hivja fel a dolgozókat. Kobozta ugyanezen lapszámban a következőket:

»Tömegtiltakozás a terror ellen - A dolgozók óriási elkeseredéssel fogadják a nap-nap mellett megújuló terrorisztikus eseményeket. Kárpátalja dolgozóinek tizezrei éheznek és fáznak és az urak büntető expediciókkal etetik a tömeget. Börtön, sortüz, puskatüz szinte napirenden van. «

»A kormányzat fokozott üldözése és terrorja ellen meg kell mozdulni minden dolgozónak. «

»Szervezzetek tömegtillíikozást a Turja - Paszikai és ujszeimerei vérengzés ellen!«

» Követeljétek:

A csendörség visszavonását a falvakból,

a politikai foglyok azonnali szabadon Bocsátását,

a vérengzés bűnöseinek Megbüntetését,

le a fehér terrorrall

Az ungvári ügyészség a túrja paszikai vérengzés ügyében nemcsak az aset után közvetlenül megjelent Mukás Újság rendkívüli számával teszi jogtalan kobzásával lehetetlenné, hogy a nyilvánosság megismerje a valóságot. Ugyanezt folytatja a Munkás Újság 1932, február 28-iki 11 számával is.

»Csendörszuronyok között temették el a Túrja Paszikai vérengzés Halálos áldozatát - Derevlyanko Jurkot« cimü cikkeben a következő alcimeket kobozták:

»Koporsó nem volt - erőszakkal kényszeriteléck az áldozat apját, hogy beleegyezzék az azonnali temetésbe - a temetésen letartóztatták az áldozat öccsét« -, melyek pedig való tények, melyeket semmilyen kobzás sem tud megmásítani és meg nem történté tenni, éppen ügy, mint a Hogyan gyűjtik a bűnjeleket a Turja-Paszikai dolgozók ellen - cimü cikkben foglaltakat a Munkás Újság ugyanezen, számáben. Ezen cikket, mely a következő szövegű, - címével együtt kobzott az ügyészség:

»A túrja paszikai vérengzés ügyében kiadott hivatalos jelentés és a polgári lapok mindegyike js úgy ír, hogy a parasstak vasvillával, kapákkal és botokkal támadtak a csepdörségre«

»Mi, akik a helyszínen jártunk, akik az emberekkel beszélünk, állítottuk és állítjuk ma is, hogy mindez hazugság. "

»A hivatalos jelentés helyességét igazolandó szombaton február 19-én a csendőrök korán reggel ismét megszáliták Túrja Paszikát és gyüj tötték a bűnjeleket. Nem a helyszínen, hanem Házrólházra jártak és a szobákban és istállókból szedték össze a bűnjeleket. Egy teherautót raktak tele vasvillákkal és kapákkal az így szerzett bűnjelekből. «

'Egyszerűbb lett volna, ha a bűnjelekéi mindjárt valamely ungvári vaskereskedésben vették volna meg. «

»Még világosabb a hivatalos jelentés hamis beállítása Derevlyanko Jurkó agyonlő vetését illetően. «

»Azt írják, hogy Derevlyanko vasvillávat támadt az egyik csendőrre, aki szorongatott helyzetében kénytelen volt fegyvert használni. «

»Egészen átlátszó ez a hazugság is. Nemcsak azért, mert senki sem támadta a csendőröket, hanem mindenki menekült a nagyszámú csendörség szuronyrohama elöl, - hanem azért is, mert Derevlyankoéknak már hónapok óta nincs vasvillájuk

és a szomszédok szerint az istállóból a trágyái lapátolják. «

»Az urak azonban mégis a csendörség életveszedelméről, vasvillák ról és egyebekről fecsegnek, hogy igazolják a vérengzés, gyilkolás és terror jogosságát. «

Kérdjük az igazságügyminiszter urat:

1. ) Hajlandó-e kivizsgálni fentemlitett jogtalan kobzási eseteket?

2. ) Hajlandó-e intézkedni, hogy a jövőben az ungvári ügyészség hasonló tulkapásokra magát el ne ragadtassa?

Prága, 1932. március hó 1-án.

Török,

Kopecký, Zápotocký, Hruška, Krosnář, Kubač, Kliment, Barša, Babel, K. Procházka, Novotný, Dvořák, Juran, Śliwka, Höhnel, Hodinová, dr Stern, Čižinská, J. Svoboda, Tyll, Vallo.

Původní znění ad 1646 VI.

Interpelláció

az iskola és népmüvelésügyi miniszter

úrhoz

a szlovenszkói járási népmüvelésügyi választmányok alakítása tárgyában. Beadják Törköly József dr és társai.

Rimaszombatban 1932. március 3. -ára hivta össze Hanes Emil járási főnök külön a szlovák és külön a magyar járási művelődési választmány alakuló ülését. Erre az ülésre nem hivta meg a politikai pártok egy-egy szakképviselöjét s általában a politikai pártok közreműködését egyszerűen kizárta. Kijelentette, hogy a 16185/31 országos elnöki bizalmas rendeletben nem kapott erre utasítást. Kijelentette, hogy a rendelet nem tiltotta el a politikai pártok szakképzett képviselőjének az alakuló gyűlésre való meghivésát és hogy a szlovák járási művelődési választmány alakuló gyűlésére sem hívta meg a politikai pártok szakképzett képviselőjét. - Az alakuló ülésen elhangzott tiltakozás ellenére engedte, hogy szlovák nemzetiségű állampolgárok is résztvegyenek a magyar nemzeti kisebbségi járási művelődési választmány alakuló ülésén. Ezt igazolja a jelenléti lista, ahol szlovák nemzetiségű állampolgárok jelenléte névaláirással van bizonyítva. Ez beleütközik abba a végrehajtási rendeleti intézkedésbe, mely szerint a járási művelődési nemzeti kisebbségi választmány tagja csak a nemzeti bisebbség tagja lehet

Amikor rámutatunk arra, fogy az állampolgári nevelésről szóló törvény és annak Szlovenszkóra vonatkozó 1920. július 14. -én kelt végrehajtási rendelete tiz év multán kerül végrehajtásra a magyar nemzeti kisebbséget illetőleg és akkor is a hivatalos politika igyekszik annak a magvarság művelődésben való előrehaladására, irányuló hatását mindenképpen gyöngíteni s az egyenlő elbánás elvét mellőzi, az előadottak alapján kérdezzuk az iskola és népmüvelésügy miniszter urat:

1. Hogyan tartja lehetőnek egy demokratikus jogállamban a művelődés kérdéseiben a bizalmas rendeletek rendszerét és az ily rendeletekkel való intézkedést?

2. Hogyan tartja lehetőnek azt, hogy minden kulonos törvényhozási folhatalmazás nélkül bizalmas rendelettel az 1919, 67 számú torvény szellemevel es annak végrehajtási rendeletével, de az 1920. július 14. -én kelt és Szlovenszkora vonatkozó 281. 820 3554 számu végrehajtási utasításával ellenkezo műdön rendezze a járasi nemzeti kisebbségi muvelodési választmányok alakulását?

3. Hogyan tartja összeegyeztethetonek a torvény nyel és a végrehajtási rendeletekkel azokat az intézkedéseket, amelyek a politikai pártok szakkepviseloit kizárják a járási muvelodési választmányok kulturális működéséből és a nemzeti kisebbségi művelődési választmányokban más nemzetiségű állampolgárok beavatkozását, illetve befolvsát is megengedik?

4. Hajlandó-e az alakulásra kiadott rendeleteket nyilvánosságra hozni, az eddig megtörtént hibak orvoslásáról rendeletileg azonnal intézkedni és hibás megalakulások helyett az uj alakításokat alrendelni?

Prága, 1932. március 4.

Dr. Törköly,

Szentiványi, dr. Szüllö, dr. Jabloniczky, Stenzl,

Eckert, Knirsch, dr. Schollich, Simm, Geyer, mg

Jung, Dobránsky, Nitsch, dr. Holota, Hokky, Fedor,

Prause, Horpynka, Krebs, ing. Kallina, Köhler,

dr. Keibl.

Původní znění ad 1646 VIL

Interpelláció

az igazságügyi miniszter úrhoz a köztársaság védelméről szóló törvény kiterjesztő magyarázatának megakadályozása tárgyában.

Beadják Törköly József dr. képviselő és társai.

Az igazságügyi miniszter vr a költségvetési bizottságban két év előtt kijelentette, hogy a köztársaság védelméről szóló 1923 evi 50. számú törvény helyes alkalmazásának erdekében ket egystemi tanárnak megbízást ad arra, hogy a felső biróságok jogkiterjeszto magyarázatának kritikai felülvizsgálatát ejtsék meg es tegyenek javaslatot atekintetben, hogy mik lennének az igazságügyi minisztérium teendői a karos jogkiterjeszto magyarázat megelőzésére, illetve megszüntetésére Eme hivatalos kijelentés óta az eredmény két eve nem jelentkezett, legalabb is az ezedmény hivatalosan publikálva nem lett A felső biróság s ítéle tei nyomán az alsófoku bírósagok is egyremásra hozzák a jogkiterjeszto magyarázat alapján az ítéleteket, amelyekhez az elso lépést az igazságügyi

minisztérium rendelkezése alatt álló államügyészségek adják akkor, amikor a köztársaság védelmérol szoló torvény rendelkezései alá nem vonható tényállásokat önkényes jogkiterjeszto magyarázattal a rendtórveny rendelkezései alá vonnak es ez alapon vádolnak. Ezen állítás konkrét bizonyitasara hivatkozunk azon állandó allamugyészsegi gyakorlatra, amely ezen dal miatt:

Recece nem vagyok én kapitary,

Recece nem járok én paripán

Harminckettes baka vagyok én,

Recece gvalog masirozok én,

akkor, amikor bizonyítva van, hogy csak ez a szoveg lett énekelve, vagy pláne szovegénekles nélkul ennek a dalnak több évtized előtt megszületett melódiája lett valamely hangszeren reprodukálva, vadat emel, sot az elso foku felmentő itelet eseten perorvcslattal el. Még jobban megvilágítja ezen allamugyészségi gyakorlat abszurditását az a tény, hogy Prágában ezt a dalt a fentebb közölt szöveggel tisztek vezetese alatt menetelő s Prágában szolgalo magyar nemzetiségű katonafiuk osztagai szabadon enekelhetik es tényleg énekelik is.

Mindezek alapjan kérdezzük az igazságügyi miniszter urat

1. Makor fogja az igazságügyi minisztérium a birosagoknak a köztársaság védelmérel szóló torveny alkalmazásánál neghonosult jogkiterjeszto magyarázatnak megszüntetése érdekében törvényhozási uton a kezdeményező lépéseket megtenni?'

2. Mikor fogja a jogkiterjeszto magvarázat káros es jogellenes hatásainak megszüntetése érdekében az államügyészségek részére a megfelelő rendeleti intezkedeseket általában megtenni?

3 Hajlando-e az államügyészségeknek rendeletileg meghagyni, hogy a »Recece nem vagyok en kapitany. »kezdetű s fentebb teljes szóvegeben kozolt dal éneklése és dallamának zenei reprodukcioja miatt vádemelésnek helye nincs és amennyiben emiatt bűnvádi eljárás volna folyamatban, az allamugvészség tartozik a vádat elejteni és az esetleg bejelentett felebbezest illetve semmisegi panaszt visszavonni, hogy a biroságok emiatt a dal miatt törvényszerű vád hiányában íteletet egyáltalan ne hozhassanak?

Praga, 1932. március 7.

Dr Törköly,

Szeniványi, dr. Szüllö, Fedor, Stenzl, mg Jung, Simm, Köhler, dr. Schollich, ing. Kallina, Knirsch, Eckert, dr. Jabloniczky, Nitsch, dr. Holota, Hokky, Dobránsky, Prause, dr Keibl, Kasper, Geyer, Krebs, Horpynka.

Původní znění ad 1646 VIII.

Interpelláció

az igazságügyi miniszter úrhoz a szlovenszkói és ruszínskói ügyvédi kamara autonómiájának visszaállítása

tárgyában.

Beadják Törköly József dr. képviselő és társai.

Az 1929. évi 167. számú torvény Szlovenszkón és Ruszinszkón az ügyvédi autonómiát megszüntette s az ügyvédeket a demokratikus köztársaságban az ügyvédi szabadiságtól megfosztotta. A törvény megteremtette a jognélküli, de kötelezettségekkel terhelt szlovensakói és ruszinszkói ügyvédséget, amikor az ügyvédeket a turócszentmártoni egyetlen ügyvédi kamara kereteibe szorította, amely kamarának miniszterileg kinevezett s bármikor elmozdítható választmánya van, közgyűlése nincs; a kamarai tagsági dij nagyságának megállapításába az ügyvédeknek beleszólásuk egyáltalán nincs s mely kamara a volt magyarországi ügyvédi nyugdíjintézetnek járó dijakat is beszedte, de az ügyvédség jóléti gondoskodást illetőleg semmiféle ellenszolgáltatást nem nyújtott és nem nyújt s erről ma sem intézkedik. Ez a törvény a demokrácia létezésének nyílt cáfolata, egy abszolutisztikus intézkedés, amely a magyar nemzeti kisebbség többségben levő ügyvéd-tagjainak minden jogát elkobozta, ellenben az állampolgársági jog révén módot adott arra, hogy a végrehajtó hatalom rendelkezésére álló ügyvédi kamarai választmányegyes magyar ügyvédektol a megélhetés lehetőségét is elvonja. E törvény hatályon kívül helyezése és egy demokratikus jogállamhoz illő ügyvédi autonómiát biztosító ügyvédi kamarának létrehozása érdekében sokszor fordultunk már különböző alkalmakkor a törvényhozás plénumaban s a bizottságokban, is az igazságügyi kormányzathoz, azonban mindig csak halogató választ kaptunk s az ügyvédi kamara, mint a hatalmi politika eszköze grasszál továbbra is. Nem tudjuk, hogy mint szólna a Népszövetség, ha ezen intézmény mai állapotát petíció formájában ismertetnénk?

Az előadottak alapján kérdezzük az igazságügyi miniszter urat:

1. Mikor fogja már beterjeszteni a ezlovenszkói és ruszinszikó: ügyvédi kamarák szervezetéről és rendezéséről szóló ama törvény javaslatát, amely Szlovenszkón és Ruszinszkón is visszaállitja az ügyvédi autonómiát és az ügyvédi szabadságot?

2. Hajlandó-e olyan törvényjavaslatot rövid idón belül - esetleg negyedév alatt - a törvényhozás elé terjeszteni, amelyben az ügyvédi kamaráknak a tagjai jogok és kötelességek tekint etében semmiféle megkülönböztetésben nem részesülnek asze-

rint hogy csehszlovákok-e, szlovákok, vagy valamely nemzeti kisebbségnek a tagjai-e?

Prága, 1932. március 7.

Dr. Törköly,

Szentiványi, dr. Szüllö, Fedor, dr. Jabloniczky,

Eckert, Köhler, Knirsch, Horpynka, dr. Schollich,

Krebs, Geyer, Kasper, Simm, ing. Kallina, dr. Keibl,

mg. Jung, Stenzl, Hokky, Prause, Dobránsky,

dr. Holota, Nitsch.

Původní znění ad 1646 IX.

Interpelláció

a földművelésügyi miniszter úrhoz a tavaszi vetőmagakció pártpolitikai szempontok szerint való végrehajtása

tárgyában.

Beadják Törköly József dr. képviselő és társai.

Silovenszkó és Ruszinszkó déli határvidékén, a túlnyomóan, magyarajka lakosság járásaiban a járási hivatalok most bonyolítják le a tavaszi vetőmag segélyakciót. Bár az illetékes felelős kormányezoktol ismételeten megfelelő kijelentéseket kaptunk arra vonatkozólag, hogy a közigazgatási hivatalok a segélyakciót mindennemű pártpolitika teljes kikapcsolásával s kizárólag az inseg nagyságúnak a mértékével fogják végrehajtani, a járási fonok urak vagy nem szereztek tudomást, vagy nem akarnak szerezni tudomást arról, hogy a vetőmag akció során a politikai érdekek teljesen mellőzendők és hogy több vetőmag jutatandó annak, akinek több a földje - feltéve, ha saját termésű vetőmagja nincs, mint annak, akinek kevesebb a földje. Ezt követeli meg a közgazdasági érdek s végeredményben a köztársaság érdeke is. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a járási főnökök - igy kulonósen a feledi - a vetőmag kiosztásánál irányadó mértéknek azt tartják, hogy az igénylő mely politikai pártnak a tagja, Igy ez említett feledi járás számos községében megismétlődött az az eset, hogy l-2 holdas törpegazdának 4-5 métermázsa tavaszi vetöma got juttattak, mig az ugyancsak 100 százalékos kárt szenvedett 20 holdas gazda 50 kg vetőmagot kapott. A véletlen érdekes találkozása minden esetben, hogy az előbbi gazda a csehszlovák agrárpárt tagja, az utóbbi pedig nem az.

Az előadottak alapján kérdezzük a földművelésügyi miniszter urat:

1. Van-e tudomása arról, hogy Szlovenszkó és Ruszinszku magyarlakta járásaiban a járási főnökók a tavaszi vetőmagakciót a gazdasági szükséglet és a szociális érdekek teljes mellőzésével közönséges pártpolitikai kortescélokra használják ki?

2. Hajlando-e nyilt és határozott utasítást kiadni a járási hivataloknak arra vonatkozólag, hogy a

vetőmag segélyakciót kizárólag a gazdasági érdekek és a szociális szükséglet szemmeltartásával bonyolítsák le?

3. Hajlandó-e fegyelmi eljárást indítani ama járási főnökök ellen, akik a nyomorakciót közönséges kortespolitikai eszköznek tekintik s azzal csúnyán visszaélnek a köz megkárosításával?

Prága, 1932. március 7.

Dr. Törköly,

Szentiványi, dr. Szüllo, dr. Jabloniczky, Eckert, Kesper, Krebs, dr. Schollich, dr. Keibl, Geyer, Simm, ing. Jung, Stenzl, Dobránsky, Hokky, dr. Holota, Nitsch, Fedor, Prause, Knirsch, Köhler, ing. Kallina, Horpynka.

Původní znění ad 1646/X.

Interpellation

des Abgeordneten Dr. Josef Keibl

und Genossen

an den Finanzminister

in Angelegenheit der Auswirkung der

Zündhölzchensteuer.

Der Reichsverband der Kaufmannschaft, Sitz Teplitz-Schonau hat Folgendes bekanntgegeben:

Bekanntlich wurden kürzlich durch die Regierungsverordnung 3/31 ex 32 neue Höchstpreise für Zünholzchen statuiert. Wie katastrophal sich diese Maßnahme gegen die Kaufmannschaft auswirkt, geht aus folgenden Erwägungen hervor:

Der alte Höchstpreis betrug:

bei Kistenbezug per 1 Pkt ............ Kč 17. 50

im Detailverkauf per 1 Pkt ............ Kč 20. -

ergibt einen Bruttonutzen von ........ Kč 2. 50

Dieser Nutzen beträgt 14%: die von der Steuerbehörde angenommene

Durchschnittsregie beträgt .........._____5%

somit ergibt sich ein Nutzen von ...... 9%

Durch die eingangs zitierte Regierungsverordnung ergibt sich folgende Situation: Preis der Zünder b. Kistenbezug per 1 Pkt Kč 28. -

im Detailverkauf per 1 Pkt........... Kč 30. -

ergibt einen Bruttonutzen von ........ Kč 2. -

Dieser Nutzen beträgt ............. 7%

die von der Steuerbehörde angenommene

Durchschnittsregie beträgt ......... 5%

somit ergibt sich ein Nutzen von ...... 2%

Dieser letztere Nutzen wird aber in Wirklichkeit vielfach nicht einmal erreicht, da er von verschiedenen anderen Spesen, wie beispielsweise Zufuhr etc. reichlich aufgespart wird. Ja es gibt sogar Unternehmungen, die beim Verkauf von Zundhölzchen Schaden erleiden.

Gleichwohl aber berechnet die Steuerbehörde nach Abzug der 5%tigen Regie den übrigbleibenden Nutzen durchschnittlich per 10%.

Daraus ergibt sich für die Kaufmannschaft die zweite noch größere Ungerechtigkeit, die ihr seitens des Staates, bezw. seiner Organe zugefügt wird.

Dieser Situation, kann nur dadurch begegnet werden, daß entweder die Steuerorgane Auftrag erhalten, bei Berechnung des Nutzens sich nicht an ihren Schlüssel, sondern einzig und allein an die Tatsache des jeweiligen Geschäftes zu halten oder aber, daß sich die Regierung entschließt, die Gewinnspanne im Handel so zu vergrößern, wie sie bis zum 31. Dezember 1931 dem Handel konzediert war.

Die Gefertigten fragen daher den Herrn Finanzminister an:

1. ) Ist er geneigt, vorstehenden Sachverhalt zu erheben?

2. ) Die entsprechenden Anordnungen zu erlassen, damit den gewiß berechtigten Wünschen der Kaufmannschaft Rechnung getragen werde?

Prag, am 9. März 1932.

Dr. Keibl,

Dr. Hanreich, Dr. Hassold, Krebs, Kasper, Dr. Schollich, Schubert, Oehlinger, Greif, Dr. MayrHarting, Bobek, Scharnagl, Fritscher, Kunz, Dr. Petersilka, Zajíček, Krumpe, Köhler, Ing. Jung, Simm, Geyer, Knirsch, Ing. Kallina, Matzner,

Horpynka.

Původní znění ad 1646/XII.

Interpellation

der Abgeordneten Pohl, K. Brožík, Dr. Winter, Kremser, Katz, Chalupník

und Genossen

an den Minister für öffentliche Arbeiten,

betreffend die Bergbaukatastrophen in

Zwodau und Bruch.

Auf dem Mariahilf- und Matthiasschacht in Zwodau und auf dem Johann I. Schacht in Bruch fanden unmittelbar hintereinander Katastrophen statt, welche Opfer an Menschenleben erforderten. Über die Ursachen der Katastrophe auf dem Johann I. Schacht liegen derzeit noch keine genaueren Nachrichten vor. Ganz unglaublich ist es aber, daß in Zwodau Angehörige der Rettungsmannschaft ihre Tätigkeit mit dem Leben bezahlen mußten. Das läßt darauf schließen, daß entweder die Retlungsapparate nicht gehörig funktionierten, oder daß die Rettungsmannschaften über den Gebrauch der Apparate nicht informiert waren und die Verwendung nicht genügend eingeübt hatten.

Wir stellen fest, daß seitens der Unternehmung die Rettungsmannschaften im Gebrauch der Verwendung nicht eingeübt wurden und nur so war es möglich, daß die Mitglieder der Rettungsunann-

Schäften schon nach kurzer Zeit durch Brandgase getötet wurden.

Es hat aber den Anschein, daß die Revierbergämter in der Überwachung und Ausgestaltung der Sicherheitsmaßnahmen versagt haben.

Wir fordern daher in erster Linie strengste Untersuchung über die Ursachen der beiden Katastrophen, dann aber unverzüglich Revision der bei allen Bergbaubetrieben bestehenden Sicherheitsmaßnahmen.

Wir fragen den Herrn Minister für öffentliche Arbeiten:

1. ) Ist er bereit, unverzüglich, spätestens aber binnen 14 Tagen dem Abgeordnetcnhause über das Resultat der Untersuchung der Ursachen der Berghaukatastrophen in Zwodau und Bruch zu berichten?

2. ) Welche Vorkehrungen hat er getroffen, um derartige Katastrophen in Zukunft zu verhindern oder wenigstens auf das mindeste Maß einzuschränken?

Prag, den 16. März 1932.

Pohl, Brožík, Dr. Winter, Kremser, Katz, Chalupník,

Blatny, Remeš, Benda, Biňovec, Taub, Schweichhat, Grünzner, Dr. Mareš, Bečko, Seidl, Vácha, Stanek, Kučera, Nový, Hummelhans, Neumeister, Dr. Markovič, Tomášek, F. Svoboda, Hackenberg, Roscher, Miiller, Kirpal, Kaufmamn, Jaksch, Leibl, Dietl, Häusler, Jaša, Brodecký.

Původní znění ad 1646 XV.

Interpellation

des Abgeordneten Dr. Johann Jabloniczky

und Genossen

an den Minister für nationale Verteidigung bezüglich der auffallend großen Vermehrung der Soldaten-Selbstmorde in der čechoslowakischen Armee.

Herr Minister!

Laut amtlicher Statistik starben in den vergangenen Jahren jährlich durchschnittlich 100 junge Soldaten durch Selbstmord.

Auch Sie wissen es, daß seit dem Jahre 1931 sich die Zahl der Selbstmorde in der Armee in auffallender Weise mehrt.

Als man hiezu die Verantwortungsfrage aufwarf, haben Sie die Entsendung einer Kommission versprochen und haben Sie inzwischen, natürlich erst nachträglich, nachdem gerichtlich erwiesen wurde, welche miserable, unmenschliche Behandlung einige Selbstmörder durch ihre Vorgesetzten erleiden mußten, den Ihnen untergeordneten Dienststellen eine bessere Behandlung der Mannschaft angeordnet und, nachdem die Selbstmorde nicht aufgehört haben, Sie zuletzt im Wehrausschusse des Senates wieder zum Trost alles Gute versprachen.

Die Eltern und die sonstigen Angehörigen und auch wir, die gewählten Vertreter der Verwandten der Soldaten können uns mit Ihren Versprechungen und Ihren eine bessere Behandlung der Soldaten bezweckenden Anordnungen nicht einfach zufrieden stellen, weil diese keine Besserung gebracht haben und auch in der Zukunft keine solche zeitigen werden.

Herr Minister! Ihren Versprechungen können wir auf Grund unserer Ausführungen und auf Grund der Tatsachen keinen Glauben schenken. Ihre Anordnungen sind veraltet, diese können ihren Zweck nicht erreichen, weil dieselben nur auf mechanischem Wege eine Besserung erreichen wollen. Nicht nur bürokratische Anordnungen sind notwendig gegen die Willkür und Despotie der Vorgesetzten, in dieser Richtung werden Sie sehr wenig verbessern können.

Sie und Ihre Ratgeber fassen dieses zu lösende Problem falsch und. von der verkehrten Seite auf.

Die Soldatenselbstmorde kann man nur dadurch verhindern, wenn man sich dam inneren Seelenleben des Soldaten zu nähern im Stande ist und dazu sind Ihre bisherigen Anordnungen nicht geeignet.

Denn, worauf sind die Soldatenselbstmorde zurückzuführen?

Vor Allem auf die seelische Vereinsamung des Soldaten, welcher aus seiner engeren Heimat in der Slowakei oder KarpathoruBland in die weite Fremde nach Böhmen oder aus Böhmen in die Slowakei in eine ihm ganz unbekannte, sprachlich und seelisch fremde Umgebung einrückeil muß.

Natürlich wissen wir, daß dieses Einrückungssystem politische Zwecke verfolgt, um bei gewissen eventuellen Gelegenheiten immer Soldaten einer anderen Nation als der ortsgesessenen zur Hand zu haben. Aus s diesem Grunde läßt das bestehende Wehrsystem ungarische Soldaten in čechische - čechische und slowakische Soldaten in ungarische und russinische Garnisonen nur ja weit von der heimatlichen Scholle einrücken.

In der bestandenen österreichisch-ungarischen Armee ist der junge Soldat m der Regel in die Garnison seines Ergänzungs-Bezirkes eingerückt, also beiläufig in das ihm bis dahin zumeist schon bekannte größere Zentrum seiner engeren Heimat; die Spezialausnahmen waren dienstlich gerechtfertigt, Politik hat beider Dislokation in nationaler Beziehung eine ganz untergeordnete Rolle gespielt. Diese Auffassung in die Praxis umgesetzt hat es dann bewirkt, daß der eingerückte Soldat für seine Angehörigen durch räumliche Entfernung nicht verloren ging, in seiner seelischen Bedrängnis sich leicht mit seinen Angehörigen aussprechen konnte, mit einem Worte es war ihm in der Stunde der Not die Hilfe seiner Nächsten greifbar. Das ist die einzige Erklärung dafür, daß in der, national der čechoslowakischen gleich bunten österreichischungarischen Armee die Soldaten-Selbstmorde verhältnismäßig bedeutend weniger waren als bei uns.

Nur in zweiler Linie kommt dann die schlechte Behandlung seitens der Vorgestezlen als Selbstmordnuytiv in Betracht, wobei bemerkt werden muß, daß der seelisch vereinsamte Soldat die schlechte Behandlung schwerer verträgt, als der durch die Nähe seiaei Angehörigen, seiner con-

nationalen Führer bestärkte oder aufgerichtete Soldat.

Aus den hier angeführten Umständen ergeben sich logisch die folgenden Maßnahmen, die zur Verhütung von Soldaten-Selbstmorden geeignet wären:

a) Änderung der Einrückungsorte der Soldaten auf der Basis, daß in der Regel jeder dort einzurücken und seine Dienstzeit zu absolvieren hat, wo er zu Hause ist,

b) daß bis dahin, bis diese Maßnahme durchgeführt wird, die Militärkommanden bei spezieller Verantwortung zu sorgen haben, daß die Soldaten durch die Seelsorger ihrer Nation in gewissen kürzeren Abständen auf Staatskosten besucht werden. und dieselben ihnen auch religiösen Trost spenden können,

c) daß die Militärkommanden dafür zu sorgen haben, daß die Soldaten auch in national fremden Garnisonen, zeitweise Kulturvorträge in ihrer nationalen Sprache durch ihre connationalen Vereine auf Staatskosten erhalten,

d) daß den Mitgliedern der National-Vensammlung, wie auch den Landtagsabgeordneten ohne Behelligung gegen Vorweisung ihrer Abgeordneten-Legitimation in die Kasernen zwecks Besuches ihrer Connationalen des Soldatenstandes Eintritt gewährt wird,

e) daß die engsten Angehörigen der Soldaten zum Besuche ihrer räumlich weit eingerückten Söhne oder Brüder, wenn auch in der Zahl der Besuche beschränkt, Fahrtbegüastigungen erhalten.

Wenn diese Maßnahmen durchgeführt sein werden, wird die Zahl der Soldatenselbstmorde, die auf einer seelischen. Vereinsamung basieren und das ist die größere Anzahl der Selbstmörder, bestimmt merklich abnehmen.

Wir fragen Sie, Herr Minister, ob Sie geneigt sind, diese zur Verhütung der Soldatenselbstmorde unsererseits beantragten zeitgemäßen Maßnahmen durchzuführen?

Wir ersuchen um Beantwortung dieser unserer Interpellation innerhalb der durch die Geschäftsordnung des Parlamentes vorgeschriebenen 60 Tagen, weil die gute Lösung der Frage der Soldatenselbstmorde keine Hinausschiebung verträgt.

Prag, den 15. März 1932.

Dr. Jabloniczky,

Dr. Schollich, Dr. Hassold, Horpynka, Matzner, Knirsch, Geyer, Köhler, Kasper, Simm, Krebs, Schubert, Ing. Jung, Ing. Kallina, Dr. Hanreich, Dr. Törköly, Dobránsky, Szentiványi, Hokky, Fedor, Dr. Szüllö, Dr. Keibl, Dr. Holota, Nitsch.