Ne vegye szerénytelenségnek egyetlen elvtárs
sem, senki sem a szlovenszkói munkások és
szegényparasztok közül, hogy saját beszédeimből
idéztem visszaemlékezéseimben. Mi, magyarországi
kommunisták - nem utolsó sorban magam - 9 esztendő
óta ostorozzuk sajat hibáinkat, melyeket a forradalomban
elkövettünk. Szükséges volt az önkritika,
mert a fehér terror öntötte munkás- és
parasztvéren kívül ez volt az esője
annak a vetésnek, amelyből újra kinőtt,
bokrosodik és a föld alól is kalászba
szökkenni készül a mi bolsevik-pártunk:
a Kommunisták Magyarországi Pártja. Hibákat
követtünk el, de nemcsak hibákat. A magyarországi
proletárforradalom nemcsak hibáival, hanem erényeivel
és sok-sok helyes politikai és forradalmi cselekedetével
hozzájárult ahhoz, hogy a nemzetközi proletárforradalom
vezető osztagai, a kommunista pártok megtanulják,
hogyan kell cselekedniük a forradalomban kommunista pártoknak,
kommunista proletároknak. Minden párt, de legelsősorban
és természetesen a Kommunisták Magyarországi
Pártjának útját 9 esztendő
távolából bevilágítja a Magyarországi
Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság
soha el nem haló, nem gyengülő, hanem mind
tisztábban világító fénye.
A tieteket is, szlovenszkói proletárok és
szegényparasztok. "
Az első oldalon a kép alatti szedést szintén
törli a cenzúra, amelynek címe:
"Az új március felé."
A második oldalon levő, Zameknek "Nemzeti
felszabadulás : Új március"
című cikkéből pedig a következőket
cenzúrázzák (čte):
"A háború szétvetette a feudális
Magyarországot és a magyarság öt reakciós
államban szétdaraboltan, elnyomva, féktelenül
kizsáknányolva várja felszabadulását.
Nem a burzsoázia-ígérte felszabadulást
értjük ezalatt, mert ez a felszabadulás nem
jelenthet mást, mint ama egységes Magyarországot,
amelyikben a magyar nemzet dolgozó tömegeinek elnyomása
és hizsákmányolása változatlanul
tovább folyna. Azt a felszabadulást értjük,
amelyik a proletariátus szociális forradalmával
jár együtt, amelyik a második magyar tanácsköztársaság
felé vezet.
A szétdarabolt magyar dolgozók egyetlenegy csoportja
nem nőtt olyannyira össze az első és
második magyar tanácsköztársasággal,
mint éppen a szlovenszkói dolgozók, nevezetesen
azért, mert Szlovenszkó dolgozóinak jelentékeny
része nemcsak a magyar vörös hadseregben küzdött
az első magyar tanácsköztársaságot
megtámadó imperialista horda ellen, hanem végigélte,
végigküzdötte azokat az időket, amikor
Szlovenszkó nagy részében a magyar és
szlovák tanácsköztársaság szerveződött.
Mélyen összeforrnak a szlovenszkói dolgozók
ezzel az első március 21-gyel és ebből
indul ki a szlovenszkói dolgozók forradalmi lendülete,
a kommuista pártba vetett hite és ama önbizalma,
hogy sikerülnie fog a második magyar tanácsköztársaság
megteremtéséhez hozzájárulni.
A második magyar tanácsköztársaság
nemcsak a szlovenszkói, hanem a többi utódállamban
szétszórt magyar nemzeti kisebbség jövőjét
és küzdelmének útját veti fel,
természetesen a magyar dolgozók szempontjából.
A nemzeti kérdés ebből a szempontból
azonban különösen fogas kérdés az
uralkodó cseh burzsoázia számára és
kemény dió a Szlovenszkón élő
Horthy-burzsoázia számára is.
A kommunisták minden kétértelműség
kizárásával a magyar kisebbségek önrendelkezési
jogának álláspontját képviselik
- a teljes elszakadás jogáig."
Itt azután megmaradt 35 sor, de el van kobozva a következő
rész: (Citát byl usnesením předsednictva
posl. sněmovny ze dne 20. března 1928 podle
§9, lit. m) jednacího řádu vyloučen
z těsnopisecké zprávy.)
Itt 11 sort hagyott meg a cenzúra és elkobozta a
következő részletet (čte) :
"Ez a lényege a mi nemzetiségi politikánknak
ez a lényege a mi felszabadító harcunknak,
amelyiknek útja a második magyar tanácsköztársaság
felé vezet.
Két március között haladunk és
ezen az úton a magyar dolgozók találkozni
fogilak az egész világ proletariátusával,
anlelyik, lnint egy ember, áll a Szovjetunió melleit."
(Pokračování citátu bylo usnesením
předsednictva posl. sněmovny ze dne 20. března
1928 podle §u 9, lit. m) jedn. řádu vyloučeno
z těsnopisecké zprávy.)
Az 5. oldalon a következő teljes cikket kobozták
el a címmel együtt (čte): "Szlovenszkó
kiürítése. írta : Hirossik Török
Gergely.
Eperjesen voltam. Mint az előrenyomuló vörös
hadsereg által felszabadított területek kormányzótanácsi
biztosa. Helyesebben, mint az akkor már megalakult szlovák
tanácsköztársaság belügyi népbiztosa.
A rendes száIlásom ugyan Kassán
volt, de egy-egy napra mindig fel kellett ugratnom egy rozoga
kis Ford-kocsin Eperjesre. Itt ért a kora délelőtti
órában a telefonhívás: azonnal jöjjek
le Kassára, vár Landler. Fontos közölnivalója
van.
Egy óra múltával Kassán voltam. A
Schalkházban találkoztunk: Landler szomorú
és levert volt. Bizalmasan közölte velem, hogy
Pesten már úgyszólván elhatározott,
hogy elfogadjuk a Clémenceau-jegyzékben foglalt
követeléseket. Azaz, kiürítjük a
vörös hadsereg által elfoglalt szlovenszkói
területeket és visszavonulunk Miskole fölé.
Egyben arra kért, hogy ennek megfelelően tegyem
meg a szükséges intézkedéseket.
Nem akartam hinni a füleimnek. De Landler rezignáltan
megisnlételte, hogy bizony ez az álláspont
Pesten. Erre elővettem az érveimet és bizonyítgatni
kezdtem, hogy ez őrültség. Rámutattam
arra, hogy a hadsereg harci szellelne odavész ezáltal;
hivatkoztam a nagyszerűen folyó sorozásokra
a fölszabadított területelen; hivatkoztam további
céijainkra: a forradalom továbbvitelére;
hivatkoztam az ellenség minimális ellenállóképességére;
hivatkoztam a nagyszerű szlovenszkói proletariátusra
amely nekünk megbecsülhetetlen erőgyarapodást
jelent, mert már megkóstolt egy ellenséges
inváziót; hivatkoztam a bekövetkezendő
belpolitikai következményekre és hatásokra
a magyar proletariátusnál stb. Egy teljes órán
keresztül egyebet sem tettem, mint mindazt elmondtam, ami
hirtelenében az eszembe jutott és ami a kiürítés
ellen és a Clémenceau-jegyzék elutasítása
mellett szólt.
S Landler csak hallgatott. De arcáról leolvastam,
hogy minden érvem a szívéből jön,
mindennel egyetért. Nem is igyekezett cáfolni. S
amikor már kifogytam a szuszból, megszólalt.
Elmondta, hogy Pesten úgy a kormányzótanácsban,
mint a pártvezetőségben ez az uralkodó
hangulat. Főként a szociál-demokraták,
élükön Böhmmel, a főparancsnhokkal
és Kunfival az örökkön félővel
és remegővel, képviselik ezt az alláspontot.
De mondotta - hajlanak erre az álláspontra egyes
kommunista tagjai is a kormállyzótanácsnak
és a pártvezetőségnek. Úgy
látja, hogy ezen már nem lehet változtatni.
Akármennyire is egyetért velem.
Sorsdöntő pillanatok voltak. Láttam, hogy Landler,
az örökkön optimista, már feladta a reményt,
hogy valamit ebben az ügyben elérhessünk. De
én sermniképpen sem akartam belenyugodni, hogy
Szlovenszkót kiürítsük. S ekkor támadt
egy ötletem. Eszembe jutott, hogy mi, szlovenszkóiak,
voltaképpen szlovák tanácsköztársaság
vagyunk. És ha már Pesten olyan nagyon a kiürítés
mellett vannak, ám jó, fogadják el a Clémenceau
által szabott feltételeket, de mi, akik Szlóvenszkón
vagyunk, mi bizony nem vonulunk ki, hanem tovább folytatjuk
a harcot. Pest adja át nekünk a Szlovenszkón
lévő vörös hadsereget, mi elnevezzük
szlovák vörös hadseregnek. Közben folytatjuk
a sorozásokat és az előnyomulást.
Nem engedünk időt az ellenségnek a lélekzetvételhez.
És ha majd a francia imperializmusnak ez nem tetszik, úgy
forduljon hozzánk. De mindenképpen időt nyerünk
és az idő nekünk, értünk dolgozik
. . .
Mondókámnak még jóformán a
végére sem értem, amikor Landler felugrott
és ragyogó arccal válaszolta: Ezt megcsináljuk!
Nyomban hivatta Rákosi Mátyást, aki akkor,
Sátoraljaújhelyről jöttében,
Kassán tartózkodott. Közölte vele a tervet.
Rákosi egyetérett. Megbeszéltük, ki
lehetne a megalakítandó szlovák vörös
hadsereg főparancsnoka. Megállapodtunk Münnich
Ferenc személyében. Hivattuk Münnichet, aki
akkor a Kassán levő VI. hadosztály politikai
megbizottja volt. Örömmel csatlakozott hozzánk,
annál is inkább, mert a Rab Ákos parancsnoksága
alatt lévő VI. hadosztály már amúgyis
zúgolódott amiatt a tétlenség miatt,
amire Böhmék parancsa kárhoztatta. A szlovák
kormányzótanácsnak Kassán tartózkodó
és elérhető tagjai pedig száz percentig
helyeselték a tervet.
Hát eddig rendben lettünk volna. Miután azonban
Pest hallgatólagos hozzájárulása és
támogatása nélkül nem válthattuk
valór a ezt a ter vet, elhatároztuk, hogy Landler
nyomban, Pestre megy és úgy a kormányzótanácsban,
mint a pártvezetőségben minden erejét
megfeszíti, hogy a terv elfogadtassék. Egy ór
a múltával külön vonat - mozdony és
egy
személykocsi - prüszkölt Pest felé. Rákosi,
és ha jól emlékszem, Münnich kísérték
Landlert Pestre. Én Kassán maradtam, megtenni az
előkészületeket a szlovák vörös
hadsereg jövendő eredményes harcaihoz.
Másnap reggel megkaptam a hírt: oPesten nem fogadták
el tervünket, öt napon belül ki kell ürítenünk
Szlovenszkót. Ami ezután következett,
azt ismerjük mindannyian."
Íme, így dolgozik a cenzúra, főleg
Szlovenszkón. Egészen természetes, hogy a
burzsoázia minden lehető és lehetetlen eszközt
felhasznál arra, hogy lehetetlenné tegye a dolgozók
minden megmozdulását, minden akaratm:egnyilvánulását.
Hiszen csak nemrég voltunk tanui annak, hogy a csehszlovák
nemzetgyűlés egy tagja, egy nemzetgyűlési
képviselő, Steiner Gábor elvtársunk,
8 hónapi börtönre lett elítélve
és ezt a 8 hónapi börtönbüntetését
most üli le éppen a nyitrai fogházban.
Egészen világos, hogy az a célja a burzsoáziának
ezzel, hogy egyrészt megfélemlítse a proletariátust,
másrészt pedig, hogy megfossza vezetőitől.
Abban a reményben ringatódzik, hogyha útlevelet
nem ad az embereknek, ha illetőségi hajszát
indít az emberek ellen, ha bebörtönzi a kommunista
párt vezetőit, ha cenzurázza lapjainkat -
sikerülni fog majd bőrét megvédeni.
Mi azonban sziklaszilárdan meg vagyunk győződve
arról, hogy mindezek a törekvések hiábavalók.
A proletariátus előbb-utóbb győzedelmeskedni
fog, meg fogja ingatni a mai társadalmi rend pilléreit,
hogy annak romjain egy jobb, egy boldogabb társadalmi rendet
állítson fel, a proletár tanácsköztársaság
formájában. (Potlesk komunistických poslanců.)