Národní shromáždění československé / Poslanecká sněmovna1925 – 1929

Tisztelt Képviselőház! A parlamentáris szisztémának igen sok ellensége van és ezek részére jobb és kiválóbb érvet a parlamentatizmus nevetségességéről és haszontalanságáról nem igen lehet találni, mint a csehszlovák republika parlamentjének mostani működését. A parlament hónapokon ker esztül nem csinál semmit, a Rudolfinum épülete hónapokon keresztül elhagyatott és, amikor az ország életbevágó alaptörvényeit megváltoztató javaslatok jönnek elő, akkor hirtelen, egyetlenegy mozdulattal, megszabják ennek a törvénynek tárgyalási idejét egy nevetségesen csekély idöben, a javaslat szövegét egy nappal a tárgyalás előtt az ide beszorított nemzetiségi képviselők részére le sem fordítva adják ki és a "Friß Vogel, oder stirb" jélszóval keresztülhajszolják a demokratikus alkotmány nagyobb dicsőségére.

Sehol olyan visszaélést nem követnek el a demokrácia jelszavával, mint ebben a republikában. Mindent demokratikusnak neveznek, ami az ebben az országban uralkodó cseh faj érdekeit szolgálja és mindazt antidemokratikusnak akarják feltüntetni, ami nem a cseh fajnak, de az állam határaiba beszorított más idegen fajok érdekeit garantálná és ami biztosítaná azt, hogy meg tudják találni ebben az államban azt, amiért tulajdonképpen minden állam alakult, jogi és kulturális fejlődésük lehetőségét. A csehszlovák állam címere egy kétfarkú koronás oroszlán, aminek gyomrában benne van a kettős kereszt vagyis Szlovenszkót lenyelte a cseh oroszlán. Ennek a címernek egy institucióban való megvalósitása ez a törvényjavaslat, amely a következő címet viseli: "Törvényjavaslat a politikai közigazgatás szervezéséről."

Jellemző, hogy politikai közigazgatás ennek a javaslatnak a címe és mégis a javaslatban világosan benne van, hogy e törvény kereteiben meghatárolt funkcióknál politikáról beszélni nem szabad.

Amikor a régi vármegyei szisztémát Szlovenszkón megdöntötték és a. nagyzsupákat megalkották, a XV. zsupának vyborába én is bekerültem. Az egyik ülésen a zsupán szómegvonással fenyített meg és kijelentette, hogy beszédem folytatását nem engedheti meg, mert a zsupa vyborjából a politika ki van zárva. A zsupán figyelmeztetésére akkor azt feleltem, hogy a politika, tudam, ki van zárva a vyborból, a politika a csehszlovák institucióban mindenütt ki van zárva, mert politika annyit tesz, mint állambölcseség. Hát, ha az előttünk fekvő törvényjavaslatot vizsgálom, rá kell mutatnom arra, hogy ezen törvényjavaslat megalkotóinál hiányzott az állambölcseség. Ez a javaslat egységesíteni akarja a republikát és egy celebrális gócot, egy idegrendszeri gócot akar teremteni az egész ország részére, egy olyan közigazgatást tervez, amelynek mozgató motorja a cseh elnemzetlenítési és imperialista törekvés és ennek szerve a belügyminiszter.

Nagyfokú naivitást tételez fel az államba inkorparált nemzetiségekről a kormány, ha azt hiszi, hogy a négy ország elnevezéssel meg tudja téveszteni a republika lakosságának szervezett tömegeit. Nem feladatom nekem emlékeztetni arra, hogy a pittsburgi szerződésnek mennyi kötelező ereje van, de azt feltétlenül tudom konstatálni, hogyha mi, magyarok, kötöttünk volna ilyen szerződést egy másik fajjal és ha mi a magyarságunkat csak így akarnók gar antálva látni, mint ahogyan ebben a törvényben a szlovákok jogait garántálják, akkor mi megbotránkozással dobnók vissza ezt a javaslatot, amelyre csak egy amerikai kifejezést találhatunk; nem azt, hogy pittsburgi szerződés, hanem azt, hogy bluff. Annak a pártnak, amelynek én szerencsés vagyok tagja lenni, van egy szlovák ágazata és ezek a szlovákok egytől-egyig érzik, hogy étalapjukat megingató játék folyik itt akkor, amikor az állami omnipotenciát vezetik be a: közigazgatási reform nevének örve alatt Szlovenszkóra.

A közigazgatási problémát az állambölcselök eddig kétféle módon klasszifikálták: az - önkormányzati elvek tiszteletbentartása mellett, vagy az önkormányzat megsemmisítésével, az állami akarat beültetésével. Az állami akarat a közigazgatásban ott, ahol az állam a nemzettel egybeesik, a nemzeti egyéniségre nézve veszedelmet nem rejt magában. Olyan államban azonban, ahol nem nemzeti államról van szó, hanem nemzetiségi államról, mint minálunk, ott az önkormányzat megsemmisítése identikus a nemzetiségek elnyomásával. Ha ebben az államban csak csehek laknának, akkor senki sem tudna mást alkotni, mint, ami a lényege minden törvénynek, a cseh nemzeti géniusz, ami a cseh nemzeti szellemet elősegíthetné. Miután azonban ebben az államban a cseh faj éppen olyan minoritás, mint a többi faj; mert abszolut számbeli fölénnyel a cseh faj ebben a republikában nem bír, akkor, ha az önkormányzat az állami közigázgatással helyettesíttetik, akkor a csehek akarata fogja uralni a többi fajokat és ez a többi fajok megsemmisülését fogja eredményezni. Nem elég egy faj öntudatának fenntartásához, hogy egyik területét elnevezze Szlovenszkónak, ha a szlovákság csak a cseh faj törvényei, tehát akarata szerint fog élni. Akkor be fog válni az a profécia, hogy a szlovákság éppúgy el fogja veszíténi önállóságát, mint ahogy elvesztette a morva faj amely két évszázaddal ezelőtt magát még a cseh fajjal szöges ellentétben lévő fajnak hitte.

Ennél a törvénynél a részletekkel foglalkozni nem akarok, nevetségesnek tartanám azt hinni, hogy ebben a törvényhozásban, ahol pétkák és osmickák helyettesitik a nemzet akaratát, bárminő javaslat elfogadásra találná. Csak rá akarok mutatni arra, hogy az egész törvény nem egyéb, mint porhintés, amikor autonómiáról akar beszélni mert nem akarok mást nézni, mint azt, hogy a létező intézkedések alapján müző jogok részese lesz ez az országszisztéma és minő hatásköre lesz ennek az országos képviselőtestületnek.

Elsősorban is azt látjuk, hogy ennek az országos képviselőtestületnek semmi joga nem lesz a kulturális kérdések alfájának megállapításához. Az összes iskolakérdések ezeknek, az országos képviselőtestületeknek kompetenciájából ki vánnak zárva, éppúgy, mint ki voltak zárva a régi zsupai szisztémából, ahol kulturális kérdésekkel csak annyiban volt szabad foglalkozni, hogy bizonyos célokra a szokolegyesületeknek, tornaegyesületeknek pótadót szavazzanak meg a nagyzsupák, de hogy hol, milyen tanító, hogy milyen tanítási rend, hogy minő kulturális intézmény állíttassék fel és hogy ezek hogyan adminisztráltassanak, ahhoz ezeknek a zsupáknak semmi közük nem volt. Sem a tanítók kinevezése, sem a tanítók áthelyezése, sem az egész kulturreferátus vezetése izem tartozik ennek az intézménynek kompetenciája alá. Reám mindig azt a benyomást tette a vyborok ügyrendje, hogy a referens egy ollóval belebökött az aktacsomóba, és amely akta az ollóra felszúródott, tárgyalás alá került, a többi nem. Az új törvényben sincs semminemű szisztémája annak, hogy mi tartozik a vybor kompetenciája alá. Nincs megadva a törvényben semmi garanciája annak, hogy az önkormányzat első és abszolut lényege garantálva legyen, nevezetesen az, hogy az önkormányzati terület az ottlévő fajok akarata által kormányoztassék és csak úgy kormányoztassék, ahogy azt az ottlévő lakósság akarata megkívánja.

Nem hozok itt fel nyelvi sérelmeket, nem hozok fel közjogi sérelmeket, csak rá akarok mutatni ar ra a tendenciára, hogy ez a törvény újabb eklatáns bizonyítéka annak a gyűlöletnek, amelynek az öntudatos magyarság részese ebben az államban. Bennünket, magyarokat, ebben az országban nem úgy néznek, mint olyan polgárokat, akiknek ugyanolyan jogaik varinak az állam vezetésében, mint a többi állampolgároknak, de úgy néznek, mint egy levert fajt, amely arra való, hogy rajta részint vélt igazságtalanságokat megtoroljanak, részint olyan instituciókat hozzanak be, amelyek lehetővé teszik a faj felmorzsolódását és tönkretételét. Ha egy törvényjavaslat és egy törvény nem az, aminek lennie kell, a tiszta jog kodifikálása, hanem mellékcélokat is követ, akkor a törvény mindig hézagos és hibás. Ez a közigazgatási törvény is ebben az őshibában szenved, mert igazában nem a közigazgatást akarja teljes mértékben rendbehozni, hanem ki akarja irtani egy ezeresztendős múltnak minden hagyományát Szlovenszkóból, egységesíteni akarja az egész Csehszlovák Republikát és valóra akarja váltani, ámit az előbb már jeleztem, hogy a cseh oroszlán valóban lenyeli a kettős keresztet. Ez a törvény éppen olyan törvény, mint a többi alkotása a republikának, amelyekben a republika vezetői féltő gonddal őrködnek és óvakodnak azon, hogy minden törvény, amit alkotnak, olyan legyen, hogy a külföld előtt rámutathassanak arra, hogy ez a köztársaság olyan törvények szerint él, mint amily elveket hirdetett a köztársaság akkor, amikor megalakult.

Ez a gondolat vezeti a törvényalkotást ákkor, amikor Ruszinszkó autonómiája ügyében kibúvó ajtókat keres és plauzibilisnek igyekszik megtenni azt, hogy miért nem adta meg az autonómiát Ruszinszkónak, amelyr e pedig nemzetközi szerződés által a köztársaság kötelezve van. Annak á tételnek felállítása, hogy Ruszinszkó nem elég kulturális fejlettségű arra, hogy a közigazgatást el tudná látni, egyenesen lekicsinylése annak a lakósságnak, amely ezer esztendőn keresztül a helyi önkormányzat alapján fenn tudta tartani mindazokat az intézményeket, amelyekkel nemzeti létét megtudta tartani. Ha a törvényhozás venné magának a fáradságot és megtekintené a Ruszkakrajnával szomszédos ukrán területeknek kulturális nivóját, akkor nem merné azt állítani, hogy a ruszin vidéken lévő lakósság nem bír azzal a kulturfokkal, amely saját sorsának intézéséhez szükséges. A ruszin autonómia garantálásakor nem azt követelték, hogy Ruszinszkó úgy legyen közigazgatva, mint ahogy a büszkén hirdetett Csehország legjobban közigazgatott területe, de azt követelték, hogy Ruszinszkó úgy legyen közigazgatva, mint ahogy Ruszinszkó azt a maga érdekében jónak látja. A cseheknek közigazgatási kvalitásuk van, van adminisztrációjuk; tapasztalatból tudjuk, hogy akkor, amikor a régi Magyarországon az osztrák császári ház a "Bezirkervilágot" megteremtette, a közigazgatás ügyes volt, de hiányzott ebből a közigazgatásból éppúgy, mint ebből a közigazgatásból, amit most törvényben alkotnak, hiányzik egy, az a lélek, amely nélkül minden közigazgatás csak halott, mert nincs meg benne a közigazgatási tehetség.

A közigazgatásnak elaszticitása hozza magával azt, hogy az adott konkrét esetekben nem a törvény alkalmazása, hanem a helyi viszonyoknak számbavétele mellett az intézkedés azt követeli, hogy a hatóság necsak azt nézze, hogy mi a törvényes, de azt is nézze, hogy mi egyszersmind a célszerű is. A merev jog alkalmazása a bíróságnak funkciója. A törvény keretén belül az egyéni megfontolás, a felelősségnek viselési tehetsége kell, hogy jóvátegye a közigazgatást. Miután azonban a törvényben nincs megadva annak garanciája, hogy a közigazgatást végrehajtó szervek a közigazgatottak hozzájárulásával fogják funkciójukat teljesíteni, hanem Prágától függőleg fognak kineveztetni, a közigazgatásnak ez az újabb tervezete éppúgy csődöt fog mondani, mint a nagy dérrel-dúrral hirdetett nagyzsupa-szisztéma.

És itt látom szükségét annak, hogy foglalkozzam e törvény illusztris előadójának jelentésével. Hiszen régóta van szerencsém ismerni Kramář dr. urat, hosszú évtizedeken keresztül együtt dolgoztunk a valamikori Osztrák-Magyar Monarchia delegációiban. Igen sokra tartom nagy kvalitásait, önzetlenségét, de lehetetlen, hogy mindezeknek a kvalitásoknak összege csak annyit eredményezhetett volna, hogy ma, a köztársaság konszolidáltságának nyolcadik esztendejében, ő egy mindössze 13 tagból álló pártnak legyen a képviselő vezetője, ha valami hiba nem lenne az ő politikai mentalitásában. Ez a politikai mentalitás pedig megnyilvánul abban a bizonyos merevségben, amely őt legkevésbbé teszi alkalmassá arra, hogy egy elaszticitást követelő közigazgatási törvénynek legyen a megteremtője.

Az a jelentés, amit benyujtott, magánviseli a szubjektiv gyűlöletet, amit a magyarsággal szemben érez, de magánviseli az objektive elítélendő ignoranciát is. Mert azt mondani merni, hogy a régi Magyarországon az egész közigazgatásnak tendenciája nem volt más, mint az, hogy a népet tudatlanságban tartsa, a népet kihasználja, hogy a szlovákokat mégsemmisítse, hát ez, nem akarok mást mondani, ignorancia és falláció. A magyar nemzet, amíg állam volt, soha sem kísérelt meg olyan törvényeket, amilyen törvényekkel ma nemzeti létét akarják megsemmisíteni a magyar oknak. A magyar nemzet szuverén állam volt, nemzetiségeivel szemben keze nem volt megkötve nenrzetközi szerződésekkel, mint ahogy nemzetközi szerződésekkel meg van kötve Csehlszlovákiának keze nemzetiségeivel szemben. A magyar nemzet soha nem tekintett mást. csak azt, hogy az állam polgárainak mindegyike megtalálja a maga boldogulását a magyar állam keretében. Természetes, hogy minden elszakadási törekvést, minden irredentizmust jogosan megbüntetett, de sohasem állott útjában annak a gondolatnak; hogyha valaki nem a magyar fajból származott, az ne emelkedhessék. Soha nem állott a magyar nemzetnek, sem a közigazgatásnak gondolatában, hogy különböző mérékkel mérjen valak?nek, csak azért, mert nem a magyar fajtából való. Itt hivatkozhatom arra, amit nyilvánosan is elismert agrárpárt egyik kiválósága, Zoch püspök úr és nyilvánosan ismert el Kramář képviselő úr nak egyik híve, Ivánka Milán is, hogy hosszú magyarországi képviselőségem ideje alatt mindig védelmezője voltam a népnek, sohasem tettem differenciát abban, hogy valaki milyen fajtából származott. Tiszta és nyugodt lélekkel merem mondani, hogy ez a becsületes szándék meg volt mindazokban a tisztviselőkben is akiket, olyan gúnyosan nevez az előadó úr Leszédében "a gentrybői származóknak".

Ebben az országban mindig és mindenütt hangoztatják a demokráciát. Az én felfogásom szerint a demokrácia az, amikor a születésre való tekintet nélkül mindenki részese lehet az állami életnek, ha erre kvalitásai vannak. De nem demokrácia az, ami itt van ebben az országban, amely a társadalomnak csak bizonyos köreit és amely az ittlévő lakosságnak csak bizonyos fajtáját akarja a hatalomban részesíteni. Éppúgy, mint ahogy megérti azt Kramář dr úr is, hogy nem. demokrácia az, ahol csak plebejusok uralkodnak.

Ünnepélyesen vissza kell utasítanom azt a gondolatot, hogy ebben az országban a jó szomszédi viszony helyett sértegetésekkel illessék azt, aki ma fegyvertelen és gyenge. A nobilis demokrácia szempontjából, amit én akarok hinni, hogy hirdet Kramář dr képviselő úr, nem illő és nem méltó így akarni megbéIyegezni egy országot, amellyel keresveker esték azt, hogy kereskedelmi szerződéssel vele a normális viszonyt helyreállítsák.

Általában azt hiszem, hogy az a szempont, amely ebben az előadói jelentésben elénk tárul, az, amely ellen nekünk szavunkat fel kell emelnünk és amellyel szemben felemelte szavát immár a leghatalmasabb tényezők egyike, az angol nemzet közvéleménye és ennek a közvéleménynek egyik kifejezője, lord Rothermere.

Én nem teszek soha egyebet; mint állok a törvény alapján, soha sem tagadom azt, de hiszem, hogy: "Qui jure suo utitur, nemini facit iniuriam!" Nekem, mint nemzeti kisebbségi képviselőnek, jogom van a nemzeti kisebbségi jogokkal élnem és jogom van, ha igazságtalanság történt, azzal szemben az orvoslást megkeresnem. Itt, a csehszlovák parlament szine előtt akarom megköszönni azt, hogy immár a mi jogos törekvéseink támogatásra találnak, itt akar om megköszönni Anglia egyik hatalmas tényezőjének, lord Pothermerenek, hogy felemelte szavát és ezzel igazolja, hogy az a gondolatvilág, amely Kramář előadó úr tendenciáit takarja, a világban már elévült.

Mi, ittlévő magyar ok, kötelességeinknek mindig tisztességesen eleget tettünk, a törvény útjáról soha le nem tértünk, sem letérni nem fogunk, de jogainkból nem engedünk és azokat megóvjuk. Mi hisszük azt és át vagyunk hatva annak a tudatától, hogy a mi képességeink arra valók, hogy részt tudjunk venni annak a területnek közigazgatásában, amely területnek közigazgatása lassanként a mi befolyásunk alól kiesik. A mi befolyásunk, a mi politikai érettségünk és a népnek az érdekei már a nagyzsuparendszer idejében sérelmeket szenvedtek. Ezeket a sérelmeket még erősebbé teszi ez a törvény és ezért azt annak a pártnak nevében, amelyhez tartozni szerencsém van, el nem fogadom és annak törvényerőre való válásához szavazatommal hozzá nem jár ulok.

Ich bitte ums Wort.

Ich erlaube mir, gegen den Vorschlag des Herrn Präsidenten Einspruch zu erheben und beantrage, daß die Verhandlung der Vorlagen Nr. 1101 und 1102 von der Tagesordnung der nächsten Sitzung abgesetzt werde.