Pátek 23. března 1928

Ne vegye szerénytelenségnek egyetlen elvtárs sem, senki sem a szlovenszkói munkások és szegényparasztok közül, hogy saját beszédeimből idéztem visszaemlékezéseimben. Mi, magyarországi kommunisták - nem utolsó sorban magam - 9 esztendő óta ostorozzuk sajat hibáinkat, melyeket a forradalomban elkövettünk. Szükséges volt az önkritika, mert a fehér terror öntötte munkás- és parasztvéren kívül ez volt az esője annak a vetésnek, amelyből újra kinőtt, bokrosodik és a föld alól is kalászba szökkenni készül a mi bolsevik-pártunk: a Kommunisták Magyarországi Pártja. Hibákat követtünk el, de nemcsak hibákat. A magyarországi proletárforradalom nemcsak hibáival, hanem erényeivel és sok-sok helyes politikai és forradalmi cselekedetével hozzájárult ahhoz, hogy a nemzetközi proletárforradalom vezető osztagai, a kommunista pártok megtanulják, hogyan kell cselekedniük a forradalomban kommunista pártoknak, kommunista proletároknak. Minden párt, de legelsősorban és természetesen a Kommunisták Magyarországi Pártjának útját 9 esztendő távolából bevilágítja a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság soha el nem haló, nem gyengülő, hanem mind tisztábban világító fénye. A tieteket is, szlovenszkói proletárok és szegényparasztok. "

Az első oldalon a kép alatti szedést szintén törli a cenzúra, amelynek címe: "Az új március felé." A második oldalon levő, Zameknek "Nemzeti felszabadulás : Új március" című cikkéből pedig a következőket cenzúrázzák (čte):

"A háború szétvetette a feudális Magyarországot és a magyarság öt reakciós államban szétdaraboltan, elnyomva, féktelenül kizsáknányolva várja felszabadulását. Nem a burzsoázia-ígérte felszabadulást értjük ezalatt, mert ez a felszabadulás nem jelenthet mást, mint ama egységes Magyarországot, amelyikben a magyar nemzet dolgozó tömegeinek elnyomása és hizsákmányolása változatlanul tovább folyna. Azt a felszabadulást értjük, amelyik a proletariátus szociális forradalmával jár együtt, amelyik a második magyar tanácsköztársaság felé vezet.

A szétdarabolt magyar dolgozók egyetlenegy csoportja nem nőtt olyannyira össze az első és második magyar tanácsköztársasággal, mint éppen a szlovenszkói dolgozók, nevezetesen azért, mert Szlovenszkó dolgozóinak jelentékeny része nemcsak a magyar vörös hadseregben küzdött az első magyar tanácsköztársaságot megtámadó imperialista horda ellen, hanem végigélte, végigküzdötte azokat az időket, amikor Szlovenszkó nagy részében a magyar és szlovák tanácsköztársaság szerveződött. Mélyen összeforrnak a szlovenszkói dolgozók ezzel az első március 21-gyel és ebből indul ki a szlovenszkói dolgozók forradalmi lendülete, a kommuista pártba vetett hite és ama önbizalma, hogy sikerülnie fog a második magyar tanácsköztársaság megteremtéséhez hozzájárulni.

A második magyar tanácsköztársaság nemcsak a szlovenszkói, hanem a többi utódállamban szétszórt magyar nemzeti kisebbség jövőjét és küzdelmének útját veti fel, természetesen a magyar dolgozók szempontjából. A nemzeti kérdés ebből a szempontból azonban különösen fogas kérdés az uralkodó cseh burzsoázia számára és kemény dió a Szlovenszkón élő Horthy-burzsoázia számára is.

A kommunisták minden kétértelműség kizárásával a magyar kisebbségek önrendelkezési jogának álláspontját képviselik - a teljes elszakadás jogáig."

Itt azután megmaradt 35 sor, de el van kobozva a következő rész: (Citát byl usnesením předsednictva posl. sněmovny ze dne 20. března 1928 podle §9, lit. m) jednacího řádu vyloučen z těsnopisecké zprávy.)

Itt 11 sort hagyott meg a cenzúra és elkobozta a következő részletet (čte) :

"Ez a lényege a mi nemzetiségi politikánknak ez a lényege a mi felszabadító harcunknak, amelyiknek útja a második magyar tanácsköztársaság felé vezet.

Két március között haladunk és ezen az úton a magyar dolgozók találkozni fogilak az egész világ proletariátusával, anlelyik, lnint egy ember, áll a Szovjetunió melleit." (Pokračování citátu bylo usnesením předsednictva posl. sněmovny ze dne 20. března 1928 podle §u 9, lit. m) jedn. řádu vyloučeno z těsnopisecké zprávy.)

Az 5. oldalon a következő teljes cikket kobozták el a címmel együtt (čte): "Szlovenszkó kiürítése. írta : Hirossik Török Gergely.

Eperjesen voltam. Mint az előrenyomuló vörös hadsereg által felszabadított területek kormányzótanácsi biztosa. Helyesebben, mint az akkor már megalakult szlovák tanácsköztársaság belügyi népbiztosa. A rendes száIlásom ugyan Kassán volt, de egy-egy napra mindig fel kellett ugratnom egy rozoga kis Ford-kocsin Eperjesre. Itt ért a kora délelőtti órában a telefonhívás: azonnal jöjjek le Kassára, vár Landler. Fontos közölnivalója van.

Egy óra múltával Kassán voltam. A Schalkházban találkoztunk: Landler szomorú és levert volt. Bizalmasan közölte velem, hogy Pesten már úgyszólván elhatározott, hogy elfogadjuk a Clémenceau-jegyzékben foglalt követeléseket. Azaz, kiürítjük a vörös hadsereg által elfoglalt szlovenszkói területeket és visszavonulunk Miskole fölé. Egyben arra kért, hogy ennek megfelelően tegyem meg a szükséges intézkedéseket.

Nem akartam hinni a füleimnek. De Landler rezignáltan megisnlételte, hogy bizony ez az álláspont Pesten. Erre elővettem az érveimet és bizonyítgatni kezdtem, hogy ez őrültség. Rámutattam arra, hogy a hadsereg harci szellelne odavész ezáltal; hivatkoztam a nagyszerűen folyó sorozásokra a fölszabadított területelen; hivatkoztam további céijainkra: a forradalom továbbvitelére; hivatkoztam az ellenség minimális ellenállóképességére; hivatkoztam a nagyszerű szlovenszkói proletariátusra amely nekünk megbecsülhetetlen erőgyarapodást jelent, mert már megkóstolt egy ellenséges inváziót; hivatkoztam a bekövetkezendő belpolitikai következményekre és hatásokra a magyar proletariátusnál stb. Egy teljes órán keresztül egyebet sem tettem, mint mindazt elmondtam, ami hirtelenében az eszembe jutott és ami a kiürítés ellen és a Clémenceau-jegyzék elutasítása mellett szólt.

S Landler csak hallgatott. De arcáról leolvastam, hogy minden érvem a szívéből jön, mindennel egyetért. Nem is igyekezett cáfolni. S amikor már kifogytam a szuszból, megszólalt. Elmondta, hogy Pesten úgy a kormányzótanácsban, mint a pártvezetőségben ez az uralkodó hangulat. Főként a szociál-demokraták, élükön Böhmmel, a főparancsnhokkal és Kunfival az örökkön félővel és remegővel, képviselik ezt az alláspontot. De mondotta - hajlanak erre az álláspontra egyes kommunista tagjai is a kormállyzótanácsnak és a pártvezetőségnek. Úgy látja, hogy ezen már nem lehet változtatni. Akármennyire is egyetért velem.

Sorsdöntő pillanatok voltak. Láttam, hogy Landler, az örökkön optimista, már feladta a reményt, hogy valamit ebben az ügyben elérhessünk. De én sermniképpen sem akartam belenyugodni, hogy Szlovenszkót kiürítsük. S ekkor támadt egy ötletem. Eszembe jutott, hogy mi, szlovenszkóiak, voltaképpen szlovák tanácsköztársaság vagyunk. És ha már Pesten olyan nagyon a kiürítés mellett vannak, ám jó, fogadják el a Clémenceau által szabott feltételeket, de mi, akik Szlóvenszkón vagyunk, mi bizony nem vonulunk ki, hanem tovább folytatjuk a harcot. Pest adja át nekünk a Szlovenszkón lévő vörös hadsereget, mi elnevezzük szlovák vörös hadseregnek. Közben folytatjuk a sorozásokat és az előnyomulást. Nem engedünk időt az ellenségnek a lélekzetvételhez. És ha majd a francia imperializmusnak ez nem tetszik, úgy forduljon hozzánk. De mindenképpen időt nyerünk és az idő nekünk, értünk dolgozik . . .

Mondókámnak még jóformán a végére sem értem, amikor Landler felugrott és ragyogó arccal válaszolta: Ezt megcsináljuk! Nyomban hivatta Rákosi Mátyást, aki akkor, Sátoraljaújhelyről jöttében, Kassán tartózkodott. Közölte vele a tervet. Rákosi egyetérett. Megbeszéltük, ki lehetne a megalakítandó szlovák vörös hadsereg főparancsnoka. Megállapodtunk Münnich Ferenc személyében. Hivattuk Münnichet, aki akkor a Kassán levő VI. hadosztály politikai megbizottja volt. Örömmel csatlakozott hozzánk, annál is inkább, mert a Rab Ákos parancsnoksága alatt lévő VI. hadosztály már amúgyis zúgolódott amiatt a tétlenség miatt, amire Böhmék parancsa kárhoztatta. A szlovák kormányzótanácsnak Kassán tartózkodó és elérhető tagjai pedig száz percentig helyeselték a tervet.

Hát eddig rendben lettünk volna. Miután azonban Pest hallgatólagos hozzájárulása és támogatása nélkül nem válthattuk valór a ezt a ter vet, elhatároztuk, hogy Landler nyomban, Pestre megy és úgy a kormányzótanácsban, mint a pártvezetőségben minden erejét megfeszíti, hogy a terv elfogadtassék. Egy ór a múltával külön vonat - mozdony és egy

személykocsi - prüszkölt Pest felé. Rákosi, és ha jól emlékszem, Münnich kísérték Landlert Pestre. Én Kassán maradtam, megtenni az előkészületeket a szlovák vörös hadsereg jövendő eredményes harcaihoz.

Másnap reggel megkaptam a hírt: oPesten nem fogadták el tervünket, öt napon belül ki kell ürítenünk Szlovenszkót. Ami ezután következett, azt ismerjük mindannyian."

Íme, így dolgozik a cenzúra, főleg Szlovenszkón. Egészen természetes, hogy a burzsoázia minden lehető és lehetetlen eszközt felhasznál arra, hogy lehetetlenné tegye a dolgozók minden megmozdulását, minden akaratm:egnyilvánulását. Hiszen csak nemrég voltunk tanui annak, hogy a csehszlovák nemzetgyűlés egy tagja, egy nemzetgyűlési képviselő, Steiner Gábor elvtársunk, 8 hónapi börtönre lett elítélve és ezt a 8 hónapi börtönbüntetését most üli le éppen a nyitrai fogházban.

Egészen világos, hogy az a célja a burzsoáziának ezzel, hogy egyrészt megfélemlítse a proletariátust, másrészt pedig, hogy megfossza vezetőitől. Abban a reményben ringatódzik, hogyha útlevelet nem ad az embereknek, ha illetőségi hajszát indít az emberek ellen, ha bebörtönzi a kommunista párt vezetőit, ha cenzurázza lapjainkat - sikerülni fog majd bőrét megvédeni.

Mi azonban sziklaszilárdan meg vagyunk győződve arról, hogy mindezek a törekvések hiábavalók. A proletariátus előbb-utóbb győzedelmeskedni fog, meg fogja ingatni a mai társadalmi rend pilléreit, hogy annak romjain egy jobb, egy boldogabb társadalmi rendet állítson fel, a proletár tanácsköztársaság formájában. (Potlesk komunistických poslanců.)

Související odkazy



Přihlásit/registrovat se do ISP