Törvényjavaslatot tárgyalunk a csendőrségről,
annak fegyelmi és fenyitőjogáról,
a csendőri rangok elvételéről, a nyugdijba
helyezésről, és más hasonló
reakciós intézményekről.
Mi a csendőrség maga polgári értelemben
véve? A csendőrség a polgári államnak
egyik szemefénye. A csendőrség polgári
felfogás szerint nem más, mint a közrend, a
nyugalom és a közbiztonságnak őre. Mint
nyomozó hatóságnak segítenie kellene
bűncselekmények kideritésénél
és ezenkívül természetesen politikai
hatáskörrel van felruházva.
Előre is kijelentem amikor csendőrségről
beszélek, hogy nem vagyok elfogult és nem beszélek
a csendőrök ellen, hanem ellenkezőleg, beszélek
a csendőrök, mint emberek és proletárok
érdekében. Minket kommunistákat sohasem vezet
a vak gyülölet, épp ezért amikor beszélek
a csendőrség ellen mint osztályintézmény
ellen, bizonyos tekintetben védelmembe veszem azon öntudatlan
proletárokat, kik ma csendőrökké vannak
idomítva. Másképpen nem tudom magam kifejezni
ebben a kapcsolatban.
Maga a kifejezés "csendőr", a magyarban
többet mond mint más nemzet nyelvén, mert "cetník"
vagy "Gendarm" nem jelenti azt a fogalmat, melyet a
magyarban kifejez a csendnek az őre. Milyen csendet gondol
a burzsoázia? Osztály-csendet, legyen csend a faluban,
hogy a kizsákmányolt tömeg ne mozduljon meg
a kizsákmányolók ellen. A bumsoázia
közrendje azt jelenti, hogy érvényben maradjanak
azon intézkedések, melyek lehetővé
teszik a mai helyzetnek a fennmaradását vagy, megakadályozzák
a mai helyzet felborulását. Azért ad a burzsoázia
ennek a legmegbízhatóbb szervnek szuronyt és
egyre szélesebb körű lövetési jogot.
Kétféle hivatása van a csendőrségnek:
preventiv és represziv. Preventive megakadályozza
vagy megelőzi a bűncselekményeket, a represzália
pedig jelenti az esetleges osztálytámadásnak,
megmozdulásnak, törvényszegésnek a megbosszulását,
jelenti a fizikai erőszak alkalmazását.
Kétségtelen dolog, hogy politikai szempontból,
osztály-szempontból más a csendőrségnek
a hivatása. A csendőrségi intézmény
nem más mint az osztályharc fegyveres elnyomására
szolgáló intézmény. Így volt
ez a régi Osztrák-Magyar monarchiában is.
A közigazgatási reformnak első fejezetei teljhatalmat
adnak a politikai hatoságoknak, akik ezt a teljhatalmat
keresztülviszik a csendőrség és rendőrség
útján. Ők nemcsak megtorolják a bűncselekményeket,
ők nemcsak a törvények megtartását
kényszerítik ki, hanem egy esetleg beálló
rendzavarást minden lehető és lehetetlen
eszközzel akadályoznak meg. Ennélfogva megállapítható,
hogy a csendőrség feladata nemcsak a törvények
be nem tartásának a megtorlása, hanem törvényes
vagy törvénytelen eszközökkel burzsoa-károknak
a megakadályozása és hogy ne legyenek kötve
törvényekkel, ezért vannak titkos rendeleteik
is.
A törvény maga is néhol elárulja magát.
A ban és a következő paragrafusokban is szó
van általános előírásokról,
"vseobecné predpisy a jiné vseobecné
ci zvlástní predpisy". Miről van szó?
Arról, hogy a csendőrség és a megfelelő
szervek utasításokat kapnak, melyek titokban tartandók,
melyeket elárulni nem szabad és még akkor
sem szabad azokat elárulni, ha a csendőr polgárrá
válik, vagy ha nyugdíjba megy, mert ha haragból,
bosszúból vagy gyülöletből kinyitná
száját, annak teszi ki magát, hogy elveszti
nyugdíját.
A csendőröknek nemcsalk bűncselekmények
után kell kutatniok, hanem meg kell vizsgálniuk
azt is, hogy ki vesz részt az úgynezett államellenes
mozgalmakban. Végül falvakban a politikai megbízhatóság
függ a csendőrség jelentésétől.
A politikai megbízhatóságnak egyetlen forrása
a csendőri jeleletés. A csendőrség
legfontosabb feladata megtudni, mely bizalmi férfiaknak
van a munkásmozgalmakban, számuk és kik vezetik
a mozgalmat. A csendőrök egy bizalmas nyilvántartást
vezetnek, melynek egyik oldalán szerepelnek az úgynevezett
államhű elemek, másik oldalán pedig
az úgynevezett államellenes elemek.
A csendőrségnek egy másik jogköre a
sztrájktörők védelme. Csak egy példát
mondok. Itt volt a beregszászi szőlő-munkások
és a szlovenszkói földlmunkások sztrájkja.
Mi történt a beregszászi szőlőmunkások
sztrájkja alkalmából? A csendőrök
azt mondották, hogy a munkaadók kiadtak egy plakátot,
melyet be kell tartani; az egészen mellékes, hogy
mi is kiadtunk plakátokat..
A csendőrség megszállta az országunkat
és elzárta a közlekedést Vári
és Bene felől. Szlovenszkón a csendőrök
százszámra csuktak be embereket, hogy megfélemlítsék
őket. Így Fried elvtársam is a sztrájk
idején került börtönbe; azzal van vádolva,
hogy tilos röpiratokat terjesztett. Ezt a kihágást
súlyos esetben 15-20 napi elzárással büntetik.
Fried elvtársam azonban most már öt hete van
vizsgálati fogságban és hogy továbbra
is ott maradhasson, az ügyészség hozzányomott
még egy pár vádat, hogy a vizsgálati
fogság tovább tarthasson.
A proletariátus a fasiszta rendszer ellen tiltakozik és
Fried elvtárs és pártunk funkcionáriusainak
börtönbe vetése ellen a közeli hetekben
a háború elleni demonstrációkkal kapcsolatban
tiltakozni fog azon rendszer ellen, mely röpiratterjesztés
cimén hóhapokon keresztül fogságban
tart munkásokat és a munkásmozgalom üldözésén
keresztül megfosztja a dolgczókat politikai jogaiktól.
A csendőr se nem katona, se nem polgár, helyesebben
mindkettő. A csendőr egy adminisztrativ közeg,
ki a belügyminisztérium hatáskörébe
tartozik, de emellett katonai fegyelem alatt áll. Egyenruhában
járó, nagyon fontos és erősen körülbástyázott
intézménye a burzsoáziának.
Mik azok a preventiv intézkedések? Preventiv intézkedés
az, hogy megakadályozza a bűncselekményeket
denunciáció, vagy közönséges nyleven
spicliskedés által. Maguk a csendőrök
is restelik ezt, sokszor panaszkodnak, de a polgári társadalom
neveli őket erre.
Mik a represzális intézkedések? A megbosszulás,
a megtorlás eszközei a szurony és a brutalitás.
A csendőrök brutális veréssel vallatják
a proletárokat. Természetesen tanu nincs rá,
tehát letagadják a kínzásokat. Ilyen
kínvallatás nyomait magam is láttam. Arról.
nem tudok, hogy valaha csendőrkézre került
burzsoát, földbirtokost vagy papot vertek volna; egészen.
bizonyos, hogy nem verik a burzsoát, csak a ploretárokat,
főként pedig a kommunistákat.
Mi különbség van a mai és a régi
csendőri intézmény között? Régi
csendőlrök intézményben is a brutalitás
uralkodott. kétségtelen, hogy a magyar csendőr
is brutális volt, de kétségtelen, hogy kisebb
számú csendőrség volt; elég
volt egy-két csendőr egy járásban,
elég volt a kakastoll és a fegyver és hogy,
a nép félt tőlük, azt a brutalitás
tette.
A háború után, a forradalom utáni
demokratikus illuziók idejében a csendőrségnek
volt szavazati joga, szépen bánt az emberekkel mert
félt tőlük, de az utolsó időben,
a kapitalizmus mai harmadik periódusában megszavazták
azt a törvényjavaslatot, mely szerint a csendőrség
lövési joga meg van sokszorosítva, gyakrabban
van joga lövöldözni. Mit jelent ez? Jelenti, hogy
a bűnügyi nyomozás háttérbe szorul
és az osztályüldözés foglalja el
minden idejüket. A bűncselek-ményeket nem is
tudják kideríteni. Látjuk a kassai cigánypörnél,
hogy az emberevés legendáját a csendőrök
kovácsolták. A csendőrök ellenben lőnek
demonstrációknál és sztrájkoknál.
A burzsoáziának azonban ez még kevés.
A burzsoázia még erősebben ki akarja építeni
bástyáját, mert számol a mai időkkel.
A helyzet állandóan élesedik, a munkásosztály
egyre radikálisabb, egyre több a demonstráció,
a sztrájk, tehát le kell törni a veszélyt.
Ennélfogva szüksége van egy erős szervezetre,
mely először vak engedelmességre legyen nevelve,
másodszor feltétlenül megbízhatónak
kell lennie, mely a belügyminisztériumnak van alárendelve
és mely a maga származását, osztályát
elfeledje. A csendőrség ugyanis a proletár
osztályból rekrutálódik és
ezt el kell, hogy feledje. Épp ezért szükség
van drákói intézkedésekre, fenyegetésekre
arra az esetre, ha a csendőr nem teljesítené
kötelességét. Oly intézkedésekre
van szükség, melyek által bármikor elvesztheti
állását és még nyugdíjba
menése után is az a veszély fenyegeti, hogy
fegyelmi vagy fenyítő-tanács elé kerülhet
és elvesztheti nyugdíját, melyre éveken
át fizetett és mely fizetéséből
le lett vonva.
Szüksége van a burzsoáziának arra, hogy
a fegyverhasználatban ne legyen a csendőr skrupulozus.
A csendőrre szükség van azért is, hogy
háború esetén az első hadműveletek
alkalmával alkalmas fegyveres erőt képezzen.
Hol volt a világháború elején a csendőr?
Rischer ezredes alatt küzdött a harctéren az
oroszok ellen, őrt állott a front mögött,
hogy elfogja a dezertőröket és visszaküldje
őket a mészárszékre. Ezen hivatás
vár ezután is a csendőrökre.
A felsorolt okokból aktuálissá vált
e törvényjavaslatnak a beadása és hogy
bebizonyítsam azt, hogy igazat mondok, idézni fogok
néhány részt a törvényjavaslatból.
Az egész törvény struktúrája
a fölé- és alárendelt viszonyon alapszik.
A csendőr istene a közvetlen feljebbvalója,
ennek az istene pedig az utána következő közvetlen
fölérendeltje. Ez maga a rendszer. A törvényjavaslat
ma azt mondja: "házenská pravomoc piíslusí
cetnickym pűedstavenym proti podi ízenym". Mire
vonatkozik mindez? Arra az esetre, ha a csendőr nem tenné
még kötelességét mely a törvényben,
az általános vagy különös rendeletekben
elő van írva.
Hányféleképpen büntethető a csendőr,
ha esetleg nem megbízható, vagy ha még nem
vakon fegyelmezett? Ha a referens úr nem ismeri a törvényt
amelyről referál, fogok neki idézni: a második
paragrafusnak) pontja második bekezdése világosan
beszél a csendőr jó híréről
"dobré jméno cetnictva" és ezzel
kapcsolatbán égy ember egy cselekményért
három fórum által büntethető:
fegyelmileg, fenyítő eljárással és
bíróságilag. Mi az, hogy "dobr é
j méno cetnictva"? Hogyan értelmezi a törvény
a csendőrség jó hírét ? Talán
azt akarja mondani, hogy a csendőrnek akkor van jó
híre, ha szigorúan jár el a proletárokkal
szemben? Most is beszélnek a cetník jó hírnevéről,
amikor bizonyos sztrájkesetek alkalmából
a sztrájkolók ellen fordul, amikor védi a
sztrájktörőket. Ezt nevezik a cetník
jó hírének. Kétségtelen az,
hogy erre gondol a burzsoázia osztályérdeke
szempontjából és azok, akik ezt a törvényt
benyújtották és akik ezt a törvényt
megszavazzák.
Az a csendőr, aki életét abban a vas fegyelemben
töltötte és nyugdíjba megy, letelepszik
egy községben és esetleg valamely politikai
párt megválasztja a község képviselőtestületébe,
ott azután elszólja magát és olyat
mond, ami fenyegeti a csendőrség jó hírét,
elárul valami titkot, mely felháborítaná
a közvéleményt, azért kell rá
vonatkoztatni a fegyelmi jogot. Tehát még a nyugdíjban
levőnek is lakatot kell tenni a szájára,
nehogy esetleg a feleségének is olyasvalamit mondjon,
ami árthat a csendőrség jó hírnevének.
A büntetések elég súlyosak. Például
"trest na svobodě" 30 napi elzárás
esetleg magánzárkában. Háború
idején 60 napi elzárásra lehet ítélni.
Áttérek a fegyelmi jognak egyes fontosabb intézkedéseire.
Ha például a csendőr a reá kiszabott
büntetés ellen fellebbez, a 8. második pontja
szerint: "tím, ze byla podána stíznost,
neodkládá se vykon trestu". Tehát ha
a csendőr a büntetés ellen fellebbez, elmondja,
hogy feljebbvalója kínozta, őt ezért
be lehet csukni a fellebbezés dacára.
A 8. § 7. pontja azt mondja: "Na kázeňské
rozhodnutí vydané podle toho zákona, nelze
si stěovati k nejvyímu správnímu
soudu". Mit jelent ez? Egészen világos ennek
az intenciója. Amikor a csendőr nincsen megelégedve
az ítélettel, akkor nincsen joga a legfelsőbb
közigazgatási bírósághoz fordulnia,
nehogy a legfelsőbb közigazgatási bíróságnál
olyasvalami derüljön ki, ami árthatna a csendőrség
jó hírnévnek. Ezért van törvénybe
véve, hogy az ítéletnek nem szabad felmennie
a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz.
Áttérek a fenyítő jogra. A fenyítő
jogban szintén érdekelve vannak a nyugdíjasok.
Érdekes a fenyítőjognál, hogy az illetékesség
a miniszterre van bízva. "Ministerstvo vnitra můe
k projednání určiti kárný výbor,
jen by jinak nebyl přísluný,
kdy jest nebezpečí podjatosti kárného
výboru nebo jsou-li pro to jiné důleité
důvody." Mit jelent ez? A burzsoázia nem bízik
sem a csendőrben, sem annak feljebbvalóiban, ezért
áll jogában a miniszternek a fenyítőtanácsokat
össze-vissza keverni. Azt mondja "podjatost" és
nem mondja, hogy milyen okokból. "Jiné důvody"
teljes önkényt jelent. Nincs időm hosszabban
foglalkozni e kérdésekkel, de érdekes, hogy
a vizsgálóbíró, a zpravodaj egyben
tanácsi előadó. Tehát az, aki a vizsgálatot
végzi, az a tanácsban előadó.
A védőnek nem szabad elárulnia az ügyiratok
tartalmát. Ha az irodalomnak lediktálja a fellebbezést,
akkor esetleg beleütközik ebben a paragrafusba, mert
vét a titoktartás ellen. Az előadó
úr azt mondja, hogy nem. Ez azonban csak egyéni
véleménye, aminthogy a minisztérium magyarázata
is mellékes. A törvény szövege lényeges
és senkin sem segít az, hogy mit finomodott az előadó.
Ezek a fontos intézkedések, melyekhez még
csak egyet teszek hozzá. A "Kárné řízení",
a fenyítő eljárás befejeződik.
Mondjuk, hogy elítélték vagy felmentették
a csendőrt. Az ítéletet a 23. szerint a feljebbvalónak
jóvá kell hagynia, "aby se toto usnesení
stalo pravoplatným, bude potvrzeno prsdstaveným."
Tehát a feljebbvalónak azt még jóvá
kell hagynia és csak azután lesz az ítéletből
ítélet. Az utolsó fórum a miniszter,
akinek jóvá kell hagynia a döntést.
A felmentő ítélet sem jogerős, amíg
azt a feljebbvaló jóvá nem hagyja.
Melyek az ítéletek? A szolgálati járadékokat
meg lehet szűkíteni, elvesznek a fizetésből,
át lehet helyezni kisebb fizetés mellett, "odnětí
četnické hodnosti s přiznáním
meních odpočivných příjmů".
Van még szigorúbb itélet. "Odnětí
četnické hodnosti se ztrátou nároku
na odpočivné příjmy." Tehát
még nyugdíját is elvesztheti.
Hogy mire valók mindezek, azt a bevezetőben mondottam.
Arra, hogy a csendőrség egy abszolút vakon
engedelmeskedő kaszt legyen, egy nagy pretoniánus
gárda, mely használható legyen a proletár-osztály
ellen.
Mi természetesen nem adunk be semmiféle módosító
indítványokat, mert nem volna semmi értelme.
Ugyan be lehetne adni indítványt annak érdekében,
hogy a fegyelmi és fenyítő eljárás
ne terjedjen ki a nyugdíjasokra, ne legyen fizetési
büntetés és elvetendő legyen a törvényjavaslatban
szereplő titoktartás, de paulamenti kretenizmus
volna bízni abban, hogy az ily módosításokat
a polgári osztálytöbbség elfogadja.
Természetes, hogy a burzsoázia oda fog vágni,
hogy mit akarunk mi kommunisták, hiszen Szovjetunióban
van GPU és CEKA mely szintén osztály-csendőrség.
Ott is van milícia, osztály-katonaság. Az
ottani csendőrség azonban óvja a. Tanácsköztársaságot
és annak vívmányait, a proletár-osztályt,
mely felszabadította a Szovjetunió proletárait
a cárizmus és a burzsoázia elnyomása
alól; védi Szovjetuniót úgy a belső
mint a külső ellenség ellen, védi a
forradalom eredményeit. Ha nekünk odavágják
az ottani kíméletlen nyomozó rendszert, arra
azt mondom, hogy a szegény dolgozók érdekében
vezették azt be és mindaddig fenn fog állni,
míg a világ összes államai nem lesznek
szovjetek, míg meg nem szűnik az osztálykülönbség,
míg csak lesz kizsákmányoló és
dolgozó. Kétségtelen, hogy a Szovjetunió
volna az első, mely eltörölné a esendőséget,
mihelyt arra nem volna szüksége a proletariátusnak.
Befejezem szavaimat. A proletár-osztálynak janicsárokra
van szüksége. Azért mondom janicsárokra,
mert valaha a törökök az idegen falvakban összefogdosták
a kis fiukat, iskolába adták őket, ahol kitűnő
harcosokká lettek kiképezve. Ezek segítségével
foglalta el a török a Balkánt, mert a janicsárok
nem ismerve szüleiket testvéreiket, ezek ellen is
harcoltak, ezekre is lőttek. Így neveli ma csendőreit
is.
A burzsoá-osztály szép ruhával, kisebb
kitüntetésekkel, előmenetellel akarja kiképezni
a proletárosztályból származó
csendőrséget megbízható pretoriánus
gárdájává.
Mit mondhatunk a proletárosztályból származó
csendőröknek? Azt mondjuk nekik, ne feledkezzenek
meg, mely osztályból kerültek, ki és
egy pár cifraság miatt ne vessék meg, ne
gyalázzák meg, ne öljék meg szülőiket
és testvéreiket.
Předseda (zvoní): Pane řečníku,
upozorňuji vás, ze jste překročil
řečnickou lhůtu.
Posl. dr Gáti (pokračuje) : U
končím.
Nem a csendőrök mint emberek ellen beszélek,
hanem a esendőri intézmény ellen hadakozunk
és tudjuk, hogy dacára a törvény rendelkezéseinsk,
a proletariátus, amikor elkövetkezik az ideje, le
fog számolni a burzsoáziával és összes
szolgáival. (Potlesk komunistických poslanců)
Hohes Haus! Das vorliegende Gesetz behandelt
das Zucht- und Disziplinarverfahren der Gendarmeriepersonen. Wir
stellen ohne weiters fest, daß dieses Gesetz einige kleinere
Verbesserungen gegenüber den früheren alten Bestimmungen
aufweist, wir geben ohne weiters zu, daß der schwache Versuch
unternommen wurde, einige unhaltbare Bestimmungen aus der Welt
zu schaffen. Aber trotz dieser kleinen Verbesserungen müssen
wir grundsätzlich gegen dieses Gesetz eine ablehnende Haltung
einnehmen, weil unserer Meinung nach die Gendarmeriepersonen entmilitarisiert
werden, nicht unter diese Disziplinar- und Zuchtbestimmungen,
wie sie in diesem Gesetz vorgesehen sind, fallen sollten, sondern
unserer Ansicht nach in die Disziplinarbestimmungen der Staatsangestellten
einzureihen wären.
Bevor ich mich mit den Bestimmungen des Gesetzes
etwas näher beschäftige, halte ich es doch für
notwendig, von dieser Tribüne aus etwas über das Gendarmeriesystem
im allgemeinen und über die Auswirkungen dieses Systems im
politischen und wirtschaftlichen Leben zu sagen. Ich möchte
dabei feststellen, daß gerade dieses Kapitel uns genügend
Anlaß bietet hervorzuheben, daß wir durchaus nicht
in einem demokratischen Staat leben, sondern daß dieser
Staat nach seinem ganzen Gepräge, soweit es sich um Militarismus
und sonstige bewaffnete Formationen handelt, wohl als ein Militär-
und Polizeistaat bezeichnet werden kann. Die ganze Bevölkerung
steht unter militärischer oder polizeilicher Überwachung.
Es muß ein ungeheures Heer von Militaristen und anderen
bewaffneten Personen erhalten werden und das alles trotz vieler
Freundschafts-, trotz der Friedensverträge, trotz des Abrüstungsgeredes.
Hat man es doch erst in den letzten Tagen erlebt, daß trotzdem
das Militärbudget beschränkt ist, das Ausmaß desselben
durch eine Anzahl von Jahren nicht überschritten werden darf,
man schon den Versuch macht, durchleuchten zu lassen, daß
der Landesverteidigungsminister ca 80 Millionen für weitere
Heeresausgaben benötigen werde, ohne daß diese Mitteilung
irgendwie, sei es seitens der deutschen oder der čechischen
Mehrheitsparteien auch nur im Geringsten Beachtung und Widerspruch
gefunden hätte, trotzdem ja diese Parteien selbst das Gesetz
beschlossen haben: Das Militärbudget darf eine zeitlang nicht
überschritten werden. Wir haben
also nicht nur diesen habgierigen, diesen gefräßigen
Militarismus, seine Förderer und Anhänger, sondern haben
außer diesem Heer noch ein stehendes Heer von Gendarmen.
Wir zählen im čechoslovakischen Staat gegenwärtig
nicht weniger als 13.634 Gendarmen, dazu 651
Vorgesetzte und die dazu notwendigen Generäle, die auch beim
Gendarmeriekorps vorhanden sein müssen. Aber nicht genug
damit, gibt es außer diesen bewaffneten Formationen tausende
von Staatspolizisten, tausende von sichtbaren und unsichtbaren
Geheimdetektiven, denen vor allem die Aufgabe zufällt, die
Bevölkerung, die Staatsbürger auf Schritt und Tritt
zu überwachen. (Posl. Pohl: Diese Registratur, die klappt!)
Sehr richtig, die Registratur klappt. Und trotz dieses ungeheueren
Überwachungsapparates, trotzdem außer diesen Personen,
noch dazu an der Grenze, besonders im Altvatergebirge, an der
preussischen Grenze, hunderte von Personen als Detektive tätig
sind, um die Spionage mit Deutschland überwachen zu können,
haben wir es doch erlebt, daß trotz dieser ungeheueren Mittel
und Zuwendungen, die für diesen Geheimdienst aufgewendet
werden, gerade bei uns eine Skandalgeschichte die andere jagt,
eine die andere ablöst und sehr großes und vielleicht
berechtigtes Aufsehen erregt. Es hat bereits mein Kollege Kaufmann
gelegentlich der ganz belanglosen Erklärung des Ministerpräsidenten
zu der Sache Stellung genommen und nachgewiesen, daß nicht
nur Geheimakte, sondern auch ganz neue Maschinengewehrmodelle
aus der Čechoslovakei ins Ausland verschwinden,
daß trotz Spionage und Überwachung das System beim
hohen Generalstab viel mehr blüht als es sonst irgendwo der
Fall ist.
Ich möchte nun darauf hinweisen, daß
diese große Zahl von Geheimdetektiven und von bezahlten
Spitzeln das Bestreben hat, den Menschen, mit denen sie in Berührung
kommen, die größten Unannehmlichkeiten zu bereiten,
daß es Anzeigen um Anzeigen regnet und daß vielfach
ganz Unschuldige durch derartige Angaben in die größten
Unannehmlichkeiten geraten. Wir in Schlesien wissen davon ein
ganz besonderes Lied zu singen. Sie wissen, dieses Land hat seine
politische, wirtschaftliche Freiheit und auch seine Selbständigkeit
in verwaltungsrechtlicher Beziehung verloren. Es wird allerdings
von den Herren der deutschen Regierungsmajorität das bestritten
und erklärt, daß Schlesien nicht verschwunden ist,
sondern daß der historische Begriff des Landes erhalten
blieb, daß wir zwar nicht mehr einen Landespräsidenten,
nicht mehr einen eigenen Gendarmeriekommandanten haben, dafür
aber das Wappen und das Siegel erhalten blieb und daß die
Schlesier genau so bei allen ihren Wünschen und Forderungen
wie früher berücksichtigt werden. Heute wirkt sich das
System verwaltungstechnisch und politisch bereits aus und heute
wissen die Schlesier, daß sie die Selbständigkeit verloren
haben. Darüber zu reden ist gerade jetzt nicht am Platze,
aber einen Fall, der sich gestern abgespielt hat, möchte
ich vorbringen. Schlesien besitzt eine Lungenheilstätte in
Oberschaa. Bisher wurden alle Kranken vom Lande und alle Armen
durch die Gemeinden und die Krankenkassa in diese Heilanstalt
entsendet. Vor einigen Tagen hat nun der Bürokrat im Landesausschuß
Mähren eine Zuschrift geschickt, worin gesagt wird, daß
das Land jede Begünstigung und jeden Zuschuß ablehnt,
wenn weiterhin schlesische Kranke nach Oberschaa geschickt
werden sollten; sie müssen in die vom Landesausschuß
vorgeschriebenen čechischen Bäder gesandt werden.
Wir haben also alles verloren. Aber wir haben
als Ersatz für unsere Selbständigkeit doch etwas gewonnen.
Schlesien wurde bisher, soweit es sich um Überwachungsorgane
gehandelt hat, nach der Meinung der Bürgerlichen wahrscheinlich
etwas stiefmütterlich behandelt. Nachdem die Verwaltungsfreiheit
weg ist, hat man den Schlesiern einen Ersatz gegeben, man hat
die Gendarmerie- und Polizeistationen vermehrt und das Land mit
einem Polizei- und Gendarmeriekordon überzogen. Man hat in
die entlegensten Dörfer, in die Gebirgsdörfer, wo es
dem alten Österreich nicht im Traum eingefallen wäre,
Gendarmeriestationen zu errichten, solche errichtet, die mangels
einer besseren Betätigung natürlich mithelfen, das Spitzel-
und Geheimwesen zu züchten und großzuziehen. Wir haben
in dem kleinen Lande nicht weniger als 176 solcher Gendarmeriestationen,
einen ungeheuren Apparat, der sich in irgendeiner Form betätigen
muß, um seine Daseinsberechtigung erweisen zu können.
Die Folgen sind natürlich ganz eigenartige. Um eine Beschäftigungsmöglichkeit
zu haben, werden die geringfügigsten Vorkommnisse zu Anzeigen
benützt. Eine Handhabe bietet das famose Schutzgesetz. Dieses
Gesetz ermöglicht es einem jedem, zu veranlassen, daß
der brave Staatsbürger mit den Bestimmungen dieses Schutzgesetzes
in Konflikt gerate. Es zeigt sich, daß in den deutschen
Gegenden die meisten Anklagen nach dem Schutzgesetz durch die
dort untergebrachten Gendarmeriestationen erfolgen. In Ermangelung
einer besseren Beschäftigung, in der Annahme, daß sie
ihre Daseinsberechtigung erweisen müssen, machen sie die
unsinnigsten, häufig vor Gericht von selbst zusammenbrechenden
Anklagen. Wir haben bei den schlesischen Gerichten gesehen, daß
gerade von diesen Gendarmeriestationen massenhaft Anklagen auf
Grund des Schutzgesetzes vorgebracht werden und der größte
Teil dieser oft sinnlos erhobenen Anklagen mit Freisprüchen
endet. Diese Zustände und die Auswirkungen dieses Systems
schaffen natürlich Verbitterung und rufen Ärgernis bei
der Bevölkerung hervor, die früher nie mit solchen Dingen
geplagt wurde und verhindern, was entscheidend sein muß,
das gegenseitige Verstehen dieser Amtsorgane und der ortsansässigen
Bevölkerung, und es entsteht dadurch eine gefährliche
Atmosphäre, die nicht im Interesse der Ruhe und der Ordnung,
zu deren Wahrung doch die Gendarmerie berufen sein sollte, gelegen
ist.