atkovič emlékiratai szerint 1918 október 25.-én Philadelphiában a Bellevue-Stradfort szállodában Masaryk Tamás kijelentette: "Ha a ruszinok elhatározzák a Csehszlovák köztársasághoz való csatlakozásukat, teljesen autonom államuk lesz; a határok is úgy lesznek megállapítva, hogy a ruszinok elégedettek lesznek."
Az 1918 november 12.-i scrantoni határozat szerint: "A kárpátaljai ruszinok a legszélesebb önkormányzattal, mint állam federativ alapon csatlakoznak a demokratikus Csehszlovák köztársasághoz azon feltétel alatt, hogy országukhoz kell tartozniok az összes eredeti kárpátaljai ruszin vármegyéknek: Sáros, Zemplén, Abauj, Gömör, Borsod, Ung, Ugocsa, Bereg és Marmaros megyéknek."
Ezt a jegyzőkönyvet Masaryk elnök Písecký százados utján leküldte az ungvári orosz nemzeti tanácsnak is, mint elfogadott feltételt.
Ezután még sok tanácskozás és utazgatás volt. Az óhazában is három nemzeti tanács alakult, helyesebben Beskid úr Eperjesen alkotott maga körül egy társaságot, Huston Bračajkoék nevezték ki társaságukat nemzeti tanácsnak, Ungváron pedig a kanonok urak és néhány ruszin intelligencia alkotott nemzeti tanácsot. Az eperjesi volt az egyedüli, mely Csehországhoz akart csatlakozni. Hogy kinek nevében szavalt, igért és utazott még Párisba is Beskid, azt igazán nehéz elképzelni, tény azonban, hogy az eperjesiek oly alaposan beszéltek Podkarpatszka Rusz nevében, hogy Eperjes és vidéke oda se csatoltatott; viszont az is tény, hogy Beskid érdemei fejében kormányzó lett.
A husti társaság Ukrajnához akart csatlakozni, az ungvári pedig Magyarországhoz. Mindezek a maroknyi társaságok, a néhány pap, ügyvéd és falusi nagyság a saját szá lájára politizált és amikor már a legionáriusok megszállták Podkarpatszka Ruszt, az urak gyorsan fordítottak a köpenyegen és egyesülve vagy százan, felhozva közköltségen anynyi ruszint Uhorodra, amennyinél több hallgatója van egy-egy népgyülésünknek, 1919 május 8.-án "Centrálna Ruská Národná Rada" nevében kimondták a lecsatlakozást.
Mindez együttvéve jelenti azt a kitételt, hogy Podkarpatszka Rusz önként csatlakozott a Csehszlovák köztársasághoz. Kitől kapta Szabó kanonok, Bračajko vagy Beskid a megbízást? Ők a ruszinságra hivatkoznak, mely nem választotta meg őket azóta sem semminemü képviselőjének.
Mi azonban, kik több mint százezer szavazót képviselünk, tehát az ottlakó népek és dolgozók feltétlen többségét, a mai napon ünnepélyesen kijelentjük, hogy Podkarpatszka Rusz népét sem atkovič, sem az úgynevezett tanácsok soha nem képviselték, a néptől soha erre meghatalmazást nem kaptak; Podkarpatszka Rusz nemzetei tehát önrendelkezési jogukkal nem éltek és joguk van sorsuk felett dönteni. Podkarpatszka Rusz lakosságát nem képviselhette az amerikai ruszinság egy-egy egyesülete, sem néhány idevaló pap és úr annál kevésbbé, mert mindezen testületek és férfiak tehetségtelenek és alkalmatlanok voltak ily fontos szerepre és megbízás nélküli ügyvivők voltak. Ennek következménye, hogy a cseh diplomacia - atkovič beismerése szerint - kijátszotta őket, hogy az alkotmánytörvénybe, melynek megalkotásában Podkarpatszka Rusz egyetlen képviselője sem működött közre, már a Saint germaini békeszerződés pontjai sem kerültek bele; a atkovič direktórium csődöt mondott, az autonomia helyett a generálný statutum lépett életbe és a kiábrándult atkovič hazavitorlázott Amerikába.
A csehszlovák állam képviselete annak idején boldogan ismerte el az amerikai ruszin tanácsot, ma azonban, amikor tiltakozik az amerikai kongresszus Podkarpatszka Rusz jogfosztása ellen, a kormánylapok már lekicsinylik ezt a testületet, meggyanusítják magyar és orosz pénzzel. Ez az állásfoglalás azt jelenti, hogy ma már a hivatalos csehszlovák kormány sem tartja az amerikai ruszin egyesületet, mellyel rólunk nélkülünk annak idején megegyezett, a ruszin nép bármi tekintetben jogos, vagy komoly testületének, egyszerüen azért, mert már nincs rá szüksége.
Mi azonban az amerikai ruszinság mai tiltakozásának legalább annyi súlyt tulajdonítunk, mint az 1918. évi alapvető tárgyalásoknak. Többet nem.
A polgári demokracia Podkarpatszka Rusznak autonómiát biztosított és az egyesült főhatalmak ugyanazt garantálták. Az autonomia polgári fogalma szükkös és voltaképen bizonyos egyezséget jelent az uralkodó és elnyomott ország burzsoáziája közt a proletariátus rovására. Az V. világkongresszusnak az ukrán kérdésben hozott rezoluciója ezt így fejezi ki: "A kongresszus megállapítja, hogy az autonomia jelszava Podkarpatszka Ruszra nézve Cs ehszlovákországban, Nyugatukrajnára nézve Lengyelországban, vagy Besszarabia és Bukovinára nézve Romániában az ukrán jómódu birtokosok és a Csehszlovákország, Lengyelország és Románia uralkodó osztályainak koalicióját jelenti, a földmives lakosság gazdasági és nemzeti elnyomásának megerősitését e területeken és ezért e jelszót el kell vetni."
Mindez végtelenül igaz és épen ezért érthető meg, hogy a burzsoa ellenzéki pártok képviselői, Kurák az orosz intelligencia és papság, Korláth és Egry, a magyar nagybirtokosok, kereskedők, gentrik nevében házalnak az autonomia szavával.
Mi az autonómia szót, mint a dolgozók autonómiáját tudatosan használtuk a gyakorlatban és mindig leszögeztük, hogy nem a polgári autonómiáért harcolunk, hanem a proletariátus diktaturájáért.
Mi jól tudjuk, hogy a polgári autonómia is csak illuzió az imperializmus mai korszakában és a cseh centralizmus ép oly kevéssé adja meg ez idő szerint önkényt az autonómia íránti követeléseket, mint a népszövetség. Amikor azonban ellenfeleink azzal agitálnak, hogy mi ellenségei vagyunk az autonómiának, holott amikor többért és célravezetöbbért harcolunk, akkor nem azt jelentjük ki, hogy az autonómia törvényekbe foglalt követelések teljesítését pl. szojmot, odavaló tisztviselőket, önálló helyi igazgatást stb. ellenezünk és e követelések ellen harcolunk, csak azt hirdetjük, hogy: 1. az autonómia nem munkásmozgalmi cél, sőt nem vezet nemzeti felszabaduláshoz sem; az autonómiában foglalt követelések azonban részletharcok tárgyai lehetnek, melyekért megindítjuk a harcot; 2. az autonómia, még ha törvényekbe is van foglalva, csak illuzió mindaddig, míg a nép és egyes pártok az irott törvényekben és a népszövetségben bíznak.
Ebből a hitből és illuzióból kötelességünk Podkarpatszka Rusz népét kiábrándítani. A kiábrándítás útját szolgálta az autonómia ügyében beadott interpellációnk, mely szorosan a tételes joghoz és törvényhez igazodott és melyet ezért a polgári pártok is kézséggel magukévá tettek. Mit jelentett ez az interpelláci ó? Azt, hogy lássák meg az itt élő nemzetek és pártok, hiába van irott törvényük és nemzetközi garanciájuk, a burzsoázia kormányától nem hullik ölükbe még ily szükkörü, szegényes és a burzsoázia hatalmát közvetlenül nem veszélyeztető autonómia sem.
Mi ezzel az interpellációval kifejeztük azt az álláspontunkat is, hogy bár a mi céljaink távolabbiak, de ez még nem menti fel a csehszlovák burzsoázia kormányát azon kötelezettsége alol, hogy legalább annyit teljesítsen, amennyire egy nemetközi aktában és az alkotmány törvényben kötelezte magát.
Célunkat el is értük. Az interpellációra nem lehetett ráfogni, hogy a legkisebb vonatkozásáig nem törvényes, mégis a kormány hallgatással mellőzte. A nép ezzel elvesztette a kormányba vetett hitét, de egyes pártok még mindig biztak imperialista szervezetekben és a népszövetség elé vitték a kérdést. A népszövetség elutasította őket és ezzel véglegesen lehullott a hályog mindenki szeméről, és megérthette Podkarpatszka Rusz dolgozó népe, hogy csak saját erej ében és a proletárszolidaritásban bízhatik.
Mi tehát, amikor az autonómia polgári fogalma helyett az önrendelkezési jogért küzdünk, nem vetjük el részletharcként az autonomiában foglalt követeléseket, melyek teljesítését a burszoázia kormánya vállalta magára nemzetközi kötelezettséggel.
Melyek e követelések?
Az 1919. szeptember 10.-én életbe lépett Saint germaini békeszerződés 10. fejezete szerint: "a csehszlovák állam kötelezi magát, hogy Podkarpatszka Rusz népének az állam egységével megegyeztethető legszélesebb körü autonomiát ad."
Minthogy az állam egységét nem veszélyezteti a Podkarpatszka Rusz viszonyainak megfelelő és itthon alkotott földtörvény, földosztás, erdő- és legelőtörvény, adótörvény, városi és községi tanácsok végrehajtó hatalommal való felruházása, e követelésekért a fennálló törvények értelmében is harcolhat Podkarpatszka Rusz népe.
A Saint germaini szerződés szerint ahatárkérdés később nyer megoldást. Podkarpatszka Rusz szojmát megilleti a törvényhozó hatalom, a nyelv, iskolaoktatási, vallási és a helyiigazgatási valamint egyéb ügyek, melyeket a cseszlovák neeetgyűlés ráruház. Szó van azután a kormányzó hatásköréről, a csehszlovák nemzetgyülésen való képviseletről és megállapítja a szerződés, hogy elsősorban helyi tisztviselőkhöz van jogunk.
Szükségtelen a Saint germaini szerződés pontjait e helyen pontosan ismertetnem, a lényeges az, amit interpellációnkban szószerint így fejeztünk ki: "A Saint germaini szerződés egy pillanatig sem jogosította fel Csehszlovákországot az autonom ügyek intézésére, tehát az ezen ügyekben hozott minden törvény, rendelet vagy hatósági intézkedés törvénytelen és érvénytelen,"
Ebből kiindulva oly részletharc folytatható a mai állapotok ellen, melyeknek az önrendelkezési jog érvényesítése írányában döntő jelentőségük lehet; így az autonomia követelései forradalmi jellegü követelésekké válnak.
Összefoglalva tehát: a polgári demokracia és az imperializmus csak köpenyként hivatkozott a népek önrendelkezési jogára, amikor Podkarpatszka Ruszt Csehslov ákországhoz kebelezte. Az önrendelkezési jog egy szükkörü autonómia igéretében nyilatkozott meg, melyet a burzsoázia alkudott ki, de nincs módja annak megvalósítására. Akik e békeszerződések idején Podkarpatszka Rusz nevében tárgyaltak, nem voltak arra hivatottak és nem volt megbízásuk a néptől. Podkarpatszka Rusz népeinek tehát joguk van határozni államkapcsolatuk és alkotmányuk felett.
Megállapítandó végül, hogy 1. a Podkarpatszka ruszi burzsoázia, mely a lakosság alig 20%-os kisebbségét jelenti, az első perctől fogva képtelen volt megvédeni Podkarpatszka Rusz érdekeit, 2. a Podkarpatszka ruszi proletariátus, szövetségben a csehszlovák és a nemzetközi proletariátussal, egyedül képes Podkarpatszka Rusz nemzeteinek felszabadítására és önrendelkezési joguk érvényesítése íránti harc levezetésére.
Ezért kénytelenek vagyunk a dolgozóknak őszintén elmondani, hogy Podkarpatszka Rusz népe akarata ellenére belesodródott a világháboruba. Podkarpatszka Rusz harci terület volt, melyen sok vér kiömlött, sok házát felperzselték, sok ezer család mindenét elpusztította a háboru.
Az 1919 szeptember 10.-én életbeléptetett Saint germaini békeszerződés Podkarpatszka Rusz területét Csehszlovákországhoz csatolta, nem a győzelem imperialista jogcimen, hanem az önkéntes csatlakozás hangoztatásával, autonom jogokkal. Podkarpatszka Rusz népeit ez alkalommal nem kérdezték, nem szavaztatták meg, felelőtlen szervek tárgyaltak népeink megbízása nélkül Podkarpatszka Rusz nevében. A sokat hangoztatott önrendelkezési jogot téhát Podkarpatszka Rusz népei nem gyakorolták.
A csehszlovákországi kormány azóta állandóan hangoztatja, hogy Podkarpatszka Rusz nemzeteit felszabadította. Ez nem igaz, mi rabok vagyunk, a cseh imperializmus keleti gyarmata.
A ruszin nemzet, melynek nagyobb része a Kárpátokon túl Lengyelországban, Bukovinában és Besszarabiában lakik, most négy részre van darabolva. Egy része Szovjetukrajnában teljes nemzeti szabadsághoz jutott, három része pedig Lengyelország, Románia és C sehszlovákország imperializmusának áldozata lett.
Ha nem is él a kárpátaljai ruszinság oly borzalmas sorsban, mint lengyelországi és románial testvérei, de nem él szabadon sem, mert a cseh burzsoázia kormányozza és uralkodik rajta. Az igért, a főhatalmak által garantált és alkotmánytörvénybe foglalt jogok egyetlenegy részét sem teljesítette a prágai kormány.
Minden hivatal csehekkel van megtöltve, cseh a csendőr, a financ, a rendőr, sok jegyző, a legtöbb szolgabíró és upán és a kormányzóság minden magasabb hivatalnoka. A háboru elött nem lakott itt száz cseh sem, ma 25.000 cseh kap itt parancsoló allást és kenyérkereső foglalkozást, a ruszinság pedig a prágai kormány és hivatalnokainak uralma alatt sínylődik. Ruszinszkóban nem érvényesül a ruszin nép, még állampolgársága és illetősége is kétes, ellenben a csehek és menekült ellenforradalmi emigránsok teljes polgárjoghoz és hivatalokhoz jutnak.
A ruszinok törvényeit Prágában hozzák, a ruszinok erdeit a cseh kincstár kezeli, a ruszinok legelőit erdősítik, a ruszinoknak nem adnak fegyverengedélyt, a szegény ruszin nem juthat földhöz; a ruszinok földje feletti rendelkezés szintén cseh kezekben van, a kormánypártok a földreformot kortescélokra alkalmazzák, leépítik a gygyárakat, rettenetes adókat vetnek ki és azokat könyörtelenül behajtják.
A háboru elött a magyarok voltak itt az uralkodó nemzet, ma a csehek. Cseberből vödörbe került a ruszinság.
Az itt élő 120.000 magyar kisebbségi nemzet lett, nyelvének használatában korlátozzák, iskoláit szükítették, nem értik meg a magyarokat a hivatalokban, hivatalnokul nem alkalmazzák, mert nem értik a cseh államnyelvet, földhöz a magyar szegények sem juthatnak, ellenben a magyar területeken cseh legionáriusokat kolonizáltak.
A román és német lakosságnak nemzeti jogaik egyáltalában nincsenek, a zsidók nemzeti jogait nem tisztelik. Az odavaló lakosság szenved, nincs munkaalkalom, haldoklik a régi lakosok ipara és kereskedelme; odavaló vállalkozó nem kap állami munkát, sőt az odavaló munkásokat is kiszorítják beimportált munkások.
Minden nemzetnek joga van az önrendelkezési joghoz, egész az elszakadásig; tehát jogunk van dönteni afelett, hova csatlakozzunk. Ezzel a joggal élni kívánunk alkalmas időben.
Mi, négy részre darabolt ruszinok, egyesülni akarunk ukrán testvéreinkkel a szovjetköztársaságok szövetségében.
Mi magyarok, kik a magyar határ mentén lakunk, szintán érvényesíteni kívánjuk önrendelkezési jogunkat.
Mi Podkarpatszka Rusz népei, nem akarunk ily módon elszakadni a szlovák, cseh és német nemzetektől, melyekkel ma egy államkötelékben élünk. Bízunk abban, hogy mielöbb létrejön a népek dolgozóinak független és önkéntes államszövetsége.
Addig is azonban, míg akciónk és a külpolitikai helyzet minden nemzetünk önrendelkezési jogának gyakorlását megérleli, megköveteljük legalább azon jogokat, melyeket a Saint é germaini békeszerződésben a cseh kormány és a szerződést aláíró hatalmak nekünk garantáltak. E jogok bennünket már hat év óta megillenek és a csehszlovák kormány kötelessége lett volna e jogainkat már 1920-ban megvalósítani.
A csehszlovák kormány azonban ma is meghódított tartományként kezeli Podkarpatszka Ruszt és ha e jogokért harcot nem indítunk, belátható időn belül helyzetünk nem javul, csak rosszabbodik.
Podkarpatszka Rusz nemzetei! A kommunista párt felhív benneteket nemzeti és pártkülömbség nélkül, hogy vegyétek fel a harcot a jogfosztó kormány ellen. Földmüvesek, kisgazdák, munkások, iparosok, minden nemzet dolgozói!
1. Követeljétek a Saint germaini békeszerződés bennünket illető pontjainak azonnali megvalósítását. 2. Követeljétek Szlovenszkó ruszinlakta területeinek, Ung, Zemplén, Sáros, Gömör és Szepes megyék ruszin részeinek Podkarpaszka Ruszhoz való csatolását. 3. Szlovákország ruszinjai, harcoljatok azért, hogy az egységes ruszin-ukrán nemzethez kerüljetek. 4. Az 1920. évi 121. sz. alkotmány törvény 3. §-a, mely a Saintgermaini szerződés meghamisítása, törlendő, illetve pótlandó. 5. Bennünket belügyeinkben, nyelvi, iskolai, vallási és egyéb ügyekben a békeszerződés szerint is törvényhozó hatalom illet meg. Követeljük a szojmválasztás azonnali kiírását. Ha ezt a kormány tovább is megtagadná, válasszunk mindenütt néptanácsokat és küldjünk ki országos tanácsot, mely a választásokig a szojmot pótolja. 6. Le a centralizmussal és törvénytelen szerveivel. A központi cseh hivatalok jogtalanul vezetik a kormányzást és közigazgatást, tehát törlendők. 7. Jogunk van arra, hogy a mi nemzeteink fiai és leányai kapják a hivatalokat és állásokat. Ki a cseh burzsoázia idegen hivatalnokaival, alkalmazottaival, csendőreivel, rendőreivel, financaival. 8. A föld és erdőhivatalok központi szervei feloszlatandók; a föld-, erdő- és legelőügyet csak Podkarpatszka Rusz nemzeteinek van joga megoldani. Az állami erdők nagy része és az állam által lefoglalt földek azonnal felosztandók helyi falusi tanácsok útján. A kisbérletek és igényelt földek a bérlők tulajdonába adandók. 9. Podkarpatszka Ruszban a cseh nyelv csak a cseh lakosság nyelve, de nem államnyelv. Ehelyett minden nemzetiségi területen államnyelv az, ahogyan e területen a nép beszél. 10. Az iskolaügyben a. prágai kormánynak nincs beavatkozása. Minden nemzetünknek joga van annyi iskolához, amennyi a jelentkezők számának megfelel. A tanitóink mind véglegesítendők és a népiskolai tanácsoknak vetendők alá. Uj iskolai rendszert akarunk, megfelelő földmives- és szakiskolákkal. 11. Az adók kivetése igazságtalan volt, ennélfogva az adók behajtása felfüggesztendő. Uj, többségükben proletárokból álló adókivető bizottságokat követelünk, melyek a szegények és dolgozók adóit mérsékeljék és hárítsák át a nem dolgozó gazdagokra. 12. Az állami egyedáruságok - licencek - bevonandók és a rokkantak, hadiözvegyek és árvák között osztandók fel. 13. A nem Podkarpatszka ruszi legionáriusok nem helyezhetők hivatalba és nem kaphatnak itt földet. 14. Le a falusi és városi kormánybiztosokkal; éljenek a választott városi és falusi tanácsok és képviseletek. 15. Az üzemi-, föld-, erdő- és legelőtanácsok végrehajtó hatalommal ruházandók fel. 16. Az úrbériség törlendő és községi tulajdonná alakítandó. 17. A határok megnyitandók, az élelmiszer és gabonavámok eltörlendők. 18. Jogunk van a prágai nemzetgyülésen nagyobb számu képviseletre. 19. Mindazon törvények és rendeletek, melyek a Saint germaini szerződéssel ellentétben állanak, hatálytalanok és érvénytelenek.
Podkarpatszka Rusz nemzetei! E követelések mind a békeszerződésből folynak és nem jelentik az önrendelkezési jog gyakorlását; e követelések teljesítéséhez már évek óta jogotok van, de a prágai kormány még e kötelességét sem teljesítette és ha nem álltok mögénk, továbbra sem teljesíti.
Nektek és nekünk egymagunknak nincs erőnk e követelések kiharcolására, ha nem támaszkodunk Csehszlovákország és a világ dolgozóinak aktív segítségére.
A polgári és nemzeti pártok képviselői csak hangoztatták az autonómiát, de nem harcoltak soha jogaitokért és elszigetelt harcuk amúgy is halva született harc volna. A dolgozó népnek nem papi-, vagy gentri autonómia kell, hanem Podkarpatszka Rusz dolgozó népe fel akar szabadulni minden járom alol; kenyérhez, földhöz, munkához, megélhetéséhez, békéhez és teljes nemzeti szabadsághoz akar jutni.
Szlovákia dolgozói és nemzetei! Ti is hasonló sorsban vagytok, nektek is harcolnotok kell szabadságotokért és jogaitokért. Támogassatok bennünket és mi támogatunk benneteket. Ne papoktól, hanem önmagatok erejétől és a proletariátus szolidaritásától várjátok a győzelmet. Támogassátok a Szlovákiában lakó ruszinok szabadságharcát is és ne hagyjatok magatokat hazafias szólamokkal félrevezetni. Nem érdeketek, hogy ruszinok felett uralkodó nemzet szerepét játszatok, mert a ruszinokkal együtt közös elnyomóitok vannak.
Cseh és Morvaország dogozói! Ti az osztrák járom alatt megtanulhattátok, mi az a nemzeti elnyomatás. Ti nem akarhattok ma osztrákjaink lenni. Akik ma nevetekben bennünket gyarmati sorsban tartanak, a ti kapitalistáitok és elnyomóitok. A gyarmati rendszer segíti őket abban, hogy benneteket könnyebben kizsákmányoljanak. Mi nem gyülölünk titeket, mint azt elhitetni akarja veletek uralkodó osztályotok, nekünk testvéreink vagytok; mi nem akarunk tőletek elszakadni, mi készek vagyunk arra is, hogy veletek együtt egy önkéntes állami szövetségben maradjunk, az egyenlő joguak és elégedettek bizalmával és ragaszkodásával. Az elnyomás, mint a monarchia példájából megtanulhattátok, nem biztosítja az állam fennállását és erőszakkal az államegység csak ideig-óráig tartható fenn. Amikor mi csehek ellen beszélünk, csak a ti uralkodó osztályotokat és lakájait értjük, melyek veletek együtt bennünket is kizsákmányolnak.
Mi nem vagyunk irredenták és semmi közünk az irredentákhoz. Mi készen vagyunk a ti szabadságotok és függetlenségetek védelmére is. A mi önkéntes államszövetségünk - föderátiónk - nektek a mainál erősebb biztonságot és függetlenséget ad, felszabadít a nagyhatalmak vazallátusa alol és mellétek állítja a szabad népek összefüggő államszövetségét.
Nem mi, hanem mai kormányotok és uralkodó osztályotok veszélyeztetik nemzeti önállóságotokat.
Cseh és morva dolgozók! Fogjatok össze a ruszin, szlovák, lengyel és magyar dolgozókkal! Támogassátok saját érdeketekben a nevetekben leigázott és elégedetlen nemzetek szabadságharcát.
Igazságos ügyünkért szállunk síkra. Tudjuk, hogy a cseh uralkodó osztály és kormánya minden erejét összefogva, ellentáll követeléseinknek. Tudjuk, hogy borzalmas üldözésben lesz részünk. De azt is tudjuk, hogy az igazság győzni fog és ha nemzeteink összefognak, ha átértik a III. internationálé világra szóló politikáját, a gyarmatok és elnyomott népek felszabadítása érdekében, ha annyi kudarc után nem a népszövetségben, a kormányban, hanem a saját erejükben és a proletár szolidaritásban bíznak, akkor szabad lesz Podkarpatszka Rusz is.
Élni akarunk, megélni akarunk saját földünkön, fel akarunk szabadulni minden elnyomás alol.
Uraim és hölgyeim! A Podkarpatszka ruszi probléma apró foltozgatásokkal, uj kormányzó kinevezésével, a nép korrumpálásával, alamizsna osztással, megfélemlítéssel, bosszuval, csendőruralommal nem oldható meg. A gyarmati harc ellen egyedül az önrendelkezési jogért indítandó harc segíthet.
A gyarmatosító csehszlovák burzsoázia koaliciós kormánypártjai, az agrár, szociáldemokrata, csehszlovák szocialista és néppárt, melyek itt pénz és pálinka, földreform és hivatalos nyomással arra akarják kényszeríteni a kizsarolt, földnélküli, munkanélküli és adóval sujtott lakosságot, hogy ezer sebből vérezve, dicsérje, szeresse zsarnokait és saját ellenségeinek nyomását szentesítse szavazatával.
Ez azonb an nem sikerülhet, a mai kormányrendszer soha sem nyerhet talajt Podkarpatszka Ruszban, mert idegenné vált, Podkarpatszka Rusz népe saját ősi földjén, a ruszin époly megbízhatatlan a csehszlovák imperializmusnak, mint a többi nemzeti kisebbség, mert az imperializmus csak nemzeti elnyomás mellett folytathat gyarmati politikát.
A gyarmatosító csehszlovák burzsoázia érdeke, az imperializmus reakciós világpolitikája, a Szovjetoroszország elleni hadjárat, a kapitalizmus konszolidációja és ezekkel kapcsolatban Podkarpatszka Rusz népeinek elnyomása.
Podkarpatszka Rusz népeinek azonban érdeke az orosz nép és kultura hazája, Szovjetoroszország felé való orientálódása, teljes politikai és gazdasági szövetség Szovjetoroszországgal a kapitalizmus lehüzdése és a dolgozó nép uralma, mely a szovjetköztársasági szövetségek rendszerében jogokhoz, földhöz és kenyérhez jut.
Ezt a programot kell megvalósítani és győzelemre vinni Podkarpatszka Rusz proletáriátusának. (Potlesk komunistických poslanců.)
5. Řeč posl. Scharnagla (viz str. 1184 těsnopisecké zprávy):
Hohes Haus! Zum siebentenmal hat die Regierung den Jahresvoranschlag vorgelegt, diesmal mit kleineren Endsummen als sonst, diesmal sogar mit einem Überschuß von 15 Millionen Kronen. Wenn man diesen Jahresvoranschlag aber betrachtet und mit seinen Vorgängern vergleicht, so hätte man hoffen sollen, daß die Ziffer im Voranschlag mit 10 Milliarden noch immer für die Verhältnisse des Staatshaushaltes viel zu hoch ist. Außerdem gibt die Regierung offen zu, daß für die schon so lange versprochene Beamtengehaltsregulierung noch immer nicht die nötige Bedeckung da sei. Meine Herren, was sollen sich die Beamten und Angestellten dieses Staates denken, wenn man sie von Jahr zu Jahr mit Gehaltsaufbesserung vertröstet? Können diese Leute Lust und Liebe zur Arbeit finden oder will man ihnen den Arbeitsplatz verleiden? Wenn wir die Ereignisse der jüngsten Zeit an uns vorüberziehen lassen, hätte man annehmen sollen, daß sich die Ausgaben bedeutend verringern haben und verringert haben müssen; hat man uns doch 4000 Schulklassen - und das ist ein Drittel unserer Schulen, gesperrt und die Antwort darauf lautet: Aus Ersparungsrücksichten! Doch verschweigt man wohlweislich, daß man dafür vielleicht mehr čechische Minderheitsschulen errichtet hat, die sicherlich nicht weniger kosten, als die deutschen Schulen.
Es ist aber von ganz eminenter Bedeutung, wie blutwenig man in diesem Milliardenvoranschlag für die Errichtung und Unterhaltung von landwirtschaftlichen Schulen übrig hat. Obwohl die Regierung ganz genau weiß, wieviel Milliarden Kronen in fremden Ländern für landwirtschaftliche Produkte ausgegeben werden müssen, trachtet sie dennoch nicht, die heimische Produktion zu heben und durch Schulung die heranwachsende Jugend durch- und auszubilden. In ganz besonderer Weise wären hiezu das Landwirtschaftsministerium und das aus der ehemaligen Zwangswirtschaft übrig gebliebene Ernährungsministerium verpflichtet. Es wäre sicherlich in der jetzigen schweren Zeit der Volkswirtschaft hoch an der Zeit, dieses sogenannte Ernährungsministerium aufzuheben und die für dieses Ministerium ausgewiesenen Beträge dem Fonde zur Erhaltung und Errichtung von landwirtschaftlichen Schulen zuzuführen, um die Erzeugung in der Landwirtschaft zu heben und zu vervollkommenen. Durch die Beibehaltung dieses längt überzähligen Ministerium ist dem Staate nicht gedient, sondern im Gegenteil, könnte es ihm ergehen gleich unseren modernen Frauen in der Kriegszeit, wo dieselben die verschiedensten Kochbücher verwendeten und es bei einem wie beim anderen Rezept hieß: "Nimm und gib!" Doch weder das eine, noch das andere war vorhanden. Ich erachte es deshalb als eine rein unproduktive Ausgabe, wenn man dieses Ministerium beibehält und weiter dotiert, so wie man in punkto Militär rein von Großmannssucht befallen ist. (Předsednictví se ujal předseda Tomáek.)
Ganz besonders aber tritt im Voranschlag die gänzliche Vernachlässigung des landwirtschaftsministeriums hervor, denn die Beträge, die man diesem Ministerium zuweist. Sind geradezu ein Trinkgeld im Voranschlag gegenüber dem Nationalverteidigungsministerium. Wo bleiben die Milliarden, die man der heimischen Landwirtschaft durch Eintreibung der Vermögens- und der sogenannten Wertzuwachsabgabe herausgeschunden hat?
Die Steuervorschreibungen, die zuerst regelmäßig mit dem Kalenderjahre zusammenfielen, kommen heute um Jahre hinterher, so die Personaleinkommensteuer, außerdem die Umsatzsteuer und jetzt in letzter Zeit auch noch eine Kriegsgewinnsteuer. Die staatlichen Zuweisungen bleiben in der Regel aus; ich erinnere bei dieser Gelegenheit an den staatlichen Meliorationsfond, für den man im neuen Voranschlag ganze 30 Millionen nach dem § 2 des Gesetzes vom 19. Dezember 1919, Nr. 21 aus dem Jahre 1920 übrig hat. Wieviel von diesen 30 Millionen an unsere deutschen Genossenschaften gegeben wird, ist ja staatsbekannt, da wir uns mit den Brosamen begnügen müssen, die vom Regierungstische fallen. Wenn nach langen Vorarbeiten endlich ein Projekt fertig, die Genossenschaft gegründet und die Kommission durchgeführt ist, kann wohl an die Bauausführung geschritten werden. Ein Teil der durch viele Bemühungen erreichten Subvention wird flüssig gemacht und der Rest erst nach der Kollaudierung, auf die man aber die Genossenschaften, die inzwischen in Schulden geraten sind, möglichst lange warten läßt; so, anstatt diesen wichtigsten Zweig der heimischen Produktion zu heben, hemmt man dieselbe direkt.
Besonders wäre es gerade jetzt Pflicht der Regierung, in den durch die Unwetterkatastrophen im August d. J. schwer heimgesuchten Böhmerwaldbezirken von Bergreichenstein bis hinunter nach Budweis Arbeits- und Verdienstmöglichkeit zu schaffen, um der notleidenden Bevölkerung wenigstens etwas entgegenzukommen, sowie durch Regulierung der Bach- und Flußläufe eine neuerliche Überschwemmungsgefahr hintanzuhalten und der Bevölkerung die Möglichkeit eines geregelten Anbaues zu sichern.
Besonders drückend empfindet unsere Bevölkerung die Nichteinlösung der Kriegsanleihen sowie die Bezahlung der Lombardschulden an die verschiedenen Banken und Sparkassen. Nach der Regierungsvorlage bezüglich des Abschlusses von Rechtsgeschäften der Gemeinden, die vom 26. Juli 1914 bis zum 31. Dezember 1924 abgeschlossen wurden, seien dieselben ohne Rücksicht auf rechtzeitige Einberufung der diesbezüglich anberaumten Sitzung und ohne Rücksicht auf Beschlußfähigkeit und Genehmigung der Aufsichtsbehörde rechtsgiltig. Aus dieser Vorlage, die am 1. Juli d. J. im Senat eingebracht wurde, geht deutlich hervor, daß die Regierung die Banken gegenüber den Gemeinden in Schutz nimmt, sich dagegen um die landwirtschaftlichen Kreditgenossenschaften, wie die Raiffeisenkassen und die landwirtschaftlichen Sparund Vorschußkassen, nicht kümmert und dieselben einfach ihrem Schicksal überläßt, trotzdem, dank dieser Organisation, die Landwirtschaft heute noch in der Lage ist, einen erschwinglichen Kredit zu beanspruchen und zu bekommen. Mit einer Kreditgewährung, für die man heute 10 bis 12%. Zinsen zahlen muß, ist der Landwirtschaft nicht gedient. Besonderes Augenmerk hätte die Regierung der Elektrifizierung des flachen Landes zuzuwenden, anstatt dieselbe durch ein Elektrifizierungsgesetz zu hemmen. Wer heute Einblick in die wirtschaftlichen Verhältnisse hat, der weiß auch, wie schwer heute für die Landwirtschaft verwendbare Kräfte um teueres Geld zu bekommen sind. Die unter dem Namen Bodenreform bestehenden Gesetze dieses Staates, die noch vom Revolutionskonvent beschlossen worden sind, bringen weiter eine große Störung in das gesamte Wirtschaftsleben, da die Regierung durch diese Gesetze die Übertragung von Grund und Boden aus der Hand des derzeitigen Besitzers an die dem Bodenamt genehmen Käufer oder Pächter durchzuführen die Möglichkeit hat und davon ausgiebigen Gebrauch macht.