cena o normovaných 300 sil, které konají výhradně službu kancelářskou, pro kterou nebyly ani přijaty, ani později služebně určeny.

S ohledem na uvedené táží se podepsaní pana ministra:

1. Je tento stav panu ministrovi znám?

2. Je pan ministr ochoten zaříditi, aby kancelářská služba byla obstarávána výhradně civilními kancelářskými zaměstnanci a mužstvo stráže bezpečnosti sboru uniformovaného i civilního bylo zařazeno do vnější výkonné služby policejní?

3. Je pan ministr ochoten požádati vládu o souhlas k mimořádné revisi systemisace v kancelářských službách všech policejních ředitelství a komisařství v tom směru, aby byl systemisován dostatečný počet míst civilních kancelářských úředníků a oficiantů, aby veškerá kancelářská agenda policejních úřadů byla obstarávána výhradně těmito silami?

4. Je pan ministr ochoten navrhnouti, aby aspoň polovina míst kancelářských zaměstnanců byla systemisována ve IV. služební třídě kancelářských úředníků, alby povyšovací plynulost byla zajištěna a prakticky mohl býti prováděn g 7, odst. 7 P. Z., aby bylo umožněno aspoň dvojí povýšení v kategorii kancelářských úředníků zajištěné důvodovou zprávou k platovému zákonu pro všechny úředníky, pokud služebně vyhovují?

V Praze dne 8. listopadu 1934

Seidl, Benda, Dlouhý,

Husnaj, Kučera, Klein, Vácha, dr. Markovič, Plk, V. Beneš, inž. Nečas, Chalupa, Chalupník, Prokeš, dr. Mareš, F. Svoboda, Tomášek, Brodecký, Polach, Bečko, Mravec, Jurnečková-Vorlová, Nový, dr. Winter, Koudelka, Srba, Biňovec.

 Původní znění ad 2757 / III.

Interpelláció

Beadják Dr. Holota János képviselő és társai

az összkormányhoz

a Vágsellyén ez év október 28. -án rendezett s a járási főnök jelenlétében megtartott ünnepségek Igen súlyos magyarellenes kilengéseinek orvoslása tárgyában.

A csehszlovák köztársaság fennállásinak a tizenhatodik évfordulóját ünnepelte ezidén. A Vássellye községiben rendezett hivatalos ünnepségek

olyan kínos, a magyarság énzületét mélyen sértő incidenssel zárultak, hogy ez a sértés feltétlenül jóváteendö. Az Eseményekről az Érsekújvár és Vidéke cirnü hetilap november 4. -i számának Sellye és Vidéke cimü mellékletében részletesen beszámol s e beszámoló alapján ismertetjük mi is az előzményeket és a most történteket.

A köztársaság első éveiben Vágsellyén Beňus Béta volt a járási főnök, akinek idején a nemzetiségi kérdés nagyon kiéleződött s mert Beňus annak letompítása érdekéiben semmit sem tett, ezért az október 28. -i államünnepeken a magyarság részt nem vett. Beňus utóda Lukachyč Mihály járási. főnök lett. Állásának elfoglalásakor tisztelegtek nála a magyar párt képviselői s kérték, vegyen magának fáradságot, tanulmányozza a járás magyarságának lelkűletét s akkor megismeri, hogy a magyar tiszteli a törvényt és hivatalt, nem kér se földet, Se adóelengedést s más anyagi előnyt sem, csak igazságos bánásmódot és békességet. Lukachych megértéssel volt elbben a többségi magyar járásban, megteremtette a nemzetiségi békét és a magyarság ezentúl impozáns számiban vett részt a nemzeti ünnepeken. A békesség hatása alatt konszolidált Vágsellye néhány év előtt spontán megnyilatkozással teljes lobogódiszben fogadta Masaryk köztársasági elnököt, aki a nagy hadgyakorlatok alkalmával a községen átutazott. A fogadtatást a köztársasági elnök külön levélben köszönte meg. Ezután dr. Csernyánszrky tarét nevezték ki 'járási főnöknek, aki szintén a megértés emberének mutatkozott és több esetben adta tamujelét tapintatosságának a nemzetiségi kérdésekben. Az ő ideije alatt most harmadizben ünnepelték október 28. -át. Az idei ünnepséget maga a járási főnök nyitotta meg szlovák és magyar nyelven. Kifejezte örömét, hogy a közönség nemzetiségi, vallási és társadalmi különbség nélkül ily szép számiban jelent meg. Kiemelte, hogy a nehéz külpolitikai helyzet ellenére a köztársaság helyzete szilárd. A járási ionok beszédét a közönség lelkes tapissal nyugtázta.. Ezután egy szlovák ünnepi beszéd következett, majd Kovács Alajos negyedi igazgatótanitó mondotta el disabeszédét magyar nyelven. Mesztiha Mária tanítónő alkalmi ünnepi költeményt szavalt. Az ünnepség utolsó pontjaként az emelvényre lépett Hornyák Mihály fiatal diákgyerek és a nagy számban jelenlevő magyar közönség mély megbotránkozására oly magyargyalázó költeményt adott elő. hogy csak a résztvevő magyarság fegyelmezettségének köszönhető, hogy nem tört ki a nyílt botrány, de minden magyar lélekben mélyen megbántva s a meggyaláztatás szégyenitö érzésével távezott a helyszínről. A »költői mü« egyszerű prózai fordítása így hangzik:

Kikergettek hajlékomból, hideg volt, elszedték ruháimat, szomjas voltam, nem adtak vizet, éhes voltam, kővel etettek. Nevemet tiszteletlenül megváltoztatták. Szolga voltam, dehogy szolga, hisz kaiba fostak és a saját földemen hajtottak, mint az ökröt. Megdolgoztattak, esőben, hőségben. Kezemet emelném, de meg van láncolva, mennék, de lábam meg van kötözve. Beszélnék, de levágják nyelvem. Könyörögni szeretnék, jaj, jaj, de kor-

báccsal felelnek. Siratom sorsomat, s könnyeimet ököllel törülik. Bus vagyok, szomoru a sorsom, mert a járom a husomba vág, a járom levágja fejemet s a saját földemen pusztulok el. Senki nem mos meg engem, még szemfödöt sem adnak, senki nem 'könnyez értem, el sem temetnek, nem is harangoznak. Le fiuk, le a deresről. Legyen mindenkinek ostorsuhintása, a szabadságot vérrel keresztelik. Szakitsuk ki a korbácsot a kezükből és kedvünk szerint vágjunk végig rajtuk, hadd fájjion annak, aki eddig minket vert. Suhogjon a korbács és vágódjon végig rajtuk, hadd fajdon annak, aki eddig minket vert. Suhogjon a korbács és vágódjon végig a fekete rabló horda arcán hogy annyi seb fakadjon a testén, ahány heg vau a mi testünkön és annyi vér freccsenjen belőlük, anennyi könnyet és izzadtságot hullattunk és annyi éviig nyögjön, ahány pillanatig minket sanyargattak.

Talán külön nem is kell fejtegetnünk, hogy ezek a »költői« célzások kire vonatkoznak. Az ünnepségen jelenlevő járási főnök is érezte, hogy valami helytelen történt, mert az ünnep szokásos berekesztése nélkül gyorsan eltávozott.

Felmerül a kérdés, vajjon alkalmas-e a nemzetek együttműködésének előmozditására oly költemény előadása nyilt nemzeti ünnepen, amely a köztársaság számottevő magyarságát valótlan rágalmak elhalmozásával vérig sérti? Helyénvaló volt, hogy az ünnepségen hivatalos egyenruhában részt vevő járási hivatali tisztviselők és csendörök, mint a törvény, rend és béke őrei szó nélkül, sőt jóváhagyólag engedték a nemzetiséget sértő és gyalázó költemény elszavalását? Bizonyos, hogy az ünnepségen résztvevő soviniszták örömmel hallgatták a költeményt, de akkor nem szabad a demokráciát vezető eszmeként emlegetni, mert a demokráciáival nemi egyeztethető össze, hogy magyar többségi járásban a magyar nemzetiség hatósági személyek jelenlétében nyilvánosan gyaláztassék az állami ünnepségen. Felmerül a kérdés, hogy kit terhel a felelősség ezérf a botrányban végződő ünnepség rendezéséért. Lehet, hogy a felelős személy azzal védekezik, hogy elfelejtette a cenzurálást. Ez azonban nem lehet ment-

ség. Mert ebben az esetben is a szavalatot félbe lehetett és kellett szakitani, mert az első sorok után mindenki látta, hogy a költemény nem való az október 28. -i ünnepi keretbe.

A magyar ember nem volt soha tolakodó és felkinálkozó. Már pedig ha a magyar ember olyan ünnepségen vesz részt, melyen nyilvánosain sértegetik és tudomására adják, hogy csak megtűrt, de nem megbecsült nemzetiség tagja, akkor ott magyar embernek helye nem lehet. Ilyen események után senki nem veheti rossz néven, nemcsak a vágsellyei, hanem a szlovenszkói és ruszmszkói magyarságtól általában, ha a jövőben nyilvános állami ünnepségen csak akkor veszúnk részt, ha a felelős rendezőség az ünnep, vagy az előadás programszámainak előzetes részletes ismertetésével biztosítsa a magyar kisebbséghez tartozókat, hogy nem fognak oly események lejátszódni, mint Vágsellyén az idei állami ünnepen.

Kérdezzük az összkormányt:

Van-e tudomása arról, hogy Vágsdlyén október 28. -án az állami unnepségek keretében a járási főnök és számos más hivatalos személy, nemkülönben igen nagy számú magyar nemzetiségű ünneplő közönség jelenlétében otromba magyargyalázó költeményt szavaltak el?

Hajlandó-e megvizsgálni és pontosan megállapítani, hogy kit terhel a felelősség a köztársaság nemzetei békéjének e súlyos megzavarásáért?

Hajlandó-e a kormány megfelelő preventiv intézkedésekkel megakadályozni a vá'gsellyei esethez hasonló és a köztársaság konszolidálását semmiképen sem szolgáló incidensek ne ismétlődhessenek meg?

Prága, 1934. november 8.

Dr. Holota,

Nitsch, Dobránsky, dr. Jabloniczky, Eckert, Prause, Oehlinger, Hokky, Greif, dr. Törköly, Fedor, Szeniványl, dr. Szüllö, Krumpe, Stenzl, Zajíček, dr. Petersilka, Kunz, Fritscher, Scharnagl, Bobek.