Pövodní znění ad 2133/XII.

Interpelláció

A Nemzetvédelmi Minszter Urhoz.

Beadják: Füssy Kálmán nemzetgy, képviselö és társai. A komáromi váreröd belsö körutjának elzárása ügyében.

A komáromi váröv felépitése óta, ugy külsö mint belsö oldalán egy-egy ut huzódik. Ezen utak mindenkor a közforgalmat is szolgálták.

A komármi földulajdonosok évtizedeken keresztül ezeket az utakat használták a mellékelt vázrajzon feltüntetett asztagszeri. Alsóérháti és Singellöi dülökben fekvö mintegy l50 kat holdat kitevö földjeik megközelitésére. Ez természetes dolog volt annál is inkább, mert a földeket máshonnan rnegközelteni nem lehet és különösen nedves idöjárásban nemcsak a mellékutak, de a szántók és részeik viz alá kerül.

A mult év szeptemberében Schauer alezredes, az erödök épületeinek gondnoka, a mellékelt vázrjazon vörössel meghuzott köruton, a közlekedést a III. várerödtöl az V. várerödig megtiltota és ezzel a fenti földek megközelitését lehetetlenné telte. Az intézkedés indoka az volt, hogy az uton vadó forgalom által az épületek biztonsága veszélyeztetik.

A város vezetösége eljárt helvörségi parancsnokságnál az intézkedés hatálytalanitása érdekében, de a helyörségi parancssnokságnak nem álott módjában Schauer alezredes intézkedéseit hatályon kivül helyezni.

Az érdekeltek Schauer alezredeshez is kérelemmel fordultak az ut szabaddá tétele érdekében, indokolva kérelmüket azzal, hogy soha az épületekben kár nem esett és maguk az utvonalon közlekedök saját érdekükben is elsörendü kötelességüknek tartják, hogy az épületek minden veszélytöl megovassanak. Schauer alezredes indoklás nélkül elutasitotta a kérelmet, de hozzáfüzte, hogy magyarnak nincs engedély.

Mindezek után a Miniszter Urhoz fordulunk, hogy tudomást szerezzen azról, hogy a hadsereg egyes tagjai miképpen bánnak a polgári lakossággal, hogyan kezelik a magyar nemzetiségy állampolgárokat és miképpen teszik lehetetlenné, az évtizedek ota használt utakon való közlekedést és ezzel a kis emberek gazdálkodását és megélhetésük lehetöségének biztositását.

Tisztelettel kérdem a Miniszter Urat hajlandó-e leirt ügyben a vizsgálatot azonnal elrendeni és intézkedni, hogy a nevezett ut még a tavaszi munkák megkezdése elött uira megnyittassék?

Hajlandó-é Miniszter Ur Schauer alezredes ellen az állampolgárok békés együttélését veszélyeztetö kijelentése miatt fegyelmi vizsgálatot elnendelni és szigoruan megbüntetni.

Komárom, 28. február l929.

l drb. vázrajz csatolva.

Füssy,

Dr. Lehnert, Weber, Siegel, Schneider, Horpynka, Ing. Kallina, Dr. Szüllö, Dr. Jabloniczky, Gregorovits, Dr. Schollich, Koczor, Dr. Korláth, Dr. Holota, Nitsch, Szentivány, Fedor, Matzner, Dr. Keibl, Dr. Koberg, Knirsch, Ing. Jung, Wenzel, Geyer, Dr. Wollschack, Símm.

Pövodní znění ad 2133/XIII.

Interpelláció

a Fölmüvelésügyi miniszter urhoz.

Beadjak: Füssy Kálmán nemzetgyülési kéviselö és társai.

Miniszter Ur 101.334-7/1928, sz. alatti rendelkezésével felfüggesztette a Vágbalparti ármentesitö és belvizszabályozó társulat autonomiáját és élére miniszteri biztost rendelt.

A rendelkezés arra van alapitva, hogy a miniszter Ur nem hagyja jóvá a társulati választmány és közgyülés azon határozatát, melylyel a társulati fömérnököt az igazgatói teendök elvégzésével megbizza és elrendelte, hogy a társulatí választmány az igazgatói állásra pályázatot hirdesen. A rendelet indoklása szerint a társulati választmány, azzal, hogy a pálýázatott nem hirdette meg, alapszabályszerü lényeges kötelezettségmulasztást, ellenszegülést követett el tehát az l885, ik évi 23. t. c. l24 ik §-a alapján okot szolgáltatott autonómiájának felfüggesztésére és miniszteri biztos kirendelésére.

Ezen indoklás helyét nem állhatja meg.

l. ször azért nem miniszter Urnak nem volt jogalapja arra hogy a választmánynak és közgyülésnek azon határozatát mellyel az igazgatást a fömérnökre bizta, jóvá ne hagyja.

A társullatot attól hogy az igazgatást a fömérnökre bizhassa az l885 évi 23. a. r. el nem tílja az alapszabály 86-ik §-a pedig nyiltan és határozottan megengedi, a gyakorlat pedig szentesitette a jogát.

Mezey Gyula elsö fömérnöke a társulatnak egész haláláig már a csehszlovák kormány alatt is megbizott igazgatója volt.

A szlovenszkói és ruszinskói ilynemü és a szomszédos csallóközi és vágjobbparti társulatoknál is a fömérnökök végzik az igazgatói teendöket, miért legyen a mi társulatunk kivétel, miért kelljen nekünk 50-60.000 koronát fizetni azért, amiért most 4000 K-át fizetönk a fömérnöknek?

Igy sem törvény, sem alapszabály, sem gyakorlati, sem gazdasági szempontból nem volt megtagadható a jováhagyás.

2-sror. Mivel az igazgatás tényleg a fömérnökre lett bizva éz ez ellen sem érdekeltségi tag, sem a miniszteri kikülldöttek felebbezést nem adtak be, ezen megbizás az alapszabály 86-ik §-a szerint jogos és alapszabályszerü volt tehát nem tekinthetö sem törvény, sem alapszabály alapján az igazgatói állást betöltetlennek és ezen betöltött állásra a Miniszter Ur pályázat kihirdetését sem rendelhette el azon az alapon, hogy nem hagyta jóvá a megbizást.

Amikor ebben az ügyben memorandummal és küldöttséggel fordult a társulat a Miniszter Urhoz, nem követett el mulasztást vagy ellenszegölést, hanem kötelességét teljesitette, hogy a rosszul informált Miniszter Urtól a jól informált Miniszter Urhoz fordulhasson.

Hogy a Miniszter Ur ezen információkat nem vette fígyelembe és a küldöttséget nemfogadta, ez nem a társulat hibája vagy mulasztása.

De sem az l885 évi 23. tc. sem az alapszabály nem kötelezi a társulatot arra, hogy valamely tisztviselöi állást, igy az igazgatói állást is pályázat utján töltse be, igy Miniszter Ur sem kötelezhette erre a tásulatott s amikor ez memorandummokkal és küldöttségekkel védekezett, alapszabályszerü lényeges kötelezettséget meg nem tagadott ellenszegülést el nem követett.

Az 1885 évi XXIII. t.c. 124. §-a melyre a sérelmes rendelkezés hivatkozik, igy szól:

A társulat müködésének megakadása alapszabályaiban lényeges kötelezettségeinek ismételt utasitás dacára nem teljesítése kötelezettségeinek ismételt utasitás dacára nem teljesitése, vagy pénzügyi zavarok esetén (most) a fölmüvelésügyi Miniszter a társulati ügyek igazgatására miniszteri biztost rendel ki.

Ezen törvény szerint tehát a Miniszter Urnak az autonomia felfüggesztéséhez nem volt joga, de nem volt joga a miniszteri biztos kirendeöéséhez sem mert:

a társulat müködése meg nem akadt, a fömérnök ugy az igazgatást, mint müszaki kötelezettségeit pontosan teljesitette, a társulat azzal, hogy a tényleg betöltött igazgatói állásra pályázatot ismételt utasítás után sem hidetett, alapszabálybam foglalt lényeges kötelezettségmulazstást nem követett el, mert az alapszabály nem rendeli és nem kötelezi, hogy tisztviselöi állás betöltésénél okvetlen pályázati hirdetés volna kibocsátandó, áz idézett l24. §. csak olyan kötelezettség nem teljesitéséröl szól, mely az alapszabálynokban elö van irva. Pénzügyi zavar esete sem forog fent, ilyenröl a sérelmes rendelkezés sem tesz emlitést.

Igy tehát sem az autonómia felfüggesztésének, sem a miniszteri biztos kirendelésének nincs törvényes alapja, ézért jogtalan és sérelmes az érdekeltségi tagokra nézve is, mert alapszabályokban és az l885 évi XXIII. t.c. 83. §-nak 5-ik pontjábanés a 92-ik §-ban részére elöirt és biztositott jogoktól lett a miniszteri rendelkezés által megfogztva.

Azok az l885 évi törvénycikk l24-ik §-a alá nem tartozó többi körülmények, melyek még a rendelkezésben mint sulyosbitó adatok vannak felhozva, szintén nem allják meg helyüket.

Az alapszabály szervezetben sehol sincs az a kötelezettség, hogy némüszaki erönek kell lenni.

Az alapszabály 60 §-a alapján szervezve van egy fömérnöki és két szakaszmérnöki müszakierö, ez három és nem négy.

Az ígazgatói állás nem müszaki jellegü. Az l885 évi XXIII. t. c. 97-ik ö-a szerint ezen állás nincs is mérnöki oklevélhez kötve mig a három ellöbbi igen.

A négy müszaki erö tehát egy tévedés a miniszteri rendelkezésben.

Az sem helytalló, hogy a fömérnök önhatalmulag utasitotta volna vissza a 2l9.840 Kč, talajjavitásra felajánlott segélyt.

A fömérnök a társulati választmányi és közgyülési határozatok és jegyzökönyvek alapján csak elöterjesztést tett, melyben kiemelte, hogy a társulat ezen segély ellenében milliokra menö likvidacionális és kataszteri ado visszatéritési igényröl le nem mondhat s kérte a segély ajánlatnál emlitett szerzödésminta megküldését, melynek ismerete nélkül a társulat különben sem határozhat.

Dacára, hogy a mintáért járó 30 K-át beküldötte, a szerzödésminta a mai napig sem érkezett le a társulathoz.

Azon nem lehet csodálkozni, hogy a társulat nem kiván kölcsönt felvenni, ami gondolkodás mellett nem is volna indokolható akkor, amikor az állam miliókkal tartczik a tarsulatnak. Az elmondottak után azonban az a látszat, hogy a miniszterrium a társulatnak járó milliók agyonütésével akarja a pénzügyi kérdést megoldani.

Végre a választmányok beterjesztett jelentésében a fömérnök kimutatta, hogy a miniszteri kiküldött szakértö a gátöri tévés jelentés alapján kötörr bele az izsai ármentesitési tervekbe, a helyett, hogy hivatalosan magától a fömérnöktöl kérte volna az adatokat, melyekböl kiindult s melyekböl szakértöi harc keletkezett s melyben végre is a társulati fömérnöknek volt igaza.

Ezen helyt nem álló adatok igazolják, hogy minden lehetetlen ténykörülmény csoportositva lett az autonomia felfüggesztésének indoklására és igy arra, hogy az érdekeltség, mely miliokkal járult és járul ma is a társulat fenntartásához, törvény és alapszabály által biztositott jogaitól megfosztható legyen.

Ilyen módon a szlovelnszkói és russzinszkoi összes ármentesitö társulatok lennének önkormányzati joguktól. Ilye módon bármi is keresztülvihetö és megvalósitható mindaz, a mit törvénvel és joggal ellenkezik.

Mindezek alapján tisztelettel kérdezzük a Miniszter Urat:

Hajlandó-e rendelkezésének téves és helyt nem álló voltát elismerni, törvény és alapszabályok szerint helytelen rendelkezését hatályon kivül helvezni és a tárzulat autonomiáját a törvényben és alapszabályban lefektetett alapon visszaállitani.

Komárom, 28 február l929.

Füssy,

Koczor, Dr. Korláth, Dr. Holota, Szentivány, Nitsch, Dr. Szüllö, Dr. Jabloniczky, Gregorovits, Fedor, Dr. Wollschack, Geyer, Knirsch, Wenzel, Ing. Jung, Siegel, Weber, Schneider, Matzner, Dr. Keibl, Ing. Kallina, Dr. Koberg, Dr. Schollich, Horpynka, Dr. Lehnert, Símm.

Pövodní znění ad 2133/XIV.

Interpelláció

Az összminiszteriumhoz.

Beldják: Koczor Gyula nemzetgy, képviselö és társai.

Turiszakállas község közlegelö igénylési kérésének nem teljesitése ügyében.

Šrámek Miniszterelnök hellyettes Ur ugyanezen ügyben beadott interpellációmra adott válanzában közölte, hogy Turiszakállas részére az ottani lefoglalt nagybirtokból a kisigénylöknek 40 holdat szántak, 80 kataszteri holdat pedig a Hodzovoi telepeseknek juttatnak, mert ezeknek a földreform által életrehivott mezögazdasági üzemeit, azok önelégültségének elérése céljából feltétlenül ki kellett egésziteni.

Tekintettel arra, hogy a Miniszterelnök helyettes Ur válasza helytelen imformációkon alapul és a Hodzovoi telepesek önelégültségének kielegitése -akik különben is 25-50 kataszteri holdat kaptak földreform által - nem lehet elöbbrevalo, mint egy község közlegeló itánti kérelme, melyhez annak létérdeke füzödik az alábbiak alapján ujból megvilágitva a tényeket, megismétlem interpelláciomat.

A választ nem lehet elfogadhatónak tekinnteni, mert ha a Hodzovoiakat feltétlenül ki is kellett elégiteni, - aminek feltétlen szükséges volta, amikor már ugyis 25-50 hold földjük van semmkép sem indokolható - akkor miért lett a közvetlenül mellettük fekvö Ordody birtokból cc l000 kat. hold a két Falat testvérnek földhivatali jóváhagyással eladható.

Annak igazolására, hogy Falat testvérek - ez különben szintén egyik kirivoˇo példája a földbirtokreformmal folyó visszaéléseknek -, ezt a birtokot megszerezték, csatolom a komáromi járásbiróság 2 drb. hiteles betétjét.

Amikor tehát a földhivatal két testvérnek engedélyezi l000 kat. hold megvételét, ugyanakkor 5 magyar tulajdonosnak 684 kat. holdat kitevö ingatlanából elvesz l20 holdat, de még azt sem teszi lehetövé, hogy ezt a l20 holdat az érdekelt község közlegelö céljaira megszerezhesse, hanem ezt egy szomszédos telepes községnek adja, holott ez a 80 hold az eladásra engedélyezett birtokból könnyen kielégithetö lett volna.

Nem sok gondolkodás kell hozzá, hogy ilyen eljárás nyomán mindenki megtalálja annak indokát: az 5 tulajdonos közül 4 magyar állampolgár, Turiszakállas község lakosai magyarok, viszont ugy a Falat Testvérek,mint a hodzovci telepesek szlovákok.

Nyilvánvalóan helytelen tehát az a beállitás, hogy a hodzovoi telepeseket a válasz szerint is kicsi Nagy féle birtokból kellett kielégiteni és hogy e miatt a turiszakállasiakat mellözni kellet, mert a hodzovoiak a Falat testvérek által megvett birtokból kielégithetök lettek volna. A válasz tehát semmiképpen nem helytálló és fel kell tételeznem, hogy az szándékosan helytelen információ alapján adatott.

Turiszakállas község a közlegelö céljaira kért területet nem nélkülözheti, s ha a község ezt a területet meg nem kapja, akkor soha többé legelöje nem lehet, mert a feloldott terület csak szántó és éppen a lefoglalva tartot az, ami mint kimondott legelö erre a célra használható. A telepeseknek, még ha szükségük van is legelöre, a lefoglalva tartott terület egyrészt kevés erre a célra, másrészt nekik megközelithetlen, mert csak nagy kerülövel és községen keresztül tudnának odajutni, ami a községben levö marhaálomány megfertözésének veszélye miatt meg sem engedhetö különösen valami szarvasmarha betegség esetén.

A község abban a kérvényében, melyben a földhivataltól a lefoglalt területet kéri, kimutatta, hogy a telepesek erre a területre csak 7 km - es kerüllövel járhatnának, mert a telep és ezen kérdéses föld között a községbeli maganosoknak vannak a földjeik, oda utat nyitni már a tavaszi vizek miatt is lehetetlen és igy ezt a területet gazdaságosan egyedül csakis a község használhatja ki.

A községenek életérdeke e legelöterület megszerzése, s hogy ez mennyire áthatja a községminden lakóját, ennek bizonyitéka, az a ritkán elöforduló eset, hogy a helyi kisigénylök mind, kivétel nélkül lemondani hajlandók az esetleg elnyerendö területröl abban az esetben, ha azt a község közlegelönek megkaphatja. Ugyancsak a közlegelö nagy fontosságat bizonyitja és egyuttal megértö méltányosságukról tesznek tanuságot Dr. Nagy Vilmos és társai akkor, amikor a község részére okvetlen szükséges és a lefoglalt l20 kat. holddal nem fedezhetö legelö területet a feloldott birtokból, amint azt egy községi közgyülési jegyzökönyv is igazolja, kiegésziteni hajlandók. Amikor a közérdeknek ily általános átérzését látjuk, igazán hihetetlennek tünik fel, hogy ép a földhivatal tanusit teljes meg nem értést ezzel szemben.

Amikor tehát az egyedül legelönek használható terület a telepesektöl 7 kilométerre fekszik és erre azoknak semmi szükségük nincs, mert 80 kat. hold reájuk nézve semmi jelentöséggel nem bir, viszont a községre nézve kimutathatólag életkérdés e területnek közlegelö céljaira való megszerzése s miután a község határában levö másik nagybirtok parcellázása a földhivatal közbejöttével - amint azt a csatolt telekkönyvi kinovat B 2 sor allati bejegyzése igazolja - megtörtént, anélkül hogy a közérdek figyelembe lett volna véve, és amikor a község lakói egyhangulag a legelö mellett döntöttek és a tulajdonosok is hajlandók a község a területet, söt azt kiegészitve, közlegelönek átadni, a közbéke szempontja is azt hozza magával, hogy a kormány hivatalos közegeinek a helyszinre való kiküldése mellett mégegyszer tegye megfontolás tárgyává, hogy ez a terület kizárólag mint legelönek alkalmas terület a közérdeknek megfelelöleg egyedül a községnek legyen közlegelö céljaira átadandó.

Van szerencsén tehát tisztelettel kérdezni:

l. Hajlandó-é a kormány a földhivatalnál odahatni, hogy Tuziszakállas község kérelme közlegelö iránt, a község létérdekének és a közérdeknek megfelelöleg teljesitessék?

Praha, 28. február l929.

Koczor,

Geyer, Dr. Keibl, Matzner, Dr. Lehnert, Dr. Schollich, Dr. Koberg, Gregorovits, Ing. Kallina, Horpynka, Füssy, Dr. Korláth, Dr. Holota, Szentivány, Nitsch, Dr. Szüllö, Dr. Jabloniczky, Fedor, Schneider, Weber, Siegel, Dr. Wollschack, Knirsch, Símm, Ing. Jung, Wenzel.

Původní znění ad 2133/XV.

Interpellation

des Abgeordneten Dr. Koberg und Genossen

an den Minister für Schulwesen und Volkskultur

betreffend deutschfeindlicher Äußerungen in den Schulbüchern.

Trotz amtlicher Versprechungen, es werde alles geschechen um den deutschfeindlichen Geist aus dem cechischen Schulunterrichte auszumerzen, sind noch immer Bücher in Verwendung, die geeignet erscheinen, in die Seele der cechischen Jugend Haß und Verachtung gegen die deutschen Mitbürger einzupflanzen. So enthält die cechische Übersetzung des Karl May Buches Durch Ardistan und Dschimistan (Verlag V. Šebor, Staré Strašnice 1923) die durch Schülerbibliotheken an cechische Schulkinder verliehen wird, folgende bezeichnende Stellen: Seite 74 Du denkst von deinem Pferd genau so wie unsere deutschen Militaristen vom Menschen! Seite 78 der Scheik sprach als ob er unsere Deutschen aus Böhmen kennen würde: ein Räuber wie der andere! Seite 315 in Deutschland war das Urbild eines ähnlichen Ungeheuers, der feige deutsche Held Exkaiser Wilhelm. Seite 370 hinter dem Lande Dschabanei liegt Ardistan und von dort kann ebenso wie von Wien und Berlin nur Böses kommen.

Ferner findet sich im dritten Teil des Lesebuches für cechische Bürgerschulen von Jurda Auferstehung auf Seite 123 in einem Aufsatze von Jan Herben Der Weiße Berg nachstehender Satz: Der Deutsche ist herrschüchtig, unbarmherzig, von beschränktem Geiste, der Freiheit und dem Eigentum gefährlich.

Im Hinblick auf diese unglaubliche Schreibweise fragen die Gefertigten:

Warum werden Bücher mit derartigen Äußerungen über die Deutschen noch immer in den cechischen Schulen geduldet und was wird geschehen, damit endlich der Geist des Hasses und der Unduldsamkeit gegenüber der deutschen Nation aus dem cechischen Schulunterrichte beseitigt wird?

Prag, am 28. Feber 1929.

Dr. Koberg,

Dr. Schollich, Siegel, Ing. Jung, Weber, Schneider, Matzner, Dr. Keibl, Simm, Knirsch, Geyer, Ing. Kallina, Dr. Lehnert, Dr. Wollschack, Horpynka, Krebs, Wenzel, Dr. Korláth, Dr. Holota, Szentivány, Füssy, Nitsch, Koczor.

Původní znění ad 2133/XVI.

Interpellation

des Abgeordneten Roscher und Genossen

an den Minister des Innern

wegen Konfiskation des in Reichenberg erscheinenden Freigeist.

Der Freigeist, Organ der deutschen sozialdemokratischen Arbeiterpartei für Nordböhmen erfreut sich in letzeter Zeit der besonderen Aufmerksamkeit der Zensurbehörden. So wurde in der Nummer 22 vom 9. März 1929 aus der Notiz Im Schatten des § 144 folgender Passus konfisziert:

... schuldig ist der Schandparagraph, der Frauen zu Pfuschern treibt, der mordet und zum Tode anstiftet.

Diese letzte Konfiskation ist absolut unverständlich, da der Kampf gegen den § 144 von der Zensur unbeanständet in noch schärferer Form geführt wurde.

Wir fragen daher den Herrn Minister, ob er geneigt ist, dafür Sorge zu tragen, daß diese Zensurpraxis geändert wird.

Prag den 20. März 1929.

Roscher,

Hampl, Tayerle, Johanis, Chalupník, Heeger, Dr. Czech, Grünzner, Schäfer, de Wite, Katz, Leibl, Kříž, Dr. Dérer, Karpíšková, Pohl, Schuster, Kaufmann, Heckenberg, Brožík, Blatny.


Související odkazy



Přihlásit/registrovat se do ISP