Národní shromáždění československé / Poslanecká sněmovna1920 – 1925

wegen endlicher Übernahme der weder in aktive Dienste noch in Pension übernommenen 48 Staatseisenbahnbediensteten čechoslovakischer Staatszugehörigkeit (Druck 3785/X.)

Vor allem muß vom allgemeinen Standpunkt daran erinnert werden, daß als Grundlage für die Beurteilung der Frage der Übernahme von Bediensteten der ehemaligen k. k. Staatsbahnen die Proklamation des Nationalausschusses vom 9. Oktober 1918 ans das Gesetz vom 7. Feber 1919, Slg. der Ges. und Verord Nr. 74, betreffend die Übernahme der Staatsbeamten und - bediensteten anzusehen ist.

Mit Rücksicht darauf, daß dieses Gesetz in der Sammlung der Gesetze und Verordnungen veröffentlicht ist, genügt es, sich auf die Reproduzierung der bezüglich Norm der Proklamation zu beschränken: "Allen Eisenbahnen Postbediensteten, die in der vorgeschriebenen Frist dem čechoslovakischen Staate den Diensteid ablegen, verbürgt der Nationalausschuß alle aus den bisherigen Dienstverhältnissen fließenden Rechte".

Zufolge dieser Proklamation legte außer den Angestellten čechischer Nationalität auch ein nicht geringer Teil von Eisenbahnbediensteten deutschen Nationalität aus überwiegend čechischen Gegenden den Eid der Treue gegen die Čechoslovakische Republik ab.

Der Rest aber meldete sich in den Dienst des deutsch - österreichischen Staates, später der österreichischen Republik, und zwar entweder direkt oder durch Vermittlung der Direktion der Staatsbahnen des sogenannten "Deutschböhmen" und des "Sudetenlandes", die sich nach dem staatlichen Umstürzen bildeten, oft auch unter ausdrücklichem Widerruf des nach der Proklamation des Nationalausschusses geleisteten Gelöbnisses.

Neben diesen Angestellten der ehemaligen Staatsbahnen, die sich gleich nach dem staatlichen Umsturz in österreichische Dienste gemeldet haben, müssen auch noch jene angeführt werden, die einfach den Dienst im Gebiete der Čechoslovakischen Republik verlassen haben, um in fremde Dienste zu treten, sowie jene, die sich später nicht gemeldet und den Eid nach dem Gesetze vom 7 Feber 1919, Slg. der Ges. und Verord. Nr. 74, nicht abgelegt haben.

Alle diese Angestellten der ehemaligem k. k. Staatsbahnen, die die in der bereits erwähnten Proklamation oder in dem eben zitierten Gesetze festgesetzten Bedingungen nicht erfüllt haben, konnte die čechoslovakische Staatseisenbahnverwaltung im unerläßlichen Einklage mit der inneren Gesetzgebung nicht in den Dienst übernehmen; ebenso konnte sie weder ihnen, noch ihren Familien einen Anspruch auf Versorgungsbezüge zuerkennen.

Zum Verzeichnis der betroffenen ehemaligen österreichischen Angestellten kann nur erwähnt werden, daß die čechoslovakische Staatseisenbahnverwaltung die Bahnwärter Johann Hödl und Leopold Ribitsch als Angestellte der Staatsbahn der Österreichischen Republik ansieht, daß dein Revidierten der ehemaligen Staatsbahnen Ferdinand Hübner in Nikolsburg und den Stationsdienern Josef Kratochwil und Peter Schaden in Postitz- Jaroslawitz einzig und allein aus Gründen der Humanität eine widerrufliche Unterstützung (Alimentation) zuerkannt wurde, durch welche jedoch der Frage einer endgültigen Übernahme der Pensionslast nicht vorgegriffen werden kann und daß der Magazineur der ehemaligen Staatsbahnen Johann Meilen in Iglau gleichfalls dieselben Vergünstigungen erhalten soll.

Prag, am 4. Jänner 1924.

Der Minister für äußere Angelegenheiten:

Dr. Ed. Beneš, m. p.

Der Finanzminister:

Ing. Bečka, m. p.

Der Eisenbahnminister:

In Vertr. Tučný, m. p.

Překlad ad XIII./4410.

Antwort

des Ministers des Innern

auf die Interpellation des Abgeordneten Beutel und Genossen

wegen des Vorgehens der politischen Bezirksverwaltung in Rußig, betreuend die Maifeier in Rußig (Druck 4226/IX).

Für die Versammlungen zur beider des 1. Mai 1923 hat das Sekretariat der deutschen sozialdemokratischen Arbeiterpartei in Rußig Plakate herausgegeben und bei der politischen Bezirksverwaltung in Rußig um deren Plakatierungsbewilligung angesucht. Die politische Bezirksverwaltung hat den Vertreter der Partei darauf aufmerksam gemacht, daß sie die ersten zwei Sätze des Plakates, die in der Interpellation abgedruckt sind, als zu beanstandend erachte, worauf der Vertreter der Partei die erwähnten Sätze aus den Plakaten ausließ. Die politische Bezirksverwaltung hat hierauf die Plakatierung bewilligt.

Der in der Interpellation abgedruckte weitere Text der Plakate wurde nicht beanständet.

Da die Partei sich mit dieser Lösung zufrieden gab und keine Rechtsmittel anwendete, hatten die vorgesetzten Behörden keine Ursache, sich mit dieser Angelegenheit zu beschäftigen.

Die politische Bezirksverwaltung hat weiters mit Bescheid vom 26. April 1923, Z. 26.675/20.105, angeordnet, daß ihr die Texte der Aufschriften auf den Standarten, die im Manifestationszuge getragen werden sollten, vorgelegt und die Namen der Ordner bekannt gegeben werden. Die Zahl von 50 Ordnern war im Bescheide nicht angegeben.

Gegen diesen Bescheid wurde die Berufung eingebracht, die aber von der politischen Landesbehörde mit Erlaß vom 11. Juli 1923, Z. 8-D-2132/1923/222 749-1923 abgewiesen wurde. Eine weitere Berufung wurde nicht eingebracht.

Hierzu bemerke ich, daß die politische Bezirksverwaltung als Sicherheitsbehörde für die Aufrechterhaltung der öffentlichen Ruhe und Ordnung in ihrem Bezirke verantwortlich ist und daß, wenn sie in Erfüllung dieser ihrer Aufgabe bei Bewilligung des Umzuges (im Sinne des § 3 des Versammlunsgesetzes) diese Bewilligung an die obangeführten Bedingungen geknüpft hat, ihr dies nicht zum Vorwerfe gemacht werden kann und zwar umsoweniger, als nahezu gleichzeitig und auf demselben Platze eine Versammlung unter freiem Himmel noch einer anderen Arbeiterpartei stattfinden sollte und es daher nicht ausgeschlossen war, daß es ohne eine hinreichende Anzahl von Ordnern durch die Schuld einzelner Personen zu einer Sitzung der öffentlichen Ruhe und Ordnung hätte kommen können.

Das Verbot der Theatervorstellung "Die Waffen nieder" wurde von der politischen Bezirksverwaltung in Aussig in Erwägung der Tendenz dieses Stückes ausgesprochen, das die politische Landesverwaltung in Prag nach Anhörung des Zensurrates mit Erlaß vom 19. März 1.923, Z. 8.627, resp. 1. April 1923, Z. 10.279, nicht zur Aufführung zuließ, da viele Szenen und die Aussprüche einzelner handelnder Personen derart mit der Atmosphäre das seinerzeitigen monarchistischen Wien und den Anschauungen des alt österreichischen Militäradels erfüllt waren, daß das Stück leicht hätte Kundgebungen verursachen können, welche die öffentliche Ruhe und Ordnung stören.

Gegen dieses Verbot wurde keine Berufung eingebracht. Die politische Bezirksverwaltung hat sich durch dieses Verbot keiner Gesetzwidrigkeit schuldig gemacht.

Zu irgendeiner Verfügung besteht hiemit kein Anlaß.

Prag, am 14. Jänner 1924.

Der Minister des Innern:

J. Malypetr, m. p.

Překlad ad XIV./4410.

Az iskola és nemzetmüvelödésügyi miniszter

válasza

dr. Körmendy Ékes képvislö és társai interpellációjára

a magyar gimnáziumokon müködö tanárok hiányos képesítése tárgyában (V/4306 ny. sz.).

Hogy a magyar faoltási nyelvű állami középiskolákon ez Isti szerint egyrészt törvényes képesítéssel nem bitó, másrészt magyarul nem tudó tanárok működnének, a megejtett vizsgálatból kifolyólag a valóságnak meg nem felel.

Az interpellációban kifejezetten megnevezett Román Endre és Vloššák Péter losonci állami reform-reálgimnáziumi helyettes tanárok és Kellner Sándor lőcsei állami reform realgymnáziumi helyettes tanár magyar középiskolákat végeztek s érettségi vizsgálatukat szintén magyar középiskolákon, és pedig Lőcsén, Szepes- Újfaluban és Kolozsvárt tették le. Kellner helyettes tanár ezen felül két szemesztert a budapesti tudományegyetemen végzett.

Erre való tekintettel el nem fogadható, hogy nevezett tanárok, amint azt az interpelláció áhítja, a "magyar nyelvet nem bírnák". Mind a hárman egyetemi abszolutóriummal bírnak s vizsgálati stádiumban vannak. Helyettesi tanári alkalmaztatásuk tehát a fanálló rendelkezéseknek megfelel.

Praha, 1924. január 12.-én.

Az iskola-és nemzetmüvelödési miniszter

helyett:

dr. Markovič, s. k.

Překlad ad XV./4410.

A kormány

válasza

dr. Jabloniczky képviselő és társai

interpellációjára az 1919, évben elbocsátott állami alkalmazottak visszavétele tárgyában (3853/I. ny. sz.).

A szlovensko-i állami hivataloknál és intézeteknél alkalmazott hivatalnokok viszonyai az 1960. április 15.-i 269 gy. s. törvény és ennek végrehajtása tárgyában kiadott 1920. július 6.-i 428 gy. sz. rendelet által nyertek rendezést.

Azok, akik az idézett törvényes rendelkezések feltételeinek meg nem feleltek, a Csszl. köztársaság szolgálatába át nem vétettek s a köztársasággal szemben semmiféle igényt nem támaszthatnak. Akik jelentkeztek s az állami hivatalnokoktól megkívánt követelményeknek megfeleltek, a szolgálatba átvétettek s idő folyamán előléptetésben is részesültek.

Az állami vasutigatgatás a Szlovenszkoi vasutaknak az állami kezelésbe az államfordulat után eszközölt fokozatos átvétele alkalmával a volt magyar állami vasutak személyzetével szemben a legnagyobb jóindulatot tamusított azzal, hogy a Szlovenszkoi teljhatalmú minisztérium előadójával egyetértöleg mindazon alkalmazottakat átvette, akik legalább az egyszerű hűségi és engedelmességi fogadalmat letették. Ezen átvétel az 1918. XlI. 10.-i 64 gy. sz. törvény értelmében természetesen csupán ideiglenes jelleggel birt.

Az ily módon átvett alkalmazottaknak egy része a csehszlovák köztársaság felforgatására irányuló 1919. évben kitört sztrájkhoz csatlakozott s a csehszlovák vasutak szolgálatát otthagyta, más részük, főleg a magyar-bolsevistáknak Szlovenszkóra való betörése alkalmával egyenesen magyar szolgálatokba állott, esetleg Magyarországba ment ki s így az államvasutak szolgálatából önmaga lépett ki. Az ilyen alkalmazottak nem csak hogy épen a legkritikusabb pillanatban hagyták ott a rájuk bízott szolgálatot, hanem a csehszlovák államot létében fenyegető törekvéseket egyenesen támogatták.

A volt magyar államvasutak azon alkalmazottainak átvétele, akik a csehszlovák államvasutak szolgálatában kitartottak s az ezen szolgálat teljesítéséhez megkívánt rátermettségüket eddig ideiglenes szolgalatok folyamán igazolták, a már idézett 269. gy. sz. törvény alapján valósíttatott meg.

A volt magyar államvasutak azon alkalmazottai, apik a csehszlovák államvasutak szolgálatába az államfordulat után csak rátermettség hiányában (főleg tartós rokkantság miatt) nem vétettekét s a csehszlovák állami vasutigazgatássával szemben nem vétettek, a csehszlovák államvasutak által, amannyiban aziránt folyamodtak, az államfordulat idején fanálló szabályok szerint nyugdijaztattak. Az állami vasútigazgatás egyébként ezen tekintetben is jóindulatilag járt el.

A vázolt aljáras a törvényes rendelkezésekkel összhangzatban van. Hasonlólap az 1914. évi XVII. t. c. által kiadott vasúti szolgalati szabályzat is, amelyre a volt máv alkalmazottak gyakran hivatkoznak, hangoztatván hogy fegyelmi eljárass melözésével a szolgálatból igény nélkül el nem bocsáthatók, kifejezetten úgy rendelkezik, hogy rögtöni érvénnyel és fegyelmi eljárás nélkül elbocsáthatók a szolgálatból azon alkalmazottak, akik tömeges sztrájkba vagy szenvedöleges ellenállásba lépnek vagy ilyenekre bujtogatnak (50.), továbbá, hogy minden további aljáras nélkül kizárandó azon alkalmazott, aki az eskü vagy fogadalom letételét megtagadja (54.) s végül hogy az, aki hivatalát önként tette ló, az a végkielegitésre úgy maga mint családja számára igényét veszti (§ 51.)

Ugyanezen indokok a postaigazgatási tárcára is vonatkoztathatók; a fogadalom tetételet itt is sokan megtagadták, kijelentvén, hogy ők a csehszlovák államnak nem szolgálnak. Esek egy része Magyarországba ment ki, ahonnan azonban idővel sokan, amidőn látták, hogy változásra nincs remény, visszátértek s most a csehszl. államvasutak szolgálatába való felvételüket követelik.

Azonban sokan azok közül is, akik a csehszlovák hűségfogadalmat letették s szolgálati helyeiken megmaradtak, már néhány nap elmúltával felelőtlen elemek által támogatott politikai sztrájkban vettek részt, lettet fogadalmukról megfeledkeztek s csatlakoztak azokhoz, akik az állam Telepítéséhez szükséges munkák lehetetlenné tételére törekedtek.

Tekintettel azon körülményre, hogy a volt magyar postai alkalmazottak a szolgálatnak kritikus pillanatban való önkényes elhagyása által az állam biztonsága és léte ellen irányuló cselekedetet követtek el, ezek kérelmeinek elintézésénél nagy óvatossággal és körültekintéssel kell erjárni.

Praha, 1923. decembris 28.-én.

A kormány elnöke:

Švehla, s. k.

Szlovenszko teljhatalmú minisztere:

Dr. Kállay, s. k.

Překlad ad XVI./4410.

Az iskola és nemzetmüvelödésügyi miniszter

válasza

dr. Lelley képviselő és társai

interpellációjára a nem állami elemi népiskolai tanítók fizetésének rendezése tárgyában (IV/4226 ny. sz.).

A nem állami elemi népes polgári iskolákon működő szlovénskót tanítók anyagi viszonyait törvény által ezideig rendezni nem lehetett, azonban a mondott iskolákon müködö tanírók ezáltal szolga ti járandóságaikban meg nem rövidíttettek, úrért a fanálló kormányrendeletek - legutóbbi az 1923. november 29. én kell 227 gy. sz. rendelet értelmében a nem állami iskolai tanítók járandóságai drágasági segélyekkel kiegészíttetnek azon összegre, amilyet hasonló körülmenyek között az ugyanazon kategoriáju állami iskolákon való működésük esetén élveznének.

Praha, 1924. január 11.-én.

Az iskola- és nemzetművelődési miniszter

helyett:

Dr. Markovič, s. k.