14
b) či je ochotný da túto záleitos vyetri,
c) či je ochotný nariadi, aby menovaným
boly pasy vydané, nakožko odňatím pasov sú exi-
stenčne ohroení?
V Prahe dňa 17. júna 1938.
Drobný,
Čavojský, dr Sokol, Turček, dr Wolf, Danihel,
Hlinka, Florek, Kendra, Longa, dr Pruinský,
Sidor, Sivák, Sluný, Suroviak, Schwarz, alát,
Dembovský, dr Pječak, Bródy, Hačík, dr Tiso.
1377/XIX.
Interpelácia
poslanca Jozefa Drobného
ministrovi vnútra
o týraní Frantika Vismeka obyvateža
v Gajaroch čp. 833 miestnymi četníkmi
vrch. strám. Tománkom, strám. Seka-
ninom, strám. Beneom a strám. Jura-
jom Ledvinom dňa 16. apríla 1938.
Dňa 16. júna t. r. navtívil som v svojom vo-
lebnom okrese obec Gajary, aby som vypočul e-
lania a ponosy miestneho obyvatežstva. Medzi
inými Frantiek Vismek sa mi ponosoval, e bol
bez príčiny týraný uvedenými miestnymi čet-
níkmi a protokolárne vypovedal nasledovné:
»16. apríla 1938 na požudnie som bol vyzvaný,
aby som sa dostavil na četnícku stanicu v Ga-
jaroch. Na četnícku stanicu som iel so strám.
Ledvinom a Sekaninom. Zaviedli ma do jednej
miestnosti, kde čakali u vrchný Tománek a
strám. Bene. V miestnosti pristúpil ku mne
vrchný strám. Tománek a pýtal sa ma, či neviem,
kto tie hákové kríe mažoval. Odpovedal som mu,
e ja to neviem, na čo mi vylepil zaucho s pen-
drekom tak, e mi v uchu prasklo. Potom som
dostal pendrekom druhú ranu za krk, od čoho som
padol na zem. Vtedy hneď vetci tyria četníci na
mňa skočili, sviazali mi nohy a ruky reazami a
elezami a bili ma stále pendrekami, od 3. do 6.
hod. odpožudnia, a som zostal úplne bez seba.
Bol som celý zaliaty krvou. Potom mi elezá a
retiazky sňali, obliali ma vodou a domov poslali.
Následkom utrených rán som dva razy na ceste
domov padol. Na druhý deň bolo ete somňou tak
zle, e ma museli odvies do t. nemocnice v Bra-
tislave, kde som leal v oetrení od 17. apríla do
5. mája 1938. Do t. nemocnice bol som prijatý pod
číslom 6539/1938, kde má sa aj prísluný nález na-
chádza. Podotýkam, e starostu obce k výsluchu
nepozvali.
Pýtam sa pána ministra
a) či je ochotný da tento prípad prísne a
nestranne vyetri,
b) či je ochotný menovaných četníkov prí-
kladne potresta a z Gajar preloi,
c) či je ochotný sa postara o 10, aby utýrané-
mu Frantikovi Vismekovi bolo dané primerané
odkodnenie?
V Prahe dňa 17. júna 1938.
Drobný,
Čavojský, Danihel, Dembovský, Hačík, dr Sokol,
Hlinka, Florek, Kendra, Longa, dr Pruinský,
Sidor, Sivák, Sluný, Suroviak, Schwarz, alát,
Bródy, dr Pječak, dr Wolf, Turček, dr Tiso.
Původní znění ad 1377/I.
Interpelláció
az összkormányhoz
a Himnus nyilvános éneklésének enge-
délyezése tárgyában.
Benyújtja Esterházy János nemzetgyűlési
képviselő.
Miniszterelnök Úr!
A száz év előtt elhunyt nagy magyar költő
Kölcsey Ferenc Himnuszának nyilvános előadását,
éneklését vagy rádió utján való nyilvános leadá-
sát az illetékes hatóságok rendtörvénybe ütköző
izgatásnak minősítik és azokat akik a Himnuszt
előadják, éneklik vagy hallgatják - mint az kö-
ismert tény - az állam alakulása óta büntetik.
Nem célom, hogy vitába szálljak az ezzel kapcso-
latos judikaturának helytelenségével, csak az
alábbiakra kívánok rámutatni:
Kölcsey Ferenc Himnusza a magyar nemzet
imádságává vált. Bárhol énekeljék vagy adják
elő azt ünnepies alkalmakkor, ennek soha nem
volt, soha nincs és sohasem lesz senki ellen irá-
nyuló bántó, sértő vagy provokáló jellege. Egy
ima, mely az Úristenhez szól és áldását esdi
azokra, akiket az ima megemlít, természetesen e-
zeknek védelmét is kéri - amin csak az találhat
kifogásolni valót, akinek rossz a lelkiismerete.
Amikor Kölcsey Ferenc Himnuszát megírta
száz évnél régebben, az ezt megelőző korsza-
kokban a magyarságot ért szenvedésekhez és
megpróbáltatásokhoz fűzte fohászát, igy teljesen
erőszakos és helyt nem álló az a magyarázat,
amely a mai viszonyokkal akarja kapcsolatba
hozni az imában foglalt kérelmeket.
Hogy mennyire ártalmatlan az állam érde-
keinek legszigorúbb figyelembevétele mellett is
15
a Himnusz szövege, erre nézve egyebek közül
csak azt kivánom megemlíteni, hogy ha a Morván
túli országrészekben és igy például Prágában is
nyilvánosan éneklik a magyar Himnuszt, emiatt
a hatóságok sohasem látták szükségesnek az el-
járás megindítását és csak Szlovákiában valamint
Kárpátalján járnak el azok ellen, akik a Himnuszt
nyilvánosan előadják, éneklik vagy hallgatják.
Ma mikor a rádió utján bárki, bárhol, akár
minden nap hallhatja a magyar Himnuszt, nincsen
semmilyen sem gyakorlati, sem egyéb értelme
annak, hogy megbüntetik a Himnusz nyilvános
éneklését és ezzel lényegileg megtiltják egy nem-
zet imájának elmondását, egy olyan imáét, amely
a magyar nemzet érzés- és lelkivilágának elma-
radhatatlan részévé és kellékévé vált.
Miniszterelnök Úr, aki hosszú küzdelmeket
folytatott nemzetének jogaiért, bizonyára legin-
kább látja be azt, hogy éppen a mai időkben le-
hetetlen béklyóba szorítani a nemzeti érzés meg-
nyilvánulásait. Nagyon jól tudja azt is Miniszter-
elnök Úr, hogy nincs olyan hatalom, mely tar-
tóssá tehetné az ilyen bilincseket. A köztársaság
nemzeteinek, ma már kormányprogrammpn sze-
replő kibékitése, az államnak annyira szükséges
belső megbékélése is parancsként követeli meg,
hogy kiküszöböltessék minden, ami alkalmas annak
a hitnek megerősítésére, hogy hivatalos hata-
lommal akarják megakadályozni a nemzeti gon-
dolat teljes kifejlesztését. Pedig ha egy nemzetet
eltiltanak attól, hogy nemzeti ima iát ünnepies al-
kalmakkor bármikor elmondhassa vagy elénekel-
hesse, ügy ez nem egyéb mint a nemzeti gondo-
laton alapuló nemzeti jogainak súlyos csorbítása.
Ahol ilyesmi megtörténhet, ott nem lehet szó
arról, hogy a kisebbségek megkapják jogaik tel-
jességét, még kevésbbé arról, hogy teljesen e-
gyenjogú és egyenlő értékű polgárai az államnak,
hanem ez letagadhatatlan bizonyítéka annak, hogy
a nemzetiségekkel állandóan éreztetni akarják
alacsonyabbrendüségüket és hogy erről egy
pillanatra se feledkezhessenek meg, suhogtatja fe-
lettük a kormány a büntető paragrafusok kor-
bácsát.
Kérdezem tehát a Miniszterelnök Urat
1. hajlandó-e legsürgősebben intézkedni, hogy
a jövőben a magyar Himnusz éneklése miatt senki
ellen hivatalos eljárás ne induljon, senki zakla-
tásnak vagy üldözésnek ki ne tétessék és jelen-
leg Himnusz éneklése miatt folyamatban lévő
eljárások haladéktalanul beszüntettessenek?
2. hajlandó-e intézkedni, hogy a jövőben
ünnepies alkalmakkor, amelyeken magyarok is
jelen vannak, a katonai és más állami vagy hi-
vatalos jellegű zene- és énekkarok a magyar
Himnuszt is eljátsszak illetve énekeljék?
Prága 1938. VI. 17.
Esterházy,
Petráek, A. Nitsch, Jobst, Knöchel, May, Kunz,
dr Porubszky, dr Holota, dr Hodina, F. Nitsch,
Jäkel, Szentiványi, Jaross, Hirte, Knorre, Sandner,
dr Korláth, dr Szüllö, Nickerl, Obrlik, Schütz,
Ing. Králíček.
Původní zněni ad 1377/II.
Interpellation
der Abg. Dr Theodor Jilly und
Anton Sogl
an die Minister des Innern, für nationale
Verteidigung, für öffentliches Gesund-
heitswesen und soziale Fürsorge
wegen Verschlechterung der gesundheit-
lichen und sozialen Verhältnisse in dem
von Deutschen besiedelten Staatsgebiet
- - -, durch Massnahmen der Verwaltungs-
behörden.
Die Gemeinde - - - beabsichtigte für das Jahr
1938 eine Reihe von Massnahmen zur Hebung der
öffentlichen Wohlfahrt. Der Ort wird von einem
kleinen Bach durchflossen, der dringend einer Re-
gulierung bedarf, da er bei Wolkenbrüchen häufig
Hochwasser führt und dann nicht nur an Baulich-
keiten und Komumkationen Schaden anrichtet, son-
dern auch die in der Nähe gelegenen Felder beschä-
digt und verschlammt.
Eine weitere ernste Sorge bildet für die Ge-
meinde die ungenügende und unhygienische Ver-
sorgung der Bewohnerschaft mit gesundem Trink-
wasser. Es stehen wenige Trinkwasserquellen zur
Verfügung, da ein Teil der Quellen versumpft
oder durch Abwässer verschmutzt ist. Es ist da-
her kein Wunder, dass die Gemeinde zu den vom
Typhus gefährdeten Gemeinden des Thayatales
gehört. Um diesen Gefahren entgegenzutreten,
plante die Gemeindevertretung eine umfassende
Kanalisierung, Entsumpfung wie auch die Fassung
einer Trinkwasserquelle und Regelung einer ein-
fachen Wasserleitung.
Trotz der vorerwähnten Schäden bei Wolken-
brüchen leidet die Gemeinde in normalen Zeiten,
besonders aber in trockenen Sommern an Was-
sernot und ist daher insbesondere der Wasser-
stand zu niedrig. Aus diesen Gründen sollte für
den Bedarfsfall auch ein Kanal und ein grosses
Wasserbecken angelegt werden.
Der Gemeinde wurde auch seitens der Be-
zirksbehörde in Znaim die Bewilligung zu diesen
Bauten erteilt und die Projektierung dieses Bau-
vorhabens einem Zivilgeometer übertragen. Die-
se Bewilligung fand auch die Zustimmung der
Landesbehörde. Umso unglaublicher erscheint der
Bescheid der Bezirksbehörde in Znaim vom 11.
April 1938, Zahl 12. 622-IV, mit dem die im Ge-
meindegebiete - - - für die Projekterung not-
wendigen Vermessungen untersagt werden. Die-
selbe Behörde also, die kurze Zeit vorher die
Projektierung des Bauvorhabens bewilligte, macht
16
sie nunmehr durch Verbot der Vermessung un-
möglich.
Die Folgen dieses gesetzwidrigen Vorgehens
der Verwaltungsbehörden für die Gemeinde, die
Bauunternehmungen und die in Arbeit befindliche
und insbesondere arbeitslose Bevölkerung sind
nicht abzusehen. Insbesondere kann sich die er-
zwungene Unterlassung der notwendigen gesund-
heitlichen und sonstigen Massnahmen in Gestalt ei-
ner Typhusepidemie oder einer den halben Ort in
Asche legenden Feuerbrunst katastrophal aus-
wirken.
Aber auch für die mit der Vermessung und
späteren Durchführung des Bauvorhabens betrau-
ten Bauunternehmen, die so wie so keine Beschäf-
tigung haben, und für die indirekt betroffenen
Arbeitslosen, die bei den Bauten hätten einge-
stellt werden können, bedeutet das Vorgehen der
Verwaltungsbehörden eine schwere Schädigung.
Da die militärtechnischen Erwägungen, die
die Verwaltungsbehörden in diesem Falle zum
Verbot der Vermessungsarbeiten veranlasst ha-
ben, mehr oder weniger für das gesamte von
Deutschen besiedelte Grenzgebiet des Staates zu-
treffen, bedeutet das eine faktische Ausserkraft-
setzung der produktiven Arbeitslosenfürsorge für
diese von Deutschen besiedelten Staatsgebiete,
eine Aufrechterhaltung der ohnedies unverhältnis-
mässig hohen Arbeitslosigkeit im sudetendeutschen
Gebiete und eine wirtschaftliche Schädigung der
dort befindlichen Unternehmungen und der von
ihnen beschäftigten Staatsbürger.
Die Unterzeichneten richten daher an die Her-
ren Minister die Anfragen:
1. Haben die interpellierten Herren Minister
Kenntnis von den geschilderten unhaltbaren Zu-
ständen in dem von Deutschen besiedelten Staats-
gebiet?
2. Sind die Herren Minister bereit, diese Zu-
stände auf das Schnellste und Gründlichste zu un-
tersuchen und die verantwortlichen Faktoren zur
Rechenschaft zu ziehen?
3. Sind die Herren Minister bereit, umgehend
Abhilfe zu schaffen und alles zu veranlassen, dass
die Inangriffnahme der zur Hebung der öffentli-
chen Wohlfahrt bestimmten Arbeiten sofort erfol-
gen kann und ihr seitens der Verwaltungsbehörden
keine Schwierigkeiten mehr in den Weg gelegt
werden?
4. Was gedenken die Herren Minister zu tun,
um derartige Uebergriffe der Verwaltungsbehör-
den und Uebelstände ein für allemal auszu-
schliessen?
Prag, am 14. Mai 1938.
Dr Jilly, Sogl,
Obrlik, Illing, Knorre, E. Köhler, Jäkel, Klieber,
Ing. Králiček, Ing. Schreiber, Ing. Karmasin, Dr Ing.
Lokscha, Jobst, Axmann, Hirte, Kundt, Sandner,
Fischer, Hollube, Vlereckl, Rösler, Nickerl,
Stangl.
Původní znění ad 1377/V.
Interpellation
des Abg. Dr Ludwig Eichholz
an den Eisenbahnminister,
wegen des festlichen Schmuckes der
Eisenbahngebäude anlässlich des Sokol-
kongresses.
Anlässlich des Sokolkongresses sind alle Bahn-
höfe und Bahnwärterhäuser der Staatsbahnen mit
den Symbolen des Vereines »Sokol«, viele auch
mit dem einsprachig čechischen Gruss »Sietu
zdar!« und mit Symbolen des Čechischen Volkes
geschmückt worden.
Der »Sokol« ist ein Verein wie jeder andere
Verein. Er hat gegenüber den staatlichen Behör-
den und Anstalten dieselben Rechte wie jeder an-
dere Verein.
Es ist grundsätzlich bedenklich, wenn der
Staat duldet, dass auf seinen Amtsgebäuden für
einen Verein, der nur den Zielen eines Teiles der
Staatsbevölkerung dient, Propaganda gemacht
wird.
Wenn aber schon solche Werbungen für Ver-
eine zugelassen werden, dann muss gleiches Recht
für alle gelten. Es müsste also auch dem Deut-
schen Turnverband gestattet werden, bei seinen
Festen die Bahnhöfe im gesamten Staatsgebiete
mit seinen Symbolen zu schmücken. Es besteht
die begründete Besorgnis, dass die Bahnbehörden
solche Gesuche des Deutschen Turnverbandes ab-
weisen würden.
Der gerügte Tatbestand, der von allen Staats-
bürgern aller Nationalitäten wahrgenommen wur-
de, beleuchtet bltzartig die Mentalität der Bahn-
behörden: Sie fühlen sich als Machtorgane des
čechischen Volkes und nicht als vereidigte Ver-
antwortungsträger des Staates. Sie fühlen sich als
Schrittmacher jener Nationalstaatsideologie, die in
den Kampfparolen »Ná stát«, »Nae republika«,
»Erstes Staatsvolk«, »Staatsgrenze - čechische
Volksgrenze«, ihren Ausdruck findet.
Es muss alle Völker und Volksgruppen des
Staates, die nicht dem Čechischem Hegemonievol-
ke angehören, mit tiefer Verbitterung erfüllen,
wenn die Staatsmacht zu den Hauptfesten ihren
eigenen Vereinen Bajonette und Gummiknüppel
schickt, während sie das Čechische Volk bei den
gleichen Anlässen mit dessen Symbolen, mit Blu-
men und frohen Farben grüsst.
Der Herr Eisenbahnminister kann die Beden-
ken der Interpellation zerstreuen, wenn er auf die
Interpellation, wie folgt, antwortet:
»Der »Deutsche Turnverband« hat ebenso wie
der Verein »Sokol« das Recht anlässlich seiner
Festtage alle Bahnhofsgebäude der Republik mit
den Symbolen seines Volkes und einsprachig deut-
17
sehen Parolen zu schmücken. Ich habe alle mir
untergeordneten Behörden angewiesen, solchen
Gesuchen sogleich stattzugeben.
Ich bürge als Minister unter gleichzeitiger
Verantwortung der Gesamtregierung dafür, dass
diese Weisung beachtet wird und werde jeden
Beamten, der sie verletzt, sogleich vom Dienste
entheben und im Disziplinarverfahren streng be-
strafen. «
Die Interpellanten stellen an den Herrn Eisen-
bahnminister die Anfragen:
1. Ist der Herr Minister bereit, die von uns
begehrte Interpellationsbeantwortung zu erteilen?
2. Welchen grundsätzlichen Standpunkt ver-
tritt der Herr Minister gegenüber dem gerügten
Sachverhalt?
3. Welche konkreten Verfügungen hat der
Herr Minister in Erledigung dieser Interpellation
getroffen?
Prag, am 30. Juni 1938.
Dr Eichholz,
Hollube, Knorre, Jäkel, Stangl, Sogl, Kundt, Fi-
scher, Franz Němec, Obrlík, Sandner, Axmann,
Dr Köllner, Illing, Ing. Schreiber, Ing. Králiček, Dr
Hodina, May, Schütz, Birke, Jobst.
Původní znění ad 1377/VI.
Interpelláció
az Igazságiigyminiszterhez
Pap István és neje Szűcs Erzsébet, nagy-
sallói lakosok Ingatlanának elárverezése
tárgyában.
Benyújtja: Jaross Andor nemzetgyűlési
képviselő.
A lévai kerületi betegsegélyző intézet f. év
elején Pap István és neje Szűcs Erzsébet, nagy-
sallói lakósok ellen 43 Ke 25 fillér tőke és járu-
lékai, valamint 785 Kč 15 fillér töke és járulékai
követelések fejében ingatlan árverést kért a zse-
lizi járásbíróságon. Ehhez az árverési eljáráshoz
csatlakozó hitelezőként került a Barsmegyei Nép-
bank R. T. lévai pénzintézet, melynek fentnevezet-
tek telekkönyviké biztosított adósai voltak. A
zselizi járásbíróság E 681/36/9 sz. alatt kibocsáj-
tott árverési hirdetményben a pénzintézet köve-
telését 40. 030 Kč tőke is járulék összegben ismer-
te el, holott a követelés az árverés kiírásának
időpontjában 26. 000 Kč összegben állott fenn.
Pap István és neje, szűcs Erzsébet az árve-
rési hirdetményt, mely szerint f. évi május 6-án
házukra, valamint 6 magyar holdat kitevő föld-
jükre a bíróság árverést tűz ki, még ez év elején
átvették. Ez a hirdetmény azonban kizárólag szlo-
vák nyelvű volt, melyet a felek meg nem értettek
s így egyszerűen félre tették. Az árverés lefolyt
ügy, hogy a felek nem tudtak róla semmit és
csak az árverés után vagy 20 napra döbbentek
rá a valóságra, mely azt jelentette, hogy a bíró-
sági árverésen házukat megvette dr Pestramenkó
Sándor és neje Kubis Mária 20. 000 Kč vételáron,
míg 6 magyar hold földjüket Németh György és
neje, Hugyec Erzsébet hontfüzesgyarmati lakó-
sok 17. 400 Kč vételárért.
Az árverés jogerős, mert Pap István és neje
nem éltek a törvény által meghatározott időn
belül érvényesíthető megtámadással. Vagyonukat
elvesztették. Árverési vevők hihetetlen olcsón ju-
tottak a vagyonhoz. A ház, melyet dr Pestramen-
kó Sándor és neje 20. 000 Kč-ért vehetett meg,
legalább 45. 000 Kč-t ér, a 6 hold föld pedig 17. 400
Ke helyett legalább 54. 000 Kč-t.
Az árverést szenvedett felek kizárólag azért
vesztették el vagyonukat, mert nem tudtak szlo-
vákul, nem ismerték fel a kézbesített irat fon-
tosságát, azt nyugodtan félre tették és mással le
nem fordittatták. Súlyos hibát követett el a zse-
lizi járásbíróság, mely ismerve a nyelvtörvénv
idevágó' rendelkezéseit, sőt az azóta elhangzott
kormánynyilatkozatokat, egy nagy magyar több-
séggel rendelkező járásban kizárólag szlovák
nyelvű vészest kézbesittetett ki az érdekeit fe-
leknek. Elképzelhetetlen, hogy a végrehajtást
szenvedettek egy magyar nyelvű végzés eseten
ne igyekeztek volna megfelelő eszközök igénybe
vételével az árverést megakadályozni, hisz, ha
ingatlanaikat eladták volna, vagy azoknak csak
egy vészét, tartozásukat törleszthették volna.
Pap István és neje kizárólag a zselizi bíróság
nyelvgyakorlata miatt vesztette el vagyonát,
mert Zsehzen nagyon jól tudják azt, hogy Nagy-
salló községben alig van olyan ember, aki íz
államnyelvet beszéli s így kötelessége lett volna
kétséget kizáróan a járásbíróságnak egy ilyen
fontos végzést legalább magyar fordításban is
kézbesíthetni.
Pap Istvánék kétségbeesésükben, miután más
jogorvoslat már rendelkezésükre nem áll, az igaz-
ságügyminiszteriumhoz fordultak, hogy vizsgál-
tassa felül a lefolytatott ingatlan árverési eljárást
és azt, mint törvénybe ütközőt semmisitse meg.
Ez a mai tényleges helyzet, melyhez hozzá kell
még fűznöm, hogy Pap István minden pillanatban
kényszeríthető az új vevő által, hogy házát ürítse
ki és az aratás előtt álló földeket az árverési
vevőnek adja át, aki az olcsó földek termését is
leveheti. Ez a család tehát nemcsak vagyonát,
18
hanem a folyó gazdasági év minden fáradságos
munkáját is elvesztheti.
Kérdem az Igazságügyminiszter Urat,
1. Van-e tudomása erről az erkölcsileg szinte
egyedül álló lehetetlen helyzetről, melybe egy ma-
gyar család jutott, csak azért, mert a magyar
többségű zselizi járásban a járásbíróság még
mindig nem alkalmazza a nyelvtörvény és nyelv-
rendelet szellemét?
2. Hajlandó-e szigorú vizsgálat keretében
meggyőződni róla, hogy Pap István és neje tény-
leg ártatlan áldozatai a mai joggyakorlatnak?
3. Hajlandó-e az E 681/36/9. sz. alatt elrendelt
árverést, mely közben jogerőssé vált, megsemmi-
síteni?
Praha, 1938. VI. 26.
Jaross,
Szentiványi, dr Korláth, dr Porubszky, Illing, Ing.
Künzel, ing. Richter, dr Peters, Ing. Peschka, ing.
Lischka, dr Rösche, dr Kellner, dr Szüllö, dr Ho-
lota, Franz Němec, Stangl, Jäkel, Jobst, Kundt,
Petráek, Esterházy, A. Nitsch.
Původní znění ad 1377 VII.
Interpelláció
az Iskolaügyi és népművelési
miniszterhez
a lévai magyar tannyelvű iparostanonc-
iskolához kinevezett igazgató-tanító
ügyében.
Benyújtja: Jaross Andor nemzetgyűlési
képviselő.
Léván 1885 óta működik egy magyar ipa-
rostanonciskola, amelyet az 1885. évi XV. t. c.
értelmében állítottak fel és fentartója a politikai
község. A torvény szerint a magyar tannyelvű
iparostanonciskola tanerői csak magyar nyelvű
oktatásra képesített tanítók lehetnek. Ez így is
volt egy ideig, ma már két olyan tanerő működik
ezen a tanonciskolán, akiknek sem magyar, sem
más képesítésük sincs. A törvény értelmében
külön tanfolyamon kellene a tanonciskolára szóló
képesítést az egyes tanerőknek megszerezni, ilyen
magyar nyelvű tanfolyam azonban 19 év óta nincs.
A lévai magyar tanonciskolát eddig Dóka Sándor
ref. elemi iskolai tanító vezette, mint igazgató
közmegelégedésre.
F. évi február 8-án 17. 367/038-III/2 sz. a. az
iskolaügy és népnevelési minisztérium egy rende-
letet bocsajtott ki, melyre való hivatkozással a
tanonciskola szakfelügyelösége értesítette az isko-
lai bizottságot, hogy a lévai magyar tanoncisko-
lához 1938. szép t. 1-ével intern igazgatót fog a
miniszter kinevezni és ezért utasítja az iskolai
bizottságot, hogy a jelenlegi igazgatónak mondjon
fel. Az iskolai bizottság foglalkozott ezzel az áti-
rattal f. évi május 2-án tartott ülésén és megálla-
pította, hogy a jelenlegi igazgató éppen az iskola-
ügyi és népnevelési minisztérium 1925. évi 96. 000
-III. sz. rendeletének VII. fej. 46. §. 4. pontja
értelmében szerződéses viszonyban van alkal-
mazva és e minőségében a minisztérium őt 1936.
évi dec. 4-én kelt 162. 123/1936-III/1. sz. rendele-
tével megerősítette, melynek folytán a szolgálati
viszony >csak egy évi felmondással bontható fel,
mely csak a tanév kezdete előtt eszközölhető«.
Ilyen körülmények között az iskolai bizottság a
felszólításnak eleget nem tehetett annak jogi és
anyagi következményei miatt, de utalt a bizott-
ság a miniszteri rendelet azon pontjára is, mely
kifejezetten elrendeli, hogy a tanonciskolában
való tanítással első sorban polgári és elemi isko-
lai tanítók bizandók meg s csak ilyenek nem lé-
tében más alkalmas egyének. A bizottság megál-
lapította egyben azt is, hogy Léván elegendő
számú polgári és elemi iskolai tanító van, akik
alkalmasak ezen feladat ellátására. Hangsúlyozta
a bizottság azt is, hogy abban az esetben, ha a
tanonciskolához külön intern tanerőket óhajtanak
kinevezni, ügy csak olyanokat nevezhetnek ki,
akik nem magyar tanfolyamot végeztek s így
képesítésük nem felelhet meg a törvény előírá-
sainak. A bizottság álláspontját a szekfelűgyelő-
ségnek jegyzőkönyvileg tudomására hozta.
Ezek után a tanonciskolák tanfelügyelője f.
évi június 4-én 1323/1938. sz. alatt átiratban érte-
síti az iskolai bizottságot, hogy az iskolaugyi és
népnevelési miniszter 1938. május 28-án kelt
81. 392/38-III/2 sz. rendeletével Alexander Ná-
dadi pozsonyi tanítót 1938. szept. 1-i hatállyal
kinevezte a lévai tanonciskolák igazgatójává.
Megállapítja fizetését, mint szerződéses alkalma-
zottét, megállapítja köteles heti óraszámát és
elrendeli, hogy nevezett vegye át az iskolai lel-
tárt és a hivatalos iratokat a jelenlegi extern
igazgatótól.
Az iskolai bizottság f. évi június 9-én tartott
ülésén foglalkozott ezen új helyzettel s ott kény-
telen volt megállapítani, hogy a lévai tanonciskolá-
nakr ügy a magyarnak, mint a szlováknak van
igazgatója, akik szerződéses viszonyban állnak a
községgel, közülük Dóka Sándor, mint a magyar
tanonciskola igazgatója, minden tekintetben meg-
felel a törvény előírásainak és kiváló eredménnyel
működik, neki a bizottság fel nem mondott s így
nem veheti tudomásul Alexander Nádadi kine-
vezését. A miniszter rendelkezése két irányban
19
is sérelmes: egyrészt valószínű, hogy olyan egy-
ént nevez ki a magyar tanonciskola élére, akinek
nincs magyar tanításra képesítése s igy ellen-
kezésbe kerül a törvénnyel, másrészt egyesit két
önálló tanintézetet, melyek nemzetileg különválva
egymástól függetlenek voltak s most valószínű,
hogy a magyar tanonciskola az ismert példák
alapján a szlovák mellé, mint alárendelt intézet
kerülne.
Az iskolai bizottság megállapította azt is,
hogy a lévai tanonciskolák a község által fentar-
tott önálló iskolák, külön vagyonnal, felszere-
léssel, könyvtárral és mühelyeszközökkel és ki-
zárólagos fentartójuk Léva városa, az állam 1926.
óta csak a személyi kiadásokat fedezi. Nem en-
gedhető meg tehát az, hogy akár a város, mint
fentartó, akár az iskolai bizottság, mint felügy-
eleti szerv meghallgatása nélkül ezen iskolák
önállósága megszüntethető legyen. Az iskolai bi-
zottság határozottan szükségesnek tartja, hogy a
magyar tanonciskola továbbra is megtarthassa
önálló magyar jellegét és megállapítja, hogy ilyen
körülmények között Nádadi kinevezését tudo-
másul nem veheti s neki a leltárt és hivatalos
iratokat ad nem adhatja. A bizottság végül a jegy-
zőkönyvek megküldésével felebbezéssel él a tan-
felügyelőség rendelkezésével szemben.
A lévai tanonciskolák és különösen a magyar
tannyelvű lévai tanonciskola körül igy kialakult
helyzettel kapcsolatban kötelességemnek tartom,
mint a kerület egyik nemzetgyűlési képviselője,
hogy jelen interpellációmban külön hívjam fel a
Miniszter Úr figyelmét ezekre a törekvésekre,
melyek helyileg elkeseredést, szélesebb síkon pe-
dig nagyfokú bizalmatlanságot keltenek a mi-
nisztérium intézkedésével kapcsolatban. Nem le-
het pedagógiai érdek egy zavartalanul működő
tanintézet egyensúlyát hatalmi intézkedésekkel
megzavarni, nem lehet állami érdek a magyar
nemzettel szemben újból éreztetni, hogy autonóm
életlehetőséget a legkisebb körben sem látja szí-
vesen az államhatalom, nem lehet iskolaigazgatási
szempont sem ez az intézkedés, mert a lévai ta-
nonciskolával kapcsolatban nem merült fel semmi
ok az ilyetén elégedetlenségre. Marad tehát az
a felismerés, hogy kizárólag bizonyos személyek
érdeke kívánja ezt a változást, mellyel szemben
ott áll egy város megzavart nyugalma, egy egész
nemzetrész jogos bizalmatlansága és néhány ko-
moly munkát végzett ember igazságtalan félreál-
litása. A mérleg nem lehet kétséges.
Kérdem a Miniszter Urat,
1. Van-e tudomása a lévai magyar tanonc-
iskola mai helyzetéről?
2. Hajlandó-e ujabb megfontolás tárgyává
tenni a már kiadott rendelkezést, mely egy
ismeretlen, megfelelő képesítéssel alig rendelkező
egyént küld igazgatónak Lévára a tanonciskola
élére?
3. Hajlandó-e a magyar tannyelvű tanonc-
iskola önállóságát továbbra is garantálni?
4. Hajlandó-e intézeedésével kapcsolatban, tel-
jes anyagi felelősséget vállalni a város kötelezett-
ségei miatt, melyek szerződésileg kötik?
Praha, 1938. VI. 26.
Jaross,
Szentiványi, dr Korláth, dr Porubszky, dr Rosche,
Illing, Ing. Richter, ing. Peschka, ing. Künzel, ing.
Lischka, dr Peters, dr Kellner, Kundt, Stangl,
Jobst, Franz Němec, Petráek, dr Szüllö, Ester-
házy, A. Nitsch, dr Holota.
Původní znění ad 1377/VIII.
Interpelláció
a belügyminiszter úrhoz
Bartalos Győző, Sághy Gyula, Scheirin-
ger József, Skriba László, Skribáné Hor-
váth Veronika és Zelinka Imre tejfalusi
lakosok határátlépésenk megtagadása
tárgyában.
Benyújtja: Dr Porubszky Géza nemzet-
gyűlési képviselő.
Miniszter Úr!
A pozsonyi országos hivatal f. évnek május
havában Bartalos Győző, Sághy Gyula, Scheirin-
ger József, Skriba László, Skribáné Horváth Ve-
ronika és Zelinka Imre tejfalusi lakosoknak feleb-
bezés következtében hozzá a somorjai járási hi-
vataltól felterjesztett határátlépési ügyében vég-
érvényesen megtagadta a Magyarországba való
határátlépés engedélyezését.
Az illető határozatok száma:
179. 040/2/1938, 179. 037/2/1938, 179. 036/2/1938,
170. 460/2/1938, 170. 459/2/1938, 128. 147/2/1938.
A felsorolt tej falusi lakosoknak a Duna job-
boldalán a magyarországi határvidéken földbir-
tokuk (szántó, legelő, erdő) van, amelynek meg-
művelése, gondozása, felügyelete megköveteli,
hogy azt időnként felkereshessék, mert ennek a
birtokuknak jövedelme is szükséges létük fenntar-
tásához. A határátlépés megtagadása tehát ve-
szélyezteti exisztenciájukat. A megtagadás okául
80
felhozott »megbizhatatlanság« teljesen alaptalan
és vagy besúgáson vagy felületes információn
alapul. A határátlépés megtagadása igy a demo-
kratikus gondolkodással össze nem egyeztethető
zaklatás jellegével bir.
Kérdeni Belügyminiszter Urat:
1. Hajlandó-e a legsürgősebben ezeknek az
ügyeknek felülvizsgálatát elrendelni?
2. Hajlandó-e megfelelően intézkedni, hogy
nevezettek megkapják a kért határátlépési igazol-
ványt?
3. Hajlandó-e utasítást adni a határmenti já-
rási hivataloknak, hogy mindenkor a legszigorúb-
ban tartózkodjanak a határmenti magyar lakosság
bárminemű és ilyen zaklatásától is?
Prága, 1938. július hó.
Dr Porubszky,
Szentlványi A. Nitsch, dr Holota, Esterházy, dr
Korláth, dr Rosche, Axmann, dr Peters, Birke,
Sogl, ing. Richter, Stangl, Ing. Peschka, ing.
Kiinzel, Kundt, Jobst, Jäkel, Illing, Jaross, dr
Szüllö, Petráek.