Und wie sieht denn das Gesetz über die Aushilfe für die Staatsangestellten aus, womit man diese Beamten ein Jahr lang ununterbrochen in Atem gehalten hat? Diese armen Teufel, die seit Monaten darauf warten, zu Weihnachten endlich einmal das ersehnte Geschenk zu erhalten, sie werden noch lange warten. Und was wieder charakteristisch ist: einen klaren Rechtsanspruch gibt das Gesetz nicht, denn die Aufteilung der Remunerationssumme steht wieder im Belieben der hohen Regierung. Man hat seit Jahren die Gemeinden, die Selbstverwaltungskörper gezwungen, ihre Angestellten nach dem Muster der Staatsangestellten zu bestellen und zu besolden. Hier, wo der Staat ein al den Angestellten etwas gibt, und wenn es noch so wenig ist, um auf eine tiefe, vor zwei Jahren gerissene Wunde ein wenn auch noch so kleines Pflästerchen zu legen, wird den Angestellten der Selbstverwaltungskörper das gleiche Recht abgesprochen. Es wird aber den Gemeinden diese Möglichkeit gewährt, gnadenweise. Die Mehrheit im Budgetausschuß hat nämlich an dem Gesetz eine diebezügliche Änderung vorgenommen. Während ursprüngliche das Recht der Gemeinden, ihren Angestellten auch ein Neujahrgeschenk zu bewilligen, an die Genehmigung einer noch gar nicht genannten dunklen Aufsichtsbehörde gebunden werden sollte, wird es jetzt gebunden an die Durchführungsbestimmungen des § 19 des unglückseligen Dezembergesetzes. Hier wird jedoch eine infame Brutalität aufgeführt. Denn zu diesem § 19 ist bis zum heutigen Tage die Durchführungsverordnung noch nicht erschienen. Die Gemeinden wissen nicht, wie sie die ganz eigenartigen Bestimmungen dieses Paragraphen durchzuführen haben, und sie, die ihre höchsten Beamten, die ihnen bessere Diensteleisten als irgend ein čechischer Hofrat oder Sektionschef, besser bezahlen, haben nicht das Recht, den ärmsten Teufeln, den Dienern eine Weihnachtsremuneration zu geben. So sieht die Demokratie und der Sozialismus in dieser Republik aus! (Výkřiky německých poslanců.)
Wie weit die Herren ihre Politik treiben wollen, das zu untersuchen ist nicht unsere Sache. Wir sehen aber klar vor uns, daß die Koalition, die jedem Menschen, der eine freie und unabhängige Meinung äußert, bei den unterdrückten Nationen sowohl, als auch sogar vielfach in ihrer eigenen Nation als Staatsfeind betrachtet, daß sie auf dem Wege ist, mit ihren skrupellosen Methoden ihren Staat moralisch, wirtschaftlich und politisch einem neuen Berg Lipan entgegenzuführen. Wir haben weder Lust noch Neigung, sie daren zu hindern. (Souhlas na levici.) Die heutigen Koalitionsparteien dürfen sich aber auch nicht wundern, daß sie einmal die Zeit verpaßt haben werden, wo die Vertreter der heute unterdrückten Völker noch bereit wären, mit ihnen über das Zusammenleben im Staate zu reden; sie sollen dann nicht über verpaßte Gelegenheiten klagen. Von einem Parlamentarismus, der die Lebensfragen der geistigen Arbeiter überhaupt und die Lebensfragen der geistigen Arbeiter unserer Nation in diesem Staate insbesondere so mißhandelt und mit Füßen tritt und niedertrampelt, von einem solchen Parlamentarismus wenden wir deutschen Nationalsozialisten uns mit Abscheu ab und müssen es ablehnen, uns durch sachliche Mitberatung irgendwie an diesem ungeheuren Unrecht an den geistigen Arbeitern mitschuldig zu machen. (Souhlas a potlesk na levici. - Výkřiky německých poslanců.)
4. Řeč posl. Kuraka (viz str. 954 těsnopisecké zprávy):
azbukou
5. Řeč posl. Borovszkyho (viz str. 955 těsnopisecké zprávy):
Tisztelt uraim és hölgyeim! A most előterjesztett javaslatok igazolják azt az állításunkat, hogy ebben a köztársaságban a tisztviselők nem a szükségletnek és nem a kvalifikációnak megfelelőleg lettek az állásokba felvéve, hanem aszerint lett mint nemzeti ajándék adományozva egyeseknek a tisztviselői állás, hogy támogatják-e a mai kormányzati regimet. A kvalifikáció tekintetében pedig abból az alapgondolatból indultak ki az állások kiosztásánál, hogy "akinek az állam hivatalt adott, annak az Isten észt is tartozik adni hozzá." Minthogy az Úristen ezt a felfogást nem osztotta, így történt meg azután az, hogy emberek minden tudás és képzettség nélkül belekerültek magas állásokba. Azért dobáltak ki begyakorolt, képzett, régi tisztviselőket, hogy helyükbe minden képzettség nélküli, tudatlan embereket garmada számra állítsanak be.
Amikor mi erre felhívtuk a kormány figyelmét, akkor bennünket köztársaság elleneseknek bélyegeztek meg. A tisztviselők előbb úgy állítottak be bennünket, mint akik nemzetiségi szempontoktól vezettetve, kenyerük ellen törünk. Ma azonban a kormány állítja azt, amit mi öt éven át hangoztattunk, hogy t. i. sok a tisztviselő és hogy sok köztük a hasznavehetetlen, amiért is 10%-ot el kell bocsátani. Amikor mi mondottuk ezt, ez köztársaság ellenes volt; most hogy a kormány csinálja ezt, erre azt mondják, hogy a köztársaság érdekében történt.
Sok a tisztviselő; mi is ezt állítjuk. De mi a tisztviselők elbocsátását nem úgy kívánjuk végrehajtani mint ahogy a kormány ezt ezzel a törvényjavaslattal végrehajtani kívánja, hanem tessék előbb megteremteni helyes gazdasági politikával az ország iparának és kereskedelmének a fellendülését; tessék lemondani a nagyhatalmi hóbortról, tessék a szomszédos államokkal tisztességes szándéku gazdasági egyezségeket kötni, amelyek lehetővé fogják tenni, hogy iparunk és kereskedelmünk fellendülésével az elbocsátandó tisztviselők elhelyezkedést nyerhessenek.
Mi ezt így képzeljük el, nem pedig úgy, amint azt a kormánytervezet célozza; a kormány tervezete szerint csak szaporodni fog a munkanélküliek száma.
Nem értünk egyet a kormány azon javaslatával sem, amellyel az elbocsátott és a szolgálatban maradt tisztviselők fizetésrendezését kívánja rende zni, mert ez a javaslat bőteret nyujt a protekciónak és a bürokraciának. De nem értünk egyet az ezen kiadások fedezésére szolgáló tételek előteremtésének módjával sem, mert itt a kormány megint a dolgozó, a szegény népet akarja megterhelni azzal, hogy felemeli a vasuti tarifát és a postadijakat. Mi sokkal jobb ajánlatot teszünk a kormánynak; tessék megadóztatni azokat, akik a republika fennállása óta csak kerestek a republikán. Tessék belenyúlni a ivno- és az Agrárna banka tressorjaiba, ahonnan bőségesen elő lehet teremteni a tisztviselők kielégitésére szükséges összeget. Mi reánk azt mondják, hogy ellenségei vagyunk a köztársaságnak. Mi nem vagyunk ellenségei a köztársaságnak azzal, ha azt akarjuk, hogy a dolgozó nép válláról átháruljon a teher azokra, akik azt el is bírják. Mi azt tartjuk a köztársaság ellenségének, aki a köztársaság legdrágább kincsét, a dolgozó népet akarja még jobban megnyomorítani. Már pedig a kormányjavaslat egyebet sem céloz.
Nem fogadhatjuk el a javaslatokat már azért sem, mert hiszen azok a kormánynak teljes szabadkezet biztosítanak a tisztviselők kidobásánál. Minekünk pedig e tekintetben szomoru tapasztalataink vannak. Láttuk, hogy Szlovenszkó és Podkarpatská Ruszban hogyan dobálták ki a régi, bevált, szorgalmas tisztviselőket és beültettek helyükre hasznavehetetlen alakokat. Láttuk, hogy egyes helyekre, mint pl. a kassai felsőipariskolában tanári állásra kineveztek egy papot, minden tanári képesítés nélkül csak azért, mert az agrárna stranához tartozott. De láttunk nagyon sok esetben, amikor a magyar tisztviselők ellen hamis ürügyek alapján följelentéseket tettek, akiket hónapokig vizsgálati fogsában tartottak csak azért, hogy állásaiktól megfoszthassák őket. De ugyanakkor nem láttuk azt, hogy az odahelyezett cseh tisztviselőknél ugyanazt az eljárást követték volna; sőt elenkezőleg, a cseh tisztviselők piszkos dolgait takarták és dacára annak, hogy feljelentések lettek téve ellenük, még ma is állásukban vannak. A legutóbb is történt Koicén, hogy a reform-reálgimnázium Přerovský nevezetü igazgatója olyan botrányosan viselkedett az intézet leánynövendékeivel szemben, hogy közmegbotránkozást váltott ki nemcsak a magyar, hanem a csehszlovák lakosságnál is és dacára annak, hogy erről a viselkedéséről a kormány is szerzett tudomást, mégis helyén hagyták mindaddig, míg ő maga az intézet 95.000 koronájával és az intézet egyik legszebb leánynövendékével megnem lógott. Most pedig ahelyett, hogy a legszigorubb vizsgálatot rendelnének el ebben az ügyben, mindent igyekeznek eltussolni azért, mert az illető cseh nemzetiségü. (Výkřiky.)
Ilyen és ehhez hasonló esetek meggyőztek bennünket arról, hogy nem lehet a kormány jószandékában hinnünk, hanem minden cselekedetében az itt élő nemzeti kisebbségek elleni támadást kell látnunk. Nem látunk garanciát, hogy az eddig kidobott éhező magyar tisztviselők, tanárok, tanítók, nyugdijasoknak a helyzete ezen javaslatokkal megjavulna, sőt ellenkezőleg azt látjuk ezekben a javaslatokban, hogy a kormány ujabban készíti elő a meglévő nyomorgó magyar tisztviselők létszámának az emelését. Mi egyenlő jogot, igazságot és kenyeret kívánunk minden itt élő nép számára. Nem járulhatunk hozzá tehát egy oly javaslathoz, mely ujabb jogfosztást jelent.
A javaslatot nem fogadom el. (Potlesk na levici.)
6. Řeč posl. dr. Korlátha (viz str. 956 těsnopisecké zprávy):
Tisztelt hölgyeim és uraim! Igen nehéz helyzetben vagyok a tisztviselők fizetésrendezésére vonatkozó, helyesebben a tisztviselői létszám redukálását tárgyaló törvényjavaslattal szemben. Amikor ezt elolvastam, arra gondoltam, hogy bizony nem ártana, ha a Szlovenszkóba és Podkarpatská Ruszba kitelepített tisztviselők 80%-a, kik legnagyobb részt képzettség és képesítés nélküliek, kik csapnivalóan rosszak és feleslegesek, a köztársaság érdekében elbocsáttatnának. De másrészt eddigi tapasztalataim alapján szentül meg vagyok győződve arról, hogy a kormányzat nem a csapnivalóan rossz és felesleges odatelepített 80%-át fogja elbocsátani a tisztviselőknek, hanem a helyüket nagyszerüen megálló, régi gyakorlattal és képesítéssel s nagyfoku felelősségérzettel biró tisztességes, régi regime-beli tisztviselőket, ruszinokat, szlovákokat, magyarokat, németeket egyaránt fogja ismét elbocsátani, száz és száz családot tesznek kenyértelenné, csupán azért, mert magyarul is tudnak s nyakunkon marad a képesítés nélküli és gyorstalpaló kurzusokat kijárt telepes-sereg. Ebből négy végzi egy réginek a munkáját, megbízhatóságukhoz pedig annyira szó fér, hogy nálunk nem véletlen, ha valaki a zsupáni székből vagy főszolgabíróságból csalás, sikkasztás és más közönséges bűncselekmény miatt vagy külföldre szökik, vagy a börtönbe kerül.
Jellemző esetként, csupán izelítőül említem itt meg a parlament elött azt a gyönyörü esetet, amikor Ungváron, az őslakosság és különösen a magyarság üldözésére tartott kémiroda több tisztviselőjét, idegen állam javára történő kémkedés miatt kellett a bíróságnak több évre lecsuknia. Mennyi pénzt emésztett ez a kémiroda? Mennyi ok nélküli könnyet facsart ki az őslakosság szeméből? Mindezt a sok pénzt azoknak a szerencsétlen családoknak a szájából vette ki a kormány, akik hosszu évtizedeken keresztül becsülettel szolgálták Szlovenszkó és Ruszins zkó népét.
Hosszu volna itt ez alkalommal azokat a százezernyi sebeket kiteregetni, amiket az önök, Szlovenszkóba és Ruszinszkóba küldött csatlósai, az ottani őslakosságnak testén ütöttek. Hiszen ezeket önök nagyon jól tudják, mert kéjjel csinálták azokat. Nincsen a szlovenszkói és ruszinszkói népnek olyan társadalmi rétege, mint pap, tanító, katona, vasutas, postás, polgári és közigazgatási tisztviselő, és nemzetisége, legyen az ruszin, szlovák, német vagy magyar, amelynek száz és ezer családja ne hordozna tátongó sebeket és ne koplalna hosszu évek óta az önök embertelen eljárása miatt. Már pedig ez nemcsak kegyetlen, de egyuttal esztelen dolog is a kormányzat részéről, mert hiszen az őslakosság családjai úgy össze vannak házasodva, hogy lehetetlenség egy családon úgy sebet ejteni, hogy az más 50-100 családnak ne fájjon. Merem állítani, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói tagadhatatlanul meglévő csehgyülöletet ennek a kérdésnek embertelen kezelése idézte elő legnagyobb részben, mert a megsebzettek mind egytőlegyig inteligens emberek és befolyásuk a népességre, családi összeköttetésüknél és eszüknél fogva megmérhetetlen nagy.
Nem hiába mondja a magyar közmondás, hogy "akit az Isten meg akar verni, annak az eszét veszi el". Úgy látszik önök is a szerencse által elkapattak s elvesztették meggondolásukat s ezzel kiprovokálják Szlovenszkó és Ruszinszkó népességének ellenszenvét. Ki tudja, mennyire más lett volna Szlovenszkó és Ruszinszkó politikája és pedig az önök javára kedvező, ha nem feledkeztek volna meg önök arról, hogy Szlovenszkón és Ruszinszkón is emberek és nem vadak élnek. Mert igenis, önök kormány urak úgy kezelnek bennünket mint vademebereket, akiket márólholnapra ki szabad üzni a pusztába, hogy ott éhen pusztuljunk és csak akkor ismernek, amikor az ötvennégy-féle adónemet ne kell valakin vasalni és amikor katonát kell adni a köztársaságnak, mert akkor még Udral és Bene miniszter urak is elismerik, hogy a köztársaság legjobb katonája a magyar. Tehát katonának jó a magyar, ellenben a tisztviselői kenyeret kiveszik szájából, hogy saját fajtájuknak adják.
Hát kormány urak, ez nem jól van így! Higyjék el, hogy az a Ligeti Sándor, Csécsi Nagy Julia és sokan mások, akik éhen haltak, az a Baum József, aki legutóbb felakasztotta magát az önök demokraciája és szocializmusa miatt, rossz jövőt jósolnak az önök politikájuknak s ők nem ok nélkül haltak meg.
Mi, a szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok klubja, nem bízunk az önök politikájukban továbbra sem s inkább hajlandók vagyunk meghagyni a cseh tisztviselők szájában a kenyeret, mint hogy szavazatunkkal hozzájáruljunk ahhoz, hogy a még meglévő 20%-os őslakos tisztviselő szájából kivétessék a kenyér.
A mi demokratikus és szociális érzésünk nem engedi, hogy a hat év óta minket pusztító esztelen embertelenség még - akár a cseheken is - tovább folytattassék s ezért a javaslatot pártjaink nevében nem fogadom el. (Potlesk na levici.)