Meine Damen und Herren! Im Namen der deutschen christlichsozialen Volkspartei, der deutschen nationalsozialistischen Arbeiterpartei, der deutschen Nationalpartei, der deutschen Arbeits- und Wirtschaftsgemeinschaft und der deutschen Gewerbepartei habe ich die Ehre, zu dem vorliegenden Ausschußantrag betreffend die Erteilung einer Regierungsvollmacht zu außerordentlicher Verordnungsgewalt nachfolgende Erklärung abzugeben (čte):

"Die von der Regierung angeforderte Ermächtigung ist geeignet, die Nationalversammlung von der ihr zustehenden gesetzgebenden Gewalt praktisch auszuschalten und den Weg zur wirtschaftlichen Diktatur zu eröffnen. Nach Überzeugung der genannten Parteien besteht für eine so weit reichende Ermächtigung der Regierung auch innerhalb der zeitgemäßen Gedankengänge keinerlei Notwendigkeit, da sie durch die jetzige Regierungskoalition über eine für alle Fälle ausreichende Mehrheit verfügt, um die von ihr geplanten wirtschaftlichen Maßnahmen auch im Rahmen der Verfassung und erst unlängst novellierten Geschäftsordnung in der kürzesten Zeit zu verwirklichen. Wenn die Regierung trotzdem diesen undemokratischen Weg beschreitet, so bekennt sie damit die innere Schwäche der Regierungsmehrheit, die brennenden politischen, wirtschaftlichen und sozialen Probleme der Jetztzeit auf normalem verfassungsmäßigen Wege zu lösen. Schuld daran ist, daß die Regierungsparteien sich jetzt scheuen, die volle Verantwortung für unerläßliche Folgen ihrer bisherigen unzulänglichen Wirtschaftspolitik vor aller Öffentlichkeit auf sich zu nehmen. (Potlesk.)

Wir stellen demgegenüber fest, daß für alles, was die Regierung auf Grundlage des Ermächtigungsgesetzes verfügen wird, keine der Parteien, welche für dieses Gesetz stimmen, von der moralischen Verantwortung für alle Folgen des Gesetzes enthoben ist und die politische Verantwortung auch dann unverändert aufrecht bleibt, wenn die Regierung durch die ihr erteilte Ermächtigung bestehende Gesetze abändert, oder sogar aufhebt. Mit größter Besorgnis erheben wir deutschen Oppositionsparteien schon heute dagegen entschiedensten Einspruch, daß durch dieses Gesetz seitens der Regierung Maßnahmen getroffen werden, welche die nationale, wirtschaftliche und soziale Not unseres deutschen Volkes noch zu steigern imstande sind.

Wir verwahren uns auf das Entschiedenste dagegen, daß an Stelle des in Aussicht genommenen. Wiederaufbaues der Wirtschaft das Ermächtigungsgesetz zur Handhabe wird, um Sparmaßnahmen zum erzwungenen Gleichgewicht im Staatshaushalt zu Lasten der arbeitenden Bevölkerung aller Erwerbsstände auszutragen und insbesondere diese Probleme auf dem Rücken des sudetendeutschen Volkes zu lösen. (Potlesk.)

Mit voll begründeter Sorge blicken wir sudetendeutschen Vertreter diesbezüglich in die Zukunft unseres Volkes und bedauern es auf das Aufrichtigste, daß unserem Volke auf lebenswichtigen Gebieten nunmehr eine weitere Verkümmerung jenes Schutzes droht, dessen es durch die in der Verfassung festgelegten parlamentarischen Einrichtungen sicher sein sollte. Wir halten es daher auch für unsere Pflicht, namens der von uns vertretenen Parteien nochmals in letzter Stunde vor dem beschrittenen Wege zu warnen und müssen die ausschließliche Verantwortung für alle Folgen jenen Parteien vor der Geschichte unseres Volkes anlasten, welche in diesem entscheidenden Augenblick der unbedingten Aufrechterhaltung des Parlamentarismus ohne Zwang entsagen und es für richtig befinden, der Regierung die angeforderte Ermächtigung weit über den Rahmen verfassungsmäßiger Rechte zu gewähren." (Potlesk.)

Tisztelt Ház! Sokszor emlegették itt Mussolini, Hitler és Stalin nevét mint olyanokét, akik a diktaturát Európában bevezették, nem dicsérve, hanem inkább elitélve. A mai nappal mi is elértünk a diktaturához. A külömbség csak annyi, hogy itt nem egy személyhez fűződik ez, hanem többhöz, a kormányban lévő személyekhez. Inkább hasonlít a jugoszláv diktaturához. (Výkřiky komunistických poslanců.)

Diktatura ez kétségtelenül, mert ha a kormánynak joga van az állami élet legfontosabb ténykedéseit rendeleti úton szabályozni - a parlament előzetes hozzájárulása nélkül akkor ez csak diktatura lehet. Vagyis a törvények helyett rendeletekkel kormányozhat. Ez a lényege minden diktaturának. Mik lehetnek az állami élet fontosabb megnyilatkozásai, mint a vámtarifa, a mezőgazdaság, az ipar és kereskedelem árainak, valamint a kereslet és kínálat viszonyainak szabályozása és nem utolsó sorban az áll amháztartás, az állami vállalatok, üzemek, intézetek és alapok korlátlan és teljes jogu kezelése? (Výkřiky komunistických poslanců.)

Joga van a diktaturának a múltat egy tollvonással elsöpörni és a parlament szuverén joga által megteremtett törvényeket nullifikálni. Érdekes a dologban, hogy ezt az egész diktaturát a gazdasági szükségesség ártatlan köpenyege alá rejtik. Jó köpenyeg, de itt-ott lyukas és kivigyorog belőle a diktatura erőszakos hatalma. Nevezhetnők demokratikus diktaturának is, "diktatura demokracie"nek is, mert a demokracia látszatát továbbra is meg akarja őrizni a kormányzat. Úgy gondolkozik, hogy jó a demokrácia is, de talán még jobb a diktatura. Hát még együtt! Jó étel a hagyma és a csokoládé is. Hát még, ha együtt tudja valaki enni, csak jó gyomor kell hozzá. (Výkřiky komunistických poslanců.) Például nekem olyan gyomrom nincs mint a kommunistáknak!

De a legjobb az egészben az, hogy a már meghozott, kihirdetett rendeletet az alkotmánylevél 48. §-a értelmében qualifikált többséggel a parlament megsemmisítheti még akkor is, ha a köztársasági Elnök is aláírta. Hasonlít ez a Népszövetségi paktum 19. paragrafusához. Meg van, de végrehajthatatlan, mert az egyhangu határozatot sohasem lehet elérni és itt a kihirdetett és a köztársasági Elnök által is aláírt rendelet ellen qualifikált többséget sohasem lehet majd szerezni.

Ezt magyarul úgy hívják: "Nesze semmi, fogd meg jól". Papiron meg van a lehetőség, de a gyakorlatban sohasem lesz meg. És ha mégis, akkor leszavazza a parlament a köztársasági Elnököt és semmibe sem veszi aláírását? Quid nunc? Mit tesz és tehet a köztársasági Elnök ezzel a bizalmatlansági votummal? Ez példátlanul áll a népek történelmében. Leköszön, vagy egyszerüen átsiklik rajta?

Itt látszik meg, hogy milyen nehéz egyszerre demokráciát hirdetni és diktaturát teremteni a gyakorlatban. Könnyen átsiklik az ember a demokráciából a diktaturába, a nép jogaiból az egyesek önkényes cselekvési szabadságába. A diktatura olyan mint a lép, amely megfogja a madarat, de többé nem engedi el. Nem hiszek a határidőre megszabott diktaturában. Aki egyszer megkóstolta azt rabul ejti, mint a fiatalokat a szerelem.

Egész különös szerep jutott most a csehszlovák parlamentnek. Önmaga teszi fejét az alá a bárd alá, amely elmetszi nemcsak az ő jogait és szabadságát, de megbízói és választói szabadságát is.

Ám tegye! "Wem nicht zu raten, dem ist nicht zu helfen". Én sem magamnak, sem klubomnak nem tudnék ilyen tanácsot adni és ezért német képviselőtársaimnakdeklarációját klubom nevében teljes egészében aláírom. (Potlesk.)

Tisztelt Képviselőház! Dr Fajnor Vladimír, a Legfelső bíróság elnöke írta legutóbb, hogy a Csehszlovák köztársaságban a jog, törvény és igazság elve visszavonulóban, a hatalom és pedig a politikai hatalom elve előnyomulóban van. A mai tárgyalás alapját képező törvényjavaslat teljesen igazolja az ő álláspontját, sőt nyugodtan lehetne mondani azt is, hogy a mai törvényjavaslat beterjesztése után levonhatná azt a konkluziót is, hogy a Csehszlovák köztársaságban az alkotmányosság elve is visszavonulóban van.

A jelen törvényjavaslat teljesen alkotmányellenes. Az alkotmány első szakasza megmondja, hogy minden hatalom forrása a nép és, hogy a szuverén nép mely szervek által hozza és valósítja meg törvényeit, azt az alkotmánylevél határozza meg. Az alkotmánylevél megmondja, hogy a parlament joga a törvényalkotás és pedig korlátlan és kizárólagos joga. Ezzel meg van állapítva nemcsak a nép szuverénitásának elve, hanem meg van állapítva a parlament szuverénitása is. A parlament szuverénitása jogilag azt jelenti, hogy csak a parlament bír kizárólagos törvényalkotási joggal azon értelemben, hogy az egyedül szuverén testületnek, a parlamentnek akaratát az állam polgárai mint végsőt követni tartoznak és követik is.

A parlament a maga hatáskörét, a maga jogkörét nem korlátozhatja és nem korlátozhatja az utódokra vonatkozólag sem, mert hiszen a nép nem azért és nem úgy adta nekik a mandátumot, hogy azzal magának a népakaratnak érvényesülését is lehetetlenné tegyék és hogy átruházzák, illetve korlátozzák a maguk törvényalkotási jogát. A csehszlovák alkotmány értelmében a törvényalkotás joga kizárólag a parlamentet illeti. Az alkotmánynak nincsen egyeetlen oly rendelkezése sem, amely az alkotmányjognak azt az elvi felállítását keresztülvihetőnek tartaná, hogy a törvényalkotás jogát a parlament átruházhatja másra, egyes személyekre, vagy testületekre.

Ha végignézzük az alkotmánynak intézkedéseit, nem találunk egyetlenegy oly rendelkezést sem, amely az átruházást lehetővé teszi, ellenben találunk olyan intézkedéseket, amelyekből egész jogszerüen meg lehet állapítani, hogy a Csehszlovák köztársaságban alkotmányosan a törvényalkotás joga senkire át nem ruházható.

Az alkotmánynak 55. szakasza világosan kimondja, hogy rendeletet csupán bizonyos meghatározott törvény végrehajtása céljából és annak keretén belül lehet kiadni, tehát következik ebből az is, hogy rendelet által kormányzás nem történhetik és csak törvényalkotásnak végrehajtása történhetik rendelet útján. Ha az alkotmány 57. szakaszát olvasom, akkor azt látom, hogy az alkotmányt megalkotók gondoskodtak arról, hogyha a parlament bármely okból, például házfeloszlatás, a ház űlésének elnapolása, vagy szünetelése esetén halaszthatatlan intézkedéseket akar tenni, akkor még mindig a parlament által téteti azt és- evégből alkotta meg az alkotmánytörvény a kormány, a kormányzói és a végrehajtóhatalom felügyeletére szolgáló állandó bizottságot, amely az alkotmány értelmében minden sürgős esetben megalkotja ideiglenes törvény erejével bíró intézkedéseit.

Tehát akkor, amikor a törvényhozás maga azt mondja, hogy rendkívül sürgős esetekben, amikor a parlament nem tud összeűlni, akkor is a törvényalkotás joga csak a parl ament által k iküldött állandó bizottság révén történhetik és ezzel leszögezte azt is, hogy a Csehszlovák köztársaságban semmiféleképen még sürgős esetekben sem - lehet a törvényalkotás jogát a kormányra, amely azután a törvényalkotást rendeletalkotással helyettesítheti, átruházni. Nem lehet tehát itt semmiféleképen sem szó arról, hogy ilyen felhatalmazási törvény hozassék mindaddig, amíg előzőleg az alkotmány módosítást nem nyer, mindaddig, amíg az alkotmánynak nincsen olyan rendelkezése, amely azt mondja, hogy igenis joga van a parlamentnek olyan törvényt alkotni, amely a törvényalkotás jogát egyes személyekre, vagy testületekre ruházza át.

Ennek az a jelentősége is van, hogy a felhatalmazási törvénynek voltaképen alkotmá nymódosító jellege van, tehát ennek érvényéhez a Háznak háromötöd többsége szükséges.

Ha nézem azt, hogy ezen felhatalmazási törvénynek megalkotása milyen célokat szolgál, azt látom az indokolásból, hogy sürgős gazdasági kérdés ekben szükséges sürgős elhatározások és sürgős csel ekvések foganatosítása végett tartja szükségesnek a kormány, hogy egy ilyen felhatalmazási törvényt kapjon a maga részére. De hát, Uraim, amint kifetettem már, a parlament semmi körülmények között sem ruházhatja át a kormányra a törvényalkotás jogát, mert ez a népszuverénitás elvét sértené, mert a népnek akarata az, hogy a képviselőház és szenátus alkossa a törvényt, vagyis a nép mandatáriusai által gyakorolja az őt illető törvényhozási jogot.

Ezzel szemben nem lehet alkotmányosan ellenszegülni, de nincs is rá szükség, mert hiszen szükség esetén az állandó bizottságot fel lehet hatalmazni azzal a jogkörrel, hogy amennyiben gazdasági kérdésekben sürgős és gyors elhatározásra van szükség, a kormánynak az állandó bizottság felhatalmazást ad arra, hogy a maga szükséges javaslatait ne a ház plénuma, hanem az állandó bizottság elé terjessze, amely uj rendelkezés folytán tartoznék 24 óra alatt az illető kérdésben dönteni és az alkotmány erejénél fogva ideiglenes törvény erejével felruházott határozatot hozhatna kvalifikált többséggel. Ezen határozathoz a köztársaság Elnökének is hozzá kell járulnia, sőt az alkotmánytörvény 54. szakaszának 13. pontja értelmében azt rögtön be kell terjeszteni az alkotmánybíróságnak, amely azután megvizsgálja azt is, nem ütközik-e az itt hozott határozat a létező alkotmánytörvényekbe, amely esetben az alkotmánybíróságnak módjában van a meghozott ideiglenes törvényt hatálytalanítani.

Nem kellett volna tehát semmi mást csinálni, mint vagy az állandó bizottságot felruházni az ilyen hatáskörrel, vagy pedig a parlamentnek kellett volna kiküldeni egy bizottságot, amint az például Magyarországon van, ahol a 33-as bizottságra bízták, törvény és felhatalmazás alapján, a sürgős gazdasági kérdések elintézését. Egy ilyen bizottságot kellett volna a parlamentnek megválasztani és ennek a bizottságnak kellett volna felhatalmazást adni, hogy sürgősen intézkedjék.

Ha ez megtörténik, akkor a törvényalkotás joga megmarad a parlament kezében, mert a bizottság a parlamenttől nyert felhatalmazás alapján törvényalkotási jogát úgy gyakorolja, hogy nem lehet rámondani, hogy nem a parlament gyakorolja a törvényalkotássi jogot, mert a bizottság magának a parlamentnek a szerve és maga a parlament gyakorolja a törvényalkotás jogát.

Azt az egyet semmiféleképen sem lehet megtenni, hogy a törvényalkotás jogát kijátszva, rendeletalkotás jogának minősíti és ezzel a kormányt ruházza fel. Természetes dolog, hogy annál nehezebb ezt megtenni és annál nagyobb kifogás alá esik az alkotmány és a jog szempontjából az ilyen intézkedés ott, ahol a miniszteriális törvény még ma sincs megalkotva, dacára annak, hogy ennek beterjesztését maga a parlament már 13 esztendő óta sürgeti. Hogy lehet azt elképzelni, hogy felhatalmazás nyujtása jogszerü intézkedés volna egy olyan kormány részére, egy oly minisztérium számára, amelynek nincs is megállapítva törvényesen a hatásköre és így nem lehet törvényesen eldönteni, hogy az illető miniszter nem lépte-e túl hatáskörét.

De nem lehet ott különösen szó arról, hogy a törvényalkotás jogát a kormányra bízzuk, ahol voltaképen nincsen meg a törvénynek tisztelete, ahol nincs meg a jog uralma és évek óta a miniszterek maguk a bűnösök és járnak elől rossz példával, hogyan kell a törvényt meg nem tartani.

Az ilyen minisztériumra bízni a törvényalkotás jogát nem egyéb, mint a végrehajtóhatalom omnipotenciájának kiépítése és a végrehajtóhatalom túltengesének megalapítása, aminek révén a végrehajtóhatalom a parlament fölé kerekedik és a parlament mindenhatóságát háttérbe szorítja.

Azt mondja a törvényjavaslat indokolása, hogy a bel- és külföldi szükségesség és veszedelmek indokolják azt, hogy a kormánynak ilyen felhatalmazás adassék, mert a parlament nem tud gyorsan intézkedni, mert a parlamenti technika olyan nehézkes és javaslatok elintézése hosszu időt vesz igénybe, amíg az illető javaslatból törvény lesz.

Hát kérem, elmondották már előttem is és hivatkoztam az alkotmányjogi bizottságban arra, hogy magának ennek a törvényjavaslatnak a története igazolja, hogy a parlament képes nagyon gyorsan működni, képes nagyon gyors munkát végezni, mert a két órakor kiosztott törvényjavaslatot már egynegyed háromkor az alkotmányjogi bizottságban tárgyalták, hat órakor a tárgyalást már be is fejezték és a rákövetkező napon a képviselőház végez is vele. Ez az eljárás tehát elég gyors és ha ez sem elég gyors, akkor sem azt kell csinálni, hogy a parlament törvényalkotási jogát elvegyék és a végrehajtóhatalomra ruházzák, hanem szükséges az, hogy megtalálja a kormány a módot arra, hogy a parlament sürgősen és gyorsan tudjon intézkedni. Rámutattam hogy az állandó bizottság útján lehetséges gyors intézkedés, ahol meg lehet mondani, hhogy ennyi és ennyi idő alatt kell végezni a javaslattal és még az alkotmányosság és parlamenti jogkör sincs érintve, ahol minden törvényesség betartható, ahol ott van a köztársaság Elnökének vétó és szentesítési joga és az alkotmánybíróság szerepe is.

A külföldi dolgok tekintetében sem kell külön intézkedés, mert az alkotmány 64. szakaszának első bekezdése a köztársaság Elnökének hatáskörébe utalja a nemzetközi szerződéseknek a megkötését és ratifikálását, valamint az oly szerződéseknek a megkötéset, amelyekből az államra, vagy a polgárságra bármiféle vagyon, vagy személyes terhek háramolhatnának. Kiköti természetesen az alkotmány, hogy az államfő ilyen cselekedetéhez szükséges a nemzetgyűlés hozzájárulása. Hát az itt felmerülő szükségesség és sürgősség semmiesetre sem követeli azt, hogy a törvényalkotás jogát átruházzák a kormányra.

Nagy kérdés az, hogy azokban a konkrét ügyekben, amelyekre a felhatalmazást - legalább is általános név alatt - megkapja a kormány, a szükségesség esete jelenleg fennforog-e, vagy sem. Az általános vámtarifa kérdését már 13 év óta szorgalmazták Hotowetz és Schuster volt miniszterek, azonban akkor az nem volt sürgős és a kormány egyáltalában nem tartotta szükségesnek ennek az általános vámtarifának gyors megalkotását. Miért lett ez most egyszerre sürgős? Azt mondják, hogy a londoni világkonferencia szempontjából, pedig hogyha egyszer meg is csinálják az általános vámtarifát és nem is megy parlamenten keresztül, mindenesetre elérhetik vele azt a célt, ami londoni világkonferencia határozata értelmében valóban szükséges.

De a többi kérdésekben, nevezetesen az árpolitika, a termelés és értékesítés kérdésében, a nagyipar, kisipar és a mezőgazdasággal való vonatkozásban már három év óta sürgős intézkedések kellenek, de a kormány az egész idő alatt nem tartotta azokat szükségeseknek és nem intézkedett, míg végre most a kormány egyszerre sürgős szükségességet írt elő. A késedelemért mindenesetre a kormány felelős és a kormány a felelősség alól nem bujhat ki úgy, hogy magának felhatalmazási törvényt akar adatni.

Végégtelen hibája a törvényjavaslatnak, hogy azt a felhatalmazást, amit adni akar, nem konkretizálja taxative. Amikor az Egyesült Államok elnöke kérte az első felhatalmazást a szenátustól, igenis konkretizálva volt az, amire a felhatalmazást kérte. Megmondotta, hogy a tisztviselők fizetésének és a nyugdíjasok nyugdíjának leszállítási kérdése az, amire felhatalmazást kér és csak erre kapta is meg.

Ha az itteni felhatalmazást nézzük, úgy azt látjuk, hogy itt kéretik a felhatalmazás elsősorban is a vámtarifára, azután az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági árak, valamint a termelés és értékesítés viszonyának a rendezésére, továbbá az államháztartás egyensúlyának a fenntartására, kéretik felhatalmazás az állami és az állam által kezelt üzemek, intézetek, alapok kérdésének szabályozására, amelyek törvényes alapon díjakat, illetékeket és járulékokat szednek.

Ha én megkérdezem bárkitől is, aki a törvényhozás tagja, hogy mennyire terjed ki például ez a felhatalmazás az árak és a termelés árainak szabályozása tekintetében, úgy a rra nem fog választ tudni adni. Vajjon lehet-e a kartell-törvényt rendeletileg szabályozni és kiterjed-e erre a felhatalmazás? A mezőgazdasági hitel kérdését lehet-e ezen az úton szabályozni és a közraktáraknak a megalkotása, a gabonamonopoliumnak az elrendelése, a szociális biztosításnak a rendezése, a genti rendszer megváltoztatása, a termelési költségeknek a leszállítása, a vasuti tarifa módosítása megtörténhetik-e a felhatalmazási törvény alapján?

Hát kérem, err e senki sem tud határozottan válaszolni, mert ez az általános meghatalmazás, amely a gazdasági kérdéseknek ezen csoportjában adatnék meg a minisztériumnak, kiterjedhet igenis bár mely kérdésre, mert hiszen a meghatalmazásnak kiterjesztő magyarázata nincs eltiltva és annak kiterjesztő magyarázata a kormánynak érdekében áll és a kormány azzal élni is fog.

Hogy az államháztartás egyensúlya fenntartásának kérdése mennyire terjed ki, azt sem tudja senkisem megmondani és senkisem tud arra választ adni, vajjon lehet-e a tisztviselőfizetések-et leszállítani, lehet-e leszállítani a nyugdíjasok nyugdíját, vajjon mérsékelni lehet-e a kongruát és sok más egyéb ilyen kérdés tólul fel, amiket nem lehet egy ilyen általános meghatalmazás keretéből kivonni, úgy, hogy a minisztériumnak meg van adva a felhatalmazás erre is.

Meghatalmazást minden korlátozás nélkül kiadni nem lehet. Azok, akik ezt a törvényjavaslatot beterjesztették, megtalálhatták volna a példát arra, hogy a korlátozást igenis taxative kell megcsinálni és megmondani, hogy a meghatalmazás csak erre és erre vonatkozik. Akkor azután ki is kellene vonni egy csomó dolgot, amikre a meghatalmazás semmi körülmények között sem terjedhet ki, úgy ahogy azt az állandó bizottság hatáskörének megállapításánál tette az alkotmány, ahol az alkotmány úgy intézkedik, hogy megmondja, hogy mire nincsen joga az állandó bizottságnak.

Az alkotmánytörvény kimondja, hogy az állandó bizottságnak nincs joga alkotmánytörvényt változtatni, nem lehet neki a hivatalok illetékességét megváltoztatni, kimondja, hogy az állandó bizottságnak nem lehet olyan intézkedéseket statuálni, amelyek állandó pénzügyi kötelmekkel terhelik meg az állam polgárait, így uj adókat nem lehet hozni és általában nem lehet az állandó bizottságnak az állam pénzügyi háztartását uj terhekkel megkötni.

Ezekből lehetett volna példát venni, ho gyha az alkotmánynak ezen rendelkezéseit már n em óhajtották respektálni és legalább ebben a törvényjavaslatban meg kellett volna csinálni ezeket a korlátozásokat. A törvényjavaslatban csak két korlátozást látok. Az egyik az, hogy az alko tmánylevél értelmében, ha külön törvény szükséges az intézkedéshez, akkor ez az intézkedés nem tehető meg. A másik korlátozás az, hogy a csehszlovák valuta nem változtatható meg. Időbeli korlátozást tartalmaz a törvényjavaslat, mert megállapítja, hogy a kormánynak törvényalkotási joga ez év végéig érvényes.

Hát kérem, az indokolás ezt pontosan meg is írja, e az önkény fokozásától, amely ezen felhatalmazási törvény alapján a kormány számára adva van, meg nem menti az állam polgárait. Egy félesztendő alatt, hogyha ezzel a hatalommal élnek, annyi sok szerencsétlenséget, annyi sok károsodást és annyi önkényt halmozhat fel a kormány, hogy hat esztendő sem fogja tudni helyrehozni. A törvényjavaslat az ilyen visszaélésekkel szemben semmiféle biztosítékot nem tartalmaz.

Egy másik biztosíték akar lenni az, amely kimondja azt, hogy azokat a rendeleteket, amiket ezen felhatalmazási törvény alapján a kormány hozni fog, a köztársaság Elnökének is alá kell írni. Véleményem szerint a köztársasági Elnök aláírása nem pótolhatja azt, hogy a népakarat nem érvényesülhet a törvényhozásban ezen felhatalmazási törvény alapján. A köztársaság Elnökének aláírása megtörténhetik más úton is, ha a parlament a maga bizottságát ruházza fel kivételes hatalommal gazdasági kérdésekben és akkor nem is áll elő az a visszás helyzet, hogy eddig a parlament intézkedéseit bírálta felül a köztársaság Elnöke és vagy megtagadta hozzájárulását, vagy elfogadta. Ez az állapot most megfordítva lesz, mert most az történik meg, hogy a köztársasági Elnök a kormánnyal együtt aláírja a rendeletet, az 14 nap mulva jön a parlament elé, úgy, hogy a parlament bírálja majd felül a köztársaság Elnökének az intézkedéseit, amelyekről esetleg a parlament azon a véleményen lesz, hogy a rendelkezés jogellenes, vagy helytelen.

A felhatalmazási törvény semmiféle biztosítékot nem tartalmaz, sőt egészen kétségessé teszi az alkotmány 47. és 48. szakaszának gyakorlását, mert nem gondoskodik arról, hogy mi történik az olyan esetekben például, ha a köztársasági Elnök megtagadná az aláírást.

Azt mondja a törvényjavaslat indokolása, hogy biztosíték az a rendelkezés, hogy a kormány a rendelet kiadásától számított 14 napon belül tartozik a rendeletet a törvényhozáshoz beterjeszteni és azt mindkét ház határozata alá bocsátani. Arról azonban megfeledkezik intézkedni, hogy mi történik akkor, hogyha véletlenül a képviselőház vagy a szenátus nem akceptálná a már kiadott és ervényben lévő rendeletet. Ez a hiány is mutatja azt a felületes törvényhozási módot, amely itt divatban van, ahol minden megfontolás nélkül törvényjavaslatokat dobnak oda máról holnapra a parlamentnek akkor, amikor a parlamentet hónapszámra nem hagyják működni és egyszerre ilyen fércdolgokkal jönnek elő, amelyek igazán fontos kérdésekben azt mutatják, hogy voltaképen tanácstalan lesz maga a parlament és kétségessé teszik annak a rendeletnek érvényét, amit a parlament elé terjesztettek.

De nem mondják meg ebben a törvényjavaslatban azt sem, hogy mi történik akkor, hogyha a parlament nem fogadja el a rendeletet. A törvényjavaslat annyit állapít meg, hogy a rendelet, ha a nemzetgyűlés nem fogadta el, az elutasítás napjától kezdve érvényét veszti, de hogy az addig történt intézkedéseket hogyan lehet az eredeti állapotba visszahelyezni és, ha károsodás történt, ki köteles az esetleges károkat megtéríteni, arról egyáltalában nem rendelkezik a törvényjavaslat.

Ezt a törvényjavaslatot, méltóztassanak Uraim megengedni, semmiféleképen sem lehet elfogadni. Nem lehet elfogadni már csak azért sem, mert ez beláthatatlan veszedelmeket tartalmaz azért, mert korlátlan hatalmat ad a kormányzásnak és beláthatatlan veszedelmeket tartalmazhat azért, mert ennek az államnak nemzeti kisebbségi polgárait mmegfoszthatják attól, ami fontos nekik, az alkotmánybiztosítékoktól, a parlamentnek szuverénításától, mert nekünk nincs semmi alkotmánybiztosítékunk, csak az, hogy törvényt alkotni nem lehet másként és másnak, mint a parlamentnek és az is alkotmánybiztosítékunk, hogy bűncselekménynek csak azt lehet minősíteni az alkotmányosság elve szerint, amit a törvényhozás bűncselekménynek minősít. Ez a törvényjavaslat azonban áttöri ezt az elvet, mert felhatalmazza a kormányt arra, hogy deliktumokat konstruáljon és állampolgárokat büntessen.

Ott, ahol önkényuralom van, ott ahol a parlament álparlament, ott ahol a végrehajtóhatalom mindent felhasznál arra, hogy a parlamentnek mindenhatóságát semmivé tegye, ott ahol megtörnek minden törvényes ellenállást, ott ahol a központosítás egészen a végletekig megy, ott ahol a helyi hatóságok önkormányzati függetlenségét el akarják venni, ott ahol olyan törvényjavaslatokkal állnak elő és kerülnek tárgyalás alá, amelyek a szabadságjogokat megnyirbálják, amelyek a szabad szót minden tekintetben a torkokba akarja fojtani, ott ahol olyan nagy mértéke van az önkényuralomnak, ott egy ilyen törvényj avaslatot előterjeszteni, amely még fokozza az úgynevezett demokratikus önkényuralomnak lehetőségét és uralmát, nem szabad.

Az ilyen törvényjavaslat sérti a szabadságot, antidemokratikus, mert szabadságellenes. Veszedelmes az összes polgárokra nézve, mert a nép szuverénítását töri ketté. Ezt a törvényjavaslatot szabadon gondolkozó, a szabadságért rajongó és az alkotmányosságot feltétlenül tisztelendőnek tartó törvényhozó el nem fogadhatja.

A Magyar Nemzeti Párt nevében a törvényjavaslatot el nem fogadom. (Potlesk.)