Tisztelt képviselőház! A költségvetést pártkülömbség nélkül mindenki bírálja. Megállapíthatjuk azt, hogy tulajdonképen a kormánypártban lévő képviselők sincsenek megelégedve a kormány gazdálkodásával és ezért nem is lehet csodálkozni, ha mi, ellenzékben lévő magyarok, fokozottabb mértékben bíráljuk, mert a mi sérelmeink még sokkal nagyobbak.

Miért bírálják a cseh képviselők éles szavakkal a költségvetést? Azért, mert a cseh nép egyik jellemvonása a gazdasági realitás és ő látja azt, hogy ennek a kormánynak gazdálkodása a tönk szélére juttatja őket. Ez fokozott mértékben mondható reánk azzal a külömbséggel, hogy mi Szlovenszkón és Ruszinszkón már teljesen tönkrementünk.

De ezenkívül is vannak nekünk olyan elvi és másnemü kifogásaink a kormány ellen, amit elhallgatni semmi körülmények között sem lehet. 18 év óta a kormány úgy irányítja külpolitikáját, hogy akkor, amikor békéről beszél és akkor, amikor azt mondja, hogy közvetlen szomszédaival jóban akar lenni, azt tapasztaljuk, hogy azért volt kénytelen a csehszlovák kormány szövetséget kötni Szovjetoroszországgal, mert nem tudott ténylegesen olyan külpolitikai atmoszférát teremteni a szomszédos államokkal, hogy a szovjet-szövetséget figyelmen kivül hagyhatta volna.

A tegnapi vita folyamán egy érdekes felszólalás hangzott el. Mičura dr, volt miniszter, képviselő úr, a bratislavai felsőbíróság elnöke védőbeszédet mondott. Védte azt a cseh pap-minisztert, azt a katholikus papot, aki nem átalotta a reverenda dacára, a szovjetbarátságot mint elsőrendü szükségletet jellemezni. Én, igen tisztelt uraim, csak azt mondhatom, hogy minden katholikus embernek elveivel teljesen ellenkezik, hogy mi azzal a társasággal, azzal az országgal, ahol asszonyokat és gyermekeket gyilkoltak le, szövetségre lépjünk. (Výkřiky komunistických poslanců.) Beszéljünk végre nyiltan. Ha a Csehszlovák köztársaság meg akarja határait védeni, annak nem az a módja, hogy itt beoltsák az emberekbe a bolsevista eszmét, és elkövessék azt a nagy bünt, ami gyermekeinket tönkre fogja tenni. A Csehszlovák köztársaságnak ezer módja lett volna szomszédaival tisztességes barátságot kötni és bárkivel szövetségre lépni, csak éppen nem a szovjettel.

Amikor a kormány minduntalan arra hivatkozik, hogy veszélyben van az ország és a szovjetek felé kacsingat, ugyanakkor azt mondják reánk, hogy mink nem vagyunk megelégedve. Hát nézzük meg tárgyilagosan, ki van a Csehszlovák köztársaságban megelégedve. A csehek nincsenek megelégedve, mert félnek az anyagi tönktől. A szlovákok nincsenek megelégedve, mert éppen úgy nem kapták meg az autonómiát, mint a ruszinok, akiknek nemzetközi szerződésben biztosították ezt a jogot. De nincsenek megelégedve a németek és nem lehetnek megelégedve a magyarok sem, mert a békeszerződésben és az alkotmánylevélben biztosított kisebbségi jogoknak nincsenek birtokában. Ha a csehszlovák kormány úgy akarja konszolidálni az állam belső viszonyait, ahogy azt eddig tette, úgy nagyon téved, mert a kétoldalu szerződések egyoldaluan fel nem bonthatók.

Mičura dr, képviselő úr a fasizmusról beszélt és azt mondta, hogy a fasizmussal már csak azért sem lehet egy síkon mozogni, mert a fasizmus a reviziót szolgálja. Igen tisz telt uraim! Békében és a háboru alatt a kormány egynéhány tagja és a többi vezető tényezők propagandát csináltak külföldön az önálló állam érdekében és azt állították. hogy az Osztrák-Magyar monarchiában lévő nemzetiségek el vannak nyomva. Mi nem megyünk panaszainkkal a külföldre, mi itt minden alkalommal nyiltan hangoztatjuk, hogy ebben az államban a magyarságnak a jogai nincsenek respektálva és csak a ko rmány szokott kifelé menni azzal, hogy a magyarok, akik ellenzékben vannak, irredenták és mert a kormánypártban akad egy-egy olyan magyar, aki a költségvetést megszavazza, a kormány arra hivatkozik, hogy itt a magyarság meg van elégedve.

Hát én nem szeretnék annak a magyarnak lelkiismeretével rendelkezni, aki megszavazza ezt a költségvetést, amikor ezrével vannak itt sérelmeink, hogy most többet ne említsek, mint amilyenek iskolaügyi sérelmeink. Színtiszta magyar községekben nincsenek elemi iskoláink. Igy a beregszászi járásban lévő Macsola, színtiszta magyar községnek két tantermes elemi iskolájában, amelynek tanitási nyelve eddig magyar volt, egy-két finánc és csendőr családja érdekében cseh iskolát szerveztek és betelepítették a magyar iskolába úgy, hogy ma az egyik tanteremben a cseh tanitó tanít egész nap 35 gyereket, a másik tanteremben két tanitó felváltva 124 magyar gyereket. Az ipolykéri magyar iskolát 1935ben megszüntették, Macháza község elöljárósága 42 magyar gyermek részére többször kért iskolát, de eredménytelenül. Sirák községben 58 szülő kérte a magyar tanitás bevezetését, de eredménytelenül. Aknaszlatinán a tanitás egy 2 szobás mellékhelyiségben folyik, mert a kincstári római katholikus négy tantermes iskolaépület életveszélyes és az iskolafenntartó erdőkincstár nem hajlandó ujat építeni. A 2 szobás helyiség egyik termében a csekély számu cseh gyermek egymaga, a másikban 470 magyar gyermek nyer oktatást felváltva a ruszin gyerekekkel. Pályin községben mintegy 100 magyar szülő kérte a magyar n yelv fakultatív tanitását. Kovář igazgató még csak fel sem terjesztette a kérést a felettes hatóságokhoz. Nincs magyar iskola Nagyborsán, Csécsen, Makrancon, ami már állandó sérelmi téma, Gyertyánligeten, ahol 1936-ban felállítottak római katholikus magvar nyelvü iskolát, a rahói tanfelügyelő utasította a ruszin iskola igazgatóját, hogy tegyen feljelentést azon szülők ellen, akik a magyar iskolába ira tták gyermekeiket.

Még tovább folytathatnám elemi iskolai sérelmeinket, de az idő rövidsége miatt nem tehetem. Hasonló a helyzet a polgári és középiskolák terén. A legkirívóbb eset a munkácsi és ungvári. A Munkácson visszaállítandó magyar középiskolai oktatás iránti kérelmet ez év juliusában - immár hatodszor - utasította el az iskolaügyi minisztérium, bár a kérés teljesítését Dérer miniszter, sőt maga Beneš köztársasági Elnök úr is megigérte. Ungvár ezidén két beadványt is intézett magyar gimnázium ügyében, de eredménytelenül. A megokolás az, hogy nincs pénz. Ezzelszemben a cseh gimnázium felépítéséhez a minisztérium 2 millió koronával járult hozzá.

Ezek, uraim, égbekiáltó bünök. Bennünket nem azért csatoltak ide a Csehszlovák köztársasághoz megkérdezésünk nélkül, hogy rosszabb helyzetbe kerüljünk, mint voltak valamikor azok, akik éppen külföldi propagandájukkal tudták kivívni maguknak szabadságukat.

Ezen sérelmeink mellett elmennek nyugodtan a ko rmánypárti képviselők és azt állítják, hogy itt a magyaroknak meg vannak összes jogaik, hogy itt semmi hiba nincs és csak az a magyar gyilkos revizionizmus és az a gyilkos német hitlerizmus az, amely veszélyezteti ezt a köztársaságot és sietnek Stalinnal szövetséget kötni.

Ez a rövid felsorolás bizonyítja, hogy miért nem tudunk mi mást csinálni, mint azt, hogy a legélesebb ellenzékben legyünk a mai kormánnyal szemben. (Výkřiky komunistických poslanců.) Itt elvi kérdésről van szó. Szlovenszkón a kereszténység ezer év óta fennáll. Szlovenszkót mi, katholikusok, nem hagyhatjuk bolsevizálni azért, mert a kormány külpolitikája rossz. Mi nem hagyhatjuk a tanitókat, akik gyermekeinket nevelik, szovjettanulmányútra utazni, hogy gyermekeinket megfertőzzék. Mi ehhez hozzájárulásunkat sohasem fogjuk adni, mert erre s emmi szükség nincs.

18 évvel ezelőtt, a köztársaság megalakulásakor, az akkori felelős tényezők azt igérték, hogy Szlovenszkónak és Kárpátaljának autonómiát fognak adni. Adja meg végre a kormány Szlovenszkónak és Kárpátaljának az autonómiát, hogy mi szlovák testvéreinkkel megegyezve, saját magunk gondoskodjunk Szlovenszkó sorsáról. (Posl. Schulcz: Hogy tönkre tegyék Szlovenszkót!) Hát maga és az agrár urak, akik mindent megszavaznak derüre-borura, már tönkretették. (Posl. Stunda: Mi baja van velünk, agrárokkal?) Hogy megszavaznak mindent derüreborura és tönkreteszik az országot. (Posl. Stunda: Minden okos dolgot megszavazunk!) Hát csak tovább csináljanak ilyen okos dolgokat. (Posl. Stunda: Arra kell magának az autonómía, hogy a budai vár alatt sétálhasson?) Én, tisztelt képviselő úr, a prágai vár alatt akkor sétálok, amikor akarok, a budai vár alatt akkor sétálok, amikor akarok, de maguk agrárok még sem fogják megakadályozni tudni, hogy Szlovenszkó kivívja autonómiáját és akkor magukkal, agrárokkal le fogunk számolni.

A cseh centralizmus tönkre teszi Szlovenszkót, a cseheknek centralista politikája és bolsevista barátsága teljesen lehetetlenné teszi azt, hogy itt normális viszony legyen a közvetlen szomszédokkal. (Posl. Schulcz: Milyen autonómiát akar?) Amilyet Pittsburgban igértek. (Posl. Kopasz: Vy chcete slovenskú autonomiu?) Áno, chceme slovenskú autonomiu, poneváč to sľúbil prvý prezident Masaryk, a to sa musí dodržať. (Posl. Kopasz: Aby ste mohol cestovať do snemu do Budapešti!) Ale ja nechcem do Budapešti, ja chcem snemovať v Bratislave, rozumiete?

Místopředseda Langr (zvoní): Prosím o klid.

Posl. Esterházy (pokračuje): Osemnásť rokov sľubujete a nedávate. Môžete sa všetci hanbiť za to. Pravda, vy ste to sľúbili a sľuby sa sľubujú a blázni sa radujú. Slovenská autonomia preca bude, lebo my kresťania a katolíci na Slovensku nechceme nic spoločného mať s boľševikmi. (Posl. Zeminová: Tisíc roků jste Slováky otročili!) A čo robíte s námi? (Posl. Zeminová: Mluvíte za grófy!) Nemáme ani školy, nemáme univerzitu, v rozpočte nám nedávate to, čo potrebujeme. (Posl. Zeminová: Dejte si pozor!) Ja si dávam pozor, nevyhrožujte, ja sa vás nebojím, dostanete kyticu, a akú peknú!

Místopředseda Langr (zvoní): Prosím o klid.

Posl. Esterházy (pokračuje): Uraim, itt hiába ugrálnak. hiába beszélnek, nem lehet itt semmit sem csinálni. Azok a sérelmek, amelyek bennünket, magyarokat. 18 év óta napnap mellett érnek, megérlelték bennünk azt, hogy a kormánnval szemben továbbra is a legélesebb ellenzékben maradjunk.

Místopředseda Langr (zvoní): Upozorňuji pana řečníka, že jeho řečnická lhůta uplynula.

Posl. Esterházy (pokračuje): A kormány a magyar kisebbség jogait nem respektálja. (Posl. Schulcz: Gondnokság alá kell helyezni!) Magát kell gondnokság alá helyezni. (Posl. Schulcz: Tanuljon meg tisztességes hangon beszélni!) Én olyan hangon beszélek, ahogy jónak látom. Én önnel külömben sem polemizálok. (Posl. Schulcz: Ön azt mondotta, hogy mi árulók vagyunk. A történelen tanusága szerint a maga ősei, az Esterházyak árulták el a Rákócziakat. Kossuthokat és kapták a nagybirtokokat!) Csak hagyja nyugodtan az "áruló" Esterházvakat. mert azokra úgy sem illik Hodžának 1906-ban a magyar parlamentben mondott és ma magukra találó megjegyzése. (Potlesk.)

Hohes Haus! Es ist nicht sehr leicht, nach einem so routinierten Redner, wie es der Herr Koll. Hampl ist, anzutreten, besonders dann nicht, wenn wir einen schwarzen Punkt haben. Ich spreche nicht als Dr. Rosche, sondern ich spreche als einfacher Soldat der Partei, weil ich um nichts besser sein will, als meine Kameraden, aber auch nicht um etwas schlechter. Wenn ich, Herr Koll. Hampl, Sie politisch nicht kompromittiere, so möchte ich Ihnen für den Grad der Sachlichkeit, mit der Sie sich in dieser großangelegten Rede auch über die Sudetendeutsche Partei geäußert haben, herzlichst danken. Ich estehe Ihnen ganz offen, daß diese Art der Diskussion viel demokratischer ist, als sie von manchen anderen Seiten angewendet wird. Wir glauben, wenn wir die ganze Rede des Herrn Koll. Hampl verfolgen, in vielen Dingen mit ihm einverstanden sein zu können. Wir werden aber selbstverständlich, Herr Koll. Hampl, auch in ganz grundsätzlichen, programmatischen Dingen differieren. Das bringt unsere gegenseitige Parteistellung ganz selbstverständlich mit sich. Denn sonst säßen Sie auf unseren Bänken oder wir auf Ihren. Das ist das Geschick der Politik, daß die Dinge so verschieden sind.

Wir stimmen vollständig mit Ihnen überein, daß sich niemand in die innerpolitischen Verhältnisse einmischen soll. Wir sind restlos damit einverstanden, daß die innerpolitischen Verhältnisse auch tatsächlich im Inland geregelt werden. Worauf wir besonderen Wert legen, ist, daß man eben die Regelung der Lebensverhältnisse, die Lebensnotwendigkeiten und Rechte des sudetendeutschen Volkes angeht, und da dürfen wir wohl mit vollem Rechte einige Hoffnungen haben.

Ich möchte mich im ersten Teil meiner Rede ganz kurz mit finanz- und wirtschaftspolitischen Dingen beschäftigen, den Hauptteil meiner Ausführungen aber auf das rein politische und nationalpolitische Gebiet verlegen. Das Budget für 1936 ist in einem Stadium außen- und innerpolitischer Hochspannungen vorgelegt worden. Fraglos sind günstige Auspizien in einer bestimmten merklichen Besserung der Wirtschaftsverhältnisse vorhanden. Es wäre falsch, wenn wir dies nicht anerkennen wollten. Den Ursachen dieser Besserung will ich jetzt nicht nachgehen, sie liegen aber zum größten Teile in den Rüstungsaufgaben; da muß man unter allen Umständen einmal die Frage aufwerfen, wie lange und wie weit in einem Staate gerüstet werden kann, ohne daß die Rüstungen die Keimzelle des Untergangs und Ruins werden. Das gilt gleicherweise nicht nur für die Čechoslovakei, sondern für alle Staaten, und es kann zum Schluß doch darauf hinauslaufen, wenn hier kein Ende abzusehen ist, daß gerade darin der künftige Untergang und Ruin Europas liegt. Wer sich also als einsichtiger Politiker mit den Vorbereitungen für den Krieg beschäftigt, muß gleichzeitig auch an den absoluten Frieden denken, und da ist es wohl in erster Linie notwendig, daß initiativ maßgebliche Menschen tätig sind, die an der Herstellung des Friedens in Europa arbeiten. Denn letzten Endes wird eben gerade der Friede die Entscheidung über das zukünftige Glück der Völker und Staaten sein. Vergessen wir eines nicht: Wir dürfen nicht übersehen, daß wir in dem ganzen Weltgeschehen heute doch vor großen weltanschaulichen Kämpfen stehen, die imstande sind, die ganze politische Konzep tion Europas einer Neuordnung zu unterziehen, in die vielleicht einzelne Staaten maßgeblich gar nichts werden hineinreden können, weil sich die Konzeption schon wieder in viel größeren Formen vollzieht. Eines steht fest, und das betonen wir ausdrücklich, daß wir Sudetendeutsche und im besonderen die Sudetendeutsche Partei absolut für die Friedensidee sind und dafür eintreten und das ganze Problem in der Richtung zusammenfassen: Wir wünschen den Frieden nach außen und wünschen die Befriedigung der innerpolitischen Verhältnisse.

Dabei führt uns in erster Linie doch auch der Gedanke und die noch frische Erinnerung an den letzten Weltkrieg. Wir wären nicht Menschen mit sozialem Empfinden, wir wären nicht Menschen, denen das Wohl der Mitmenschen am Herzen liegt, wenn wir uns nicht jene Ziffern vor Augen führten, die das Ergebnis des letzten Krieges sind. Der letzte Weltkrieg erforderte 10 Milionen Gefallene, 19 Millionen Verwundete, 7 Milionen Verstümmelte, 9 Millionen Waisen, 5 Millionen Witwen, 10 Millionen von Haus und Hof Vertriebene und Kriegskosten in der Höhe von 10 Billionen französischer Franken. Diese Ziffern allein müssen jeden vernünftigen Menschen von vornherein auf den Weg des Friedens weisen.

Das Budget als solches ist in Form und Inhalte von einer alten Budgettradition in der Čechoslovakei beherrscht. Wir haben bekanntlich kein Budgetgesetz und keine Finanzordnung, nach der die Dinge geregelt werden. Wir haben das urgiert, genau so wie wir auch empfehlen, endlich einmal das Gesetz über die Ministerverantwortlichkeit zu komplettieren und auch die Kompetenz der einzelnen Ressorts zu regeln. Es wäre sehr interessant, die ganze Budgetmaterie einmal vom geschichtlichen, rechtlichen, finanziellen, moralischen, gesellschaftlichen und politischen Gesichtspunkt aus zu betrachten. Wir wollen uns auf die politische Seite beschränken und wenn es richtig ist, daß politisch das Budget das Verhandlungsprogramm der Regierung ist, so müssen wir feststellen, daß wir in der Čechoslovakei entgegen den anderen Staaten eine ganz merkwürdige Tradition haben. Wir haben eine sog. Budgetdemokratie, die darin besteht, daß das Budget unter einem ganz anderen politischen Gesichtwinkel behandelt wird. Noch niemals ist das Budget die Ursache irgendwelcher politischer Komplikationen gewo rden; entgegen der Auffassung im Westen, besonders in Frankreich, ist es in der Čechoslovakei noch niemals vorgekommen, daß wir vor einer Budgetverweigerung oder vor Budgethindernissen gestanden wären. Das hat Vorteile, kann aber auch auf der anderen Seite Nachteile haben, weil gerade diese große maßgebliche Materie, die das ganze nationale, kulturelle, wirtschaftliche und soziale Leben ausschlaggebend beherrscht, der Anlaß sein müßte, die Dinge rein politisch aufz ufassen.

Von diesem Gesichtspunkt aus haben wir eine ganz eigenartige Tradition, indem das Budget im Grunde genommen seinen Weg läuft, vo rnehmlich beherrscht durch die Bürokratie und eigentlich im großen ganzen unbeeinflußt von der jeweils herrschenden Koalition. Ich will damit absolut nicht die Berücksichtigung im Budget außer Acht lassen, die beispielsweise in der Frage der Arbeitslosigkeit und der Investitionen besteht, schließlich sind das Erfordernisse, die ohne Rücksicht auf die Koalition berücksichtigt werden müssen. Die Bedeutung des Budgets liegt nicht nur auf der Ausgabenseite, sondern vorherrschend auch auf der Einnahmenseite. Da wird es sich danach richten, ob die Einnahmenseite so beschaffen ist, daß sie für Wirtschaft und Bevölkerung tragfähig ist. Wir müssen ganz klar gestehen, daß wir als Sudetendeutsche, wenn wir die nationalpolitische Seite des Budgets betrachten, uns absolut benachteiligt fühlen. Wenn wir die termini technici aus der Finanzpolitik anwenden, schließen wir im Rechnungsabschluß immer mit einem großen Defizit ab. Für uns Sudetendeutsche gesehen, bilanzieren wir nationalpolitisch immer mit Verlust und unser nationalpolitischer Voranschlag vom sudetendeutschen Gesichtspunkt aus betrachtet, ist niemals im Gleichgewicht. Das gilt nicht nur vorherrschend für die Personalausgaben, sondern auch für die Sachausgaben. Wir haben das Empfinden, daß wir bei Investitionen und staatlichen Lieferungen nicht entsprechend proporzionell berücksichtigt werden. Wir konstatieren mit besonderer Genugtuung, daß sich das Ministerratspräsidium mit dem Ministerpräsidenten Hodža bemüht, in diesen Dingen Wandel zu schaffen. Wir wollen hoffen, daß die Worte darüber, die von uns absolut akzeptiert werden, in dieser Richtung auch durch Taten bestätigt werden. Damit man uns Sudetendeutschen nicht immer sage, daß wir uns auf den Weg des Querulantentums begeben, haben wir den Vorschlag gemacht, den Voranschlag nationalpolitisch vertikal zu sektionieren, mit anderen Worten, bei der Aufstellung der Rubriken jene Beträge auszuweisen, die im Personal- und im Sachetat auf die deutsche Bevölkerung entfallen. Da werden Sie sofort alles auf čechischer wie auch auf deutscher Seite auf das richtige Maß zurückführen und feststellen können, ob Gerechtigkeit vorherrscht oder nicht.

Die Herstellung des Gleichgewichtes des Budgets ist eine Schönheitsfrisur. Das mag vielleicht einen moralischen Effekt haben, praktisch ist es nicht richtig, weil es in absoluter Divergenz zum Rechnungsabschlusse steht. Wir machten den Vorschlag: den Rechnungsabschluß und das Budget im Ausschusse und im Hause gleichzeitig zu verhandeln. Da wäre es gut, wenn im Budget in der Aufstellung nicht nur noch ein Voranschlagsjahr, sondern auch noch das letzte Rechnungsjahr angeführt wäre. Das heißt praktisch genommen, wir führen nicht nur das Jahr 1936/1937, sondern auch 1935 an, geben gleichzeitig die Daten des Rechnungsjahres 1936 laut Rechnungsabschluß in vierter Rubrik bekannt.