Nem akarom az Ön idejét tovább igénybevenni és a helyszűke is arra kényszerít, hogy ezt az egyoldalu csevegést befejezzem, de igéretet teszek, hogy más alkalommal, mikor azt a nyilvánnosság érdekében szükségesnek fogom látni, dacára összes szíves »beigéréseinek« folytatni fogom.

Ön, Doktor Uram jogot tanult és én feltételezem, hogy ön ezt nem csak tanulta, hanem tudja is Igy nem ismeretlen Ön előtt az a körülmény, hogy a jogos kritikával mindenki élhet, hogy a mi Köztársaságunkban sajtószabadság van és az a sajtószabadság a köz érdekében felhasználva szentebb, mint az Ön ellenkező, hivatalos, vagy privát véleménye.

Amikor ezeket szíves tudomására hozom, egyben közlöm, hogy mindenkor ugy a sajtó kép viseletében, mint a magam személyében mindem igaz ügynek s Önnek is készségesen állok rendelkezésére és vagyok nagyrabecsülésem kifejezése mellett:

Abelsberg Imre, hirlapiró. «

Végül ugyanezen lap 1935. január 5. -i számában a pénzügyminiszter úrhoz intéz nyilt levelet ezzel a szöveggel:

"Talán szokatlan a mód és hely, ahogy bátorságot vettem magamnak az igen tisztelt Pénzügyminiszter Urat megkeresni, de szolgáljon mentségemül, hogy mindezt itteni közvéleményünk nyomására és saját lelkiismeretem megnyugtatására ítészem, ugy is mint újságíró, ugy is mint adóalany és főleg mint ember.

Az a körülmény, hogy a közvéleménynek tollamra toluló panaszát a hívatalos üt megkerülésével viszem Ön elé, igen sok és alapos indokkal támasztható alá.

Akár hiszi a Pénzügyminiszter Ur, akár nem, mi itt, Párkányban nem vagyunk hozzászokva, hogy a legkétségbeesettebb panaszaink, vagy fellebbezéseink is bevárható időn belül eltatéztessenek. Nálunk senki sem csodálkozik, ha azt hallja, hogy fellebbezése, vagy panasza 4-5 éve nincs elintézve.

A beadott panaszok száma viszont nagyon minimális, mert ha éri is jogsérelem az adóalanyt, a represszáliáktól való félelme nem engedi meg, hogy éljen ez iránti jogával.

Kevés híjján jómagam is így vagyok. Mikor járátunkban az adókivetések szabálytalansága, a behajtási módozatok és egyébb törvényellenességek miatt - mint a közvélemény szócsöve hangoztattam tiltakozó szavam: elért a »mond meg az igazat, betörik a fejedet« vagy »aki közérdekért hajcol, sebeiket kap« közmondások igazsága.

Tiltakozó szavaim még jól el sem hangzott és egy szép napon az itteni adóigazgatóság rendeletére elvették ugy a feleségem, mint az én útlevelemet. Mindezt azon a címen, hogy az adóhátralékom körülbelül 7000 Kč-t tesz ki!

De nemcsak ez történt velem, a teljes tárgyilagos közérdekű adócikk megjelenése után:

Megindult az egész közigazgatási apparátus »érdekemben«, de ennek igen érdekes indítóokait, háttereit és módozatait - mint ide nem tartozót - nem körvonalazom-, mert ezt különben is közvetlenül hoztam az igaszágügy- és belügyminiszter, valamint a táblaelnök urak tudomására s a fejlemények szerint erre még viszatérek.

Önnek Pénzügyminiszter Ur a személyes részben még csak annyit, hogy ha Ön ezek után a levél szerény írójáról információkat fog kérni s ha történetesen Párkányból, ugy megjósolhatom azt, hogy "kém- és apagyilkosgyanus" jelzők még mind becézöek lesznek ahhoz képest, amit rólam olvasni fog.

Bármennyire is igyekszem kerülni személyes ügyeimet, kénytelen voltam ezeket előrebocsátani, mert az mindezekkel összefüggő és ezzel szembe kell állítanom eddigi újságírói működésem.

A tollamból megjelent cikkek nyomán 1923 év óta még sajtóperem sem volt soha s arra illetékes hatóság még egy soromat sem sérelmezte soha. Tollamat a józan mértékletesség, mérlegelés, megértés s megérteniakarás elve vezette. Voltak, vannak s természetesen lesznek is helyi potentátok, az úgynevezett párkányi »honmenteni akarók«, akik azt hiszik, hogy az igaz, bátor szó elnyomásával szolgálják hazánkat, Ezek a jóakaratu hönméntők tévedésben vannak és azért, de különösen azért, mert államszempontból ezek a véleményeik éppen ugy nem fontosak, mint személyi ügyeim: hagyjuk.

A tárgyra térek Pénzügyiminiszter Ur!

Szilveszter éjszakáján, fél 10 órától kezdve a párkányi adóhivatal három végrehajtója, - valószínűleg annak rendje és módja szerint - elindult, hogy Köztársaságunk pénzügyi egyensúlyát még jobban kiegyenlítse!?

Nem tudom milyen felsőbb, vagy alsóbb parancsra, - igy szépen - »hármasban« felkeresték a kávéházakat, vendéglőket. Ez lett volna a legkisebb baj, mert hiszen az évfordulón, Szilveszter éjjelén a sokat zaklatott és dolgozott adóvégrehajtókat is megilleti egy kis szórakozás. Hívatásuk teljesítése közben egész éven át úgyis annyi siralmat és jajt hallgatnak, hogy - hinni merem - még az ö szivük is gyakran meglágyult. Sajnos azonban ők nem adhatták át magukat a szilveszteri búfelejtésnek. Ök akkor is szomorú kötelességüket teljesítették. Minden kávéházból kihívtak, hol személyesen, hol rendőr utján egykét "adót gyengén fizető" polgárt. Az egyiket a lépcsőházba, a másikat a rendőrszobára vitték és ott ugyancsak annak a rendűé és módja szerint - minden irásbeli parancs, vagy jegyzőkönyv felmutatása nélkül - a végrehajtók megmotozták.

Az egyiktől a nála talált 40 Kč- ból elvettek 35-öt s - becsületükre legyen mondva - az egyhavi megélhetésre és három havi házbérre a végrehajtási utasítás szerint visszahagyni rendelt célokra - nála hagytak 5 Kč-t. A másiktól elvették valódi réz töltötollát és negyven éve jól járó nikkelóráját.

A harmadiktól már sikerült 120 Kč-t elvenni s itt már a végrehajtási törvényt is elfelejtették

szem élőt tartani, mert ennek egy fillért sem hagytak vissza.

A negyediknél már szerencsésebbek voltak az államháztartás egyensúlyának szempontjából: tőle szép aranyórát vitték el s kezéről lehúzták az arany emlékgyürüt.

Igy ment ez szép sorjában a többi kávéházban és vendéglöben is, még jó néhánynál, de az eredmény inkább kisebb, mint nagyobb volt, mint az említetteknél volt.

Sajnos bizony, mikor a hír futótűzként terjedni kezdett, a legtöbb »gyengén adót fizető polgár« - köznyelven szólva - ott hagyott Szilveszter, csapot, malacot, kártyát és meglógott. Velük lógtak magyon sokan a már jobban adótfizetők is, mert azt mondták, hogy »mit lehet tudni?« és ezt mondják még ma is. Az emberek súgnak, búgnak, és érthetetlennek találják a történteket. Szabadon nyilvánítani a véleményüket nem merik, mert szorongva gondolnak a lefoglalt, de még el nem szállított szekrényre és a többi bútordarabra, mint az adóhivatal »kielégítési alapjaira«, ami rendszerint pár koronáért szokott elkelni az adóárverésen.

Helyeszüke miatt csak egy-két esetet s a Szilveszter éji történteket vázoltam s most még scak azt, hogy nincs még két hete annak, hogy a vámhivataliban a túloldalra átkelő utasok egynéhányától a vámtiszt a náluk levő pénzt állítólagos rendeletre - adóba lefoglalta és elvette. Elvette, ha volt adótartozásuk, ha nem! Egyiknek másiknak nagy utánjárás után egy-két nap múlva - a tévedést belátva - vissza is adták.

Mély tisztelettel kérdezem:

Van-e szükségünk arra, hogy itt, a határszélen a vámhívatalban, a vámtiszttel végrehajtói teendöket végeztessenek?

Van-e arra szükség, hogy a határmenti vámhivatalban külföldiek szemeláttára történjenek a foglalások?

Államérdek-e, hogy Szilveszter éjjelén rendőrrel hivassák ki a polgárt a kávéháziból s a végrehajtók az őrszobán megmotozzak?

Államérdek-e töltötollak, nikkelórák és hasonló értéktelenségek, valamint 35 Kč zsebmotozás utján való éjjeli lefoglalása?

A pénzügyi politikát szolgálja-e egy kitartó, lojális és a nehéz viszonyokkal küzdő polgársággal ilyen Ízléstelenül bánni?

Szabad-e ilyen és hasonló kilengésekkel mert másnak nem nevezhető - a polgárság kedélyét megzavarni? Lehet-e erre ok egyáltalán?

Nem és nem! Az útlevél elkobzás után jöhet a házkutatás, a bezárás, a halál és ezer álhatalomszülte vád: akkor sem!

Az igazság végeredményben mindig hatalmasabb erő, mint minden nagyképüsködés és minden más! Aki az igazságot tudja az oldala mellett, annak lehetnek veszteségei, de csak átmenetiek és végeredményben az igazság győzni fog!

Éppen ez adott nekem s erőt és bátorságot, hogy az itteni adóviszonyokba egy igen szük nyíláson kis látókörű bepillantást engedjek és kívánjak a Pénzügyminiszter Úrtól.

Szeretném, ha módomban volna az ön előtt elzárt nyilást jobban kinyithatni és. - meggyőződésem, hogy akkor belátná, miszerint a bajok feltárása százszor jobban szolgálja pénzügyi politikánk érdekeit és célirányosságát, mint a struccpolitika, vagy a céltalan és nem helyén alkalmazott agreszivitás.

Mély tisztelettel meghívom önt járásunkba, legyen egy fél napig szivesen látott vendégünk és ezen idő alatt Ön meg fogja látni, Pénzügyim* niszter Ur, hogy az itt kivitelezett adópolitika homlokegyenest ellentétben áll az adópolikájával és az, amit ebiben a kis járásban adószempontból a végrehajtási szervek müveinek, annyit ront a Köztársaság presztizsén, hogy annak kiküszöbölése külpolitikai tekintetben Beneš külügyminiszter urnak - ha ez igy folytatódik - még sok felesleges munkát fog adni.

Méltóztassék csak az ügyeket jól kivizsgálni és nem megelégedni egy felkért jelentéssel, hanem a vádlót és vádlottat is meghallgatni!

Amikor még nagybecsü tudomására hozom, hogy a Szilveszter éjszakai vegzálások engem személyesen nem érintettek és jelen nyilt levelem csak a felháborodott polgárság panaszát képviseli: vagyok a Pénzügyminiszter Urnak alázatos szolgája:

Abelsberg Imre a »Párkány és Vidéke« szerkesztője. «

A közöltekből kitűnik, hogy a párkányi járási adófizetökkel szemben, különösen a következő törvényellenességeket követik el:

1. A végrehajtási törvényt egyáltalában nem veszik (figyelembe, mert a kiszgazdák egyetlen tehenét, igavonó jószágát, gazdasági szerszámait, ugy mint répavágót, szecskavágót, igáskocsit. egyszerűen a legkíméletlenebbül elszállítják.

2. Iparosok mühelyszerszámait ugyancsak lefoglalják és el is szállítják.

3. A végrehajtóknak utasításuk van a gazdákkal szemben a legkíméletlenebb eljárásra és ezt fogantosítják is.

4. Schatz Ödön. Fatter János párkányi fuvarozóknak és egyéb fuvarosoknak nehéz ezreseket fizet az adóhívatal fuvar cimén az átszállított ingókért. Az a gyakorlat, hogy a végrehajtók kimennek a falura, visznek magukkal kocsikat és

teherautókat és mielőtt még tudnák, hogy az adós fizet, vagy nem, odaállnak a ház elé munkásokkal együtt és igy presszionálják őket a fizetésre. Ha nem fizetnek, felraknak mindent és különös előszeretettel viszik el a cséplőgépeket, holott ennek visszahagyását nem csak a végrehajtási törvény rendeli, hanem a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság is igy határozott.

5. A bevallásokra olyan lehetetlen kérdéseket adnak fel az iparosoknak és kereskedőknek, hogy azoknak megválaszolása lehetetlen. Azt még bejegyzett cégek sem tudják megválaszolni, nem még a kisiparos, vagy kiskereskedő. Igy aztán az adóigazgatás szerint kontumációba kerül az adófizető és annyi adót vetnek ki rá. amennyit akar-

nak, mert kontumáció cimén blankettával elutasítanák mindent.

6. Van igen sok fellebbezés, ami két-három éve nincs elintézve, de olyan fellebbezések is vannak, amelyek 7 év óta elintézetlenül fekszenek.

Néhány konkrét sérelem:

Kincl Václavné kiskocsmáros, akinek férje hetekkel ezelőtt halt meg, földhözragadt szegény. Szilveszter éjjel végrehajtók, rendőrök kiséretében behatoltak a korosmahelyiségbe és elvették tőle az éjjeli bevételt. Semmiféle Írásbeli parancsot, vagy végzést fel nem mutattak.

Hrabovszky László kiskorcsmárosnál ugyanakkor ugyanezt tették.

Kiss Sámuel, Braun Lajos, Gondos Vilmos iparosok és kereskedők Szilveszter éjjelén fél tizkor rendőrrel kihivattak a kávéháziból, a rendőrőrsszobára kisértettek és ott megmotoztartak. Az egyiktől 35 Kč-t a másiktól 40 Kč-t, réztöltőtollat, nikkel zsebórát, az ujjaikról arany gyűrűt vettek el.

Bernát Dezső autóiuvarozót egy másik kávéháziból hívták ki Szilveszter éjjelén és ugyanúgy megmotozták.

Schulci János muzslai lakos kisgazda egyetlen tehenét lefoglalták, elvitték.

Csókás István barti lakosnál ugyanúgy (ez szintén kisgazda).

Özv. Nagy Vincéné született Matus Mária nánai lakos, egyetlen tehenét, egyetlen lovát, kocsiját (igáskocsi) lefoglalták és arra árverést tűztek ki, dacára tiltakozásának, hogy az keresetének folytatásához szükséges.

Farkas József cipész, köbölkúti lakos tiltakoeása dacára egyetlen tehenét és egy malacát lefoglalták és erre árverést tűztek ki.

Szajkó János szálkái lakástól elvitték üszőjét a falu végére a végrehajtók, erre 1000 Kč ellenében visszaadták, de a zár alól fel nem oldották.

Kubis Mihály szálkái lakos kisgazdától, aki 24 személyinek ad kenyeret asztalánál, elvitték traktorát, cséplögarnituiráját és egyéb gazdasági eszközeit, behozták Párkányiba és hónapok óta ott ázik egy udvarán, sem árverést nem tűznek ki rá, sem az adós birtokába vissza nem adják.

Bart községben 10-15 ember van, akinek tehenét foglalták le, igavonó jószágát, igáskocsiját, amit részben elvittek, részben csak lefoglaltak, de feloldani nem akarták máig sem. Ugyanez áll Szöteyén községre is, ahol 40-50 ilyen eset van.

A végrehajtók maguk is megsokallták már az ilyen erélyes utasítások teljesítését és több esetben a főnökcikkel szembeszálltak.

Se szeri, se száma Kéményden és Bényben is ezeknek az eseteknek. Bényben a telepesek panasszal éltek gazdasági eszközeik lefoglalása miatt.

A tulajdoképpeni rendelkezéseket dr. Horváth Arnold a Berná Správa vezetője adja ki. Az adóhivatal főnöke kénytelen követni az ő utasításait, de annak is része van a törvénytelenségek előidézésében.

A járási gazdatársadalom hangulata a viszzsásságok miatt igen elkeseredett.

Kuriózumképen említjük, hogy a vámhivatalnál (az Esztergom-Párkányi összekötő hídnál) a szolgálatott teljesítő pénzügyőr a párkányi lakosoknál adófoglalásokat eszközöli Elveszi a náluk talált pénzt és beszolgáltatja adóba. Bizonyiték: Szekér Gyula gazdálkodó, Löwy László, Geyer Ernő párkányi lakosok, Gergely Sándor szölgyéni molnár és kisgazda.

Mikor mindezeket a legtágyilagosabb formában Abelsberg Imre párkányi ujságiró nyilvánosságra hozta, 1934. november 22. -én a pénzügyigazgatóság rendeletére azon a címen, hogy 7000 Kč adóhátraléka van, bevonták útlevelét, sőt a rendőrséggel karöltve dr. Horváth Arnold közbenjárására személyes hajszát indítottak ellene.

Sőt dr. Horváth Arnold meg is mondotta, hogy mindezt azért csinálta, mert az adóvégrehajtási hatalommal való visszaéléseket a már megnevezett újságcikkekben szellőztette.

Az előadottak alapján alulirottak kérdezik:

1. Van-e tudomása a pémzügyiminiszter Urnák a párkányi járásban uralkodó, az állam pénzügyi érdekeit is súlyosan sértő, tarthatatlan adójogi gyakorlatról?

2. Hajlandó-e dr. Horváth Arnold adóügyi igazgatási vezető ellen hívatalos hatalommal való visszaélés miatt a fegyelmi vizsgálatot megindítani?

3. Hajlandó-e rendkivüli minisztériumi bizottság utján a helyszinen megvizsgáltatni a párkányi járás lakosainak adóügyi sérelmeit?

Prága, 1935. február 28.

Dr. Holota,

Szentiványi, dr. Sziillö, dr. Jabloniczky, Eckert, Oehlinger, Bobek, Scharnagl, dr. Peterslika, dr. Törköly, Fritscher, Kunz, Zajiček, Greif, Krumpe, Prause, Stenzl, Fedor, Hokky, Dobránsky, Nitsch.

Původní znění ad 2838 VIII.

Interpelláció

Beadják dr. Holota János képviselő és társai

az iskola és népmüvelésügyi miniszter úrhoz

a sztovenszkói és ruszinszkói magyar

tanítóképzés végleges rendezése

tárgyában.

A szlovenszkói és ruszinszkói magyar tannyelvű népiskolák tanitói karának utánipótlásáról

jelenleg a pozsonyi római katolikus rendi tanitónöképző intézet, a pozsonyi állami tanítóképző intézet magyar tagozata s az ugyanott megszervezett abituriens tanfolyam gondoskodik. Az állami tanitóképzö intézet magyar tagozatán azonban csak minden második évben van felvétel az első osztályba, vagyis az egyik iskolai évben van első és harmad a következő évben második és negyedik évfolyam.

Az iskolaugyi kormány egy év előtt törvényjavaslatot nyújtott be a képviselőházban a bejáró tanítójelöltek - magántanulók - vizsgálatainak átmeneti időre való megszüntetéséről. E javaslat indokolása is megállapította, hogy Szlovenszkón és Ruszinszkón képesitett tanitókban még hiány mutatkozik és hogy még mindig tanitanak rendes képesités nélküli tanítók. Különösen jelentős a tanítóhiány a magyar tannyelvű népiskolákon, ezért különösen sürgős feladat volna a poszonyi áll. tanítóképző intézet magyar párhuzamos osztályainak teljes intézetté való kiépítése ugy, hogy ott minden évben vegyenek fel elsőéves jelölteket is.

E kérdés tárgyalásánál különösen két viszszásságra kell rámutatnunk, ami valósággal szégyenfoltja nem is a magyar, nem is a csehszlovák, hanem az egyetemes kultúrának.

Pozsonyban számos tanítóképző »magántanfolyam« készíti elő képesítő vizsgálatra akozat a jelölteket, akik, a korlátolt létszám miatt a tanítóképző intézetbe, vagy az abituriens tanfolyamra felvehetők nem voltak. Hogy e »magántanfolyamok« nem egyebek közrablásra berendezett intézményeknél, amelyekben állami tanerők akadálytalanul működnek, az kitűnik az alábbi »prospektusokból«.

A prospektusok igy hangzanak:

Bratislava, a postabélyeg kelte. Tisztelt Kolléga!

Tisztelettel értesíttem, hogy a bratiszlavai áll. magyar tanítóképző intézetben az 1934/34. tanév végén vizsgázandó externista tanítójelöltek részére sikerült egy szaktanárok vezetése alatt álló előkészítő tanfolyamot szervezni.

A tanfolyam szervezését a magyar ext. tanítójelöltek érdekében nagyon fontosnak tartjuk. Hisz tudjuk, hogy az eddigi sikertelenség főoka az volt, hogy nem voltunk szakszerűen elkészülve a vizsgára. Szakszerűen elkésziteni azonban csak szaktanárok vezetése alatt lehetséges úgy. hogy minden tantárgyra külön szaktanár készítsen elő. Egyenként venni órákat szaktánáraktól oly sokba kerül, hogy az csak egy néhány jól szituált kollégának állt módjában. Ezen tanfolyamunkon pedig mindenki olcsó tandij fejében szakelökészítésben részesülhet.

Tanfolyamunkra sikerült megnyerni, Dr. Cvengros Béla, Mendraszóra Miklós, Dr. Mészáros György, Petrenkó János, Dr. Galvánek Tibor szaktanár urakat és szükség szerint még másokat is.

A tanfolyam 1934. október 1. -vel kezdődik. Nyolc hónapi komoly munka halaszthatatlan előfeltétele a sikernek. Ezért későbbi jelenkezöket nem veszünk fel. A tanfolyamnak iskola jellege leszt, heti 30-32 órával. Jelentkezési határidő 1934. szeptember 15. -ke. Legkésőbb, tehát IX/15. ig küldjék be a mellékelt jelentkezési lapot mindeki, aki részt óhajt venni a tanfolyamban.

A tanfolyam havi díja 350 Kč. Ha többen jelentkeznek mint harmincam, akkor 300 Kč.

Jelentkezések az alulírott címre küldendők.

Külön kívánatra gondoskodunk közös lakásról és teljes ellátásról is.

Esetleges részletes levélbeni felvilágosítást 1 Kč. póstabélyeg ellenében küldünk.

Bratislava, Reichardová ulica č. 31. Kollégiális tisztelettel

Párkány Ferenc, megbízott titkár.

Bratislava, a postabélyeg kelte. T. C.

Értesítem, hogy a bratislavai áll. magy. tanítóképző intézetében az 1934-35. tanév végén vizsgázandó externista tanítójelöltek részére szaktanárok vezetése alatt előkészítő tanfolyamot szerveztünk.

E tanfolyam tanárai az elmúlt években externista tanítójelöltekkel a legszebb eredményeket érték el. A tanfolyamon Sebestyén A. polg. isk. igazg., Hanvay Ö. ny. igazg., Dr. Orbán G. tanár, Mendreszóra M. tanár és Dr. Hatvány tanár szakszerű előkészítésben részesítik a tanitványokat.

Tudjuk, hogy az externista tanítói vizsgák statisztikai adatai elszomorítók: a vizsgázók 75%-át vissza kell utasítani. Ez évröl-évre megfigyelhető. - Annál figyelemreméltóbb, hogy szakszerű vezetésünk mellett legutóbb is 5 jelöltnek sikerült a tanítói ext. éretts. vizsga, 1933 -1934-ben Takáts Karolin (Örsújfalu), Glasz Olga (Ógyalla), Ponjesz László (Da. Streda), Csemer Andor (Miklosd) és Korák Hilda (Brat. Valy 26) a mi tanítványaink voltak.

Tanfolyamunk f. é. október 1-jén kezdődik. 8 hónapig tart. Kell ez a 8 hónapi szakszerű vezetés! Szigorúan iskolaszerűén készülünk elő napi 5 tanóra keretében. Jelentkezni nálam kell, szeptember 15-ig írásban. A havi tandíj 250 Kč, ha 10-nél többen jelentkeznek csak 200 Kč. írásbeli egyezségben is biztosítom az eredményt. Esetleges részletes felvilágosításért azonnal írjon!

Tisztelettel

Dr. Hatvány János tanár, Bratislava, Kozia ul. 29. (ľeljes ellátást itteni internátusok s magánosok havi 350 Kč-ért adnak. )

Bratislava, 1934. szeptember 25-én.

Tisztelt Uram (Hölgyem)!

Tisztelettel értesítjük, hogy Petrenkó J. tanár úrral és az előadó tanár urakkal folytatott tárgyalás alapjain arra a megegyezésire jutottunk, hogy a bratislavai YMCA egyesület átveszi a magyar externista tanítói érettségi vizsgára előkészítő tanfolyam további szervezését és adminisztratív vezetését. A tanfolyam pedagógiai és tanügyi vezetésével a tanári kar és az YMCA iskolai bizottsága Petrenkó J. tanár urat bízta meg. Előadó tanárok: Dr. Cvengros Béla, Mendreszóra Miklós, Dr. Galvánek Tivadar, Dr. Mészáros György, Dr. Mitterhauszer Richárd, Kerner Pál és Petrenko János.

A felvetéli és fizetési feltételek, az órabeosztás, a tanterv stb. teljes egészében megmaradnak. A havi tandíj Kč 350. - (háromszázötven), ami minden hónapra pontosan előre fizetendő. A heti órák száma 30.

Mivel Petrenkó tanár úrtól átvett jelentkezési lapon ön is jelentkezett erre a tanfolyamra, azért bártorkodunk Önt meghívni a tanfolyam megnyitására, ami 1934. október 1-én, hétfőn, délután 2 órakor lesz a sáncúti YMCA épületében. Mivel ekkor akarjuk a hallgatók résztvételével megtárgyalni az összes, még esetleg homályos pontokat, azért minden jelentkezőnek eminens érdeke, hogy ezen az órán már pontosan megjelenjék. A pontos megjelenésre annál is inkább felkérjük, mivel a tanfolyam hallgatóinak maximális száma 30 és esetleges igazolatlan távolmaradása esetén más jelentkezőt vennénk fel.

Értesülésünk zserint a tanfolyam hallgatói többségben a vidékiekből rekrutálódnak, akiknek az YMCA lehetővé akarja tenni, hogy épületében olcsó ellátást és szállást is kapjanak.

Pontos megjelenésére biztosan számítunk és vagyunk teljes tisztelettel

az YMCA iskolai bizottsága nevében Dr. Bányai Rezső

YMCA titkár.

a tanári kar nevében: Petránkó János, tanár, a tanfolyam vezetője.

Az állami tanítóképző igazgatósága a folyó iskolai év eleién szükségesnek tartotta a lapodban való megnyilatkozást a magánkurzusok ellen azzal, hogy e kurzusok vezetői gyakran nélkülözik a megkívánt szakképzettséget. Ez annál furcsábban hangzik, ment a tanítóképző intézet tanári karának egyes tagjai is nélkülözik a szakképzettséget. Több tanár magyar tanmyelvii iskolára egyáltalán nincs képesitve. Egyesek annyira hiányosan birják a magyar nyelvet, hogy a történelem és földrajz anyagát szlovák könyvből olvassák és a tanulók találgatják, mit jelent a felolvasott szöveg magyarul. Fizikából oly tanár érettségiztet, akinek erre képesitése nincs.

A tanitóképző intézet igazgatósága ugyan igen helyesen - kikel a magánkurzusok ellen, de hallgat az extemista jelöltek cimeinek rendehtezésrebocsátása folytán támogatott pót-, al-, mellék stb. előkészitő kurzusokról. Mig az állami tanitóképző intézetből csak negyven jelölt jön ki, addig e kurzusok hallgatása után 120-135 jelölt is leteszi az érettségi vizsgát internista jelöltként.

Különösen erkölcstelen az YMCA által rendezett kurzus, mert egy erkölcsi testületnek nem szabad meghonosítania oly eljárást, amely csak igazán gazdag szülők gyermekeinek teszi lehetővé a tanulást. A kurzus havi dija 350 Kč, ehhez járul a teljes ellátás költsége. De négy évfolyam anyagának egy év alatt való megtanulása is lehetetten. Nagyon enyhén szólva furcsa, hogy a »kurzusok«-on állami gymnáziumi tanárok adnak elő s a kurzusok tanárai és a vizsgáztató tanárok személyes jóbarátok. Ha az állami tanárok nem a mai, hanem a mainál sokkal Jobb fizetésben is részesülnének, önként feltolulna a kérdés, hogy vájjon teljesen tiszta-e ilyen körülmények között a vizsgáztatás. A jelöltek e kurzusokat a vizsgától való félelmükben kénytelenek látogatni, mert azt remélik, hogy a vizsgatételeket is megrakják. Az egész magyar tanítóképzésnek a lezüllesztése ez, ami veszélyezteti a csehszlovákiai magyarság egyetemes műveltségi nivóját is. Különösen jellemző körülmény, hogy az abituriens kurzusra jelentkezett, de fel nem vett tanulók kivétel nélkül megkapták a magánkurzusok írásbeli felhivásait, ami másként nem történhetett meg, csak ugy, hogy az iskolaigazgatóság kiadta a jelentkezők pontos cimanyagát. A tanfolyamok erkölcstelensége kitetszik abból is, hogy mig az állami tanár óradija 15 Kč, addig az YMCA kurzuson 50 Kč-t fizetnek az »előadó« tanároknak.

Egy másik szlovenszkói, vagy helyesebben ruszinszkói »autonom« furcsaságra is rá kell mutatnunk e kérdés kapcsán.

Ruszwiszkón magyar tannyelvű tanítóképző intézet egyáltalán nincs. Néhány ruszinszkói fiatalember a pozsonyi tanitóképző intézet érettségi bizonyitványával Ruszinszkóban pályázott tanítói állásért. E pályázók nem csekély meglepetésükre a ruszinszkói iskolaügyi referátustól azt a választ kapták, hogy a pozsonyi csehszlovák állami tanitóképző intézeten szerzett képesítőjük, illetve tanitói érettségi bizonyitványuk nem jó, azt előbb nosztrifiikálni kell, hogy az iskolaügyekben autonom Ruszinszkón érvényes legyen. A ruszinszkói kulturális autonómia ilyen elgondolása nem fordult meg semmi szin alatt a legvérmesebb autonomista politikusok agyában sem.

Az előadottak alapján alulirottak kérdezik az iskolaügyi miniszter urtól:

1. Van-e tudomása a magyar tannyelvű tamtóképzés fentvázolt vigasztalan helyzetéről?

2. Hajlandó-e intézkedni, hogy a pozsonyi állami magyar tanító képző intézet teljes négyosztályú intézetté építtessék ki?

3. Hajlandó-e vizsgálatot elrendelni az externisták kirablására berendezkedő s a kultúra jegyében üzérkedő magántanfolyamok vezetői, az ott órákat tartó állami tanerők ellen?

4. Hajlandó-e haladáktalanul megtiltani, hogy állami tanárok e szégyenkurzusokon órákat tarthassanak?

5. Hajlandó-e a magyar tannyelvű állami tanítóképző intézet teljes intézetté való kifejlesztéséről s annak személyi és dologi kérdésekben való kifogástalan ellátásáról gondoskodni?

6. Hajlandó-e intézkedni, hogy a ruszinszkói iskolahatóságok ne támasszanak nehézségeket a

Pozsonyban szerzett tanítói oklevelek elismerésénél, avagy eleget teendő Ruszinszkó kulturális kérdésekre is kiterjesztendő autonómiája követelményének, hajlandó-e Ruszinszkón számára külön magyat tannyelvü tanítóképző intézetet szervezni?

Prága, 1935. március 4.

Dr. Holota,

Szentiványi, Nitsch, dr. Jabloniczky, Dobránsky, Prause, Oehlinger, Scharnagl, Kunz, Bobek, dr. Petersilka, Greif, Zajiček, dr. Törköly, Hokky, dr. Szüllö, Fedor, Stenzl, Eckert, Krumpe, Fritscher.