Amikor ezt elmondottam, tekintettel voltam arra, hogy vajjon melyik
községben van olyan szlovák vagy csehszlovák
társadalom, amely igényelheti a maga nemzeti iskoláját.
Ennek a képnek kiegészítését
szolgálja az a megállapításom, hogy
viszont 60 olyan abszolut magyar többséggel- bíró
magyar község van, amelyekben magyar tannyelvü
iskola nincs. Ha azokat a nemzeti és erkölcsi energiákat,
amiket a 72 szlovák iskolának fenntartására
használnak, átadnák ennek a 60 magyar községnek
magyar iskola fenntartására, akkor demokratikus
és igazságos cselekedetet h ajtana végre
a kormány.
A szlovák és a magyar polgári iskolák
viszonyában meg kell állapítanom, hogy az
elnemzetlenítés terve abban is kifejeződik,
hogy például Galántán, Szencen, Szepsiben,
Párkányon, Pelsőcön, Dunaszerdahelyen
és Vágselyén az államalakulat óta
felállítottak szlovák tannyelvü polgári
iskolákat anélkül, hogy egyidejüleg ezekben
a szlovák polgári iskolákban magyar párhuzamos
osztályok felállítását is szorgalmazták
volna. Ezek a községek magyar jellegüek, vagy
legalább is 30% magyar kisebbséget meghaladóan
egyben magyar jellegüek is. A középiskolák
terén a gimnáziumokban is régóta hangzik
az a kivánság, hogy Léván, Rozsnyón
és Ungváron állíttassék fel
magyar gimnázium, illetve párhuzamos magyar tagozat
illesztessék be a meglévő gimnáziumok
keretébe.
Tegnap Esterházy kollégám foglalkozott
a magyar egyetem kérdésével és ezért
engedtessék meg nekem, hogy kijelentéseit kiegészítsem
azzal, hogy a magyarságnak magyar egyetemet követelő
hangja teljesen jogosult. 1013 magyar nemzetiségü
egyetemi hallgató tanult az 1934/35 tanévben a csehszlovák
egyetemeken és bár teljesen távol áll
tőlünk, hogy a menekült ukránoknak prágai
szabad egyetemét irigyeljük, de ha 150-200 ukrán
diák részére meg van a lehetőség
szabad egyetemet kreálni Prágában, akkor
nem jogosulatlan a magyar nemzeti kisebbségnek az a követelése
hogy a több mint ezer magyar egyetemi hallgató részére
magyar egyetem felállítását szorgalmazzuk.
Amikor az iskolakérdésekkel kapcsolatban a magyar
nemzeti kisebbség jog.os igényeit felhozom, fel
kell hívnom a tisztelt Háznak figyelmét arra
is, hogy a magyar középiskolákban, gimnáziumokban
a tanerők 50 %-a nem magyar nemzetiségü. Én
azt hiszem, hogy minden becsületes nemzetnek a törekvése
az kell, hogy legyen, hogy azonos nemzetiségü tanerők
oktassák a fiatalságot. Fel kell hívnom innen
az iskolaügyi miniszter úr figyelmét arra,
hogy a közel jövőben esedékes lesz ezeknek
a tanerőknek a véglegesítése. Ma a
csehszlovák egyetemeken már számos magyar
ifju tanul és készül a tanári pályára.
Ha ezek a nem magyar nemzetiségü tanárok véglegesíttetnek
a magyar gimnáziumokban, akkor az egyetemeken most tanuló
és tanulmányaikat rövidesen befejező
magyar tanári nemzedék hosszú évtizedeken
keresztül nem fog tudni álláshoz jutni.
Mint már elöljáróban is kijelentettem,
minden becsületes nacionalista kell, hogy támogassa
minden nemzet kultúrtörekvéseit és kell,
hogy tisztelje a másik nemzet kultúrértékeit.
Én a magam részéről, amikor mint nacionalista,
aki becsülni tudja minden más nemzet kultúráját,
elvileg helyeslem a szlovák műegyetem felállítását,
mégis, tekintettel a mostohán kezelt magyar iskolaviszonyokra,
kénytelen vagyok a javaslat ellen szavazni.
Ezen pregnáns kultúrkérdéssel kapcsolatban
legyen szabad nekem egy másik kérdéssel is
foglalkoznom. Végtelenül sajnálom, hogy Hoda
miniszterelnök úr nem lehet jelen itt az ülésen,
mert szeretek mindenkivel őszintén beszélni
és mindenkinek becsületesen a szemébe nézni.
A Jókai egyesület Komáromban, Komárom
egyik terén egy szobrot akar felállítani.
A Jókai egyesület vezetői becsületes loyalitással
felkeresték a miniszterelnök urat, hogy a szobor alapkőletételi
ünnepségen vegyen részt. Tudomásom szerint
a miniszterelnök úr elfogadta a meg.hívást
és részt vesz a Jókai szobor alapkőletételét
jelentő ünnepségen. Engedtessék meg
nekem, hogy ezzel kapcsolatban felhívjam a miniszterelnök
úr figyelmét a következőkre: Azok az
urak és azok a körök, akik a miniszterelnök
úrnak ezt az utazását előkészítik,
azok egészen más szempontok belekalkulálásával
csinálták meg programmjukat. Hoda miniszterelnök
úr Hodovo telepen keresztül fog Komáromba
érkezni. Először Hodovon fogja átvenni
Hodovo díszpolgári oklevelét. Ünnepélyesen
hangsúlyozom, hogy Komáromba nem Hodovon,
hanem Nemesócsán keresztül vezet az út.
Hodovo egy telep, amit egy színtiszta mag.yar járás
magyar községei közé ágyaztak be;
egyik azon telepeknek, amelyek mint egy csatárlánc
húzódnak végig a délszlovenszkói
magyarlakta területen. (Výkřiky posl. Kopasze.)
A komáromi Jókai szoborhoz az út nem
Hodovon, hanem Nemesócsán keresztül vezet,
azon a Nemesócsán, amelynek ma is számos
agyagos és nádfedeles épülete bizonyítja
azt, hogy a cseréptetős és téglából
épült telepes házakkal szemben miért
nem lehet ugyanannyi téglából készült
és cseréptetős ház a magyar falvakban.
H o d a miniszterelnök úr földművelésügyi
miniszter volt akkor, amikor a földreformot végrehajtották
és mi magyarok sohasem fogunk belenyugodni abba, hogy a
földreform ürügye alatt színtiszta magyar
területeken szlovák telepeket létesítettek.
Ez a seb ott fog égni a magyarság testén
mindaddig, míg nem fogják reparálni.
És most engedtessék meg nekem az is, hogy felhívjam
Hoda miniszterelnök úr szíves
figyelmét arra, hogy amikor a Jókai szobor, a magyar
nemzeti g.énius egyik megtestesitőjének,
alapkőletételénél beszédet
fog mondani és a körülötte álló
hallgatóságnak szemébe fog nézni és
ha bele tud tekinteni a hallgatóság lelkébe,
akkor le fogja tudni olvasni a hallgatóság szeméből
azt, hogy sok magyar ember gondol arra, hogy ugyanakkor, amikor
a miniszterelnök úr Komáromban a Jókai
szobor alapzatánál beszél, Pozsonyban a Petőfiszobor
a Városmajor egy istállójában porosodik
és hiábavaló a mag.yar kultúrköröknek
az a törekvése, hogy ez a szobor Pozsony város
valamely méltó helyén ujból felállítassék.
Hangsúlyozom, hogy nem volt erkölcsi indoka annak,
hogy a Petőfi-szobrot eltávolítsák
arról a helyről, ahol állt. Én tisztelettel
hajlok meg Hviezdoslav szlovák költőnek emléke
elött, de éppen a magasabb szempontból felfogott
kultúrszolidaritás alapján állítom
azt, hogy éppen Petőfi és Hviezdoslav szelleme
megengedi, hogy Petőfi szobra ugyanúgy állhatna
Pozsony bármely terén, mint Hviezdoslav szobra.
De tovább megyek. A Jókai szobor alapkőletételénél
jelenlévő emberek gondolatában benne lesz
az is, hogy a szoborrombolások idején jónak
látták lerombolni a Kossuth szobrokat is. Engedjék
meg, hogy hangsúlyozzam azt, hogy Kossuth Lajos elsősorban
nem a magyar állami gondolatnak volt a megtestesítője,
Kossuth a magyar nemzeti gondolatnak volt a kifejezője
és ha tefánik o t tartják a
szlovák n emzeti gondolat megtestesítőjének,
akkor én, a magyar nacionalista, megtudnám értetni
magam a szlovák nacionalistával, hogy ugyanazon
a terén a magyar és a szlovák gondolat képviselőjének
a szobra ott állhasson.
És önkénytelenül felötlik a gondolat,
hogy Kassán ott állott a honvédszobor, amely
nemcsak a magyar honvédek emlékét hirdette,
hanem eszmei rokonságban volt azokkal a szobrokkal, melyeket
a világháboru befejezése óta minden
község lakossága piétikus ünnepség
keretében felavat. A kassai honvédszobor az 1848/49-ben,
a Habsburgok ellen lefolyt szabadságharcban elesett honvédek
emlékét hirdette. Ezt a szobrot vandál kezek
lerombolták és az Országos hivatal utasítására
a muzeumból eltávolították és
érctömeg.gé öntötték.
Ezek a gondolatok jutottak most a Jókai szobor alapkőletételével
kapcsolatban eszembe, és nem azért jutottak eszembe,
hogy akadályozója legyek egy jövendő
csehszlovák-magyar kiegyezésnek, de aki ismeri a
nemzetek lélektanát, az nagyon jól tudja
azt, hogy a nemzetek lelkét megnyerni, a nnak meg v annak
a maga becsületes és a történelemben kipróbált
eszközei. Nem szabad a nemzetek megértésének
nagy kérdését hangzatos propaganda eszközökön
keresztül devalválni. (Posl. Rybárik: Mennyi
szlovák iskola van Békéscsabán?) Nem
vagyok a magyar kormányért felelős és
nem vagyok hivatott arra, hog.y ezen kérdésre választ
adjak. Méltóztassék ezt a kérdést
a magyarországi szlovákok nemzeti organizációjához
intézni, azok meg fogják adni a választ.
A suum cuique elvet vallom, a magyarországi szlovákok
nevében én nem beszélhetek.
Tisztelt képviselőház! Szívesen vettem
volna, ha Hoda miniszterelnök úrral szemtőlszembe
közölhettem volna azokat a gondolatokat, amiket itt
előterjesztettem. Mi, magyarok, szeretjük a becsületes
szókimondást és a becsületes szembenézést,
mert csak ezen keresztül fogunk tudni talán egykor
kezet fogni, de ennek útja nem az olcsó propaganda
eszközökön, hanem a férfiu becsületes
szókimondáson és a nagy kérdésekkel
való becsületes szembenézésen keresztül
vezet.

