Původní znění ad 769/I.
Interpellation
des Abgeordneten Dr. Luschka und Genossen
an den Finanzminister betreffend die Einstellung der Zinsenzahlungen von den vinkulierten Vorkriegsstaatsschuldverschreibungen.
Im Zuge der seit Jahren sich hinziehenden Umtauschaktion der Vorkriegsrenten in Ersatzrenten wurden mit 15. Jänner d. J. auch die Zinsenzahlungsbogen der vinkulierten Vorkriegsstaatsschuldverschreibungen samt und sonders eingezogen und die weitere Zinsenauszahlung durch die Steuerämter eingestellt, Wiewohl seither fast 10 Monate verstrichen sind, ist hierin bisher keine Änderung eingetreten und es besteht sogar die Befürchtung, daß die Ausarbeitung des abgelieferten Materials mehrere Jahre in Anspruch nehmen wird, die durch sind alle Eigentümer dieser Staatspapiere in ihren rechtmäßigen Einnahmen gehemmt und je länger dieser Zustand andauert, um so schwerer geschädigt. Die Stiftungen wenden außer Stand gesetzt, die Bestimmungen ihres Zweckvermögens widmungsgemäß zu erfüllen, ebenso sind die Kirchenbenefizien in ihrer Vermögensverwaltung schwerstens befrieden, wenn der periodische Zinsendienst nicht ehestens wieder aufgenommen wird.
Die Gefertigten stellen daher an der Herrin Finanzminister die Anfrage, welche Maßnahmen für die äußerst dringende Beschleunigender Umtauschaktion getroffen sind und mit welchem Zeitpunkte mit der Wiederherstellung des Zinsendienstes zu rechnen ist.
Prag, am 5. November 1930.
Dr. Luschka,
Scharnagl, Krumpe, Oehlinger, Zajíček, Kunz, Dr. Mayr-Harting, Bobek, Greif, Dr. Labaj, Dr. Mederlý, Macháček, Mojto, Onderčo, Dr. Petersilka, Fritscher, Grebáč-Orlov, Dr. Gaík, Danihel, Čuřík, Dr. Fritz, Dr. Tiso, Hlinka.
Původní znění ad 769/II.
Interpelláció
a vasutügyi és pénzügyminiszter urakhoz a podkarpatská-rusi aktív és nyugdíjas vasutasok illetményeinek megvonása tárgyában, - állampolgárságul el nem ismerése miatt.
Beadják: Hokky Károly nemzetgyűlési képviselő és társai.
Miniszter Urak!
Az utóbbi időben általános megdöbbenést keltett mindenút a vasútügyi-, és pénzügyminisztériumoknak az a rendelkezése, amellyel az aktív és nyugdíjas vasutasoknak, amennyiben állampolgárságukat igazolni nem tudják, drágasági és családi pótlékaikat nemcsak a jelen dőre, hanem a múltra is megvonták, s így többgyermekes családapákat nélkülözésbe taszitanak.
Annál igazságtalanabb ez, mert annak idején, amikor 1921. évben lejárt az optálás határideje, sem azelőtt, sem azután nem szólították fel őket, hogy szerezzék meg állampolgárságukat. Sőt kezdettől fogva megkapták az občanská legitimációjukat, majd később illetőségi bizonyítványt kértek fölük, s nem elégedtek meg a község által kiállitott illetőségi bizonyitványokkal, hanem azokat a járási hivataloknak és zsupanátusoknak a legalizációjával kellett ellátni. Az illetőségi bizonyítványok kiállításának hitelességéhez ilyen módon kétség nem férhet.
Ez az uzus akkoriban annyira általános volt, hogy a-belügyminisztérium akkori vezetöjének a figyelmét sem kerülhette ki, sőt csakis az ő tudtával és beleegyezésével történhetett.
Ha az akkor kiállitott okmány érvényes volt, akkor annak alapján ma is ki kell adni az állampolgársági tanúsítványt. Ha nem volt érvényes, akkor az összes akkori tisztviselőket, akik ez okmányokat kiállítva aláírásukkal látták el, fegyelmi alá kell vonni s az így okozott ősszel kárt azoknak kell megtéríteni. De a legfelső közigazgatási bíróság döntése szerint is jóhiszeműen felvett illetményeket visszafizettetni nem lehet. Itt az egyéni bosszúnak oly tág tere nyílnék, amely a sírig kisérné az így megtámadott tisztviselőt.
Fentiek alapján tisztelettel kérdjük a Miniszter Urakat:
1.) Hajlandók-e a fenti kérdést szigorúan megvizsgálni?
2.) Hajlandók-e a marlevont visszamenőleges, - de jóhiszeműen, nem az illetők hígbájából felvett, - illetményeiket a fent említett vasutasoknak visszafizetni?
3.) Hajlandók-e mindazoknak, akik annak idején občanská legitimációt, majd a járási hivatal és zsupanátus által legalizált domovský lístek kaptak, - illetményeit továbbra is folyositani?
4.) Hajlandók-e azoknak, akik a fenti kategoriálchoz nem tartoznak az okmáxryok nehézkes bessze
rezgetésére való tekintettel állampolgárságuk igazolására egy fél évi határidőt adni illetményeiket addig is folyósütaní?
Prága, 1930. november 4.
Hokky,
dr. Szüllő, Fedor, Dobránsky, Nitsch, ing. Kallina, dr. Keibl, dr. Törköly, dr. Hanreich, dr. Hassold, Simm, Knirsch, Krebs, Schubert, ing. Jung, Köhler, Matzner, dr. Schollich, dr. Jabloniczky, Szentiványi, dr. Holota, Horpynka, Kasper, Geyer.
Původní znění ad 769/III.
Interpelláció
az iskola és nemzetművelődésűgyi miniszter úrhoz
a munkácsi ruszin nyelvű elemi iskolában tőrfent esetek ügyében.
Beadja: Hokky Károly országgyűlési képviselő és társai.
Miniszter Úr!
A munkácsi ruszin tannyelvű elemi iskolákban 1930. október 31. én az egyes osztályok tanítói kénytelenek voltak beszüntetni az előadásokat és a gyermeket hazaküldeni azon egyszerű okból, mert a hideg időjárás miatt a fűtetlen tantermekben lehetetlen volt a tanítás anélkül, hogy az iskolásgyermekek egészségét ne veszélyeztették volna.
Az esetet a következő okok idézték elő:
Az ungvári tanügyi referátus a régi magyar állam és Munkács városa kőzőit fennálló szerződést, amely Munkács városát az elemi iskolák részére fűtőanyag dijtalan szállítására kötelezte, tévesen és jogtalanul akként értelmezi, hogy Munkács városa ma is köteles a szükséges famennyiség szállítására, s ezért nem hajlandó az iskolák faszükségletének kifialására. A tanügyi referátus alaptalan kötekezősködése következtében a gyermekek nem járhatnak iskolába, vagy, ha járnak, ki vannak téve esetleg súlyos megbetegedésnek, vagy életveszedelemnek is. Megjegyezni kívánom még, hogy eddig az állam mindig kiutalta a szűkléges fűtőanyagot, Kérdem ezért a Miniszter Urat:
Hajlandó-e azonnal intézkedni, hogy a fenti eset kivizsgáltassék, az ungvári tanügyi referátus ellen a vizsgálat bevezettessék s a lehetetlen állapot azonnal megszüntettessék?
Prága, 1930. november 4.
Hokky,
dr. Hassold, Matzner, dr. Schollich, dr. Törköly, dr. Holota, Knirsch, Fedor, Simm, Dobránsky, Köhler, dr. Jabloniczky, Nitsch, Szentiványi, ing. Kallina, Horpynka, dr. Szüllö, dr. Keibl, dr. Hanreich, ing. Jung, Krebs, Schubert, Kasper, Geyer,
Původní znění ad 769/IV.
Interpelláció
a Belügyminiszter Úrhoz "Ruszinskó" elnevezés használatának
államellenessége tárgyában.
Beadja: Hokky Károly országgyűlési képviselő és társai.
Miniszter Úr!
A Ruszinszkói Magyar Hírlap az ungvári rend-őrigazgatóságtól végzést kapott, amelyben felszíódják nevezett lap kiadóhivatalát, s felelős szerkesztőjét; "minthogy a "Ruszinszkói" szó használata, amely az Ön lapjának neve, kimeríti az 1923, évi 50 sz. tőrvény 14. § a 1. pontjának a koszbéke megháborítását tartalmazó tényálladékát, megtiltom a ruszinszkói szó használatát, nemcsak lapja egész tartalmában, hanem annak elnevezésében is, amelynek megváltoztatásáról 8 napon belül jelentés teendő az 1914 évi XIV. t. c. 16. §-a alapján."
Az 1923. évi 50. sz. törvény 14. §-áriak első pontja a következőket mondja: "(A közbéke megbontása,) Aki nyilvánosan, vagy többek jelenlétében, vagy többeket az állán keletkezése, önállósága, alkotmányos egysége, illetve demokratikus formája ellen izgat, vétség miatt egy hónaptól 2 esztendeig terjedhető fogházzal büntetendő."
Itt nyilván fogalomzavar van. Hol van itt az állam keletkezése, önállósága, alkotmányos egysége, vagy demokratikus formája ellen izgatás? Minden józanul gondolkodó ember és minden jogász csak mosolyogni tud ezen a végzésen.
Nem nevezheti valaki a csehű Československá Republika-nak nevezett államot németül Tschechoslovakische Republik-nek, vagy magyarul csehoszlovák köztársaságnak? Podkarpatská Rus-t németül Karpathorussland-nak, vagy magyarul Szlovenszkó analógiájára Ruszinnszkó-nak?
De több, mint tíz éven át nem volt ez az elnevezés a lap fején szembetűnö formában államellenes izgatás, most lett az egyszerre? Ez erösen a komikum határán mozog, ha nem az.
A "Ruszinskó" szót nem a megzárok találták ki. Ezt a nevet az új államalakulat adta 1919. november 18. ári, tehát itt-ott 11. éve. Ekkor Hennoque tábornok - a belüsyminiszter parancsából Brejcha dr. akkori adminisztrátor ellenjegyzésével kiáltványt adott ki s falragaszokon hírdetett. E kiáltvány III. része így szólt:
A megválasztott szomj jogerős határozatáig "Podkarpatskaja Rusj" történelmi elnevezés fog használtatni, ezenkívül használható "Ruszinskó" elnevezés.
Egyiket sem változtatta meg a még meg sem választott szomj, s addig egyenjogunak kell lenni a fenti kiáltvány szerint is, de az 1920. évi 121. sz. alkotmánytörvény szerint is, amely ezt az elnevezést szintén átvette anélkül, hogy utalt volna külön az elnevezésre.
A tankönyvekben is benne van a kiáltvány az iskolai és népművelődési minisztérium 60479,929. sz. engedélye alapján,
Nem tételezhető fel, hogy a fent jelzett kiáltvány, az 1920. évi 121. sz. tőrvény avagy az imént idézett rendelet államellenes volna.
De az 1920. évi 300. sz. törvény alapiján csakis a köztársasági elnök ellenjegyzésével s a törvények és rendeletek gyűjteményében, megjelenő miniszteri rendelet bírna joggal ennek a megváltoztatására, Semmi esetre sem jogosultak erre alantasabb hatóságok! Semmiképp sem ütközhetik tehát az 1923. évi 50. sz. tőrvény 14. §-áriak 1. pontjába, amelyegészen mást tartalmaz.
A munkácsi rendőrbiztosság 21414/30. sz. határozatával "Az Őslakó" című hetilap 1930. szeptember 20. ári megjelent 39. számát elkobozta s az elkobzást végre is hajtotta. Az elkobzás oka az hogy a lap tizenhárom helyen alkalmazza a "Ruszinszkó" szót a Podkarpatská Rus elnevezés helyett.
Kérdem ezek után a Miniszter Urat:
1.) hajlandó-e kérdése ügyet megvizsgáltatni?
2.) hajlandó-e a fenti intézkedést megsemmisíteni?
3.) hajlandó-e a Ruszinszkói Magyar Hírlapnak és a Ruszinszkói Magyar Gazdának, - amely ugyanezt a végzést kapta, - régi elnevezését ujból megengedni?
4.) hajlandó-e a munkácsi rendörbiztasság 21414/30. sz. határozatát hivatalból hatályon kívül helyeztetni s gondoskodni arról, hogy "Az Őslakó" ím- lap kiadójának az elkobzásból eredő kára megtérittessék?
Prága, 1930. november 4.
Hokky,
dr. Szüllö, dr. Jabloniczky, Fedor, dr. Keibl, dr. Hassold, Knirsch, Kasper, Krebs, Köhler, Schubert, Simm, Geyer, ing. Jung, dr. Törköly, dr. Holota, Nitsch, Dobránsky, Szentiványi, Horpynka, Matzner, dr. Hanreich, dr. Schollich, ing. Kallina.
Původní znění ad 769/V.
Interpellation
der Abgeordneten Stenzl, Eckert, Prause und Genossen
an den Finanzminister
betreffend den sprachlichen Verkehr seitens der Steueradministration in Deutschgabel mit den Gemeinden, dann betreffend den Parteienverkehr und die Steuer- vorschreibenden.
Im Bezirke Deutschgabel bestehen seit längerer Zeit schwere Konflikte zwischen den Steuerbehörden und der Bevölkerung, deren Ursache folgende sind:
Die Steueradministration in Deutsch - Gabel gibt an die Gemeinden die Erlässe nur in der Staatssprache und verweigert eine deutsche Übersetzung. Das Innenministerium hat zur klammsten Führung der Verwaltung schor von längerer Zeit die Beischließen der deutschen Übersetzung verordnet und dadurch zinken chaotischen Zustand beseitigt, wogegen bei der Steueradministration diese Verhältnisse weiter bestehen.
Die Steueradministration in Deutsch - Gabel ist bei den Vorschreibungen für das Jahr 1929 nicht immer nach den gesetzlichen Bestimmungen vorgegangen. Die Datierungen der Gewerben Handeltreibenden finden keine Anerkennung und ohne von der Pflicht des Bedenkvorbehaltes Gebrauch zu machen, werdende einbekannten Einkommen auf das Doppelte erhöht. Nun liegen auf Grund dieser Zustände zahlreiche Rekurse bei der Steueradministration, deren Erledigung von den Gewerbetreibenden gefordert winde.
Beim Steueramte in Deutschgabel stehen für den Parteienverkehr junge Beamte in Verwendung, die der deutschen Sprache fast gar nicht mächtig sind. Dies beweist auch der Umstand, daß ein für den Parteienverkehr bestimmter Beamter infolge des Unvermögens in der deutschen Sprache verhandeln zu können, bereits dreimal um seine Versetzung angesucht hat, die ihm jedoch nicht bewilligt wurde. Es ist schon so weit bekommen, daß die Beamten den Amtsdiener als Dolmetsch zu Rate ziehen müssen. Die Buchungen stimmen auf diesem Steueramte vielfach nicht, Namen und Hausnummern werden verwechselt und es herrschen infolge dessen verworrene Zustände, die besonders den Handelnd Gewerbetreibenden viel Aufregung, Laufereien, Zeitverlust, Geldopfer und Scherereien verursachen.
Die Gefertigten stellen daher an den Herrn Minister folgende Anfrage:
1. Ist er bereit, anzuordnen, daß zum Zwecke des Verständnisses der behördlichen Zuschriften an die Gemeinden seitens der Steueradministration in Deutsch - Gabel eine deutsche Übersetzung beigelegt wird?
2. Ist er bereit, der Steueradministration in Deutsch - Gabel den Auftrag zu erteilen bei den Ermittlungsverfahren sich andre gesetzlichen Bestimmungen zu halten?
3. Ist er weiters bereit anzuordnen, daß beim Steueramte in Deutschgabel Ordnung in die Buchungen und Rückstände kommt und
4. daß bei diesem Steueramte für den Parteienverkehr Beamte bestellt werden, die der deutschen Sprache vollkommen mächtig sind?
Prag, am 4. November 1930.
Stenzl, Eckert, Prause,
Knirsch, Dr. Luschka, Szentivány, Nitsch, Dr. Törköly, Heller, Simm, Windirsch, Dr. Holota, Platzer, Geyer, Hokky, Dr. Szüllö, Dr. Jablonizky, Dr. Keibl, Dobránsky, Köhler, Fedor, Jelinek, Kasper.
Původní znění ad 769/VII.
Interpellation
der Abgeordneten Dr. Stern, tětka, Hadek und Genossen
an den Ministar für Schulwesen und Volkskultur
betreffend die nationalistischen Provokationen und die Korruption des Herrn Professor Tschermak-Seysenegg an der medizinischen Fakultät der deutschen Universität in Prag.
Der Professor "Hofrat" Dr. Armin Tschermak-Seysenegg von der medizinischen Fakultät der deutschen Universität in Prag ist durch sein provokatorisches, nationalistisches Auftreten sehr unrühmlich allgemein bekannt, Währst der nationalistischen Krawalle an der Universität im vorigen Jahre hat er in seiner Vorlesung die Forderung der Hakenkreuze, daß die jüdischen Hörer den Saal verlassen müssen, offen dadurch unterstützt, daß er selbst ebenfalls die jüdischen Hörer aufforderte, die Vorlegung zu verlassen.
Seine Zugehörige zur agrarischen Partei hindert den Herrn Professor nicht, allgemein für die Hakenkreuze zu agitieren.
Einige der Aussprüche, welche sich dieser famose "Erzieher" in öffentlichen Vorlesungen leistet und die ihn treffend charakterisieren, seinem hier angeführt, Er spricht wiederholt von "lästigen Ausländern", von Studenten, die aus Polen und Bessarabien stammen, sagt er, daß sie den "tierisch niedrigsten Schichten entstammen, Er erklärt: "Man muß den Pelz der deutschen Wissenschaften von den ausländischen Läusen reinigen." "Wir müssen unsere deutsche Studentenschaft von den ausländischen Parasiten befreien," "Wie hoch steht doch unsere deutsche Studentenschaft über den unintelligenten, blöden Ausländern," "Der ist ja außerordentlich blöd, woher kann er stammen, natürlich aus Fohlen, na ja." "Na ja, in Karpathorußland kriegt man ja die Matura für Geld, dort kann man sich Zeugnisse kaufen." Dieser letzte Ausspruch bedeutet, wie aus dem folgenden hervorgehen wird, eine besondere Unverfrorenheit des Herrn Professor, der stets auf seinen Titel "Hofrat" besteht.
Dieses Auftreten des Herrn Professor allein würde schon verdienen, daß man sich mit ihm etwas näher befaßt. Der Herr Professor, der esse schneidig versteht, nationalistische, faschistische Verhetzungsarbeit zu leisten, versteht sich aber ach auf andere Dinge sehr gut. Er versteht Eau z. B, ausgezeichnet, die Furcht der Studenten vor einer Strenge als Prüfer zu einer Einnahmequelle für sich selbst zu gestalten und die Schwierigkeiten seiner Prüfungen in demselben Verhältnisse abnehmen zu lassen "in welchem ihm materielle Vorteile in irgendeiner Gestalt, z. B. in Form von Briefmarken, die er eifrig gammelt, zugeschanzt werden. Sein Rassenantisemitismus und Nationalismus hindern ihn nicht, sich zu diesem Zwecke jüdischer Vermittler zu bedienen. Es sind Briefe vorhanden, in welchen er Studenten, die vor der Prüfung stehen, direkt auffordert, ihm Geschenke zu machen. So verlangt er in einem solchen Briefe eine große Anzahl von Eiern, in einem anderen Marken, Nicht nur seine Agenten sind Juden, auch bei den Studenten, von denen er sich bestechen läßt, geniert ihn die jüdische Rasse oder das Ausländertun nicht im geringsten. Ein besonders krasser Fall ist der des Studenten Fodor, der nur nach dem Versprechen, Prag binnen 24 Stunden zu verlassen und zu schweigen, bei einer Prüfung durchgekommen ist.
Dieser feine Herr Universitätsprofessor ist Vorsitzender der deutschen Studentenfürsorge und in dieser Eigenschaft Verwalter großer Gelder, Er war es, der den Plan einer Eignungsprüfung für Studenten ausgearbeitet hat, einen Plan, der nichts anderes bedeutet, als einen nur sehr schlecht verschleierten Numerus Clausus und ein Plan, der zum Teil in diesem Sinne in der Form einer körperlichen Eignungsprüfung schon durchgeführt wurde.
Dieter ungeheuerliche Fall steht aber durchaus nicht vereinzelt da. Er ist typisch für den Chauvinismus und die Korruption an den Hochschulen der Republik. So ist es bekannt, daß man sich für 20, von der Verpflichtung einer zweijährigen Praxis vor dem Besuch der Vorlesungen für Pharmacie befreien kann und daß manische zu diesem Zwecke an den Sekretär der polnischen Selbsthilfe wenden muß. Es ist allgemein bekannt, daß man für Taxen von Kč 20,- aufwärts günstigere Termine für die Prüfungen erreichen kann. Für das dritte Semester der Pharmacie sind für Ausländer besondere Laboratorien bestimmt, in denen es an Assistenten fehlt und die ausländischen Studenten, die bekanntlich höhere Taxen zahlen müssen, unter viel ungünstigeren Bedingungen arbeiten.
Dieses ganze System, welches durch diese Tatsachen charakterisiert wird, richtet sich geben de unbemittelten Studenten und sucht in der Studentenschaft einen faschistischen Geist zu zischten, wie ihn die Bourgeoisie in der Zeit des verschärften Klassenkampfes, der Vorbereitung neuer Kriege und der Furcht vor der herannahenden proletarischen Revolution braucht.
Wir fragen den Herrn Minister für Schulwesen und Volkskultur:
Ist ihm dieser Skandal an der deutschen Universität bekannt?
Wie kann er es verantworten, daß solche Zustände dort möglich sind?
Ist der Herr Minister für Schulwesen und Volkskultur bereit sofort zu veranlassen, daß eine strenge Untersuchung gegen den Herrn Professor Dr. Tschermak-Seysenegg und wegen der skandalösen Zustände an den Universitäten überhaupt eingeleitet wird und daß den Studenten, gegen die sich dieses Korruptions- und Verhetzungssystem richtet, die Kontrolle dieser Untersuchung und entscheidender Einfluß auf ihren Gang gesichert wird?
Was gedenkt der Herr Minister für Schulwesen und Volkskultur zu veranlassen, damit diesen skandalösen Zuständen ein rasches Ende bereute wird?
Prag, am 12. November 1930.
Dr. Stern, tětka, Hadek,
Hrubý, Novotný, K. Procházka, J. Svoboda, Gottwald, Čiinská, Zápotocký, Babel, Krosnář, Dvořák, Kliment, Höhnel, Hodinová, Rjevaj, Haiblick, Major, Bara, Vallo.
Původní znění ad 769/VIII.
Interpelláció
az iskola- és népnevelésűgyi Miniszter Úrhoz,
benyújtja Szűllő Géza dr. képviselő és társai
a vői r. kat. népiskola létesítésének megakadályozása tárgyában.
A böki rom. kat. egyházközség képviselőtestülete 1924. április 30-án tartott ülésén elhatározta, hogy Vők községében rom. kat. iskolát épít és egy tanítói állást szervez, amire az 1868: XXXVIII. te. 11 §-a értelmében feltétlen joga van. Hogy az 1907: XXVII. tc. 12 §-a alapján igénye lehessen a tanító fizetésének államsegéllyel való kiegészítésére, 1927. április 8-án az iskolaügy miniszterhez a Bratislava - pozsonyi iskolaügyi referátus útján a hozzájárulás elnyerése iránt kérvényt nyújtott be.
A kérvény elintézése egyre késett, ehelyett a pozsonyi zsupáni hivatal 1927 november hó 24-én 73291 sz. a. kelt rendeletével utasította Vők község képviselőtestületét, hogy állítson fel községi iskolát, amire azonban a képvísalötestület hajlandó nem volt, mert a felekezeti iskola létesítésére vonatkozó kérvényére még nem kapott elintézet.
Végre 10 hónap múlva 1928 február hó 20-án megérkezett az iskolaügyi referátus határozata, amely szerint elutasítja a vői rom. kat. réferátus hivatközség kérvényét. Az iskolaügyi kozik az említett zsupáni rendeletre és a minisztertanácsnak egy határozatára, amelynek értelmében "ily nem állami iskola szervezéséhez az engedély a leendő új törvényhozási intézkedésre való tekintettel egyelőre nem adható meg."
Minthogy ez az elutasítás nem volt végleges, 1928 július 16-án a vői rom. kat. egyházközség képviselőtestülete újabb kérvényt intézett az iskolaüsti referátushoz. Ismételten kérte az engedélyt a felekezeti iskola létesítésére, ami már sürgősnek is jelentkezett, Hivatkozott arra, hogy az iskolaügyi referátus határozatában említett törvényhozási intézkedés mindenideig nem történt és felhozta, hogy az egyházközség birtokába jutott egy hét holdas szántóiból álló alapítvány, amely csak felekezeti iskola céljára fordítható. Ha az iskola köz Bégi lesz, úgy a község elesik az alapítványtól, ami évi 3000 K, veszteséget jelent az adótizetö polgárok kárára.
Az újabb kérvény is eredménytelen volt, mert az iskolaügyi referátus azt 1928 augusztus 4-én 42246 sz. a. kelt végzetével másodsor is elutasította az első határozatban foglalt megokolással és azzal, hogy Vőkön a politikai község kőteles iskolát létesíteni.
1928 szeptember 25-én harmadszor is kérte a vőéi rom. kat. egyházközség az engedély megadását, Ezt a kérvényt az iskolaügyi referátus minden sor írás nélkül 1930 évi Julis havában visszaküldötté a böki egyházközségnek, ami ellem az bonasszal élt a legfelső közigazgatási bírósághoz. Ebből a részletesen ismertetett tényállásból nyilvánvaló, hogy az iskolaügyi kormányzat meg akarja akadályozni Vőkön rom. kat. felekezeti iskola létesítését.
A pozsonyi zsupáni hivatal ugyanis 1927 áprilisa előtt sohasem tett intézkedést, hogy Vőkön községi iskola létesüljön, csak két hónappal azután miután 1927 áprilisában a vők rom. kat. egyházközség felekezeti iskola engedélyezését kérte, utasította Vök községét, hogy létesítsen községi iskolát. Jellemző, hogy az iskolaügyi referátus azután erre az utóbb kiadott zsupáni rendeletre való hivatkozással tagadta meg két ízben a felekezeti iskola engedélyezését, ami arra vall, hogy a zsupáni rendelet csak azért látott napvilágot, hogy annak révén a felekezeti iskola létesítése elgáncsolható legyem, És leginkább vall erre az, hogy a harmadik kérvényt minden válasz nélkül, tehát tulajdon képen elintézetlenül küldte vissza, hogy az ellen jogorvoslattal se lehessen élni.
Nem volt joga az iskolaügyi referátusnak megakadályozni vagy megtagadni a felekezeti iskola létesítését, mert erre a vők egyházközségnek a ma is hatályos 1868: XXXVIII. tc. 11 §-a értelmében kétségtelen joga van.
Nem áll meg az iskolaügyi referátusnak a "leendő ej törvényhozási intézkedés"-re való hivatkozása, mert ily intézkedés - ha esetleg tervezve is volt - azóta sem történt és így a felekezeti iskola felállításának semmilyen törvényes akadálya nem volt és nincs a mai napig sem.
Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a felekezeti iskola céljára tekintélyes alapítvány áll rendelkezésre. Ennek a körülménynek a mostani súlyos gazdasági viszonyok között a község adóterhének kőnnyitése érdekében épen a felekezeti iskola engedélyezését kellene előmozdítania, A községi gazdálkodás szempontjából is vétkesen elhibázott tehát az az intézkedés, amely új községi iskola felállításával súlyos anyagi terhet akar a községre róni, csak azért, hogy felekezeti iskola ne létesüljön!
Vigasztalanul szomorú és a demokrácia fennen hirdetett elveinek szempontjából mélyen lesújtó az az iskolapolitika, amely ebből az esetből is kiviláglik! Meg kell ily jelenség alapján rendülnie a hitnek mindazon elvek komolyságában, amelyekre az állam kormányzat létét alapitja, ha sürgős orvoslás nem történik,
Kérdezzük tehát Miniszter Urat:
1.) Hajlandó-e legsürgősebben intézkedni, hogy a vőki rom. kat. egyházközségnak felekezeti iskola létesítésére vonatkozó tőrvényes és jogos kérelme kedvezően elintéztessék?
2.) Hajlandó-e utasítani a Pozsonyi iskolaügyi referátus, hogy a vöki rom. kat. egyházközség harmadik (1928 szeptember 25-én kelt) kérvényét, ennek megfelelően tehát kedvezően elintézze?
3.) Hajlandó-e szigor megtorlással élni azok ellen az alárendelt közegei ellen, akik a törvényes és ügyviteli rendelkezések ellenére késedelmesem vagy egyáltalában nem is intéznek el a hivatalokhoz szabályszerűen benyújtott kérvényt.
Prága 1930 november hó 15-én.
Dr. Szűllő,
dr. Jabloniczky, Hokky, Schubert, dr. Törköly, Dobránsky, Fedor, Nitsch, Szentiványi, dr. Holota, ing. Jung, Simm, Kasper, dr. Petersilka, Fritscher, Knirsch, Krebs, Köhler, Geyer, Greif, Scharnagl, Kunz.