Úterý 14. prosince 1937
Tisztelt képviselőház! A múlt és
a jelen évben különös szokás vált
divattá e képviselőházban. A koalició
képviselői direkt lelkes és lendületes
ellenzéki beszédeket tartanak a bizottságokban
és a plénumban, végül pedig beszédeik
szellemével ellentétesen megszavazzák az
agyonkritizált kormányjavaslatokat. Az ellenzéknek
lassan attól kell tartania, hogy ezekután nem lesz
mit kritizálnia, mivel ezt elvégzik a kormánypárti
képviselők. Szeretnők azonban látni
azt az időt, amikor a kormányképviselők
beszédeikhez konzekvens magatartást tanusítanak
majd a szavazás pillanatában. Pár év
előtt még álmodni sem merte volna senki,
hogy a kormány a nehéz gazdasági viszonyok
között súlyos adóterheket tartalmazó
javaslatok lavinájával mer előlépni.
És ime, az álom megcáfoltatott. A mintegy
1200 millió ujabb adóterhet jelentő adójavaslat
itt fekszik előttünk a maga valóságában.
Ki meri tagadni, hogy káprázik tőle a szemünk.
Tudjuk előre, hogy ezen javaslatoknak mi lesz a sorsuk.
A kormánytöbbség képviselőinek
ellenzéki kritikától túltengő
beszédözöne után szépen meg fogják
szavazni azokat.
A közvélemény azt kivánja, hogy a kormány
úgy jusson célhoz, hogy ne terhelje túl az
adófizetőt a végtelenségig. Nem szabad
a lakosságra az áldozatok tömegét zúdítani,
amelyekről ma senki nem tudja megmondani, nem fölöslegesek-e
teljesen. Tessék végre törvényes határt
megszabni a jövedelem és kereset megterhelhetésének,
nem pedig még a veszteségre dolgozó vállalatokat
is megadóztatni.
Érdekes a dologban, hogy az államvédelem
jelszavával akarják ezen adójavaslatokat
immunizálni az igazi kritikával szemben, holott
nyilvánvaló, hogy ez a beállítás
csak mesterséges, mert az államvédelem költségvetési
szükséglete csak 700 millió, míg 500
millió a többi resszort kiadásainak emeléséből
származik. Még az unifikációs minisztérium
is emelte kiadásait. Köztudomásu, hogy az állampénztár
nem tud a vállalkozóknak fizetni és több
milliárd állami pénztárjegy van már
forgalomban.
Kétségtelen, hogy a köztársaságban
a háborus pszichozis jelei mindenfelé mutatkoznak.
(Posl. Rybárik: De ez nem mi tőlünk ered!)
Elsősorban áll ez a kormányra. Bizonyítják
ezt azok a rendkívüli intézkedések,
amelyeket a kormány a törvényhozáson
át megvalósított. Ha ebből a szempontból
vizsgáljuk az elmúlt évek és az idei
parlamenti munkát, úgy ezt teljes bizonyossággal
megállapíthatjuk.
Ebből a pszichozisból fakadt a sajtótörvény,
az államvédelmi törvény szigorítása
és ennek nyomán az egész köztársaság
lakósságának a repülőtámadások
elleni védekezésre való kioktatása
és begyakorlása. Ez évben került tető
alá az oly súlyos rendelkezéseket tartalmazó
és a lakósság személyi szabadságát
és vagyonával való rendelkezési szabadsága
oly nagymérvü korlatozását tartalmazó
államvédelmi törvény, hogy az rendes
körülmények között elképzelhetetlen
lett volna. (Posl. Rybárik: Az irredentákra készült
ez a törvény!) Vegyék azok magukra, mi
nem vagyunk irredenták, mi meg merjük mondani véleményünket
és merjük kritizálni ezeket a javaslatokat.
Ezen törvénnyel egyidejüleg szavazták
meg az államvédelmi nevelésről szóló
törvényt is, amely a katonasor előtti fiatalság
- ideértve az iskolásokat is - katonai kiképzésének
elrendelését jelenti.
Ugyanezt a célt szolgálta a 3˙5 milliárdos
államvédelmi kölcsön realizálása
is. Most pedig a hadifelszerelés céljait szolgáló
adójavaslatokkal lepett meg benn-ünket a kormány,
mely javaslatok egyrészt óriási méreteket
öltő állami költségvetési
hiány fedezetét vannak hivatva megteremteni hosszu
évekre előre, másrészt pedig felhatalmazást
nyujtani a kormánynak több milliárdos rendkivüli
hadfelszerelési hitel megszerzésére.
Mindezekből kétségtelenül megállapítható,
hogy ez a legkomolyabb háborus előkészület
céljait szolgálja. Kérdem: jól átgondolta-e
a kormány, hogy valóban szükség van-e
minderre? Szükséges-e az adófizető polgár
erejének ily megfeszített mértékben
való igénybevétele? Gondolt-e a kormány
arra, hogyha a háborus veszély elmulik. mindezek
a nemgyümölcsöző, 13-14 milliárdot
kitevő, befektetések kárbavesznek? Gondolt-e
arra, hogy a hadfelszerelési konjunktura elmultával
bessz és óriási munkanélküliségi
hullám fog reánk törni? Itt fog állni
az adóterhek alatt roskadozó polgárság
és azelalélt közgazdaság.
Szilárd a meggyőződésem, hogv mindezt
el lehetne kerülni. ha a kormánv eddigi külpolitikája
iránvvonalait revideálná és olyan
külpolitikát kezdeménvezne, amelv a szomszéd
államokkal való ellentétek elsimítá
sát, kiegvenlítését és a velük
való barátságos viszonvt teremtené
meg. Szerintem inkább egv tartós, békés.
jó megegyezés, mint egy kockázatos háboru.
Mi, nemzeti kisebbség, kétszeresen érezzük
a probléma nagy súlyát és horderejét,
mert a fegyverkezéssel járó adóterhek
a mi vállainkat sem kimélik meg és háboru
esetén mi fogunk a legtöbbet szenvedni, mert a nemzeti
kisebbségek kilencven százaléka a határok
mentén, az úgynevezett határövben, lakik.
Annál nagyobb bizalmatlansággal tekintünk tehát
az uj adók bevezetését s a régi adók
emelését célzó javaslatokra, mert
azok egyrészt a szenvedések és megprobáltatások
ujabb lavináját jelentik számunkra, másrészt
mert jól tudjuk, látjuk, hogy a szükséges
fedezet másként, egyszerübben, könnyebben,
a szegényedő középosztály és
a kisemberek ujabb megnyomorítása nélkül
is biztosítható volna, még pedig pártklubunk
által beterjesztett módosító indítvány
értelmében.
Ezen módosító indítványunk
a következő (čte):
"Az Egyesült Országos Keresztényszocialista,
a Magyar NemzetiPárt és a Szepesi Németek
Pártjának parlamenti képviselői klubja
az államvédelmi illetékre vonatkozó
kormányjavaslathoz indítványozzuk. hogy az
egész kormányjavaslat szövege visszavonassék
és helyette a következő javaslatunk fogadtassék
el: 1. §. Államvédelmi illetéket kötelesek
fizetni: 1. Mindazon maradékbirtokosok és kolonisták.
akik a földreform során a földbirtokhivatal által
lefoglalt földterületből földbirtokot -
szántót. legelőt, vagy erdőbirtokot
szereztek. 2. Mindazon mozgószínháztulajdonosok,
akik ezen ipar űzésére 1919 évtől
kezdve koncessziót kaptak. 3. Mindazon közjegyzők,
akik a csehszlovák kormány által közjegyzővé
kineveztettek. 4. Mindazon dohánynagvtőzsdések,
akik ehhez a pénzügyminisztériumtól
1919 évtől kezdve engedélvt nyertek. 5. Mindazon
bankok és pénzintézetek. amelyeknek 20 millió
betétnél nagvobb betétállományuk
van. 6. Mindazon gvári üzemek, amelyek székhelvükön
kívül gvári lerakatokat, vagy elárusító
fiókokat létesítettek és tartanak
üzemben. 7. Mindazon kimondottan hadfelszerelési,
munició és gázálarc gvárak
és más olvan ipari üzemek és vállalatok.
amelvek az allamvédelmi célokra szükséges
állami szállításokra megrendelést
kaptak.
2. §. Az 1. §-ban felsoroltak államvédelmi
illeték cimén a következőkénen
adóztatnak meg: 1. A maradékbirtokosok minden szerzett
hektár szántó után pótlék
alakjában 1000 Kč-t, legelő és erdő
után pedig 100 Kč-t; öt egvmásutáni
évre felosztva. 2. A kolonisták minden szerzett
h ektár szántó után 500 Kč-t,
legelő és erdő után pedig 150 Kč-t.
öt egymásutáni évre felosztva. 3. Közjegvzők
mozikoncesszió-tulajdonosok. dohánynagyárusok
évi jövedelmi adójuk 50%-át. 4. Bankok
és gvári lerakatokkal, fiókokkal rendelkező
vállalatok évi kereseti adójuk 60%-át
pótlék alakjában. 5. Az 1. § 7. pontjában
felsorolt üzemek és vállalatok évi kereseti
adójuk 70%-át pótlék alakjában.
Indokolás: Az államvédelmi illeték
és a rendkívüli nyereségek bevezetésére
vonatkozó kormányrendelet ezen uj adónem
bevezetését azzal indokolja, hogy a nemzetközi
helyzetben napról-napra fokozódó feszültség
- amely természetesen nem marad hatás nélkül
Csehszlovákiára is - azt eredményezte, hogy
a csehszlovák hadsereg felfegyverzése iránt
rendkívüli intézkedéseket kell tenni
és hogy ezen rendkívüli intézkedések
rendkívüli nagy költségvetési kiadásokat
igényelnek, amelyek fedezésére sürgősen
uj bevételi forrásokról kell gondoskodni."
Ebből kiindulva a kormányjavaslat a szükséges
és évi 1155 milliót akként szándékozik
előteremteni, hogy a jövedelem- és kereseti
adót fizetők amúgy is agyonterhelt széles
tömegeit terhelte meg pótlék alakjában.
Hogy ez a módszer mennyire helytelen, azt mutatja a jövedelem-
és kereseti adót fizetők republikaszerte
hallható fájdalmas feljajdulása és
a mindenfelé észlelhető nagy idegesség.
A kormány az adózó közönséget
kész helyzet elé állította. A logika
azt diktálja, hogy rendkívüli kiadásokra
rendkívüli bevételi forrásokat kell
keresni. Ezzel szemben a kormány a meglévő,
jól fejő adózók jövedelemés
kereseti adójának megpótlékolásával
oldotta meg a kérdést. A kimerült, sekélyvizü
kutakból pumpol, ahelyett, hogy uj bővizű
kutakat keresett volna. A kitaposott utakon maradt, ahelyett,
hogy uj utakat keresett volna. Ez helytelen és igazságtalan
eljárás.
Jelen javaslatunk más irányu és igazságos
megoldást tartalmaz. Alapelvünk az, hogy az állam
rendkívüli kiadásaihoz azok járuljanak
elsősorban hozzá, akik az államtól
rendkívüli előnyökben, vagy kedvezményekben
részesültek, akik olcsó földet, rendkívül
jövedelmező állást, koncessziót,
állami megrendelést kaptak.
Valamit valamiért. Ezt parancsolja a demokrácia
és az igazságo sság elve. Ezért javasoljuk
a maradékbirtokosok, a koloni sták, a közjegyzők,
kino-koncesszió-tulajdonosok, dohány-nagytőzsdések,
na gybankok, adózástól megkimélt gyári
lerakatok és fiókok, végül a hadseregszállítók
rendkívüli megadóztatását. Módszerünk
helyessége vitán felül áll. Annak célszerüségét
és reahtását pedig alábbiakban bizonyítjuk
be:
Köztudomásu, hogy a földbirtokreformmal kapcsolatosan
kiosztott maradékbirtokok megszerzői a föld
forgalmi árának egyharmadát kitevő
vételáron jutottak birtokaikhoz. Köztudomásu
az is, hogy ennek célja uj csehszlovák nemesség
kialakítása.
Ugyanez a helyzet a kolonistákat illetőleg azzal
a hozzáadással, hogy a kolonizáció
célja ezenfelül még az volt, hogy a nemzeti
kisebbségek lakta területek egységes etnikumát
megszaggassák és a beékelt csehszlovák
koloniák ezen vidékek elnemzetlenítését
megindítsák. (Posl. Stunda: Elmagyarosodnak,
kolléga úr!) Adja a jó Isten, hogy úgy
legyen, de azt hiszem nem ez a cél. Különösen
áll ez a köztársaság magyarlakta vidékeire,
amelyekre a koloniák háromnegyed része esik.
(Posl. Stunda: Mondom, hogy elmagyarosodnak!) Adja a jó
Isten!
Az állami statisztikai hivatal kimutatása szerint
ugyanis 1926. év végéig létesített
koloniák a köztársaság egyes országai
között a következőképen oszlottak
meg: Csehországban 364 kolonia 5139 hektárral, Morvaország
ban és Sziléziában 181 kolonia 2221 hektárral,
Szlovenszkón 1477 kolonia 15.491 hektárral és
Kárpátalján - 109 kolonia 1317 hektárral.
Összesen tehát 2131 kolonia 24.168 hektárral,
amiből Szlovenszkóra és Kárpátaljára
a létesített koloniák több mint háromötöd
része esik.
Minthogy a maradékbirtokosokat és kolonistákat
az állam igen olcsó áron való földhözj
uttatásával rendkívüli előnyben
részesítette, helyénvaló és
igazságos, hogy most tőlük az államvédelmi
kiadások fedezetének céljára rendkívüli
áldozatot kívánjon.
A földművelésügyi minisztérium jelentése
szerint szántóföldből 1937. január
1.-ig ki lett osztva: maradékbirtokosok részére
226.609 hektár szántóföld, kolonisták
részére 640.591 hektár szántó.
Összesen 867.200 hektár szántó.
A maradékbirtokosok általunk javasolt megadóztatásából
az állam 226 millió, a kolonistáknak kiosztott
föld megadóztatásából 320 millió,
a kiosztott 918.969 hekár erdő és legelő
megadózatásából 137 millió,
összesen tehát 683 millió Kč jövedelemhez
juthat, vagyis közel annyi jövedelemhez, amennyit a
rendes költségvetés hadügyi szükségletének
növekedése - 700 millió - kitesz. Az állami
rendes költségvetés 1155 millió Kč
mankójából 472 millió Kč maradna
fedezetlen.
Ennek fedezete biztosítva van egyrészt a kormány
által javasolt, felemelt söradóból,
amely 80 millióra van előirányozva, a szeszadóból
30 millió, ásványvíz, limonádé,
gummiból 62 millió, ásványolajból
50 millió, építési segély visszatérítéséből
20 millió. Összesen tehát 242 millió
Kč. A még fedezetlen 230 millió bőven
nyer fedezetet a közj egyzők, kinokoncesszió-tulajdonosok,
dohány-nagyárusok, nagybanka ok, gyári lerakattal
és elárusító fiókokkal rendelkező
gyári üzemek és vállalatok, hadfelszerelési
üzemek és hadsereg-szállítóknak
a 2. §-ban általunk javasolt megadóztatásának
hozadékából.
Szerintünk teljesen indokolt és igazságos az,
hogy azon személyek, akik az államtól kinevezés,
avagy valamilyen nagy hasznot hozó egyedáruságra
vonatkozó koncesszió engedélyezésével
kiváltságos és nagy keresethez jutottak,
ennek ellenében rendkívüli adóval rovassanak
meg.
Nem vitatható az sem, hogy helyes, hogy a nagybankok szintén
különlegesen adóztassanak meg, mert ők
élvezik hasznát a hadfelszerelési beruházásokkal
kapcsolatos nagyobb konjunkturának és pénzforgalomnak.
Ugyancsak igazságos a gyári lerakatokkal és
elárusító-fiókokkal rendelkező
gyárüzemek és vállalatok megadóztatása
azért, mert ezek az egyenes adókról szóló
törvény hiányos intézkedései
folytán olyan kedvező helyzeti előnyöket
bitorolnak a kis- és középkereskedők,
valamint iparosok rovására, amelyek semmivel sem
indokoltak és amelyek az egyenlő teherviselés
elvének felrugását jelentik.
Ezek a fiókok óriási konkurrenciát
jelentenek az önálló kereskedőknek és
iparosoknak, azok nagy részének exisztenciáját
veszélyeztetik és ezzel szemben még alig
járulnak valamivel hozzá az illető község
közterheihez, mert alig egyötödrészét
fizetik annak az adónak, amit hasonló forgalmat
kimutató és mindennemü adóval agyonterhelt
helyi önálló kereskedő vagy iparos fizetne.
Ha már a pénzügyi kormányzat nem engedi
ezen fiókokat és gyári lerakatokat megadóztatni
a helyi község javára, akkor kézenfekvő
és indokolt, hogy az uj államvédelmi adó
őket terhelje és nem az önálló
kereskedőket és iparosokat. Ezáltal a megadóztatás
körül mutatkozó egyenlőtlenség
részben kiegyenlítődnék.
Azt hisszük, hogy a hadfelszerelési, munició
és gázálarc-gyárak és hadsereg-szállítók
rendkívüli és magas megadóztatásának
szükségszerüségét nem kell indokolnunk.
Ebben egyet kell hogy értsen velünk mindenki. Elvégre
annak a cirka 13 milliárdnak, amelyet a kormány
az elmúlt pár év alatt és a következő
közeli években a hadsereg céljaira és
erődítményi munkákra elköltött
és el fog költeni, a hasznát ezek a hadseregszállítók
keresik meg. Óriási összegü megrendelésekről
lévén szó, a haszon kis százalékával
kell megelégedniök. Ezért ezen hasznok magas
százalékos megadóztatása igazságos.
Mindezekből látható, hogy az állami
költségvetés - az államvédelmi
kiadásokat is beleszámítva - egyensúlyba
hozható anélkül, hogy az egyenesadót
- jövedelem és kerestiadót - fizetők
külön megterheltetnének.
Javaslatunk elfogadása esetén ezenfelül nem
kell felemelni a boradót, mert a szőlőtermelők
a mai boradót sem bírják el, az adóemelés
pedig egyenesen tönkremenetelükkel lenne egyenlő.
Nem kellene emelni a müzsír adóját,
amelyből a kormány az eddigi 94 millió helyett
154 milliót akar kihozni és ezzel megkiméljük
a munkásosztályt a müzsír árának
emelkedésétől. Végül nem kell
emelni a cukoradót, amely előbb-utóbb szintén
ezen igen fontos közfogyasztási cikk megdrágulásával
járna.
Összesítve, a mi javaslatunk szerint az állami
költségvetés 1155 milió Kč-t
kitevö hiánya a következő jövedelmi
forrásokból fedeztetnék és hozatnék
egyensúlyba: Maradékbirtokosok és kolonisták
államvédelmi adó pótlékából
683 millió Kč. (Posl. Rybárik: V Maďarsku
zdaňujú tie najprv víazov, ktorí
sa zaslúili o tát?) My nie sme v
Maďarsku, my sme v Ceskoslovensku! Söradóból
80 millió, szeszadóból 30 millió,
ásványvíz, limonádé és
gummi adójából 62 millió, ásványolaj
adójából 50 millió, állami
építési segélyek visszatérítéséből
20 millió, hadfelszerelési üzemek, munició
és gázálarc gyárak, hadseregszállítók,
gyári lerakatok és fiókok, közjegyzők,
dohánynagytőzsdések adópótlékából
230 millió, összesen 1155 millió Kč.
Végezetül nem hagyhatom szó nélkül
a kormány ama eljárását, amelyet a
közalkalmazottak és nyugdijasok államvédelmi
illetékkel való megadóztatási módját
illeti. Amit a közalkalmazottaknak egyik oldalon fizetésemelés
címén juttat, azt a másik oldalon államvédelmi
illeték címén kétszeresen elveszi
tőlük.
A nyugdijasoknál ez az igazságtalan elbánás
még szembeszökőbb. Ezt a sokat szenvedett és
a nyugdijegyenjogusítási törvény hatálybaléptéig
nyugdijilletményeiben érzékenyen megrövidített
osztályt a kormány az imént említett
adóztatással kapcsolatos méltánytalanságon
kívül n ég egy minden alapot nélkülöző
indokolatlan és igazságtalan sérelemben,
valóságos capitis deminutioban részesíti
azáltal, hogy a ténylegesen szolgáló
közalkalmazottak fizetésemelésével szemben
nyugdijukat nem emeli arányosan, hanem csak részben.
A kormány ezen eljárása a nyugdijasokkal
és a közalkalmazottakkal szemben nem nevezhető
másnak, mint porhintésnek.
Ha a kormány szükségesnek tartja előteremteni
a municióra, a felszerelésre és erődítményekre
a neh z milliárdokat, úgy gondoskodjék egyuttal
a nyugdijasok, kegydijasok és az elbocsátott közalkalmazottak
kenyeréről is. Hallja meg végre a kormány
a nyugdij és kegydij nélkül elbocsátott
volt magyar közalkalmazottak 19 év óta harsogó
kétségbeesett jajkiáltását
a mindennapi falat kenyér után.
A kormányjavaslatot nem fogadom el és úgy
magam, mint klubunk összes tagjai csakis az általam
előadott ellenjavaslatokra vagyunk hajlandók szavazni.
(Potlesk poslanců maďarských spojených
stran.)