Több mint százezer vendégipari alkalmazott panaszkodik és követeli az emberi élethez való jogait. Itt van e gynéh ány dokumentum a vendégipari alkalmazottak h árom szervezetétől, a szociáldemokratáktól, a nemzeti szocialistáktól és a vörös szakszervezetektől. Három külömböző szervezet, de a követelések egységesek, a követelések azonosak.

Három pontban foglalják össze a vendégipari alkalmazottak az ő legfontosabb követeléseiket. Az első követelés a borravaló-rendszer eltörlése, a második a túlhosszú munkaidő megszüntetése és a harmadik követelés a nyugdijbiztosítási törvénynek kötelező kiterjesztése a pincérekre. Nem véletlen, hogy ez a három külömböző szervezet, anélkül hogy összebeszéltek volna, így megtalálják a közös hangot és szinte azt lehet mondani, hogy pontosan egyformán fogalmazták meg követeléseikiket. Ez abból adódik, hogy ez a százezres kizsásákmányolt tömeg egyformán érzi a munkaadók részéről az elnyomatást és igazságtalanságot.

Bizonyos, hogy a borravaló-rendszer lealacsonyítja azokat az embereket, akik nehéz munkát végeznek. A borravaló-rendszer nem egyeztethető össze az emberi méltósággal és meg kell állapítani, hogy a borravaló-rendszer mellett a vendégipari munkások százezres tömege kimondottan éhezik, nyomorog. A nemzeti szocialista pincérkongresszus rezoluciója szerint, a prágai pincérek átlagos heti keresete, a koszton kívül, nem haladja meg a 70 koronát és a koszt 90 százalékban elégtelen. A pincérmunkások rá vannak kényszerítve, hogy nehéz munkájuk után szinte kikoldulják a vendégektől a filléreket. A borravaló rendszer mellett legföljebb a főpincér keres, a pinc érmunkások ezrei azonban egyáltalában em. Főpincér pedig csak az lehet, akinek kauciója van. Ma a munkaadók nehéz ezreseket követelnek kaucióképen a főpincérektől. Ezen kauciók összege 5.000-50.000 koronáig szokott terjedni.

Nemcsak a vidéki városokban, de az ország fővárosában, ahol a vendégipari alkalmazottaknak tízezrei élnek és robotolnak, a szégyenletes borravaló-rendszer dívik, sőt tovább megyek, magában a parlamenti vendéglőben szintén borravaló-rendszer van. Ez a rendszer egyáltalában nem egyeztethető össze a demokrácia szellemével és Európában ma már a legtöbb országban nemcsak eltörölték, de törvényben tiltották meg a borravaló adását és elfogadását és bevezették helyette a rendes munkabéreket.

Szlovenszkón ugyan a legtöbb helyen már 15 évvel ezelött eltörölték a borravaló-rendszert, azonban ez kizárólag a vendégipari alkalmazottak szervezetségének és harcának volt az eredménye. Azóta azonban la ssan-lassan leépítik ezeket a ví vmányokat, sőt az állami fürdőüzemekben, a Tátrában a "Lomnic" és "Praha" sszállodákban, tehát az állami hotelekben szegik meg a kollektív szerződéseket. A kollektív szerződés szerint egy pincérnek heti 67 koronát kellene kapnia, ezzel szembenben havi 120 koronát kap; emellett még ezen územekben átlagban 75 órát dolgoznak hetenként a pincérek. A külföldi vendégek, akik nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy borravalót adjanak, mert ez náluk, odahaza nincs meg, nem adnak borravalót a pincéreknek és így ezektől a koldusfillérektől is elesnek ezen luxushelyek alkalmazottai.

Amit eddig mondottam, az csak a pincérekre vonatkozott. A konyhaszemélyzet és a segédmunkások helyzete még rosszabb, mert ezek sem százalékot, sem borravalót nem kapnak. A fizetésük nem haladja meg átlagban a heti 35-40 koronát, de munkaidejük annál nagyobb. Ezek az alkalmalmazotti rétegek naponta 12-16 órát dolgoznak, nem kapják meg a heti szabadnapot, egyfolytában dolgoznak és vannak olyan munkások a vendégiparban, akik évek óta egy szabad napot sem tartottak be. Tudvalévő, hogy vasárnapról egyáltalában nem lehet beszélni, mert akkor van a legtöbb munkájuk.

A nők alkalmazása ebben az iparban egy külön fejezet. Ezeknek kizsákmányolása felülmul minden képzeletet. Ujtátrafüreden és Ótátrafüreden a Palaceban és a Grand-ban majdnem kizárólag nőket alkalm aznak pincérek helyett és ezeknek fizetése havi 60-120 korona között ingadozik. Az természetes, hogy ez kevés, hogy ebből nem lehet megélni, hogy ebből nem lehet öltözködni és így kényszerítik ezeket a nőket, hogy más uton keressék meg kenyerüket. De vannak még külön speciális üzemek, lebujok, ahol szintén kizárólag nőket alkalmaznak, de nem azért, hogy a vendégeket kiszolgálják, hanem hogy a vendégeket mulattassák. Ezekben a lebujokban köteles az úgynevezett pincérnő itatni a vendégeket és magának is kötelessége inni, ameddig csak bír. Természetesen az illető nőknek fiataloknak és szépeknek kell lenniök, egy hónapnál tovább nem alkalmazzák őket, mert mindig friss leánynak kell lenni abban az üzemben. Mivel ezek egyáltalában nem kapnak fizetést, megélhetésüket más uton kell megkeresniök.

A nyugdijbiztosítás követelése szintén érthető és teljesen jogos, különösen a pincérmunkások részéről. A pincérmunkások száma, a nemzeti szocialista kongresszus rezoluciója szerint, 80.000-re rúg a republikában és dacára annak, hogy ezek is eladással foglalkoznak, épúgy mint a kereskedelmi alkalmazottak, mégsem vonatkozik reájuk a nyugdijbiztosítási törvény. Egyik legfontosabb követelésük, hogy a törvény rájuk is ki legyen terj esztve.

Azt hiszem, hogy sehol, egyetlenegy iparágban sem olyan sürgős és olyan fontos a kötelező nyugdijbiztosítás bevezetése, mint éppen itt; n em véletlen, hogy a kávéházakban és vendéglőkben nem lehet öreg pincért látni. Kilencvenkilenc százalékban fiatalemberek, 35 éven aluliak, akik ott ki szolgálnak. Hol vannak az öregek? Talán meggazdagodtak, talán kávéházat vagy vendéglőt nyitottak? Nem! Ezeket nem akarják már alkalmazni, másrészt pedig a pincér-munkás 40 éves kora u tán már nem is alkalmas m unkára, nem bírja a versenyt fiatalabb kollégáival. A pincérmunkást, amikamikor felveszik, megnézik, hogy hány éves, megnézik, hogy jó-e a foga, megnézik, hogy nem kopasz-e és csak akkor veszik fel, ha fiatal és fess. 40 éves pincért találni ritkaság, aki még üzemben dolgozik, de ott lehet őket találni a munkaközvetítő hivatalokban, akikre öreg napjaikra a legnagyobb nyomoruság vár.

Sokan azt hiszik, amikor a fényes kávéházakat és fényes ét termeket látják, hogy az ott alkalmazott munkások jól élnek, mert külsőleg jól vannak öltözve. Azonban ha mélyebben belenéz valaki a viszonyokba, aka kor tárul csak szeme elé az a szomoru kizs ákmányolás és igazságtalanság, amiamiben részük van. Ott, ahol mások százezreket keresnek, ott, ahol mások szórakoznak, mulatnak és dőzsölnek, ott a vendégipari munkások tízezrei tuberkulózist szereznek, nélkülőznek, idő elött megrokkannak és ki vannak téve a legnagyobb nyomoruságnak.

A vendégipari munkások követeléseit sürgősen napirendre kell tüzni. Be kell vezetni a százalék-rendsz ert a vendégiparban, el kell törölni a szégyenletes borravaló-rendszert, amely csak megalázza a munkásokat, elveszi emberi méltóságukat. Fokozottabb mértékben elenőrizni kell az üzemekben a munkaidő túllépését, mert nem lehet megengedni azt, hogy ebben az iparágban még mindig 70-80, sőt 90 órát dolgoztassanak hetenként és az alka almamazottak még szabadnapot se kapjanak. Ki kell mondani azt, hogy a pincérmunkásokra vonatkozik a kötelező nyugdijbiztosítás intézménye, hogy az öreg pincérek, a munkaképtelenek és azok, akik már nem bírnak elhelyezkedni, ne legyenek kénytelenek öregségükre koldulni, hanem megadassék nekik a lehetőség ahhoz, hogy legalább a napi száraz kenyeret megszerezhessék. Szükség van továbbá arra, hogy a kizsákmányolt vendégipari munkások egységesen szervezkedjenek, osztályharcos alapon megtalálják az utat az egységes szakszervezetekhez, mert csak ilyen formában fogják tudni kiharcolni az emberi életet úgy saját maguknak, mint családjuk részére. (Potlesk komunistických poslanců.)

2. Řeč posl. Bródyho (viz str. 11 těsnopisecké zprávy):