tek be több személyt és kihallgattág oket a párt július 15-én tartott tagértekezletének lefolyásáról.
Az országos keresztényszocialista párt hivatalos szlovák nyelvü lapját a Voža źudu-t a csendörség közegei feltűnő gondosságal figyelik, állandóan kutatják ki járatja azt, ki olvassa és olyankor is elviszik, amikor arra semmilyen törvényes ok fenn nem forog. Hasonló esetek történtek a párt által 1934 év végén kiadott magyarnyelvű naptárral is. Igy:
1934 decemberének végén és 1935 január elején a prievidzai járásban lévő Rudnolehotán Milsovic Vincétől, Račicén Haviar Józseftől, nedoeryn Pracsko Páltól, Dolnie Kamenecen Jánoska Andrástól, Zem. Kostolyan Szvitek Józseftől vitték el a Voža źudu-nak a cenzura által nem kifogásolt példányait, Novákyn és Dolnie Lelovcén pedig a magyar naptárakat.
Komov-Latky (Čierny Balog, Osada KomovLatky, okres Brezno nad Hr. ) községben f. évi január 3-án két janosovkai csendor megjelent Kupec István ottani vásárosnál, kinek távollétében házkutatást tartottak és elvitték a Voža źudu-nak ott talált példányait, amelyeket a cenzúra szintén nem kifogásolt.
Ugyancsak január 3-án Ipolyságon csendorok jelentek meg a Toth és Breza-féle papiroskereskedésben ás elkobozták az ott bizoinányban lévő magyar nyelvü keresztényszocialista naptárakat. Január 4-én Ipolyság vidékén is nyomoztak a párt magyar naptárai után, amelyeket pedig a cenzúra nem kifogásolt és az ügyészség el nem koboztatott.
Losoncon 1935 január 11-én délelőtt a keresztényszocalista párt irodájában megjelentek Stanek és Lázár államrendorségi detektivek és elvitték a cenzúra által nem kifogásolt 1935 évi magyar naptár 12 példányát. Hasonló eset tortént még Privigyén is január 13-án, ahol Durcsán János mészárosnál házkutatás folyamán keresték a párt magyar naptárait és Seldin-Szogyén (okres Párkán) községben ahol a csendörök szintén elkobozták a párt magyar nyelvű naptárait.
Kérdezzük Belügyminiszter Urat
1. hajlandó-e haladéktalanul intézkedni, hogy a csendörség közegei az országos keresztényszocialista párt gyűlését és értekzleteit meg ne zavarják, az azokon résztvevőket ne zaklassak és az alkotmány torvényben biztosított szabadság jogokat, igy az egyesülés szabadságát is pártunk tekintetében minden esetben tiszteletben tartsák,
2. hajlandó-e intézkedni, hogy a jövőben pártunk lapjainak és naptárainak előfizetőit és átvevőit szintén ne zaklassák és a fenti esetekben torvény ellenesen elvitt lappéldányokért és naptárakért az illető hivatalos közegek kártéritést adjanak, vagy az illető példányokat visszaszolgáltassák,
3. hajlandó-e a hivatalos hatalmukkal visszaélő közegek ellen megfelelő megtorló intézkedéseket tenni.
Prága, 1935. március.
Dr. Szüllö,
Szentiványi, Dr. Jabloniczky, Hokky, Fedor, Dr. Törköly, Dobránsky, Nitsch, Dr. Holota, Krumpe, Zajíček, Oehlinger, Dr. Mayr-Harting, Scharnagl, Fritscher, Bobek, Greif, Dr. Petersilka, Kunz, Dr. Luschka, Stenzl, Eckert, Prause.
Původní znění ad 2846 X.
Interpelláció
Beadják Hokky Károly országgyűlési képviselő és társai
a miniszterelnök úrhoz és az összkormánysághoz
Nagyszöllös község pótadóinak visszatartása s ezáltal szükséges beruházásainak megakadályozása tárgyában.
Miniszterelnök Ur!
Nagyszollos kozség pótadóiból tobb, mint egy millió korona be nem hajtott kozpótadó hátralék kovetelés van a pénzugyi hatóságoknál.
Ez az osszeg természetszerűen hiánvzik Nagyszollos községnek, hogy legfontosabb beruházási költségeit fedezhesse. Nem tudja az utcáit kikoveztetni, mind amellett, hogy a járási hivatal fönöke s a községi elöljáróság tanács, képviselőtestület mindent elkovetnek, hogy a kozséget, amely járási székhely s tobb, mint 11 ezer lakosu, rendbehozza. De ez anyagi eszközök hiánya miatt tehtetlen. Tisztelettel melléklek fényképeket a Masaryk térről, amely elképzelhetetlen állapotban van. A városház-tornya a Masaryk ter pocsolyájában gyönyörködik a szépségében Az elég tekintélyes helypénzt fizeto vásárosok térdig éro sárban állnak az oszi nagy esőzések idején. Vagy méltoztassék megváltoztatni a tér nevét, vagy tessék gondoskodni róla, hogy a község e tér kikovezéséhez szükséges összegeket előteremthesse.
Már régóta esedékes volna a szollosi járásbiróság épületének felépitése, amelyet már háború előtt terveztek, aligha van még egy járásbirósági épület oly botrányos állapotban, mint ez, ahol 2 biró tárgyal egy és ugyanazon helyiségben. A técsoi járásbíróság gyönyörű 2 emeletes palotája már felépült. Pedig Técsön csak 39 kozségnek s itt 54 községnek van a járásbirósága. De Técso tudta adni a kivánt hozzájárulást, ellenben Szollös nem, mert igy is 5 millión felüli adósága van, amelynek a törlesztése súlyos gond.
A kereskedelmi és ipariskolák felsőbb hatóságai állandóan avval fenyegetik meg Szöllost, hogy elviszik a két fontos iskoláját, ha nem adnak jelentős összegű hozzájárulást. Az elvitel Damokles kardja állandóan ott lebeg e miatt Szollos felett.
A csatornázás és vízvezeték építése is elengedhetlen volna, mert a tífusz megbetegedések évről évre megismétlodnek s ez oszön s télen is több áldozata volt e súlyos ragálynak. De ezek a munkálatok csak a Belyva Salva patakok szabályozásával volnának csak elérhetők, s a csatornák vizét csak azokba vezethetnék le. Mindezek pénzügyi okokon feneklenek meg.
A legutóbb gabonaraktárak épitését kérte a földművelési miniszterium s hozzájárulást kért
a község részéről. Nem szavazhatta meg a kozség az előbb említett okokból.
Az országos hivatal horrend összeget kér évekre, visszamenőleg a községtől a járási hivatal bérlete fejében, s emiatt évekie menő vita folyik a nevezett hivatallal, amely ahelyett, hogy segítené, még jobban viz alá nyomja a fejét az adóságban fuldokló községnek.
Mindezek után tisztelettel kérem a Miniszterelnök Urat és az Ósszkormányt:
hajlandók-e sürgösen intézkedni, hogy a pénzügyi hatóságok a már beszedett több, mint egy milliónyi pótadót mielőbb kiadják 7%-os késedelmi kamatokkal együtt (amennyit ök szednek), mert különben Nagyszöllös község kénytelen lesz továbbra is a legszükségesebb egészségügyi, kulturális, szociális és más beruházásairól hosszu idöre lemondani, s ennek az áldatlan állapotnak minden súlyos következményeit viselni.
P r a h a, 1935 március hó
Hokky,
Nitsch, Dr. Szüllö, Szentiványi, Dr. Jabloniczky, Fedor, Dr. Törköly, Oehlinger, Dr. Mayr-Harting, Fritscher, Scharnagl, Bobek, Dr. Holota, Greif, Kunz, Dr. Luschka, Dr. Petersilka, Zajíček, Krumpe, Dobránsky, Stenzl, Eckert, Prause.
Původní znění ad 2846 / XI.
Interpelláció
Beadják Hokky Károly országgyűlési képviselő és társai
a külügyminiszter úrhoz
a Curentul cimü romániai lap ama hiradása tárgyában, hogy Mármaros rutén lakossága Romániához akar csatlakozni.
Külügyminiszter Úr!
Néhány hónappal zelött a Curentul című romániai lap azt a senzációt hajhászó hirt közölte, hogy Mármarosnak a Csehszlovák köztársaságban élő rutén lakossága Romániához akarna csatlakozni. A lap még azt is irta, hogy a rutén lakosság nagy nyomorban él és reméli, hogy Romániában jobb dolga lesz.
A csehszlovák hatóságok fűt-fát igérnek mondta tovább a lap - hogy a kedélyeket lecsillapítsák, mert állítólag más alkalommal is kifejeztek hasonló kívánságokat. Vakmerőségében még tovább megy a lap s örömét fejezve ki a rutén lakosság eme megnyilatkozásán azt hangoztatva, hogy e terület hovatartozásáról népszavazás fog dönteni.
A nevezett lapnak ez a hiresztelése eljutva az itteni román, magyar és rutén lakosság körébe érthetöen nagy nyugtalanságot keltett.
Tisztelettel keidéin a Külügyminiszter Urat: van-e tudomása a Curentul cimü román lapnak ilyen hiradásáról s az annak nyomán itt keletkezett nyugtalanságról.
Amennyiben van, milyen lépésüket tett az irányban, hogy hasonló hírek a román lapok hasábjain meg ne jelenjenek, s az itteni lakosságot ne izgassák s meg ne felemlítsék, amennyiben nem tett, milyen intézkedéseket óhajt tenni a csehszlovák köztársaság integritását fenyegetö eme hiradásokkal szemben.
P r a h a, 1935 március hó.
Hokky,
Dobránsky, Dr. Holota, Oehlinger, Greif, Zajíček, Krumpe, Bobek, Nitsch, Szentiványi, Dr. Jabloniczky, Dr. Mayr-Harting, Fritscher, Kunz, Dr. Luschka, Scharnagl, Prause, Stenzl, Eckert, Dr. Petersilka, Dr. Szüllö, Dr. Törköly, Fedor.
Původní znění ad 2846/ XII.
Interpelláció
Beadják Hokky Károly országgyűlési képviselő és társai
a Miniszterelnök Úrhoz
a Schönborn uradalom volt erdészei
nyugdíjügyében.
Miniszterelnök Úr!
A volt Schönborn uradalom nagy részét a földreformtörvény végrehajtásának idején átvette a Latorica részvénytársaság. Természetes, hogy e földbirtok átvétele alkalmával egyben átvették a régi tulajdonos alkalmazottait is, Ebbeli kötelezettséget teljesítetté ugyan, a 40-45 évig szolgáló erdészeket átvette, de 5-6 havi szolgálat után 80 Kč- nás havi nyugdijjal nyugdijaztatta oket. Most az érdekelt nyomorgók, kik évtizedeken keresztül hűen és szorgalmasan teljesítették szolgálataikat, hiába kémek, hiába könyörögnek. Kéréseik sehol meghallgatásra nem találnak. A volt tulajdonos az új tulajdonoshoz küldi öket s ez pedig vissza a régi tulajdonoshoz. A régi tulajdonos azzal védekezik, hogy ö átadta őket a Latorica részvénytársaságnak, az új tulajdonos pedig azt mondja, hogy ok a régi tulajdonos alkalmazottai voltak. Amidön már meggyőződtek arról, hogy egyikük sem hajlandó éhségüket csillapítani, az állami földhivatalhoz fordultak, ahonnan a torvény 73-ik paragrafusa alapján létesített alapból nyugdijaik kiutalását kérték. A földhivatal 1934 évi március 23 - ki elutasító végzését azzal indokolta, hogy a kérdéses földbirtok nem lett a földreform részére az állam által átvéve. A döntöbizottsäg pedig a beadott panaszokat azon indokolással utasitotta vissza, hogy az érdekeltek az uj tulaj-
donos által rendesen átvétettek, tovább szolgáltak s csupán több év elmultával lettek nyugdijaztatva. Igy a földhivatalhoz beadott kérvénynek csupán egy érezheto. de az érdekeltek részére igen karos eredménve van. Ugyanis minden karácsonykoi kaptak l-l szekér tűzifát. Araidon a Latorica megtudta. hogy a földhivatalhoz fordultak, beszuntette nekik ezen fakiutalást is
A földreforvény intenciója semmi körülmények között sem lehetett az, hogy a szegény alkalmazottakat nyomorba döntse s igy érthetetlen a földhivatal és döntőbizottság elutasító végzése.
Tekintettel arra, hogy ügy a földhivatal, mint a döntőbizottság megállapitása téves, kérdem a Miniszterelnök Urat, hajlandó-e intézkedni, hogy az érdekelt volt alkalmazottak existenciája biztosittassék?
P r a h a. 1933. március 6.
Hokky,
Szentivánvi, Dr. Törköly, Oehlinger, Krumpe, Zajiček, Fritscher, Dr. Mayr-Harting, Bobek, Nitsch, Dobránsky, Fedor, Dr. Holota, Greif, ScharnagI, Kunz, Prause, Eckert, Stenzl, Dr. Luschka, Dr. Petersilka, Dr. Jabloniczky, Dr.
Szüllö.
Původní znění ad 2846/XIII.
Interpelláció
Beadják Hokky Károly országgülési képviselő és társai
a népjóléti miniszter úrhoz
a háborúban elesett katonák hozzátartozói járadékainak megvonása tárgyában.
Miniszter Ur!
Utóbbi időben a hadirokkantak hivatala Uhorodon az elesett katonák hozzátartozóitól megvonta az eddig élvezett járadékokat. Az indooklásban hivatkozik arra, hogy a járadékot élvező egyének 2-10 hold olyan föld tulajdonosai, mely évente holdanként 1000 Kč tiszta jövedelmet biztosit. Sot vannak eseteik, ahol telekkönyvileg igazolható, hogy az érdekelt fél tökéletesen vagyontalan s nevezett hivatal mégis 10 holdas földbirtokosnak minositi.
A hadirokkantak hivatala az 1922 évi január hó 25-rol kelt 59 számú torvényre hivatkozik, magam is ezen törvény 31-ik paragrafusára hivatkozom, mely szerint csak akkor vehető el a megitélt és megszabott járadék, ha a feltételek, melyek mellett megitéltetett, megszűntek, vagy megváltoztak. Köztudomásu, hogy annak ide-
jén az érdekeltek vagyoni helyzete a legaprólékosabb vizsgálatnak vétetett alá s e vizsgálat eiedményeként elismerték torvényes jogaikat. Az akkor megállapitott vagyoni viszonyok nem hogy megjavultak, de kétségtelenul rosszabbodtak, s igy ezen eljáras a tent idézett paragrafus alapján törvényellenes.
Tisztelettel keidéin a Miniszter Urat,
1., hajlandó-e elrendelni, hogy a hadnokkantak hivatala ily valóságnak meg nem felelo adatok alapján meg ne fossza az érdekelteket törvényadta jogaiktól?
2., továbbá, hajlandó-c elrendelni, hogy a hadirokkantak hivatala Uhorodon ez ugy kivizsgálásáig, illetve a beadott panaszok elintézéséig az. eddigi járadékokat továbbra is zavartalanul folyósitsa?
3., végul, hajlandó-e intézkedni, hogy az érdekeltek e sérelmes határozatok megsemmisitése által torvénvbiztositotta járadékaikat továbbra is megkapják?
Praha, 1935. máicius 6.
Hokky,
Dobránsky, Dr. Jabloniczky, Dr. Törköly, Szentiványi, Fedor, Nitsch, Dr. Szüllö, Dr. Holota, Oehlinger, Dr. Mayr-Harting, Zajíček, Bobek, ScharnagI, Fritscher, Greif, Krumpe, Dr. Petersilka, Kunz, Dr. Luschka, Stenzl, Eckert, Prause.
Původní znění ad 2846/XIV.
Interpelláció
Beadjak Hokky Károly országgyűlési képviselő és társai
a népjóléti miniszter úrhoz
a hadiözvegyek hadisegélyének - állampolgárság hiánya miatti - megvonása tárgyában.
Miniszter Ur!
Mind gyarkarabban fordul elo az az eset, hogy hadirokkantak, de főleg hadi özvegyektől azon a cimen, hogy nincs állampolgárságuk, megvonják a hadisegélyeket.
Amikor az állampolgárság megszerzése nem sikerül, akkor olyan eszközzel kényszeritik az illetot a hadisegélyéröl való lemondásra, amelyet, ha magánember tesz, zsarolásért eljárást inditanak ellene.
A minisztériumnak ilyen rendelkezését még nem láttam, de alsóbb foku hatóságokét igen, amelyek között sajnos, az országos hivatal is szerepel.
A szöveg rendesen a következo-
»adatelka budi vybídnuta k pžedlození soudně ovéreného prohláení o vzdání se nároků plynoucích jí z titulu válečného pokozence.
Za zemského presidenta. <
Vagyis az illető kérelmező terjesszen elö biróilag hitelesitett nyilatkozatot arról, hogy a háborús rokkantságból eredő igényéről lemond.
Szóval arról mondjon le, amiért az ura meghalt, s ami neki ma az egész életébn egyedüli értéke és támasza. De hisz az ura ezért a földért vérzett el s ha ö itt nem kapja meg a hadisegélyét, sehol sem fogja megkaphatni, s ha itt megkapja az állampolgárságát, máshová természetszerűen nem is mehet.
Nem, ez nem az az eszköz minister úr, amely egy államhoz méltó lenne a legszerencsétlenebbekkel, legjobban sújtottakkal, legnyomorultabbakkal szemben. Különösen nem, ha az állam demokratikus berendezésű, amely rendszer a legszegényebbet legerősebben kell, hogy istápolja, akkor mire való a szociális berendezkedés?
Akkor fölösleges a szociális minisztérium is, ha az ily nyomorultaknak a helyett, hogy védelmet és segítséget nyujtana, egyenesen kiveszi a szájából a kenyeret.
Tisztelettel kérem a Miniszter Urat: hajlandó-e sürgös és gyökeres intézkedéseket tenni, amelyek megakadályozzák, hogy a rokkantaknak és hadi özvegyeknek elvegyék járandóságait azon a cimen, hogy nincs állampolgárságuk, ha azok, illetve férjeik már az államfordulat előtt a mai csehszlovák köztársaság területén laktak.
P r a h a, 1935. március hó.
Hokky,
Dr. Jabloniczky, Szentiványi, Dr. Törköly, Dr. Holota, Oehlinger, Dr. Mayr-Harting, Fritscher, Scharnagl, Bobek, Nitsch, Dobránsky, Dr. Szüllö, Fedor, Krumpe, Greif, Dr. Petersilka, Dr. Luschka, Stenzl, Eckert, Prause, Kunz, Zajiček.