Tisztelt képviselőház! A meghatalmazási törvény meghosszabbításának tárgyalása igazolja, amit az ellenzék részéről többször hangoztattak, hogy a mi törvényhozásunk fogyatékos és gyönge. Mi állandóan a foltozó vargának a munkáját végezzük és a fogyatékos törvényeket ilyen meghatalmazások által igyekezünk pótolni.

A meghatalmazási törvény meghosszabbítása elsősorban is a parlament hatáskörének megrövidítését jelenti. A parlament tagjait törvényhozóknak hívják és mégis a törvények meghozásában a törvényhozó urakat. sajnos a meghatalmazási törvény helyettesíti. Amint a meghatalmazási törvény indokolása közli, alig néhány év óta ezen meghatalmazási törvény alapján a kormány 149 rendeletet és 125 törvényt hozott, az uj kormány pedig rövid egy év alatt 36 rendeletet és 34 törvényt léptetett életbe a meg hatalmazási törvény alapján.

A meghatalmazási törvény alapján hozott törvényeket és rendeleteket az előírás szerint utólagos jóváhagyás végett a parlament elé kell terjeszteni, de ez is legtöbbször elkésve, vagy pedig egyáltalában nem történik meg. A meghatalmazási törvény meghoszszabításának intenciója a kormány kijelentése szerint az volna, hogy a parlamentnek munkáját egyszerübbé tegye. Ez azonban sajnos - úgy fest, mintha egy községi jegyző azt mondaná a képviselőtestületi tagoknak: maguk menjenek csak szépen haza, nyugodtan pipázhatnak otthon, én majd egyedül, a saját felelősségemre, a képviselőtestület nélkül is mindent el fogok végezni a községházán. Az ilyen intézkedés a községi jegyzőnek felfüggesztését jelentené.

A meghatalmazási törvény nemcsak, hogy megvan, hanem egy olyan elasztikus rendelkezés, amely évről-évre bővül az ő hatáskörében és egész ténye éles ellentétben áll az anynyiszor hangoztatott d emokráciával, de ellentétben van az alkotmányossággal és a parlamentarizmus elvével is.

Ha már meghatalmazási törvényről van szó, akkor engedje meg a tisztelt képviselőház, hogy felhivjam az illetékesek figyelmét arra, hogyha már van meghatalmazási törvény, akkor alkalmazzák azt igen sürgős gazdasági esetekben, amilyen például Délszlovenszkón a Garam folyónak az árvízkára. Május 26.-án jelentettem úgy a tartományi elnök úrnak, mint pedig a földmüvelésügyi miniszter úrnak, hogy Délszlovenszkó három járásában, a párkányi, zselizi és lévai járásban körülbelül 28-30 község termőföldjéből óriási területeket öntött el és iszapolt be a Garam vize. Hivatalos helyre küldött jelentésemben hozzávetőlegesen 5.000 kataszteri hold kárt jelentettem 5 millió korona értékben. Sajnos, amint a dolognak utánanéztem, a kár ezt a becslést erősen meghaladja, mert a 28-30 község területén, Garamko vácsitól Párkányig, körülbelül 8.000-10.000 katasztrális hold került víz alá és a kár 8-10 millió.

Tisztelt képviselőház! Délszlovenszkón az idén, az uradalmak kivételével, ahol a földeket intenzívebben müvelik, a terméskilátások igen gyengéknek igérkeznek. Az áprilisi hideg és a velejáró hüvös esők a terményt sárgává tették, fejlődése egyenetlen, úgy, hogy a föld népe a folyók völgyében a mélyebb fekvésü helyekről várta az ő termését. Ezt a reménységét az árvízkatasztrófa teljesen tönkretette. Az árvíz sok helyen nemcsak beiszapolta a réti kaszálókat, és megsemmisítette a terméskilátásokat, hanem igen sok helyen el is hordta a humuszföldet.

Szerdán tett ujabb jelentésem szerint az árvízveszedelem ujból, immár hatodszor, végzett nagy pusztítást a Garam völgyében és most már nemcsak a magyar kisgazdák, hanem a szlovák kisgazdák, a telepesek és a kolonisták is súlyos károkat szenvedtek a Garam folyó áradása folytán. Sokszor szidják a magyar rezsimet, pedig annakidején, ha elemi károk történtek, a főbíró kiment a helyszínre, megnézte és meglátta a károkat és intézkedett is. Most a járásfőnökök közül sokan nemcsak, hogy meg sem nézik az ilyen árvíz okozta károkat, de ha meg is nézik, nem látják. Több helyről érkeztek be panaszok, hogy a községi jegyzők - tisztelet a kivételnek - az elemi károk összeírásánál nem segédkeznek a községi elöljáróságnak. Teszik ezt vagy kényelmi szempontból, vagy félelemből, mert a kár összeírását is "államellenes" dolognak vélik, vagy pedig azzal nyugtatják meg a kárvallottakat, hogy úgysem kapnának semmit. Tisztelt képviselőház! Ez itt nem pártpolitika, hanem szociális politika, amely szociális segélyt követel párt és nemzetiségi külömbség nélkül. Az egyszerü nép soraiban hallom nap-nap után és könnyes szemekkel beszélik, hogy nem lesz kenyerük az idén, az állatok éhen fognak pusztulni. Az eladósodott nép desperált, kedvetlen, csüggedt, reménytelen és a kormány segitőakciójával szemben peszszimista. Ne nézzék az urak a magyarság gazdasági bajait pártpolitikai, vagy sovinista sz emszögből, hanem az emberiesség szempontjából. Ha kötelességet kell teljesíteni száz százalékban, akkor segíteni is kell rajtunk és ne álljanak az illetékes tényezők ilyenkor olyan messze távol tőlünk, mintha pestises betegekkel volna dolguk.

A tartományi elnök úr figyelmét felhivtam ezen elemi károkra. Nem tudom, hogy kiküldött-e valakit a helyszínre, hogy a rettenetes károkat megnézze és lássa? Sajnálom, hogy fényképfelvételeket nem készítettem és illusztrációképen nem hoztam ide magammal a parlamentbe, mert a kiáradt Garamot nem hozhatom fel magammal természetben.

Az elemi károkkal kapcsolatban a következő kérelmet terjesztem a földmüvelésügyi miniszter úrhoz:

1. Sürgős intézkedést és utasítást kérek az árvízsujtotta járások járásfőnökeihez, hogy hivják fel a községi elöljáróságok és jegyzők figyelmét, hogy a károkat 8 napon belül irják össze és terjesszék fel illetékes helyre, hogy a károsult szegény lakosság legalább adókedvezményben részesüljön. 2. A három említett járásból beérkezett kárjelentésekhez mérten azonnali pénzbeli segélyt kérek. 3. Gyorssegély cimén küldjön a földmüvelésügyi minisztérium az árvízsujtotta községeknek nyári veteménymagvakat, mivel a víz alatt kipállott a vetőmag és a termény, tehát köles és muharmagra van szükség, amit nyáron is bevethet a földmüves, hogy földje ne maradjon üresen. 4. Mivel rövid időn belül hatodszor éri árvízkatasztrófa a Garam völgyét a Garam áradása folytán, igen sürgős és kivánatos volna, hogy a Garam, de az Ipoly és Nyitra folyók szabályozása is a legrövidebb időn belül megtörténjék.

A szegény nép biztosíthatja vagyonát tűz, jégverés ellen, az árvíz ellen csak az állam, a kormány beavatkozása segíthet a folyók szabályozása által. Ha van államvédelem, ha előírnak légvédelmet, akkor kell, hogy legyen a magyar vidékeken a nyomorgó szegénység számára is védelem és ennek egyik eszköze kell, hogy a jelen esetben az árvíz ellen való védelem legyen.

Tisztelt képviselőház! Nekünk, magyar ellenzéki képviselőknek, többször szemünkre vetették, hogy mi a parlamentben állandóan csak magyar kisebbségi sérelmeinket hozzuk fel. Engedjék meg, hogy ez alkalommal egy általános sérelmet hozzak ide, a szlovenszkói és kárpátaljai katholikus püspöki karnak és a katholikus iskolaügynek a sérelmét. Az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk értelmében Szlovenszkón és Kárpátalján a katholikus egyháznak, valamint a többi vallásfelekezeteknek jogukban áll nyilvános elemi iskolákat, polgári iskolákat és tanitóképzőket fenntartani és azokat fejleszteni. Ez a törvény Szlovenskó és Ruszinszkó területén ma is érvényben van, sőt a Legfelsőbb közigazgatási bíróság egyes vitás esetekben ismételten döntött az 1868 évi XXXVIII. törvénycikk érvényességéről. Igy a Legfelsőbb közigazgatási bíróság 1924-ben kelt 3.182., 1932-ben kelt 9.979 és 1933-ban kelt 15.157 számu végzésében megerősítette a katholikus egyháznak, valamint a többi törvényesen elismert vallásfelekezeteknek a törvényben gyökerező jogát.

Szlovenszkó és Kárpátalja területén a középiskolákra jelenleg is érvényben van az 1883. évi XXX. törvénycikk és ennek dacára az állam fennállása óta katholikus gymnáziumainkból 21-et elvettek. A felekezeti iskoláknál megkülömböztetés történik az ideiglenes és végleges tanítók, az ideiglenes és végleges tanitói állások között. Az állami tanitók fizetésüket mint fizetést kapják, a felekezeti tanitók ezt nem is mint kimondottan állami segélyt, hanem előlegképen kapják az iskolafenntartók, illetve a felekezet számlájára.

Mult év december 30.-án törvényerőre emelkedett az úgynevezett körzeti polgári iskolák intézménye. Ez év április 3.-án az iskolaügyi minisztérium ezen törvénynek végrehajtását 44.677-I szám alatt elrendelte. A körzeti polgári iskoláknak, mint tudjuk, személyi kiadásait az állam fogja viselni. Ezen körzeti polgári iskolák 5 kilométeres körzetben fognak létesülni és a dologi kiadások fedezése harmadolással fog történni. Egyharmadot az érdekelt körzeti polgári iskola községe, a második harmadot a járás, a harmadik harmadot pedig a tartományi hivatal fedezné. A mi egyházunkra és a többi vallásfelekezet ekre nézve sérelmes ez a körzeti polgári iskola intézménye, mert a kiadott végrehajtási utasítás figyelmen kívül hagyja azt, hogy mi történjék a már eddig fennálló katholikus vagy más felekezetü polgári iskolákkal, mi lesz a sorsa ezen felekezeti polgári iskoláknak; vajjon azok is arra a sorsra fognak jutni, mint amelyre 21 katholikus gymnáziumunk jutott, hogy át lesznek véve a körzeti polgári iskolák számára. A végrehajtási utasítás arról sem intézkedik, hogy mi lesz a jövőben a felekezeti polgári iskolák tanszemélyzetével, a szerzetes rendekkel, át fogják-e a körzeti polgári iskolák a felekezeti polgári iskolák személyzetét venni és mi történik az iskolaépületekkel?

Sérelmes ezen körzeti polgári iskolák bevezetése a katholikus egyházra nézve azért is, mert Szlovenszkón az iskoláknak 60 százaléka katholikus, Kárpátalján pedig az állami iskolák felerészben a katholikus és felekezeti iskolák helyiségeiben vannak. Tehát az állam felhasználja itt az épületeket, viszont nem adja meg az érdekelt felekezeteknek és egyházaknak az iskolák vezetésébe és fenntartásába a beleszólási jogot. De sérti a körzeti polgári iskolák bevezetése a szülők természetes jogát is, mert nem respektálja a tanszabadságot. A szülőknek jogukban áll megszabniok, hogy gyermeküket milyen nyelven taníttassák és jogukban áll megszabni, hogy gyermekük milyen jellegü iskolát látogasson, katholikus jellegüt-e vagy másfélét. A katholikus elemi iskoláktól, azáltal, hogy bevezetik a körzeti polgári iskolákat, el lesz véve a 6., 7. és 8. osztály. Ezek tehát kikerülnek a katholikus egyház és a felekezetek vezetése alól és át lesznek téve a körzeti polgári iskolák hatáskörébe.

De sérelmes ez gazdasági szempontból is, mert a kisiskolatörvénynek a bevezetésével a hat osztályu elemi iskolának nyolc osztályura rendelt fejlesztése már így is erősen eladósította az iskolafenntartó községeket. A községek, a politikai- vagy hitközségek, adósságokat csináltak, hogy eleget tegyenek a törvény rendelkezéseinek. A kivánt iskolákat felállították, nyolc osztályuvá fejlesztették és most beáll az az eset, hogy ezen nagy költséggel és esetleg modernül felszerelt katholikus és más felekezeti polgári iskolák 6., 7. és 8. osztálya űresen marad. Kérdem, mi lesz ezen felekezeti polgári iskolák 6., 7. és 8. osztályaival, mi lesz a fölöslegessé vált tanitókkal, vajjon át lesznek-e véve a körzeti polgári iskolák által?

Amint említettem, a körzeti polgári iskoláknál a személyi kiadásokat az állam, a dologi kiadásokat harmadrészben a község, a járás, illetve a tartomány fogja viselni. Ez a rendelkezés is igen sérelmes a községekre és járásokra, mert még ki sem heverték az előző adósságokat, amikbe a kisiskolatörvény kényszerítette őket és most ujabb adósságcsinálásba kényszerítik a községeket és járásokat.

Ezen sérelmek Szlovenszkón és Ruszinszkón nemcsak a katholikus iskolákra, hanem a többi felekezeti iskolákra is vonatkoznak, amelyek hajdan ugyanazokat a jogokat élvezték, mint a katholikus egyház iskolái és most ugyanazokat a sérelmeket kapták.

Tisztelt képviselőház! Mielőtt még befejezném beszédemet, kötelességem hangsúlyozni, hogy a szlovenszkói és kárpátaljai püspöki kar az összes katholikus képviselőket és szenátorokat az általam előadott kérdésben megkereste. Amit tehát elpanaszoltam, az nem speciális pártpolitikai sérelem, hanem pártkülömbség nélkül a főpásztorok, tehát az összes vallásfelekezetek sérelme és az ő kérelmük Szlovenszkó és Ruszinszkó összes katholikus törvényhozóihoz.

Mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy a püspöki kar loyalitás szempontjából az állammal szemben a legvégsőbb határig elment. Mindenütt deferált az államhatalomnak, az összes rendelkezéseket hűen teljesítette és mégis az történt, hogy a püspöki hatóságokat, a felekezeteknek hatóságait az ilyen nagy horderejü vallási és egyházi rendelkezésekkel ellenkező intézkedéseknél meg nem hallgatták, azoknak memorandumait elintézetlenül félretették.

Ha a körzeti polgári iskolái törvény végrehajtása az egyház jogainak mellőzésével fog történni - amit nem merek remélni, mert hiszen anyagi akadályai lesznek ennekakkor ez visszatetszést fog szülni Szlovenszkón és Kárpátalján, provokálni fogja a tömegdemonstrációt nemzetiségi és pártkülömbség nélkül nemcsak a 77 százalékos katholikus táborban, hanem a többi keresztény felekezetek táborában is és minden esetre gyengíteni fogja ez az állapot az egyháznak az állammal szemben eddig fennállott jó viszonyát.

Ne legyen a demokratikus államnak az az átka, hogy amíg az egyik oldalon törvényeket gyárt meghatalmazás által, a másik oldalon évtizedes törvények és jogszokások kötelező erejét mellőzi és csorbítja a katholikus és felekezeti iskolák évtizedes jogait.

A meghatalmazási törvényt nem fogadom el.

Meine Damen und Herren! Der Klub der sudetendeutschen und karpathodeutschen Partei lehnt diese kurze, aber inhaltsschwere Vorlage aus zwei wesentlichen Gründen ab. Die eine Begründung stützt sich auf die Grundsätze unserer Verfassungsurkunde. Das Ermächtigungsgesetz ist, wie wir bereits im Vorjahre zu dieser Vorlage ausgeführt haben, in verschiedener Hinsicht verfassungswidrig. Ich unterlasse es heute, diese verfassungsrechtlichen Gründe neuerlich anzuführen, denn unser Staat befindet sich ja augenblicklich auf einer ganz anderen Basis als auf der eines verfassungsrechtlichen Zustandes und es ist müßig, gegenüber den Koalitionsparteien verfassungsrechtliche Gründe anzuwenden. Denn die Koalition ist heute von nichts anderem beseelt als vom Kampf um die Macht und dabei um parteipolitische Interessenvorteile. Wer nicht vom verfassungsrechtlichen Geist, sonde rn vom Machtgeist und Vorteilgeist beseelt ist, bei dem ist es müßig, Worte grundsätzlicher staatsrechtlicher und verfassungsrechtlicher Natur zu verlieren, weswegen ich überhaupt über dieses Thema nicht mehr weiter spreche, weil es zwecklos erscheint.

Der zweite wesentliche Grund, über den ich mich etwas länger aussprechen will, ist der, daß wir zu dieser Regierung in ihrer heutigen Zusammensetzung und mit dem heutigen System zu regieren, den Staat zu verwalten und in den deutschen Siedlungsgebieten verwalten zu lassen, absolut kein Vertrauen haben. Wir können einem Regierungssystem mit einer derartig zus ammengesetzten Regierung in Bezug auf die Art der Staatsverwaltung kein Vertrauen schenken; und ich möchte hier diesen Zustand, in welchem sich unser Staat befindet, mit den Worten eines Mannes charakterisieren, die wir heute glatt unterschreiben können, eines Mannes, der in der jetzigen Regierung seit dem Jahre 1929 selbst beteiligt ist, mit den Worten des Herrn Ministers Dr. Czech, der am 18. November 1924 an dieser Stelle das System, welches damals milder war, als es heute ist, folgendermaßen charakterisierte - ich will nur die wichtigsten grundlegendsten Sätze herausnehmen (čte): "Es war eine schwere Zeit, die hinter uns liegt und wenn wir sie ertragen haben, so nur, weil wir immer die Hoffnung nährten, daß unsere unermüdliche Arbeit, unsere immer wiederholten Mahnrufe wenigstens bei den Besonneren und Einsichtsvolleren unter Ihnen das Gewissen wecken werden. Aber Sie haben uns immer neue und immer schmerzlichere Enttäuschungen bereitet und gerade jetzt, da das Land unter den Folgen einer durch Ihre Politik verschärften Wirtschaftskrise leidet, haben Sie alle Methoden der Unterdrückung gesteigert". Und er sagt weiter: "Wo gibt es ein Parlament, ein demokratisches Parlament, das darauf verzichten würde, bei der Entscheidung über die Staatswirtschaft" - und das Ermächtigungsgesetz bezog sich ja vor allem auf wirtschaftliche und soziale Angelegenheiten "alle Probleme dieses Staates in ihrem vollen Umfang und in ihrer ganzen Tiefe aufzurollen? Wo gibt es endlich in einem demokratischen Staate ein Parlament, in dem eine ziffernmäßig starke, an gewissenhaften und sachkundigen Arbeitern reiche Opposition von jeder Mitberatung, ja von jeder Information ausgeschlossen wird? Nirgends in der Welt würde man dergleichen wagen. Hier aber kennt man nur das Geheimnis und das Diktat und verlangt von uns, daß wir dem Absolutismus die konstitutionelle Staffage stellen sollen."

Weiters sagt er: "So ist das Mitbestimmungsrecht" - das er verlangt hat, aber aufgehört hat zu verlangen und das nun wir verlangen - "der Staatsbürger, die Autonomie, geradezu das Lebenselement der wahren Demokratie. Aber aus Furcht davor, daß die Autonomie eine nationale sein, daß sie den nationalen Minderheiten in diesem Staate ein wenig Lebensfreiheit geben könnte, haben Sie sogar die kümmerlichen Ansätze der Selbstverwaltung, die sich im alten Österreich entwickelt hatten, vernichtet und der Bürokratie eine Allmacht zugeschanzt, auf die zum Schluß Sie selbst jeden Einfluß verloren haben."

Und er sagt weiter - und das ist charakteristisch, weil das Ermächtigungsgesetz auch auf die Polizeigewalt seit einem Jahr ausgedehnt ist:

"Sie haben alle Requisiten der Polizeigewalt aus dem alten Österreich übernommen, statt diese reaktionären Gesetze zu beseitigen, neue Instrumente der Unterdrückung geschaffen und wenden sie rücksichtslos an. Sie haben die Schwurgerichte in politischen Strafsachen faktisch ausgeschaltet." Wenn ich weiterhin noch einen Satz aus seinen Ausführungen von dieser Stelle zitieren will, so ist es dieser: "Und immer noch ist Ihr Chauvinismus nicht befriedigt, immer noch kündigen Sie an, daß das, was Sie Gerechtigkeit nennen, noch nicht - vollendet ist. Und all das haben Sie getan, ohne sich mit den davon Betroffenen, mit den - Massen, die darunter leiden, auch nur auseinanderzusetzen, geschweige denn, wie es, das Wesen der Demokratie fordern würde, mit ihnen zu verhandeln. Alle Ihre Staatstätigkeit erschöpft sich in Diktat. Statt die - Regierung in Übereinstimmung mit den Regierten zu setzen haben Sie ein Herrschaftssystem errichtet, das auf dem gesamten Proletariat dieses Landes mit drückender Schwere lastet, die nationalen Minderheiten aber dem doppelten Druck der politischen und sozialen Reaktion und der nationalen Fremdherrschaft unterwirft. Sie haben, indem Sie dem Fantom des Nationalstaates nachjagen, den gemischtsprachigen Staat mit der čecho. slovakischen Nation identifiziert, ja, Sie haben den Staat auf die Koalition und die, Koalition auf die Pětka reduziert." Sie haben, meine Herren, mit Herrn Dr. Czech zusammen, der das gesagt und der seine eigenen Gedankengänge und seine Überzeugung verraten hat, auch den Staat auf die Regierungsparteien beschränkt und reduziert, wobei die deutschen Regierungsparteien nur die Fassade für eine nationalistische Pětka bilden.

Meine Herren! Es ist schmerzlich, als Sudetendeutscher feststellen zu müssen, daß zwei Minister der deutschen Regierungsparteien, die früher selbst solche Gedanken vertreten haben, ihre Hand dazu bieten, ein Ermächtigungsgesetz zu beschließen und zu verlangen, welches noch schlimmere Maßnahmen vorsieht. Wir wollen einmal betrachten, was mit diesem Ermächtigungsgesetz grundsätzlich im Laufe des einen Jahres, in dem wir in diesem Hause sind, gemacht worden ist. Das Ermächtigungsgesetz hat im Inhalt die Aufgabe, durch rasche Maßnahmen, Verordnungen und Gesetze auf wirtschaftlichem und sozialem Gebiete das Dringlichste und Notwendigste vorzukehren. Wenn die Regierung wenigstens vor das Haus treten und sagen könnte, was sie vorgekehrt hat, daß sie von dem Ermächtigungsgesetz so Gebrauch gemacht hat, daß unsere Wirtschaft sich gestärkt und gebessert hat und daß die Arbeitslosigkeit gesunken ist und nicht noch hunderttausende Menschen draußen herumgehen und nicht wissen, wo sie morgen ihr Stückchen Brot hernehmen werden. Doch die Regierung und gerade die sozialistischen Parteien in der Regierung können das nicht ausweisen... (Výkřiky posl. B. Köhlera.)