XIV./4410 (původní znění).
Odpověď
ministra kolství a národní osvěty
na interpelaci poslance dra Körmendy-Ékesa a soudruhů
o nedostatku kvalifikace profesorů na maďarských gymnasiích (tisk 4306/V).
Podle učiněných etřeni neodpovídá skutečnosti, e by na státních středních kolách s maďarskou řečí vyučovací tou dobou působili profesoři jednak bez zákonité kvalifikace, jednak neznalí jazyka maďarského.
Suplující profesoři státního reformního reálného gymnasia v Lučenci Ondřej Roman a Petr Vloák a suplující profesor státního reformního reálného gymnasia v Levicích Alexandr Kellner, je interpelace výslovně uvádí, absolvovali vichni maďarské střední koly a vykonali zkouku dospělosti té na středních kolách maďarských, a to v Levicích, Spiské Nové Vsi a v Klui. Mimo to suplující profesor Kellner studoval dva semestry na universitě v Peti.
Vzhledem k tomu nelze uznati, jak interpelace předpokládá, e by jmenovaní profesoři byli "bez vědomosti maďarského jazyka". Vichni tři mají absolutorium university a jsou ve zkuebním stadiu. Jejich ustanovení suplujícími profesory odpovídá tudí platným předpisům.
V Praze dne 12. ledna 1924.
Ministr kolství a národní osvěty:
v. z. dr. Markovič, v. r.
XV./4410 (původní znění).
Odpoveď
vlády
na interpeláciu poslanca dr. Jabloniczkého a spoločníkov
o prevzatí tátnych zamestnancov, prepustených v r. 1919 (tisk 3853/I.).
Pomery úradníkov a sriadencov u tátnych úradov a ústavov na Slovensku upravil zákon zo dňa 15. dubna 1920 čís. 269 Sb. z. a n. a prevádzacie nariadenie zo dňa 6. červenca 1920 čís. 428 Sb. z. a n.
Tí, ktorí nesplnili podmienky uvedených zákonných ustanovení, neboli do sluieb R. Č. S. prevzatí a nemajú iadneho nároku proti republike. Tí, ktorí sa prihlásili a vyhoveli poiadavkám kladeným na úradníkov tátu, boli prijímaní a priebehom času i povyovaní.
Pri postupnom prevzatí elezničných tratí na Slovensku po prevrate do československej tátnej správy počínala si tátna správa elezničná voči personálu býv. uhorských tátnych dráh čo najbenevolentnejie, prijímajúc v dohode s vládnym referentom ministerstva s plnou mocou pre správu Slovenska, zo zamestnancov kadého, kto sloil aspoň jednoduchý sžub vernosti a poslunosti. Toto prevzatie malo ovem dža § 2. zákona z 10. pros. 1918, čís. 64 Sb. z. a n., povahu provizórnu.
V únoru 1919 zúčastnila sa vak čas zamestnancov takto prevzatých stávky, sledujúcej podvrátenie existencie československej republiky a opustila sžubu u československých tátnych dráh, čas iná zas, zejména za maďarsko-bolevíckeho vpádu na Slovensko, vstúpila priamo do sluieb maďarských, po prípade odila do Maďarska a sama vtedy zo sluieb tátnych dráh vystúpila. Takýto zamestnanci nie len, e opustili slubu sverenú práve vo chvíle najkritickejej, ale podporovali priamo úsilie smerujúce proti existencii československého tátu.
Definitívne prevzatie zamestnancov býv. uhor. tátnych dráh, ktorí sotrvali v slubách československých tátnych elezníc a spôsobilos svoju k tejto slube vo svojom dosavádnom provizórnom pomere sluebnom preukázali bolo prevedené dža u spomenutého zákona čís. 269 Sb. z. a n.
Zamestnanci býv. uhor. tátnych dráh, ktorí po prevrate neboli do sluieb československých tátnych dráh prevzatí len preto, e neboli spôsobilí (hlavne pre trvalú invaliditu) a neprevinili sa proti československej tátnej správe elezničnej, obdrali od československých tátnych dráh, pokiaž o to zaiadali, penziu dža noriem platných v dobe prevratu. I tu počínala si ostatne československá tátna správa elezničná benevolentne.
Zmienený postup je v súhlase so zákonnými predpismi. Stejne aj "sluobný poriadok elezničné", ktorý bol vydaný za býv. správy uhorskej ako zák. čl. XVII. ex 1914 a ktorého sa niekedy zamestnanci býv. uhor. tátnych dráh dovolávajú, prehlasujúc, e nemôu by bez disciplinárneho pokračovania zo sluby eliminovaní bez nárokov, výslovne stanoví, e mono prepusti zo sluby s okamitou platnosou i bez disciplinárneho pokračovania tých zamestnancov, ktorí sa zúčastnili hromadnej stávky lebo pasívnej resistencie lebo podnecovania k nim (§ 50), ďalej, e bez kadého ďalieho jednánia treba vylúči toho zamestnanca, ktorý odopre sloi sžub alebo prísahu (§ 54) a konečne, e ten, kto sa dobrovožne vzdal svojho úradu, stráca právo na odbytné pre seba i rodinu (§ 51.)
Tieto samé dôvody sa dajú prenies i v obore potovej správy; i tu mnohí odopreli sloi sžub vernosti prehlasujúc, e československému tátu slúi nebudú. Čas týchto odila do Maďarska odkiaž sa vak mnohí po čase, keď videli, e neje nadeje na zmenu, vrátili a domáhajú sa teraz o prijatie do čsl. tátnych sluieb.
Avak i mnohí z tých, ktorí sžub vernosti Československej republike sloili a zostali na svojich úradných miestach zúčastnili sa u po niekožko dňoch politickej, nezodpovednými ivly podporovanej stávky, zabudli na daný sžub a pripojili sa k tým, ktorí chceli znemoni prácu, nutnú pre vybudovanie nového tátu.
Berúc do ohžadu tú okolnos, e bývalí maďarskí potovní zamestnanci samovožným opustením sluby v kritickej chvíle dopustili sa činu proti bezpečnosti a existencie Československého tátu, nutno pri rozhodovaní a ich iadosti postupova vežmi opatrne a obozretne.
V Prahe, dňa 28. decembra 1923.
Predseda vlády:
vehla, v. r.
Minister pre správu Slovenska:
Dr. Kállay, v. r.
XVI./4410 (původní znění).
Odpoveď
ministra kolstva a národnej osvety
na interpeláciu posl. Dr. Lelleyho a súdruhov
o úprave platov učitežov na netátnych elementárnych kolách (č. tlače 4226/VI).
Úprava hmotných pomerov učitežov netátnych kôl žudových a občianskych na Slovensku nemohla sa dosial previes zákonom, ale učitelia týchto kôl nie sú tým spravidla skracovaní na svojich sluebných poitkoch, lebo podža, vládnych nariadení (posledne nar. zo dňa 29. novembra 1923, č. 227 Sb. z a n.) doplňujú sa poitky netátnych učitežov drahotnými výpomocami na výku, ktorú by mali za stejných pomerov, keby účinkovali na tátnych kolách tej istej kategórie.
V Prahe dňa 11. januára 1924.
Minister kolstva a národnej osvety:
V z. Dr. Markovič, v. r.
Překlad ad I./4410.
Az pénzügyi miniszter
válasza
Füssy képviselő és társai
interpellációjára az Ip. ahy-i pénzügyigazgatóságnak a vagyonváltság és vagyonnövekedési adó kivetése körül tapasztalt eljárása tárgyában (4226/XII. ny. sz.).
A ahy-i adókörzetben müködö becslési bizottság az adott kioktatásul és felvilág ásításokkal szemben nemcsak a pénzügyigazgatóság által a törvényes rendelkezésekhez és teanyelvekhez képest javasolt váltságelöirásoknak felforgatására, s-különösen a földek, épületek és értékpapírok becslését illetőleg-helytelen és törvénytelen eljárásra iparkodott, hanem még felesleges huzavona által a váltság kivetését lehető módon késleltetni törekedett, úgy hogy a körülbelül 700 adófizetőnél a bizottsági tárgyalások igen hossz időt igényelnének.
A pénzügyi minisztérium ez okból az 1923 január 2.-én kelt határozatával a személyes jövedelmi adótörvény 197. §-a s az evvel összefüggő vagyonváltságtörvény 34. §-ának az 1920. június 25.-i 424. gy. sz. kormányrendelet által módositott szövegezése alapján a becslési bizottság szirmára a kivetési munkálatok befejelésére 1923, február 15.-ig határidőt azzal a hozzáadással tűzte ki, hogy feladatának megoldására kitűzött ezen határodé be nem tartása s a határidönek eredmény telep lefolyása esetén a bizottság jogkörét a ahy-i pézügyigazgatóságra ruházza át.
Az adott határidő a bizottságra bízott trendtik pontos és helyes véghezvitelehez teljesen elegendő volt.
Praha, 1923. december 15.-én.
A pénzügyi miniszter:
Ing. Bečka, s. k.
Překlad ad II./4410.
Az igazságügyi miniszter
válasza
dr. Lelley képviselő és társai
interpellációjára a bratislavai állami ügyészség és főügyészég pártos eljárása tárgyában (4274/XXIII. ny. sz.).
Azon tény, hogy az állami ügyészség az interpellációban idézett cikk tartalma miatt a subjektiv büntető eljárás meginditását megtagadna, az igazságügyi minisztériumnak indokul nem szolgálhat arra, hogy az állami ügyészség vagy főügyészség illető hivatalnokait az interpelláció kívánalmához képest kifogásolja, sőt megbüntesse.
Az 1922. május 23.-i 168. gy. sz. törvény által Slovenskón és Podkarpatska Rus-ban életbe léptetett 1873. május 23.-i 119. bír. t. sz. büntető perrendtartás 493.-a kifejezetten megengedi, hogy a legalitás azon eléöl, amely szerint a közvádlóval közölt minden hivatalból üidözendö bűntény miatt büntetőügyi eljárás volna megindítandó, a sajtóügyi eljárásban eltekintessek. A sajtóügyi eljárásban ugyanis az opportunitás elve érvényesül, amely szerint a közérdek határoz afelett vájjon a kifogásolt sajtóközlemény elkoboztassék s a bünösök üldöztessenek, vagy vájjon csupán elkobzás foganatosíttass ék s az úgynevezett objektív eljárás során az elkobzás megerösitressék, vagy végre hagy az elkobzástól is eltekintessék ott, ahol azt a közerdek meg nem követeli.
A subjektiv büntetőeljárás megindításának megtagadása ezen szempontból ítélve nem helytelen. Az interpelláló urak bizonyára tudják, hogy a subjektiv eljárás sajtóügyekben mérséklettel, azonban lehetőleg az egyenlő mérték betartásával alkalmaztatik Hailyenjellegü sajtómegnyilatkozás miatt subjektiv büntetőügye eljárás volna indítandó, akkor a hasonló jellegű támadásokat hozó egyéb lapok ellen is, tartozzanak azok bármely párthoz vagy nemzetiséghez, subjektiv bűnügyi eljárást kellene megindítani. A sajtóügyi hivatalok hasonló esetek többségében eleddig elkobzással elégednek meg. Ezen gyakorlat megmásítására, talán ezen interpelláció alapján, egyelőre nincsen ok.
Az általam felhoz tt fenti indokok, amelyek az állami ügyészség é főügyészség eljárását irányították, ezek irataiban is f galltatnak fia a bűnügyi feljelentés félretételéröl szóló ertesités máskent, talán a cikk egész tartalmát tekintve kevésbé helyesen, mert nem kimerítően lett indokolva, az a dolog valódi természetén misem változtat, s hasonlólap nem változtat rajta azon körülmény sem, hogy az idézett cikk nem koboztatott el azon részben, ahol az elkobzás helyén való volt.
Praha, 1923. december 8.-án.
Az igazságügyi miniszter:
Dr. Dolanský, s. k.
Překlad ad III./4410.
A belügyi és az iskola és nemzetmüvelödésügyi miniszterek
válasza
dr. Körmendy Ékes képviselő és társai
interpellációjára Makrancé községet az iskolaügyben és a népszámlálás körül ért sérelmek tárgyában (4157/XXII. ny. sz.).
Makrancé községben, amelynek lakóssága eredetileg slovák volt s ahol meg ma is úgy az idősebb mint. a fiatalabb generáció a slovák nyelvet teljesen bírja, a statistikai hivatal jelentése szerint 1921. február 15.-én 843 helybeli lakos számláltatott össze, akik közül slovák nemzetiséggel 359 s magyar nemzetiseggel 465 személy jegyeztetett be. A megejtett vizsgálat során megállapítást nyert, hogy Makrancé községben senki nemzetiségének helytelen bejegyzése miatt panaszt nem emelt s az interpelláló urak azon állításukat, hogy a hívitalos népszámlálás eredménye a magyar nemzetiség hátrányára meghamisíttatott, semmivel sem bizonyítják.
Ili az interpelláló urak állításaikban a volt makrancéi bíró információira hivatkoznak, ez esetben mepjegyzendö, hogy ennek szavahihetőségére legjobb világot vet azon tény, hogy hivatalával különféle machinációk során visszaélt s hogy végül hivatalos okiratok hamisítása miatt elitéltetett s hivatalától megfosztatott.
A dolgok ilyetén állása mellett bármiféle; intézkedés megtétele minden indokot nélkülöz.
Azon intézkedéshez is, hogy a makrancéi állami iskolára magyar tanító neveztessék, hasonlóképen mindenörvényes alap hiányzik. A tanfelügyelöség törvényes kötelességéhez képest járt. ól, ha a községbeli nemzetiségek képviseleti arányári vonatkozó hivatalos statisztikai adatok tekintetbe vételével a nevezett iskolába a slovák tanítási nyelvet vezette be. Ezen hivatalos adatok helyességének vizsgálására az iskolaigazgatás közegei jogosítva nincsenek.
Rákos József tarató a Preov-i 4 tanfolyamú magyar polgári iskolán és 4 tanfolyamú görögkatolikus magyar tanítóképzőben nyert kiképzést s ez utóbbin az 1916. évben érettségi vizsgálatot tett le, amelyen a magyar nyelv és irodalomból kitünöen képesíttetett. Amennyiben tehát arra szükség van, a magyar nyelv tanítására is képesítve van. Hivatalos jelentések szerint Rákos következetes és szigor tanító, azonban szigora az interpellációban ellene felhozott durvasággal nem azonos. A ráfogott durva kifejezésekkel az iskolában nem élt s hason ólig be nem bizonyult, hogy erőszakosan elnemzetlenített Müködése folyamán az iskolai viszonyok tetemesen javultak. A gyermekeknek az iskolát rendesen kell látogatniok, az iskolának igazolatlan mulasztása esetén az illettüket kötelességéhez képest megbüntetés céljából a hivataloknál feljelenti. Ezzel egyes községi lakainknak vele szemben fennálló elkedvetlenedése meg is magyarázható.
Ilyen körülmények mellett Ráko megbüntetésére vagy más áltornásra való áthelyezésére indok nincsen.
Praha, 1923. december 20.-an.
A belügyi miniszter:
Malypetr, s. k.
Az iskola-és nemzetmüvelödésügyi miniszter:
Bechyně, s. k.
Překlad ad IV./4411.
Az igazságügyi miniszter
válasza
dr. Lelley képviselő és társai
interpellációjára a-bratislavai államügyészség törvényellenes eljárása miatt (4274/XXII. ny. sz.).
Az interpellációban tárgyalt esetben dr. Lelley képviselő űr a "Bratislavské Noviny" 1923 július 19.-i 163. számában megjelent "Retorzia" c. cikk által a köztársaság védelmére hozott törvény 14.-a 2. pontjába ütköző közcsendháborítás által elkövetett kihágás miatt a bratislavai államügyészségnél ismeretlen tettes ellen büvádi feljelenlést tett. A feljelentés magyar nyelven eszközöltetett.
A bratislavai államügyészség a vád képviseletét megtagadta s erre dr. Lelley képviselö urat szlovák nyelven értesítette. Ezen eljárása nyelvtörvénnyel teljes őszhangzatban van. Az államügyészség a nyelvtörvény 2 §-ának 2. pontja értelmében a, kisebbség nyelvét használni köteles csak azon ügyekben, amelynek eldöntésére illekékes azért, mert hatásköre kiterjed oly bírósági járásra, amelynek 20% ós kisebbségű, a csehszlovák nyelvül eltérő nyelven beszélő állampolgársága van. Az interpellációban felhozott esetben a bratislavai államügyészség illetékességét megállapította az a körülmény, hogy a feljelentett bűncselekmény Bratislavában, tehát oly bírósági járásban történt, mely a legutóbbi népszámlálás szerint 20% ós magyar kisebbséggel nem bír A bratislavai államügyészség a bűnvádi feljelentést kivételesen magyar nyelven is elfogadhatta, minthogy a közváddal üldözendö büncselekmény feljentése közérdekből történik s így a feljelentésnek a nyelvtörvény 2. §-a követelményeinek megfelelnie nem kell.
Az ilyen bűnvádi feljelentés alapján megindított eljárás során azonban a nyelvtörvény rendelkezéseihez kell alkalmazkodni. A törvény fi-tágas szövege értelmében azonban egyáltalában nem határoz az, hogy a fél, akinek az elintézés kézbesíttetik, kvalifikált kisebbséggel bíró bíróságjárásban lakik-e vagy sem. Dr. Lelley képviseli: úr egyébként a nyelvtörvény 7. §-ában biztosított jogával ser élt s a bratislavai államügyészség eljárásával szemben az illetékes felettes hatóságoknál panaszt nem emelt, hanem az ügyet közvetlenül interpelláció tárgyává tette.
A mondott okokból az interpellációban követelt intézkedések megtételét indokoltnak nem látom, sötellenkezöleg a bratislavaiállami föügyészséget figyelmeztettem, hogy a nyelvtörvenynek eleget nem tett, amidőn dr. Lelley képviselő úr által beadott panaszt elutasító határozatról a panaszos felet magyar nyelven, s nem, amint az helyén való volt, egyedül az állam nyelvén értesítette.
Praha, 1923. december 17.-én.
Az igazságügyi miniszter:
Dr. Dolanský, s. k.
Překlad ad V./4410.
Az igazságügyi miniszter
válasza
dr. Lelley képviselő és társai
interpelláció jóra a censura visszaélései miatt (4322/I. ny. sz.).
A "Népakarat" időszaki lap 36. számában közzétett cikk "`tetemrehívás" címmel egészben, míg a falragasz szövege csak csekély részben, es pedig annak a "De ha" szóval kezdődő és "marad" szóval végződő két mondata lett elkobozva.
.A két nyomdatermék elkobzására azért került sor, mert az államügyészség bennük, és pedig az előbbiben a köztársaság védelmére hozott törvény 14. §-ának 3. pontjába, az utóbbiban ugyanazon törvény 14. §-árak 1. pontjába ütköző vétséget látott. Az állami föügvészség az államügyészségnél a törvény utóbbi helyének alkalmazását azzal kifogásolta, hogy az illető szövegtartalom az 1914: XLI t. c. 1. §-a, 3. §-nak 1. 2. pontja és 8. §-nak 2. pontja, illetőleg a köztársaság védelmére hozott törvény 18. §-árak 2. pontja értelmében helyesen a kormány rágalmazásával és valótlan hírek terjesztésével elkövetett vétségnek lett volna minősítendő.
A sajtóbíróság, amelynek mind a két elkobzás megerősítés céljából felterjesztetett, szintúgy határozott, hogy az elkobzott helyek hivatalbál üldözendö bűncselekmények tényálladékát állapítják meg; a sajtóbíróságnak ezen határozatai ellen jogorvoslatok igénybe nem vétettek.
Ilyen körülmények között azonban az államügyészség bármiféle önkényes és semmivel sem indokolt eljárásának fanforgásáról szó sem lehet.
Mindkét elkobzott hely eredeti szövege arról is tesz tantiságot, hogy az államügyész ezen cikkek, mint izgató közleményeknek elkobzását joggal közérdekűnek találta.
Mindezek alapján semmi ok sincs arra, hogy az államügyészség bármiképpen is kifogásoltassék.
Praha, 1923. december 14.-én.
Az igazságügyi miniszter:
Dr. Dolanský, s. k.
Překlad ad VI./4391.
A közjólétügyi és kereskedelemügyi miniszterek
válasza
dr. Lelley képviselő és társai
interpellációira az iparosoknak munkásbiztosítási díjakkal való utólagos megterhelése (4085/XIX ny. sz.)
s a slovenskói munkásbiztosító pénztárak mostoha eljárása tárgyában (4085/III. ny. sz.).
A bratislavai országos munkásbiztosító hivatallal, esetleg a kerületi munkásbiztosító pénztárakkal szemben emelt kifogások téves információkon és Szlovenszkón valamint Podkarpatska Rus-ban fanálló s nevezetesen a balesetbiztosítást érintőjogszabályok téves magyarázatán alapulnak.
A balesetbiztosítási járadék megállapításának alapjául szolgál amaz évi keresmény, amelynek élvezetében a balesetet szenvedett a baleset megelözö egy év tartama alatt volt. Az 1920 január 1.-től 2400 Kő, majd 6000 Kč, és 191. január 1.-től pedig 12.000 Kč volt a maximálisan beszámítható évi keresmény összege. A balesetet elszenvedett járadékának összege az orvosi vizsgálat nyomán megállapitott keretképesség veszteségének hányada szerint igazodik s ha a baleset következményei olyanok, hogy teljes munkaképtelenséget idéznek elő, akkor a balesetet elszenvedettnek járadékképen a keresmény 60%-a, esetleg 662/3%-a jár.
A pénz vételerejének hanyatlására való tekintettel az 1919. október 29.-i 606 gy. sz. törvény, majd később az 1921. március 21.-i 481 gy. sz. törvény által a balesetjáradékhoz a köztársaság egész területére nézve egyforma drágasápi pótlék állapíttatott meg. A drágasági pótlék megállapítása szükségintézkedés volt s a pótlékok természetesen a háború előtti és utáni munkabérek közötti nagy különbségeket át nem hidalhatják s pénzfedezet hiányában csupán a változott gardasági viszonyok következményeinek mérséklésére szorítkozhatnak. Megjegyeztetik, hogy a balesetjáradékok többsége Slovenskón és Podkarpatska Rusban az államfordulatot megelőző időből szármacik s minthogy a bistosítás ereneti viselője az "Országos pénztár Budapesten" a saját alapjaiból a békeszerződések fertelmében azok fedezéséhez eleddig semmivel sem járult hozzá, a mondott járadékoly folyósítása az állam terhére törteink.
A választott biróságok kérdése az 1922. július 14.-i 199. gy. sz. rendelet által nyert rendezést, ezen bíróságok már meg is szerveztettek s tagjaik és póttagjaik a közjótügyi minisztérium 1923. április 14.-i 2932/IV-23. sz. és 1923. augusztus 10.-i 9183/IV-23. gy sz. határozataival Bratislava illetőleg Uhorod számára ki is neveztettek. Az Országos hivatal jelentése szerint a bratislavai másodtok választott bíróság működését az 1923. október 2.-án meg is kezdette.
Úgy az Országos hivatal, valamint a kerületi pénztárak gazdasági ügyvitel tekintetében állami ellenőrzés alatt állanak. Egyes érdekcsoportok panaszára az Országos hivatalhoz f. é. május hóban kiküldött miniszteri bizottság kiterjedt vizsgálatot folytatott le anélkül, hogy az intézeti igazgatóság vagy iroda joghatóságának bármiféle megsértését vagy a felelős tényszög törvényellenes eljárását konstatálta volna.
A balesetjáradékosok családtagjainak betegségi biztosítását törvényhozási úton kell rendezni s következőleg az a kerületi pénztáraknak az ezideig érvényes jogszabályok alapján el nem rendelhető.
Az Országos hivatal és a kerületi pénztáraknak 1920. és 1921 évekről szóló számadási és statisztikai kimutatásai már sajtó alatt vaunak s rövid időn belül a törvényhozási testületeknek előterjesztetnek.
A balesetbiztosítási díjak beszedését illetőleg az Országos hivatal törvényes úton és pedig az 1907. évi XIX. t. c. 1922. július 19.-i 199. gy. sz. rendelet áltat módosított 43. §-ának értelme szerint jár el. A biztosítási díjakat az idézett rendelkezések értelmében a munkaadó viseli, aki azokat nemcsak az alkalmazott béréből le nem ütheti " hanem azoknak fedezését más egyéb módon sem ruházhatja át alkalmazottjára. Ezen rendelkezés Slovenskón és Podkarpatska Rusban már 1907. óta van érvényben s annyira be van élve, hogy az ezirányban felhozott kifogásolások még a munkakalkulációt illetőleg is jogosultsággal nem bírnak. Egyes munkaszakmák és kisiparosok szorult helyzetének elismeréseképpen az Országos hivatal a díjak behajtásánál a lehető legszabadabb elvű eljárás követésére s főleg előnyös fizetési határidők kitűzésére utasíttatott. Ennek az utasításnak az Országos hivatal készségesen meg is felel.
Megjegyeztetik, hogy az 1923. március 8.-án kelt interpelláció, amely a törvényes járadékok fedesézére szolgáló díjak behajtását kifogásolja, ellentmond az 1923. február 26.-i interpellációnak, amely a biztosítási díjak felemelését és kiterjesztését követeli.
Praha, 1924. január 2.-én.
A kereskedelemügyi miniszter:
Ing. L. Novák, s. k.
A közjölétügyi miniszter helyett:
Srba, s. k.
közmunkaügyi miniszter.
Překlad ad VII./4410.
Antwort
des Ministers für Schulwesen und Volkskultur
auf die Interpellation des Abgeordneten Dr. J. Keibl und Genossen
betreffend die ungebührliche Begünstigung der Firma Zlatnik u. Tlapák in Königshof durch die Schulbehörden in Pisek (Druck 4256/V).
Der Landeschulrat in Prag hat am 16. Dezember 1919 einen Erlaß hinaufbegeben, mit welchem den Bezirksschulräten mitgeteilt wurde, daß die Firma Zlatnik u. Tlapák in Königinhof soeben an die Kaufleute Garne und Zwirne versendet hat die sie aus ausschließlich für den Schulbedarf ihr vom Ministerium für Schulwesen und Volkskultur zugewiesener Baumwolle hergestellt hat, aber einen anderen Erlaß hat derselbe in dieser Sache nicht hinaufbegeben. Die Bezirksschulräte haben hieven die ihnen unterstellten Schulen verständigt. Es handelte sich also nur um eine bloße Mitteilung, keineswegs aber um eine Empfehlung der Erzeugnisse einer bestimmten Firma und daher auch nicht um eine Schädigung des freien Handeln den Schulen wird selbstverständlich darauf gesehen, daß die Schüre für den Schulbedarf Waren kaufen, die von inländischen Firmen stammen, wobei allerdings nicht eine bestimmte Firma, sondern nur die Qualität und der Preis der Ware den Ausschlag gibt. Es besteht daher kein Anlaß zu irgendwelchen Verfügungen.
Prag, den 10. Jänner 1924.
Der Minister für Schulwesen und Volkskultur:
i. V. Dr. Markovič, m. p.
Překlad ad VIII./4410.
Antwort
der Regierung
auf die Interpellation des Abgeordneten Dr. Hanreich und Genossen
wegen sprachlicher Übergriffe im Verwaltungsdienste (Druck 4048/VI.),
auf die Interpellation des Abgeordneten Hillebrand und Genossen
in Angelegenheit des Verbotes der Hinausgabe und der Annahme deutscher Zahlungslisten sowie bezüglich der Ausgabe rein čechischer Erhebungsbögen zum Staatsbeamtengesetze (Druck 4009/XII.),
auf die Interpellation des Abgeordneten Dr. Schollich und Genossen
in derselben Angelegenheit (Druck 4009/XIII)
und auf die Interpellation des Abgeordneten Josef Mayer und Genossen
in Angelegenheit der Zustellung von čechischen Přihláka's für deutsche Lehrer (Druck 4017/X).
In Angelegenheit der Zahlungslisten wurden die Interpretationen gegenstandslos, da mit Erlaß des Landesschulrates in Prag vom 23. März 1923, Nr. 1721 Präs. verfügt wurde, daß in Gerichtsbezirken, in denen nach der letzten Volkszählung wenigstens 20% Staatsbürger deutscher Nationalität wohnen, doppelsprachige Zahlungslisten verwendet werden können.
Die Formelarien der Anmeldungen eines Anspruches auf höhere Zulagen nach § 6, Abs. IV., des Gesetzes vom 20. Dezember 1922, S. d. G. n. V. Nr. 394, resp. Art. V. der Regierungverordnung vom 15. Februar 1923, S. d. G. u. V. Nr. 34, waren in erster Linie für Staatsbedienstete bestimmt, wegen deren Dienstverhältnis im Hinblicke auf die Bestimmungen des § 1 des Sprachen gesetztes ausschließlich die Staatssprache anzuwenden ist.
Da es sich um eine einheitliche und rasche Durchführung der Anweisung der betreffenden höheren Zulagen handelte, die nicht möglich gewesen wäre, wenn die Formulare auch in der Sprache aller übrigen nationalen Minoritäten hätten gedurft werden müssen, wurden diese einsprachigen Formulare von der Staatsdruckerei in einer selchen flenne angefertigt, daß sie auch den Lehrern zugestellt werden konnten. Auch ohne Rücklicht auf die allfällige Möglichkeit, ob unter den Begriff des Verkehres einer Partei mit einem Staatsorgane im Sinne des § 2 des Sprachen gesetztes die Geltendmachung von Forderungen öffentlicher Angestellter gegen die Staatsbehörden aus dem Titel eines Dienstverhältnisses zu subsumieren sei, wurde die Bestimmung des § 2 des Sprachen gesetztes in keiner Weise verletzt, da die Verpflichtung zum Nachweise der Voraussetzungen für die Gewährung höherer Zulagen durch die obzitierten Bestimmungen den Angeekelten auferlegt war, und es war daher nur ein Entgegenkommen von Seiten der Staatsvervaltung, daß sie auch den Lehrern unentgeltlich die Anmeldungsformulare beigesellt hat, deren Benützung aber nicht obligatorisch war, und es wären auch deutsche Anmeldungen von Lehrern entgegengenommen worden, wenn sie nach dem vorgeschriebenen Muster ausgefertigt worden wären.
Prag, am 28. Dezember 1923.
Der Vorsitzende der Regierung:
vehla, m. p.
Překlad ad IX./4410.
Antwort
des Ministers für auswärtige Angelegenheiten
auf die Interpellation des Abgeordneten Dr. E. Radda und Genossen
betreffend die haarsträubenden Zustände bei der Pastelle des jugoslawischen Generalkonsulates in Prag (Druck 4115/III).
Das Generalkonsulat S. H. S. in Prag wurde auf beide in der Interpellation angeführten Fälle aufmerksam gemacht. Vereine wurde sofort erledigt, über den zweiten wird verhandelt, und es liegen keine Hindernisse vor, daß die Angelegenheit raschelt beendet werde.
Prag, am 19. November 1923.
Der Minister für auswärtige Angelegenheiten:
Dr. E. Bene, m. p.
Překlad ad X./4410.
Antwort
des Ministers für soziale Fürsorge
auf die Interpellation der Abgeordneten Hausmann, Roscher, Schäfer und Genossen
betreffend die Wiedereinführung der Arbeite und Dienstbücher (Druck 4306/VI).
Auf die Interpellation der Abgeordneten Hausmann, Roscher, Schäfer und Genossen, betreffend die Wiedereinführung der Arbeits- und Dienstbücher teile ich mit, daß das Ministerium für soziale Fürsorge nicht die Absicht hat, die alten Arbeitsbücher wieder einzuführen und daß die Absicht des Erlasses dieses Ministeriums vom 2. Oktober 1923, Nr. 7547/III/D/2 lediglich darin bestand, festzustellen, wie sich die Aufhebung der Arbeits- und Dienstbücher nach dem Gesetze vom 17. Oktober 1919, S. d. G. u. V. Nr. 571, bewährt, und ob die Bürgerlegitimationen und die Zeugnisse der Arbeitgeber einen ausreichenden Arbeitsnachweis anstelle der früheren Form des Buches darstellen. Die Art der Erhebung wurde dem entsprechenden Ermessen der politischen Landesverwaltungen anheimgestellt.
Prag, am 31. Dezember 1923.
Der Minister für soziale Fürsorge:
Habrman, m. p.
Překlad ad XI./4410.
Antwort
des Ministers für nationale Verteidigung
auf die Interpellation der Abgeordneten H. Jokl, K. Schuster und Genossen
betreffend die ungesetzliche Vorschreibung von Einquartierungsgebühren (Druck 4115/IX.).
Durch die gepflegten Erhebungen wurde sichergestellt, daß der Offizier, der mit den Verhandlungen betreffend die Sicherstellung der notwendigen Ubikationen für die Skikurse in Dorf Eisenstein betraut war, unterlassen hat, von der Vermittlung der Gemeinde Gebrauch zu machen. Demzufolge wurde die Gemeinde von der gesetzlichen Verpflichtung befreit, die Differenz der Auslagen für die Bequartierung zwischen den tatsächlichen Auslagen und der Entschädigung, die der Staat nach dem Einquartierungsgesetze der Gemeinde zu zahlen verpflichtet ist, zu tragen.
Prag, am 12. November 1923.
Der Minister für nationale Verteidigung:
Udral, m. p.