A tegnap elfogadott törvényjavaslat megadja a kormányzatnak, amire az állam biztonsága és demokráciánk védelme érdekében szükség van. Mindenki fegyverkezik és mindenütt határtalanok a keretek, a nagyhatalmaknál és a kis államoknál is. Az idők és a viszonyok tanitottak meg bennünket arra, - és ez vonatkozik legelsősorban a kis államokra - hogy lejárt a rezoluciók és nyilatkozatok kora és ha meg akarjuk tartani a békét, ha meg akarjuk tartani a demokratikus berendezkedéseket, ha meg akarjuk védeni azokat az emberi szabadságjogokat, amelyek csak a demokráciában lehetségesek, akkor nem elég csak proklamálnunk az ezek iránt való szeretetet, hanem szükség van fegyverre, szükség van ágyura és akármilyen furcsán hangzik ez a szociáldemokrata párt részéről, felelősséggel kell kijelentenem: mi mindent szívesen megadunk és ajánlunk fel az állam védelme számára, ha ez a köztársaság, a demokrácia, a béke ügyét szolgálja és az emberi szabadság megvédését jelenti.

A parlamenti munka mindinkább áttolódik a bizottságokra és ezért a plénumban az eszmék tisztázása, a nép felvilágosítása és politikánk indokolása marad meg. Ezért vagyok kénytelen polémiába bocsátkozni az ellenzéki egyesült magyar pártok klubelnökének, Szüllő dr-nak tegnapi beszédével és nyilatkozatával. Ezt megelőzően azonban egyszer s mindenkorra tisztáznunk kell egynéhány fogalmat, mert zavarossá teszik az urak ezeket a fogalmakat szántszándékkal az utóbbi hónapokban. Nálunk történelmi sors formálja életté, emberré az évszázadokon át és Magyarországon még ma is elnyomott magyar parasztot és munkást, a történelmi osztály érdekei ellenére.

Mi minden tradiciót ezzel a multtal megszüntettünk. Ha így értette Szüllő képviselő úr, szívesen nem nézünk a multba. De nem így értette. Erre vall mindaz, amit külpolitikánkkal kapcsolatban mondott. Minden józanul gondolkodó csehszlovákiai magyar kisebbségi polgártárssunk elött nem lehet kétséges, hogy fontos és jelentős kisebbségi érdekek szólnak amellett, hogy a Csehszlovák köztársaság kitartson a francia, angol és szovjetorosz békefront és külpolitika mellett és kitartson a kisantánt külpolitikai koncepciója mellett.

Szüllőék ezzel szemben Ausztria-Magyarország politikai szövetségét ajánlják. Ez azt jelenti, hogy ez a politikai szövetség közvetve a hitleri Németország politikai szövetségét eredményezné. Már pedig a hitleri fasizmus ma a háboru politikájának lehetőségét jelenti. A magyar nemzeti kisebbség Csehshszlovákiában s emmi körülmények között sem győzhető meg arról, hogy a kisebbségi sorsérdek azt kivánja, hogy Csehszlovákia háboruba sodortassék. Csehszlovákiának a magyar kisebbségi sorskérdés érdekében is ki kell tartania ama külpolitikai koncepciója mellett, amelyik Európában a béke eszméjét szolgálja, mert ez felel meg alapjaiban annak a tradiciónak, amit a Csehszlovák köztársaság meglakulása óta folytat, végez és hirdet valamennyi nemzetiség békés együttélése és az európai béke érdekeinek szolgálatában.

Szüllő képviselő úr azt mondja (čte): "Negatív irányban van csak a kisantánt államainak egyező célja, bár itt is nagy a külömbség. Ez a negativum kettő. Az egyiket úgy hivják, hogy határrevizió, a másikat úgy hivják, hogy Habsburg-restauráció. De itt is külömbség van. Van állam, amely a Habsburg-kérdésben kevesebb ellentállásra talál, mint a területi kérdés megoldása és van állam, ahol a területi revizió kisebb jelentőségü, mint a Habsburg restauráció. Kétségtelen azonban, hogy ez a negativ um hozta össze a hármas-szövetséget, kétségtelen azonban az is, hogy a negatív célok megvédelmezése mindig pozitiv védekezést igényel. Ez a kisantánt alapvető hibája."

Legyen szabad megjegyeznem, hogy mi minden különösebb előfeltétel nélkül úgy a határreviziót, mint a Habsburg-restaurációt a legpozitivabb formában vetjük el. Mi egyaránt veszedelmesnek tartjuk a határrevizió kérdését, ahogy veszedelmesnek tartjuk a Habsburg restauráció kérdését is. A határok reviziója kérdésében mi már többször félreérthetetlenül leszögeztük világos álláspontunkat. Mi tudatában vagyunk annak, hogy ma Európában minden revizió háborut jelent és tisztában vagyunk azzal is, hogy az ilyen háboru nemcsak hogy nem segít, de szörnyü romlásba dönti az európai népeket és a magyar kisebbséget is véle. A Habsburg-kérdést mi egy letünt és a történelemben lezárt kornak tekintjük. A történelmi fejlődés robbantotta ki azokat az erőket, amelyek elsöpörték a Habsburg-dinasztiát és nem találunk semmiféle olyan felületet, semmiféle olyan észszerü indokot, amiért azt lehetne mondani, hogy a Habsburg-restauráció a csehszlovákiai magyar kisebbség érdekében van.

Szüllő képviselő úr azt mandja: "A Csehszlovák köztársaság kormányzatának külügyi vezetősége két fix pontot fogadott el, mint megváltozhatatlan dogmát. Az egyik az, hogy az 1919-ben kötött békék meg nem változtathatók, a másik az, hogy az 1921-ben létrehozott kisantánt-sszövetség szintén örök." A mi véleményünk szerint a magyar ellenzéki pártortok klubelnöke jó szolgálatot tehetne az európai béke ügyének, ha ezt a kijelentését világosan és határozottan fogalmazná meg, mert hiszen a békesz zerződések megkötése óta láttunk már békés reviziót a békeszerződés körül.

A magyar ellenzéki pártok klubelnöke azonban beszédében azt a szót, hogy "határrevizió" más okokból és más szándékkal használja. Éppen ezért tartjuk kötelességünknek kijelenteni erről a helyről ismételten és mindannyiszor, ahányszor a magyar ellenzéki pártok a határrevizió kérdését a magyar kisebbségi nép félrevezetésére így állítják be parlamenti beszédeikben, ismételten és a leghatározo ttabban leszögezni, hangsúlyozni és figyelmeztetni a magyar népet, ne hagyja magát Szüllőéktől félrevezetni. A határrevizió százszor és százszor messzebb van attól, ahol eddig volt és messzebb van attól, amivel félrevezették a magyar kisebbséget a Rothermere-akciók és más súgások és titkos jelszavak alapján.

Az utóbbi napok eseményei igazolják - és ezt örömmel akarjuk konstatálni - hogy a nagy angol, demokratikus nép, felismerve a középeurópai viszonyokat, felismerve Csehszlovákia történelmi hivatását az európai demokrácia fenntartása érdekében, jelentette ki az alsó- és felsőházban, hogy nem engednek meg semmiféle támadást Csehszlovákia területi épsége ellen és a magyar kisebbség nevében csak örömmel konstatálhatjuk angol elvtársainknak és az angol politikának ezen európai és emberi felfogását.

Ami azt illeti, hogy a kisantánt kerete örök és megváltozhatatlan, ez nem áll meg, mert a Csehszlovák köztársaság elnöke, külügyminiszter korában és azóta is Krofta külügyminiszter és Hodža miniszterelnök úr is néhányszor jelentették ki, hogy a kisantánt keretei bővíthetők. Sőt, Magyarország számára is bővíthetők, csak Ie kell mondania arról az eszszerütlen álláspontról, amit Magyarországon hirdetnek az urak, hogy mindennemü megállapodás elött Csehszlovákiának Magyarországgal területi és politikai megállapodásokat kell kötnie. A két nép Csehszlovákiában és Magyarországon egymásra van utalva és az urak jól felfogott érdekeiknél fogva kell, hogy revideálják ezt az álláspontjukat, mert ha így fogják megszabni azt egy csehszlovák-magyar közeledés és megértés felé, akkor nem bővíthető a keret, amiről mi sem mondjuk, hogy örökké úgy kell maradnia, amiként azt a köztársaság vezető tényezői természetszerüen összekovácsolták a háboru után.

Azt mondja Szüllő képviselő úr: "A véderő felemelése csak akkor indokolt, ha a lakosságban olyan megmozdulások történnek és olyan tüneteket látunk, amelyek kifolyásai az elégedetlenségnek. Kétségtelen, hogy a kommunista mozgalom terjed és a rossz gazdasági viszonyok miatt az elégedetlenség, amely tűzfészke minden mozgalomnak, ebben az államban nagy."

Legyen szabad konstatálnom erről a helyről azt a tényt, hogy semmiféle kommunista veszedelem Csehszlovákiában nincsen, amiként nincsenek szovjetorosz repülőterek és szovjetorosz sorkatonaság Csehszlovákiában. Csehszlovákiában, a demokrácia fenkölt törvényeinek megfelelően, kommunista párti mozgalom van, de nincs kommunista veszély és azt hiszem, hogy megbántanám vele a tisztelt Házat, ha sokáig kellene erről szólnom. Szüllő képviselő úrnak ez a beállítása sem szolgál más célt, mint amit megmutattam az előbb, amikor véleményt mond a kisantántról, a határrevizióról, amely nem akar mást, mint segíteni és szolgálatot tenni annak a külföldi propagandának, amely hosszu hónapok óta terjeszti széles e világon, hogy Csehszlovákiát azért kell megrendszabályozni és azért kell átengedni a hitleri Németországnak, mert csak így lehet megszüntetni Európában a bolsevista és kommunista veszedelmet. Nem felel meg a tényeknek, de ellentmondás is van benne, mert Szüllő képviselő úr beszéde elején megállapítja, hogy a véderőtörvény és az ujoncmegajánlás ezen formájára nincsen szükség, mert nincsenek megmozdulások és külpolitikai nehézségek, de ugyanakkor megállapítja azt, hogy bolsevista és kommunista veszedelem mégis van Csehszlovákiában.

Nem áll az a tétel - mondja Szüllő képviselő úr - amit hirdetnek a kormánypártoknak magyarrá kineveztee és átminősített tagjai, hogy azok, akik itt a magyarság nemzeti önállóságát meg akarják őrízni és ellenzékben vannak, hogy ezek nem tesznek egyebet, mint úri politikát követnek, mert az urak félre akarják vezetni a népet. Megpróbálom mégegyszer minden szenvedély nélkül, annak a méltóságnak megfelelően, amennyire becsüljük Szüllő képviselő úr felszólalásait ebben a parlamentben, kijelenteni és tudom, nem követek el hibát, ha megállapítom, hogy amit Esterházynak szabad, azt nem szabad Szüllőnek, mert Esterházy gróf úrnál hiányzanak a nevelés előfeltételei.

De az azután mégis csak furcsa, hogy egy olyan európéer és egy olyan rutinirozott politikus, mint Szüllő Géza dr, még mindig azt a gramofonlemezt játsza, amiről már saját klubtársa, Porubszky dr is megállapította, hogy nem felel meg a tényeknek. Tiltakozom ezen helyről és remélem, hogy utoljára kell tiltakoznom, hogy mi "cégérmagyarok" és mi "a kormány által kinevezett magyarok" vagyunk. Porubszky képviselő úr állapította meg 14 nappal ezelőtt a magyar ellenzéki pártok hivatalos orgánumában, hogy ők ebben a parlamentben 54%-át képviselik a csehszlovákiái magyarságnak. Ennél kompetensebb helyről tehát igazán nem hangozhatott volna el, hogy mit képvisel itt a magyar ellenzéki párt. A magyar ellenzéki pártok urai rövid idő mulva rá fognak jönni arra az igazságra is, ami elválaszt bennünket egymástól, hogy 54%-át sem képviselik a csehszlovákiai magyarságnak, hanem 47%-át csupán.

Amiként lemondottak a magyar ellenzéki urak a totalitásról és lemondottak a száz százalékos képviseletről, úgy el fognak jutni ésszerüen ahhoz is, hogy elismerjék azt, hogy legalább olyan reprezentánsai vagyunk a kisebbségi magyarságnak a csehszlovák parlamentben, mint a magyar ellenzéki pártok urai. De legyen szabad azt is megmondanom, hogy külömb magyarok vagyunk mint Szüllő és Esterházy úrék, mert mi európai értelemben is magyarok vagyunk, akik a békés testvéri együttmüködés, a béke, a demokrácia, a haladás érdekében működünk közre a Csehszlovák köztársasásaságban.

Nem szabad ezzel a demagógiával az uraknak tovább félrevezetni a népet és azért mondjuk joggal, hogy félrevezetik a népet, mert még mindig azokkal az eszközökkel dolgoznak a magyar vidékeken, amelyeket a régi Magyarország politikai fegyvertárából hoztak még magukkal.

Annak megállapítására, hogy ki a magyar, legyen szabad megjegyeznem, hogy erre nézve sem fogadj uk el a magyar ellenzéki pártok egyedül üdvözítő megállapítását. Magyarnak tartjuk azt, aki magyarságát vallja, aki ennek minden konzekvenciáját viseli és mivel a parlamenti törzskönyvbe Szüllő Géza dr és Esterházy János kolléga úr sem írt be mást, mint azt, hogy nemzetisége "magyar" és én is és Csomor képviselőtársam is azt írtuk be, hogy magyarok vagyunk, nincs közöttünk semmiféle differencia abból a szempontból, hogy ki a magyar, hacsak az urak nem szolgálják azt a most Európában divatos faj-teória elméletet. Ebből a szempontból azonban nem követhetem a magyar ellenzéki pártok urainak politikai és fajteóriához kötött álláspontját. Mi ugyanolyan magyarok vagyunk, amint az előbb elmondottam, egynéhány nuancával a dolognak még külömb magyarok, mint az urak és ezért hagyjanak fel végre azzal a demagógiával, amely itt a parlamentben és kint a vidéken az aktivista magyar képviselők munkájával szemben folyik, hogy ők nem magyarok, hanem a kormány bérencei, a csehszlovakizmus kiszolgálói és így nem lehetnek jó magyarok. Porubszky képviselő úr mondotta egyik legutóbbi interpellációjában, aki - és ez egyedülálló a világon - amikor az igazságügyminisztert interpellálja meg a védők kinevezése ügyében, akkor kijelenti, hogy van ugyan egy védő, aki magyar, de mivel még szociáldemokrata és így nemzetközi kultúrája van, nem lehet magyar.

Nem engedjük magunkat, szociáldemokrata magyarokat, a magyar nemzet testéből sem kihasítani, sem kitessékelni Esterházy és Szüllő urak részéről. Mi megmaradunk azoknak, akik a prevrat óta voltunk: becsületes és tisztességes magyar polgárai ennek a köztársaságnak, akik együtt akarnak élni, dolgozni és boldogulni a csehekkel, szlovákokkal, németekkel és mindazokkal, akik ebben a köztársaságban élnek.

Amire mi törekszünk az az, hogy olyan légkört teremtsünk, amely légkörben bizalmat bizalommal szemben lehet állítani. Mert ebből születik meg a magyar kisebbségi sosors jobbrafordulása és boldogulása.

A magyar ellenzéki pártok urai ezzel szemben csak zavart keltenek, csak bizalmatlanságot szülnek. Amikor Esterházy képviselő úr azt mondja, hogy a kisebbségi ügyeket a kormányzat ne a kisebbséggel, hanem a többséggel oldja meg, akkor összetéveszti magát a Henlein-párttal; már pedig van egy kis külömbség a Henlein-párt és a Szüllő párt között. Már az előbb rámutattam árra, hogy mi nem vagyunk kisebbség, mi legalább annyi vagyunk és annyi magyart képviselünk itt, mint Esterházy és Szüllő képviselő urak pártja és ezért helyes, okos és célravezető, hogy a csehszlovák kormányzat azokkal tárgyal és azokkal kivánja megoldani a csehszl vákiai magyar kisebbség sorsproblémáit, akikről a köztársasági Elnök úr mondotta el legutóbb Pozsonyban, hogy bizalommal viseltetik irántunk, mert tudtünk bizalmat kelteni a sehszlovák közvéleményben a magunk követelései és a magunk politikai munkája iránt.

De kérdem a tisztelt Házat és kérdem a magyar ellenzéki pártok urait (Posl. Ivák: Nincs enek itt!), azok mindig elmennek, amikor az igazságot hallhatják, vajjon szolgálja-e a bizalmat, vajjon szolgálja-e az együttmunkálkodásnak lehetőségét az, hogy például, mint a mult héten, a parlamentben ünnepi külsőségek között megajánlotta a nemzetgyülés a köztársasági Elnök nevéről elnevezendő brünni műegyetemet. A parlamentnek két pártja nem vett részt a szavazásban, a szlovenszkói Hlinka-párt és a magyar ellenzéki pártok klubja. Esterházy és Szüllő urak elfelejtik, hogy amit megtehet a Hlinka-párt, azt nem szabad megtennie a magyar ellenzéki pártnak, de nem is okos és nem is dicsérendő, hogy megteszik a magyar ellenzéki pártok. Mert mit képzeljen az itt ülő cseh és szlovák hivatalos élet reprezentánsa arról a magyar kisebbségről, amelyik még annyi tiszteletet sem tud koncentrálni, hogy amikor ők hirdetik, hogy a magyar nép törvénytisztelő, hogy eljöjjenek ide és szavazzanak amellett, hogy a köztársasági Elnök nevéről nevezzék el a brünni műegyetemet.

Nem hiszem - bármennyire becsülöm is Szüllő képviselő úr szellemességeit és rutinját - hogy Szüllő képviselő úr produkálni tudna egyetlenegy olyan elfogadható és logikus érvet, amivel meg tudná indokolni, hogy mi érdeke füződik a csehszlovákiai magyar kisebbségi sorsnak ahhoz, hogy az urak nem hajlandók megszavazni, hogy a brünni műegyetem Beneš nevéről neveztessék el. Vagy mi legyen a véleményünk arról, hogy Esterházy képviselő úr a mult héten itt mondotta, hogy "mi törvénytisztelő magyarok vagyunk, mi nem akarunk a kulturtestületekben politikával foglalkozni és éppen ezért a március 7.-én Szepsiben megrendezendő antirevizionista manifesztációs gyülésen a magyarság nem fog résztvenni."

Végtelenül sajnálom, hogy a csehszlovák közvélemény, a csehszlovak demokrácia őrzői elsősorban nem látnak bele ennek a magyar úri politikának boszorkánykonyhájába. De nem érthetik úgy, mint mi, akik ismerjük a magyar urak és a magyar oligarchiának politikai eszközeit. Esterházy képviselő úrnak ez a bejelentése nem szolgált más célt, minthogy eleve leszögezze a külföld felé a magyar ellenzéki pártok azon álláspontját, hogy ők nem vesznek részt a március 7.-i szepsii antirevizionista manifesztáción, mert ők nem hívei az antireviziónak.

A mi szerény véleményünk szerint a revizió vagy az antirevizió kérdése nem napipolitikai kérdés. A sine qua nonja az egész itt berendezett életünknek ésamikor mi elmegyünk a járási közművelődési tanáccsal, a csehekkel és szlovákokkal a revizió ellen beszélni és gyülésezni, akkor nem azt tesszük, amivel bennünket vádolnak és rágalmaznak a magyar ellenzéki pártok urai, hanem jól felfogott érdekünkben. A csehszlovákiai magyar kisebbségi élet érdekében cselekszünk, amikor nem akarunk reviziót, amikor nem akarunk háborut, amikor nem akarjuk egy centiméter földdel sem gazdagítani a fasizmus diktaturáját.

Vagy mi legyen a véleménye a csehszlovák közvéleménynek arról, hogy a magyar ellenzéki urak nem találnak módot arra, hogy leadjanak itt egy nyilatkozatot, mert nekünk nem hiszik el Budapesten, mi a hitelünket elveszítettük ott. Nem rekriminációképen mondom, mert mi nem volnánk büszkék a mai magyar úri rezsim hitelére, de nekünk nem hiszik el, de elhinnék Esterházynak és Szüllőnek, ha itt, erről a helyről mondanák a propaganda központok felé, hogy agyalágyultak azok, akik az hirdetik, hogy a Csehszlovák republikában szovjetorosz repülőterek és szovjetorosz sorkatonaság van. Ha az urak itt hirdetik a takarékosságot, nagy szolgálatokat tehetnének a takarékossági eszmének, mert a propaganda költségek abból származnak, hogy a Csehszlovák republikának paralizálnia kell ezt az aljas demagógiát és rágalomhadjáratot, amelynek végső célja, hogy rombadöntse a Csehszlovák köztársaságot.

Vagy mi legyen a véleményünk arról, aminek tegnap fültanuja voltam ebben a parlamentben, hogy Szüllő klubelnök úr az ő szokott viccelődő és szellemeskedő modorában azt mondotta, hogy "a matematika törvénye szerint akárhány nullát ragasztanak is a nullához, abból még mindig nem lesz semmi, mert az mindig nulla marad." Én, aki végig hallgattam a beszédet és hallottam a vonatkoztatásokat, amikre a nullákat felsorolta és hallottam, hogy előtte a Csehszlovák köztársaság integritásáról, a kisantántról, a szovjetorosz, francia, angol és többi barátságos államok szerződéseiről és együttmunkálkodásáról beszélt, kijelenthetem, hogy Európában nem sok parlament van, ahol megtürnék és megengednék azt, hogy velünk szövetséges és barátságos államok katonai, gazdasági és külpolitikai együttmunkálkodásáról és szerződéseiről matematikai viccekben nullákat lehessen felsorakozta tni és nullává lehessen lesülyeszteni az ilyen hatalmas és reánk nézve előnyös politikai konstellációt.

Legyen szabad végül még a csehszlovák közvélemény felé néhány szót mondanom. Arra kérem a csehszlovák közvéleményt és azokat, akiknek az állam sorsának irányításában jelentős részük van, becsüljék meg érdemük szerint azokat az aktivista megmozdulásokat, amelyek a prevrat óta megtörténtek és mint élesztő-kovász segítettek a köztársaság felvirágozásán és boldogulásán. Támogassák Hodža miniszterelnököt és a kormányzatot abban a törekvésében, hogy a most folyó hetekben a felgöngyölített kisebbségi kérdést megoldhassuk. Támogassák ebben és ne türelmetlenkedjenek semmiféle árnyalatában a csehszlovák közvéleménynek, amikor a miniszterelnök és a kormányzat a legszélesebb síkon akarja ezt a problémát megoldani.

Higyjék el - és ezt meggyőződéssel hirdetem - hogy minden államvédelmi berendezkedésnél, minden milliárdnál többet fog érni az itt élő kisebbségek megelégedettsége és szolidáris együttélése a csehekkel és szlovákokkal, mint minden tank, minden ágyu és minden puskagolyó.

Nekünk szabad ezt elmondani, nekünk erre erkölcsi jogunk van. Mi itt a köztársaság fennállása óta tántoríthatatlan barátai, tisztes polgárai voltunk és vagyunk a republikának és amikor mi, magyar aktivisták, ezt a csehszlovák közvélemény felé elmondjuk, higyjék el, hogy becsületes és jó szándék vezet bennünket. Meg vagyok róla győződve, mert minden optimizmus unk indokolt, hogy meg fogj ák oldani Csehszlovákiában a kisebbségi, a magyar kisebbségi problémát és nem hiszek mindaddig egy betüjében sem a magyar ellenzéki pártok demagógiájának, amíg az ellenkezőjéről nem lesz alkalmam meggyőződni.

Én hiszek abban, hogy ebben az államban a köztársasági Elnök, a miniszterelnök és a kormányzat adott szava megvalósul. Türelmet kell azonban tanusítani, mert nemcsak a csehszlovák közvélemény részéről mutatkoznak nehézségek, mint az előbb példákkal i s igazoltam, a magyar ellenzéki pártok urai is mindent megtesznek annak érdekében, hogy zavarják a cirkulusokat, hogy zavarják a tárgyalások menetét és nem a magyar kisebbségi sors jobbrafordulását, hanem pártjaik érdekeit tartják szemeik előtt. (Potlesk.)