Noch ein Wort meine Herren! Die zukünftige Politik machen nicht die alten Politiker, die macht die Jugend. Wenn Sie glauben, daß Sie heute die Stimmung der jugendlichen Kräfte auf der deutschen Seite durch Anwendung des Pendreks oder des Untersuchungsgefängnisses zu heben glauben, so sage ich Ihnen, daß Sie sich einem grundlegenden Irrtum hingeben, weil heute diese Menschen, die an der Stufe des Eintrittes in das praktischpolitische Leben stehen, anders erzogen werden müssen. (Předsednictví převzal místopředseda Roudnický.) Denen dürfen Sie nicht den Rest der Ideale rauben. Diese Menschen sind zu Ihnen vollständig aktiv und positiv eingestellt und deswegen warne ich Sie, in dieser Richtung vorzugehen.

Ich bin am Ende und sage Ihnen, daß Sie eine große Verantwortung auf sich haben, und ich muß es Ihnen auch ehrlich sagen: wir auf deutscher Seite, soweit wir zu dem Staate und zu dem Geschehen in diesem Staate uns aktiv und positiv einstellen, können keine weiteren Märtyrer mehr brauchen. Wir vertragen sie nicht mehr, und wir halten es nicht mehr aus, wollen Sie nicht das Gegenteil von dem erreichen, was Sie eigentlich beabsichtigen. Herr Dr. Kramář ist doch sicher einer der vernünftigsten auf der čechischen Seite, er verfügt über große politische Erfahrung usw.; Aber eine Frage möchte ich mir doch zu seinen Ausführungen zum 28. Oktober gestatten: Die čechischen und deutschen Agrarier sitzen beisammen und unterhalten sich über die Dinge, die deutschen und čechischen Sozialdemokraten sind im Zustande einer Kollaboration: Warum kann nicht auf der anderen Seite auch das čechische Bürgertum mit dem deutschen Bürgertum operieren? (Posl. Dubický: Na to odpovězte vy, pane kolego, proč!) Schauen Sie, Herr Koll. Dubický, ich sage doch, wir sind noch nicht so weit und ich sage dem Herrn Koll. Beneš von der čech. Gewerbepartei, und ich rufe es auch den Nationaldemokraten zu - es werden zum großen Teil auch die čechischen Nationalsozialisten in diesen Kreis gehören, weil sie doch eigentlich keine Gegenpartei haben - auch wir sollten über die Dinge miteinander sprechen, nicht aus rein egoistischen Gründen, sondern weil wir uns dadurch gegenseitig kennen lernen und uns zur politischen Aussprache zwingen und ich glaube, daß damit den ganzen Verhältnissen ein viel größerer Dienst geleistet wäre, als wenn wir soviel und so lange nebeneinander vorbei reden. Ich schließe nun mit der Erklärung, daß ich Ihnen sage: wir Sudetendeutschen wollen den Frieden, wir wollen die nationalen Kämpfe zwischen den beiden Nationen ausgeschaltet wissen, weil wir glauben, daß durch die Ausschaltung dieses Kampfes nicht nur ein großer Vorteil für den Staat, sondern auch für die Bevölkerung und für den Einzelnen erwächst. Eines muß erkannt werden: Sie müssen auf čechischer Seite auch wollen. Wenn Sie auf čechischer Seite nicht wollen, dann sind die ganzen Bemühungen auf deutscher Seite zwecklos und Sie müssen auf das Gegenteil von dem gefaßt sein, was Sie eigentlich haben müssen, und deswegen sage ich Ihnen: Wollen Sie, auf der deutschen Seite haben Sie das Wollen 100% ig vorhanden. (Potlesk.)

Tisztelt Képviselőház! A költségvetés tárgyalásával kapcsolatosan bátor vagyok néhány sz ámot ismertetni. Az 1932. évi zárs zámadás 1.4 milliárd defeficittel zárult. Ezen zárszámadás alapján az 1933. évi költségvetés 8.6 milliárdban lett megállapítva. Meg van állapítva az eddigi kimutatás szerint, hogy a bevétel ezzel a 8.6 milliárddal szemben maximmálisan 7.2 milliárdot fog elérni. Ez ujabb 1.4 milliárd deficitet fog eredményezni.

Az 1934. évi költségvetés 7.6 milliárdról szól. Az 1934. év az előző évekhez viszonyítva természetszerüleg azt fogja mutatni, amit az előző évek zárszámadásai mutattak, hogy a bevételek messze mögötte maradtak az előirányzott összegnek és így egész biztonsággal és kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy az 1934. évi, most előttünk fekvő költségvetés legalább 1 milliárd deficittel fog zárulni.

De menjünk tovább. Hogy következtetéseimet levonhassam a költségvetéssel kapcsolatos állami pénzügyi és magángazdasági helyzetről, a pénzpiac állapotáról olvasok fel egynéhány számot. A Csehszlovák köztársaság területén a bankok és takarékpénztárak betétjeiből 1.6 milliárd vétetett ki, tehát enynyivel apadt a betétállomány ezeknél a pénzintézeteknél. A szövetkezeteknél és egyéb betétgyüjtésre jogosított intézményeknél 0.9 milliárddal apadt a betétállomány. Ez összesen 2.5 milliárdot tesz ki. Az értékpapiroknál beállott veszteség 1933. év folyamán a mai napig 3.5 milliárdot tesz ki. Mindezekből arra lehet következtetni, hogy az állami költségvetés realitása nincs meg és hogy az előttünk fekvő állami költségvetésben kimutatott tételeket az elkövetkező 1934. év nem fogja igazolni.

Mindezekből egész en nyilvánvaló, és minden szakember előtt világos, hogy így gazdálkodni tovább nem lehet. Különösen nem lehet azért, mert az állam ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági termeléséhez kapcsolódó külkereskedelem katasztrófális visszaeséséről és a munkanélküliség állásáról Liebig nagyiparos, a reichenbergi Kereskedelmi és iparkamara elnöke, a kamara 1933. november 19.-i kamarai közgöyűlésén világos adatokat szolgáltatott.

A kamarai elnök véleménye szerint a külkereskedelem katasztrófális visszaesése Csehszlovákiát igen jelentékeny mértékben érintette. Csehszlovákia kivitelének, a kamarai elnök k imutatása szerint, az utóbbi években a következő félelmetes zsugorodása következett be (čte):

1929-ben 20.499 millió volt a kivitelünk, 1930-ben 17.473 millió, 1931-ben 13.149 millió, 1932-ben 7.392 millió és az 1933. év első felében 2.699 millióra ment vissza kivitelünk. Az eddigi statisztikai adatok szerint az 1933. év második felében külkereskedelmi forgalmunk 3.500-3.750 millió koronát fog eredményezni, ami annyit jelent, hogy az 1933. év külkereskedelmi-forgalom exportja az 1929. év exportjához viszonyítva alig egyötödét fogja az 1929. év külkereskedelmi forgalmának kitenni.

A kivitel - amint mindenki tudja - közgazdaságunk életidege és a kivitel rendkívül nagy visszaesésének tudható be elsősorban a munkanélküliség hatalmas emelkedése. Az egyes években a munkanélküliség az alábbi volt: 1929-ben 41.630, 1930-ban 105.442, 1931-ben 291.332, 1932-ben 554.059, 1933 első felében 811.565.

Místopředseda Roudnický (zvoní): Upozorňuji pana řečníka, že nemá čísti.

Posl. Szentiványi (pokračuje): To není moja reč, to je jeden článok, ktorý musím predčítat.

Liebig kamarai elnök beszédében rámutatott arra, hogy mivel Csehszlovákia exportiparának legnagyobb része a reichenbergi kereskedelmilmi kamara körzetében van, a kivitel csökkenésének káros kihatásai legelsősorban és legnagyobb részben Északcsehországot sujtják.

"Kamarai elnökségemből származó felelőségem teljes tudatában" - mondotta tovább Liebig - "kénytelen vagyok megállapítani, hogy a mi északcsehországi ipari központjainkban sok helyütt éhinség van. Ezren és ezren vannak Haida, Steinsnschönau és Gablonz üvegipari vidékén, Csehország legészakibb völgyében, ahol egykor a virágzó textilipar dolgozott és ahol ma a legtöbb helyen egyetlenegy orsó sem mozog."

Ez Liebignek, a reichenbergi kereskedelmi és iparkamara elnökének a beszéde. Hogy mit kíván tenni és hogy mit tett a kormány, hogyan kívánja az államháztartást rendben tartani és az államháztartás egyensúlyát a jövőben rendben tartani, arról halvány sejtelmünk sincs, mert etekintetben a kormány semmiféle nyilatkozatot nem tett, sem pedig javaslatot a képviselőház elé nem hozott. Csupán egynéhányszor fordult elő az a homályos és mindenféle kombinációra alkalmat adó megjegyzés, hogy ez az utolsó deflációs költségvetés.

Arra nézve, hogy mi lesz a jövőben és mit kíván a kormány a munkanélküliség megszüntetése érdekében tenni, arra senki semmiféle felvilágosítást nem adott. Csupán a költségvetési törvényben írányozott elő a kormány egy külön 400 milliós megtakarítási lehetőséget. Ez a 400 milliós lehetőség az állami igazgatásnál 158 milliós megtakarítást, az állami vállalatoknál egy 160 milliós megtakarítást helyez kilátásba és szükség esetén igénybe vehet a kormány 77 milliót a felekezeti, vagy nemállami tanítók fizetésének terhére.

Eltekintve attól, hogy ezen intézkedések olyan társadalmi osztályokat sujtanak, amelyek az állami, társadalmi és gazdasági élet fenntartásában szerepet játszanak, kénytelen vagyok a legerélyesebben tiltakozni az ellen, hogy a ko rmányzat a költségvetésben 77 millió koronát akar a nemállami tanítók bőrére megtakarítani. Kik ezek a nemállami tanítók? Kik ezek a felekezeti tanítók? Ezek azok, akik tulnyomórészt a nemzeti kisebbséghez tartoznak. A kormánynak ez a terve ellentétben áll a demokráciával, ellentétben áll az alkotmánytörvénnyel, ellentétben áll azzal a kötelezettséggel, amit a ko rmány az alkotmányban és a nemzetközi szerződésekben magára vállalt és ellentétben áll azzal a kötelességgel, amit a csehszlovák kormány nemzeti kisebbségeivel szemben érvényre juttatni köteles. A kormánynak ez az eljárása eredménye annak a vallásellenes akciónak is, amely ebben a köztársaságban ujból és többszörösen, egészen váratlan helyeken, felüti fejét.

Mélyen tisztelt Képviselőház! Ezek az adatok nagyon sok mindent mondanak, ezek az adatok sok minden kérdésre rávilágítanak, és amennyiben idő volna rá, ebben az esetben sok mindent lehetne róluk beszélni. Én elsősorban le akarom szögezni, hogy a legsúlyosabb jogfosztásnak, a parlamentarizmus és a demokrácia megcsúfolásának tartom, hogy a mai nehéz gazdasági és politikai viszonyok között a költségvetés tárgyalása alkalmával egy képviselőre csak 10 perc beszédidő jut.

Ez ellen a rendelkezés ellen a legerélyesebben tiltakozom. Tiltakozom különösen ma, amikor nekünk, nemnzeti kisebbségi pártoknak, a magyarságnak nincsen módjában jóformán sehol sem megnyilatkozni, amikor egy uj üldözési akció indult meg a magyarság pártjai ellen, amikor lehető és lehetetlen okokból szüntetik be szervezeteinket, űléseinket, nem engedik meg, hogy érintkezzünk népünkkel, nem engedik meg, hogy szervezeteinket életben tartsuk és a legsúlyosabb büntetésekkel sujtják nem létező deliktumokért pártunk tagjait.

Amikor sajtónk létezése teljesen problematikus, amikor sajtónk, rendőri felügyelet alá helyezés folytán, csupán a rendőrség által előre engedélyezett cikkeket közölhet, akkor az ilyen körülmények között nem vagyok abban a helyzetben, hogy loyalitással viseltessem és hogy a parlamentáris szokásokat megtartva, igyekezzem a megadott kereten belül beszélni.

Hogy mégis rövidre fogom szavaimat, történik ez azért, mert klubom tagjai az egyes speciális kérdésekhez kivánnak még hozzászólni és mint szónokok sorra várnak.

Mélyen tisztelt Képviselőház! Mondom, beszélhletnénk a külkereskedelmi problémákról, beszélhetnénk az agrárkérdésekről, az agrárollóról, de most csak annyit kívánok megállapítani a csehszlovák agrárpártot illetőleg, hogy ennek csak egy keze van és ez is balkéz. Mert az egyik oldalon, amikor az árak emelése címén elzárkózik és autarkiára törekszik, a másik oldalon elpusztul piacunk. Tehát egyidejüleg intézkedéseket tesz, amelyeknek semmi pozitiv és valóságos eredményük nincs a feloszlóban lévő mezőgazdaság szempontjából.

Azok az intézkedések, amelyek gazdasági téren történnek, azok kivétel nélkül homályba burkolódzó intézkedések, amelyeknek célját megismerni nem lehet és félek attól, hogy semmiféle pozitív célkitüzésük nincs. Programmtalanság a gazdasági élet nagy kérdésének megoldására a mai viszonyok között nagy veszedelmet jelent.

Ezért van az, hogy a gazdasági élet legérzékenyebb szerve, a börze, a legnagyobb bizonytalanságban van és ezért van az, hogy a börzén az áresés állandó. Ezért van az, hogy a mezőgazdasági és ipari termelésben semmiféle vállalkozási szellem nincs, ezért van az, hogy az egész vonalon csupán és kizárólag az úgynevezett konjunkturális haszonra való törekvés folyik, amely különösen a mezőgazdasági élet szempontjából szerfelett veszedelmes, mert földmüvelőinket és gazdáinkat a konjunkturahajhászásra serkenti és ezáltal elszakítja őket attól az ősi földtől, amelyen munkájuk folyik.

A kormánynak intézkedései az agrárpolitikai kérdésekben annyira fogyatékosak, és annyira elhibázottak, hogy különösen a mi magyar vidékeinken tisztán és kizárólag csak egyetlenegy célt szolgálnak. Azt a célt, hogy ezeknek az intézkedéseknek keretén belül híveket fogdossanak, lélekvásárlást folytassanak, az etikában nem válogató demagógiát alkalmazzanak és igéreteket osztogassanak.

A magyar nép nem fog ezen igéreteknek felülni. A magyar nép nem az az éretlen nép, amely ezen igéreteknek következtében szolgálni fogja ennek a kormányzatnak politikáját egyszerüen azért, mert apró morzsákat juttat neki. Ez a magyar nép kitart a maga nemzeti és politikai meggyőződése mellett és hiába fog akármi történni, hiába következnek akármilyen nehéz idők, mindig szembe fog nézni a veszedelemmel és szembe fog nézni azokkal az intézkedésekkel, amelyek léptennyomon megrontására törekszenek és szervezeteink megszüntetését akarják.

Kellene beszélni ez alkalommal a pártfeloszlatási törvényről is, kellene beszélni arról a diktatórikus kormányzási rendszerről, amely itt fejlődőben van, és lehetne beszélni sok mindenféle más egyébről is. Lehetne belpolitikai, belső gazdasági berendezkedési kérdéseket tárgyalni, azonban azt hiszem, hogy teljesen fölösleges erről szólni, mert hiszen, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, nem arról van szó, hogy a mezőgazdaság, az ipar, a munkásság ellátása, a közalkalmazottak szociális helyzete, a tőkének helyes és okos felhasználása és igénybevétele, a külkereskedelmi kapcsolatok helyes kiépítése történjék meg, hanem arról van szó, hogy a Csehszlovák köztársaság más európai demokráciával együtt háborura készül. Háborura készül, mert a legutóbbi időben a sajtóban és másutt megnyilatkoznak azok a propagandanyilatkozatok, azok a propaganda-hírek, amelyek arra vonatkoznak és azt célozzák, hogy a hadsereget közelebb hozzák a néplélekhez, amelyek azt célozzák, hogy milyen nagyszerüen lehet a prágai katakombákban védekezni az esetleges repülőtámadások ellen, amelyek azt célozzák, hogy bemutassák a csehszlovák hadsereg erejét és pompás felszerelését.

Igen tisztelt Képviselőház! Én nem vagyok szakember eze-kben a kérdésekben, nem vagyok szakember háborus kérdésekben, de van bizonyos fogalmam a háboru kédéséről és a háboru szükségessége vagy szükségtelensége, erkölcse, vagy erkölcstelensége kérdésében van meggyőződésem. Nem vagyunk abszolut pacifisták, de elvi ellenségei vagyunk minden háborunak. Véleményünk az, hogy a kérdésekkel szembeszálni bátorsággal, háboru nélkül is lehet és meggyőződésünk, hogy a kérdés eket háboru nélkül is bátorsággal kell és lehet megoldani. Mert milyen hábo ru az, amire a Csehszlovák köztársaság is készülődik? Ez a háboru azt célozza, hogy fenntartsa azt a rendet, amit a Párizskörnyéki békék Európában létesítettek, hogy legyenek szolgasorban lévő nemzetek és államok, hogy legyenek uralkodó nemzetek és államok.

Ez a háboru ezt a célt szolgálja, ennek fenntartását és kimélyítését akarja. Mert én nem feltétellezem a csehszlovák kormányzatról, hogy olyan rövidlátó volna, hogy a háborut a csehszlovák állam érdekében valónak tartaná, de viszont tudom - és éppen ezért vagyok erről meggyőződve - hogy a francia politikának egyetlen és elsőrendü programmpontja ma is keleti ellenségének, Németországnak végleges letörése és megsemmisítése. Ez a gondolat rejtőzik azon nyilatkozatok mögött, amiket a francia politika vezetői nap-nap mellett tesznek. Ennek a gondolatnak gyakorlati érvényesítésére törekszenek a háborus készülődések és ezt a háborus készülődést akarják plauzibilissá tenni azok a különféle hiresztelések, amelyek a német, magyar, osztrák és egyéb államoknak a francia és csehszlovák, valamint az úgynevezett győzőállamok ellen folyó titkos aknamunkáiról beszélnek.

Mélyen tisztelt Képviselőház! Szeretném, ha a kormányzat és a parlament minden tagja saját lelkében vizsgálná meg azokat a kérdéseket, amelyekről itt szó van, szeretném, ha saját lelkében szűrné le mindenki azt a tapasztalatot, hogy senkinek semmi szüksége sincs háborura. Szeretném, ha mindenki saját lelkében szűrné le azt a tapasztalatot, hogy azok a képzelt ellenségek, amelyek a régi központi hatalmak államaiból és nemzeteiből alakulhatnak, hogy ezeknek nem áll érdekükben a háboru és hogy ezeknél játék a tüzzel a háboruval való foglalkozás.

Ez olyan világos, hogy ezzel szemben egyetlenegy konkrét érvet sem lehet felhozni és egész kétségtelen, hogy ebben a háborus készülődésben arról van szó, hogy azoknak az államoknak és azoknak az nemzeteknek, amelyeknek szolgasorsba való juttatása és szolgasorsban tartása nem sikerült, mert a világ közvéleménye ehhez nem járul hozzá és mert a nemzeti ébredés korszakát érték el, hogy ezeknek az államoknak az 1920. évi Párizskörnyéki szerződések értelmében való további elnyomatása és további megkötözése biztosítható legyen.

És azt is kérdezzze meg mindenki lelkiismeretétől, vajjon van-e egy ilyen célu és írányu háborunak erkölcsi és etikai alapja? De én még többet mondok. Népszerütlenség egy ilyen háborunak a propagálása és én csak sajnálhatom, hogy a Csehszlovák köztársaság a kisantant többi államaival együttesen nem helyezkedik arra az álláspontra, amire tavaszszal a négy állam paktumának megkötésekor helyezkedett Beneš külügyminiszter úr, aki a parlament tribünjéről jelentette ki, hogy Franciaországgal szemben is állni fogjuk az önálló álláspontot. Csak sajnálom, hogy most ezt az ellenállást a kisantant államai külön ki nem hangsulyozzák és csak sajnálni tudom, hogy egyszerüen és minden további nélkül odaadják magukat annak az imperialista törekvésnek, amelyik a francia kormányzatot az európai külpolitikában vezeti.

Igen tisztelt Képviselőház! Ezekben a kérdésekben - azt hiszem - mindenki teljesen otthon van. Mindenki világosan látja, hogy itt nem arról van szó, hogy a belső gazdaság, a magángazdaság és az államháztartás egyensúlya és virágzása álljon helyre, itt nem arról van szó, hogy politikai okossággal hozzuk létre a békét, itt nem arról van szó, hogy az igazi európai békéhez hozzájáruljon a csehszlovák állam és a csehszlovák kormányzat és nem arról van szó itt, hogy a politikai differenciákat jóakarattal kiegyenlítsék [ ].

Természetes, hogy az ilyen kormányzat és az ilyen kormányzat minden ténykedése ellen a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetünk. Természetes, hogy a magyarság álláspontja ezzel a kormányzattal szemben a felemelt fej, a tiszta lelkiismeret és a meg nem tántorodás álláspontja. Mert igazunk van, igazunk és igazságaink a Csehszlovák köztársaság által elfogadott szerződésekben és törvényekben benne vannak és benne vannak az isteni és emberi jogokban.

Ezeket az igazságokat mi nem a német politika metódusaival, nem a szudetanémetek Pálfordulásával akarjuk elérni. Mi akkor is, amikor terrorisztikus eszközökkel fordulnak ellenünk, nyitott szemmel fogjuk vallani meggyőződésünket, mert mi bízunk és hiszünk az emberek jobb belátásában, az igazság győzelmében és bízunk a magunk erejében. (Potlesk.)

Meine sehr verehrten Damen und Herren! Anschließend an die Debatte zum Kapitel Ackerbauwesen im Budgetausschuß hat der Herr Ackerbauminister Dr. Hodža in einer sehr schönen interessanten Rede einen großen Wirtschaftsplan entworfen, den die kleine Wirtschaftsentente anstrebt. Der Herr Ackerbauminister hat diesen Plan auf das innigste verteidigt und er hat uns plausibel gemacht, daß dieser Plan allein die Möglichkeit gibt, die Čechoslovakei aus der Wirtschaftskrise herauszubringen. Es haben sich jedoch viele Zweifler gefunden, sogar im eigenen Lager, die bezweifeln, daß es möglich wäre, durch die Dreiecksrekompensation eine wirtschaftliche Situatiion zu schaffen, welche dem Lande und ihrer Bevölkerung zum Wohle gereichen würde. Wir haben die Rede des Herrn Ministerpräsidenten Malypetr auf der großen Parteitagung gelesen und aufgefallen ist uns, daß der Vizepräsident der čechoslovakischen Agrarpartei erklärt hat, der Herr Außenminister möge sich nicht einbilden, wegen der freundschaftlichen Beziehungen mit den Balkanländern soviel Agrarprodukte zu uns herein zu bringen, daß unsere eigene Landwirtschaft dadurch zugrunde gerichtet wird. Wenn es dem Herrn Ackerbauminister gelingen wird, die Agrarprodukte in die westlichen Staaten zu verschieben, sie in Rotterdam zu verkaufen und dort wieder andere Produkte zu kaufen und sie zu uns hereinzubringen, dann kann dieser Plan durchgeführt werden. Es frägt sich nur, wie lange die Staatskasse dies aushalten wird. Es ist allgemein bekannt, daß der rumänisschen Weizen mit seinem 70 bis 75 kg Hektolitergewicht die Konkurrenz gegenüber den 80 und 88 kg pro Hektoliter schweren Manitoba- oder Theißweizens nicht aufnehmen kann. Die Zweifler sind heute schon in der Mehrheit und man kann behaupten, daß dieser Plan nicht zustande kommen wird. Man braucht nur an die Verstimmung der jugoslavischen Delegation gelegentlich der Verhandlungen in Prag zu denken, weil das Viehsyndikat bezüglich der Syndikatsabgaben für Schweine unnachgiebig war. Und man konnte den Zeitungen entnehmen, daß die Industrie Jugoslaviens und Rumäniens alle Hoffnung auf den Widerstand der čechoslovakischen Agrarier setzt, daß aus der kleinen Wirtschaftsentente nichts werden wird, da die hochentwickelte čechoslovakische Industrie die Industrie der beiden Balkanstaaten einfach erdrosseln würde.

Aus all diesen Erklärungen der führenden Männer ersehen wir keine geeigneten Grundlagen für die neuen Wirtschaftspläne. Dem aufgezwungenen Optimismus stellen sich schon Zweifler im Regierungslager entgegen. Am Ende aber wird doch die Politik über die Wirtschaft siegen und unsere Wirtschaft einem weiteren Verfall entgegen bringen. Führende Politiker, wie z. B. Dr. Kramář und Dr. Beneš, haben die alte österreich-ungarische Monarchie des öfteren als ideales einheitliches Wirtschaftsgebilde geschildert, die Friedensverträge jedoch haben dieses ideale Wirtschaftsgebiet, das zwar politisch manches zu wünschen übrig ließ, aufgelöst.

Clemencau hat die Worte geprägt: "Der Krieg wird im Frieden fortgesetzt". Der Krieg wird im Frieden wirklich weiter geführt und Millionen Menschen darben und hungern, trotz Überfluß an Vorräten, infolge dieses Wirtschaftskrieges. Die regierenden Kreise werden sicher die traurigen Berichte der industriellen Verbände in den einzelnen Ländern der Čechoslovakei gelesen haben, und diese Berichte sollten Ihnen zu denken geben. Besonders der Bericht des slovakischen Landesverbandes der Industrie, welcher die katastrophale Lage der slovakischen Wirtschaft schildert. In diesem Bericht beklagt sich Dr. Hodáč, der doch auf wirtschaftlichem Gebiete auch in ihren Reihen eine Autorität darstellt, daß der Export vollkommen stagniert, und er ist der Ansicht, daß die Wirtschaftsverhandlungen mit Ungarn sobald als möglich aufgenommen werden müssen, denn sonst würde die Industrie nicht nur geschwächt, sondern müßte ganz zugrunde gehen. Es mehren sich auch schon die Stimmen in čechischen Regierungskreisen, die eine erweiterte mitteleuropäische Wirtschaftsbasis anstreben. Nach der jetzigen politischen Stimmung ist es unwahrscheinlich, daß die kleine Wirtschaftsentente, wie sie sich der Herr Minister Dr. Hodža vorstellt, als erstes regionales Abkommen die Grundlage bilden wird, auf der sich dann die Neugestaltung der europäischen Wirtschaftaufbauen wird. Wahrscheinlicher ist es, daß sich ein Gegenblock gegen die kleine Wirtschaftsentente bilden wird und daß dann der Wirtschaftskrieg weiter fortgeführt wird. Es fragt sich nur, wo das enden wird. Die wirtschaftliche Not, die Erwerbslosigkeit, der Abbau der Industrie, der Niedergang des Handels und die Zerrüttung der Landwirtschaft kann heute mit kleinen Injektionen nicht mehr aufgehalten werden. Und dabei sehen wir noch immer die enorme Höhe der öffentlichen Abgaben, die Erhaltung der auf Hochkonjunktur und Inflation zugeschnittenen sozialen Institutionen und die immer schwerer werdende Zinsenlast. Dadurch werden Zustände geschaffen, die jeden Augenblick mit dem Zusammenbruche drohen. Mit theoretischen Plänen, mit Debatten und Konferenzen ist hier nicht geholfen. Es gibt nur ein Mittel: den Ausspruch Clemenceaus verwerfen und den tatsächlichen Frieden mit allen Nachbarstaaten auf der breitesten Basis der Gerechtigkeit und Gleichberechtigung anstreben. Nur ein solcher Friede kann das Vertrauen der Völker zu einander erwecken und den völligen Untergang der europäischen Kultur und Wirtschaft hintanhalten.

Das Schlagwort "Gleiche unter Gleichen" ist leider immer nur ein Schlagwort geblieben. Heute kennzeichnet am besten den Standpunkt und die Auffassung vieler Politiker der Vorsitzende der čechischen Gewerbepartei, der gesagt hat: "Dieser Staat ist der Staat der Čechen und Slovaken". Also die Deutschen, Magyaren, Ruthenen und die anderen Minderheiten sind überflüßig, sind zweitrangige Völker. Noch lange wird der Kampf um die Gleichberechtigung fortdauern. Die Beteiligung von zwei deutschen Parteien in der Regierung kann vielleicht vom parteitaktischen Standpunkt wertvoll sein, einen anderen Wert hat diese Beteiligung aber nicht. Ich möchte über die sudetendeutsche Politik und das Sudetendeutschtum keine so vernichtende Kritik äußern, wie es Kollege Dr. Rosche getan hat, aber ich möchte doch sagen, die einzelnen Führer sind zu sehr vom parteidoktrinären Standpunkt durchdrungen.

Für uns ist eines wichtig, nämlich, daß wir in diesem Staate die Gleichberechtigung der Minderheiten nicht erbetteln und erbitten wollen. (Souhlas.) Die Gleichberechtigung muß erkämpft werden, auf parlamentarischem Boden, sie muß erkämpft werden auf dem Boden der Verfassung dieses Staates. Wir müssen mit dem Gesetzbuch in der Hand hinweisen auf die Verpflichtungen, die in den Friedensverträgen von Versailles, St. Germain und Trianon von den Staaten ihren Minderheiten gegenüber übernommen worden sind. (Sehr gut!)

Da wir aber nicht voraussetzen können, daß diese Gleichberechtigung den Minderheiten gegeben werden wird, bin ich nicht in der Lage, für diesen Staatsvoranschlag zu stimmen. (Potlesk.)

Hohes Haus! Ich möchte vor allem unsere prinzipielle Stellungnahme zur Frage des Militarismus darlegen. Das ist schon deshalb notwendig, weil in der letzten Zeit offiziell und inoffiziell über unsere Stellungn ahme zur militärischen Frage selbst die verschiedensten Meinungen und Behauptungen verbreitet wurden. Das veranlaßt uns, hier grundsätzzlich offiziell unsere Stellungnahme zur Frage des Militarismus in den gegenwärtigen, durch die Außenpolitik und durch die Ereignisse in den nächsten Ländern herbeigeführten Verhältnissen festzulegen. Unsere Stellungnahme zum Militarismus ist nach wie vor durch unsere grundsätzliche Einstellung bestimmt, an der wir unverrückt festhalten und die diktiert ist durch den festen Willen der Arbeiterklasse, alle ihre Kräfte zur Verhinderung eines Krieges einzusetzen. Wir sind in diesem Willen einig mit der Arbeiterklasse er ganzen Welt, welche durch die Beschlüsse der Sozialistischen Arbeiterinternationale auf ihrer Konferenz in Paris erneut die entschlossene Kampfbereitschaft gegen jede Kriegsgefahr - zum Ausdruck gebracht und die Forderung der Arbeiterklasse nach internationaler Abrüstung aufs neue bekräftigt hat. Aber seit der Pariser Konferenz hat sich die internationale Lage in gefahrdrohender Weise verschärft. Der Austritt Deutschlands aus dem Völkerbund sowie die Treibereien Italiens gegen die Völkerbundpolitik haben die niemals starke Position des Völkerbundes wiederum ernstlich und wesentlich geschwächt. Indem Deutschland die Abrüstungskonferenz verläßt und Italien die Verhandlungen der Konferenz ohne Beteiligung Deutschlands sabotiert, ist die Abrüstungskonferenz völlig lahmgelegt und kann sich nur durch ständige Vertagungen vor dem offenen Zusammenbruch retten. Die fieberhaft betriebene Aufrüstung Deutschlands, der Kampf rivalisierender faszistischer Staaten um die Beherrschung Österreichs, schaffen einen Zustand internationaler Höchstspannung, der jeden Augenblick in unmittelbare Kriegsgefahr umschlagen kann.