1932 évben Európa munkásközvéleménye felháborodással értesült arról, hogy Kárpátalja dolgozóiba belelőttek. Ez az eset okozta, hogy neves külföldi írók jöttek Kárpátaljára és írták meg, hogy Kárpátalja Európának éhségkamrája.

Az események gyorsan követik egymást. 1935 március 11, 13, 14 és 15 ugyancsak azt bizonyítják, hogy a csehszlovák köztársaság kormánya, amely magát a nép kormányának szokta nevezni, ahelyett, hogy a nyomoron, a munkanélküliségen segítene, gummibottal, fegyvergolyóval, bajonettekkel akarja etetni azokat, akik utolsó darab jószágukat akarjak az éhenpusztulás elől a bajonettek és szuronyok segítségével folytatott végrehajtás ellen megvédeni.

A čertižnei eset előtt történt néhány nappal, hogy Kárpátalja dolgozóinak egy része sztrájkba lépett. Annak dacára, hogy nyomorban, nélkülözésben éltek, hősiesen állták a sztrájkot és várták azt, hogy a kincstár, amelyiknek erdejében dolgoztak, felemeli munkabérüket. Ehelyett az történt, hogy az urak kijelentették előttük, hogy addig nem tárgyalnak velük a munkabérfelemelésről, amíg ujból nem állanak munkába, mert az urak azt mondották nekik, hogy miért léptek sztrájkba, miért nem jöttek munkabérkövetelésükkel a sztrájk előtt. Az igazság ezzel szemben az, hogy a munkások hosszu hónapokon keresztül jártak az erdőhivatalokba, az erdőigazgatóságokhoz és kérték, követelték, hogy emeljék fel bérüket, mert a legtöbb esetben csak 4, 5 és 6 koronát kerestek naponta.

Igéret az volt elég, hiszen az igéret nem kerül pénzbe. A munkások azonban megunták a sok igérgetést, mert látták, hogy az urak ahelyett, hogy igéretüket betartanák, nyakukba zúdították a gabonamonopóliumot, felemelték a kenyérnek, a petróleumnak, a gyufának az árát és ők képtelenek voltak keresetükből megélni. Ezért léptek január 22.-én sztrájkba. A sztrájk idestova 8 hétig tartott. A munkások nagy önfegyelmet tanusítottak, nem ragadtatták el magukat, vártak, hogy mi lesz az eredmény. Az eredmény az lett, hogy a község agrár-bírája, agrár-jegyzője az erdőhivatalokkal együtt sztrájktörő munkát szerveztek. Ez az uraknak nem sikerült, sztrájktörők szerzése nem járt eredménnyel. Megpróbálták máskép. Csendőröket koncentráltak a falvakba és terrorral, fenyegetésekkel összesen 8 sztrájktörőt tudtak szerezni, akik azonban még sohasem dolgoztak azelőtt az erdőben.

Másnap a munkások, de még inkább a munkásanyák, akiktől a gyermekek kenyeret mertek kérni, leállították a sztrájktörőket és felszólították őket, hogy ne folytassák a munkát. Ekkor történt, hogy a járásfőnök cseh nyelvü felhívásban figyelmeztette a népet, hogy nem szabad gyülekezni, sztrájk van és rendkívüli állapotokat hirdettek. A nép nem értette meg a cseh nyelvü felhívást és azt sem értette meg, hogy miért szabad a hivataloknak szervezni és támogatni a sztrájk-törőket. Vasárnap több mint 3.000 munkás gyülekezett a jegyzői hivatal előtt, hogy ott tiltakozásukat fejezzék ki a sztrájktörők ellen és kijelentették, hogy nem fogják tűrni a provokációt és egyuttal követelték nyomoruságos bérük felemelését, mert az eddigi bérekből megélni nem tudnak. A jegyző azt tanácsolta, hogy válasszanak egy bizottságot, akikkel másnap tárgyalni fog. A nép a cseh nyelven beszélő jegyzőt nem értette meg jól és ezért másnap, hétfőn, ez alkalommal már több mint négyezeren, asszonyok, fiatalok, vének, gyermekek és felnőttek gyülekeztek a jegyzői hivatal előtt.

Rögtön megindult a telefonálás, csendőrök jöttek és ahelyett, hogy bérfelemelést kaptak volna, a csendőrök puskatussal, szuronnyal, gummibottal verték agyba-főbe a fiatalokat, öregeket, nőket, gyermekeket és a közel 80 főnyi csendőrjárat munkájának eredménye több mint 20 sebesült volt, akiket munkástársaik cipeltek el külömböző helyekre és egyeseket orvosi segélyben részesítettek.

Ezen ütközettel kapcsolatban kell rámutatnom arra, hogy ezen eseményekről a csehszlovákiai kormánylapok úgy írtak, hogy a bogdáni és a keletszlovenszkói események a kommunista párt izgatásának következményei. Ezek a ko rmánylapok követelték, hogy fel kell oszlatni azt a pártot, amely egyedül vezette harcba a dolgozókat helyzetük megjavításáért. Ugyancsak itt rá lehet mutatni arra is, hogy a lapok a Kurtyák-pártról is azt írják, hogy ez a párt is szervezi a harcot, de a cseh burzsoáziával, a cseh kapitalistákkal karöltve a kárpátaljai dolgozók ellen. Hiszen március 11.-én a 80 csendőrnek éppen az a Kaliňuk adott parancsot a tüntetők megtámadására, aki Bogdánban született, Bogdánban nevelkedett, az ő vérükből való volt és mégis ő adott parancsot arra, hogy a cseh burzsoáziával karöltve a sztrajkolókat letörjék. Ebből is-látható, hogyan nézne ki az az autonómia, amit a Kurtyák-párt Podkarpatszká Rusznak adna.

Předseda (zvoní): Bylo mi sděleno, že pan posl. Török mluví o věcech, které nesouvisí s projednávaným pořadem. Volám ho proto po prvé k věci.

Posl. Török (pokračuje): A bogdáni esetből világosan láthatták Kárpátalja és Csehszlovákia összes dolgozói, hogy egyáltalában nincs külömbség az ukrán, szlovák, cseh, magyar, német vagy zsidó kapitalisták között. Le kell, hogy szögezzük álláspontunkat, hogy nekünk együttesen kell harcolni a csehszlovákiai dolgozókkal azért, hogy a kapitalizmust megsemmisítsük és megteremtsük a munkások és parasztok uralmát, a szocialista uralmat. (Předsednictví převzal místopředseda Špatný.)

Kárpátalja dolgozói hosszu éveken keresztül éheztek és éheznek ma is. Ahelyett, hogy segítenének rajtuk, ujabb drágítással, további nélkülözésekkel csak gyorsítják azt a folyamatot, amelyiknek most be kellett következnie. A kommunista párt - bármit is követnek el az urak Kárpátalján - Csehország dolgozóival karöltve fog dolgozni azért, hogy felszabadítsa a dolgozókat szociális, gazdasági és nemzetiségi téren. Ezért egységfrontba tömörülve, a kommunista párt vezetése alatt fog harcolni a teljes felszabadulásig. (Potlesk komunistických poslanců.)