emez állitás azomban
nem léwén hitelesen igazolva, a jelentkezésí
eljárás megujításának alapjául
nem szolgálihat. A jelzett beadvány a bratislavai
országos hadígomdozó hívataihoz nem
érkezett, a volt jegyző Sülyi 1921. évi
jelentkezésének elkűldérséről
szóló postai feladó vevényt elveszítefite,
a jegyzői hivatal 1921. évre szóló
iktatója, ahová a jelenbkezés be lehetett
volna jegyezve, hiányzik. A jefzett állítás
hihetősége ellen szólnak továbbá
Sülyinek 1923. december 10.-i jegyzőkőnyvbe
mondott adatai, ahol az 1921. évi jelentekezésröl
egyáltalában említés sincs, továbbá
az 1924. évi áprilisi jegyzőkönyv adataí,
amelyek szerínt a járadék íránt
a községi hivatalnál (nyilvánvalóan
Köbölkuton) szóbelileg jelentkezett, utasítva
lett azonban, hogy jelentkezésével várjon
addigis, míg a kózségi hivatal a rokkantakat
jelentkezésre dobszóval fel nem szólítja,
ami cvsak 1923. évben történt.
A felsorolt okokból a népjólétűgyi
minisztérium nem ismerhette el azt, hogy Sűlyi Márton
a tőrvény által mégállapított
rendes határidőben jelentkezett s az orvosí
vizsgálat iránti utólagos jelentkezését
sem engedélyezhette.
Praha, 1929. május 18.-án.
Az állami földhivatalnál lefolyt s Turiszakállas
nagybirtokon eszközlendő főldreform megoldása
iránti egyezséget tárgyazó egész
szóbeli tárgyalás folyamán Koczor
képviselő úr volt jelen. Emez egyezség
révén a tulajdonossal megállapodás
történt aziránt, hogy a fekvőségek
közül melyek engedtetnek át neki, melyeket vesz
át az államí földhivatal s melyek adatnak
el a tulajdonos által. Az állami fősdhivatal
az átvett 120 kat. holdból 80 kat. holdat a Hodovo-i
telpítés mezőgaz!dasági üzemeinek
kíegészítésére száitt,
és pedíg azért, mert ez volt ama legközelebbi
föld, amelyből a kíegészítés
eszkőzölhető volt. Az időben az Ordódy
nagybirtokhoz tartozó Madárrét-puszta Falat
testvérekre való eladásának engedélyezése
már el volt határozva. Eme nagybirfiok főldje
Turiszakállas kózség számára
tekintetbe nem jőtt.
Az állami földhivatal amint az már az utolsó
interpellációban is (1887/III.ny.-sz.) jelezve volt,
Turiszakállas kózség szűkségleteínek
a lehetőség határaín belül eleget
tett.
Az állami főldhivatal a földreform céljaira
lefoglalt oly főlddel, amely Turiszakállas közséánek
kíosztható volna, többé nem rendelkezik.
Az űgy vázolt állapotához képest
a kormánynak bármiféle inttézkedésre
oka nincsen.
Praha, 1929, június 26.-án.
Das Ministerium für soziale Fürsorge
hat in voller Würdigung der Wichtigkeit einer zwischenstaatlichen
Regelung der gegenseitigen Beziehungen auf dem Felde der Sozialversicherung,
insbesondere im Verhältnisse zu den Nachbarstaaten schon
in den ersten Jahren nach dem Umsturz mit der Regierung der Österreichischen
Republik die Verhandlung wegen eines ähnlichen zwischenstaatlichen
Übereinkommens eingeleitet; der Abschluß derselben
wurde leider durch die wesentliche Abänderung der österreichischen
Gesetzgebung auf dem Gebiete der Sozialversicherung hinausgeschoben.
Zur Wiederanknüpfung der Verhandlung mit diesem Staate wird,
es nach den erforderlichen Vorbereitungen in absehbarer Zeit kommen.
Im Verhältnis zu Deutschland hat das Ministerium
für soziale Fürsorge bereits in der zweiten Hälfte
des Jahres 1927 die Verhandlung mit der deutschen Regierung wegen
eines Gegenseitigkeitsvertrages auf dem Gebiete der Sozialversicherung
eingeleitet, welche Verhandlung im Laufe des Jahres 1929 und im
Beginne des Jahres 192i9 wesentlich fortgeschritten ist. Endlich
wird auch das Material für einen eventuellen analogen Gegenseitigkeitsvertrag
mit der Republik Polen vorbereitet.
Was die rechtliche Grundlage für die Vereinbarung
von zwischenstaatlichen Verträgen auf den Gebiete der Sozialversicherung
betrifft, so wird auf das Gesetz vom 7. April 1920, S. d. G. u.
V. Nr. 220, sowie auf die §§ 249 und 259 des Gesetzes.
Nr. 221/1924 S. d. G. u. V. betreffend, die Versicherung der Bediensteten
für den Fall der Krankheit, Invalidität und des Alters
und auf § 191 des Gesetzes vom 21. Feber 1929, S. d. G. u.
V. Nr. 26 über die Pensionsversicherung der Privatangestellten
in höheren Diensten hingewiesen.
Prag, den
15. Mai 1929.
Das Ministerium für soziale Fürsorge
hat mit Erlaß vom 23. März 1928, G. Z. 4507/III/E/28,
Durchführungsvorschriften zum Gesetze über den Schutz
des heimischen Arbeitsmarktes Nr. 39/1928 S. d. G. u. V. hinausgegeben,
die keine gesetzwidrigen oder den geltenden zwischenstaatlichen
Übereinkommen widersprechende Bestimmungen enthalten.
Ist ein Interessent der Ansicht, daß
durch eine bestimmte Maßnahme der zur Durchführung
des Gesetzes berufenen Behörden seine subjektiven Rechte
berührt worden sind, hat er die Möglichkeit, seine abweichende
juristische Ansicht im Wege der administrativen Instanzen, beziehungsweise
durch die Beschwerde an das Oberste Verwaltungsgericht geltend
zu machen.
Was die Frist vom 3. Juni 1928 betrifft, bis
zu welcher die Gesuche um Ausfolgung der Bescheinigung nach §
2 des zitierten Gesetzes hätten eingebracht werden sollen,
so hat das Ministerium für soziale Fürsorge die unterstellten
Behörden schon darauf aufmerksam gemacht, daß diese
Frist nur aus Gründen der Ordnung festgesetzt wurde und daß
sie keine Folgen einer Fallfrist nach sich zieht.
Prag, den
20. Mai 1929.
Durch Regierungsverordnung vom 27. Oktober
1928, Nr. 174 S. d. G. u. V., wurde die Stadt Friedek den allgemein
für Gemeinden geltenden Vorschriften unterworfen und dem
Sprengel der Bezirksbehörde in Friedek angeschlossen.
Zufolge dieser Regierungsverordnung hörte
die Stadt Friedek am 1. Dezember 1928 auf, ein selbständiger
städtischer Schulbezirk zu sein, und wurde daher mit dem
1. Dezember l92!8 sowohl der städtische Schulausschuß
in Friedek aufgelöst, als auch dessen fünfgliedriger
Ausschuß, Gleichzeitig wurden Wahlen in den Ortsschulrat
in Friedek angeordnet, die auch schon vorgenommen worden sind.
Die an das Ministerium für Schulwesen
und Volkskultur in der Sache des Schulbesuchs der deutschen Schulen
in Friedek eingebrachte Berufung wurde durch die Entscheidung
des Ministeriums für Schulwesen und Volkskultur vom 30. März
1929 meritorisch erledigt, als die umfassenden Erhebungen in dieser
Sache beendet waren, welche insbesondere dadurch kompliziert wurden,
daß die Berufung nicht individuell durch die einzelnen Beschwerdeführer,
sondern kollektiv von c Beschwerdeführern, so daß es
vielfach notwendig war, die Akten zu ergänzen.
Prag, am 24.
Mai 1929.
Zur obigen Interpellation gebe ich im Einvernehmen
mit dem Herrn Minister des Innern bekannt:
Für die Umreihung der Gemeinden in die
Gruppe der Orte der Aktivitätszulage (§ 12 Gehaltsgesetz)
nach der Zahl der Bewohner ist das Ergebnis der letzten Volkszählung
(§ 12, Abs. 6, des Gehalfsgesetzes) maßgebend.
Ist aber in der Gemeinde des dauernden amtlichen
Wirksamkeitsortes des Bediensteten dadurch eine Änderung
eingetreten, daß diese Gemeinde mit einer anderen Gemeinde
(mit andern Gemeinden) vereinigt wurde, so tritt mit dem Tage
der Rechtskraft dieser Vereinigung automatisch eine Änderung
in der Einreihung der betreffenden Gemeinde (der betreffenden
Gemeinden) in eine Ortsgruppe dann ein, wenn nach dem Ergebnis
der letzten Volkszählung beide (alle) Gemeinden zusammen
- wenn sie damals vereinigt worden wären - eine solche Anzahl
von Einwohnern gehabt hätten, welche eine solche Umreihung
(§ 12, Abs. 5 des Gehaltsgesetzes) begründen würde.
Diesen Standpunkt hat auch der sozialpolitische Ausschuß
des Abgeordnetenhauses bei Verhandlung des Gehaltsgesetzes betont.
Konsequent muß dann auch bei Trennung
von Gemeinden die entgegengesetzte Folge eintreten, d. h die automatische
Umreihung in jene niedrigere Ortsgruppe, in welche die betreffende
Gemeinde nach der bei der letzten Volkszählung festgestellten
Zahl ihrer Einwohner durch ihre Zahl gehört.
Durch die Ausscheidung der Ortschaft Taschwitz
aus dem Sprengel der Gemeinde Buchau und ihren Anschluß
an die politische Gemeinde Taschwitz hat die Gemeinde Buchau nur
1.894 Einwohner, und es ist deshalb mit Rücksicht aus dem
oben angeführten Grund nicht möglich, Buchau wieder
in die Ortsgruppe der Aktivitätszulage C umzureihen.
Prag, den
14. Juni 1929.
Die bedauernswerte Unterschlagung des Franz
Rábl, sowie alles, was mit ihr zusammenhing, wurde nicht
nur durch die Sicherheitsbehörden, und das Gericht, sondern
auch durch die Eisenbahnstaatsverwaltung sorgfältig und eingehend
untersucht. Die administrativen Ungenauigkeiten, ja die groben
Unrichtigkeiten, welche diese Unterschlagung ermöglicht haben,
verdienen strenge Bestrafung und finden bei mir keine Entschuldigung.
Deshalb denke ich auch nicht daran, einige Versehen der Interpellation,
die den Fall nach, der Seite der Tatsache sehr eingehend erschöpft,
auf das richtige Maß zurückzuführen, weil sie
für die Beurteilung des Falles nicht besonders maßgebend
sind. Ich brauche vielleicht nicht zu versichern, daß alle,
die auf irgendeine Art sich bei dieser Gelegenheit vergangen haben,
zur Verantwortung gezogen werden und daß auch bereits Maßnahmen
getroffen wurden, um ähnliche Unregelmäßigkeiten,
soweit als möglich, in Zukunft hintanzuhalten.
Prag, den
19. Juni l929.
Mit dem in der Interpellation angeführten
Rundschreiben verfolgte die Bezirksbehörde in Jägerndorf
in erster Reihe den Zweck, die Bevölkerug zu warnen und zu
belehren, daß die Veranstaltung der im Rundschreiben erwähnten
Feiern ohne vorausgehende amtliche Bewilligung unzulässig
ist.
Da der Wortlaut des Rundschreibens in dieser
Richtung es an der erforderlichen Klarheit fehlen ließ,
wurde die Verfügung getroffen, in der Richtung Abhilfe zu
schaffen.
Prag, den
26. Juni 1929.