Tisztelt képviselőház! A múlt és a jelen évben különös szokás vált divattá e képviselőházban. A koalició képviselői direkt lelkes és lendületes ellenzéki beszédeket tartanak a bizottságokban és a plénumban, végül pedig beszédeik szellemével ellentétesen megszavazzák az agyonkritizált kormányjavaslatokat. Az ellenzéknek lassan attól kell tartania, hogy ezekután nem lesz mit kritizálnia, mivel ezt elvégzik a kormánypárti képviselők. Szeretnők azonban látni azt az időt, amikor a kormányképviselők beszédeikhez konzekvens magatartást tanusítanak majd a szavazás pillanatában. Pár év előtt még álmodni sem merte volna senki, hogy a kormány a nehéz gazdasági viszonyok között súlyos adóterheket tartalmazó javaslatok lavinájával mer előlépni. És ime, az álom megcáfoltatott. A mintegy 1200 millió ujabb adóterhet jelentő adójavaslat itt fekszik előttünk a maga valóságában. Ki meri tagadni, hogy káprázik tőle a szemünk.

Tudjuk előre, hogy ezen javaslatoknak mi lesz a sorsuk. A kormánytöbbség képviselőinek ellenzéki kritikától túltengő beszédözöne után szépen meg fogják szavazni azokat.

A közvélemény azt kivánja, hogy a kormány úgy jusson célhoz, hogy ne terhelje túl az adófizetőt a végtelenségig. Nem szabad a lakosságra az áldozatok tömegét zúdítani, amelyekről ma senki nem tudja megmondani, nem fölöslegesek-e teljesen. Tessék végre törvényes határt megszabni a jövedelem és kereset megterhelhetésének, nem pedig még a veszteségre dolgozó vállalatokat is megadóztatni.

Érdekes a dologban, hogy az államvédelem jelszavával akarják ezen adójavaslatokat immunizálni az igazi kritikával szemben, holott nyilvánvaló, hogy ez a beállítás csak mesterséges, mert az államvédelem költségvetési szükséglete csak 700 millió, míg 500 millió a többi resszort kiadásainak emeléséből származik. Még az unifikációs minisztérium is emelte kiadásait. Köztudomásu, hogy az állampénztár nem tud a vállalkozóknak fizetni és több milliárd állami pénztárjegy van már forgalomban.

Kétségtelen, hogy a köztársaságban a háborus pszichozis jelei mindenfelé mutatkoznak. (Posl. Rybárik: De ez nem mi tőlünk ered!) Elsősorban áll ez a kormányra. Bizonyítják ezt azok a rendkívüli intézkedések, amelyeket a kormány a törvényhozáson át megvalósított. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk az elmúlt évek és az idei parlamenti munkát, úgy ezt teljes bizonyossággal megállapíthatjuk.

Ebből a pszichozisból fakadt a sajtótörvény, az államvédelmi törvény szigorítása és ennek nyomán az egész köztársaság lakósságának a repülőtámadások elleni védekezésre való kioktatása és begyakorlása. Ez évben került tető alá az oly súlyos rendelkezéseket tartalmazó és a lakósság személyi szabadságát és vagyonával való rendelkezési szabadsága oly nagymérvü korlatozását tartalmazó államvédelmi törvény, hogy az rendes körülmények között elképzelhetetlen lett volna. (Posl. Rybárik: Az irredentákra készült ez a törvény!) Vegyék azok magukra, mi nem vagyunk irredenták, mi meg merjük mondani véleményünket és merjük kritizálni ezeket a javaslatokat. Ezen törvénnyel egyidejüleg szavazták meg az államvédelmi nevelésről szóló törvényt is, amely a katonasor előtti fiatalság - ideértve az iskolásokat is - katonai kiképzésének elrendelését jelenti.

Ugyanezt a célt szolgálta a 3˙5 milliárdos államvédelmi kölcsön realizálása is. Most pedig a hadifelszerelés céljait szolgáló adójavaslatokkal lepett meg benn-ünket a kormány, mely javaslatok egyrészt óriási méreteket öltő állami költségvetési hiány fedezetét vannak hivatva megteremteni hosszu évekre előre, másrészt pedig felhatalmazást nyujtani a kormánynak több milliárdos rendkivüli hadfelszerelési hitel megszerzésére.

Mindezekből kétségtelenül megállapítható, hogy ez a legkomolyabb háborus előkészület céljait szolgálja. Kérdem: jól átgondolta-e a kormány, hogy valóban szükség van-e minderre? Szükséges-e az adófizető polgár erejének ily megfeszített mértékben való igénybevétele? Gondolt-e a kormány arra, hogyha a háborus veszély elmulik. mindezek a nemgyümölcsöző, 13-14 milliárdot kitevő, befektetések kárbavesznek? Gondolt-e arra, hogy a hadfelszerelési konjunktura elmultával bessz és óriási munkanélküliségi hullám fog reánk törni? Itt fog állni az adóterhek alatt roskadozó polgárság és azelalélt közgazdaság.

Szilárd a meggyőződésem, hogv mindezt el lehetne kerülni. ha a kormánv eddigi külpolitikája iránvvonalait revideálná és olyan külpolitikát kezdeménvezne, amelv a szomszéd államokkal való ellentétek elsimítá sát, kiegvenlítését és a velük való barátságos viszonvt teremtené meg. Szerintem inkább egv tartós, békés. jó megegyezés, mint egy kockázatos háboru.

Mi, nemzeti kisebbség, kétszeresen érezzük a probléma nagy súlyát és horderejét, mert a fegyverkezéssel járó adóterhek a mi vállainkat sem kimélik meg és háboru esetén mi fogunk a legtöbbet szenvedni, mert a nemzeti kisebbségek kilencven százaléka a határok mentén, az úgynevezett határövben, lakik. Annál nagyobb bizalmatlansággal tekintünk tehát az uj adók bevezetését s a régi adók emelését célzó javaslatokra, mert azok egyrészt a szenvedések és megprobáltatások ujabb lavináját jelentik számunkra, másrészt mert jól tudjuk, látjuk, hogy a szükséges fedezet másként, egyszerübben, könnyebben, a szegényedő középosztály és a kisemberek ujabb megnyomorítása nélkül is biztosítható volna, még pedig pártklubunk által beterjesztett módosító indítvány értelmében.

Ezen módosító indítványunk a következő (čte):

"Az Egyesült Országos Keresztényszocialista, a Magyar NemzetiPárt és a Szepesi Németek Pártjának parlamenti képviselői klubja az államvédelmi illetékre vonatkozó kormányjavaslathoz indítványozzuk. hogy az egész kormányjavaslat szövege visszavonassék és helyette a következő javaslatunk fogadtassék el: 1. §. Államvédelmi illetéket kötelesek fizetni: 1. Mindazon maradékbirtokosok és kolonisták. akik a földreform során a földbirtokhivatal által lefoglalt földterületből földbirtokot - szántót. legelőt, vagy erdőbirtokot szereztek. 2. Mindazon mozgószínháztulajdonosok, akik ezen ipar űzésére 1919 évtől kezdve koncessziót kaptak. 3. Mindazon közjegyzők, akik a csehszlovák kormány által közjegyzővé kineveztettek. 4. Mindazon dohánynagvtőzsdések, akik ehhez a pénzügyminisztériumtól 1919 évtől kezdve engedélvt nyertek. 5. Mindazon bankok és pénzintézetek. amelyeknek 20 millió betétnél nagvobb betétállományuk van. 6. Mindazon gvári üzemek, amelyek székhelvükön kívül gvári lerakatokat, vagy elárusító fiókokat létesítettek és tartanak üzemben. 7. Mindazon kimondottan hadfelszerelési, munició és gázálarc gvárak és más olvan ipari üzemek és vállalatok. amelvek az allamvédelmi célokra szükséges állami szállításokra megrendelést kaptak.

2. §. Az 1. §-ban felsoroltak államvédelmi illeték cimén a következőkénen adóztatnak meg: 1. A maradékbirtokosok minden szerzett hektár szántó után pótlék alakjában 1000 Kč-t, legelő és erdő után pedig 100 Kč-t; öt egvmásutáni évre felosztva. 2. A kolonisták minden szerzett h ektár szántó után 500 Kč-t, legelő és erdő után pedig 150 Kč-t. öt egymásutáni évre felosztva. 3. Közjegvzők mozikoncesszió-tulajdonosok. dohánynagyárusok évi jövedelmi adójuk 50%-át. 4. Bankok és gvári lerakatokkal, fiókokkal rendelkező vállalatok évi kereseti adójuk 60%-át pótlék alakjában. 5. Az 1. § 7. pontjában felsorolt üzemek és vállalatok évi kereseti adójuk 70%-át pótlék alakjában.

Indokolás: Az államvédelmi illeték és a rendkívüli nyereségek bevezetésére vonatkozó kormányrendelet ezen uj adónem bevezetését azzal indokolja, hogy a nemzetközi helyzetben napról-napra fokozódó feszültség - amely természetesen nem marad hatás nélkül Csehszlovákiára is - azt eredményezte, hogy a csehszlovák hadsereg felfegyverzése iránt rendkívüli intézkedéseket kell tenni és hogy ezen rendkívüli intézkedések rendkívüli nagy költségvetési kiadásokat igényelnek, amelyek fedezésére sürgősen uj bevételi forrásokról kell gondoskodni."

Ebből kiindulva a kormányjavaslat a szükséges és évi 1155 milliót akként szándékozik előteremteni, hogy a jövedelem- és kereseti adót fizetők amúgy is agyonterhelt széles tömegeit terhelte meg pótlék alakjában. Hogy ez a módszer mennyire helytelen, azt mutatja a jövedelem- és kereseti adót fizetők republikaszerte hallható fájdalmas feljajdulása és a mindenfelé észlelhető nagy idegesség.

A kormány az adózó közönséget kész helyzet elé állította. A logika azt diktálja, hogy rendkívüli kiadásokra rendkívüli bevételi forrásokat kell keresni. Ezzel szemben a kormány a meglévő, jól fejő adózók jövedelemés kereseti adójának megpótlékolásával oldotta meg a kérdést. A kimerült, sekélyvizü kutakból pumpol, ahelyett, hogy uj bővizű kutakat keresett volna. A kitaposott utakon maradt, ahelyett, hogy uj utakat keresett volna. Ez helytelen és igazságtalan eljárás.

Jelen javaslatunk más irányu és igazságos megoldást tartalmaz. Alapelvünk az, hogy az állam rendkívüli kiadásaihoz azok járuljanak elsősorban hozzá, akik az államtól rendkívüli előnyökben, vagy kedvezményekben részesültek, akik olcsó földet, rendkívül jövedelmező állást, koncessziót, állami megrendelést kaptak.

Valamit valamiért. Ezt parancsolja a demokrácia és az igazságo sság elve. Ezért javasoljuk a maradékbirtokosok, a koloni sták, a közjegyzők, kino-koncesszió-tulajdonosok, dohány-nagytőzsdések, na gybankok, adózástól megkimélt gyári lerakatok és fiókok, végül a hadseregszállítók rendkívüli megadóztatását. Módszerünk helyessége vitán felül áll. Annak célszerüségét és reahtását pedig alábbiakban bizonyítjuk be:

Köztudomásu, hogy a földbirtokreformmal kapcsolatosan kiosztott maradékbirtokok megszerzői a föld forgalmi árának egyharmadát kitevő vételáron jutottak birtokaikhoz. Köztudomásu az is, hogy ennek célja uj csehszlovák nemesség kialakítása.

Ugyanez a helyzet a kolonistákat illetőleg azzal a hozzáadással, hogy a kolonizáció célja ezenfelül még az volt, hogy a nemzeti kisebbségek lakta területek egységes etnikumát megszaggassák és a beékelt csehszlovák koloniák ezen vidékek elnemzetlenítését megindítsák. (Posl. Stunda: Elmagyarosodnak, kolléga úr!) Adja a jó Isten, hogy úgy legyen, de azt hiszem nem ez a cél. Különösen áll ez a köztársaság magyarlakta vidékeire, amelyekre a koloniák háromnegyed része esik. (Posl. Stunda: Mondom, hogy elmagyarosodnak!) Adja a jó Isten!

Az állami statisztikai hivatal kimutatása szerint ugyanis 1926. év végéig létesített koloniák a köztársaság egyes országai között a következőképen oszlottak meg: Csehországban 364 kolonia 5139 hektárral, Morvaország ban és Sziléziában 181 kolonia 2221 hektárral, Szlovenszkón 1477 kolonia 15.491 hektárral és Kárpátalján - 109 kolonia 1317 hektárral. Összesen tehát 2131 kolonia 24.168 hektárral, amiből Szlovenszkóra és Kárpátaljára a létesített koloniák több mint háromötöd része esik.

Minthogy a maradékbirtokosokat és kolonistákat az állam igen olcsó áron való földhözj uttatásával rendkívüli előnyben részesítette, helyénvaló és igazságos, hogy most tőlük az államvédelmi kiadások fedezetének céljára rendkívüli áldozatot kívánjon.

A földművelésügyi minisztérium jelentése szerint szántóföldből 1937. január 1.-ig ki lett osztva: maradékbirtokosok részére 226.609 hektár szántóföld, kolonisták részére 640.591 hektár szántó. Összesen 867.200 hektár szántó.

A maradékbirtokosok általunk javasolt megadóztatásából az állam 226 millió, a kolonistáknak kiosztott föld megadóztatásából 320 millió, a kiosztott 918.969 hekár erdő és legelő megadózatásából 137 millió, összesen tehát 683 millió Kč jövedelemhez juthat, vagyis közel annyi jövedelemhez, amennyit a rendes költségvetés hadügyi szükségletének növekedése - 700 millió - kitesz. Az állami rendes költségvetés 1155 millió Kč mankójából 472 millió Kč maradna fedezetlen.

Ennek fedezete biztosítva van egyrészt a kormány által javasolt, felemelt söradóból, amely 80 millióra van előirányozva, a szeszadóból 30 millió, ásványvíz, limonádé, gummiból 62 millió, ásványolajból 50 millió, építési segély visszatérítéséből 20 millió. Összesen tehát 242 millió Kč. A még fedezetlen 230 millió bőven nyer fedezetet a közj egyzők, kinokoncesszió-tulajdonosok, dohány-nagyárusok, nagybanka ok, gyári lerakattal és elárusító fiókokkal rendelkező gyári üzemek és vállalatok, hadfelszerelési üzemek és hadsereg-szállítóknak a 2. §-ban általunk javasolt megadóztatásának hozadékából.

Szerintünk teljesen indokolt és igazságos az, hogy azon személyek, akik az államtól kinevezés, avagy valamilyen nagy hasznot hozó egyedáruságra vonatkozó koncesszió engedélyezésével kiváltságos és nagy keresethez jutottak, ennek ellenében rendkívüli adóval rovassanak meg.

Nem vitatható az sem, hogy helyes, hogy a nagybankok szintén különlegesen adóztassanak meg, mert ők élvezik hasznát a hadfelszerelési beruházásokkal kapcsolatos nagyobb konjunkturának és pénzforgalomnak.

Ugyancsak igazságos a gyári lerakatokkal és elárusító-fiókokkal rendelkező gyárüzemek és vállalatok megadóztatása azért, mert ezek az egyenes adókról szóló törvény hiányos intézkedései folytán olyan kedvező helyzeti előnyöket bitorolnak a kis- és középkereskedők, valamint iparosok rovására, amelyek semmivel sem indokoltak és amelyek az egyenlő teherviselés elvének felrugását jelentik.

Ezek a fiókok óriási konkurrenciát jelentenek az önálló kereskedőknek és iparosoknak, azok nagy részének exisztenciáját veszélyeztetik és ezzel szemben még alig járulnak valamivel hozzá az illető község közterheihez, mert alig egyötödrészét fizetik annak az adónak, amit hasonló forgalmat kimutató és mindennemü adóval agyonterhelt helyi önálló kereskedő vagy iparos fizetne.

Ha már a pénzügyi kormányzat nem engedi ezen fiókokat és gyári lerakatokat megadóztatni a helyi község javára, akkor kézenfekvő és indokolt, hogy az uj államvédelmi adó őket terhelje és nem az önálló kereskedőket és iparosokat. Ezáltal a megadóztatás körül mutatkozó egyenlőtlenség részben kiegyenlítődnék.

Azt hisszük, hogy a hadfelszerelési, munició és gázálarc-gyárak és hadsereg-szállítók rendkívüli és magas megadóztatásának szükségszerüségét nem kell indokolnunk. Ebben egyet kell hogy értsen velünk mindenki. Elvégre annak a cirka 13 milliárdnak, amelyet a kormány az elmúlt pár év alatt és a következő közeli években a hadsereg céljaira és erődítményi munkákra elköltött és el fog költeni, a hasznát ezek a hadseregszállítók keresik meg. Óriási összegü megrendelésekről lévén szó, a haszon kis százalékával kell megelégedniök. Ezért ezen hasznok magas százalékos megadóztatása igazságos.

Mindezekből látható, hogy az állami költségvetés - az államvédelmi kiadásokat is beleszámítva - egyensúlyba hozható anélkül, hogy az egyenesadót - jövedelem és kerestiadót - fizetők külön megterheltetnének.

Javaslatunk elfogadása esetén ezenfelül nem kell felemelni a boradót, mert a szőlőtermelők a mai boradót sem bírják el, az adóemelés pedig egyenesen tönkremenetelükkel lenne egyenlő. Nem kellene emelni a müzsír adóját, amelyből a kormány az eddigi 94 millió helyett 154 milliót akar kihozni és ezzel megkiméljük a munkásosztályt a müzsír árának emelkedésétől. Végül nem kell emelni a cukoradót, amely előbb-utóbb szintén ezen igen fontos közfogyasztási cikk megdrágulásával járna.

Összesítve, a mi javaslatunk szerint az állami költségvetés 1155 milió Kč-t kitevö hiánya a következő jövedelmi forrásokból fedeztetnék és hozatnék egyensúlyba: Maradékbirtokosok és kolonisták államvédelmi adó pótlékából 683 millió Kč. (Posl. Rybárik: V Maďarsku zdaňujú tiež najprv víťazov, ktorí sa zaslúžili o štát?) My nie sme v Maďarsku, my sme v Ceskoslovensku! Söradóból 80 millió, szeszadóból 30 millió, ásványvíz, limonádé és gummi adójából 62 millió, ásványolaj adójából 50 millió, állami építési segélyek visszatérítéséből 20 millió, hadfelszerelési üzemek, munició és gázálarc gyárak, hadseregszállítók, gyári lerakatok és fiókok, közjegyzők, dohánynagytőzsdések adópótlékából 230 millió, összesen 1155 millió Kč.

Végezetül nem hagyhatom szó nélkül a kormány ama eljárását, amelyet a közalkalmazottak és nyugdijasok államvédelmi illetékkel való megadóztatási módját illeti. Amit a közalkalmazottaknak egyik oldalon fizetésemelés címén juttat, azt a másik oldalon államvédelmi illeték címén kétszeresen elveszi tőlük.

A nyugdijasoknál ez az igazságtalan elbánás még szembeszökőbb. Ezt a sokat szenvedett és a nyugdijegyenjogusítási törvény hatálybaléptéig nyugdijilletményeiben érzékenyen megrövidített osztályt a kormány az imént említett adóztatással kapcsolatos méltánytalanságon kívül n ég egy minden alapot nélkülöző indokolatlan és igazságtalan sérelemben, valóságos capitis deminutioban részesíti azáltal, hogy a ténylegesen szolgáló közalkalmazottak fizetésemelésével szemben nyugdijukat nem emeli arányosan, hanem csak részben. A kormány ezen eljárása a nyugdijasokkal és a közalkalmazottakkal szemben nem nevezhető másnak, mint porhintésnek.

Ha a kormány szükségesnek tartja előteremteni a municióra, a felszerelésre és erődítményekre a neh z milliárdokat, úgy gondoskodjék egyuttal a nyugdijasok, kegydijasok és az elbocsátott közalkalmazottak kenyeréről is. Hallja meg végre a kormány a nyugdij és kegydij nélkül elbocsátott volt magyar közalkalmazottak 19 év óta harsogó kétségbeesett jajkiáltását a mindennapi falat kenyér után.

A kormányjavaslatot nem fogadom el és úgy magam, mint klubunk összes tagjai csakis az általam előadott ellenjavaslatokra vagyunk hajlandók szavazni. (Potlesk poslanců maďarských spojených stran.)