A komáromi váröv felépitése óta,
ugy külsö mint belsö oldalán egy-egy ut
huzódik. Ezen utak mindenkor a közforgalmat is szolgálták.
A komármi földulajdonosok évtizedeken keresztül
ezeket az utakat használták a mellékelt vázrajzon
feltüntetett asztagszeri. Alsóérháti
és Singellöi dülökben fekvö mintegy
l50 kat holdat kitevö földjeik megközelitésére.
Ez természetes dolog volt annál is inkább,
mert a földeket máshonnan rnegközelteni nem lehet
és különösen nedves idöjárásban
nemcsak a mellékutak, de a szántók és
részeik viz alá kerül.
A mult év szeptemberében Schauer alezredes, az erödök épületeinek gondnoka, a mellékelt vázrjazon vörössel meghuzott köruton, a közlekedést a III. várerödtöl az V. várerödig megtiltota és ezzel a fenti földek megközelitését lehetetlenné telte. Az intézkedés indoka az volt, hogy az uton vadó forgalom által az épületek biztonsága veszélyeztetik.
A város vezetösége eljárt helvörségi parancsnokságnál az intézkedés hatálytalanitása érdekében, de a helyörségi parancssnokságnak nem álott módjában Schauer alezredes intézkedéseit hatályon kivül helyezni.
Az érdekeltek Schauer alezredeshez is kérelemmel fordultak az ut szabaddá tétele érdekében, indokolva kérelmüket azzal, hogy soha az épületekben kár nem esett és maguk az utvonalon közlekedök saját érdekükben is elsörendü kötelességüknek tartják, hogy az épületek minden veszélytöl megovassanak. Schauer alezredes indoklás nélkül elutasitotta a kérelmet, de hozzáfüzte, hogy magyarnak nincs engedély.
Mindezek után a Miniszter Urhoz fordulunk, hogy tudomást
szerezzen azról, hogy a hadsereg egyes tagjai miképpen
bánnak a polgári lakossággal, hogyan kezelik
a magyar nemzetiségy állampolgárokat és
miképpen teszik lehetetlenné, az évtizedek
ota használt utakon való közlekedést
és ezzel a kis emberek gazdálkodását
és megélhetésük lehetöségének
biztositását.
Tisztelettel kérdem a Miniszter Urat hajlandó-e leirt ügyben a vizsgálatot azonnal elrendeni és intézkedni, hogy a nevezett ut még a tavaszi munkák megkezdése elött uira megnyittassék?
Hajlandó-é Miniszter Ur Schauer alezredes ellen az állampolgárok békés együttélését veszélyeztetö kijelentése miatt fegyelmi vizsgálatot elnendelni és szigoruan megbüntetni.
Komárom, 28. február l929.
l drb. vázrajz csatolva.
Miniszter Ur 101.334-7/1928, sz. alatti rendelkezésével felfüggesztette a Vágbalparti ármentesitö és belvizszabályozó társulat autonomiáját és élére miniszteri biztost rendelt.
A rendelkezés arra van alapitva, hogy a miniszter Ur nem
hagyja jóvá a társulati választmány
és közgyülés azon határozatát,
melylyel a társulati fömérnököt az
igazgatói teendök elvégzésével
megbizza és elrendelte, hogy a társulatí
választmány az igazgatói állásra
pályázatot hirdesen. A rendelet indoklása
szerint a társulati választmány, azzal, hogy
a pálýázatott nem hirdette meg, alapszabályszerü
lényeges kötelezettségmulasztást, ellenszegülést
követett el tehát az l885, ik évi 23. t. c.
l24 ik §-a alapján okot szolgáltatott autonómiájának
felfüggesztésére és miniszteri biztos
kirendelésére.
Ezen indoklás helyét nem állhatja meg.
l. ször azért nem miniszter Urnak nem volt jogalapja
arra hogy a választmánynak és közgyülésnek
azon határozatát mellyel az igazgatást a
fömérnökre bizta, jóvá ne hagyja.
A társullatot attól hogy az igazgatást a
fömérnökre bizhassa az l885 évi 23. a.
r. el nem tílja az alapszabály 86-ik §-a pedig
nyiltan és határozottan megengedi, a gyakorlat pedig
szentesitette a jogát.
Mezey Gyula elsö fömérnöke a társulatnak
egész haláláig már a csehszlovák
kormány alatt is megbizott igazgatója volt.
A szlovenszkói és ruszinskói ilynemü
és a szomszédos csallóközi és
vágjobbparti társulatoknál is a fömérnökök
végzik az igazgatói teendöket, miért
legyen a mi társulatunk kivétel, miért kelljen
nekünk 50-60.000 koronát fizetni azért, amiért
most 4000 K-át fizetönk a fömérnöknek?
Igy sem törvény, sem alapszabály, sem gyakorlati,
sem gazdasági szempontból nem volt megtagadható
a jováhagyás.
2-sror. Mivel az igazgatás tényleg a fömérnökre
lett bizva éz ez ellen sem érdekeltségi tag,
sem a miniszteri kikülldöttek felebbezést nem
adtak be, ezen megbizás az alapszabály 86-ik §-a
szerint jogos és alapszabályszerü volt tehát
nem tekinthetö sem törvény, sem alapszabály
alapján az igazgatói állást betöltetlennek
és ezen betöltött állásra a Miniszter
Ur pályázat kihirdetését sem rendelhette
el azon az alapon, hogy nem hagyta jóvá a megbizást.
Amikor ebben az ügyben memorandummal és küldöttséggel
fordult a társulat a Miniszter Urhoz, nem követett
el mulasztást vagy ellenszegölést, hanem kötelességét
teljesitette, hogy a rosszul informált Miniszter Urtól
a jól informált Miniszter Urhoz fordulhasson.
Hogy a Miniszter Ur ezen információkat nem vette
fígyelembe és a küldöttséget nemfogadta,
ez nem a társulat hibája vagy mulasztása.
De sem az l885 évi 23. tc. sem az alapszabály nem
kötelezi a társulatot arra, hogy valamely tisztviselöi
állást, igy az igazgatói állást
is pályázat utján töltse be, igy Miniszter
Ur sem kötelezhette erre a tásulatott s amikor ez
memorandummokkal és küldöttségekkel védekezett,
alapszabályszerü lényeges kötelezettséget
meg nem tagadott ellenszegülést el nem követett.
Az 1885 évi XXIII. t.c. 124. §-a melyre a sérelmes
rendelkezés hivatkozik, igy szól:
A társulat müködésének megakadása
alapszabályaiban lényeges kötelezettségeinek
ismételt utasitás dacára nem teljesítése
kötelezettségeinek ismételt utasitás
dacára nem teljesitése, vagy pénzügyi
zavarok esetén (most) a fölmüvelésügyi
Miniszter a társulati ügyek igazgatására
miniszteri biztost rendel ki.
Ezen törvény szerint tehát a Miniszter Urnak az autonomia felfüggesztéséhez nem volt joga, de nem volt joga a miniszteri biztos kirendeöéséhez sem mert:
a társulat müködése meg nem akadt, a fömérnök
ugy az igazgatást, mint müszaki kötelezettségeit
pontosan teljesitette, a társulat azzal, hogy a tényleg
betöltött igazgatói állásra pályázatot
ismételt utasítás után sem hidetett,
alapszabálybam foglalt lényeges kötelezettségmulazstást
nem követett el, mert az alapszabály nem rendeli és
nem kötelezi, hogy tisztviselöi állás
betöltésénél okvetlen pályázati
hirdetés volna kibocsátandó, áz idézett
l24. §. csak olyan kötelezettség nem teljesitéséröl
szól, mely az alapszabálynokban elö van irva.
Pénzügyi zavar esete sem forog fent, ilyenröl
a sérelmes rendelkezés sem tesz emlitést.
Igy tehát sem az autonómia felfüggesztésének,
sem a miniszteri biztos kirendelésének nincs törvényes
alapja, ézért jogtalan és sérelmes
az érdekeltségi tagokra nézve is, mert alapszabályokban
és az l885 évi XXIII. t.c. 83. §-nak 5-ik pontjábanés
a 92-ik §-ban részére elöirt és
biztositott jogoktól lett a miniszteri rendelkezés
által megfogztva.
Azok az l885 évi törvénycikk l24-ik §-a
alá nem tartozó többi körülmények,
melyek még a rendelkezésben mint sulyosbitó
adatok vannak felhozva, szintén nem allják meg helyüket.
Az alapszabály szervezetben sehol sincs az a kötelezettség,
hogy némüszaki erönek kell lenni.
Az alapszabály 60 §-a alapján szervezve van
egy fömérnöki és két szakaszmérnöki
müszakierö, ez három és nem négy.
Az ígazgatói állás nem müszaki
jellegü. Az l885 évi XXIII. t. c. 97-ik ö-a szerint
ezen állás nincs is mérnöki oklevélhez
kötve mig a három ellöbbi igen.
A négy müszaki erö tehát egy tévedés
a miniszteri rendelkezésben.
Az sem helytalló, hogy a fömérnök önhatalmulag
utasitotta volna vissza a 2l9.840 Kč, talajjavitásra
felajánlott segélyt.
A fömérnök a társulati választmányi
és közgyülési határozatok és
jegyzökönyvek alapján csak elöterjesztést
tett, melyben kiemelte, hogy a társulat ezen segély
ellenében milliokra menö likvidacionális és
kataszteri ado visszatéritési igényröl
le nem mondhat s kérte a segély ajánlatnál
emlitett szerzödésminta megküldését,
melynek ismerete nélkül a társulat különben
sem határozhat.
Dacára, hogy a mintáért járó
30 K-át beküldötte, a szerzödésminta
a mai napig sem érkezett le a társulathoz.
Azon nem lehet csodálkozni, hogy a társulat nem
kiván kölcsönt felvenni, ami gondolkodás
mellett nem is volna indokolható akkor, amikor az állam
miliókkal tartczik a tarsulatnak. Az elmondottak után
azonban az a látszat, hogy a miniszterrium a társulatnak
járó milliók agyonütésével
akarja a pénzügyi kérdést megoldani.
Végre a választmányok beterjesztett jelentésében
a fömérnök kimutatta, hogy a miniszteri kiküldött
szakértö a gátöri tévés
jelentés alapján kötörr bele az izsai
ármentesitési tervekbe, a helyett, hogy hivatalosan
magától a fömérnöktöl kérte
volna az adatokat, melyekböl kiindult s melyekböl szakértöi
harc keletkezett s melyben végre is a társulati
fömérnöknek volt igaza.
Ezen helyt nem álló adatok igazolják, hogy
minden lehetetlen ténykörülmény csoportositva
lett az autonomia felfüggesztésének indoklására
és igy arra, hogy az érdekeltség, mely miliokkal
járult és járul ma is a társulat fenntartásához,
törvény és alapszabály által
biztositott jogaitól megfosztható legyen.
Ilyen módon a szlovelnszkói és russzinszkoi
összes ármentesitö társulatok lennének
önkormányzati joguktól. Ilye módon bármi
is keresztülvihetö és megvalósitható
mindaz, a mit törvénvel és joggal ellenkezik.
Mindezek alapján tisztelettel kérdezzük a Miniszter
Urat:
Hajlandó-e rendelkezésének téves és
helyt nem álló voltát elismerni, törvény
és alapszabályok szerint helytelen rendelkezését
hatályon kivül helvezni és a tárzulat
autonomiáját a törvényben és
alapszabályban lefektetett alapon visszaállitani.
Komárom, 28 február l929.
rámek Miniszterelnök hellyettes Ur ugyanezen
ügyben beadott interpellációmra adott válanzában
közölte, hogy Turiszakállas részére
az ottani lefoglalt nagybirtokból a kisigénylöknek
40 holdat szántak, 80 kataszteri holdat pedig a Hodzovoi
telepeseknek juttatnak, mert ezeknek a földreform
által életrehivott mezögazdasági üzemeit,
azok önelégültségének elérése
céljából feltétlenül ki kellett
egésziteni.
Tekintettel arra, hogy a Miniszterelnök helyettes Ur válasza
helytelen imformációkon alapul és a Hodzovoi
telepesek önelégültségének
kielegitése -akik különben is 25-50 kataszteri
holdat kaptak földreform által - nem lehet elöbbrevalo,
mint egy község közlegeló itánti
kérelme, melyhez annak létérdeke füzödik
az alábbiak alapján ujból megvilágitva
a tényeket, megismétlem interpelláciomat.
A választ nem lehet elfogadhatónak tekinnteni, mert
ha a Hodzovoiakat feltétlenül ki is kellett elégiteni,
- aminek feltétlen szükséges volta, amikor
már ugyis 25-50 hold földjük van semmkép
sem indokolható - akkor miért lett a közvetlenül
mellettük fekvö Ordody birtokból cc l000 kat.
hold a két Falat testvérnek földhivatali jóváhagyással
eladható.
Annak igazolására, hogy Falat testvérek -
ez különben szintén egyik kirivoˇo példája
a földbirtokreformmal folyó visszaéléseknek
-, ezt a birtokot megszerezték, csatolom a komáromi
járásbiróság 2 drb. hiteles betétjét.
Amikor tehát a földhivatal két testvérnek
engedélyezi l000 kat. hold megvételét, ugyanakkor
5 magyar tulajdonosnak 684 kat. holdat kitevö ingatlanából
elvesz l20 holdat, de még azt sem teszi lehetövé,
hogy ezt a l20 holdat az érdekelt község közlegelö
céljaira megszerezhesse, hanem ezt egy szomszédos
telepes községnek adja, holott ez a 80 hold az eladásra
engedélyezett birtokból könnyen kielégithetö
lett volna.
Nem sok gondolkodás kell hozzá, hogy ilyen eljárás
nyomán mindenki megtalálja annak indokát:
az 5 tulajdonos közül 4 magyar állampolgár,
Turiszakállas község lakosai magyarok, viszont
ugy a Falat Testvérek,mint a hodzovci telepesek szlovákok.
Nyilvánvalóan helytelen tehát az a beállitás,
hogy a hodzovoi telepeseket a válasz szerint is kicsi Nagy
féle birtokból kellett kielégiteni és
hogy e miatt a turiszakállasiakat mellözni kellet,
mert a hodzovoiak a Falat testvérek által megvett
birtokból kielégithetök lettek volna. A válasz
tehát semmiképpen nem helytálló és
fel kell tételeznem, hogy az szándékosan
helytelen információ alapján adatott.
Turiszakállas község a közlegelö
céljaira kért területet nem nélkülözheti,
s ha a község ezt a területet meg nem kapja,
akkor soha többé legelöje nem lehet, mert a feloldott
terület csak szántó és éppen
a lefoglalva tartot az, ami mint kimondott legelö erre a
célra használható. A telepeseknek, még
ha szükségük van is legelöre, a lefoglalva
tartott terület egyrészt kevés erre a célra,
másrészt nekik megközelithetlen, mert csak
nagy kerülövel és községen keresztül
tudnának odajutni, ami a községben levö
marhaálomány megfertözésének
veszélye miatt meg sem engedhetö különösen
valami szarvasmarha betegség esetén.
A község abban a kérvényében,
melyben a földhivataltól a lefoglalt területet
kéri, kimutatta, hogy a telepesek erre a területre
csak 7 km - es kerüllövel járhatnának,
mert a telep és ezen kérdéses föld között
a községbeli maganosoknak vannak a földjeik,
oda utat nyitni már a tavaszi vizek miatt is lehetetlen
és igy ezt a területet gazdaságosan egyedül
csakis a község használhatja ki.
A községenek életérdeke e legelöterület
megszerzése, s hogy ez mennyire áthatja a községminden
lakóját, ennek bizonyitéka, az a ritkán
elöforduló eset, hogy a helyi kisigénylök
mind, kivétel nélkül lemondani hajlandók
az esetleg elnyerendö területröl abban az esetben,
ha azt a község közlegelönek megkaphatja.
Ugyancsak a közlegelö nagy fontosságat bizonyitja
és egyuttal megértö méltányosságukról
tesznek tanuságot Dr. Nagy Vilmos és társai
akkor, amikor a község részére okvetlen
szükséges és a lefoglalt l20 kat. holddal nem
fedezhetö legelö területet a feloldott birtokból,
amint azt egy községi közgyülési
jegyzökönyv is igazolja, kiegésziteni hajlandók.
Amikor a közérdeknek ily általános átérzését
látjuk, igazán hihetetlennek tünik fel, hogy
ép a földhivatal tanusit teljes meg nem értést
ezzel szemben.
Amikor tehát az egyedül legelönek használható
terület a telepesektöl 7 kilométerre fekszik
és erre azoknak semmi szükségük nincs,
mert 80 kat. hold reájuk nézve semmi jelentöséggel
nem bir, viszont a községre nézve kimutathatólag
életkérdés e területnek közlegelö
céljaira való megszerzése s miután
a község határában levö másik
nagybirtok parcellázása a földhivatal közbejöttével
- amint azt a csatolt telekkönyvi kinovat B 2 sor allati
bejegyzése igazolja - megtörtént, anélkül
hogy a közérdek figyelembe lett volna véve,
és amikor a község lakói egyhangulag
a legelö mellett döntöttek és a tulajdonosok
is hajlandók a község a területet, söt
azt kiegészitve, közlegelönek átadni,
a közbéke szempontja is azt hozza magával,
hogy a kormány hivatalos közegeinek a helyszinre való
kiküldése mellett mégegyszer tegye megfontolás
tárgyává, hogy ez a terület kizárólag
mint legelönek alkalmas terület a közérdeknek
megfelelöleg egyedül a községnek legyen
közlegelö céljaira átadandó.
Van szerencsén tehát tisztelettel kérdezni:
l. Hajlandó-é a kormány a földhivatalnál
odahatni, hogy Tuziszakállas község kérelme
közlegelö iránt, a község létérdekének
és a közérdeknek megfelelöleg teljesitessék?
Praha, 28. február l929.
Trotz amtlicher Versprechungen, es werde alles
geschechen um den deutschfeindlichen Geist aus dem cechischen
Schulunterrichte auszumerzen, sind noch immer Bücher in Verwendung,
die geeignet erscheinen, in die Seele der cechischen Jugend Haß
und Verachtung gegen die deutschen Mitbürger einzupflanzen.
So enthält die cechische Übersetzung des Karl May Buches
Durch Ardistan und Dschimistan (Verlag V. ebor,
Staré Stranice 1923) die
durch Schülerbibliotheken an cechische Schulkinder verliehen
wird, folgende bezeichnende Stellen: Seite 74 Du denkst
von deinem Pferd genau so wie unsere deutschen Militaristen vom
Menschen! Seite 78 der Scheik sprach als ob er unsere
Deutschen aus Böhmen kennen würde: ein Räuber wie
der andere! Seite 315 in Deutschland war das Urbild
eines ähnlichen Ungeheuers, der feige deutsche Held Exkaiser
Wilhelm. Seite 370 hinter dem Lande Dschabanei liegt
Ardistan und von dort kann ebenso wie von Wien und Berlin nur
Böses kommen.
Ferner findet sich im dritten Teil des Lesebuches
für cechische Bürgerschulen von Jurda Auferstehung
auf Seite 123 in einem Aufsatze von Jan Herben Der Weiße
Berg nachstehender Satz: Der Deutsche ist herrschüchtig,
unbarmherzig, von beschränktem Geiste, der Freiheit und dem
Eigentum gefährlich.
Im Hinblick auf diese unglaubliche Schreibweise
fragen die Gefertigten:
Warum werden Bücher mit derartigen Äußerungen
über die Deutschen noch immer in den cechischen Schulen geduldet
und was wird geschehen, damit endlich der Geist des Hasses und
der Unduldsamkeit gegenüber der deutschen Nation aus dem
cechischen Schulunterrichte beseitigt wird?
Prag, am 28.
Feber 1929.
Der Freigeist, Organ der deutschen
sozialdemokratischen Arbeiterpartei für Nordböhmen erfreut
sich in letzeter Zeit der besonderen Aufmerksamkeit der Zensurbehörden.
So wurde in der Nummer 22 vom 9. März 1929 aus der Notiz
Im Schatten des § 144 folgender Passus konfisziert:
... schuldig ist der Schandparagraph,
der Frauen zu Pfuschern treibt, der mordet und zum Tode anstiftet.
Diese letzte Konfiskation ist absolut unverständlich,
da der Kampf gegen den § 144 von der Zensur unbeanständet
in noch schärferer Form geführt wurde.
Wir fragen daher den Herrn Minister, ob er
geneigt ist, dafür Sorge zu tragen, daß diese Zensurpraxis
geändert wird.
Prag den 20.
März 1929.